Megbocsátó, családos, jobb emberré válós, interjú készítős.
Lloyd sikeres újságíró volt, de most azzal kell szembesülnie, hogy már senki nem szeretné, ha ő készítene róla interjút. Hajlamos ugyanis a jó embereknek is megtalálni a gyenge és szégyenletes pontját, amit aztán ki is veséz a cikkeiben. Egy alany van, aki még mer vele egy asztalhoz ülni. A tévés Fred Rogers, akinek bábműsorán 
gyerekek nemzedékei nőttek fel. A kisgyerekes apa, egyben a saját apjával máig haragot tartó Lloyd kénytelen Fredhez utazni és beszélgetni a férfival. Nem sok jóra számít, mit tudna írni egy gyerekműsor készítőjéről? Fred azonban végtelenül kedves és segítőkész, aki a beszélgetések alatt alany helyett sokkal inkább jó hallgató lesz, aki segít a férfinak abban, hogy kibéküljön a családjával, és jobb emberré váljon. Lloyd életében először valóban találkozik egy olyan emberrel, aki megérdemli, hogy cikket írjanak róla, mint példaképről.
Bár azt hittem, idén végeztem az Oscar jelölt filmekkel, most mégis egy ilyen filmet néztem meg és írok róla. Az Egy kivételes barát Tom Hanks miatt volt érdekes a gálán, akit jelöltek legjobb mellékszereplőnek érte.
Kezdjük is talán azzal a karakterrel, aki miatt kiérdemelte a jelölést! Fred annyira jó ember, hogy nem találok fogást rajta. Olyan, akiből több kellene a világba. Felelős, gondolkodó és gondoskodó. Módszert talált arra, hogy gyerekeknek is kényes témákat adjon át, szórakoztasson és neveljen egyszerre. Érthetővé tudták tenni, miért kezelte eleinte Lloyd fenntartással őt. Hogy lehetne komolyan venni egy nyugdíjas korú férfit, aki abból él, hogy bábokkal játszik? De ahogy Lloyd, mi is felfedezzük, hogy a bábok csak a játékos forma. Az üzenet a lényeg, és mindaz, amit a férfi képvisel.
Nagyon pozitív a film üzenete. Azt mutatja, hogy még napjainkban is megéri jó embernek lenni. Hogy igenis, kellenek még az emberi, jó tulajdonságok mindannyiunknak. Mert nem attól leszünk boldogok, hogy karriert építünk, meggazdagszunk, javakat halmozunk. Az emberek tesznek gazdaggá, akikkel megosztjuk az életünk. Arról szól, hogy megbocsátani nem csak a másik miatt kell. Magunkért is. A gyűlölet megmérgezi annak az életét is, aki gyűlöl. Ez egy teher, amit le kell tenni. Még ha ez nem is könnyű.
Hanks ideális mindennek a képviseletére, Fred megformálására. Ő az egyik olyan színész, akit nem is tudok negatív hősként elképzelni. Etikai értelemben jó embereket játszik, és neki elhiszi a néző, hogy ilyen önzetlen és ennyire jót akar még az idegeneknek is.
Matthew Rhys a tényleges főszerepet korrekten játssza, érzelmi oldalról Lloyd felépítése jól sikerült. Az ő karaktere még izgalmasabb is, hiszen ő az, akinek meg kell változnia a cselekmény alatt. Csak éppen Hanks ellopja a rivaldafényt, de ettől még fontos az is, amit ő beletett ebbe a filmbe.
A cselekmény egyszerű, lineárisan felépített és kényelmesen elmesélt. Ez egy hosszú, és ráérősen elmesélt dráma. A keserédes fajta, amibe azért némi humort is igyekeztek becsempészni és jól alakítani a szereplőik életét. Megfelelő hangulatban le is kötött volna, most viszont nem voltam vevő a lassan kibomló családi drámára és gyógyulási folyamatra. Látom a film értékeit, az üzenete kifejezetten szimpatikus is, most mégis, nem éreztem jól magam, amíg néztem.
Nem fogom tudni a negatív érzelmeim okát feltárni, nagyon nem is akarom szételemezni. Több volt a dráma, amit most látni akartam volna. Ahhoz képest, hogy dramedy, mennyire családi filmes egy-egy rész benne, elég nyomorult állapotok és drámai kapcsolatok akadtak benne. Búskomor is, nem is, most egyszerűen nem ilyen a hangulatom.
Vagyis, egyszer még újra kell nézni és átgondolni. Nem rossz, értékelem, de nem szerettem.
Egy kivételes barát - 5/3,5 Hanks nagyon jó karaktert kapott, szívmelengető a film is, de mégis idegen volt.
