Cím: Aladdin

Készítők: a Disney újabb élőszereplős klasszikusa. Viszont, nem bízzák a véletlenre a sikert. Már a rendező választása is izgalmas: Guy Ritchie. Kíváncsi leszek, mennyire engedi a Disney szabadjára, mert pl. Sherlock Holmes és Arthur király kifejezetten érdekes újraéledést köszönhet neki. A stábban a legnagyobb név kétségtelenül a Dzsinn szerepében Will Smith, az arab szereplőket igyekeztek autentikus színészekkel kitölteni, akiknek a neve ebből fakadóan még ismeretlenül cseng. Kinek ismerős pl. Mena Massoud neve, aki Aladdin lesz? A zene különben marad Alan Menken kezében, aki a klasszikus mese dalait is jegyzi.

Műfaj: családi, kalandos, mesefilm

Cselekmény: a szegény tolvaj, Aladdin véletlenül összetalálkozik az álruhás Jázmin hercegnővel, beleszeret. De esélye sincs a kezére a saját életével, kilátásaival. A szultán tanácsosa, Dzsafar azonban ki akarja használni a fiú tiszta szívét, de végül ő jár pórul. Aladdin kezébe kerül a csodalámpa, benne a dzsinnel, aki 3 kívánságot teljesít. Aladdin megígéri, hogy a 3. kívánsággal szabaddá teszi, míg az első kettővel Jázmin szerelméért száll harcba. Ám Dzsafar a fiúra ismer, és bármit megtenne a lámpásért és a hatalomért.

Várható megjelenés: 2019 májusában

Miért várós?

- Az Aladdint meseként szerettem.

- Az újrafeldolgozott, élőszereplős Disney filmeket is szeretem.

- Will Smith, mint Dzsinni? Ezt látni kell!

- Az eredetinek volt üzenete, talán ennek is lesz.

- Látványra nem lesz panasz, abban a Disney nagyon erős.

Nyomozós, telefonos, segélyhívós, drámai.

Asger Holm rendőrnyomozó volt, de most egy vizsgálat miatt a segélyhívónál kell dolgoznia. Felveszi a segélyhívásokat, küldi a rendőrséget, amikor szükséges. Már a műszak végénél jár, amikor egy Iben nevű nő hívja. Furcsán beszél, Asger kitalálja, hogy elrabolták, és nem beszélhet nyíltan. A férfi mindent megpróbál, hogy a kapott kis információkból a lehető legtöbbet kihozza, és segítséget küldjön az asszonynak. Mikor a furgont nem sikerül elcsípni, a telefont nem veszi fel a nő, az irodából kezd nyomozásba. Iben lakására telefonálva kiderül, hogy a nő férje rángatta el az asszonyt, a két kisgyerek otthon maradt. Míg egy barátjával a férfi lakását nézeti át Asger, a gyerekekhez járőröket rendel ki. Közben Iben is újra jelentkezik. És ahogy egyre több darabja megvan a kirakósnak, úgy válik egyre biztosabbá, hogy valami nagy baj van, de ki az igazi bűnös?

Ez valami más. És nem csak azért, mert nem amerikai filmről beszélünk. Zárt térben vagyunk, egy helyszínen, ahol minden kapcsolatot egy telefon jelent. Volt már ilyen film, pl. A fülke, de itt maga a történet is más irányba megy el.

Dán film, így magán viseli a skandináv krimik jellemzőit. Ismételjük is át, melyek azok! Van egy bizonyos tekintetben zseniális, másban nagyon szánnivaló nyomozó. Van egy ügy, aminek olyan csavar van a végén, hogy az ember álla leesik tőle. És van egy olyan világszemlélet, amelyben a pohár mindig félig üres. Komor, sötét, reménytelen.

Ezt most nézzük meg a filmre vonatkoztatva!

A világnézet komorsága többször is megjelenik. Maga Iben ügye is ilyen. A férj elrabolta a feleségét. De amit kibont belőle, hogy a társadalom, a jogrendszer, a rendőrség mennyire nem tudott segíteni Iben és Michael esetében, még sötétebb. Tulajdonképpen az jön le a filmből, hogy az állam képtelen érdemben beavatkozni és segíteni, csak a tragédia eljövetelét segítette elő. Ahogy Asger is rájön, mit hitt, mit tett ebben az ügyben, és mi volt mögötte az igazság, újabb nagy pofon a rendszernek. Tulajdonképpen megmutatja Asger személyén át, hogy mehetett nagyobb szinten is ennyire félre az ügy. Asger háttértörténete is azt mondja, hogy már a rendőrök is annyira kikészültek a rendszertől, hogy az egyetlen kiutat az önbíráskodásban látják.

A csavarok. Nagyon jó a film dinamikája. Ahogy Asger, a hallottakból mi is levonjuk a következtetéseket, és ahogy jönnek a fordulatok, mi is ledöbbenhetünk. Egyet se akarok lelőni, de nagyon igaz lesz, hogy gyakran nem az a valóság, aminek látszik. Vagy, a filmre vetítve, nem az, ami elsőre hallatszik.

Végül, Asger. Aki lelkiismeretes, segíteni akar, és a film alapján kreatív nyomozó is. De mindent elvesztett: a felesége elhagyta, az imádott állása is veszélyben. Roppant jól összerakták, hogy vesztett talajt, miközben csak real time-ban azt látjuk, hogy igyekszik segíteni Iben családjának és az asszonynak.

Mert az, hogy be vagyunk zárva az irodába Asger mellé, filmes fogásnak se utolsó. Jakob Cedergren bravúrosan viszi a hátán a filmet, ami feszültséggel, igazi drámával van tele.

Nekem nagyon tetszett, sikeres is, nem lepne meg, ha készülne amerikai remake is.

A bűnös - 5/5 meglepő és fordulatos, remekül adagolja a feszültséget, és nagyon működik a koncepciója.

https://www.youtube.com/watch?v=NfA5STP1byI

Börtönből menekülős, kitartós, barátos.

Henri, becenevén Papillon az egyik legjobb széftörő Párizsban. Jó a szakmában, randizik egy csinos lánnyal, de a főnöke bemártja. Egy gyilkosságot, amit ő követett el, Papillon nyakába varr, akit a gyarmatokra száműznek. A büntetése letelte után sem térhet haza. Ha szökni próbál, magánzárka vár rá 2, majd 5 évre. Ha ölne, lenyakazzák. De Papillon esze kezdetektől a szökésen jár. Pénz kell neki, így a bankár, fehérgalléros csaló Degának ajánl védelmet a szökése anyagi támogatásáért cserébe. A szigeten a körülmények brutálisak, mindennaposak a súlyos atrocitások, a fegyencek és az őrök részéről is. Papillon kötődni kezd Degához, így kitart mellette minden csapás közepette is, csak a szökés álmáról le nem mondva.

Nem egyszer írtam már le, hogy még mindig le tudok döbbenni azon, mire nem képes az ember a saját fajtájával. Az közismert tény, hogy a britek Ausztráliába hajózták be a bűnözőket, de ki tudta, mi volt a francia gyakorlat kevesebb, mint 100 éve?

Ebből a filmből most megláttam, és még mindig emésztem. Ok, sziget és börtön, nem meglepő fordulat. Már Monte Christo grófja is egy börtönsziget foglya volt. De e filmen, és a valóságban korábban szabályosan rabszolgaként bántak a rabokkal, és iszonyat kemény, ahogy pl. lefejezték őket. A XX. században, hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy nem voltak fokozatok. Ugyanoda ment a fehérgalléros bűnöző, mint a gyilkos. A Prison Break egyik évadában mutattak egy harmadik világbeli börtönt. Már azon is szörnyülködtem, de ez még annál is brutálisabb.

Ha csak a film cselekményét nézem, akkor jó a véleményem. Érdekes, helyenként kifejezetten izgalmas is. A folyamatos szökési tervek, az ötletek, mindennek a megvalósítása. 2 óra felett van a játékidő, de onnantól kezdve, hogy megvan a főszereplő ítélete, egy percre se untam. Ugyan tudtam, mi lesz a vége, mégis többször összeszorult a gyomrom egy-egy szökést figyelve.

A gond inkább azzal van, hogy szolidak maradtak a készítők. Minden téren. Mert amit megmutatnak, az nem sok. Fejben hozzárakom a borzalmakat, de látni nem látom. Az őrök visszaélnek a rabok helyzetével. A halálos kényszermunkák. De említhetném a magánzárkát is, amit kifejezetten őrjítővé tudtak tenni a raboknak. Nincs meg az érzelmi súlya annak, amit itt könnyeden megmutatnak.

Utalnak szexuális zaklatásra – súly nélkül megyünk tovább. Dega életében először öl – kicsit kábán les maga elé, aztán gond nélkül megy tovább. Az a hatalmas élni akarás, a kitartás, ami a főszereplőt folyamatosan viszi előre – fejben oda képzelem, de a film nem mutatja, nem érzékelteti, csak ledarálja az eseményeket.

A kivitelezés is inkább rossz, mint dicsérhető. Párizs ábrázolására amúgy is érzékeny vagyok, de itt kifejezetten szegényes és nagyon látni, hogy a helyszínnek köze nincs az igazi francia fővároshoz. A sziget pokla egy fokkal jobban eltalált, de az se az igazi.

Igazából a casting vitte el nekem a sztori mellett. Charlie Hunnam a Kemény motorosok óta radaron van, Rami Malek meg nagyon jön felfelé a sztár lépcsőn. Ő itt is nagyon korrekt.

A régi változatot, Hoffman és McQueen főszereplésével még nem láttam, de sejtem, az jobb.

Papillon – 5/3 a történet üt, a szereposztás korrekt, de az egésznek a keménysége, drámája nincs benn.

https://www.youtube.com/watch?v=RGeNA3gy9Ic

(Claudia oda lett bezárva kijózanodás céljából, ahol korábban Joe ölt.)

Claudia: Visszajött!

Joe: Kiről beszél? Jól van?

Karen: Azt hiszi, kísértetek járnak itt.

Joe: Kizárt – magában gondolja tovább. – Benji a saját melójához is lusta volt, nem hogy még visszajöjjön kísérteni. (You)

(Dave szembesül azzal, mennyi fémet kellett beépíteni a testébe, miután összeverték és elütötték. Neki még tetszik is.)

• Rohadt jó! Olyan vagyok, mint Farkas!
• Van még fémdetektor a suliban?
• Van hát! Ettől ki fog akadni. (Kick-Ass)

(Az új csapattagok először mennek az egyetemre, buszon. Enyhén ledöbbennek a látványon.)

• Szerintetek ez még Amerika?
• Szerintem már a Földet is elhagytuk, testvér.
• Te, Willy!
• Mi az?
• Van egy érméd?
• Minek?
• Felhívom az anyámat. Szólok, hogy űrhajós lettem! Úgy tűnik, mi vagyunk az első feketék a Holdon.
• Na, és mi ez a sok dög itt az út szélén?
• Lehet, hogy a tavalyi csapat megpróbált visszaszökni New Yorkba.
• Szerintem ez az út a pokolba visz. (Fekete dicsőség)

Hogy akar bármit megtanulni az életről, ha nem hajlandó élni? (Marston professzor és a csodanők)

Közölném, hogy a takarítás nem a nézők sportja. (Mary Poppins visszatér)

(Penny és Leonard nem tudnak igazán örülni ismerősük szerencséjének, de ezzel is erősödik saját kapcsolatuk.)

• Annyira kedves. Örülnöm kellene nekik.
• Engem is az őrületbe kerget.
• Komolyan?
• Próbálom tettetni, hogy nem, nehogy azt hidd, hogy kicsinyes vagyok.
• Úgy látszik, mindketten kicsinyesek vagyunk.
• Szeretlek! (Agymenők)

(Mester és tanítványa újra találkozik, mondhatni, nem baráti volt az elválás és a viszontlátás sem sikerül jobban.)

Mondd csak, Randy, még mindig úgy öltözik, mintha Elton John levetett vackait örökölte volna? (Szerva itt, pofon ott)

Gyerekes, varázslatos, kalandos, családi összetartós.

Michael és Jane Banks felnőttek, és küszködnek. Michael a múlt évben elvesztette a feleségét, most a nővére segítségével próbálja nevelni három gyermekét, miközben az apja bankjában vállalt állást. Ám az adósságai így is túl nagyok, ha nem kerítik elő az apja banki részvényeit, elvesztik a házukat. A gyerekek a maguk módján igyekeznek segíteni, és érkezik Mary Poppins is, aki mindkét generáció megmentését tűzte ki célul. Miközben a gyerekeknek megmutatja a gyerekkor varázslatait, a felnőtteket is sikerül arra emlékeztetnie, hogy a varázslat létezhet, ha képesek elképzelni. Gonosz bankár, feje tetejére állt ház, az idő visszaforgatása: nincs akadály, ha Mary Poppins az oldaladon áll!

Nem kis merészség kellett ahhoz, hogy ezt meg merjék csinálni. Nem reboot készült a klasszikus Disney filmhez, hanem folytatás. Mennyi is, jó 50 évvel később? Generációk nőttek fel azon a filmen, és rengetegen látták színházban is. Arra azért van egy tippem, hogy az eredeti regényeket messze kevesebben olvasták. (Még talán kevesebben, mint ahányan a Mr. Banks megmentését megnézték, amely a Mary Poppins film elkészültéről szól.)

Azért volt pár ötletük, hogyan lehet sikerre vinni a Mary Poppins visszatért. Egyrészt, az alapanyag adott volt, Travers írt nem egy Mary Poppins regényt. Aztán, ott a klasszikus film is, amire vissza lehet utalgatni. Ha csak a cselekményt nézem, ki is hoztak mindebből egy mesés, gyerekes, kalandos családi filmet. Amiben megint kalandba keverednek mesefigurákkal, táncolnak a lámpagyújtókkal, és benne a Disney családi üzenet.

De, ami jobban tetszett, hogy vannak benne olyan tanulságok, amelyek talán közhelyesnek is tűnnek, de itt olyan gyerekeknek is fogyasztható, kedves és szórakoztató módon tálalják, hogy azt jó volt látni. Mint a közbe nem árt a nézőpontváltás, vagy a pozitív életszemlélet. Nem rágják a szánkba, mesébe ágyazzák, ez nekem tetszett.

Plusz, a Mr. Banks megmentése óta tudom, hogy Mary nem a gyerekeket jön megmenteni. Most sem. Talán ezt a szálat kicsit erőltetettnek éreztem, de benne van, és szépen beágyazza ezt a filmet is a Mary Poppins univerzumba.

Csatasorba állították Rob Marshall rendezőt, aki már Oscart vitt haza musicalért (Chicago). (De továbbra is állítom, hogy Luhrmann egy évvel korábban jobban megérdemelte volna a Moulin Rouge-ért.) Korrekten össze is hozott egy Disney családi filmet, jó táncos betétekkel.

A zene. Elvileg ennek is mennie kellene, és működnie, de bevallom, nekem csalódás volt. Az eredeti dalai a fülembe csengenek, most kicsit se volt dallamtapadás. Moziba szinkronnal láttam, nagyon el is keseredtem, mennyire nem tetszik a zenéje. Kinek az ötlete volt a dalokat is szinkronizálni? Borzalmasnak találtam. Most éppen angolul hallgatom a Youtube segítségével, és elmondhatom, messze jobb angolul. Így se mászik a fülembe, de így legalább kellemesnek találom.

A színészeken se spóroltak. Emily Blunt bűbájos, láthatóan élvezi, és kellemes az énekhangja is. Leigazolták mellé Lin-Manuel Mirandát, aki az utóbbi évek legnagyobb musical sikerét játszotta, a Hamiltont. De van Meryl Streep, Colin Firth, Dick van Dyke is többek között.

Az a régi varázs nekem hiányzik, ez nem lesz klasszikus, de a Diótörőt pl. messze veri.

Mary Poppins visszatér - 5/3,9 Emily Blunt tüneményes, van tartalma is, de hiányérzetem is van. A jó zene, a varázs?

https://www.youtube.com/watch?v=gd8Ef90ybqI

Két sorozat is új évaddal jelentkezett a hét elején. Mindkettő várós, bár teljesen másmilyenek.

- Victoria: az angol királynőről szóló sorozat a 3. évadát kezdi, és tovább nézhetjük, milyen családi és politikai eseményekkel kell megküzdenie Albertnek és Victoriának. Visszatértek a színészek is, Daisy Goodwin a kormánynál. Majd mesélek, milyen lett!

- True detective - szintén a 3. évaddal ért vissza, és egy újabb történetbe áshatjuk bele magunkat. Az első klasszikus, hatalmas siker, a 2. évad már nem talált be annyira. Milyen lesz a 3? Ki fog derülni. Nagy nevet ebbe is sikerült beszervezni, Mahershala Ali személyében, aki a Holdfényért begyűjtötte a legjobb férfi mellékszereplő Oscart, de letette a névjegyét a Luke Cage első évadában is.

5: A cápák éjszakája - a slasher találkozása a cápákkal. Annak, aki gondolkozni nem akar, csak azon szórakozni, ahogy sokféle cápa eszementen egyetemistákat eszik. De hogy konkrétabb legyek: adott pár rossz ember, akik azt hiszik, buli mindenféle cápát illegálisan egy tóban nevelgetni. Meg adott egy csapat szexi fiatal, akik tudatlanul pont ennél a tónál akarnak szórakozni. Buli helyett kajacsata lesz, csak éppen nem ők esznek, hanem belőlük lesz a menü. Amiért érdekes lehet, hogy tényleg több cápafajjal eljátszanak, nem csak a nagy fehér szed áldozatokat. Plusz, 3D-ben is elérhető.

4: Meg: Az őscápa - a legutóbbi cápás menet, amiben Jason Statham méri össze az összemérnivalót a cápáéval. Akinek nem kell a mérete miatt aggódnia - történetesen egy mélytengeri árokban túlélt őslényről van szó, egy hatalmas cápáról, aki fogpiszkálónak használhatja a hajókat, és az emberek annyira kicsik, hogy inkább bálnákra támad. (Azért nem veti meg az emberhúst sem, csak ő egyszerre úszó tömegeket tud benyelni.) Akciófilmnek korrekt, de az agyad nem kell hozzá. Az alapja regény, azt popcornosították, és filmen tálalták.

3: Háborgó mélység - Spielberg után nem sikerült emlékezetes cápás filmet alkotni, nagyon sokáig. Ez a film volt az, ami sikerre vitt egy más receptet. A valóságos történet, a társadalmi üzenet helyett az akcióra és a szórakoztatásra mentek rá, kicsit az akciófilmek felé mozdítva a zsánert. A sztori szerint egy kutatóbázison az agyi betegségek ellenszerén dolgoznak, és a kísérleti alanyaik a cápák. De hogy használni tudják őket, meg kellett növelni az agyuk térfogatát. A végeredmény: elég egy baleset, hogy az okos és felettébb gyilkos állatok elszabaduljanak, és módszeresen felfalják a tudósokat. Akadt benne nem egy látványos elem, a mai napig a hátrafelé úszó cápa vezeti a toplistám. Saját korában tele volt ismert színészekkel, mára azért az ő renoméjuk megkopott, de a film még mindig jó popcorn mozi.

2: A zátony - az utóbbi évek legjobban sikerült cápás filmje. Benne egy Nancy nevű lány, aki az anyja halála után talajt vesztett. Megkérdőjelezi az orvosi pályát, az egész életét. Szörfözni akar egyet, és a víz egy bálna tetemet sodor felé. Ahol sok hús, megjelenik a cápa is. Itt is. Eleinte a bálna teteme izgatja, de aztán a vízben levők lesznek a célpontjai. Nancy megsérül, a deszkája tönkremegy, kint ragad a nyílt vízen egy bolyán, míg a cápa falatozik és vár rá. A dagály jön, a menedék lassan megszűnik. A lánynak küzdenie kell, ha élni akar. Elég realista film lett, korrekt látvánnyal. Tényleg, csak a nagy leszámolás csúszott át a mesésebb vonalba. Feszültség van  benne, okos történetvezetés, amiben a külső és belső veszélyeket is leküzdi a hősnő. Még pasis filmnek is elmegy, hiszen Blake Lively fürdőruhában játssza végig.

1: Cápa - Spielberg egyik nagy dobása, melynek a sikerét egy cápás film sem tudta felülmúlni, nem véletlenül. Ugyan valósághű, CGI cápák ijesztenek már, de azt az elemi félelemet, amit ez a cápa keltett, nem múlta felül semmi. Azt hallottátok, hogy a film bemutatója után kimutathatóan esett a fürdős nyaralóhelyek látogatottsága, az emberek annyira beijedtek a nagy fehértől? A történet szerint egy kisvárosban, ahol a lakosság a turizmusból tartja fenn magát, készülnek a strandszezon kezdetére. De egy holttestet találnak, a gyilkos egy fehér cápa lehetett. A rendőrfőnök, Brody riadót fújna, és nem nyitná meg a strandot, amíg nincs meg a hal. De a polgármester nemet mond neki. A halottak szaporodnak, a cápát le kell vadászni. Egy tudós, egy hivatásos cápavadász és Brody a nyílt vízre merészkednek, hogy megküzdjenek a cápával. Klasszikus a cselekmény, a zenéje, az Indianapolis katasztrófájáról mondott monológ, a kamera beállítások. Több, puszta ijesztésnél, hiszen társadalmi üzenet is van benne. Máig releváns, meghatározó film.