Családos, átkos, halálos játszmás.

A Le Domas család különleges eseményre gyűlik össze: a családtól eltávolodott fiú hazajött megnősülni, itt veszi el Grace-t, aki már alig várja, hogy a család tagja lehessen. A hagyomány része, hogy éjfélkor a friss feleség húz egy kártyalapot, és azon szerepel egy játék. Azt kell játszani az egész családnak a nászéjszakán. A friss férj, Alex eléggé bele is sápad, amikor Grace a bújócskát húzza. Egy veszélyes játék van, pont ez. Hiszen azt nem mesélték el a lánynak, hogy állítólag a család vagyona és szerencséje a sátántól ered. Akinek ezt a játékot játsszák. Hajnalra el kell kapni a házban elrejtőző Grace-t, feláldozni, vagy mindenkire halál vár. A nő mit sem sejtve bújik el a házban, míg a családtagok fegyverrel járnak a nyomában – Alex pedig elszánja magát, hogy megmenti a szeretett nőt.

A kis költségvetésű horroroknak megvan az előnyük, hogy viszonylag kisebb bevétellel is nagyon nyereségesek tudnak lenni. Az Aki bújt is ilyen, aminek meglepő mód a Disney a forgalmazója. Gondolom, jól szerepelt filmfesztiválon, és lecsaptak. Szereztek is egy eredeti kis horror komédiát a kínálatukba. De vissza még a számokhoz! 6 millióból forgott, vagyis 12 fölött nyereséges. A film már az ötvenet közelíti, így bőven behozta már a készítése árát.

Ami ennél is fontosabb, hogy ez egy szórakoztató film lett. Jópofa az egész, és végre egy horror, ami nem csak nevet magán, de közben jól kever horror és thriller elemeket. Kifejezetten üdítőnek találtam.

A történet egyszerűbb nem is lehetne – mondjuk, a szintén egyszerű játékra gyártott filmnél, a fogócskánál jobban megerőltették magukat az írók. Egy családi átok, egyetlen éjszaka és egy véres játszma. A kis részletek, amelyek miatt nagyon bejött nekem ez az egész.

Ahogy az egyes családtagokat megismertük, és tényleg, alig egy-egy jelenetből tökéletesen le lehetett mérni, milyen emberek. Az lenne az igazi, ha a főszereplő, friss házas páros lenne a legizgalmasabb. De Alex nekem halvány volt: elmenekült a családi sátáni alkutól, de azt nem merte megpróbálni, mi lesz, ha teljesen szakítani akarna vele. Itt nősült, és hagyta, hogy Grace kártyát húzzon. Az ő karaktere ott lenne érdekes, a film végén, amikor igazán kiderül, milyen ember. De az már a film vége, így erre nincs lehetőség.

Grace-ről sok mindent nem tudunk meg. Szimpatikus, de ez leginkább a kedvességére és a küllemére alapul. Később már azt is ide lehet írni, hogy képes harcolni magáért, de ennél többet róla sem fogunk megtudni.

Daniel, a család másik fia, aki nekem az izgalmas figura volt. Aki nem menekült el itthonról, pedig talán még jobban lázad az életük ellen, mint Alex. Ő az, aki majd a nagy lépést meg meri tenni, és túllép a saját határain. Övé volt a film nagy lelki drámája, nem a főszereplőké. Az már más kérdés, mire ment ezzel.

A film akciójelenetek, gyilkosságok, őrült hajsza és fekete humor mixe. Kifejezetten jókat nevettem – mondjuk, nekem bejön a fekete humor. Egyet mesélek: Alex húga akármilyen fegyvert kap, béna vele, és a személyzetet gyilkolja véletlenül. A férje a kezébe adja a nyílpuskát, a nő megfogja, repül a nyíl, át a szobalány fején. Kész.

Tény, beteg egy film, véres is, de vicces is. Nekem tetszett.

Aki bújt - 5/4 ötletes, kissé beteg, de ezt humorosan tálaló film. Bejött a casting, és elszórakoztatott.

https://www.youtube.com/watch?v=pDLysTVheS4

5: Westworld – a modern ember már igazi izgalmakat akar átélni a szabadsága alatt. Erre kínál lehetőséget a Westworld park, ahol életszerű androidok között western történeteket élhet meg. Ám a park mélyén szabotázs zajlik, és egy ördögi terv: az örök elnyomásból és szenvedésből lassan megszületik az androidok új, öntudatra kelt generációja.

4: El Dorado – Thornton az egyik leggyorsabb lövész a vadnyugaton. Fel akarják bérelni, hogy segítsen egy családot elűzni a földjükről. Ő azonban a másik oldalra áll: hiszen a városka seriffje az egyik legjobb barátja. A részeg barát kijózanítása, egy ősellenség megbékítése és egy ifjonc férfivá nevelése is rá vár az ostromlott városkában.

3: Börtönvonat Yumába – Ben Wade az egyik legveszélyesebb bűnöző a vadnyugaton. Végre rendőrkézre került, fel kellene rakni a börtönvonatra. Arra azonban számítani lehet, hogy a csapata meg akarja szöktetni. Az útra segítséget bérelnek a törvény emberei. Evans tisztes farmer, aki a lassan tönkre menő farmját mentené a pénzből.

2: Csontok és skalpok – egy kisváros mindennapjai csendesen telnek. Míg indiánok nem törnek be, gyilkolnak és többeket elrabolnak. A seriff és pár ember útra kelnek, megmenteni a szeretteiket. Nem számítottak arra, hogy a kannibál indiánok milyen kemény ellenfelek, és rájuk is könnyen lecsaphat a halál.

1: Pár dollárral többért – Mortimer kapitány háborús veterán, aki a bandavezér El Indio fejére pályázik. Egyedül azonban nem tud cél érni, így szövetségre lép egy másik fejvadásszal. A társa beépül a bandába, közel kerül a vezérhez és lassan felállítanak egy halálos csapdát. A végére kiderül, nem csak a pénz motiválta az egykori katonát: El Indio elvett tőle valami nagyon fontosat, amiért meg kell fizetnie.

Kamaszos, szerelembe esős, komoly döntést meghozós.

Natasha nem az Államokban született, de New Yorkban nőtt fel és imádja a várost. Itt képzeli el a jövőjét, az egyetemét, az egész életét. Ám nem állampolgár, az egész családot vissza akarja telepíteni az állam. Natashának már csak egy napja maradt, és repülőre kell ülnie. Mindent meg akar tenni, hogy maradhasson. Egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó ügyvéd nyomába ered. Daniel számára is fontos ez a nap: ajánlót kell szereznie az egyetemre. Ugyan Daniel a költészet iránt vonzódik, a szülei elvárják, hogy orvos legyen belőle. Koreai bevándorlók gyermekeként a család úgy gondolja, így lehet sikeres az Államokban. Orvosként. Ők ketten egymásba botlanak, és Daniel érzi, ez a végzet. Nekik együtt kell lenni. Natasha nem hisz ilyesmibe, de Daniel egy napot kér tőle, és a lány is be fogja látni.

Nicola Yoon úgy tűnik, ráérzett valamire az ifjúsági zsánerben. Ez már a második film, amit az ő regényéből készítettek rövid időn belől. A két regényéből (magyarul is olvasható mindkettő) kettőt megvettek filmnek is, el is készültek, nem rossz arány.

Ez a film hozza ugyanazokat az elemeket, amelyeket az előző is. A főszereplők most is más rassz képviselői – a lány jamaicai fekete, a fiú koreai származású. (A Minden, minden hősnője már eleve ilyen fekete – ázsiai pár gyermeke volt.) Kezdem gyanítani, hogy ez erősen önéletrajzi ihletés lehet az írónőnél, aki minden regényébe beleerőszakolja ezt a vegyességet. Fontos része a cselekménynek is: Daniel pályaválasztását, Natasha élethelyét is meghatározza, hogy honnan származnak. Azt találom csak érdekesnek, hogy mennyire ki van kerülve a rasszizmus kérdésköre, noha ilyen hangsúlyos a bőrszín és származás kérdésköre.

De a film alapvetően romantikus, talán ezért nem is foglalkozik drámai témákkal. Könnyed, mosolygós az egész, amibe nem férne bele egy mélydráma. Marad a kamasz vonalon, ahol a szülőkkel kell szembenézni a kamaszoknak.

Daniel konfliktusa otthon szerintem sokaknak lehet ismerős, és ezért tudnak is azonosulni a fiúval: a saját álmai nem azok, amelyeket a szülei szánnak neki. Elinduljon a saját útján, vagy legyen jó gyerek, és a szüleiért adjon fel valamit magából? Sajnáltam, hogy ezt nem boncolták kicsit jobban, és nagyon a szerelmes zsánernél maradtak. A végeredményt ugyan egy bevágás miatt sejthetjük, de még csak az sem derül ki, Daniel mikor és milyen döntést hoz az életéről.

A romantika viszont eluralkodik a filmen. Van komoly baja mindkét szereplőnek, de eljutunk addig, hogy mindent feledve csókolóznak, és nem létezik más, csak a másik. A mindent legyőző, első és végzetes nagy szerelem is ugyanaz, mint Yoon előző történetében. Túlzottan mesének is éreztem, idilli az egész. Most is ugyanaz a hiba van: hiába lenne sokkal frappánsabb és reálisabb egy keserédesebb vég, Yoon kierőszakolja a happy endet. Most is.

Ismert szereplőt most nem szerződtettek, de nem is volt rá szükség. Bájos, romantikus tini film, amiben elég a szereplőktől, hogy az eyecandy faktor meglegyen, és jól mutassanak egymás mellett. Inkább sorozatokból lehetnek ismerősek.

Ugyanazok a fenntartásaim megvannak a filmmel is, mint a regénnyel. Túl idilli szerelem, kierőszakolt happy end. Ám nem fáj nézni, kellemes hangulata van. Egyszer elment.

The Sun is also a Star - 5/3,5 tipikus tini film, de valahogy szerethető a végeredmény. Csak ne erőltetné úgy a végét…

https://www.youtube.com/watch?v=3On0BXzGnuI

MOZI:

• FOMO: Megosztod és uralkodsz - ifjúsági dráma.
• Gemini Man - sci-fi akció Will Smith-szel.
• Mű szerző nélkül - művészetes, életrajzi.
• Pavarotti - a cím mindent elárul. Film a híres operaénekesről.

DVD:

• Aladdin (2019)
• Godzilla 2.
• Sötét Főnix
• Túltolva
• Töredék

Családi, életre visszanézős, kisiklós.

Steve ma lett 60 éves. Minden téren le van robbanva: vért köp és űrit, de csak a napi alkoholt keresi otthon, míg a befizetetlen számlák miatt mindent lekapcsolnak körötte. Komolyan fontolgatja az öngyilkosságot is. Anyja telefonhívása töri meg a fájdalmas apátiát: reggel elhunyt a volt felesége, Karen. A férfi egykori otthonuk romjai között felidézi, mi vezetett el eddig. A szülei fájdalmas válásától kezdve az apja összeomlásán át a házasságáig a szeretett nővel, akitől majdnem elszakította az alkohol. Akkor, a nőért és a fiáért még képes volt rendbe jönni. De egy újabb tragédia mindent elsöpört, és ehhez a ponthoz vezetett. A pisztoly csövéhez a szájában.

Ezt a filmet se ajánlom senkinek, akinek éppen jó a kedve. Igaz, ellenkező esetben is veszélyes. Ha jó hangulatban állsz neki, a végére elkap a világfájdalom. Ha már eleve depressziós vagy, lehet, még jobban erősödik majd az érzet, hogy kellene egy pisztoly és utánozni kellene a film hősét. Mert az élet igazságtalan és fájdalmas.

Nagyon utáltam nézni, nem is tetszett, mert ennyire… ilyen. Elkeserítő, kegyetlen, igazságtalan és hiteles. Minden reményt legyilkol az ember lelkében. Nincs értelme semminek, és mindenképpen tragédiába fordulnak az események. Drámának nagyon erős, érdemes megnézni – de kell nekünk valami, ami ennyire kínoz?

Steve élete annyiszor fordult tragédiába, hogy azt rossz volt nézni. Már gyerekkorában elkezdődött, és folytatódott tovább. Pedig küzdött, pedig ő mindent megtett, hogy jó élete legyen a szeretteivel, de mintha elátkozták volna.

A film még a reményt se adja meg. Eleve azzal nyitunk, hogy az öreg Steve gyötrődését nézzük, képes lesz-e fejbe lőni magát. Látjuk, mennyire rosszul van és nincs mellette senki. Vagyis, hiába drukkolnánk azon, hogy a visszaemlékezésekben visszaszerezze a családját, vagy a szüleit megmentse, pontosan előre van vetítve, hogy minden reménytelen. Ez lesz a vége. Fájdalom, szenvedés és halál.

A történet remekül összeillik, ahogy fokozatosan megismerjük a tragédiákat, amelyek elvezetnek egy élet teljes széthullásához. Az különösen tetszett, ahogy a múltbeli jeleneteket bekötik a jelenbe egy-egy emléktárggyal, a ház egy-egy darabkájával.

Maga a ház is fájdalmas: az elmúlt boldogság mementója, ahol Steve valósággal szellemek között tengődik. Milyen volt, milyen lett jelenetek a házban, a házon magán is hatásosak.

Nem lehet nem leírni, mekkorát játszott a filmen JK Simmons. Ha a filmmel vannak is bajaim, és utáltam nézni, előtte le a kalappal. Ha elképzelem, milyen volt a Whiplash idején, itt mit mutat magából, döbbenetes. Mintha teljesen más ember lenne. Nem JK Simmons, hanem egy emberi roncs, aki már mindent elvesztett. Sebastian Stan is nagyon szimpatikus nekem, ő is jól játszik, de Simmons lejátszik most mindenkit.

A film vége… attól is fáj a fejem. Schrödinger macskája amúgy is fejfájdító elmélet, ilyen formában meg különösen az volt. Most akkor mi van? De már nem is vagyok benne biztos, hogy érteni akarom a film végét.

Simmons rajongóinak kötelező, de ez nagyon nem egy könnyű film.

Nem vagyok itt - 5/3 drámának erős, színészileg erős – de annyira fájt nézni. Lehangoló. A vége is… furcsa.

https://www.youtube.com/watch?v=sYDwdCdXCOM

Nyomozós, erőszakolós, életet folytatós.

Marie egyik nevelőotthonból került a másikba, egyik szülőtől a másikig. Most bekerült egy jó programba, van saját helye és munkája, baráti köre. Egy este azonban egy idegen elkapja, a saját ágyában erőszakolja meg. A lány megteszi a feljelentést, de a nevelői és a nyomozó is kételkednek abban, hogy valóban történt valami. Szinte ráerőszakolják, hogy vonjon vissza mindent, amivel újabb kínszenvedés következik a lány számára, akinek már senki nem hisz. Közben egy másik államban Duvall nyomozó egy nemi erőszak ügyet kap. Ahogy otthon elmélkedik, a szintén rendőr férje megjegyzi, náluk is van egy hasonló eset. Duvall felveszi a kapcsolatot Rasmussen nyomozóval, akivel összekapcsolják az eseteket, és rájönnek, egy sorozat erőszakolóra akadtak, aki profin tünteti el a nyomait. A nyomába erednek.

Megtörtént eset az alapja, ez ad neki plusz jelentőséget. Sajnos, ennek ellenére nem válik olyan krimivé, amit utólag is sokat emlegetnék. Korrekt, egyszer nézhető, de nem az emlékezetes fajta.

A történetet egyszerre két oldalról igyekeztek bemutatni: a nyomozást az erőszakoló után, illetve az áldozatot, akinek nem hitt senki. Még perbe is fogták hamis tanúzásért, noha az igazat mondta. Mások beszélték bele, hogy megváltoztassa a vallomását.

Ez a része, ami annyira döbbenetes, hogy érdekessé teszi az egész esetet. Hogy megtörténhet, hogy valakibe belefojtsák az igazságot. Nem elég, hogy a rendőr, de a saját szerettei sem hiszik el a történetét. De nem sikerült ezt úgy ábrázolni, hogy igazán megdöbbenjek rajta. Érzelmileg nem csapott meg Marie története.

Sőt, a sorozat nagyjában teljesen feleslegesnek éreztem, hogy hosszú percekig azt nézzem, mit szenved a lány. Mert az eset megtörténik, és ő megpróbál továbblépni. Azt látjuk, ahogy dolgozni próbál, tartani a baráti kapcsolatait. Ám a trauma mindig felszínre tör, amit nagyon igyekszik elnyomni. Kevesebb is elég lett volna belőle: nagyon lassította a krimit, és nem volt benne annyi dráma, történés, hogy fenntartsa a figyelmet. (Plusz, Kaitlyn Dever is annyira színtelenül játszik, hogy nem érezni át a lány tragédiáját.)

A krimi, amikor a két nyomozónőt látjuk, lényegesen érdekesebb. Itt az áldozatok drámája is sokkal erősebb érzelmileg, ha néha egy-egy színésznő abszolút nem úgy játszotta a karakterét, hogy elhiggye az ember, amin átment. Nekem nem is Marie volt a leghiteltelenebb, hanem első körben Amber. A krimi viszont logikusan épül, nyomokat gyűjtenek, elemeznek, haladnak az üggyel. Ez a része tetszett.

Színészileg a két nyomozó, aki vitte a hátán a filmet. Toni Collette, mint Rasmussen a hitelesebb. Duvall karakterében nagyon fura, hogy ő feleség és anya, de ez mintha nem is lenne jelen az életében. A férjével még csak mutatták, de a lányai és az anyai dolgai teljesen kiestek a filmből, pedig elvileg neki még működik is a házassága és a családja. Nekem nem volt kerek az a nő: a munkamegszállottsága a családdal hogy fér össze? Nem tudni.

Látványra nincs benne semmi plusz. Ugyan kint van rajta a figyelmeztetés, hogy erőszakos jelenetet tartalmaz, igencsak visszafogott a sorozat.

A krimi megnézette velem, de Marie drámájából túl sok volt.

Unbelievable - 5/3,5 a krimi érdekes, bár lassabb. Marie szála viszont sokszor felesleges. Egyszer elment.

https://www.youtube.com/watch?v=QTIkUzkbzQk

• 6 nap

Max napokat nyer a terroristáknál, akik még embereket is elengednek a kérésére. Közben a SAS terveket dolgoz ki. Egy buszos akciót teljesen be is gyakorolnak, áldozat nélkül képesek lennének likvidálni a terroristákat. Ám a kormány nem mer kockáztatni, megtiltják nekik az akciót. Így az épület elfoglalását gyakorolják tovább, minden lehetőségre felkészülve, a gyakorlótéren újjáépítve az épületet.

A túszejtők a 6. napra már belefáradnak a várakozásba. Az egyikük el akarja kezdeni a túszok kivégzését. A vezető hiába fogná vissza őket, egy embert agyonlő. Ezzel már el lett vetve a kocka: a SAS bemegy.

Max lesz megkérve, hogy tartsa szóval a vezért, amíg az akció elindul. Max nem örül, ő mindenkit élve akart kihozni, de teszi a dolgát.

A SAS remekül kivitelezi a tervet: minden terroristát leszednek, túszt nem vesztenek.

• Mami

Sue Ann a kamaszok elutasítása után a felnőtteken kezd bosszút állni. Az egyiket halálra gázolja. Bent magához csalja, leüti, kiköti. Majdnem kiheréli, de aztán mást talál ki.

Sue Ann csapdába ejti a srácokat, mindenkit megbüntet. A nagyszájú lánynak összevarrja az ajkait. A szépfiúnak megégeti vasalóval a hasát. A volt ideálja, Ben fia, Andy megpróbálja eljátszani, hogy vele van, de Sue Ann átlát rajta, és hasba szúrja. Maggie sorsa akasztás lenne. De a saját lánya, akit begyógyszerezve a házba zárva tart, most az anyja ellen fordul. Leüti, segít a srácoknak megszökni. A ház kigyullad, lassan minden lángol köröttük.

Sue Ann még az ablakból látja, hogy összeborulnak, mindenki életben van. Ő maga felmegy az emeletre, ahol a kikötözött Ben hever. Az ágynemű már csupa vér, láthatóan Ben már nincs életben. Befekszik mellé az ágyba, és a lángok lassan elnyelik őket.

Nyári, rablós, titkos, szegény – gazdag ellentétes.

A kisvárosban örök ellentét van a nyaralók és a helyiek között. A városaik hozzájuk képest gazdagok, szép villákban laknak, míg a helyiek kemény munkát végeznek, és semmire nincs pénzük. Három kamasz így egy nyáron a villák kirablásából igyekszik zsebpénzhez jutni. Amikor az egyikük megsérül, Alan öccsét veszik be a helyére. Alan és Peter azonban ráébrednek, hogy a bandavezér Red veszélyes, rájuk is. Az utolsó helyen igazi aranyat találnak, amely megoldaná minden gondjuk. Alan összejön az egyik nyaraló lánnyal, már minden szálat elvágna egykori barátaitól. Ők azonban kiszagolják a pénzt, és mindkét egykori barátja csapdába csalja. Peter lehet az egyetlen, aki megmentheti a testvérét.

Kamaszfilm vagy thriller? Valahol a kettő határán van a Low Tide, aminek egyetlen hatalmas baja van. A film vége. Ki gondolta ezt komolyan? Ennyire nyitott véget, gyötrő kérdésekkel egy sorozat évadának végére szoktak tenni, hogy az ember biztosan visszakapcsoljon az újabb évad nyitására. Itt folytatás nem várható, szerintem tervben sem volt. Vagyis, a film végét kifejezetten utáltam.

A történet különben nem lett volna rossz, egyes elemei kifejezetten jól működtek. Red, aki még a barátai szemében is hatalmas fenyegetés volt. Tökéletesen átjött, mennyire bosszúálló, eszelős ez a srác, aki valóban veszélyes volt mindenkire. Ugyanakkor megvolt a magához való esze is, azért tudott olyan sikeresen démoni lenni. Ha ő valakit tönkre akart tenni, akkor nem volt kegyelem.

A rabló trió lesérült tagja, Smitty talán még nála is ellenszenvesebb volt. Red legalább zsigerből volt gonosz, de Smitty egy kétszínű, álnok dög volt, aki mindenkinek nyalt, majd mindenkit átvert és zsarolt.

Nem is értem, Alan, aki rendes srác volt, hogy keveredett közéjük. Éles ellentét van aközött, ahogy a testvérével is bánt, ahogy udvarolt Marynek, és amilyen fiúkkal barátkozott. Igaz, az előzményeket nem láttuk, csak a fiúk jelenlegi álnok természetét. Így lóg is a levegőben, honnan indultak a rablások és hogyan lettek elvetemültek a srácok.

Működne az elátkozott arany története is, ha érthető lenne, miért hoz balszerencsét a pénz. Csak vettek egy hangzatos ötletet, de aztán nem kezdtek vele semmit. Simán a vagyon megrontó ereje elég volt ahhoz, hogy a srácok egymásnak essenek.

Látványelem nincs a filmen. Nem is kellett bele. Ami kellett, hogy érzékeljük a helyiek és a nyaralók közti anyagi különbséget. Ez lehetett volna látványosabb is, de azért az látszott, mennyire más a saját házuk, és ahova betörnek. Akció a végén van egy kevés, de az szinte szóra sem méltó. Az sem több egy kevés lövöldözésnél.

A casting korrekt. A főbb szereplők mind ismertek máshonnan. Alan, vagyis Keean Johnson volt Alita szerelme. Jaeden Martell Az ellenfeleként lesz ismerős sokaknak. Kristine Froseth Sierra Burgess barátnője volt. Itt is korrekten játszanak, elnézni velük a filmet.

A vége nyomja nagyon le. Addig legalább némileg érthető volt, mire megy ki a játék. A pénz megrontó ereje, az árulások története volt. De a vége…

Nem volt rossz élmény, de egyértelműen azt sem tudom mondani, hogy tetszett.

Low Tide - 5/3,5 van benne ötlet, jó a casting is. De a vége brutálisan kurta-furcsa, zavar most is.

https://www.youtube.com/watch?v=I2b5dmkDUa4

Ügyvédes, céges ármányos, révbe érős.

Lassan mindenki révbe ér az irodában: Harvey és Donna egymásra találnak, bár eleinte a cégnél még titkolják a kapcsolatukat, de mindenki örül a párosnak. Louis készül az apaságra, és szívesen feleségül is venné a szerelmét. Katrina kezdi túltenni magát a reménytelen szerelmén, és a munkába veti magát. Ám a legutóbb történtek miatt a kamara egy felügyelőt küld a nyakukra: neki kell biztosítania, hogy ne lépjenek túl a törvényes kereteken. Faye azonban pillanatok alatt az ellenségévé tesz mindenkit. Harvey és Louis újabb ellenfelet kap, aki a céget veszélyezteti. A visszatérő Mike segíthet abban, hogy mindenki megkapja, amit a tetteiért érdemel.

Ez most már tényleg a vége. Ha minden igaz, 4 évadon át voltunk azzal hitegetve, hogy itt a vége, de most tényleg. Furcsa, de valahol elszomorít a dolog. Amióta nincs Mike és Rachel, újra élvezni kezdtem a sorozatot. Ezt az évadot is szívesen néztem.

Igaz, ötlet már nem nagyon volt. Ez az évad arra ment ki, hogy mindenki megkapja az élete tökéletes elrendezését. Élete szerelmével házasság, családalapítás. Olyan állás, ami kielégíti minden téren. Nincs is olyan most, akinek bármilyen rossz szájízzel ért volna véget a története. Még Faye is megkapta nagyjából, amit akart.

Annyira zártak már, hogy az évad konfliktusa is eléggé kierőszakolt volt. Faye, aki tejhatalommal dirigál nekik, lett az ellenség, akivel le kellett számolni cégen belül. Noha, igazság szerint nem rossz dolgokat képviselt a nő, csak ő is durvább eszközöket vetett be, mint amiket a többiektől várt. A végére abszolút diktátor lett belőle: pedig azért nem kellene rossz embernek lennie, mert szeretné, ha mindenki etikusan végezné a munkáját.

A jog nagyon kevés volt idén. Alig voltak bíróságon, inkább cégen belül ármánykodtak. Hiányoztak is az ügyek, ez a Faye vonal önmagában kevés volt.

A magánéletükben pedig már nem voltak konfliktusok. Azt egyszerűen csak jó volt nézni, hogy végre mindenki a neki való emberrel boldog. Harvey és Donna mindig is remekül passzoltak, párként is. Louis is jó, hogy végre boldog lehet. Megszenvedett érte. Különben, a legtöbb beszólás, amin nevettem idén, Louis szájából hangzik el. Már mindenki barátja mindenkinek, furcsa is volt, hogy cégen belül most csak Faye, akivel mindenki birkózott.

Aminek nagyon nem örültem: Mike sokszori visszatérése. Mondjuk, inkább így, mint amikor csak telefonon beszéltek. Kifejezetten röhejesnek éreztem, amikor Donna Rachellel telefonált. Persze, Markle még a hangját sem adta a sorozatnak, nincs is ebben semmi meglepő. Már angol hercegné, fiatal anya, mit keresne itt? De emlegetik, de utáltam… rendben, Rachel mindig is szálka volt a szememben. Nekem még emlegetve is sok volt belőle.

Küllemében a sorozat továbbra is hozza, amit szokott. Itt mindig jól elvagyok azzal, hogy a szereplők ruháit nézegetem. Bírom Harvey öltönyeit, Katrina kosztümjeit.

A színészek már nagyon rutinosan mozognak a szerepükben. Nem véletlenül tűnnek a vásznon is annyira jó barátoknak, 9 éve együtt van a csapat, ezt nagyon érezni is.

Ezzel most vége ennek a sorozatnak. Ki is vagyok ezzel békülve – lett ugyan egy alsorozata, de Jessica további pályája abszolút hidegen hagy. Nekem itt a vége.

Suits - 5/3,5 szerettem nézni, bírom a Donna – Harvey párost, de a konfliktus nagyon kierőszakolt.

https://www.youtube.com/watch?v=7IGeAnJG5rM

Melyik heti film jut a képről eszetekbe?

Megoldás: Tovább!