Kamaszos, utat keresős, bandát alapítós, szerelmes.
Conor életében több krízis érkezik meg egyszerre: a szülei rengeteget veszekednek, a bátyjával már azt várják, mikor jelentik be a válást. Mivel az apja elvesztette az állását, iskolát is kell váltania, egy szigorú katolikus iskolába kerül, ahol a papok is kemények, és egy erőszakos diák is rászáll a fiúra. De akkor megpillant egy gyönyörű lányt, akit azzal a trükkel ismerne meg, hogy a zenekara klippet forgat, és kellene bele egy lány is. Raphina megénekelteti a srácot, majd megadja neki az elérhetőségét. Conor már csak egy banda kell, és pár szám se ártana. Az iskolatársai segítségével megalakul a Sing Street, a bátyja útmutatásával pedig készülnek a saját dalok és keresik a stílusuk. De abban a korban, Írországban hamar fel kell nőni, és az álmok helyett szembenézni a realitásokkal.
Néha panaszkodom, mert egyes filmek nálunk nem kaphatóak, nem nézhetőek. Kicsit ebbe a kategóriába tartozik a Sing Street is. A mozik bemutatták még 2016-ban, de az óta semmi nincs a filmről. Tévé se adta le. Komolyan sajnálom is, mert ez egy jó film, és megérdemelné, hogy az is megnézhesse, aki nem tudja angolul érteni.
A történet sok zsánert kever, és most kicsit többet is, mint a rendezőtől korábban megszokhattunk. John Carney romantikus, zenével is foglalkozó filmeket csinál. Ez volt a Once esetében, de a Szerelemre hangszerelve is egy kellemes, zenés, romantikus film volt. A Sing Street is zenés, romantikus, de mellette egy coming of age mozi is, amiben egy fiatal srác elkezd felnőni, miközben kapunk egy élet- és hangulatképet is a nyolcvanas évek Írországáról. Szórakoztat, de az ember agyát is mozgatja, érzelmekre is tud hatni.
A fő szál Conor szerelembe esése, ami majd inspirálja a zenélést, amivel együtt a saját identitását is keresi a fiú. Nagyon bírtam, ahogy leképezte a külsejében és a viselkedésében, hogy éppen milyen zenéz hallgatott. Kereste magát. Közben írták a dalokat, klippeket forgattak, és lassan ez lett a fő szál. Egy hangulatos, színfalak mögé belesős zenész film.
Remekül el vannak találva a cselekményszálak és súlyozásuk. Kapunk iskolai szálakat, a szerelmi szálat, a családi szálat, és a baráti kapcsolatok alakulását a zeneszerzés mellett. A háttérben ott van, milyen volt az élet akkor Írországban. Egyiket sem éreztem túl soknak, és mindettől lett annyira változatos a cselekmény, hogy egy percre nem untam a filmet.
Zenés filmet, milyenek a zenéi? Fentebb emlegettem már a rendező két korábbi filmjét. Ha azoknak a zenéje tetszett, ez is fog. Érezni belőle a nyolcvanas évek hatásait, hiszen a srácok zenéjében megmutatkozott annak a sztárnak a hatása, akit éppen hallgattak, de ez is csak jót tesz neki. Friss, kamaszfilmes, de benne van a tiszteletadás a korszakkal szemben. És nagyon kis ötletes, hogy egy kamerával, némi ötlettel, mire nem képesek a fiatalok. Retró, visszaemlékezős hangulatba is hozhat, de ez cél is volt, így ezért is jár a piros pont.
Once után újra ismeretlenebb színészeket szerződtettek, és nagyon szépen hozzák a karaktereiket. Van, aki 2016 óta ismertebb arc is lett. Aiden Gillen Trónok harca fontos mellékszereplő lett, Jack Reynor építgeti a karrierjét, ahogy Lucy Boynton is. De a Sing Street tagjai, akiket az óta se láttam semmibe, itt hitelesek és jók.
Szíve van ennek a filmnek, hangulatos, miközben benne van a korszak hangulata is.
Sing Street - 5/5 a története egyszerre kellemes kamaszfilm, de drámai is, zenés, felnövős, társadalmi.
