Párkapcsolatos, szexuálisan próbálgatós, szerelmes.

Bálint és Fanni már 5 éve vannak együtt. Egy baráti összejövetelen mindketten elgondolkoznak azon, hogy egy baráti pár tagjai hogyan csalják egymást. Ők nem akarnak így járni, és be kell ismerniük, hogy a szexuális életükből kiveszett a tűz. Valahogy fel kellene dobni! Listát írnak, mire vágyik a másik. Így az orális szex, a lelkesedés növelése mellett olyan pontok is a listára kerülnek, mint az édes hármas és a szerepjátékok. A kezdeti szerencsétlenkedés, első sikerek után belelkesülnek, ugyanakkor szembe kell nézniük a féltékenységgel és az olyan konfliktusokkal is, amit eddig mindketten igyekeztek szőnyeg alá söpörni. Túlélheti a szerelmük a kapcsolatuk megnyitását, vagy Bálint és Fanni útjai elválnak egymástól?

Ezt a filmet nem a prűdeknek találták ki. Nem mintha szexfilm lenne, vagy bármilyen pornó elemet tartalmazna. Még csak light sincs benne, egy Szürke50 bármelyik része sokkal közelebb áll az erotikus címkéhez, mint ez a film. (Pedig azt meglepően sokan megnézték világszerte, és nálunk is.)

Ám ez a film olyasmit tárgyal, ami közel áll a tabu témákhoz. Tudjuk mind, mi az a swinger klub, édes hármas, maszturbáció. De kétlem, hogy bárkinek az lenne a kedvenc csevegési témája, hogyan dobja fel a szexuális életét vagy párkapcsolatát az ágyban. Erről nálunk még mindig nem illik beszélni. Pláne, ha olyan megoldásai is vannak, amelyek a konzervatív címkén kívül esnek.

A film főhősei elkezdenek nyitni a nemi életükben, és a nézők velük együtt nézhetnek egyre messzebbre. Folyamatosan éreztem a lassú haladást: ahogy először csak maguk közt kísérleteznek, bevonnak mást is, majd próbálkoznak a teljes nyitással is. Fokozatosság – ami nem csak nekik, de a nézőknek is kell. Így mire ott tartunk, hogy mi számít megcsalásnak, és kit szednek fel az uszodában vagy a konferenciában, megbarátkozhattunk a gondolattal, hogy működhet egy kapcsolat, ha a felek másokkal is lefekszenek.

De működhet? A film alapján nem tudtam egyértelműen eldönteni. Van benne érv arra is, hogy a titkos megcsalások, titkok nem fájnak, így praktikusabbak. Mindenki félrenéz. Míg a teljes nyíltság mellett tudomásul kell venni, és fájni fog, még ha bele is egyezett ebbe mindkét fél. A film meghagyja a nézőnek, hogy maga döntsön, szerinte mi működik és mi nem.

Működött a film, mint dramedy. Most a drámai vonalat érzem erősebbnek: ahogy ez a nyitottsággal felszínre kerülnek a kapcsolat elfojtott sérelmei és konfliktusai is. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy tettek bele nem egy komikus pillanatot. A kedvencem az volt, amikor ki kellett hívni a mentőt a swinger klubba, és az orvos szembesült a kollégákkal, akiknek leesett az álluk, hol látják a kollégájuk és egyben barátjuk, ráadásul gatyában.

Össze van ez rakva úgy, hogy ne legyen sértő, kicsit elgondolkoztasson, miközben vicces is tud lenni. (Az anyakönyvvezetős jelenetek a kivétel: humornak szánták, de taszítottak.)

Korrekt a casting is. Kovács Lehel jól hozza a figuráját, ahogy Radnay Csilla is – noha ez a nő kifejezetten ellenszenves nekem, itt ezt feledtette a játéka. A meglepetés Péterfy Bori volt.

Nem bánom, hogy megnéztem. Tabudöntésre fel!

Nyitva - 5/4 nem az én zsánerem, de korrektül össze lett rakva: a humor, dráma elem is működött.

https://www.youtube.com/watch?v=TJ7jRK8WPbc

Szellemes, háborús, családért és túlélésért küzdős.

A japán származású amerikaiak élete a feje tetejére áll, amikor Japán Pearl Harbour ellen támadást intéz. A nemzet hadba áll, és gyanakodva néznek az állampolgárokra, akik egykor japánok voltak. Integráló táborokba zárják őket, bármivel is foglalkoztak korábban. Chester egyetemre járt, imádott fényképezni és egy mexikói származású lányba lett szerelmes. Ő is táborba kerül szüleivel. Amikor Luz úgy dönt, megtartja kettejük gyermekét, ő is csatlakozik a családhoz. A táborban azonban van valami veszélyesebb, mint az amerikai katonák ellenszenve: egy nyugtalan lélek, aki ölni is képes a céljáért. Egy szellem, aki Chester nyomában jár. A férfi mindent megpróbál, hogy megmentse tőle a családját, nem is sejtve, hogy egy családi titok van a háttérben, mely az ő világképét is felforgatja, amint kiderül.

Divatja van most az antológia sorozatoknak. Tavaly megismerhettük egy északi-sarki expedíció kudarcát, és idén is érkezett a The Terror, de ezúttal nem egy szellem jegesmedve és az emberi éhség volt a veszély forrása. Antológia: vagyis, a rettegés motívumát leszámítva minden más volt ebben az évadban.

A történet a II. VH alatt játszódik és japán vonalat követ a cselekmény, a horror és a szereplők is. A keleti hatás jót is tett a történetnek: más, mint amit a nyugati kultúrkörben megszokhattunk. A családi kapcsolatok, a szokások és a hiedelemvilág is tele van olyan elemmel, ami meglepetést tud okozni.

Tetszett, ahogy felépítették a rejtélyt. Ki ez a szellem, miért van itt és mit akar? Erről eleinte semmit nem tudunk, folyamatosan bontják ki a történetben. Ami egyre jobban összefonódik a főszereplő japán család történetével, így tulajdonképpen egy történelmi sorozatból eljutunk egy családi drámáig. Ahol mélyen elásott titkok várnak arra, hogy mindenki életét felforgassák. Valahol kiakasztó is, hogy mennyire kiakad a családfő azon, hogy a fia mexikói lányt szeretett és ejtett teherbe, miközben ő és a felesége is olyasmit titkolnak a fiú elől, amit az majd nagyon nehezen tud majd megbocsátani nekik.

A történelem és a horror is jelen van a sorozatban, de nem egyforma súllyal. A történelem adja a hátteret, de nem válik vezető szállá. Csak megvillant eseményeket, miket kellett a saját államuktól elszenvednie a japán amerikaiaknak. Eleve az, hogy táborba kellett vonulniuk. Ami a végén fogadta őket otthon. De talán a legdurvább az volt, ahogy az életük és haláluk csak egy statisztikai adattá lett, ha valakit megöltek közülük, annak nem lett semmi következménye a fehér amerikai katonákra nézve. Egy részben kicsit a frontra is kinézhettünk: az különösen tetszett, a kódfejtés filmen mindig is lekötött, de az csak tényleg egy kis epizód volt a történet folyamában.

A horror elejétől végig megvolt, de a csendes fajta. Nem voltak látványos gyilkosságok vagy véres jelenetek. Volt egy szellem, aki gyilkolt is, de ennyi. Nem nézett ki ijesztően, és a gyilkosságai sem ütötték meg azt a szintet sem, amit pl. a Supernatural egy-egy része is hoz. A látvány helyett inkább a lelki fenyegetettséget igyekeztek erősíteni a nézőben.

Jár a pont azért is, mert valóban megtöltötték a stábot ázsiai színészekkel. Hitelesebb így.

Az első évadnál sokkal jobban tetszett: érdekes volt, ha igazán horrornak nem is éreztem.

The Terror – 5/4 látványra nem emlékezetes, de korrektül összerakott szellemes történet, csavarokkal.

https://www.youtube.com/watch?v=Sx7D-ftT99w

1986-ban a fiatal Adelaide a családjával a tengerparton nyaralt, ahol elmentek a vidámparkba is. A lány bement a tükörlabirintusba, ahol döbbenten fedezte fel, hogy a tükörképe életre kelt. A sokktól beszélni is elfelejtett, a szülei sokáig járatták utána terápiára.

A felnőtt Adelaide, egykori balerina most családanya: egy lánya és egy fia van, meg egy szerető férje. Nyaralni mennek, arra a tengerpartra. A nő kényelmetlenül érzi itt magát, valami rossz van a levegőben, pedig csak unalmasan telnek a mindennapok.

Az egyik este kopogtatnak. Vörös ruhában maszkosok érkeznek, és túszul ejtik a családot. A maszkok lekerülnek, és kiderül saját maguk halálos árnyaival néznek szemközt. Adelaide árnya meséli el, hogy neki is át kellett mennie azon, amin a nőnek, csak az ő történetei véresebben. Adelaide férje, Gabe jó ember, míg neki nem volt választása, hozzá lett kötve Gabe árnyához. Adelaide császárral szült? Neki ki kellett vágnia magából a csecsemőt. Adelaide fia nevetve született, boldog baba volt. Az árnya viszont egy kis piromán szörnyeteg. Játszani akarnak: sorra engedik el a családtagokat, hogy az árnyuk lemészárolja őket.

Ők azonban küzdenek, és életben maradnak. Hamarosan egymást is összeszedik, és együtt menekülnek tovább. A szomszédoknál igyekeznek menedékre lelni, de mire átérnek, már az árnyaik végzetek velük és átvették a helyüket. Szembesülniük kell vele, hogy a vörösbe öltözött hasonmások megjelentek, és készülnek világszinten átvenni a hatalmat. Menekülni kell.

Mikor Jason árnya, Pluto és a többiek megállásra késztetik a menekülő autójukat, Pluto fel akarja gyújtani a kocsit. Jason emlékezett rá, hogy a mozgásával tudja befolyásolni a hasonmását. Így úgy mozog, hogy a fiút a tűzbe vezesse, mielőtt az végezhetne a családdal. Ám közben Adelaide árnya elkapja őt. Az anya rohan a fia után, míg a férje a lányukra vigyáz.

Adelaide és az árnya visszatérnek oda, ahol minden elkezdődött, a tükrök a vidámparkban. Halálos táncot járnak, míg küzdenek. Közben megelevenedik az igazi történet: hogy gyerekként a hasonmás átvette Adelaide helyét, ezért nem tudott sokáig beszélni. Míg a hasonmások között az igazi lány tervet szőtt, hogy vegyen mindent vissza. Végül Adelaide győz, megöli a vörösbe öltözött, gyerekként igazi Adelaide-ot. Kiszabadítja a fiát, és sietnek a család többi tagja után.

Gyilkosságos, őrült karmaiból menekülni akarós, játszmás.

Guy élete sínen van: teniszcsillag, akit a rajongók is megismernek látásból. Majd a politikában folytatná, amiben segíteni fog egy szenátor, leendő apósa. Ráadásul Anne nem csak az apja miatt fontos a férfinak, valóban szereti a szép és okos nőt. Most a szülővárosába tart, hogy a válását is elintézze. Még kamaszként nősült, de a felesége elidegenedett tőle, és már mástól vár gyermeket. A vonaton különös figurába botlik, aki meglepően sokat tud róla. Akinek egy őrült ötlete is támad: Guy útjában a felesége áll, az övében az apja. Cseréljenek gyilkosságot! Guy szinte menekül Bruno és őrülete elől. Ám hamarosan azzal kell szembesülnie, hogy Miriam a felesége akar maradni, és a gyerekét is úgy akarja nevelni, mintha Guy lenne az apja. A férfi megfenyegeti, elrohan. Bruno megragadja az alkalmat, hogy végezzen az asszonnyal. Majd zsarolni kezdi Guy-t, most ő jön! Aki igyekszik kiutat találni az egyre reménytelenebb helyzetből.

Alfred Hitchcock egyike azoknak a rendezőknek, akiknek az Oscar tartozna egy bocsánatkéréssel. Az egyik legnagyobb volt a rendezők között, a filmjei ma is izgalmasak és feszültséggel teltek. Nem véletlen, hogy egyik feldolgozás sem ért az eredeti nyomában, pedig voltak próbálkozások. (Azért a jövőre érkező Rebecca érdekesnek tűnik, majd kiderül.) Mégsem adták neki oda az aranyszobrot, pedig járt volna neki.

Az Idegenek a vonaton és azt a receptet követi, amit a rendező előszeretettel alkalmazott. Vett egy sikerregényt, jelen esetben Patricia Highsmith „Két idegen a vonaton” című pszicho-thrillerét, és azt dolgozta át filmes nyelvre.

Fontos kiemelnem, hogy az eredeti regényt filmre dolgozta át! Ugyanis most olvastam a regényt is, és nem lehet nem észrevenni, mennyit igazítottak rajta, hogy sikerfilm lehessen belőle. A regényhez képest Guy itt nagyon szerethető figura. Más a szakmája, ígéretes a jövője és lelkiekben sokkal erősebb is. A könyvben Bruno képes megfélemlíteni, és kiforgatja magából. A regény értelmezhető Guy elbukásának és pokoljárásának, miközben a regény egy harcost ad, aki a maga módszereivel felveszi a harcot élete megrontójával. Bátrabb. Hősiesebb.

Hitchcock felismerte, hogy a filmnek kell egy hős és Guy ebben a formában az lett. Egy olaszos küllemű, jóképű színésznek adta a szerepet, és ahogy fentebb fejtegettem, a jellemében is sokkal megnyerőbb lett. Lehet neki drukkolni. Így a film nem a lelki terror és következményeinek a krónikája, hanem krimisebb eszközökkel a küzdelemé.

A feszültséget itt Guy és Bruno játszmája adja. Hiszen nem szövetségesek, ellenfelek ők ketten. Mindkettőnek megvan a maga célja, amit a másikra akar erőltetni. Bruno végig akarja vinni a fantáziáját, míg Guy az igazság felfedésével és elfogadtatásával szabad és boldog ember akar lenni. De csak egyikük nyerhet.

Ki kell emelni, mennyire jó a film vágása. A végén, a nagy összecsapás felidézte bennem a Pszichót is: azzal van hatás elérve a nézőre, ahogy a képbeállítás gyorsan változik és megijeszt úgy, hogy igazából ijesztőt nem is mutatnak. (Mint a zuhanyzós jelenetben.)

Zsánerében jó film. Nekem az húzta le, hogy a regény jobban eltalálta az ízlésvilágom.

Idegenek a vonaton - 5/3 jobban tetszett volna, ha nem most olvastam volna az eredeti regényt. Ez szebbített verzió.

https://www.youtube.com/watch?v=J1iSS5r0OVE

Illegális kórházas, orvosi kísérletes, feleséget megmentős.

Daniel Milton élete egy sikertörténet volt: megbecsült és kitüntetett sebész, akit nem csak a szakma, de a betegei is nagyon szerettek. Szeretett férj egy kutatóorvos feleséggel és egy egyetemista lánygyermekkel. Mára özvegy, akinek a neje öngyilkos lett, miután halálos betegségére nem sikerült gyógymódot találni. Elidegenedett apa, aki alig látja már a lányát. A kórházba se ment vissza dolgozni. Titkon egy illegális klinikát üzemeltet a Temple metróállomás egy eldugott szakaszán egy bunkerépítő metrószakasz felügyelővel – hiszen van egy titka. A neje igazából kómában hever, és Daniel így szerzi meg a pénzt, hogy segíthessen rajta. Lassan azonban elszabadulnak az események: az egyik betege körözött bankrabló. Egy kollégája leleplezi, és a rendőrséggel fenyegeti. Beth állapota romlik. Daniel ideje egyre fogy.

Újabb kórházas sorozatot pipáltam ki. Ez azonban más, mint a megszokott zsánerem. Egyrészt, rövidebb. Sokkal erősebb benne az átívelés is. Még nem döntöttem el, mennyire tetszett: az elejét ugyanis nagyon untam, de a végére kellően felpörögtek az események.

Mindössze 8 részből állt az évad, és az első negyede csak az alapozás volt. Nagyon lassan megismertük a szereplőket, és a sorozat elkezdte alapozni a konfliktusaikat. Direkt sok lyukat és hiányos információkat megadva. Ezzel el is érték, hogy forgott is azon a gondolatom, hogy félbehagyom. Nem haladt, untam is.

Aztán elkezdték összerakni az egészet. Minden epizódban volt pár flashback jelenet, ami magyarázta, hogy jutottunk el a jelenig. Jobban beleláttunk Daniel szakmai múltjába, a feleségével való kapcsolatában és azt is megismerhettük, hogyan került bele az illegális klinikai bizniszbe, milyen betegekkel dolgozik. Így már sokkal jobban tetszett a sorozat és a figyelmem is jobban igénybe vette: hogy minden részlet a helyére kerüljön, figyelnem kellett, melyik idősíkban és milyen szálon haladunk éppen.

Amit kevésnek találtam benne: az orvosi eseteket. Nagyon keveset kaptunk abból, milyen orvoslás folyik a klinikán. Nem is volt minden részben ottani beteg. Egy műtét, némi kezelés fért bele a 8 részbe. Beth esete volt, amit kiemelten mutattak, de a kísérletezés alatt ez kimerült annyiban, hogy Daniel és Anna (Beth munkatársa a laborban, titokban Daniel egykori szeretője) gondterhelten a laptop felé hajolnak, néha leülnek Beth betegágya mellé. Amikor kész van egy szer, beoltanak egy egeret és várják, hogyan reagál a gyógyszerre.

Egy-egy részt feldobtak durva húzásokkal. Egyet kicsit fel is villantok: amikor Beth veséje kezd leállni, Daniel bele kell, hogy kóstoljon az illegális szervkereskedelem világába is. Az, ami a megvett vesére vár… komolyan nem tudtam eldönteni, hogy sírnom vagy nevetnem kellene rajta.

A mellékszereplők történetét is elkezdik bontani, és a végére komoly mini-drámákat hoznak össze. Törvény elől menekülő, jobb sorsra érdemes srác és embergyűlölő bunkerlakó kis életébe is bepillantást kapunk.

A húzónév Mark Strong: emlékeztet JK Simmons küllemére, de azért olyan színész nincs.

Egyelőre nem tudom, lesz-e folytatása. A vége alapján bőven lehetne, ez még kiderül. Mivel a végére sokat javult, valószínűleg nézném tovább.

Temple - 5/3 nagyon lassan indul, az egész sorozat cselekménye kényelmes, de a végére összeállt.

https://www.youtube.com/watch?v=HXuHACsDLds

Múlt héten visszanéztünk a távolabbi múltba, most nézzük a legutóbbi filmeket! Melyekben is játszott emlékezeteset Joaquin Phoenix?

Megoldás: Tovább!

Bankrablós, szerelembe esős, álmot megélős.

A férfi Steve McQueen rajongó, pultos egy bárban, és nyolc éve boldog párja a helyi seriff lányának. Ám most leülteti Molly-t, és bevallja, ő egészen más, mint akinek eddig hitte. A lány azt hiszi, csak viccel vele, de kiderül, ő igazából Harry Barber és nyolc éve részt vett a kor legnagyobb bankrablásában. Öccsével a nagybátyjának dolgozott, aki akkor először vette be őt a titkos munkájába, a bankrablásba. Nixon rejtett pénzét akarták elrabolni egy füles alapján – az ugyan nem lett meg, de így is milliókat vittek el. Harry részletesen elmeséli, mit és hogyan csináltak. Csak remélni meri, hogy a történet végére nem veszti el a szerelmét.

Igaz történet alapján készült film. Ami, itt nálunk nem sokat jelent. Magyar viszonylatban a bankrablás, híres eset szavakról inkább a Viszkis ugrik be, akiről szintén készült film. Ez az eset ráadásul 1972-es, amikor Magyarország még nagyban a szovjet éra része volt, és nem lettek hírek az ilyen amerikai történetek.

Így ennek a filmnek is úgy állhattam neki, hogy előzetesen tudás nélkül nem tudtam, melyik eseménynek mi lesz a vége.

A cselekmény, ha szimplán néznék az egymás után történő eseményeket, nem lenne olyan izgalmas. Ez a banda nem Danny Ocean barátaiból áll össze, sokkal egyszerűbb és hihetőbb is, hogy ilyen egy bankrablás. A legnagyobb megfejtendő feladatuk, hogy a riasztót hogyan cselezzék ki, de erre is gyorsan és egyszer megoldást sikerül találni. A szerelmi történet is sok tekintetben tipikus. De, ahogy egymás mellé teszik őket, és eljátszanak a részletekkel, megoldja az érdekesség problematikáját.

Mert nincs átlátható logika, mi alapján van elmesélve a történet. Legalább 4-5 síkon játszódik a cselekmény, és figyelni is kell, hogy összeálljanak a részletek. Az alap, Harry elmeséli a jelenben a történetét, de mindig arra a részre ugrunk vissza a múltba, ami kiegészíti a mese történetét. Ennek nem is feltétlenül kell Harry történetének a részének lennie – lehet, hogy a történet megértéséhez azt mutatják meg, ahogy Harry és Molly megismerkedtek, vagy, ahogy egyre komolyabbá vált a viszonyuk.

Amit még érdemes kiemelni, a film látványvilága. Még nem éltem a 70-es években, de ezzel a filmmel el tudtam képzelni, milyen volt külsőségeiben. A frizurák, a ruhák, az autók. Az emberek öltözködése és hajviselete. Nem annyira szembetűnően akar retró lenni, hogy az már bántó legyen, de nagyon észrevenni, hogy egy más korszakban játszódik.

Tudtam értékelni, hogy egy kis humort is igyekeztek a filmbe csempészni. Persze, nem komédiává válnak az események, csak egy-egy lazább jelenet és mosolygás is került bele. Lehet, néha azon is tudtam nevetgélni, ami nem is igazán vicc akar lenni. Az, amiért lebuknak a rablók, nagyon kész… a tökéletes bűntény is meghiúsul, hála a mosatlan edényeknek…

Színészileg sincs rosszul összerakva. Tele van sorozatos veteránokkal: lehet találgatni, ki honnan ismerős. Pláne, ha nagyon más a haja és az arcszőrzete, mint a sorozatban, ahonnan ismerős lenne különben a színész… Amit kicsit sajnálok, hogy Forest Whitaker karaktere nem szerepel többet, messze ő a legjobb színész a filmben.

Vannak jobb rablós filmek, de ez most eléggé le tudott kötni, pozitív benyomással zártam.

Steve McQueen nyomában - 5/4 az idősíkokat érdekesen keverték, a körmöm se rágtam le, de kellemesen elnéztem.

https://www.youtube.com/watch?v=KjGmfOWO9wI

Cím: 47 meters down: Uncaged

Készítők: igazából senki ismert. A rendező kevésbé ismert horrorfilmes. A főszereplők még ismeretlen fiatalok, Sistine Stallone is az apja, és nem maga miatt lehet érdekes. Nagyon mellékszerepben John Corbett és Nia Long tűnik fel benne.

Műfaj: horror

Cselekmény: egy régész egy azték lelőhelyre bukkant. A lánya és a mostohalánya is a férfival tart, pár barátnőjükkel együtt a kutatásra. Ugyanis egy egzotikus ország, egzotikus barlangjában vannak, ahol búvárkodni is jól lehet. A lányok azonban mélyebbre mennek, mint szabadna. A mélyben pedig cápák tanyáznak, és most vadászni kezdenek. A lányok egyetlen esélye, ha valahogy kijátsszák a sötétben vakká lett gyilkos halakat.

Várható megjelenés: az Államokban már vetítik, szerintem hozzánk csak dvd-n ér ide, talán jövőre.

Miért várós?

• Az első részért nem voltam oda, de egyszer meg lehetett nézni. Ennyit ettől a filmtől is várok.
• Bár a poszteren ronda a vak cápa, a filmen csak jobban néz ki.
• Bírom a cápás filmeket, mindig keresem köztük a jobbakat.
• Némileg emlékeztet a Sanctum történetére, azt szerettem.

Ellentétes karakteres, szerelembe esős, értékekért kiállni próbáló.

Lucy és George jobban nem is különbözhetnének egymástól. A nő folyton meg akar felelni sokat elváró anyjának, a Harvard kitűnő végzőse volt, és ügyvédként a város és az elesettek védelmére esküdött fel. George milliárdos aranyifjú, akinek a pillanatnyi élvezetek határozzák meg a mindennapjait. Amikor a bátyjának elege lesz abból, hogy az asszisztenseit is külső és nem tudás alapján választja, ultimátumot ad neki. George pont ekkor botlik bele Lucyba, akivel alkut kötnek: Lucy a jogtanácsosa lesz, cserébe George megmenti a közösségi házat, ami fontos a nőnek. Annyira mások, hogy folyton egymás agyára mennek, Lucy egy ponton már nem is bírja elviselni George gyerekes dolgait és felmond. Két hét a felmondási határidő: addig talán rájönnek, hogy a másik pont azt hozta az életükbe, ami addig hiányzott belőle.

Nem mai film, régen nem is láttam. 2002-es, így már majdnem 20 éves. Ez a cselekményen, környezeten nem észrevehető különben: annyira egyetemes romantikus mesét alkottak a készítők, hogy ugyanígy lehet majd nézni újabb 20 év múlva is.

A színészek, akiken nagyon észrevenni, hogy ez egy más korszak terméke. Sandra Bullock itt még a romantikus komédiák egyik királynője volt, és Hugh Grant szekere is sokkal jobban ment. Egyiküknek sem ez élete szerepe, de azt tulajdonképpen hozzák, amit várunk tőlük. Grant saját magát adja: a felelőtlen aranyifjút, aki soha nem nő fel teljesen. Sandra meg a szimpatikus, okos lány, aki a szomszéd lányt képviseli, mégis bezsákolja a herceget a film végére. Ahogy mindenki várja is, már a cím hallatán is.

Romantikus komédia – itt még értelme is van külön nézni, mennyire romantikus vagy éppen komédia. Nekem inkább vígjáték. A film arra épít végig, mennyire más George és Lucy, ez milyen helyzetekbe sodorja őket, és mégis alkotnak egy ütős duót.

Nem bírom ki, meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy végig kedves és helyes komédia. Olyanokat is belenyomtak, amelyek kiakasztani szoktak, egyáltalán nem szórakoztatnak. Amikor a dugó közepén Lucy mosdóba kell, hogy menjen – most komolyan, képes volt Bullock bevállalni egy kakilós poénsort? Jaj.

Azon is még kicsit töröm a fejem, hogy Lucy csetlése-botlása nekem mennyire volt szimpatikus. Ezzel is az átlag lányos világát erősítették, de nem egyszer már el lett túlozva. Amilyen eséseket és botlásokat összehoz magának, az a kész csoda, hogy még nem ütötte el semmi a csajt.

Milyen a romantika? Nem éreztem benne. Bullock és Grant inkább haveroknak, mint szerelmeseknek érződtek az egész filmen. Még akkor is, ha a férfi film végi vallomását azért korrekten összerakták.

Most sem értettem, miért pattan ki köztük a szikra. Hirtelen a váltás a menekülni akaró és a féltékeny Lucy között. Ha már féltékenység – nem durva, milyen rondán öregedett Alicia Witt? De van a filmben egy még durvább cameó, amit meglátni majdnem félrenyeltem a limonádém. George üzleti riválisa, és szerepel is a filmen, Trump. Még most is fogom a fejem, ahogy eszembe jut…

Soha nem tartottam e filmet a páros jobb romantikus komédiái közé valónak, de egyszer ok.

Két hét múlva örökké - 5/3 most sem szeretem jobban, mint újkorában. Miért lesz ez a pár szerelmes? Bár a film cuki.

https://www.youtube.com/watch?v=_guQ-_EFmHU