Történelmi, kosztümös, indiános, emberi jogos.
Catherine Weldon megözvegyült, és első dolga, hogy leszaggassa magáról az apja és a férje által ráerőszakolt láncokat. Művész volt, portréfestő, és valami jelentőset akart festeni, hogy megmutassa, nőként is meg tud állni a saját lábán, sikeres lehet. Kitalálja, hogy az utolsó nagy indián törzsfőnök, Ülő Bika portréját festi meg. Leveleket ír, majd maga is útra kel. Dakotában azzal szembesül, hogy senki sem támogatja a tervét, haza akarják küldeni. Pénzzel veszi rá Ülő Bikát, hogy maradhasson és dolgozhasson. Személyesen tapasztalja meg, hogy tették tönkre a fehérek az indiánokat, és továbbra is pusztítják az életformájuk. A saját bőrén tapasztalja, milyen gyűlöletre képesek a fehérek. Amikor egy új földtörvény az indiánok érdekeit sérti, ő is kiáll mellettük és tanúja lesz az eseményeknek.
Az Államok az európai országokhoz képest fiatal országnak számít. Ezért is alakult úgy, hogy a western lett az ő történelmi filmjük. A klasszikus érában nagyon sok ilyen film készült, és dicsőítette a bátor seriffeket, a hősies pisztolyhősöket, akik megvédték a telepeseket. Az indiánok e filmek többségében a gonosz szerepére kárhoztattak, némelyikük lehetett csak jó barát, mint Winnetou. Arról hallgattak a filmek, hogy mit tettek a fehérek az indiánokkal – tudtátok, hogy a skalpolás sem indián szokás volt? Az európaiaktól tanulták el.
A mai western újul abban az irányban, hogy többet és igazabbat akar mutatni nekünk. Nem makulátlan hősöket és nemes telepeseket. DiCaprio már félvér fia haláláért is állt bosszút, túlélve a hegyet, medvét és a sírt. Ez a film pedig arra világít rá, milyen bűnöket követtek el az indiánok ellen államilag is.
A film ugyan egy személyes történetbe csomagolja, de az üzenet a lényeg. Minden téren megsemmisítettek egy civilizációt és életformát, mely más volt, mint az ő érdekük. Ok, az valahol érthető, hogy kemények voltak azokkal, akikkel pár éve háborúztak is. De a bűnök mindkét oldalon felsorakoznak: a fehérek voltak, akik szívbaj nélkül mészároltak le indián nőket és gyerekeket a csatát követően. Az indiánok szabadságuk vesztve, tengődtek azon, amit hagytak nekik. A filmben ezt a maradékot is igyekeznek elvenni tőlük. Látszólag jogi úton, törvényesen, de gond nélkül véresebb eszközökhöz nyúlnak – övék a túlerő, a technikai fölény is.
A más kultúra elfogadása, az indiánokat sújtó előítéletek özönében, Catherine történetén keresztül válik személyessé. A nő nyitott, és hajlandó igazán látni, és megérteni az indiánokat. Még segít is nekik a maga eszközeivel. Az övé lenne az emberi, a követendő hozzáállás, de a történelmet nem a jó emberek írják. Ez tragikussá teszi a harcát és az alakját: eleve bukásra van ítélve, a néző tudhatja a film elejétől kezdve.
Nem látványfilm, de korrekt történelmi hangulatot sikerült kelteni. A kosztümökre, helyszínekre is odafigyeltek.
Erőssége a filmnek a szereposztása is. Jessica Chastain szokás szerint jó, és Sam Rockwell simán hozza megint a karaktert, amiért Ebbing határában Oscart is kapott.
Talán lehetne eseménydúsabb, pörgőbb is, de a célját így jobban eléri. Mutat egy másik nézőpontot a történelemre, és emberségre nevelget.
A nő, aki előttünk jár - 5/4 lassabb film, de tele jó színésszel, korhű környezettel és kellően erős, hatásos üzenettel.