Nyomozós, híres nyomozókat parodizáló, rejtélyes.

Lionel Twain különös és rejtélyes figura, akinek támad egy ötlete. Hat embert hív meg vacsorára magához, de ők különlegesek. Koruk legnagyobb detektívjei, akik híresek arról, hogy minden ügyüket megoldják és lezárják. Társaikkal ők érkeznek is, de már a kezdetektől az életükre törnek. A csengetéskor szobrot dobnának rájuk, mérgező a vacsorára kínált ital, és a házigazda sem mutatkozik. Az inas ellenben vak, és a házzal sem stimmel valami. Végül kiderül, miért vannak itt: Lionel bizonyítani akarja, hogy mindegyiküknél jobb a nyomozásban. Itt lesz egy gyilkosság az éjjel, ők be vannak zárva, és mindenki meg fogja tudni, hogy egyikük sem tudta megoldani az esetet. A nyomozók összefognak, és amikor valóban történik egy gyilkosság, mindenki igyekszik előállni a nagy leleplezésre az igazsággal. Lesznek itt még meglepetések…

Nem Agatha Christie paródia, de majdnem. Van saját története, szereplői, de minden mögött észre vehető a nagy krimik, közönségsikerek nyoma és annak görbe tükre. Komédia, de nagyon közel van a paródiához is. Ki mit nézett többet korábban, arra ismer rá. Nekem Hercule Poirot az ismerős figura, így az ő és társai karikatúrája volt a legkönnyebben felismerhető. De akad más is bőven…

A film szituációs poénokra épít, és tele van jópofa beszólásokkal is. Maximálisan kihasználják a vak inasból adódó poénokat, de még azt is eltalálták, hogy éppen nem esnek túlzásba. Egy-egy ponton majdnem sok volt, mondjuk a leves tálalásakor, de még határon belül maradtak.

Érdekes a film dinamikája is. A történetből adódóan a néző azt hinné, a nyomozás teszi ki a film nagyját. De nem így van. A film felén is túl vagyunk már, mire megtörténik a bűneset. Ez a film a karaktereire koncentrál, és a nyomozók kliséit forgatja ki és teszi nevetségessé. Ehhez még csak igazi bűnügyre sincs szüksége, egy vacsora mellett, vagy simán a társalgóban is találnak nyomoznivalót és megfigyelnivalót a karakterek.

Poirot klónját már emlegettem: itt is van bajusza, és kényes rá. Itt is szereti a hasát, és a nassolnivaló jobban leköti, mint a körötte zajló események. Kényes arra, hogy ő belga, nem francia. Poirot is jellemezhető így, csak ez a karakter itt el van túlozva. Az amerikai noir magánynyomozóinak is érkezik a karikatúrája. Sam Diamond nem bízik senkiben, a végzet asszonya már összetörte a szívét, de van titka is – vajon miért járt olyan sűrűn a melegbárba nyomozni? De az angol úri nyomozótól kezdve a kínaiig, mindenki itt van, kellően eltúlozva.

De működik, mert a sztori vicces, és még nem bántó, ahogy kiforgatják a karaktereket.

Az már élesebb, ahogy a végén beszólnak a zsánernek. Konkrétan kiveszik, ami az ilyen történetekben zavaró lehet – kimondják, valósággal az arcunkba üvöltik, hogy mi a rossz a zsánerükben. Az egyik ráadásul nagyon egybecseng azzal, amit én is utálok. Amikor a végén a semmiből előhúznak egy új karaktert, és derült égből villámként valami egészen más lesz a megoldás, mint amit addig láttunk.

1976-os a film, a korszak jelentős színészei játsszák láthatóan élvezettel a szerepeik.

Határozottan jól szórakoztam rajta, nekem tetszett!

Meghívás egy gyilkos vacsorára - 5/4 eltalált figurák, korabeli jelentős színészekkel, és a sztori még ma is vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=NKFWMFJsO8w

Apám azt szokta mondani, bármit csinálsz, csináld teljes gőzzel. Amikor dolgozol, dolgozz. Amikor nevetsz, nevess. Ha eszel, egyél úgy, mintha az utolsó étkezésed lenne! (Zöld könyv)

(Bajie fecsegéssel akarja oldani a feszültséget.)

• Eláruljak valamit Bajie-ról?
• Persze.
• Jól van. Utálom a hajókat. Illetve nem a hajókat, hanem a tengert. Az egy kétes szerető. Nem úszom, inkább lebegek.
• De régen kalóz voltál.
• Az emberek változnak. Te penge voltál. Mondjuk most is öldökölsz. (Into the Badlands)

(Tony próbál arról mesélni, hogy a felesége megvette a doki egyik lemezét.)

• A borítón egy csomó gyerek ül a tábortűz mellett.
• Orfeusz.
• Ja.
• Orfeusz az alvilágban. Francia opera az alapja, és nem gyerekek voltak a borítón, azok démonok a pokol bugyraiban.
• Na, ne! Rossz kölykök lehettek. (Zöld könyv)

(A gonoszok sötét céllal érkeznek, és megvannak az eszközeik, hogy mindenkit rávegyenek az együttműködésre.)

• Halljuk, mi dolgotok a királynővel!
• Valakinek meg kell halni.
• Mint azt az Androméda 2 szerződés 6-os c cikkelye leszögezi, nem ölhetünk csavábiakat, és nem vehetünk részt a meggyilkolásukban. És mi betartjuk a paktumot. (A lények alakot váltanak.) Vagyis, hát eddig betartottuk. (Men in Black 4.)

(Készül a portré, de a festő – Alberto – mindig elégedetlen.)

• Érdemes ezt folytatni?
• Ó, igen. Igen.
• Egy igaz barát azt mondaná, örökre hagyjak fel a festéssel.
• Ki mondta, hogy igaz barát vagyok? (A végső portré)

Te beszélsz önhittségről, miközben a szemedből ömlik a vér? A korlátlan hatalom csak illúzió. Elillan, mikor a legnagyobb szükséged lenne rá. Az igazi erő rejtőzik, míg készen áll lesújtani. (Into the Badlands)

Űrlényes, Földet megmentős, árulót lebuktatós, titkos szervezetes.

Molly kislány volt, amikor egy különös lény került a házukba. A kislány a szobája ablakából nézte végig, ahogy sötét öltönyös férfiak kitörlik a szülei memóriáját. Mivel azt hitték, alszik, neki sikerült kimentenie innen a lényt és az emlékei is megmaradtak. Az életét arra tette fel, hogy megtalálja az ügynököket, csatlakozzon hozzájuk, és megismerje a világ titkait. Miután rátalál a szervezetre, próbaidőre felveszik, és Londonba küldik egy gyanús esetben vizsgálódni. Ott társat is kap H ügynök személyében, aki a szervezet egyik hőse, aki megmentette pár éve a világot Párizsban. Ám a férfi az eltelt idő alatt egy buli király lett, aki túl könnyeden veszi a munkát. Ám amikor újra a világ sorsa a tét, és a szervezetben is van egy rosszfiú, mindenki összekapja magát, hogy a Sötét Zsaruk újra megmentsenek mindenkit.

Ha nem akarunk többet egy látványos, nyári popcorn mozinál, akkor jó helyen járunk. Pont olyan film ez, amit beülsz, megnézel, elvagy vele, de maradandó élményt nem viszel magaddal belőle. Az a menőség, ami az eredeti filmet klasszikussá tette, ebben már nincs meg. De egy délutánra szórakoztató tud lenni.

A történet nem túl bonyolult, és eléggé a klisék mentén halad. Ok, sikerreceptek vannak, és klisék használnak, tudom. De nagy kérés lenne, ha néha kockáztatnának és húznának egy merészet? Már, amikor kimondták, hogy tégla van a szervezetben, lehetett tudni, ki az. Ha az indokát nem is találtam el, ahhoz se sok kellett volna.

Ahogy az sem lep majd meg senkit, hogy a két nagyon más ember a film végére hatalmas barát és remek társak lesznek. Ez a buddy filmek ismérve, ezt nehéz lenne megújítani, nem is várja senki. Csak legyen kémia a felek között és boldogok vagyunk. Ezzel úgy-ahogy elégedett voltam, és nagyon remélem is, ha lesz esetleg folytatás, nem viszik el M és H kapcsolatát romantikus irányba. Barátoknak és társaknak működtek, szerelemes párként, ebben a szakmában, azt nem akarom látni.

Az, amit nagyon tudtam hiányolni, a menő faltor. Az első rész stílust teremtett. Itt csak beszélnek arról, hogy stílusosak. Mint amikor egymás közt kibeszéli M és O, hogy a fekete öltöny milyen menő. Ok, H tényleg menőn néz ki benne, de ha Hemsworth nem éppen az alkoholista, leépült Thor formát hozza, akkor neki szavazzuk a külcsínért a pontot alapból. Még szektavezérnek is szexi volt, akkor hogyne lenne az napszemüvegben és öltönyben… De a szervezet, a cuccaik, már nem azt a hatást hordozzák, mint egykor.

De vissza a filmhez! A szereplők jól illeszkednek a zsánerbe. Egy komoly, egy csibész. Akik pont így egészítik ki jól egymást. A mellékszereplők még egyszerűbbek, de akad egy-egy ötletes. A gyalogot pl. kifejezetten bírtam.

Van benne női vonal is, néha eltúlozva is. Az a királynős duma… az fájt konkrétan, de értem, miért kellett bele. Kell ennek a szériának is egy kis feminista megtámogatás.

A látvány nagyon korrekt, és akadnak jól kitalált űrlények is benne. Mondjuk, nem mind. A Gyalog és a Királynő tetszett, Riza nagyon nem. Az a haj… a hideg ráz tőle.

Van egy-egy jópofa kiszólás is: pl. a kalapács, vagy Neeson, aki utálja Párizst. (Ó, Elrabolva.)

Egyszer meg lehet nézni, nem lett rossz, de igazából jó sem.

Sötét zsaruk a Föld körül – 5/3,5 korrektül összerakott popcorn mozi, látványos, viszonylag humoros, de nem több.

https://www.youtube.com/watch?v=Tg8OwUjOaNg

5: Trónok harca - bár fontos tényező az is, melyik oldalon állunk. Mert van itt, akinek a sárkányok szövetségesei. Tény azonban, hogy a GoT legveszedelmesebb, csodás lényei Daeny hármasa, akik között akad emberevő, akad jégsárkánnyá lett, de lesz olyan is, aki a sorozat végén elrepülhetett. Ha nem vagy Targaryen, akkor jobban teszed, ha tartod a három lépés távolságot tőlük!

4: Harry Potter 4. - a sárkányok a varázsvilágban sem éppen kedves lények. Nem véletlen, hogy külön szakma a vadászatuk és idomításuk. Ahogy a varázslók viadalán sem szövetségesként jelennek meg... Hagrid még őket is tudja imádni, mindenki más tartsa a biztos távolságot. A mi kedvencünk különben a magyar mennydörgő - vajon miért? :) 

3: Csipkerózsika - Demóna, a gonosz tündér egyik nem túl kedves alakja volt a sárkány. Amikor már minden módszer kudarcot vallott, hogy Fülöp herceget távol tartsa az alvó hercegnőtől, átváltozott és értelmet nyert, miért kellett a herceget karddal felszerelni a rózsabokor irtásra...

2: 2020 A tűz birodalma - egyszer volt, hol nem volt, egy metróásás. Találtak valamit, megpiszkálták - a világ meg fizethette az árát. A sárkányok feléledtek, és hamar a csúcsragadozók lettek a bolygón. Most egy csapat ember indul küldetésre ellenük, a metróba, ahol minden kezdődött. Ha elbuknak, az emberiségnek annyi.

1: A hobbit-trilógia - Smaug, neki saját neve is van, amit retteg egész Középfölde. Van pár tulajdonsága, ami miatt halálos ellenfél. Egyrészt, rendkívül ravasz és okos a kis gyík, ami a bosszúálló természetével és kapzsiságával karöltve nem teszi kellemes szomszéddá. Hatalmas, tüzet okád, és nem okoz neki gondot városokat eltüntetni. Vajon miért is nem akarta Gandalf, hogy Szauronnal szövetségre lépjen?

Megcsalós, céget megmentős, házaspáros.

Balázs és Anikó házasok, akik éppen nyakig vannak a lakásfelújításban. A plusz szoba egyelőre irodának készül, de abban reménykednek, hamarosan gyerekszoba lesz belőle. Balázsnak azonban van egy titka: a gyerekkönyv kiadójuk rosszul áll, ha nem történik csoda, a legutóbbi mesekönyv csődbe viszi őket. Most nyaralni készülnek, és a lakást sokan szeretnék egy estére maguknak. Anikó húga, Linda, aki a jóképű jógaoktatóval csalná vissza a férjét. A csalfa férj, Henrik, aki egy prostit hozna fel. A lányok húga, Szilvi, aki a lakberendezővel kavarna. Ám mivel Balázs félreértelmezi a jeleket, azt hiszi, Anikó akar csalni, így lefújja a nyaralást. Mindenki a lakásba özönlik, kezdődik a félreértések sora, miközben a mesekönyv-író Petrát is le kellene szerződtetni.

Eredetileg színdarab, a poén, nálunk is játsszák. Dobó Kata pedig ezt választotta a rendezői debütálásnak. Nem tudom, színpadon hogy működik, de a filmen nem azt kaptam, amit vártam. Nem tudtam nevetni rajta, egyszer sem!

Hogy ez mennyire a rendezés hibája? Nem tudom. Simán lehet, hogy csak a film poénjai nem ültek nálam. De az biztos, hogy ez a film nem kerül fel azoknak a magyar filmeknek a listájára, amiket van kedvem többször is megnézni.

A cselekményen nagyon érezni, hogy színpadra szánták. Nem véletlen, hogy majdnem csak egy lakás a helyszín. (A színházban biztosan csak ez a lakás a helyszín, nem mennek ki az utcára, mint amit itt párszor azért megtesznek.) Ez engem nem szokott zavarni, szeretem a színházat is. De miért nem nevettetek meg?

A legtöbb konfliktus nem éles, nem tudtam komolyan venni. Balázs félreértése, akinek az egyetlen rendes és működő kapcsolata van, inkább szánalmas, mint vicces. Az se tetszett, hogy egy kigyulladó plüss a rémálma. A családalapítástól való szorongást azért jobban is lehetett volna ábrázolni…

Linda és Henrik nem is értem, minek vannak együtt. Mindketten félrekacsintanak, egyszer nem mutatták azt, hogy ez a két ember szeretné egymást. A színészek közti szikra hiányáról már nem is beszéljünk – a nagy nulla. Ha azonban szeretik egymást, akkor miért nem beszélik meg, melyiknek mi hiányzik a házasságból? Egyszerűbb félrelépni. Amilyen bután oldódik meg a kapcsolatuk gondja, az egy könnyed komédiába is túlzottan gyerekes.

Az is olyan olcsó, hogy Balázs az örömlányt nézi a sikeres gyerekkönyv szerzőnek. Bár volt egy rosszabb is: amikor Petra a kutyáiról mutatott képeknek gügyögött. Az ember elgondolkozott, mennyire normális ez a nő.

Pörög a film, és mégse stimmel a dinamika. Kiszámítható, nincs meglepetés. Olyan nyilvánvaló, hogy mikor kit és kivel kevernek össze…

A legtöbb karakter még csak szimpatikus se volt. Talán Balázs és Anikó, de a többiek simán megillették volna, hogy pórul járjanak a film végére. Pedig a szereposztás nem rossz, tele van a film ismert arcokkal és hangokkal.

Igazából csak arra jó, ha nem akarsz csendet, amíg valamit csinálsz. Vagyis, háttérfilmnek elmegy, de leülni elé felesleges.

Kölcsönlakás - 5/2 nem lett vicces, nem működnek a helyzetpoénok. Az egyetlen jósága egy-egy színésze.

https://www.youtube.com/watch?v=5hod_VTqyao

MOZI:

- Annabelle 3. - bővül a démonverzum. Most visszatér a gyilkos baba, ha már Chucky is elstartolt pár napja...

- Bajnokok - spanyol komédia egy edzőről, akinek büntetésből fogyatékosokkal kell együtt dolgoznia.

- Hercegnő csodaországban - orosz mese egy eléggé kiforgatott Alice Csodaországban történettel és hercegnővel.

- Spanyolul tudni kell - magyar komédia elég érdekes történettel.

- Yesterday - Mit várunk link: ITT

DVD:

- Így neveld a sárkányodat 3.

- A néma forradalom

- Két királynő

- Boldog halálnapot 2.

Művészes, alkotós, barátkozós.

James Lord amerikai kritikus, aki egy kiállításra érkezett Európába. A neves művész, az arckép specialista Alberto Giacometti megkéri, hogy álljon neki modellt egy arcképhez. Csak pár napról lenne szó, és James beleegyezik, megtisztelőnek is érzi a felkérést. Azzal azonban nem számol, hogy Giacometti zűrös magánéletébe is belecsöppen. A férfi, aki szerint soha nem lehet kész egy portré, akinek van egy hűséges felesége és egy prostituált múzsája, akinek a futtatói állandó fenyegetést jelentenek. Aki nagyon hangulatember, és soha, egy képével sem elégedett. Elkészül a portré, elrontja, és újrakezdi. James sorra teteti át a hazaúti jegyeit, és a kép csak nem akar elkészülni. Valamit ki kell találnia, mert várja az élete otthon, de a képről sem akar lemondani.

Ez a film sem azért készült el, hogy jól szórakozzunk rajta. Nem véletlen, hogy nem is nagy mozis premierje volt, hanem fesztiválokra és díjátadókra vitték el. A nagy siker elkerülte, legyek gonosz? A kicsi is. Eddig nem is hallottam róla, mindössze Armie Hammer filmjeit nézegetve jöttem rá, hogy ez már nézhető nálunk is, és még nem láttam.

Ha van kedvetek mélyre nézni, és egy művész lelki- és életvilágba jobban betekinteni, ez a ti filmetek! A film fő konfliktusa a soha meg nem elégedés. Valóban megtörtént eset az alapja, Giacometti is valóban élt festő az 1960-as évekből. Tőlem távol áll a stílusa, de az impresszionisták után nekem már gondjaim vannak a művészeti alkotások élvezetével.

Visszatérve a filmre. A cselekményen túl arról szól, hogy a tökéletes megalkotása lehetetlen, egy művésznek mindig van hova fejlődnie. Lehet sikeres, rajonghatnak érte, ha ő mindig a maximumot akarja nyújtani, akkor soha nem lesz kész semmivel. A film tanulsága nekem a végén hangzott el, amikor James karaktere összefoglalja a filmet. Ott említi, hogy Giacometti írt neki egy levelet, amelyben írta, alig várja, hogy James visszatérjen és újrakezdjék a munkát. Erről szólt a film: soha nincs vége a művészeti alkotásnak, soha nem lehet nyugodtan hátradőlni. A művész mindig jobbat akar alkotni.

A film világából kinézve azért van némi gondom ezzel az elmélettel. Ha soha, senki nem fejezne be semmit, annak mi értelme lenne? A tőlünk telhető legjobbat kell nyújtani, és el kell tudni engedni az alkotásokat.

De a filmre vissza! Cselekmény az nem sok van benne. James modellt ül, Alberto fest. Vagy, Alberto mindennapjai zajlanak. De ezek nem tolakszanak előtérbe, és az események ismétlődnek. Ok, értem, hogy zseni a férfi a kortársak szemében, de nagyon bohém, ahogy viselkedik. Azon még lehet mosolyogni, hogy milliókat rejt el a padláson, de ahogy a nejével bánik, én komolyan sajnáltam a nőt. Ő pedig ott van végig, szereti, és nem érdemli, amit viszonzásul kap.

A filmet a két főszereplője igyekszik vinni a hátán. Geoffrey Rush már nagyon benne van a művészek/zsenik ábrázolásában. A Genius sorozatért volt díjeső is, és ez a szerep sem sokban más. Armie Hammer karaktere sokkal csendesebb, visszafogottabb. Szegényem, néha úgy éreztem, az a legnagyobb feladata, hogy minél kétségbeesettebben nézzen maga elé.

Most nem volt kedvem belemerülni, untam. Sorry.

A végső portré - 5/1 színészileg remek. Művészetről, az emberről mond dolgokat. De annyira untam…

https://www.youtube.com/watch?v=sRsiW5c29Sk

Háborús, képességes, szövetséges, harcos.

Háború dúl a bárók között. Minerva, az Özvegy egy rabszolgaság nélküli, jobb világot akar elhozni, amint a Chau bárónő, akinek a rabszolgák adják a fő bevételét, nem akar és nem fog elfogadni. Csaták, és rafináltabb tervek is születnek, hogy felülkerekedjenek egymáson. Ám hamarosan egy új játékos is színre lép, Azra utolsó fia, aki fel akarja támasztani a városát. Egy olyan technikát keres itt, mely felemelné a feketeszeműeket és új világrendet teremtene. Sunny is kénytelen Pilgrim felé közeledni, hiszen a kisfia szenved a vére átkától, és a férfi az egyetlen, aki segíthet rajta. Nem sejti, mit indít el akaratlanul is. Mindenkinek oldalt kell választani, és szembenézni egy olyan veszéllyel, amelyre nem voltak felkészülve. Személyes sérelmek, szerelmek, veszteségek és szövetségek – mindent félre kell tenni, hogy a világot megmentsék. Vagy elpusztulnak vele.

Ez a sorozat mindig is valami mást kínált, egy olyan mix volt, amelyhez fogható nem is jut másik eszembe a tévéből. Egy westernbe oltott anime. Amit eddig szerettünk benne, a végjátékra is megkaptuk.

A történet beindulásának kellett egy kis idő, de abszolút jól fokozták a téteket a cselekmény kibontásában. A személyes sérelmektől eljutottunk oda, hogy már nem az ego, hanem a világuk megmentése volt a tét.

Két részre bontották a sorozatot, aminek volt értelme is. Az első felében a Chau – Özvegy háború volt a középpontban, és Azra csak a háttérben mesterkedett, még nem lehetett átlátni, mit akarnak és milyenek lesznek. Majd Azra kimutatja a foga fehérjét, és új szintre helyeződik a Badlands világáért folyó harc – ez várt minket a 2. etapban.

Még mindig meghatározó eleme a sorozatnak a harc. Azt felismerték, hogy tömegjelenethez és háborúhoz kis sorozat, ez nem a GoT, de amit egymás elleni harcban itt mutatnak, az felveszi a versenyt a filmekkel is. Egyéni harci stílusok, látványos küzdelmek, jó volt nézni. Még mindig áll az is, hogy az embert meglepik azzal, ki nem képes nagyon odacsapni. Pl. Lydia, aki egészen eddig az eszével és a trükkjeivel maradt életben, még róla is kiderül, hogy nem egy gyenge virágszál.

Bejöttek az új szereplők. Azra fia és a boszorkánya – jól bemutatták, ahogy a jó szándék irányt téveszt. Vagy a nő esetében az elvakultságból való ébredést. A férfit egy-egy ponton még sajnálni is tudtam, nekem a boszorkánya inkább volt a főgonosz az évadban. Abszolút működött a Chau vonal, és bírtam Gaius karakterét is. Azt még ugyan emésztem, hogy kínai gyökerekkel, vezetéknévvel és rasszal miért római neve van, de ez a legnagyobb bajom. Minervával a kedvenc párosom voltak idén, ők sokkal jobban lekötöttek a Gaius családjával folytatott harccal, a karakter- és kapcsolatfejlődésükkel, mint a főszereplő Sunny.

Van a sorozatnak humora, amit hoznak a karakterei, de egyes szituációk is. Abszolút szórakoztató a sorozat, amibe beleférnek nagy drámai pillanatok, de mosolygós részek is.

A látványa még mindig színpompás, és nem csak a küzdelmek koreografáltsága. Itt érződik erősen a keleti hatás, a ruhákon és a színvilágon, de nekem bejött.

Elkaszálták, bár ötlet van még benne. Lehet, hogy egyszer még visszatérnek?

Into the Badlands - 5/4 nagyon látványos, jól kitalált karakterekkel és világgal, nézném tovább is.

https://www.youtube.com/watch?v=-Jtys3lxu-w