Börtönös, elves, családot megmentős.

Bradley eljut arra a pontra az életébe, amikor már nem bírja a tisztességes szegénységet. Túl sok mindent vesztett el: a felesége elvetélt, kirúgták, az asszony másnál keresett vigaszt. De Bradley újra akarja kezdeni: egy új gyerek, egy új állás, jobb élet. Ha a bűnből kell is fedezni. Egy régi barát futárja lesz, drogot szállít ide-oda. Jól élnek belőle, útban a kislánya. De az egyik megbízás balul sül el: a kísérői rendőrökre támadnak. Bradley közbelép, de példát akarnak statuálni vele. Mivel nem hajlandó feladni a megbízóját, 7 évet kap. A börtönben újabb sokk éri: a nejét elrabolták, a gyereket megcsonkítják, ha nem jut át a szigorított börtönbe és ott nem végez az egyik fogollyal. De ott valami egészen más vár rá: a bosszú. Ki kell találnia valamit, hogy legalább a családját megmenthesse.

Pár éve volt egy western, ami meglepő volt, okos és horror is. A magyar címére nem esküdnék meg, angolul minden esetre Bone Tomahawk. A rendező újabb filmje ez a Büntető ököl, ami megint egy erős darab lett, noha voltak előzetesen ellenérzéseim.

Vince Vaughn, komoly szerepben? Mégis, kinek jut ilyesmi eszébe? Zahler mégis nekiadta Bradley karakterét, és azt kell mondanom, a film végére teljesen le is döbbentem. Ha tud ilyet is Vaughn, miért idétlenkedik ócska vígjátékokban? Nem is tudom, láttam-e már ennyire jónak a színészt bármiben is. Megvolt a karakter érzékeny oldala, de a kemény állat is, aki a végén elszabadul és igazságot tesz. Komolyan, ezek után már azon se lepődnék meg, ha Vaughn valami akciós szerepet kapna. Már elhiszem, hogy képes lenne megcsinálni.

De a filmnek van még egy trükkje. Nagyon okosan meg tud vezetni. A történet közbeni stílusváltás kockázatos húzás, nem is sokan vállalják be, legyen szó könyvről vagy filmről. Zahler szeret ezzel játszani – mondjatok az övén kívül még egy western horrort! Most pedig itt ez a gengszterfilmbe oltott családi dráma börtönfilmes bosszútálalásban. Annyi zsánert kever, hogy felsorolni is nehéz.

És ezzel folyamatosan meglep, egyszerűen nem lehet sejteni, mi vár ránk a következő jelenetben. Csavaros, okos, fordulatos.

Sokféle erőszakot kapunk benne, és növelik a sokkoló szintet is. Érdekelne is, kinek mi volt a legdurvább azok közül, amit nyomorult Bradley végig kellett, hogy csináljon. Durva volt a pöcegödörre emlékeztető cella, de a sokkoló öv is para, főleg egy kis korrupcióval nyakon öntve. De a film végi Don Johnson a pisztollyal, vagy a cipőnyomok Bradley fején is megérnek egy misét. Sok ez a film, néha már szint fáj befogadni.

Az erőszak ábrázolása is minimum rafinált. Nyers, erőteljes, hatásos. Áldom az eget, hogy Bradley a börtönben legalább a nemi erőszakot megúszta, mert ebben a stílusban egy olyan jelenet egészen kibírhatatlan lenne.

A casting is okos, és ahogy már említettem, Vaughn valószínűleg élete legjobbját nyújtja benne. Jennifer Carpenter nekem a Dexter óta ellenszenves, de Don Johnson kevés eszközzel is nagyon hozza a karakterét.

Határozottan pozitív meglepetés volt ez a film, de azért ne ez legyen az esti kikapcsolódás! Ahhoz túl kemény és brutális.

Büntető ököl - 5/4 Vaughn rég játszott ekkorát. Dráma van, feszültség, korrekt akciók. Jobb, mint vártam.

https://www.youtube.com/watch?v=7FnAhrJDTqs

Úgy tűnik, elhatalmasodik rajtam a Benedict Cumberbatch mánia, mert a múlt hét után most is egy olyan filmet találtam ide, a várósak listájára, amiben övé a főszerep.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a film tavalyi, vagyiy 2017-es, de nálunk egyelőre nem fellelhető, nagy bánatomra.

Miről szól? Egy párbajról, két tudós között. Mindkettő az elektromosságot akarta megszelídíteni, és ezzel gazdaggá, világhírűvé válni. Az egyik neve Thomas Edison volt, a másik George Westinghouse. Gondolom, kitaláljátok, ki nyeri a tudományos versengést. Arról nem is beszélve, hogy oldalvonalról majd feltűnik egy fiatal zseni, aki a Tesla névre hallgat. (Könyvélmények miatt látatlanba is neki drukkolok. A Tökéletes trükkbe is Tesla volt a nem semmi megoldást kiötlő zseni.)

Ha a történet nem lenne elég, érdemes a szereposztásra rápillantani. Edison Cumberbatch volt, ellenfelét Michael Shannon alakítja, és a nevető harmadik Nicholas Hoult, aki már nem egy bombasikerben szerepelt, de valahogy még nem jött össze neki a sztárság. De Katherine Waterston, Tom Holland és Matthew MacFadyen, Tuppence Middleton neve is ismerős lehet a stáblistán.

A trailer alapján jó a látványvilága is.

Én nagyon meg akarom nézni, mikor lehet már nálunk is megnézni?

https://www.youtube.com/watch?v=2FTxKFsWz60

Szerelmes, tulipános, kosztümös, festős.

Sophia árva lány volt, akinek egy értéke volt: a szépsége. Az apácák nevelték testvéreivel, a lány boldog is volt a zárda falai között. De a gazdag kereskedő, Cornelis feleségül kérte – az igenért cserébe kifizette Sophia kistestvéreinek hajójegyét, akik így csatlakozhattak az Újvilágban a megmaradt rokonaikhoz. Cornelis mindent megadott a feleségének, egy vágya volt csak, egy örökös. Sophia meg is akarta adni neki, de 3 év próbálkozás után sem esett teherbe. Ebben az időszakban Cornelis egy portrét rendelt magukról. A fiatal festő, Jan és Sophia között megállíthatatlan szenvedély tört ki. A nő már a kiutat kereste, hogyan meneküljön Jan oldalán jelenlegi életéből. Ehhez kellett egy átverés, melyben szerepet kapott a tulipánpiac, Sophia terhes szolgálója és tökéletes időzítés.

Gimnazista voltam, amikor olvastam a regényt, amiből nem is olyan régen ez a film elkészült. Nincsenek szép emlékeim. Leginkább arra emlékszem, hogy nem értettem a történetben pár dolgot. Maga a tulipán piac is magas volt nekem, de a legrosszabb az volt, hogy Sophia végjátéka is értelmetlen volt számomra.

A filmről már jó előre hallottam, hogy nem sikerült jól, ez fokozta a baljós érzeteim.

De most megnéztem, és annyit elmondhatok, most legalább a tulipánpiacot egy fokkal jobban értem. Sophia továbbra is homályba burkolózik előttem.

De ha csak ennyi bajom lenne…

Egyszerűen nem hitelesek a szálak. Mégis, mit eszik egymáson Jan meg Sophia? Elég bután is néz ki, ahogy magukban eldöntik, hogy szerelmesek. Egy szót nem beszélnek egymással, csak összenéznek. Aztán meg egyből esnek az ágyba és a viszonyba. Mégis, mit akartak ezzel megalapozni? Nem fér a fejembe, hogy ezért ennyi kockázatot vállalt mindkettő.

Ahogy a végjáték is, pont ezért ostoba. Amikor minden elérhető lenne, akkor a nő visszakozik. Elmúlt a láz – de könyörgöm, mitől? Ahogy a narráció elmondja, hogy a lánynak már nem maradt út se vissza, se előre, legszívesebben rákiáltottam volna, miért nem? Akár Jan, akár Cornelis visszafogadta volna. Miért jobb a zárda? Komolyan, még csak vallásosnak se tűnt a nő, és beáll apácának?

Tudom, spoileres vagyok, bocs! De úgy vagyok vele, ezt évek óta el lehetett olvasni, a film is évek óta forgalomba van, talán senki filmélményét nem rontom el, ha kifejtem bosszúságom okait. Ami leginkább a film vége.

Egy idő után már teljesen hidegen hagyott Sophia és Jan sorsa, sokkal jobban lekötött, ami a cselédlánnyal történik. Az egy jobb sztori, logikusabb is – bár abban is van egy nagy mese faktor. Szerintem Maria túl könnyen megbocsátott az ő kis halárusából lett matrózának.

A szereposztás pazar, kár, hogy ezen a filmen senki se tudott segíteni. Vikander, Waltz, de még DeHaan is sokkal többre képes, mint amit itt mutatni tudnak.

Ami még tetszett, az a külcsín. Ha nem is az én divatvilágom a XVII. századi Hollandia, a kosztümök mutatósak. Ahogy a tulipánokat is szívesebben nézegettem, mint Jan és Sophia románcát.

Nekem nem tetszett, és ez a regénybeli élményeimből is jön, de nélküle se lehet sokkal jobb.

Tulipánláz - 5/2 a szereposztás remek, a történet és a karakterek nem annyira. Csalódás, ez így kevés.

https://www.youtube.com/watch?v=oM4ba8hNeBk

Elmegyógyintézetes, biztonsági csalásos, megszállott rajongós.

Sawyer életében pár dolog összejött, ki kell beszélnie magából. Mivel a világ és az anyja előtt azt akarja mutatni, hogy minden a legnagyobb rendben, szinte véletlenszerűen esik be egy pszichiáterhez. Ott elmondja, a zaklatóját még mindig a nyakában érzi, feszült és frusztrált. Aláíratnak vele pár papírt, és mire észbe kap, már 24 órás megfigyelésen van a kórházban, mint ön- és közveszélyes személy. Próbálna elmenni, nem engedik, még tovább bent fogják. Egy másik áldozat világosítja fel: biztosítási csalás. Kerestek egy indokot, és amíg a biztosító fizet, itt fogják tartani. Sawyer azonban nem maradhat: a zaklatója utána jött, vadászik rá, ide is beépült. De hiába kér segítséget, ki hinne egy őrültnek?

Ez a film se volt semmi, és ezzel kipipáltam a Claire Foy barátkozó túra első állomását. Ezt el kellene magyaráznom. Foy kapta az újabb tetovált lány film főszerepét, ő az új tetovált lány. Amit, bevallom, nem sikerült még megemésztenem. Szerintem teljesen más karakter és figura. Túlzottan II. Erzsébetet látom benne, ahogy néztem két évadon át a The Crown részeibe – ami különben jó sorozat, tudom ajánlani. De pont ezért nem tudom Foy alakját ennyire másként elképzelni…

A Tébolyult már más karakter, mint Erzsébet. Sokkal zaklatottabb, idegesebb, és sebzettebb. Nem olyan brit. És győzködhetem magam vele, hogy Foy jó színésznő, meg fogja oldani. Ez még talán közelebb is van a skandináv krimihez, mint a másik nagy Foy projekt, bár abban csak a mellékszerep az övé. A First man, ami Ryan Gosling show lesz, remélem.

Ez a film különben nehezen emészthető. Aminek még csak nem is a karakter vagy a történet az oka. Egyszerűen furán van kamerázva. Nem tudnám megfogalmazni, mi zavart ennyire, de végig éreztem, hogy nem tetszik a film stílusa kameraszinten. Nyers, durva, nem filmszerű? Ilyen jelzőket tudnék egymásra pakolni. Értem, hogy így vizuálisan is kapunk egy kis tébolyt, meg valóságot a nyakunkba, de filmtől én nem ezt várom. Esztétikát, szépséget – még horrort is lehet szépet csinálni. Hannibal, a sorozat és azok a vacsorák… borzongtató művészet és vizualitás. Az sokkal jobban bejön nekem, mint ez a puritán vadulás.

A cselekménnyel különben nem lenne bajom, korrekt thriller. Okosan felépíti a sztori, pár ponton elbizonytalanít, és jól ki van hegyezve a végjáték is.

Igazán mégse tudott lekötni, de ezért magamban keresem a hibát. alapból Foy nem egy túl szimpatikus színésznő számomra, rühelltem a kamerázását. Ennyi akár elég is lehet, hogy nekem ellenszenves legyen ez az egész film. Nem is akarom túlragozni.

Amit nem hiányoltam igazán, de nincs, az a film mondanivalója. De akkor mi van, inkább ez a kérdés foglalkoztat. Mert igazából ez nem is egy szórakoztató film. Nyomasztó, és csúnya dolgokat fogalmaz meg az egészségügyi rendszerről. Vagy ez lenne, amit vinnem kellene belőle magammal? Lehetséges. Bár, akinek volt valaha is bármi komolyabb baja, magyar viszonylatok között is tisztában lehet azzal, hogy az a bizonyos valami nem csak Dániában bűzlik, hanem a kórházak körül is.

Záró gondolatra se nagyon futja tőlem, maximum annyi, hogy elfáradtam. És sajnos, kicsit ebbe a filmbe fáradtam bele.

Tébolyult - 5/3,5 korrekt, érdekesen vezetett cselekménnyel, nyers látványvilággal. De valami hiányzott.

https://www.youtube.com/watch?v=PkfqH_F5cFY

• Nem kell most WC-t pucolnod, vagy ilyesmi?
• De, elvileg kellene.
• Jó, akkor most vedd le szépen ezt a nevetsége bajszot! És melózzál, később megbeszéljük.
• De, felmondok, Bob!
• Ki vagy rúgva!
• Nem is bánom. Éhbérért dolgoztam itt.
• Ez hazugság!
• Tényleg az. Egészen jó a fizu. (Haverok harca)

Hé. Látta már az Elveszett frigyláda fosztogatóit? Abban nem alakul jól a kardos fickónak. (Elementary)

• Mégis mit javasolsz? Adjam át neki a tőrt?
• Dehogy, természetesen nem. Nem tárgyalunk gonosztevőkkel. Csak szétrúgjuk a seggüket, és megóvjuk a szeretteinket.
• Ez egész jó családi mottó lenne. (Once upon a time)

• Dolgokat tesz a konyhámba.
• A mi konyhánkba. A rágcsáid pocsékak. Hello.
• Na, vettem mindent, ami kicsit is egészséges. Ők Eddie és Berto?
• Aha.
• Alig várom, hogy együtt dolgozzunk. Bocs a lámpák miatt. Grinder vagyok.
• Grinder?
• Testhacker.
• Implantátumok vannak a kezemben, amelyek elektromos mezőt generálnak. Gyakorlatilag cyborg vagyok.
• És itt fogsz dolgozni?
• Komolyan? Ez érdekel? (Take two)

• Egyszerűen nem jött össze.
• De hogy tudhatta ezt biztosan?
• Tudni mindig könnyebb, de kimondani, az a nehéz. (A suttogó)

Bankrablót szabadítós, átverős, pénzhajszolós.

Margot gyönyörű nő, aki a londoni szegénységből küzdötte fel magát a tisztességtelen jómódba. Legutóbb Frank tartotta el, aki bankot is rabolt azért, hogy a kedvesének mindent megadhasson. Csak Frank rendőrkézre került, halálos ítéletet kapott, és nem hajlandó elárulni a nőnek, hol a rabolt pénz. Margot viszont nagyon akarja a pénzt, így kockázatos tervet eszel ki, melynek elemei Frank kiszabadítása a börtönből és minden férfi átverése a környéken, legyen az tisztes orvos vagy dörzsölt maffiózó, esetleg egy rendőr. Ám Frank sem hiába áldozott fel annyi mindent a nőért, tartogat pár meglepetést kedvesének, akinek minden fondorlatot be kell vetnie mindenki ellen, magáért.

Azért nem bánom, hogy nem egy olyan korban születtem, amikor az ilyen filmek voltak a menők. Ugyan mai szemmel is találok bennük értéket, de jobban szeretem a színes filmeket és az okosabb, ravaszabb történetvezetést.

Akkoriban biztos jobbnak számított a Decoy is, de minket már annyira elkényeztettek a csavaros thrillerek és meglepő fordulatok, vagy az olyan látványos filmek, mint a Marvel darabok, hogy ez egyszerűen kevésnek érződik már. Túl egyszerű a csavar, a vége, ahhoz képest, amit másban megkapunk.

De ez a történetre is igaz. A túl kevést érzem a kulcsszónak a film esetében. Lassan van elmesélve, nincsenek kevert szálak, lineáris és unalmasan megy előre. A bonyolult, halálos terv is végső soron pofon egyszerű. Plusz, ma már kivitelezhetetlen is lenne. Azért jót mosolyogtam azon, ahogy elképzeltem, mit kezdene napjainkban Margot hasonló helyzetben.

A noir szelleme áthatja az egészet. A karakterek, a látvány- és színvilág, és elsősorban a femme fatale karakter. Aki Margot. Akiben én nem látom, miért bolondul meg érte minden férfi. Szép nő játszotta, de az a kisugárzás szerintem nincs meg benne, amit pl. Eva Green beletett a Sin City második részébe, vagy amit Rosario Dawson bármikor kiráz a kisujjából.

Mivel régi film, a színészek neve nekem nem mond semmit. Jean Gillie volt Margot, és ennyi az is, amit tudok róla. (Nem is vágyom többre.)

Zavart, hogy a film minimál körülmények között forgott és készült. Olyan, mintha Gillie egy kosztümben játszotta volna végig. Olyan, mintha a film 2, maximum 3 helyen játszódna. Azt meg már nem is minősítem, milyennek mutatták itt a börtönt. Komolyan, vagy túl jók, hogy igaz legyenek, vagy annyira undorítóak, hogy az ember csak halni menne oda, mint a Büntető ökölben. Ez éppen a túl jó a halálraítéltnek kategória volt.

Szórakoztató filmnek kellene lennie, hiszen tanulságokat nem lehet belőle levonni. Antihősök vannak benne, vagy olyan emberek, akik elbuknak a végzet asszonya miatt. Egyszer azt lenne érdemes vizsgálni, és megnézni egy thrillerbe, hogy hálózza be a nő ezeket a férfiakat, mi a trükk. Mert amit most, itt láttam, az alapján nehezen hiszem el, hogy egy erkölcsös orvos ennyire kiforduljon magából ennyiért.

Régi film, fekete-fehér, de ez valahogy jól is áll neki. Valahogy még jobban kiemeli azt a fekete-fehér világképet némi szürkével, ami noir hangulatos. Nem véletlen, hogy a modern noir filmekben is leveszik a színeket. Nem a színek hiányoztak belőle.

Decoy- 5/3 anno jobb lehetett, ma már eléggé kiszámítható. Kevés látvány, kevés szín, nagyon noir.

https://www.youtube.com/watch?v=2lnhE4o33bk

Barátos, játékos, házasodós.

Öt jó barát kedvenc gyerekkori játéka a fogócska volt. A kedvenc mondásuk az volt, hogy nem azért nem játszanak az emberek, mert felnőttek, hanem azért öregszenek, mert nem játszanak. Így megfogadják, minden évben egy hónapig egymást kergetik. Temetésen, szülésen, ha játék van, a fogó vadászik. Idén Hoagie összeszedi a bandát, hogy egyesített erővel levadásszak Jerryt. Aki 30 éve megfoghatatlan, akárhogy akarják csapdába csalni. De most házasodik, nem tud eltűnni előlük. Megindul a hajsza, de Jerry nem adja könnyen a bőrét. Még mindig ő a leggyorsabb, és bámulatos módon talál mindenhonnan kiutat, ráadásul menekülő tervekkel is készült idén. Az üzletember, a drogos lógós, a megszállott fogorvos és a fekete haver Tom macska szerepébe bújnak, akik Jerry-t akarnak fogni, kerüljön bármibe és bármeddig kelljen elmenniük érte.

Most jutott eszembe, és tetszik is nekem ez a párhuzam. Baráti fogócska, mint Tom és Jerry között. Ráadásul, itt pont Jerry a neve, akit le akarnak vadászni a többiek. Csak, ahogy a mesében is, Jerry sokkal ügyesebb és ravaszabb, mint a nyomában járók.

De nézzük kicsit a film cselekményét! Ha belegondolunk, ritka nagy kreténség. Nem is igazán tűnik megvalósíthatónak. Hogy lehet úgy fogócskázni, hogy a tagok abszolút máshol vannak? Vagy olyan akciókat kell elképzelni, ahogy Hoagie a film elején elkapta Callahant? Valahogy nem nézem ki az olyan alakból, mint Randy, hogy ő is ennyire aktivizálná magát, amikor ő a fogó. De mivel komédia, még elmenne az alapötlet, hogy most mindenki Jerry nyomába jár, és halálkomolyan üldözik, míg Jerry mindig meglóg előlük.

Csak a készítők se nagyon tudtak mit kezdeni az ötlettel. A szereplőket az elején megismerjük, majd elindulnak a trükkök Jerry ellen. És ennyi, nincs semmi más tartalom a filmben. Nem fejlesztik a karaktereket sem. Az egyik fogó, Sable olyan semmilyen végig, annyira nem tudunk meg róla semmit, hogy amikor jellemezni próbáltam, mindössze annyira jutottam, hogy ő a fekete. Ezt hogy is lehetne karakterépítésnek nevezni?

Az elején még jópofa volt, ahogy váltunk Jerry nézőpontjára, és mintha egy katonai akciót közvetítenének. Ahogy felméri, narrálja és hárítja az eseményeket, mintha egy komoly művelet és akció lenne. Jópofa volt, tetszett – az első két alkalommal. De ezt sütik el a film végéig, amivel teljesen elkoptatják az ötletet.

Ugyanez igaz a film humorára is. Ami elsőre még vicces és jópofa, a harmadik-negyedik ismétléstől már csak unalmas.

Ami még bevonzó lehet, az a stáblista. Minden fontosabb szerepben ott egy ismert színész. Ed Helms már rutinból hozza ezt a kissé szerencsétlen, de hatalmas szívű, megszállott emberkét. Ahogy Jon Hamm sem véletlenül az öltönyös sikerember lett – erősen idézi kinézetében és kisugárzásában a sorozatát. Jake M. Johnson is a sorozatos karakterének butított formáját hozza. Jeremy Renner meg egy lazább karakterben ugyanazt a kommandó stílust kapta, amit a Bosszúállókban. Nem lepnek meg, a kötelezőket hozzák – unalomba süllyed pont ettől.

Nyári, könnyed kis komédia, amiben semmi emlékezetes nem akad – és a vége is olyan kiszámítható, nagyon pozitív barátos akar lenni… nézhető, de utána gyorsan felejtős.

Haverok harca - 5/3,5 a nevetséges alapötlet jó színészekkel, érdekesen indul, de nem tud újítani, laposodik.

https://www.youtube.com/watch?v=2Ho-7R1RQw0

Újabb hét, újabb filmek!

Moziban:

- A Hangya és Darázs (új Marvel, nálam várós)

- Escobar (a szereposztás miatt nézős, de a drogkirály élete annyira nem érdekel)

- Luis és a Zűrlények

- Nyár

Míg DVD-n:

- Én, Tonya (sportfilm, dráma, suttyófilm és Oscar díj is hullott érte - egyszer érdemes kipróbálni)

- Veszettek (hogy mennyi ideig vadásztam erre a magyar filmre... jó sokára jött ki DVD-n)

- Kojot (magyar film, westernre emlékeztet)

- MEMO (erről csak annyit tudok, hogy ez is magyar film)

Ahogy korábban írtam, a Kszi Simon van tervben nálam a hétre, de lehet, hogy magam is meglepődöm, mire érek oda. Könnyen lehet, hogy a nagyon várt Hangya kaland helyett a Mamma Mia 2-n kötök ki.

Kamaszos, szerelembe esős, betegséges.

Maddy alapvetően életvidám lány, csak éppen nagyon nem átlagos. Egy ritka immunbetegség elszenvedője, a szervezetének minden idegen baktérium, vírus halálos lehet. Még soha nem is ment ki a házból, online tanul. Sokat olvas, maketteket épít. Álmodik a kinti világról. Ám egy nap új család költözik melléjük, köztük a lánnyal egyidős Olly. A fiú kíváncsi lesz a bezárt szomszéd lányra, és miután az ablakon át megadja neki a számát, beszélgetni kezdenek. Nagyon egymásra kattannak, Maddy életében először szerelmes. Kockáztatni is hajlandó egy találkozásért, egy csókért. Amikor Maddy túlféltő anyja elbocsátja az engedékeny ápolónőjét, Maddy kénytelen szembenézni azzal, hogy így csak elvan, de nem él igazán. Mindent kész kockára tenni pár boldog napért Olly oldalán.

Ezt a filmet is kerülgettem már egy ideje. Igaz, nem annyi ideje, mint a szürkéket, azokat nagyon nem akarom megnézni, csak szidni szeretem őket. De elkalandoztam. Ez a film. Szeretem az adaptációkat, és ha teljesen őszinte vagyok, ez nem volt regénynek rossz. Ok, a végét nagyon elrontotta szerintem a szerző, de erről majd később. Most betettem, megnéztem, mert az új Nick Robinson (Kszi, Simon) tinifilm előtt le akartam tudni az előzőt.

Nekem nem tetszett ez a Minden, minden. Hoztam a regényből is némi ellenérzést magammal, és ugyanaz volt a bajom a filmmel is, mint a regénnyel. Ugorjunk is a probléma gyökeréhez? A happy end erőltetése. Yoon írt egy sztorit, aminek szép, katartikus tragédia lehetett volna a vége. A szívekbe téphetett volna, mégis felemelt volna kicsit, mint a Séta a múltba vagy az Éjjeli napfény az újabb filmek közül. (Spoiler - ez a megjegyzés a történet végére enged következtetni, ezért az új film címét fehérrel írtam. Egérrel kiemelve elolvashatod, ha nem bánod a lelőtt véget.) De nem! Yoon ragaszkodik a babarózsaszín happy end minden árnyalatához, és pár fejezettel több a könyv, mint kellene. Mert ennek ott kellett volna véget érnie, hogy Maddy meghal! (Szintén spoileres, fehérrel írt rész.)

De a bajok már korábban megkezdődtek. Ez a film túl cuki és vígjátékos ahhoz képest, mi a témája. Könyörgöm, egy mindentől beteg lány szerelmi sztorija! Jó, valahol pozitív üzenet, hogy ilyen körülmények között is milyen erős meg pozitív Maddy, de nem illik szerintem a vígjáték panel ehhez az egész témához. Dramedy lenne jó, ha lenne. De nem az. Csak komédia, amivel nem békültem még meg.

Ez az egész, nagyon komolyra vett első szerelem sok nekem. Miért kell a tini filmekben a szereplőknek annyira szerelmesnek lenni, mintha a tét valóban az örökké lenne? Úgy esnek szerelembe, és úgy vannak egymásra kattanva, mintha mindez örökké szólna. És ennek a szerelemnek se betegség, se távolság, se semmi nem szab gátat. Több realizmusra vágyom!

Ha valami jót is akarok mondani róla, a vizuális megoldásai mellett kötik ki. A regényben nagy szerepe volt egyéb kommunikációs csatornáknak, mivel Maddy be volt zárva. Chat, levelek, telefon, blog. A film helyenként nagyon ügyesen adta ezt vissza, nem csak képernyőre kiírt szövegekkel. Tetszett az űrhajós végigvitt figurája is.

Ismerős arc Nick Robinson volt benne, de nem ez a legjobb filmje – bár kezd beragadni ebbe a tini adaptáció szépfiú szerepkörbe. Reméljük, a Simon jobb lett.

Minden, minden - 5/2,5 van pár ötletes megoldása, de nem elég vicces vagy drámai, csak egy tini románc.

https://www.youtube.com/watch?v=VeRMsfrS48s

Családos, szerelmes, életútra rálelős.

A March lányok különböző karakterek, de mindig összetartanak és jó gyerekeik szüleiknek. Most mind az apjukért imádkoznak, aki lelkészi feladatokat lát el a polgárháború idején. Jo a világra éhes, imád írni, és kalandról álmodik. Meg a jó lány, aki anyjuk nyomdokaiba lépve szép családot szeretne majd. Beth a félénkségével küzd, alig mer kilépni a házból. Amy nagyszájú, cserfes, életvidám. A mindennapokat az dobja fel, amikor a szomszéd gazda unokája, Laurie ide költözik. Hamar összebarátkozik a lányokkal, és részt vesz a csínyeikben vagy terveikben. Különösen Jo vonzza, de a lány csak egy testvért lát benne. Betegség, bálok, egy tehetős, de undok nagynéni mellett lassan felnőnek, és saját életet kezdenek.

Klasszikus ifjúsági irodalom, elsősorban lányoknak. Kinek mi jut eszébe? Az én listámon biztosan ott lenne Anne Zöld Oromból, Kertész Erzsébet Teleki Blankája, Szabó Magda Abigéllel és a Születésnappal, valamint Alcott és a Kisasszonyok. Ami a regényen túl a filmes feldolgozással is megfogott – igen, a Christian Bale rajongásom talán Bale Laurie alakításával kezdődött, mert szerintem ezt előbb láttam, mint a Rikkancsokat. De nem is ez a lényeg.

A Kisasszonyok egy nagyon szerethető, nagyon családbarát és még álmokért dolgozós történet is. Minden kor találhat benne valamit magának, nem véletlen, hogy tavaly karácsonyra megérkezett a legutóbbi filmes feldolgozása is.

A történetet szépen adoptálták. Vannak változtatások, de pont annyi, hogy az eredeti szellemét és lényeges cselekményszálait ne bántsák. Így megkaptam az ismerős nosztalgiát, a szeretett történetet új köntösbe, amihez új színeket is szőttek.

Három rész, amiben egyértelműen a gyerekkor/kamaszkor dominál. És Jo. Aki a lányok közül a legmodernebb, nem véletlenül minden feldolgozás őt teszi a középpontba. A női képtől eltérően ő karriert akar, olyan foglalkozásba fog, ami inkább a férfiak területe. Képes nemet mondani egy gazdag, szeretett fiú házassági ajánlatára – vagyon helyett önmagát, az álmait választja. Ezt ez a sorozat is szépen megfogja és ábrázolja.

Régi élményekből adódóan az én gyengém Laurie, így díjaztam, hogy ő is elég sok játékidőt kapott. Sajnáltam, amikor reménytelenül epekedik Jo után, de ugyanakkor örültem is neki, mert tudom, ki mellett és hogyan köt ki a végén, ami jobban illett hozzá – és itt is szépen kidolgozták ezt a szálat. Most olyan undok arcszőrzetet sem kapott mellé, amivel anno Bale fizimiskáját akarták öregíteni.

A lányok történeteit szépen kibontják, mindenki megkapja a maga szálát. Most először élveztem Meg történetét is, de bejöttek Amy diák csínyei is.

Az egésznek kellemes hangulata van, kosztümös romantikus, ami nagyon jól állt neki. Ennek megfelelőek a díszletek, helyszínek, kosztümök. Akad benne nem egy nagyon szép ruha is. (Meg báli ruhája, és Amy egy-egy selyemcsodája kiemelkednek.)

Szíve van. A testvérek közti kapcsok, vagy a szerelmi szálak nem nyálasan, de bájosan és szerethetően vannak kibontva.

A casting jó, sztár nélkül is. Azért Lansbury sokat kölcsönzött az özvegy Crowley grófnétól.

Kedvet kaptam újra elővenni a regényeket, vagy legalább a Bale változatot. Tetszett!

Little Women - 5/4 korrekt helyszínek és kosztümök, szerethető szereplők és színészek, szívmelengető sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=oaIVZT4EkwA