Beépülős, sportos, paródiás.
Randy csodagyerek volt, aki már 11-12 évesen a pingpong legjobbjai közé tartozott. Ám volt egy gyenge pontja: a szerencsejátékos apja előszeretettel fogadott a fia meccseire, aki a stressztől mindig rosszabbul játszott. A legutolsó bajnokságon meg is lett belőle a baj: a meccse elveszett, a félájult beszólása nevetségessé tette a fél világ előtt, az apját meg elintézte a maffia. Évekkel később Randy olcsó mutatványosként tengődik, amikor egy 
FBI ügynök a segítségét kéri. Feng, aki az apja gyilkosa, alvilági nagyúrrá nőtte ki magát, aki évente rendez egy nagy pingpong bajnokságot. Ha Randy bejutna, lekapcsolhatnák. De a formából már kijött, így kell neki egy edző. Feng régi mestere kezd el vele foglalkozni, akinek van egy felettébb csinos unokahúga is…
Számomra a paródia az a műfaj, amin könnyebben akadok ki, mint tudom élvezni. Napjainkra a paródiák mocskosak és nagyon szexisták lettek, nem is emlékszem, mikor tettek le valami tényleg jót az asztalra, ami egy megasikert parodizált.
Ezt a kettősséget érzem a Szerva itt, pofon ott esetében. Egyrészt, valamennyire tekinthető a sportfilmek paródiájának. Sok mindenben nekem nagyon eszembe juttatta Van Damme egy-egy filmét, a Véres sportot és a Kickboxer első részét. Csak éppen itt nem harcművészetek vannak a versenyen, hanem pingpong. Ugyanakkor lehet egyszerűen komédiának is nézni. Attól függően, melyik eleme dominál jobban, változott a tetszési szintem. De az is lehet, hogy csak nem mindegy, mennyire fáradtan ülök le elé.
Mert ha bele akarok gondolni, akkor ez egy nagyon fárasztó film. Egyszerűen buták a szereplők, sztereotípiák vannak bántóan felerősítve, és a poénok is agyzsibbasztóak. Ha viszont fáradt vagyok, és az IQ szintem valahol mélyen leül, még vigyorogni is tudtam rajta. Mert tényleg kiszedték azokat az elemeket, amelyek a fent említett 80/90-es évekbeli sportfilmekbe is benne vannak, csak itt nevetségessé teszik őket. Ötlet van benne, itt még nem azt szánták poénforrásnak, hogy gusztustalankodnak – akad egy-egy olyan poén is, de tényleg csak nagyon kevés – hanem tartják azt a görbe tükröt.
Maguk a karakterek is ki vannak csavarva. A visszatérő sportsztár olyan macis, mint Jack Black szokott lenni, hasonlít is rá a karakter. És egy nagy gyerek, akit nem is lehet hősként komolyan venni. A legjobb edző vak, és rendszeres poénforrás, hogy ez milyen félreértésekbe sodorja bele. Az ázsiai maffia feje meg, dobpergés: Christopher Walken. Először nekem le se esett, azt hittem, fehér rasszú, csak valamiért ez az ázsiai körítés a bolondériája. De aztán ré kellett jönnöm, hogy Christopher Walken itt egy kínait játszik. Elvileg felfogom, hogy ezt elve poénnak szánták, de ezt még kifejezetten fáradtan se tudom viccesnek találni. Az ilyesmi engem egyszerűen irritál.
A film külsőségeiben is jól illik az elmúlt korszak akció- és sportfilmjeihez. Néhol kicsit gagyi vagy giccses a külcsín, de nem annyira, hogy nagyon zavarjon.
Ismerős színész sok akad benne, főleg sorozatos ismerősök. De az elmondható mindenkiről, hogy itt teljesen szabad a vásár: ripacskodhattak. Láthatóan élvezték is, néha még én is.
Láttam sok rosszabbat is, de azért nem a jó szint. Nekem ez egy elment, főleg kissé fáradtan.
Szerva itt, pofon ott - 5/3 idegállapottól függ – halálra idegesít vagy éppen vicces. Komédia, de a nem normális.
