Kiképzős, titkos ügynökös, világot megmentős.
Mitch élete sínen volt: jó volt az egyetemen, a nyaraláson megkérte a barátnője kezét, aki igent is mondott. De mire Mitch egy koktéllal visszatérhetett volna a lányhoz, fegyveresek törtek a nyaralókra és kezdtek mészárlásba. Mitch szerelme is odaveszett. A fiatalember erre átírta a teljes életét: elkezdett beépülni egy terrorista sejtbe, 
harcművészetet tanult. Fel is figyelt rá Irene Kennedy, aki bevenné egy titkos bérgyilkos osztagba. Ez nem tetszik a kiképzőnek, Stan Hurleynek, aki csak a fiú hibáit látja. Ki is akarja golyózni, de amikor nyoma veszik egy atomfegyvernek, a terepre menő csapatba be kell vennie Mitch-et is. A tétek egyre nőnek, hiszen az ellenfél Hurley korábbi protezsáltja, a Szellem, aki a pénz mellett már bosszúra is szomjazik.
Bár tudnám, mi ment félre! Annyira jó lehetett volna ez a film! Hiszen mi minden rendelkezésükre állt:
1: egy jó alaptörténet. Flynn ontotta magából a Rapp sorozat köteteit, aminek a bevezető része, Mitch történetének a kezdete kifejezetten ütős lett. Benne voltak a kedvenc komponenseim: egy szinte zseni főszereplő, tragédiával a múltjával és egy nagyon ütős kiképzős jelenetsorral.
2: az utóbbi évek egyik legnagyobb visszatérője. Michael Keaton ugyan nem gyűjtötte be az Oscar szobrot, de sorra olyan szerepeket vállalt be, amelyek rivaldafénybe tették, jó játékkal, jó filmekbe. Még egy Marvel karaktert is megcsípett.
3: Dylan O’Brien főszereplőnek, aki rajta van azoknak a fiatal színészeknek a listáján, akiknek még összejöhet a komoly karrier is.
Erre mi történt?
A regényből szinte semmit nem vettek át. A kiképzést elszúrták, de maga a Szellem elleni hadjáratuk is borzalmas lett. Nem volt okos ez a film, de akciónak meg nem volt elég látványos. Csalódás volt, nagy betűkkel. Keménység, humor, dráma – az eredetiben ez mind van, a filmben nincs. Talán a film nyitó jelenete, a terroristák támadásával, az még elmenne, de onnantól kezdve küzdeni kell az ásítással és az unalommal.
Mitch karakterére nem lehet ráismerni! Az eredeti jól állna Dylannek, ez a verzió korántsem.
Végül, annyira elszúrták a karaktereket, hogy Keaton se tudott mit kezdeni a sajátjával. Az undor, amit néha látok az arcán, szerintem simán a szerepnek szól, nem a filmbeli cselekmény része. Ennyire semmilyenre írni mindenkit, komolyan fájt!
Ahol nagy drámának kellene lennie, mester és tanítványa számon kéri egymást, kínomba nevetni tudtam volna rajta. (Még Kitsch semmilyen Szelleme ment el legjobban, durva.)
Az eredeti emlékét tudtam díjazni, mert ez a film minden téren csalódás. Mi történt?
5/2 (Amerikai bérgyilkos) csalódott vagyok! Duplán! A Teen Wolf miatt elég nagy Dylan O’Brien rajongó lettem, és abban reménykedtem, hogy ez lehet neki az áttörés a sztárság felé. Nem lesz. Másrészt, pont a film miatt olvasni kezdtem a regényeket, amiket megszerettem – de a film még csak nem hasonlít! Tipikus, unalmas filmet csináltak a jó alapanyagból, aminek a története fárasztó és unalmas. A szereplők klisék. Még az akció se menti a menthetőt, mert ma egy akciófilmtől ez az elvárás, nincs benne semmi plusz. Még egy álom szertefoszlott…
