Vannak sztárok, akik nem csak szépek, milliókat keresnek, de bizony akkor se jönnek zavarba, ha egy filmbe dalra kell fakadniuk. Ha csak a dal címét mondom meg, rájöttök ki énekelte mozifilmen?
1: Elton John: Your song
2: June Carter Cash: Juke Box Blues
3: Elton John: I'm still standing
4: Guns N' Roses: Paradise City
5: Maroon5 - Adam Levine: Lost Stars
Megoldás: Tovább!
Punkos, űrlényes, élet értelmés, szerelmes.
Enn kamasz az 1970-es évek Angliájában, amikor nagyban hódít a punk stílus és életérzés. Ő maga is ennek a híve, és két barátjával egy magazint írnak, melyet szeretnének befuttatni is, egyelőre sikertelenül. Egyszer hazafelé tartva különös zenét hallanak, és be is engedik őket az elzárt házba. Ott mindenkinek más élményben lesz része: Vic megtapasztalja a harmadik típusú belsőséges találkozást, John táncol egy nagyot, Enn pedig belebotlik egy különös és gyönyörű lányba. Zan éppen lázad a kötelező ciklus ellen, igaz élményeket akar 
gyűjteni. Így meg is ragadja a lehetőséget, hogy lelépjen a fiúval. Miközben egymásba is szeretnek, Enn kénytelen ráébredni, hogy a lány valóban egy alien, akivel csak korlátozott ideje maradt.
Fáj a fejem, és komolyan nem tudom, mitől. Igen, sajnos még az is játszik, hogy ettől a filmtől. Valami jó zenés komédiát vártam, ezt kaptam, és meg kellett állapítanom, hogy semmilyen téren nem tudok azonosulni a filmmel.
Jó, egy dolgot kivéve. Az alapja egy Neil Gaiman novella, és nem tudtam nem észrevenni, hogyan használták ki ezt a film készítői. Láttátok a film végén a felnőtt Enn külsejét és szakmáját? Kezeket fel, ki szerint nem hasonlít a szerzőre? Tiszta Gaiman! Még a képregényes kötődés is megvan, plusz, kiszúrtam egy Sandman matricát a könyvesbolt kirakatán. Azt ugye senkinek nem kell elmesélnem, az hogy jön ide? (Ha mégis, a Sandman Gaiman ikonikus képregénye, ami meghozta a világhírt a szerzőnek.)
De ezen túl, nekem annyira keveset mondott ez a film! Láthatjátok csütörtökönként, milyen zene tetszik nekem. Gondolom, észrevehető, mennyire nem punk zenével töltöm fel a rovatot. Most meg is állapítottam, hogy ez nagyon nem az én stílusom. Nem zenei, nem a harmónia a lényeg, hanem pont a káosz, üvöltés és a harag. Lázadó zene, azoké, akiknek mindenféle baja van a rendszerrel, magával vagy éppen a szüleivel. Kívül esik a komfortzónámon.
Plusz, a szereplőkkel se ment az azonosulás. Azt nem is értettem, Enn mi ellen lázad. Zan esetében legalább ez egyértelmű. Egy olyan világ részese, ahol a szülők megeszik a gyerekeik. Kérdem én, ki ne akarna ez ellen lázadni? Vannak a filmben ilyenek is, de ők elsősorban a szülők. Jellemző ám, hogy a gyerek nem szavazhat arról, hogy akar-e a papa – mama vacsorája lenni. (Egyszer mutatnak is egy ilyen evés, hát nem volt szívderítő.)
Bajom volt a szerelmi szállal is. Itt viszont Enn az érthetőbb: neki a lány minden, ami eddig elérhetetlen és csodaszerű volt. Ugyan arra nem esküdnék, hogy a személye mennyire fogta mg elsőre, inkább a külseje, de vonzalom volt. Zan mit látott a srácba? Az már nehezebb kérdés.
És ha már a szerelmi szál. Valaki magyarázza már el nekem, hogyan lett ennek a kettősnek jő pár gyereke? De különben is az ufók kultúrája elég furcsa, és nekem taszító is volt. Nem vicces, nem érdekes, engem egyszerűen undorított. A Stella vizuális behatolása éppen annyira, mint a nagy zabálás.
Különös és nagyon nem jó értelembe ez a film, tartalmában és vizualitásában is.
Komolyan azt kell írnom, hogy Nicole Kidman merész külleme volt a legérdekesebb?
Nagyon nem az én filmem, és még mindig fáj a fejem.
Így csajozz egy földönkívülivel - 5/2 nekem nem jött át. Taszít a zene, ez a dühös életérzés és a földönkívüli szálat is utáltam.
Diana Gabaldon már akkor sikeres történelmi regényszerző volt az Outlander regényekkel, amikor a sorozat még tervben sem létezett. De a sorozat jött, siker lett, és ez újabb lendületet adott a regényeknek is. Karácsonyra kijött az 5. rész is, A lángoló kereszt.
Cím: A kis kedvencek titkos élete 2.
Készítők: az Illumination új meséje lesz, akik nagyon jó kis meséket hoztak ki sorba. Ok, én vagyok a Minyon Ellenes Klub vezére, de a Gru világon kívül szeretem a dolgaik. Eredeti angolban nagyon jó kis szinkronhangjaik is vannak a meseszereplőkre. A 2-re pl. leigazolták hangnak Harrison Fordot, Nem is rémlik, hogy ő vállalt volna ilyesmit korábban.
Műfaj: családi mese, animáció
Cselekmény: őszintén, fogalmam sincs. A trailer se árulkodó. Jönnek vissza a korábban megismert állatok, házi kedvencek. Tuti, megint valami bajba keverednek és együtt majd megoldják. Amin már most nagyon készen vagyok: Hógolyó kis gazdája szuperhősnek öltözteti a nyuszit. Abból is mi lesz...
Várható megjelenés: sajna még messze, 2019 nyarán
Miért várós?
- HÓGOLYÓ!!!
- Az Illumination nagyon jó kis meséket gyárt, szépen jönnek fel.
- Szerettem az első részt.
- HÓGOLYÓ!!!
- Mert kedves, aranyos, vicces, vagyis olyan mese, amit látni akarok! Jó, az első ilyen volt. ÉS látatlanba is megszavazom a bizalmat, hogy ilyen lesz a 2. is.
- Említettem már, hogy benne van az egyik kedvenc mesés karakterem? Egy édes, de annál indulatosabb fehér nyuszi. HÓGOLYÓ!!!
Túszt mentős, szektás, összeomló rendszeres.
Thomas a húgát akarja megmenteni. Elrabolták, váltságdíjat követelnek. Egy rejtélyes szigetre hurcolták, ahol a Miasszonyunk hívők élnek. A férfi be akar szivárogni közéjük, és kiszabadítani a testvérét. A közösségbe érkezve nyomozni kezd, de miközben ő kutatja a hívők életét és a húga börtönét, a közösség vezetői is keresik őt a 
soraikban, és a pénzt, amit váltságdíjul remélnek. Thomas két segítőre bukkan: a közösség vezetőjének lánya, Andrea jószívű teremtés, aki mit sem tud a látszat mögötti mesterkedésekről és szörnyűségekről. A másik Jeremy, aki szerelmével szeretne közös életet, és nem rejteni mindenki elől, hogy együtt vannak. De elég néhány kipattanó titok, hogy a békés mindennapokat felváltsa a véres őrület, ami elől senki sem menekülhet.
Amikor már leírnám a Netflix filmeket, akkor rábukkanok olyan alkotásokra, mint az Apostle. Ami jó lett, megráz, és nem is értem, hogy kerülhet ugyanarra a platformra, mint a Christmas prince karácsonyi esküvője. Bár, annak is adok némi esélyt, hogy a karácsonyi filmek alatt kicsit visszavett a tűrőképességem, és borzongatóbbnak éreztem ezt a filmet, mint tettem volna kevésbé családi és pozitív tartalmú filmek után.
Ami azonban biztos, erős kis mix lett az Apostle. Alapvetően thrillernek nevezném, amiben több feszült helyzet is akad: a beépülés egy furcsa közösségbe, az állandó nyomás, hogy leleplezik. A testvére sorsa. A természetfeletti rejtély, ami a szigeten van. Másodszor, ez egy kosztümös film is. Ugyan nem tippelném meg, pontosan mikor játszódik, de elég régen, hogy meglegyen a régi idők hangulata, amikor nincs se telefon, se net, se gyors segítség a bajban. Amikor még hihetőbb, hogy a tudomány helyett mitikus lények jártak az emberek között. Ugyanakkor annyira modern, hogy ne érezzük réginek. Talán XIX. század vége, a XX. eleje?
Végül, minderre rákerül egy horror réteg is. Ahogy megy előre a cselekmény, egyre több borzalom következik. Vizuálisan nem nevezném durvának, pár Fűrész filmmel a hátam mögött elég magasan van az ingerküszöböm, de azért helyenként fennakadtak a szemeim. A szigeten a purgálás… azt még mindig emésztem. De vannak sokkal rafináltabb elemei is a filmnek, amikor valami látszólag nem erőszakostól kerülget a frász. Mint amikor Quinn leskelődik a lánya után. Baljós, ez a jó szó. Sikeresen megpakolták baljós jelenetekkel, amelyek jobban húzták az idegeim, mintha belezéseket mutattak volna.
A film cselekménye is okosan épül. Az elején alig tudunk valamit, és a főszereplővel együtt fedezzük fel a dolgokat. Nagyon sokáig iszonyatosan sok a rejtély, a feszültség, ami nézeti a filmet. Az eleje nyomozósabb, thrilleresebb, ahogy pörögni kezdenek az események, jönnek a horror elemek is.
Bár a karakterépítést nem vitték túlzásba, szerintem sikerült olyan mozzanatokat és konfliktusokat betenni, amelyek még elgondolkoztatóak is. Mint az elvakult hit, ami őrültbe csap át a szigeten. Vagy akár Thomas lelki állapota, aki meglepően sokrétű lett. Mivel nincsenek túlragozva a dolgai, kellett is egy olyan színész, mint Dan Stevens, aki mesterien hozta a hőst és a tört embert is. Jut eszembe, Lucy Boynton vörösen mennyire más…
Abszolút pozitív csalódás, de azért azt nem ajánlom, hogy esti órákba merüljetek bele.
Apostle - 5/4 jó thriller, érdekes. Helyenként meglepően erős horror elemekkel operál. Erős casting.
Bár ünnepek, azért az ünnepi különkiadások mellett egy-egy új sorozat is jelentkezik. A BBC szeret ilyenkorra időzíteni. Idén éppen az új Agatha Christie feldolgozásuk, amely az ABC gyilkosságokat dolgozza fel. 3 részes, és le is megy a napokban.
Mit szóltok a képen is látható Hercule Poirot-hoz?
De hogy valami új is legyen annak, aki már unja a Jégvarázs zenéjét. A Piano Guys ötvözte Vivaldi Négy évszakából a Telet a Let it go-val. Igazi téli hallgatnivaló!
Karácsonykor mi mást is hallgatnánk? Let it go - a Jégvarázsból.
Robert Lopez és felesége Kristen volt a slágergyáros.
Szerelmes, királyságot elárulós és megmentős, karácsonyi esküvős.
Amber és Richard lassan egy éve jegyben járnak, idejük megosztva New York és Aldovia között. De közeledik a karácsony és vele a nagy nap: a királyi esküvő. Amber és apja meg is érkeznek a királyi kastélyba. A lány azonban nehezen viseli, hogy Richard szinte minden idejét elveszik a királyi feladatok. A pénz áramlik ki az országból, nem értik miért, és Richard ország újító programja lassan megbukik. Ráadásul az esküvő is kezd a protokoll szabályairól szólni, Amber minden ötletét és kérését elvetik. Hogy megmentse az esküvőt és az 
országot, néha furcsa szövetségeket kell kötni, Amber is így tesz. New York-i barátai, Emily hercegnő és a jó útra tért Simon gróf segítségével nyomozásba kezd, így a királyság árulója és a Richarddal való szerelme is megmenekülhet, és sor kerülhet a királyi, karácsonyi esküvőre.
Kifejezetten nehezemre esik összeszedni a karácsonyi szellemem maradékát, és kedvesen bánni ezzel a filmmel, legalább a karácsony miatt. Új is, Netflix is, de könyörgöm, minek kellett ez?
Az első rész tavaly elment, ha az sem mentette meg a romantikus komédiák műfaját. De az ismerős zsánerekből korrekten összehozott egy romantikus mesét, aminek sok hiányosságát hajlandó voltam elnézni a mese miatt.
De a folytatásnak nincs létjogosultsága. Minden, ami az egyben is szúrta a szemem, most fokozódik.
A film legnagyobb baja, hogy minden konfliktusa annyira erőltetett, hogy sikítani támadna tőle kedvem. Most komolyan: van egy jó üzleti terv, mégis folyamatosak az üzleti veszteségek, tulajdonképpen lopják az ország pénzét, és senkinek nem jut eszébe utánajárni, miért nincs bevétel, ha papíron lennie kellene? Esküvő téren meg az egyik szolga(!) azért kampányol, hogy mindenben kövessék a protokollt, és mindenki hallgat is rá, pedig nyomorultul vannak tőle? Mégis, mióta fontosabb egy cselédszerű vénlány minden óhaja és sóhaja, mint a leendő királynéé vagy éppen a királyé? Nem is csodálom, hogy üzletileg se sikerül rendet tenni, ha ennyi hatalmuk sincs. Azt már nem is minősítem, hogy Emily hercegnő azért akar karácsonyi színdarabot, mert a főszereplőként megcsókolhatja a fiút, aki tetszik neki. Komolyan, sikítok! Várjatok, egy még van, ami forralta az agyvizem. Simon gróf, aki az első rész rosszfiúja, aki el akarta venni a trónt, most közli, hogy megjavult, és visszafogadják, és tényleg! Hirtelen ő a legjobb unokatestvér, aki még a királyságot is segít megmenteni. Mégis, melyik mesében?
Láthatjátok, engem a cselekmény teljesen kiakasztott. Logikátlan, ostoba, és semmi értelme nem volt ennek elkészülnie – kb., mint az Én és a hercegem béna folytatásai.
Most még csak a külsőségeket se dicsérhetem. A királyság egy kisváros meg egy béna kastély, mi nem is néz ki kastélynak. Amber esküvői ruháját minősíteni se akarom – megszakadtak volna, ha kap egy szép ruhát? Mert ez nagyon nem volt az.
Igazából egy jó pontja van. Hogy minden szereplő visszatért. Így egy minimális nosztalgia elkapott, és Rose McIver szimpatikus, ha ez egy béna film is volt.
Szóval, aki karácsony és romantika vággyal érkezett, inkább nézze vissza az első részt!
A Christmas Prince 2. – 5/2 egyike a felesleges folytatásoknak, ami annyira szirupos, hogy el is csúszik rajta.
Hites, jobbá válós, történelmi, vallásos.
Mária egy magdalai fiatal lány, akit a testvérei és az apja szeretnének férjhez adni. De a lány más, van benne egy képesség, ami miatt nem tud olyan lenni, mint a többiek. Miután egy szertartáson ki akarják belőle űzni a rosszat, magába fordul. Bátyja hívja el hozzá a környéket járó tanítót, Jézust. Mária vele beszélgetni kezd, és ahogy meghallgatja a helyi tanítását, célt talál az életében. Mindent hátrahagyva Jézus tanítványa lesz, aki halad vele előre az úton. Mellette van, amikor a jeruzsálemi templomban a bűnbánatot árusító papokra támad. Ott van, 
amikor Lázár feltámad. Mellette van az utolsó úton is, a keresztfa felé. Ő nyújt vigaszt Júdásnak, amikor a férfi rádöbben, mit tett. És ő lesz az első, aki azt mondja a többi tanítványnak, hogy az ígért jobb világot magukból kell megteremteni, és ezt hirdetni kell.
Volt egy elképzelésem a film előtt. Már meg is fogalmaztam magamban fejben, látatlanul, miről írom ezt a bevezetőt. Hogy ugyan nem Jézus születése, és így direktben a karácsony a film témája, de Jézusról szól, és az ő üzenetéről. Ami a karácsonynak is a lényege lenne. Megbocsátani, jobb embernek lenni, ez a lényeg. És így karácsonyosítani akartam a filmet.
Ha nagyon akarnám, valamennyire működne is ez az érvelés. Mert tényleg, nagyon erősen benne van a filmben az Üzenet. Hogy jöjjön el az ő országa, a királyság, ahol jobb lesz embernek lenni, és boldogok lehetünk. Hogy a megbocsátás kettős lehetőség: feloldozza, aki ártott, és annak is jobb lesz, aki meg tud bocsátani. Mert a gyűlölet egy súly, ami lehúz minden nap, tönkre tesz. Nem lenne jobb megszabadulni tőle, szabadabbnak lenni? És mikor máskor gyakorolnánk ezt, ha nem karácsonykor, amit a szeretet ünnepének is nevezünk?
De a film megnézése után egész más gondolatokon pörgött az agyam. Vallásról nem szeretek írni, mert valahol mindenkinek a magánügye. Hol vagyok én ahhoz, hogy más hitében turkáljak? De a film után az egyház, mint szervezet, megint a bögyömbe került. Szerintem a hit egyesít, a vallások elválasztanak. És itt szépen arra láttam példát, hogy értelmezik félre az egész kereszténységet még a tanítványok is. Jézus nem szervezetet akart alapítani, nem földi király akart lenni. Neki eszméi voltak, és olyan tanításai, amelyek az egyén életvitelére, érzelmeire vonatkoztak. A filmben a tanítványai, elsősorban Júdás és Péter akartak ebből politikai mozgalmat is csinálni. Mária, aki felfogta, itt nincs szó világi hatalomról. Az egyénnek kell változnia és jobbnak lenni.
Egy nagyon szimpatikus Jézust kaptunk, egy jó embert, aki szenvedett, aki jobb az átlagnál, de akkor sem egy szuperhős. Ha áthelyeznénk a cselekményt a mába, akkor lelki vezetőnek nevezném. Akinek Mária a tanítványa volt, és nem a katolikus egyház megtért prostituáltja. És akkor megint jön az egyház ellenes kirohanásom: ha Mária lehetett Jézus tanítványa, a papja, akkor mire fel van katolikus férfiuralom? Miért ne lehetne nő is pap?
Szóval, van ebben a filmben bőven üzenet, és nagyon erős casting is akadt mellé. Ugyan látatlanba Joaquin Phoenix nekem idősnek tűnt a szerepre, de nagyon tetszett, amit Jézusként játszott. Rooney Mara is elegáns, finom, de erőteljes.
Látványra, ruhákra is nagyon hiteles. Korrekt film, finom zenével és hiteles kinézettel.
Akkor miért nem magasabb a pont? Mert lassú, néhol unalmas, és szomorú is szerintem.
Mária Magdolna - 5/3,5 más nézőpontban az egyik legismertebb történet. Jó színészek, korrekt látvány, üzenet.