Kísértős, orvosi kiértékelős, fenyegetett.

Eric Price lecsúszott figura: droggal és fizetett társasággal üti el a mindennapokat. Valaha sikeres orvos volt, de annak az időnek már vége. Őt találja meg a Winchester Társaság jogi csapata, és a segítségét kérik. A vagyonokat érő cég többsége az alapító özvegye, Sarah Winchester kezében van. Az idős asszony vidéken él, és folyton építkezik. A vállalat szeretné, ha beszámíthatatlannakminősítené őt Eric, ezért szépen fizetnének is. A férfi a helyszínre utazik, és döbbenten látja, hogy emberek tucatjai napi szinten építkeznek, minden logika nélkül. Sarah ugyan józannak tűnik, de hamar rá kell jönnie a pszichológusnak, hogy itt bizony ő is alany. Sarah hisz benne, hogy a házba azok járnak kísérteni, akiket Winchester fegyverrel öltek meg. Eric karrierje is egy Winchester lövésétől tört meg, ami után a férfi 3 percig halott volt. Sarah akar tőle valamit, ami közel sem szakvélemény az elméjéről…

Az ilyen esetekről a legrosszabb írni, mert a csalódás miatt minden sokkal rosszabbnak érződik, mint amilyen ténylegesen volt. A Winchester (ez az eredeti cím, bár most a magyarosítás miatt nem kaptam szívinfarktust) a trailer és a casting miatt ígéretesnek tűnt, de a végeredmény csalódást keltő.

Kezdve azzal, hogy az ígéretesnek tűnő történetet elvitték a teljes klisék felé. Csak pár példát hadd említsek:

• a tiltott, lezárt szoba természetesen azt a tragédiát idézi meg, ami a főhős életét kettétörte.
• a cél, hogy a gyereket megmentsék, mert természetesen a gonosz szellem mindig a gyereket veszi célba, ki mást?
• természetesen a bolondnak tűnő Sarahnak van igaza mindenben, milyen lenne már, ha tényleg bolond lenne a film főszereplője? (Ez mondjuk érdekesebb lett volna, ha elmebetegség lett volna, nem kiszámítható szellemek.)

De a kliséken még át bírtam volna lendülni, az ostobaság jobban fáj. Inkább el se mesélem, hogyan kellett a gonosz szellemmel leszámolni, mert az a film legaljába tartozik.

Nem volt meg az élmény a látványban sem. Még a ház se működött igazán. A belső terek még csak elmentek, de kívülről nagyon látszott, hogy nem a jobb CGI volt megfizetve.

Az ijesztés is csak a megszokott jump scream. Komolyan, előre meg tudtam mondani, mikor fog feltűnni egy szellem és hol. Aki már látott pár ilyen filmet, és valami ennyire klisés, adja magát. Elfordul a tükör. Hősünk mindig visszahúzza és belenéz. Mit gondoltok, egyszer mi fog felbukkanni mögötte? Na, ugye! Ez a film ilyenekkel operál.

Bár érteném, Helen Mirren miért játszotta el ezt a szerepet, még a karakterek is unalmasak.

Átlagnak elmegy, de ahogy már említettem, csalódás volt. Így most rosszabbnak érzem.

5/3 (Szellemek háza) nagyon röviden: csalódás. Részletesebben: a történet nem hozott egy eredeti fordulatot sem, és a trailer beígérte események sem következnek be. Puszta jump scream ijesztgetésnél többel nem is próbálkoznak, nem lett látványos. Még maga a ház CGI megteremtése se lett szép. Vagy ijesztő, ha már horror a zsáner. A karakterek nagyon semmilyenek. Hiába van benne egy Helen Mirren, ha ilyen unalmas a figurája. Talán az átlagot hozza a műfajból, de lényegesen többet szerettem volna: ijesztésből, szellemből, történetből.

https://www.youtube.com/watch?v=2pjQkGSbnOk

Moziba érkezik:

- Mária Magdolna

- Ready Player One (nálam is várós)

- Viszontlátásra odafönt

- Lajkó - Cigány az űrben

DVD-n várható:

- Coco

- Rossz anyák karácsonya

- Gyilkolj vagy meghalsz

- 47 méter mélyen

Új életet kezdős, összemenős, emberséges, társadalmas.

A norvégok előállnak egy ötlettel, mely megoldaná a világ válságainak kérdését. Az embereket össze lehet meneszteni, mesterségesen létrehozott településeken elhelyezni, és így sokkal kevesebb energiát használnak, lényegesen kisebb a biológiai lábnyomuk. Külön vonzó lehet, hogy a pénzük is többszörösét éri majd, hiszen a kis holmik lényegesen olcsóbbak is. Amint a technika mindenkinek elérhető lesz, Paul és a neje is készek belevágni. Audrey mindig is jobb házat, autót, életet akart, és így megengedhetnék maguknak. Ám az összement Paul a mini város kórházában azzal szembesült, hogy a felesége visszakozott, egyedül maradt az új életében. Eleinte magányos, de sorra ismer meg új és érdekes embereket, köztük a koreai menekült Ngoc Lan-t is, és lassanként lesz egy boldog élete, új problémákkal szembenézve.

Egy film halála lehet az előítélet. Nem egyszer megesett ár, hogy valamit vártam egy filmtől, és valami teljesen mást kaptam. Ez legtöbbször negatív érzettel társul, ha különben érdekes és más szempontból jó is a film, amit így láttam. Az anyám tipikusan ilyen, ami kellő nyitottsággal és nem egy okos thrillerre várva még tetszett is.

De sajnos a Kicsinyítés nem illik bele a skatulyába, bár ettől is mást vártam. Komédiát. Komolyan azt hittem, majd tele lesz ötletes és vicces dolgokkal, hogy milyen lehet az élet hüvelykujjnyi méretben. Hogy laknak babaházakban, vagy milyen veszélyeket rejt a környezet, hogy szerzik be miniben azokat a dolgokat, amiket normálméretben megszoktak.

Ehhez képest? Dramedy, de nem tudnám eldönteni, hogy a dráma vagy a komédia vonal az erősebb benne, mert igazából egyikre se illik. Környezetvédelmi, film hosszúsági PR film? Komolyan, legszívesebben ezt a címkét nyomnám rá!

Ilyen szempontból tényleg egy átgondolt, és sok mindent felvető filmmel állunk szemben. Hogy a környezetet tényleg tönkretesszük, és hogyan lehetne ezen segíteni? Ha kisebbek lennénk, sokkal kevesebb helyen többen elférnénk, és nem terhelnénk le úgy a környezetet. De ugyanez más irányú kérdéseket is felvet, és sokat meg is mutat belőle a film. A legérdekesebb felvetése, hogy mit tenne egy ilyen technológiával a politika? Nagyon kész, ahogy pl. egyesek a migránsokat kényszer kicsinyítik.

De az is egy jó felvetés, hogy a többség nem a Föld védelmében lesz kicsi. Hanem mert így a saját gondokkal teli, keserves életéből a gazdagokéba léphet. Elég csak megnézni Paul házát még normálisként, majd kis méretben! És ez rengeteget elmond az emberekről, és jogos az a keserű, emberellenes nézet, amit a filmbe is beletettek.

Amint ezt a hálót leveszem a filmről, és szórakoztató filmként próbálom nézni, már nem tetszik az eredmény. Unalmas, a karaktereivel együtt, és szerintem sokan szánalmasak is.

Vannak jó gondolatok benne, de összességében nekem nem jött be ez az alkotás.

5/3 (Kicsinyítés) új értelmezése a dramedy műfajnak. Van benne drámai elem, akad benne vígjáték is, de igazából egyik sem lett. Nem nevettet, nem is ráz meg. Feldob pár olyan kérdést, ami emberiség szinten is érdekes lenne, de nem lyukad ki semmire. A külsőségek korrektek, a szereposztás parádés, de minden mással bajom van. Nincs benne mélység, de nem is könnyed komédia. Az meg csak hab a tortán, hogy olyan főhőse van az egésznek, akit szánni is kéne, meg nem is. Olyan kis szerencsétlen…

https://www.youtube.com/watch?v=BttuGqWtFxs

Nyomozós, hajszás, csapatmunkás.

A Rejtély Rt. legújabb ügye Gothambe vezeti a csapatot. Ahol megoldják az ügyet, amiben Batman is nyomozott. Vilma rá is döbben, ez nem is igazi ügy volt: csak egy teszt! Valóban, Batman ezzel hívta meg őket a gothami bűntényfejtők közé. A próbát kiállták, és teljes jogú tagként ők választhatják ki a következő ügyük. A lecsapó gonosz azonban nem hagy választást, Batman egyetlen megoldatlan ügyét eleveníti fel, melyben szerepel egy elveszett tudós és egy dimenziók közti kapu. Valaki bosszúért jött onnan a Denevéremberen, és a Rejtély Rt. kerül gyanúba. De a denevérember az ő oldalukon küzd és harcol, így az Arkham szökött fegyencei, sem a nyomukban járó hősök nem foghatnak ki rajtuk!

Nincs nekem semmi bajom a mesékkel. A Scooby-Doo ráadásul egy olyan mesesorozat, amit gyerekként nem nagyon szívleltem, most viszont jót tudok szórakozni rajta. Azt mondanom se kell, hogy Batman meg közel áll a szívemhez (a kedvenc képregényhősöm, még mindig). De ezt a kettőt mixelni? Mégis, mi történik Scooby háza táján? Animációba Batman kalandot kap, a tévébe meg jön a Supernatural és Scooby-Doo közös kalandja?

De maradjunk most ennél a furcsa ötletnél. A Rejtély Rt. és Batman. Nem tehetek róla, ezt még emésztenem kell. Ami elárulja azt is, hogy nem voltam oda ezért az animációért.

Egyrészt, ez nem az a Batman, amit ma látunk. Ez még a nagyon Nolan, de még a Burton előtti Batman, aki nem áll közel hozzám. Egyszerűen más a karakter, sokkal mesefigurásabb és kevésbé karakteres. Azon már nem akadok fenn, hogyan néz ki a jelmeze vagy a kocsija. Grafikában is a régi sorozathoz nyúltak vissza, ami ettől lett ilyen színes, harsány és nálam zavaró is. Nekem nem ez a Batman.

Sokkal jobban fájt, amit történetben és grafikában is a DC gonoszokkal kezdtek. Minden idők egyik legrondább és legbénább Jokere, Rébusza, Macskanője tűnt fel a vásznon. Pingvint még el lehetett viselni. De csak éppen, hogy.

A történet se kötött le. Akartak bele egy kis Batman hangulatot, de tipikus Rejtély Rt. dolgokat is, amik nem mindig sikerültek jól. A nagy leleplezés, a szörny elől való menekülés, Bozont és Scooby hajszája az étel után. Megértük, hogy Scooby snack készült Batman snack néven is… hát, ha bele nem is haltam, azért fájt.

A Scooby meséknek megvan a maguk humora, a visszatérő elemek, amiket ide is sikerült beleerőszakolni, de a más környezetben nem tudtak ugyanúgy működni. Komolyabbnak kellene lennie, miközben ugyanannyira gyerekmese is? Egy-egy jelentre összeállt, de összességében nem illik össze a kettő.

A legfájóbb részt ki is emelem: amikor a Rejtély Rt. beöltözik Batman csapatnak. Az fájt.

Nem tudom, kinek tetszene. Nekem biztos nem.

5/2 (Scooby-Doo és Batman) ötlettelenség vagy nagyon kreatívak akartak lenni? Nem tudtam eldönteni, de nem tetszett a végeredmény. Az a Batman szerepel itt, akit kevésbé bírok. Nagyon irritált a grafika is, a jófiúk esetében is, de a gonoszoknál főleg. Ki gondolta ezeket a fogakat jónak Joker szájában? Jaj. A két nyomozási módszer, Batman és Rejtély Rt, nem passzol. Batman igazi gonoszokkal küzd, a tinik meg imposztorokkal. A humora is nagyon gyenge, mintha a kicsiket célozná, de nekik mit mondana Batman ebben a sztoriban? Nem tetszett, röviden.

https://www.youtube.com/watch?v=1lOkHWeyiBI

Kutyás, katonás, barátos, küzdelmes.

Megan kisvárosi lány, problémás családi háttérrel. A lány a legjobb barátjára és az ő családjára támaszkodva vészelte át a középiskolát, de Jesse elvesztése a lányt is összezúzta. Érzi, hogy menekülnie kell, de nem tudja, hova és hogyan. Míg egy plakátra fel nem figyel, tengerészgyalogosokat toboroznak. Megan bevonul, és a sikeres alapkiképzés után megkezdi a komolyabb felkészülést az iraki frontra. Egy bulis este után büntetésből rendelik ki a kutyás osztaghoz, ketreceket pucolni. Megan azonban beleszerelmesedik az állatokba és ebbe az egységbe, mindenre kész, hogy bekerülhessen. Eleinte ugyan csak egy dobozzal engedik gyakorolni, de aztán ő lehet Rex kezelője. A kezdeti nehézségek után legjobb barátok lesznek, több életet is megmentenek együtt. Megan még a sereggel is kész megharcolni, amikor arról van szó, hogy Rex hazamehessen vele és békés utolsó évei lehessenek.

Igen, én is utálom ezt a szót. Kezelő – már hogy lenne egy kutyának kezelője? De gazdát nem mondhatunk, mert ezek az állatok a sereg tulajdonai, szigorúan véve mindnek az Államok a gazdája. A katona, aki gyakorlatilag a gazdi szerepét tölti be mellettük, a filmben a „handler” megnevezést kapta, magyar megfelelő nincs. Tudom, nem ez minősíti a filmet, de ilyeneken akkor is képes vagyok kicsit fennakadni.

Ami mutatja, hogy lekötött a film és tetszett, mert ilyesmik sem hagytak benne hidegen. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kifejezetten érdekes volt a modern harcászatot egy ilyen, más szemszögből meglesni. Mert a seregnek ezek a kutyák is a részei, és ahogy itt is mondják, ők harcosok és katonák. Karakterük van, egy kutyus könnyen lesz szimpatikus – és még döbbenetes tények is eljutottak az agyamig. Ki tudta, hogy kifejezetten vadásztak a sivatagban a bombakereső kutyákra és akciókat szerveztek a kiiktatásukra?

Egy ilyen akció bekerült a történetbe is, de számomra nem ez tette érdekessé a filmet. Nem a háborút néztem benne, hanem magát a kutyás osztagot és a Megan – Rex közötti köteléket. Nagyon állatbarát, jópofa, ahogy Megan megnyeri magának az eleinte morgós kutyát, majd tényleg eljutnak arra a pontra, hogy az életük kockáztatják egymásért.

Vannak mosolygós, de drámai pillanatok is a filmben. Érdekes, de a leginkább torokszorító jelenet nem Megan és Rex pillanata. Van egy olyan, amikor egy másik kutya keresi a kezelőjét, aki meghalt. Abba szem nem marad szárazon.

Ha valami zavart a filmben, az a szerelmi szál. Nem bírok rájönni, az minek kellett bele. Rendesen meg sincs csinálva, szinte csak jelképes, de bele kellett erőszakolni a cselekménybe, amikor barátnak jobban működött az a két figura, mint szerelmesnek.

A casting szerencsére jó, Kate Mara szépen hozza a szerep erejét és gyengébb oldalát is.

Pozitív csalódás ez a film, nekem jobban tetszett, mint amit előzetesen vártam tőle.

5/4 (Megan Leavey) a háborús filmekben a kedvenc részem általában a kiképzés. Itt is van egy ilyen jelenetsor, ami be is húzott a filmbe. Az csak rátett még egy lapáttal, hogy ráadásul egy kutyás filmről beszélünk, amiben a gazdi és kutya összeszokása, majd közös harca is jól meg lett csinálva. Háborús filmnek annyira nem, de állatos drámának jól működik a film. Kate Mara jól hozza a szereplőt, és ha nem lenne a filmbe erőltetett és teljesen felesleges szerelmi szál, háborús műnek is jobban elmenne. Plusz, ebbe a filmbe lehet sajnálni Tom Felton karakterét…

https://www.youtube.com/watch?v=ITNgeXVvJT0

Nyomozós, bíróságos, baráti társaságos, bűnügyes.

Annalise feloszlatta a csapatot, így akarva rákényszeríteni egykori diákjait, hogy a törvény határain táncoló, gyakran bűnnel teli közös útról lelépjenek, és valami jobba fogjanak. Ő maga egy feketék ítéleteit felülbíráló csoportos pert igyekszik összehozni, miközben pszichológushoz is eljár. Van, akinek látszólag jól megy a váltás: Michaela elhelyezkedik gyakornokként egy jó nevű cégnél, Oliverék az esküvőjüket és a közös jövőjüket tervezik. De van, aki képtelen továbblépni. Laurel minden áron bosszút akar állni Wes haláláért, miközben gyermeket vár tőle vagy Franktől, aki nagyon vissza akarja kapni a lányt. Egyre többen szállnak be az ügybe, a célpont Laurel apja, és egyre nagyobb bajba is sodorják magukat. Annalise lehet, aki még időben közbelép és helyre teszi a dolgaikat.

Vallomással kezdem: én annyira rühelltem Wes figuráját, amelyre nehéz szavakat találni! Örömünnep volt számomra, amikor kiírták a sorozatból és megölték. Ebben a szellemben reméltem, hogy jön egy erős évad, főleg, hogy azt a karaktert, akit nagyon nem bírtam elviselni, végre kiírták! Ehhez képest mit kaptam?

Laurel egész évadra kiterjedő bosszúhadjáratát. Rajtam kívül senki nem akarja elfelejteni West? Emlegetik, nyomoznak a nevében, még flashback jelenete is akadt. Arról már nem is beszélve, hogy bele kellett írni a történetbe Laurel terhességét. Ha lesz 5. évad – azért erre reális esély van – nagyon nem fogom elviselni, ha a kis Christopher miatt emlegetni fogják továbbra is.

Hogy fokozzam a tragédiát, még úgy is ez volt a sorozat jobban megírt fele, a munkahelyi ármányokkal és trükkökkel, hogy számomra Wes az antihős. Pedig Annalise szála is jó lehetett volna, ott ténylegesen bírósági munka folyt. Csak unalmasra vették, nem is igen volt bírósági része, csak játszmázás az ügyészséggel, ami annyira nem tudott lekötni. Igaz, ez a szál kapta a sorozat fénypontját.

Mert jött, látott és győzött Olivia Pope. A Scandal mennyivel jobb sorozat, leírhatatlan. Számomra Olivia is sokkal jobb figura, mint ebben bármelyik karakter. Amíg ő itt volt, történt is valami, bíróság is volt meg botránykezelés, valahogy az egésznek sokkal több értelme lett. Ha ki kellene választanom az évad kedvenc részét, a crossover nyerne nálam.

(Biztos, hogy nem a félévad záró a babával, amit sokan szerettek. Wes utálatomból fakadóan, kegyetlenül hangzik, de nekem jobban tetszett volna, ha nem marad meg a baba.)

Még mindig Viola Davis jutalomjáték a sorozat, ha most nem is erőltettek bele minden részbe egy sírós jelenetet, hogy megmutathassa több arcát a színésznő. De már unom az ő karakterét is, a tanoncokét még annál is jobban.

Már csak megszokásból néztem, nekem a napi ügyek és a jog nagyon hiányzik belőle.

5/2,5 (How to get away with murder) már rég nincsenek részekben megoldott ügyek, az évad két átívelős történetet vitt végig. Annalise börtön ügye számomra érdektelen volt, egyedül a Botránnyal összevont része kötött le, de Oliviát messze jobban bírom, mint Annalise-t. Laurel hadjárata az apja ellen Wes nevében, meg a terhessége talán jobban volt megírva, de maga a szál irritált. Nem volt, aki nálam jobban örült Wes halálának, felejtsék már el őt! De az egész évad fura volt, a karakterek érdektelenek és bukottak, hiányoznak a napi ügyek!

https://www.youtube.com/watch?v=TwR2MgS7RmE

Apa – fiús, hétvégés, szerszám visszaszerzős.

Anthony szülei elváltak – a kisfiú az anyjával maradt, akinek már van egy új férje is. Aki különben aranyos, a kisfiú kedveli is. Most éppen anyja és férje újra felfedezték a vallást, és Anthony is készül az elsőáldozására. Előtte hétvégén az apja felügyelete alatt lesz, aki próbálja rendbe szedni az életét. Mióta szétment a házassága, küzd az alkohol vonzásával és fix állása sincs, csak egy-egy asztalosmunkára tud jelentkezni idényjelleggel. Míg Walt a kocsmában csevegett, a kocsijában tartott értékes szerszámkészletét, az apai örökségét elrabolták. Így a fiával közös hétvége programja a szerszámok visszaszerzése lesz. Találkoznak fura alakokkal, megszegnek pár szabályt, új barátra lelnek – és Anthony már tud mit gyónni az elsőáldozás előtt…

Ó, magyar címek! Miért kínoztok ti engemet? Bántjátok fülem, tudatom ingerlitek! És igen, megint egy félrevezető cím, amivel nem vagyok megelégedve. Mivel már láttam a filmet, nyugodtan elmesélhetem, hogy a kalandos jelző erre a hétvégére annyira nem illik, mint összekeverni Maci Lacit Leo visszatéréses medvéjével.

A film legnagyobb baja? Igazából kettő van neki.

1 – unalmas. Nagyon nem lehet mit hozzáfűzni, egész egyszerűen túl lassú, túl kevés, és még érdektelen is gyakran. Igaz, nem voltam éppen túl kipihent állapotban, amikor megnéztem, de ez nem lehet mentség ilyen fokú unalomra, mint amit e film kiváltott belőlem.

2 – nincs a sztorinak szíve! És ez az igazi nagy baj. Ez egy apa és fia történet, amelyben elvileg a közös hétvége a mindenféle helyzettel és kalanddal visszahozza az összetartozás érzését, a szeretetet. De mint írtam, elvileg. Gyakorlatban ebből nagyon keveset érzékeltem. Nem hat meg, nem is üt meg a drámaiságával. Az a plusz fűszer, amitől szívhez szólhatna, nem volt benne.

Dramedy, nem csak dráma, de komikusi vénája is van – elvileg – e filmnek. Azt azért díjazom, hogy nem tettek bele undorító poénokat, de jobbat se nagyon. A film humora is ugyanolyan fáradt, mint a története. Nem az igazi – ahogy belegondolok, igazából egyetlen helyen tudtam mosolyogni (nem nevetni, csak mosolyogni), amikor a végén a kisfiú ment gyónni, a papnak meg egyre jobban elkerekedtek a szemei.

Mi van még, ami menthetné a filmet? Látvány. Ami nem e film asztala. A karaktereknek, a történetnek kellene eladnia, de nem éreztem egy percre sem, hogy ez megtörténne. Nincs is olyan eleme, ami látványfilmes lehetne. Családi dramedy, nem több ez.

A színészek is kaphatnák a mentőöv feladatát, de még csak ez se működik. Clive Owen szépen átkopik a B kategóriába, bár itt kifejezetten igyekszik.

Limonádé unalmas filmnek elmegy, de könnyebb bántanom, mint szeretnem.

5/3 (Kalandos hétvége) végig azt éreztem, ebből a filmből valami hiányzik. Leginkább a szív, egyszerűen képtelen volt ez a sztori érzelmileg bármit is adni nekem. Vagy legalább egy kis humor? Éreztem minimális próbálkozást rá, de nem működött. A kissrác aranyos, Clive Owen igyekszik, de valahogy nem jön össze az ez egész. A történet lassú, a dráma nem elég mély, a humor nem ül. Külsőségeiben is a semmi extra kategória, amit nem bánnék egy jobb sztori mellett. De így nagyon sovány a végeredmény.

https://www.youtube.com/watch?v=kZiyaxhPAgo

Kincskeresős, apa – lányos, kalandos.

Lara és Richard Croft között mindig erős volt a kapocs. Imádott felesége korai halála után apa és lánya kapcsolata kifejezetten törhetetlenné vált. Így, miután Richard eltűnik egy külföldi úton, Lara nem hajlandó elfogadni az apja halálhírét. Közben felnő, az ügyvédek már a halottá nyilvánítást akarják aláíratni vele, de Lara még küzd a gondolat ellen is. A hagyatékkal együtt járt neki egy rejtvénydoboz is, ami beindítja a lány emlékezetét. Elindul a nyomon, és a családi birtokon egy térképre és jegyzetekre lel. Az apja Himiko boszorkánykirálynő nyomába volt, és egy rejtett szigeten kereste a sírt. A lány a helyszínre utazik, ahol egy megszállott régész is a kincs nyomában jár, és semmilyen eszköztől nem ragad vissza a kincs megszerzéséért. Larának küzdenie kell az életéért mindenféle csapdán és veszélyen át, hogy végül az apjáról is megtudja az igazat, és új életcélt leljen.

Izgalmas kérdés, kit hogyan befolyásol bármiféle előismeret. Nálam elég vegyes ilyen szempontból a kép. Még gyerekként az első Tomb Raider játékokkal játszottam, és szerettem. Jó volt, hogy kaland is volt, meg rejtvényeket is kellett benne oldani. Sajnos a játékok fejlődésével elértünk a képességeim határához: kontrollerrel számomra az is mutatvány, hogy simán bemásszak egy csónakba a vízből, nemhogy valami nehezebbet megcsináljak. De a játékokról jó emlékeim maradtak meg. Az eddigi két filmről nem annyira.

Így én örültem a reboot elkészültének, és a casting is jónak tűnt. Alicia Vikander már nem egy filmben meggyőző volt, és most már azt is leírhatom, hogy nálam teljesen eltalált Lara Croft lett belőle. Esik-kel, de így hitelesebb. Vagány, ügyes, de nem szuperhős. És amit a színésznő nagyon bele tudott tenni, az érzelmi oldala a karakternek. Az apjához fűződő kapcsolata, az embersége, a karakter fejlődése. (Az mondjuk, nem sok van neki, de azért a semminél több.)

A történet egyszerre játékosan egyszerű, de részleteiben jól megragadott. A sztori az apa keresésével és a titkos, gonosz szervezettel nagyon tipikus, de vannak jól kitalált elemei. A kedvencem határozottan az, ahogy Himiko legendája és a történelmi múlt összeér.

Került bele egy kis humor is, Lu Ren személyének hála. Az egysoros gyár beindult.

De ami egy Lara Croft sztori esetében még döntő, az a kaland és akció. Arra se volt panasz. Jól néz ki, és visszahozza a játékélményt is. Engem nem zavart, hogy közbe olyan volt, mintha valamelyik játék küldetésén lettem volna. Külön élveztem is, jó volt viszontlátni egy-egy tipikusan Lara Croft akciót.

Ha hibavadászba megyek át, akkor a fájó pontom a karakterek lesznek. Főleg a gonoszoké. Még mindig csak papírmasé figurák szerepelnek, nincs igazi mélysége, senkinek. Walton Goggins nagyon tud karakterizálni, de ezzel ő sem boldogult. Egyszerűen kevés volt a tartam.

De összességében nekem kellemes filmélmény volt, megnézném a folytatást is!

5/4 (Tomb Raider) megszületett az új Lara Croft! Véleményem szerint Vikander tökéletesen helyt állt. Amit akcióban nyújtott, elhittem neki, ha nem is áll úgy a kezében a pisztoly, mint anno Jolie esetében. De drámában veri. A film kifejezetten kalandfilmes, és nem zavart az sem, hogy a játékok dinamikáját egy-egy ponton nagyon éreztem benne. A gonosz ugyan lehetett volna karakteresebb, de a mitológia és valóság találkozása tetszett a sztoriban. Kalandos, látványos, és a történet sem fájt. Plusz, odafigyeltek a castingra is. Soha rosszabb játék adaptációt!

https://www.youtube.com/watch?v=8l-2s7qeL0U

Barátos, állatmentős, kalandos, harcos.

Lassan összeállnak végre a részletek: a Perem és a szigetek nem véletlenül kerültek több rosszfiú látóterébe is. Johann, aki kalmár álcáját csak megtévesztésre használta eddig, bérencekkel igyekezett a lencsék nyomára bukkanni, de Hablaty és barátai ténykedése olyan sikeres volt, hogy már kénytelen felfedni magát és irányítani az akciókat. Öt lencse kell, hogy a sárkányok királyának nyomára jusson, akit nagyon el akar kapni. A Sárkánylovasok természetesen az útját állják, és megindul a versenyfutás a lencsékért. Minden szövetséges mozgásba lendül, amelyek újabb, nem várt szövetségeket eredményeznek: Mala és Dagur szerelmével két törzs egyesül. De közben a lovasok olyan kalandokba is belecsöppennek, mint Takonypóc regényötlete, az ikrek próbatétele a Thorston név viseléséért.

Szegény Sárkányok, veszekedhetünk azon, hányadik évadnál járnak! Ez az évad a 6. vagy a 8. volt? A durva, bármelyik válasz lehet jó. Ha csak a Netflix szériákat számolom, akkor 6 volt. Ha a teljes mesesorozatot, akkor a 8 a helyes válasz.

Amin viszont nem lesz vita: tartotta a szintet a sorozat. Ami különben magas elvárásokat jelent, hiszen a DreamWorks egyik legsikeresebb és legjobban sikerült meséjének a plusz kalandjait jelentik ezek a történetek.

Nagyon tetszett, ahogy ezt a 6 évadot a végére egyetlen nagy kalanddá tudták összefogni, és olyan átívelést találtak ki neki, ami valóban átfogja az összes eddigi kalandot. Ebből fakad az is, hogy ez az évad nem a kis külön kalandokra koncentrált, hanem már minden erre az átfogó történetre koncentrált, és előkészítette a szezon végi nagy összecsapást.

Az is dicséretes, ahogy még az egész estés mesével is sikerült kapcsolatba rendezni. Természetesen nem árulom el hogyan, de ad egy pluszt a 2. résznek ez a széria.

Mindez nem lett a mese minőségi romlásának oka. Továbbra is az a szerethető sorozat, amiben megférnek a kedves és bolondos kis kalandok. Ugyan már készülnek Johann ellen, de mellette élik az életük, és a készítők odafigyeltek, hogy megmaradjanak a kalandok és mindennapi őrületek.

Mert a sorozat, ennek az évadnak is a fűszerét az adja, hogy milyenek ezek a vikingek. Tipikusak sok szempontból, de kedvesen és humorosan azok. Szerethető mindegyikük, hibáikkal együtt. A mellékszereplők is karakteresek, és még az örömöm is megvolt, hogy Dagur és Mala pár lettek – amikor Takonypóc csinálta a házasság előtti próbákat a szigeten, én már akkor azt számolgattam, hogy inkább Dagurnak kellene a lány is, a próbák is. Ráéreztem! A végére a készítők is így gondolták.

A sárkányok még mindig cukik – főleg Fogatlan – és a grafikai motor a szokott szinten pörög.

Jövőre már a 3. egész estés jön, addig: viszlát, sárkányok és lovasaik!

5/4,5 (Sárkányok S6) ezzel az évaddal a Netflix szerződés lejárt, és jár a piros pont, ahogy elvezettek minket a 2. egész estés mese elejére. Nem is hittem volna, hogy ennyire oda tudják kapcsolni. Ebben az évadban az átívelő szál lett a vezető, és ez is jól állt neki, miközben megmaradtak a kis mókás, mosolygós sárkánylovas pillanatok is. Ez egy szerethető, kedves széria, ami gyerekbarát, de felnőtt fejjel is élvezhető. Zárta a szálakat, mindenkit eljuttatott a neki illő helyre. Humoros, kalandos. A látvány a megszokott minőség. Én szerettem!

https://www.youtube.com/watch?v=aVR-pfa5Wu0

Menekülős, valóságshow-s, halálos.

A Mitchell család egy nyaralásból tér haza, a felszín alatt sok megbúvó problémával. A két gyerek, John és Jamie anyja csak egy éve halott, de apjuk máris újranősült, és a dekoratív feleség csak pár évvel idősebb, mint Jamie. Gyanútlanul pakolnak le, rendezkednek vissza, nem is sejtve, hogy minden lépésüket figyelik. Kamerák vannak mindenütt. Nem tudják azt sem, hogy nem ők az első család, akik így jártak. Egy este ismeretlenek betörtek, lemészároltak mindenkit, és a kamerás felvételeket filmként megvágva a netre tették fel. Ezen az éjszakán a gyilkosok a Mitchell házba érkeznek meg, és kezdik meg a műsort. Mert nekik csak az a lényeg, hogy a netes nézőik szórakozzanak: a család pedig vagy beszáll a gyilkos játékba, vagy kegyelem nélkül le lesznek mészárolva.

Az alaptéma horror zsáner, melyben ismeretlenek betörnek egy családhoz, és megindul a mészárlás. Még a halálnemek is ismerősek lehetnek más alkotásokból. Ha tehát a cselekményt és a halálokat nézem, nincs benne olyasmi, ami kiemelné a nagy átlagból a filmet.

De, van benne valami, ami ezt meg tudja tenni. Nem hangsúlyozottan, de érthetően benne van a filmben az üzenet, hogy a modern kultúra vezet el erre a pontra. Ahol a magánélet megszűnik, ahol a szórakoztatás és nézettség miatt az ember a legrosszabb arcát villantja meg. Egyre több regény, film foglalkozik azzal, hova vezetnek a valóságshow nézettségei és a nagyobb nézettségért tett húzások. Ben Elton előszeretettel ír erről, de Eggers és a Kör is eszünkbe juthat. Vannak előnyei a digitálissá váló világnak, de veszélyei is.

Mint horror, már nem olyan erős a film. Nem mintha a hentelős horrorok rajongója lennék, mert azok taszítanak, de ennek a filmnek a felhozatala kifejezetten gyenge lett. Az a jelenet, melyben a családapával végeznek… most komolyan? Szinte a legkevésbé látványos halálnem az összes közül. Ilyen téren hiányzott a filmből a kreativitás. De rögtön mellé tudom tenni a sokkolós önvédelmet is, ami ráadásul ostobán is nézett ki.

Pedig a film látványvilága különben ötletes volt. Az elején megismerjük a valóságshow formában gyilkoló tettesek ötletét, majd a családot kezdjük el látni, ahogy ők. A kameráikon keresztül, leskelődve. Olyan, mintha azt a filmet látnánk mi is, ami majd a netre kikerül, amit a csapat megoszt a nagyobb nézettségért. Ezzel a mi esetünkre is ráfogva, hogy mennyire beteg a társadalmunk, benne mi is, mert ilyeneket nézünk.

Mániám a casting, ami mellett most nem érdemes elmenni. Nagyon szimpla karaktereket írtak, de olyan sorozatsztárokkal eljátszatva, akik ezt el tudják adni. Gruffudd az egyik kedvencem (miért nem lett sikeres a Forever?), de a meglepetés a kamasz fiút játszó színész. Nem lövöm le a poént, kicsoda, de itt egészen más, mint a sorozatában! Alig ismertem meg.

Nem lesz a kedvenc horrorom, de volt benne ötlet, amit tudtam értékelni.

5/3,5 (Gyilkolj vagy meghalsz) van benne társadalomkritika és ötlet is. Könnyen lehetett volna egy szimpla horror, amiből már láttunk sok hasonlót, de ez a plusz ötlet feldobja. Mert nem simán arról szól, hogy egy családot lemészárolnak, hanem hogy mit tesz az emberiséggel a kultúra jelenlegi alakulása. A casting meglepően erős, ha senkinek nem is kell benne nagyot játszania. A karakterek simán horrorfilm klisések, ahogy a fordulatok is. Már csak azt magyarázza el nekem valaki, miért az emeletre menekülnek a szereplők, ahova be lehet őket szorítani?

https://www.youtube.com/watch?v=k9enJZLXJHI