Kosztümös, romantikus, királyi látogatást túlélő.
Downton Abbey abban a kegyben részesül, hogy a királyi pár vidéki körútján a kastélyba is ellátogat. Nagy az izgalom az egész közösségben: a Crowley család érzi annak a súlyát, ez megkora megtiszteltetés, és az általuk rendezett fogadáson mindennek rendben kell zajlania. A személyzet izgatott, hogy kiszolgálhatják az uralkodót, és 
a boltosoknak is élete élménye, hogy a terményeik a királyi család elé kerülnek. Azonban az érkező királyi személyzet mindenki dolgát megnehezíti: hallani sem akarnak, hogy közösködjenek a helyiekkel. Még saját szakácsuk is van, aki saját készletből főz. Downton lakói azonban nem olyanok, akik könnyen hagyják magukat. Közben lady Mary emlékeztetőt kap, miért fontos a ház örökségét tovább vinni és ahogy Tom, Thomas előtt is felcsillan a boldogság árnya.
A Downton Abbey egyike korunk kultikus sorozatainak. Egy zsánert hozott megint divatba, és ikonikus lett. Sikerült beletenni mindazt, amit az ember elképzel, ha az angol nemességre gondol. Persze, lehet azon gúnyolódni, hogy itt esemény egy teázás és unalmas a sorozat, de rajongóként nem tudok ezzel mit kezdeni. Nekem nem volt az – ok, a kedvenc színészeim kiírása megviselt, de a sztori akkor is lekötött – ha annyit be is ismerek, hogy a végére megértettem, miért pihentették le a sorozatot.
Azonban annyi idő eltelt, hogy egy mozifilmben megint összerakták a bandát. Egyetlen kivétellel minden meghatározó szereplő visszatért – Lily James csinált egyedül akkora karriert, hogy szinte elhatárolódik attól, amit ebben a sorozatban alkotott. Már az évadzárót is kihagyta, nem is lep meg, hogy a filmben még csak nem is említették a karakterét – az évadzáróban annyit azért odavetettek, hogy szült, és nem utazhat Rose.
Megint olyan a történet, hogy felületesen azt lehet mondani, nem szólt semmiről. Jön a királyi pár látogatóba, tartanak egy vacsorát, majd a városban egy bált. Ennyi. Mégis, ebben a két órában jól szórakoztam. Mert az igenis jó volt, ahogy Downton szolgái nyelnek a királyi cselédektől és személyzettől, hogy a végére azért megmutassák, mit tudnak és ki van itt otthon. A Crowley családban is felszín alatt komoly események zajlanak – Mary inog, hogy érdemes-e még a házat és ezt az életformát fenntartani. Edith küzdene, hogy maga mellett tartsa az elkövetkezendő fontos időszakban a férjét, ha a király más feladatot is szán a férfinak. Tom megismer valakit, aki érdemes lehet arra, hogy megint megnyissa a szívét.
Nem is fogom tagadni, ez volt az egyik kedvenc szálam. Mindenki megtalálta a boldogságot a szeretett párja elvesztése után – Mary és Edith is, Tomnak is kijár a boldogság. Ez a nő hasonlít is Sybillre, én drukkolok nekik. Pláne, miután az öreg lady is kijelentette, hogy maga nyalja fel a bélyegeket… ok, ezt megmagyarázhatnám, de nem fogom. Tessék megnézni, ezen jót vigyorogtam a végén!
Megint pazarul működik a fent és a lent kettőssége – hogyan viselkedik a nemesség, és a szolgáik köröttük. Mindkét szálon vannak jó sztorik, és tetszik, ahogy a kettő össze tud érni. Anna megint nagyot alkot, és Thomas is megkapja a maga tanulságos kalandját – nyomorult férfi kapcsán elég komoly témákat lehet feszegetni, de itt ebbe nem mennek bele. Nem véletlenül, nem feladata a sorozatnak, hogy az angol társadalom homoszexuálisok elleni beállítottságát és a törvényeiket fejtegesse. De a sorok között ott van.
A látvány szokás szerint pazar. Lenyűgöző környezetben játszódik a film, csodaszép a ház és a berendezése. De a nők ruháit még inkább kiemelném – a végén Mary fekete-fehér estélyije, vagy éppen Edith kosztümjei…
Remek volt megint elmerülni a Downton világába. Szép bevételeket is hozott, vagyis lehet remélni, hogy nem ez volt az utolsó kaland ezzel a családdal és szolgáikkal.
Downton Abbey - 5/4,5 hozza azt, amit a sorozatban szerettem. Hangulatos, családi, itt esemény a kis dolog is.
