Húsvét is volt, hó eleje is, ilyenkor nem széles a kínálat.
Olyannyira, hogy moziba csak a Tűzgyűrű második része (alcíme: Lázadás) érkezik, és nem tűnik jó előjelnek, hogy se a rendező, se a szereplők nem térnek vissza.
A DVD megjelenéseket se a bőség zavara jellemzi. Átcsúszott a hétre a Disney Coco című meséje, de különben csak régebbi filmek olcsó kiadása érkezik, mint pl. a Kellékfeleség és a Blöff.
Szerelmes, idegen lényes, menekülős.
Elisa élete egy beállt rutin szerint zajlik. Öreg szomszédjával régi musical filmeket néz, intimitásra a fürdőszobába lel egy tojás mellett, és esténként takarítani jár egy titkos kormánylaborba. Ott a bőbeszédű Zelda pártfogolja a néma lányt. Egy napon különös tartály érkezik, benne egy új kísérleti alannyal. A kormány az űrversenybe le akarja győzni az oroszokat, és a Dél-Amerikában talált lény tanulmányozásától remélik a választ, hogyan élje túl az űrhajós odafent. Bár ki vannak onnan tiltva, Elisa bejár a lényhez, és tanítani kezdi a jelbeszédre. Mikor meghallja, hogy végeznének vele, barátai és egy orosz kém segítségével megszökteti a lényt. Míg rejtegeti otthon, egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással, a megbízott kormányügynök, Strickland megszállottan a nyomukban jár.
2018-ban ez a film volt az Oscar nagy nyertese. A legjobb rendezés, a legjobb film, de például a legjobb zenei díjat is ez a film vitte haza. Nem is fogom titkolni, hogy emiatt nem is kis ellenérzéssel álltam neki. A Három óriásplakát vagy a Dunkirk szerintem inkább kaphatta volna ezt a két fő kategóriás Oscart. De mindegy is, ezen már nem tudunk változtatni.
A víz érintése egy mese, csak éppen felnőtteknek. A különös lány és a lény története beidézi a szépség és a szörnyeteg archetípusát. Ebben is azt látjuk, ahogy egy lány a külső mögé lát, és a szörnyeteg lelkében szépségre, emberi jóságra, szeretetre lel, és a két látszólag nagyon más teremtmény szeretni kezdi egymást. Természetesen van, akinek nem tetszik mindez és ellenük dolgozik. De hiába a minden mögötti mesemotívum, gyerekeknek mégse ajánlanám.
Főleg a szexuális tartalmak miatt, bár egyébként is akad benne olyan erőszakos jelenet, ami forgatja az ember gyomrát. (A lerohadó ujjak és azok leszakítása egy horrorba is elfért volna.) Nem leszek naiv, kétlem, hogy a gyerekeket bármilyen filmről le lehetne tiltani, ha meg akarnák nézni, és láthattak már ennél durvábbakat is. Anno én titokban X-aktákat néztem, aztán évekig szenvedtem a WC-n feljövő gumiember rémálmától. De nem lennék annak a szülőnek a helyében, akinek meg kellene magyarázni, Elisa mit csinál a fürdőkádban.
A film kivitelezése viszont pazar, és ötletekkel teli. A 60-as évek hangulata áthatja az egészet, olyan kis részletekre is figyelve, mint Elisa szomszédjának karriere. Reklámrajzoló volt, aki nem tudja felvenni a versenyt a fényképekkel. Kicsit bele tudom látni azt is, hogy a filmesek is hasonlót élhetnek át napjainkban. A digitális technika lassan kiszorítja a hagyományos eszközöket, filmeket – színészeket talán még nem, de láttuk, mire képes Caesar…
A díszletek, kosztümök, a filmnek a színei egy retró stílust mutatnak, amiket mégis sikerül meséssé tenni. Vagy inkább álomszerűvé. Del Toro ebben mindig is nagy volt, elringató atmoszférát teremt. (Ezért is díjazták a filmet, ezt meg is érdemelte.)
Játékos, kedves volt, ahogy a musical betéteket használták a történetben. A zenében is ez a hatás, valamint a korszak zenéje köszönt vissza. Tényleg minden eszközzel megteremtették az illúziót a hatvanas évek tündérmeséjéhez.
A karakterek maradtak a mese szintjén. A lény a titokzatos idegen, egyszerre vad és egzotikus, de a jóságra is nyitott. Elisa a szelíd hősnő, Strickland a tipikus gonosz.
A film annyira már nem fáj, nem rossz mesefilm ez, csak éppen a legjobb film díja… az fáj.
5/3,5 (A víz érintése) mese felnőtteknek retró stílusban, tipikus karakterekkel, történettel. Megvalósítása szép.
Családos, állatos, céggel harcolós.
Adam sok mindennel küzd: hiányzik neki a rég halott apja, az iskolában a nehézfiúk rászállnak, és minden percét megkeserítik, ráadásul a haját képtelenség levágni. Minden más megvilágításba kerül, amikor leveleket talál otthon. Az apja nem meghalt, csak szökésben, de a feleségével titkon leveleznek. A nyomon Adam az apja után ered. A családi titok enyhén sokkoló: az apjának van egy génmutációja, amitől ő Óriásláb. Tiszta szőr, emberfelettien erős és még az állatokkal is tud beszélni. Adam sokat örökölt tőle, és játszva fedezik fel, mi minden van benne is meg. De Óriásláb nem véletlenül menekült a vadonba: egy gonosz gyáros belőle akarta a hajnövesztés szerét kinyerni. Adam nyomában haladva ő is nyomra bukkan, és minden állatnak, családtagnak össze kell fogni, hogy legyőzzék őt.
A meséknek is több típusa van. Minél előrébb halad a technika, annál több változat lesz, tartalomtól függetlenül is. Az Óriásláb fia röviden egy kisebb gyerekekre szabott alkotás, amit ugyan bemutattak moziban is, de szerintem jobb helye van a tévéképernyőn, mint a szélesvásznon. (Nem is robbantott kasszát, meg is jegyzem azonnal.)
Egyrészt, a történet szempontjából nincs meg benne az a plusz, ami egy mesét mindenkinek eladhatóvá tesz. Mert ma azok a mesék tudnak kasszát robbantani, akik sok-sok korosztály igényeit ki tudják elégíteni. Mesének kell lennie, de olyan poénoknak kell benne lennie, történetszálakkal együtt, ami kikacsint a nagyobbaknak. Akció, érzelem, valami komolyabb tanulság, esetleg valami meglepetés. A mesesikereknek ezt fel kell mutatni. Ez csak mese, nincs benne olyasmi, ami a nagyobbaknak szólna. Így a gyereknek berakva dvd-n teljesen működőképes, de nem egy olyan mese, amire beül moziba az egész család.
A történet kedves ugyan, kellően mozgalmas is, de olyan a bonyodalma, a cselekmény bonyolítása, hogy megmaradjon a kisgyerek szinten. Ugyan láttam már gyorshajtó csigáról is mesét, de ennek a problematikája akkor is nevetséges – vagy ostoba, ha durvább akarok lenni – hogy azért akarják Óriáslábat elkapni, hogy hajnövesztő szerük legyen? Jaj!
Másodszor, nincs mögötte olyan grafikus motor, amit ma már a nagy stúdiók a meséik mögé tesznek. Nem ronda, egész korrekt a mese, de nem kiemelkedően szép. Ha belenézünk egy Disney, DreamWorks vagy Pixar mesébe, sokkal jobb a látvány. Ez kb. olyan szinten van a Túl sövényen, bár az a mese szebb. Megint igaz, a kicsiknek ez még elmegy, de mi nagyobbak már magasabb minőséghez lettünk szoktatva.
Harmadszor, a humora is gyerekes. Amivel különben nincsen baj, hiszen a mese is kicsiknek szól. Akik még nevetnek azon, hogy a hirtelen lábnövés miatt Adam cipője szétesik, vagy a mosómedve bármit is mond, biztosan annak ellenkezője történik, ő pedig mellszélességgel kiáll amellett, hogy ő is mindig pont ezt mondta. Aranyos, kicsiknek való.
Ahogy a film tanulsága is. Családbarát mese, amiben az üzleti érdekeket legyőzi a család, az összefogás és a szeretet. Egy mesének legyen is jó vége! A kicsiknek még belefér az is, hogy a vadállatok beköltöznek az Óriáslábbal egy városi házba – nekem azért logikusabb lett volna, ha a család szerez be egy erdei házikót, Tarzan nyomdokain haladva…
Aranyos kis mese, kicsiknek tudom ajánlani, egyszer apa és anya is kibírja, ha kétszer nem is.
5/3,5 (Óriásláb fia) kisgyerekes mesének korrekt: aranyos történet, a grafika is elmegy, a család a NO1.
Felfedezős, kalandos, rejtélyes.
Lena biológus, aki az egyetemen tanít. Mellette várja haza a férjét, aki katona, és egy meg nem nevezett kiküldetésen vett részt. Egy éve nincs hír róla. Kane egy éjjel hazaérkezik, de furán viselkedik, és olyan rosszul lesz, hogy mentőket kell hívni hozzá. Mire a kórházba érnének, a sereg eltéríti őket. Lena válaszokat követel, és 
dr. Ventress ad neki párat. Egy világítótorony körül valami történt, egyfajta rezgés veszi körbe. Ami egyre terjed. Akit odaküldtek, nem tért vissza, nem tud üzenni. Kane az első, aki hazajött onnan. Újabb küldetést terveznek, ezúttal tudós nők mennének be. Köztük Ventress is. Lena velük akar menni, és a képzettsége miatt be is veszik a csapatba. De a benti világra egyikük sincs felkészülve: szörnyek, a saját testük is ellenség lesz, míg eljutnak a válaszokhoz a toronyba.
Sci-fi berkekben nagy durranás volt VanderMeer Déli Végek trilógiája. Nálunk is kijött, már a második kiadásnál jár különben. Ha a végéért nem is voltam oda, a könyvek nekem is nagyon tetszettek. Érdekesek, elgondolkoztatóak, de szórakoztatóak is mellette és nagyon jó maga a szövege is. Mélysége van. Így a hírek, hogy filmesítik, pozitív fogadtatásra találtak.
Pedig nem volt egyszerű útja a történetnek: mielőtt elkészült és mozikba küldték volna, megvette a Netflix. Aminek nem tudom, örüljek-e vagy sem. Hamarabb, több emberhez eljut, de ez nem a mozi halálát vetíti előre? Nem megyek ebbe bele. Maradjunk a filmnél!
Ami nagyon röviden csalódás volt nekem. Az esetek 90%-ában a regényt előbb olvasom, mint nézem meg a filmet, és szeretem ezt a módszert. Most azonban nagyon rontotta az élményem, mert a regényt vártam a filmtől is. És nem kaptam meg. Nyomaiban tartalmazza csak az olvasmányélményeim, a történetet nagyon átírták, és szerintem fontos részeket is kihúztak belőle. Kalandfilmesebbre vették, míg a Végek rejtélyét nagyon csökkentették és másították is. Egyszerűbb lett, minden tekintetben.
Ha el tudnék vonatkoztatni a regénytől, jobban működne a sztori. A végét akkor is összecsapottnak érezném, de nem ennyire. Így viszont marad a nem tetszés.
A film külsőségei sem nyerték el a tetszésem. És itt nem arról van szó, hogy annyira másnak, varázslatosabbnak képzeltem el volna magamban a Végeket. Egész egyszerűen a CGI nem elég erős. Látszik, hol használják, és nagyon műnek tűnik tőle a megteremtett környezet és élőlények. Azért vannak szép vágóképek is, de ezek inkább a tájnak, és nem a digitális technikának köszönhetőek. A lemenő napnál, a tenger mellett a torony felé sétáló hősnő ilyen, ott jobban érezni lehetett ennek a környezetnek egyszerre szépséges és ijesztő voltát.
A szereposztás moziba is jó lenne – eredetileg oda is szánták. Portman jó, ez nem meglepő. A többiek nem kapnak ennyi lehetőséget, de Jason Leigh és Isaac kihozza, amit ki lehet.
Érdekes, de nekem a regény után csalódás. Többet és jobbat vártam ennél!
5/3,5 (Expedíció) amiben biztosan benne van az is, hogy a regények után többet vártam. A Déli Végek trilógia komplex, meglepő, lírai és nagyon elgondolkoztató. Ebből lényegesen kevesebbet láttam viszont a filmen. Elég sokat egyszerűsítettek, változtattak a történeten is. A látványvilággal sem voltam teljesen elégedett. A CGI csak közepes, pedig meg kellett volna teremteni a Végek hangulatát! A szereposztás viszont parádés, és vannak is jó alakítások a filmben. Natalie Portman nagyon jó, a többiek elasszisztálnak neki. Lehetett volna jobb is!
Nyomozós, összeesküvős, természetfelettis.
Mulder és Scully a fiúk nyomába ered. Sietniük kell, mert a nő rájött, hogy a fiú küldi neki a látomásokat, bajban van, és vele indulhat a világ vége. De mire rátalálnak, William már egyedül próbál boldogulni. El tud rejtőzni, használja a képességeit. A páros úgy is dönt, hogy nem az ő nyomába loholnak értelem nélkül. Dolgoznak tovább az aktákon, és így előbb-utóbb egymásra fognak találni. Segítenek Skinner egykori bajtársának ügyében nyomozni, melyben harci gázok és összeesküvés is szerepel, de szembesülnek azzal is, mire vezethet a technikai fejlődés. Megismerkednek egy ikerpárral, akik telepatikus játékukkal életek sorát döntik romba. Eljutnak egy kisvárosba, ahol boszorkány praktikák okoznak haláleseteket. Közben a cigarettás férfi sem pihen, ő is William nyomába ered és készül a végjátékra.
Próbálom felidézni, milyen érzés volt ez az újabb évad. A tavalyi nem nyerte el a tetszésem, ha volt is benne olyan kérdésfeltevés, amire a válasz érdekelt. Ha jól emlékszem, én ott pont arra nem kaptam választ, ami érdekelt volna: William sorsa. Hogy is van a mondás? Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén teljesülni fog?
Most a fél évad arra lett szánva, hogy milyen lett William, hogyan járnak a nyomába, és hasonlók. És nem tetszett! Mondjuk, nekem sokat rontott az élményem az is, amit a cigarettás felfedett a gyerek fogantatásáról. Illúzióromboló volt, nem is kicsit.
De ha ezt ki is veszem a képletből, csak az eseményeket nézem, akkor sem tetszett, ahogy ezt a szálat kezelték. Maga William karaktere is zavaros: ő most jó vagy rossz? Még csak ezt sem lehetett eldönteni. Azért nem lehet minden OK, ha azzal szórakozik, hogy a két barátnőjét összeereszti, egymást szörnyeknek láttatva… de az se tetszett, ahogy Dana és Fox hiábavalóan fut utána. Mint egy rossz Tom és Jerry… vagy gyalogkakukk és prérifarkas?
Ebben az évadban sokkal érdekesebbnek találtam azokat a részeket, melyekben valóban nyomoztak. Amiben FBI ügynökök lehettek, különös eseteket felderítve. Ilyenkor éreztem benne, amit szerettem a sorozatban. Hogy elképzelhető reális magyarázat is, de hagynak nyitott teret annak is, hogy mégis volt valami más is a történetben, mégiscsak lehet valami az összeesküvésekben és másvilági tapasztalásokban…
A szereplőket nézve a karakterek már nem érzem, hogy bárhova is fejlődnének. Töprengtem rajta, hogy Mulder karakterét láttam megfáradtnak, vagy David Duchovny lett ennyire öreg? Talán kicsit mindkettő. Anno nekem ő volt a szimpatikusabb, de most annak örültem, ha Scully, vagyis Gillian Anderson volt képernyőn. A színésznő, de a figurája is szimpatikusabb.
A páros kapcsolata meg… most komolyan kaptak egy rózsaszín happy endet? De a durva az, így hajlandó lennék kicsit gúnyos, de jó mosollyal elköszönni tőlük. Legyen ez a vége!
Még berendelés nem jött 12-re, én tényleg díjaznám, ha tényleg zárnák az aktákat.
5/3 (X-akták) szívem szerint kétfelé szedném a teljes sorozatot. Vannak az átívelős részek, az ufókkal és az összeesküvés elméletekkel. Ezeket nem is nézném, ha tehetném. Erőltetett, fájdalmas, túlírt, egyszerűen nem működött nálam. És van, amikor FBI ügynökként nyomoznak. Abban van ötlet, gyakran érdekes eseteket dolgoznak fel, és ilyenkor a sejtetés is találó tud lenni, hogy más magyarázat is elképzelhető. Duchovny elég fáradtnak tűnt, de Anderson jól tartja magát. Azért nem bánnám, ha ezzel elköszönnék. Ennek a végével ki voltam békülve.
Hajszás, beépülős, szerelmes, ékszertolvajos.
John Robie egykor hírhedt figura volt: Európa legjobb ékszertolvaja. Macskának becézték, olyan ügyességgel közlekedett a falakon és tetőkön. De a háború alatt a németek ellen harcolt, megjavult, és élvezi a szabad életet. Ám a Riviérán megint sorra lopják a drága ékszereket, és Robie a gyanúsított. Aki nem bízik a rendőrségben, maga akarja elkapni az imposztort, aki az ő álcájában lopkod. Összeáll egy biztosítási ügynökkel, és beépül a gazdag amerikai anya-lánya páros mellé, akik nem kevés ékszert is hoztak magukkal. Arra azonban nem számít, hogy a csinos Frances kiszagolja a titkát, és egyre nyíltabban flörtöl vele. John így egyszerre igyekszik megvédeni a hírnevét és a szívét is.
Izgalmas lenne megnézni, Hitchcock neve kapcsán kinek milyen filmek ugranak be. Nekem a horror és thriller élményeim köszönnek vissza (Pszicho, Madarak, Szédülés, a szomszédot kifigyelős, aminek nem jut eszembe a címe). De tudom, hogy másabb filmjei is vannak, pl. olyasmi, ami már szinte kémfilm.
A Fogjunk tolvajt is egy más élmény, mint amit a rendezőtől megszoktam. Ha nagyon skatulyákba akarom zárni, akkor a romantikus kalandfilm lenne a műfaj. De ahogy a rendező szokása, nem olyan egyszerű a műfaji keretek belövése. Van benne egy kis heist movie élmény is, és a romantika sem az a fajta, amitől a nyál végigfolyik a képernyőn.
Az már sokkal nehezebb kérdés, hogy mai szemmel mennyire szórakoztató ez a film. Mert a hasonló témák divatosak, és nem egy új szuperprodukció is született hasonló témában. Ez a tolvajos, átverős szál nekem is nagy kedvencem, és a Szemfényvesztők, a White Collar, Az olasz meló és az Ocean’s filmek után ez a régebbi alkotás lassú.
A történetvezetése sokkal kényelmesebb, és ha nem is unatkoztam rajta, közel álltam hozzá. Megszoktam a fentebb említettekben, hogy az események pörögnek, a csavarok nagyobbak. Ez a film eggyel ezek alatt van – klasszikusabb értelemben filmesebb, de egy teljesen más befogadói hozzáállást igényel. Időt kell neki hagyni.
És azt is meg kell emészteni, hogy egy egészen más társadalmi háttérrel dolgoztak. A maihoz képest úriembereknek tűnnek, merevebbek is, valahogy az egésznek más a hangulata. Ami a filmet is hangulattal ruházza fel, elringat egy más korba, amit előnyként is felfoghatunk.
Az atmoszférateremtés különben is jól sikerült. A helyszínek és a ruhák csodaszépek, nekem ezeket nézni is szórakoztató volt. Főleg Grace Kelly álarcosbáli összeállítása: az kifejezetten látványosra sikerült.
A színészek is húzónevek lehetnek. Ugyan Cary Grant sztár státusza nekem nem jött át, a már emlegetett Grace Kelly remekül reprezentálja, miért lett csillag és hercegnő is belőle.
Nekem Hitchcock továbbra is a másabb alkotásaival lesz kedves, de egyszer nézhető ez is.
5/3 (Fogjunk tolvajt) mint film jobb is, kaphatna 4 pontot is, de a mai ízlést is figyelembe véve azért érezni ezen az alkotáson a korát. Lassabb, sok cselekményszála olyan történésekkel operál, ami ma azért furcsa. Mai szemmel azt sem értem, miért Cary Grant az álompasi, akit minden nő akar. Plusz, én nem tudom elképzelni egykori tornásznak, aki macskaként ugrál a tetőkön. A Grace Kelly varász viszont megvan ma is. Ahogy a film külsőségei is szépek. A Francia Riviéra csodás háttér, a kosztümök is csinosak, stílusa van az egésznek.
Éttermes, szerelembe esős, felelősség vállalós.
Lőrinc zseniális séf, aki a saját éttermét vezeti, bár nem túl sikeresen. Vendég mindig sok van, szeretik is a főztjét, de anyagilag mégse nyereséges. Lőrinc már ott tart, hogy a csőd fenyeget, és bútorai eladásából próbál egy kis időt nyerni. A banki kölcsönt elbírálni a számok szerelmesét, a zárkózott és csendes Vandát küldik ki. A lány ebédnek szánt parizeres zsemléje és az étterem iránti érzéketlen hozzáállása felbőszíti a séfet, aki elhatározza, hogy megérteti a lánnyal, mit jelent neki a főzés és az ételek. A románc gyorsan forrósodik, de a kettejük története is véget érni látszik, amikor a kölcsönt elutasítja a bank. Lőrinc sértett és megbántja a lányt, majd sorra a barátait is sikerül elidegeníteni. Minden úszni látszik: étterem, szerelem, barátok. Egy utolsó nagy dobással menthető még valami, esetleg minden?
Mi volt ez? Komolyan, nem bírom belőni a műfajt! (Ez azért túlzás, de csak kicsit.) Talán a szereplők miatt, talán a történet miatt musicalt vártam. Aztán mégse az volt, ha párat énekeltek is benne. Zenés romantikus komédia?
Fájni éppenséggel nem fájt megnézni, de nem is adott semmi pluszt. Az a tipikus háttérfilm, ami mellett azzal foglalkozom, amivel csak akarok. Még csak nézni se kell, elég, ha hallgatod, és teljesen képben lehet lenni vele. A nagy átlag, a nem túl rossz, de nem is jó. De mivel jobbat vártam, belőlem inkább a panasz tud folyni.
Zenés – romantikus – komédia. Mindhármat tudom bántani.
Zenés: Bereczki és Balla ugyan tudnak énekelni, de ebben a filmben nem tetszett a zenei betét. Ami nálam nagy szó, én kifejezetten szeretni szoktam a betétdalokat. De itt nagyon retró a válogatás. Amit fokoz az is, hogy sok szám ugyanaz, amit a Pappa pia is felhasznált. Nem hiszem el, hogy nincs több magyar sláger, amit fel lehetne dolgozni! Ráadásul, a film nem akar musical lenni, de a zenélős részek nagyon azok. Kis identitászavar?
Romantikus: ez nem is romantika, ez a nagyon mese habbal. Vanda és Lőrinc úgy lesznek nagyon szerelmesek, hogy találkoztak vagy kétszer, énekeltek egyet együtt és beszéltek, mennyit is? Talán 7-8 mondatot egymással? Jó, romantikus komédia, nem a valóság, de ennyire elszállni tőle? Miért szerettek egymásba? Semmi nincs, ami hitelessé tenné.
Komédia: nem éppen az én humoromra van szabva a film. Az már baj, ha azon gondolkodom, hogy egy-egy jelenet poénnak lett-e szánva, vagy csak van? Inkább csak mosolygós az egész, könnyed és habos, de nem vicces.
Leforgatva korrektül le van, a kaják még jól is néznek ki. (Az ételes tanácsadó jobban kitett magáért, mint a zenei felelős.) Eszem ágába se lenne nyulat enni, de itt jól nézett ki. Színes, könnyed, habos az egész. Esetleg Balla ruhatárát átgondolhatták volna…
Egyszer meg lehet nézni, de többször nem érdemes.
5/3 (Egy szerelem gasztronómiája) a nem sok vizet zavar kategóriába illik bele. A történet egyszerű és kliséhalmaz, teljesen kiszámítható. A szerelmi szál nagyon mese habbal. Egy randi és örök nagy szerelem? Nem is értettem, mikor esett a páros szerelembe. A karakterekbe nincsen semmi izgalmas vagy érdekes, ők is csak klisék. A casting már érdekesebb, színházba járóknak még mosolygós is lehet. Bár, lehet, hogy csak engem zavart, de Bereczki, mint szakács? Nem hittem el! A zenéje nekem túl retró, és túl sok a közös pont a Pappa piával, ami szintén nem dicséret.
Falusi, ügyeskedős, barátos, helyzetes.
Pajkaszeg visszatért, és mindenki ott folytatja, ahol abbahagyta. Erika még mindig nagyon hozzá akar menni Gyurihoz, és addig ügyeskedik, míg össze is hozza a lánykérést. Aminek egyenes folytatása lesz a lánybúcsú, az esküvői szervezkedés, majd menyasszonyrablással a lagzi. Károly, a polgármester mindene a tava, de egy-egy vészhelyzet erejéig aktivizálja magát: amikor kevés a lakos, össze akarják vonni a falut a szomszéddal, indul a tüntetés és lakos toborzás! De a PINT is meg lesz szervezve, ha már a támogatást évek óta felveszi érte – akkor is, ha hamisítani kell a török versenyzőt! Karanténba kerülnek vírusveszély miatt, egyházi kirándulást szerveznek a halastó mellé keresztelővel, de még gulyásfőzés is várható.
Már nem járok éjszakai műszakba, és így elveszett a sorozat varázsa számomra. Tavaly szerettem éjszakázás után, nagyon fáradtan ezt nézni, mert annyira lefáradt aggyal viccesnek találtam. De, most, hogy éberebb szemmel és aggyal figyeltem, rájöttem, miért akadtak ki páran azon, hogy megszavaztam ennek a sorozatnak 4 pontot az 5-ből. (Hozzátéve, hogy éjszakai műszak után!)
Mert bármilyen nézőszámokat is produkál ez a műsor – nagyon magasakat – ez egy olcsó komédia. Nem is csak olcsó, ez egy buta komédia. Tele van olyan szereplőkkel és szituációkkal, amelyek már annyira túlzóak és ostobák, hogy az nem vicces, hanem már zavarja az embert.
Én konkrétan arra jutottam, hogy nem csak a szereplőit nézi agyatlannak ez a műsor, hanem a nézőit is. Számomra amúgy is kritikus az olyan műsor, amiben buta emberek szerepelnek, mert nekem ez nem vicces, hanem bántó. De akad egy-egy, ami jól csinálja, és vicces tud lenni. Ez nem olyan. Azon gondolkodtam, milyen IQ zuhanás kellene ahhoz, hogy ezt jónak tudjam minősíteni. (2 óra alvás az éjjel, munka és fáradtság?) Mert nem a szituációkon nevettet ez a sorozat, hanem az emberi ostobaságon. De ne már! Hogy létezne egy olyan hely, ahol mindenki kretén?
Mert idén azt nézegettem, hogy még az is kretén itt, akinek különben meglenne a magához való esze. Mert karikatúrák csak, és nagyon-nagyon el vannak túlozva. Mindenki! Adtak nekik egy viccesnek szánt tulajdonságot, aztán azt a végletekig elhúzzák. Erika és a házasodás, Gyuri az autójával, Károly és a tó, Lacika szerelme a kocsmáros felé, aki a sorozat sok női szereplőjével együtt a papot szeretné elcsábítani az egyháztól.
A szereposztásra nem lehet panasz, és sokakon is látszik, hogy élvezi ezt a marháskodást, de az a baj, hogy tényleg csak marháskodás. Tavaly még a papon jókat tudtam mosolyogni, de már az is csak lefárasztott. Semmi újdonság, ugyanazt folytatták most is, és ez kevés!
Nem lett rosszabb, csak kialudtam magam. Ez egy buta, parodisztikus, eltúlzott sorozat!
5/2 (A mi kis falunk) bár azzal tudnám vigasztalni magam, hogy ez csak egy paródia! De sajnos nem az, ezt az ostobaságot komolyan kellene venni. Olcsó poénok, fárasztó humor, és végtelen mennyiségű emberi ostobaság. Ez a sorozat kretének légióját vonultatja fel, amelyben mindenkinek megvan a maga elmekórtani esete, még a látszólag normálisoknak is. Tele van nevekkel, nagy a nézettsége, de nem több olcsó szórakoztatásnál. Nagyon fáradtnak kell lenni, hogy élvezhetőnek lehessen nevezni!
Ehhez a helyhez képest Freddy Krueger alagsora olyan, mint Willy Wonka gyára. (iZombie)
(Tomb Raider)
(The Royals)
(A szerelem gasztronómiája)
(Csak színház és más semmi)
(Csak színház és más semmi)
(Legends of the Tomorrow)
(A mi kis falunk)
Kiképzős, titkos ügynökös, világot megmentős.
Mitch élete sínen volt: jó volt az egyetemen, a nyaraláson megkérte a barátnője kezét, aki igent is mondott. De mire Mitch egy koktéllal visszatérhetett volna a lányhoz, fegyveresek törtek a nyaralókra és kezdtek mészárlásba. Mitch szerelme is odaveszett. A fiatalember erre átírta a teljes életét: elkezdett beépülni egy terrorista sejtbe, 
harcművészetet tanult. Fel is figyelt rá Irene Kennedy, aki bevenné egy titkos bérgyilkos osztagba. Ez nem tetszik a kiképzőnek, Stan Hurleynek, aki csak a fiú hibáit látja. Ki is akarja golyózni, de amikor nyoma veszik egy atomfegyvernek, a terepre menő csapatba be kell vennie Mitch-et is. A tétek egyre nőnek, hiszen az ellenfél Hurley korábbi protezsáltja, a Szellem, aki a pénz mellett már bosszúra is szomjazik.
Bár tudnám, mi ment félre! Annyira jó lehetett volna ez a film! Hiszen mi minden rendelkezésükre állt:
1: egy jó alaptörténet. Flynn ontotta magából a Rapp sorozat köteteit, aminek a bevezető része, Mitch történetének a kezdete kifejezetten ütős lett. Benne voltak a kedvenc komponenseim: egy szinte zseni főszereplő, tragédiával a múltjával és egy nagyon ütős kiképzős jelenetsorral.
2: az utóbbi évek egyik legnagyobb visszatérője. Michael Keaton ugyan nem gyűjtötte be az Oscar szobrot, de sorra olyan szerepeket vállalt be, amelyek rivaldafénybe tették, jó játékkal, jó filmekbe. Még egy Marvel karaktert is megcsípett.
3: Dylan O’Brien főszereplőnek, aki rajta van azoknak a fiatal színészeknek a listáján, akiknek még összejöhet a komoly karrier is.
Erre mi történt?
A regényből szinte semmit nem vettek át. A kiképzést elszúrták, de maga a Szellem elleni hadjáratuk is borzalmas lett. Nem volt okos ez a film, de akciónak meg nem volt elég látványos. Csalódás volt, nagy betűkkel. Keménység, humor, dráma – az eredetiben ez mind van, a filmben nincs. Talán a film nyitó jelenete, a terroristák támadásával, az még elmenne, de onnantól kezdve küzdeni kell az ásítással és az unalommal.
Mitch karakterére nem lehet ráismerni! Az eredeti jól állna Dylannek, ez a verzió korántsem.
Végül, annyira elszúrták a karaktereket, hogy Keaton se tudott mit kezdeni a sajátjával. Az undor, amit néha látok az arcán, szerintem simán a szerepnek szól, nem a filmbeli cselekmény része. Ennyire semmilyenre írni mindenkit, komolyan fájt!
Ahol nagy drámának kellene lennie, mester és tanítványa számon kéri egymást, kínomba nevetni tudtam volna rajta. (Még Kitsch semmilyen Szelleme ment el legjobban, durva.)
Az eredeti emlékét tudtam díjazni, mert ez a film minden téren csalódás. Mi történt?
5/2 (Amerikai bérgyilkos) csalódott vagyok! Duplán! A Teen Wolf miatt elég nagy Dylan O’Brien rajongó lettem, és abban reménykedtem, hogy ez lehet neki az áttörés a sztárság felé. Nem lesz. Másrészt, pont a film miatt olvasni kezdtem a regényeket, amiket megszerettem – de a film még csak nem hasonlít! Tipikus, unalmas filmet csináltak a jó alapanyagból, aminek a története fárasztó és unalmas. A szereplők klisék. Még az akció se menti a menthetőt, mert ma egy akciófilmtől ez az elvárás, nincs benne semmi plusz. Még egy álom szertefoszlott…