Bankrablós, besúgós, korrupciós, családos.

Boston, a 90-es évek elején. A városba új ügyész érkezik, aki eltökéli, hogy megtisztítja a várost a bűntől és korrupciótól. Fekete, de ambiciózus feleségével magasra törnek. Egy rosszul sikerült rablást követően az őrök eltűntek, lehet sejteni, hogy meggyilkolták őket. Senki nem beszél. Ward igazságot akar, és ez feljebb lépni is jó ügy lenne. Egyedül azonban nem boldogul, így az FBI ügynök Rohrral lép szövetségre. Ám rá kell jönnie, hogy Rohr mocskosabb a legtöbb bűnözőnél, akit lecsuknak. Kettős játékot játszik vele is: sok mindenben segít neki, de közben a saját pecsenyéjét sütögeti, és folyamatosan tussolja el a mocskos ügyeit. Közben a Ryan család Frankie vezetésével igyekszik összetartani, a bűnből fenntartva az életük. Nem sejtik, hogy áruló van a soraikban.

Vannak kulcsszavak, melyekből hamar fel lehet mérni, milyen ez a sorozat. Boston. Korrupció. Bűnözők. Ben Affleck. Noir. Nem sok kellene, hogy egy Dennis Lehane regény adaptációjában érezzem magam. A sztori különben Affleck ötletéből készült, aki eléggé vonzódik az ilyen témákhoz, helyszínhez és Lehane adaptáláshoz.

Sok tekintetben nagyon egyben is van a sorozat. A cselekménye sokirányú, és változatos. Ugyanúgy elfér benne a nő öntudatra ébredése, akit gyerekkora óta elnyomtak és zaklattak, mint a rablások dinamikája, a családi konfliktusok, vagy éppen az igazságszolgáltatásban burjánzó korrupció. Az egyes karakterek kötik össze a történeteket, és így összeadódik az egész a város rajzává, fenn a hegyen. A mocskos Boston.

Ez a mocsok az, ami az én gyomromnak túl sok volt. Azt sem szeretem nézni, hogy egyesek mindent megúsznak, de ahogy itt művelték, az különösen sok volt. Korrupt volt itt a rendszerben mindenki, aki mégsem, annak meg szívás lett az élete. Rohr komolyan meg tud úszni gyilkosságot, fenyegetést, nemi betegséget és viszonyokat is? A jólelkű, mindenki által kedvelt papról kiderül, hogy hobbija a csinos, gyülekezetébe tartozó nők zaklatása? A testvérén élősködő, a saját életét abszolút elszúró srác gond nélkül feladja a testvérét, akinek köszönhetően még életben volt? Van egyáltalán olyan szereplő itt, akinek nincs vaj a fején? Ha nem korrupt még, tennie kell megkérdőjelezhető dolgokat, és még azzal sem nyerhet. Egyszerűen részről részre jobban lefárasztott ez a sok mocsok. Lélekromboló.

Látványra visszaköszön ez a sötétség. Nincs egy derűs kép sem a részekben, itt minden szürke és nyomorult. Abszolút noir hangulat uralkodik, csak annak menő elemei nélkül. Nincs végzet asszonya, magányos és cinikus nyomozó, csak a bűn és a mocsok.

A színészei azok, akik miatt oda lehet ragadni a képernyő elé. Sok jó karakter van ebben a sztoriban, és meg is találták hozzá a színészeket. Kevin Bacon ritkán kap ennyire negatív karaktert, és durván hozza is. Van benne a színész karizmájából, hiszen Jackie mindenből képes beszélni magát, de a mocsok húzásai, az emberi aljasság, amit beletett ebbe a szerepbe… Határozottan ő benne a legemlékezetesebb. Az ellenpontja az ügyész lenne, de rám kevés hatást tett. Jonathan Tucker karaktere és alakítása izgalmasabb volt, mondjuk, a színészt is jobban kedvelem, hála a Kingdom évadoknak.

Jó dolgok vannak benne, de annyira lehangoló és sötét, hogy megfelelő hangulat kell hozzá.

City on a Hill - 5/3,5 noir elemek jól használva, markáns szereplők. De annyira komor és bűnös az egész!

https://www.youtube.com/watch?v=byN6yQ8e9nc

Láttam egy sorozatot, ami nagyon tetszett.

Egy baráti kettős van a középpontjában, akiknek a remek arckifejezéseiből hoztam egy csokorral.

Ráismertek a sorozatra?

Holnap részletesebben visszatérek e sorozathoz, ha valakinek kellene megoldás. :)

Képességes, kamaszodós, öntudatra ébredős, veszélyt érzős.

Kyle és Tori rég szerettek volna közös gyermeket, de a nőnek nem sikerült teherbe esnie. Egy este robbanás rázza meg a környéket, ami mindent megváltoztat. Hamarosan a Breyer család újabb taggal bővül: Brandon érkezik a családba. Örökbe fogadták, de a sajátjukként szeretik és nevelik. A gyerek aranyos és kedves, de 12 éves kora körül valami történik vele. Alva jár, valami vonzza a pajtához. Nem is sejti, ott van elrejtve az űrhajó, amiben a Földre érkezett csecsemőként. Egyre több erőt fedez fel magában: nincs, ami meg tudná sebezni. Soha nem beteg. Emberfeletti az ereje, képes repülni és lézert lő a szeméből. De az erővel együtt a sötétség is feléled a lelkében, egyre veszélyesebb mindenkire. Lassan a nevelő szülei is kénytelenek belátni, meg kell állítaniuk, vagy elhozza a világ végét.

Ennek a filmnek az alapötlete valami egészen zseniális. Ha belegondolunk, semmi mást nem csináltak, mint egy Superman filmet, csak éppen Brandon lelke nem olyan, mint Clark Kent érzülete volt. Ugyan animációban már láttam olyat, mi lett volna, ha egy Luthor talál rá Kal-El űrhajójára, és nem a Kent házaspár, de az meg sem közelítette, amit e filmben látunk.

A cselekmény pontról pontra megfeleltethető a másik történettel. Az űrhajó érkezik, benne a csecsemő. Jó emberek találják meg, nevelik sajátjukként egy farmon. Még az is, ahogy sorra jelentkeznek a képességei. Ahogy felfedezi a sebezhetetlenségét, a lézerszemét, az erejét vagy a repülést. Még Lanának is megvan a helyi megfelelője. Ahogy megtervezi a szuperhős jelmezét. Ám minden ki van fordítva: hiába a körötte levő jó emberek, a neveltetése, nála minden rosszba fordul. Mintha eleve arra lenne rendeltetve, hogy gonosz legyen. Ahogy az ártatlan gyerek Superman gonosz ikrévé válik, minden előzetes jel nélkül, brutális. Pont attól, hogy annyira ugyanaz a sztori, mégis, teljesen más.

Már az is nézetné velem, ahogy anti Superman létrejön, de ahogy ebbe beleteszik a horror elemeket, kifejezetten izgalmassá tette a filmet. Nem tocsog a vérben, de nem is szégyenlősködnek az erőszakkal. Kreatív módjait láthatjuk annak, hogyan lehet nagyon durva dolgokat művelni és azokat eltussolni. Nem akarom lelőni az összes poént, de Brandon brutális vérfürdőt rendez, és valami nagyon kész, ahogy az egészet a végén fedezi. Az agya egy gonosz zsenié, már ekkor.

Kevés jump scream van benne, nem is a klasszikus módon, de hatásosak. Azok a vörösen felvillanó szemek… De Brandon jelmeze is megér egy misét, az már eleve olyan ijesztő, hogy Madárijesztő sírva könyörögne érte barnában.

Nem sztárokkal pakolták tele, de nem is kellett. Elizabeth Banks most nem komédiázik, de jól állt neki ez az anyatigris szerep is. Már inkább ez való neki, nem a koros szingli, aki maga sem tudja, kinek az ágyában ébred. Ő a legismertebb arc a filmben, de végül szerintem arcok helyett egy maszkra fogunk emlékezni, mögötte a vörösen izzó szemekkel.

Mondandó abszolút nincs benne, de nem is kell neki. Azt bele tudnám magyarázni, hogy vannak olyan dolgok, amelyek felett nincs hatalmunk. Hogy a szeretet elvakíthat. De minek? Ez egy Superman rajongói film, fonákirányban.

Abszolút jó szórakozás volt. Ki is lehetne akadni rajta, de én bírtam az ötletét és a filmet.

Brightburn - 5/4 borzalmas vagy zseniális? Totál kiforgatott Superman, helyenként kegyetlen elemekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=q1CB6Z8RJRo

Cím: Last Christmas

Készítők: Paul Feig rendezi, elég erősen benne van Emma Thompson is, akár még jó is lehet az alapja. Thompson szerepet is vállalt benne, ami jó jel. Emilia Clarke már bizonyított komédiában, Henry Golding is szépen építgeti a karrierjét.

Műfaj: romantikus komédia

Cselekmény: adott egy fiatal nő, aki depresszióval küzd. Nem segít rajta, hogy pont egy olyan boltban dolgozik, ahol az év végére minden a karácsonyról szól. Ám ekkor Kate találkozik Tommal, és a férfi életkedve, udvarlása elkezdi szebbé tenni a nőnek is az ünnepeket.

Várható megjelenés: 2019 novemberében

Miért várós?

• Simán lehet egy kellemes romantikus komédia.
• Karácsony előtt pont jól jön majd egy ilyen karácsonyi témájú film.
• Már mosolyogtat ennyi alapján is, ahogy az Őrült gazdag ázsiaiak után megint anya-fia pár lett Golding és Yeoh.
• Emma Thompson – bírom a színésznőt.

Beszélgetős, életen elgondolkozós, válságos.

Paul újságíró, aki önként ment el Afganisztánba, és közvetített arról, a keresztény katonák hogyan élték meg a háborút. Hazajött, de az élete összeomlott. A felesége elárulta, és most nem találják a közös hangot, nem sikerül visszatalálni egymáshoz. A hite is megingott, túl sok borzalmat látott. Még szabadságon kellene lennie, de kap egy érdekes felkérést. Egy férfi interjút akar adni neki, mert tetszettek neki a cikkei. Azt állítja magáról, ő maga Isten. Paul kíváncsiságból elmegy, de nagyon hamar visszájára fordulnak az ülések. Isten válaszol a kérdéseire, de nem is titkolja, hogy igazából miatta van itt. Mert kisiklik így az élete, és imában segítséget kért: eljött segíteni. Miközben Paul nagyon gyötrődik hit és tagadás között, pár dolgot valóban átértékel az életében.

Volt már olyan film, amely beszélgetésekre épült, ráadásul egy helyszínen, mégis, izgalmas tudott lenni. Volt benne intellektuális kihívás – sajnos, az Interjú Istennel nem ilyen lett. Pedig szerettem volna, ha leköt és érdekes lesz, de leginkább csak untam a filmet.

Előzetesen azt vártam, Paul legalább megpróbálja lenyomozni a férfit, aki szemben ül vele és azt állítja, ő Isten. Több szinten is: egyrészt, olyan fejlett már a technika, mibe kerülne neki kicsit nyomozni, hogy ki ez az ember? Ez a vonal kimerül annyiban, hogy megkéri az egyik ismerősét, hogy futtasson le egy arcfelismerést. Egy újságíró ennél nem kíváncsibb? Másrészt, az interjú is lehetőség lenne arra, hogy megfogja a keresztkérdésekkel. Annyi mindent lehetne tőle kérdezni, ha nem is azért, hogy leleplezze, akkor kíváncsiságból. Ha tényleg ott lenne az esély, hogy bármit megkérdezz a teremtőtől, ennél jobbak nem jutottak az eszébe? Pláne, hogy több nap találkoztak, átgondolhatta volna.

Nagyon hamar átfordul a film oda, hogy nem Isten és a vallás/hit kérdései vannak az előtérben. Ez egy egyéni dráma igyekszik lenni, melyben Paul és az ő konfliktusai vannak a középpontban. Az interjú is oda kezd kilyukadni, hogy Isten Paul életéről, gondjairól akar hallani. Az lesz fontos, hogyan ingott meg a hite. Miért ment szét a házassága, mit lehetne tenni, hogy helyrehozza. De egyiket sem érintik mélyen. A film feldob egy témát, aztán rövidre zárja. Olyan piti módon rendezi a házasságát is, hogy azon már nem nevetni sem lehet, annyira semmilyen. „Szeretlek. Én is szeretlek.” Tényleg, ennyi?

Egy ponton feldob egy olyat is, hogy Isten kijelenti, Paul ideje hamarosan lejár. Ebből miért nem lehetett többet kihozni? Szembenézés a halállal, valami fájdalmas rész. De semmi. Nem is jutnak ezzel a szállal sehova, ugyanúgy a semmibe vezet csak, mint a többi része a filmnek.

Nincs feszültség, nincs izgalom. Karakterdráma, de érdektelenül. Alig van cselekmény, de a beszélgetések se mozgatják meg a néző agyát.

Minek kellett volna ezt a filmet eladnia? A színészeknek? Hát… Thwaites nem éppen egy drámai színészóriás, és még nem is számoltam, mennyire kölyökképű. Középiskolásnak, egyetemistának hitelesebb, mint háborút megjárt tudósítónak. David Strathairn rutinosabb, de egyszerűen nem volt annyi a karakterében, hogy a hátán vihesse a filmet. Azt már meg sem említem, hogy Hill Harper kimerült pár vállon veregetésben.

Csalódás volt, ennél többet vártam. Inkább Az őslakót nézze meg, aki ilyesmire vágyna.

Interjú Istennel - 5/2 hiába van egész jó alapötlet, ha a film nem mer mélyre menni. Nincs kihívás benne.

https://www.youtube.com/watch?v=wtDZyilQM0I

Jövőbeli, harcos, robotos, összefogós.

Dr. Ido remek szakember, aki a legszegényebbeknek is segédkezet nyújt. Egyszer, a kidobott szemétben egy még életképes cyborgra bukkan – mivel emlékezteti saját elvesztett gyermekére, megmenti. Hazaviszi magával a lányt, új testet ad neki. A feléledő cyborg semmire, még a nevére sem emlékszik. Ido tanítja az életre, nevezi el: Alitának. A lány lelkesen fedezi fel a környezetét, noha a szépség mellett sok mocsok is található a városban, ahol szinte mindenki az utolsó lebegő városba, Zalem lakósai közé vágyik. Alita új barátja, Hugo is. Miközben Alita szerelmes lesz, felfedezi a múltját és képességeit, megismeri ennek a világnak a zsarnokát is, és a szeretteiért felveszi vele a harcot.

Halogattam ennek a filmnek a megtekintését, volt benne valami, ami miatt nem voltam rá kíváncsi. A sok elektronikus eszközzel feljavított, félig gép emberek ötlete is taszít, így egy olyan lány meséje, akinek csak az agya emberi, nem éppen vonzott. (Ugyanezen okból nem vagyok oda a Páncélba zárt szellemért sem.)

Ehhez képest kellemesen csalódtam. Sőt, jól szórakoztam ezen a filmen. Minden téren felülmúlta a várakozásaim, és akár újranézni is hajlandó leszek később.

A történet ugyan egyszerűnek tűnik, de sok mellékszál és más történet megfér benne. Bő a világa, így a látszólag egyszerű alap is érdekessé válik. Van egy zsarnok, akit a hősnőnek le kell győznie. Ezzel el lehetne mondani a lényegét, de mellette megkapjuk a tudós történetét, aki új életet kezdett a lánya halála után. A vadászokkal és halálos játékokkal teli, mocskos világot, ahol a nagyrészt gép lények küzdenek egymással. Még az olyan kis melléktörténetekben is látok fantáziát, mint Zapan sztorija, akinek már csak az arca emberi, de arra jobban vigyáz, mint a Szent Grálra. Vajon honnan jön ez: mindent feladni, de arra az utolsó emberi vonásra mindennél jobban vigyázni?

Alita története is kap mélyítést. Ahogy felfedezi a múltját, a képességeit, ahogy alakul a jelleme. Kapcsolatokat épít, hősies – nem is illik ebbe a mocskos világba, amit itt megmutatnak nekünk. Ő jobb, tényleg illik rá az angyali jelző. Tetszett, ahogy Hugo oldalán emberi lény tud lenni, annak ellenére, hogy csak az agya emberi. Egy ponton el is felejtettem, ki ő, csak a fiatal lányt láttam benne, aki annyira nagyon hisz a világban és az életben. Ami nagy szó, tekintve, mennyire CGI hozta létre a karaktert.

Igen, a CGI és a film látványvilága. Nem lehet rá panasz, gyönyörű lett a film. A várostól kezdve a cyborg lényeken át a harcokig mindent nagyon profin kiviteleztek. Az akciójelenetek közül nem sokat tudok értékelni, de ez a film látványos és szórakoztató ilyen téren is.

A színészek kérdésköre már nehezebb. Olyan erős a digitális háttérmunka, hogy nem is tudom, mennyire lehet itt színészi játékról beszélni sokak esetében. Bár, Gollam esetéből tanulva emberek az alapja, így azért lehet. A stáblista roppant impozáns, még mellékszerepekben is sztárok szerepelnek. Nagy kedvenc volt Christoph Waltz, aki emlékezeteset nyújtott a film egyik legszimpatikusabb karaktereként.

A kritika nem szerette, én igen. Folytatás is várható: már készülök is rá ilyen kezdet után.

Alita – 5/4,5 messze az elvárásaim felett teljesített. A története, a látványa is tetszett. Nézős!

https://www.youtube.com/watch?v=KCD_12nDyY8