Minden napra egy film

Minden napra egy film

A nő, aki előttünk jár

2019. április 11. - BBerni86

Történelmi, kosztümös, indiános, emberi jogos.a_no_aki_elottunk_jar.jpg

Catherine Weldon megözvegyült, és első dolga, hogy leszaggassa magáról az apja és a férje által ráerőszakolt láncokat. Művész volt, portréfestő, és valami jelentőset akart festeni, hogy megmutassa, nőként is meg tud állni a saját lábán, sikeres lehet. Kitalálja, hogy az utolsó nagy indián törzsfőnök, Ülő Bika portréját festi meg. Leveleket ír, majd maga is útra kel. Dakotában azzal szembesül, hogy senki sem támogatja a tervét, haza akarják küldeni. Pénzzel veszi rá Ülő Bikát, hogy maradhasson és dolgozhasson. Személyesen tapasztalja meg, hogy tették tönkre a fehérek az indiánokat, és továbbra is pusztítják az életformájuk. A saját bőrén tapasztalja, milyen gyűlöletre képesek a fehérek. Amikor egy új földtörvény az indiánok érdekeit sérti, ő is kiáll mellettük és tanúja lesz az eseményeknek.

Az Államok az európai országokhoz képest fiatal országnak számít. Ezért is alakult úgy, hogy a western lett az ő történelmi filmjük. A klasszikus érában nagyon sok ilyen film készült, és dicsőítette a bátor seriffeket, a hősies pisztolyhősöket, akik megvédték a telepeseket. Az indiánok e filmek többségében a gonosz szerepére kárhoztattak, némelyikük lehetett csak jó barát, mint Winnetou. Arról hallgattak a filmek, hogy mit tettek a fehérek az indiánokkal – tudtátok, hogy a skalpolás sem indián szokás volt? Az európaiaktól tanulták el.

A mai western újul abban az irányban, hogy többet és igazabbat akar mutatni nekünk. Nem makulátlan hősöket és nemes telepeseket. DiCaprio már félvér fia haláláért is állt bosszút, túlélve a hegyet, medvét és a sírt. Ez a film pedig arra világít rá, milyen bűnöket követtek el az indiánok ellen államilag is.

A film ugyan egy személyes történetbe csomagolja, de az üzenet a lényeg. Minden téren megsemmisítettek egy civilizációt és életformát, mely más volt, mint az ő érdekük. Ok, az valahol érthető, hogy kemények voltak azokkal, akikkel pár éve háborúztak is. De a bűnök mindkét oldalon felsorakoznak: a fehérek voltak, akik szívbaj nélkül mészároltak le indián nőket és gyerekeket a csatát követően. Az indiánok szabadságuk vesztve, tengődtek azon, amit hagytak nekik. A filmben ezt a maradékot is igyekeznek elvenni tőlük. Látszólag jogi úton, törvényesen, de gond nélkül véresebb eszközökhöz nyúlnak – övék a túlerő, a technikai fölény is.

A más kultúra elfogadása, az indiánokat sújtó előítéletek özönében, Catherine történetén keresztül válik személyessé. A nő nyitott, és hajlandó igazán látni, és megérteni az indiánokat. Még segít is nekik a maga eszközeivel. Az övé lenne az emberi, a követendő hozzáállás, de a történelmet nem a jó emberek írják. Ez tragikussá teszi a harcát és az alakját: eleve bukásra van ítélve, a néző tudhatja a film elejétől kezdve.

Nem látványfilm, de korrekt történelmi hangulatot sikerült kelteni. A kosztümökre, helyszínekre is odafigyeltek.

Erőssége a filmnek a szereposztása is. Jessica Chastain szokás szerint jó, és Sam Rockwell simán hozza megint a karaktert, amiért Ebbing határában Oscart is kapott.

Talán lehetne eseménydúsabb, pörgőbb is, de a célját így jobban eléri. Mutat egy másik nézőpontot a történelemre, és emberségre nevelget.

 

A nő, aki előttünk jár - 5/4 lassabb film, de tele jó színésszel, korhű környezettel és kellően erős, hatásos üzenettel.

https://www.youtube.com/watch?v=kFFwknK6iUI

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr5214752117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása