Utazós, posztapokaliptikus, szörnyes, kutyás.
A világ pillanatok alatt vált pokolivá. Egy aszteroida tartott a Föld felé, amit sikeresen szétrobbantottak még a becsapódás előtt. Csak éppen a darabok meg a sugárzás, a kémiai anyagok visszahulltak a Földre. Az élővilág pedig drasztikusan megváltozott: az állatokból szörnyek lettek, és az emberiség 95%-a meghalt. A túlélők 
bunkerekben húzták meg magukat. Joel is egy ilyen bunkerben él, pár fiatallal, akik magukkal hozták még az elején, miután elvesztette a szüleit. A többiek már párokat alkotnak, ő viszont magányos. A rádiójukon sikerült megtalálnia a gimis barátnőjét, aki egy hétnyi távolságra lakik tőle. Rászánja magát, hogy elmegy hozzá, bármilyen életképtelennek is tűnik a többiek szemében. A kezdeti sokk után rátalál egy barátságos kutyára, és két túlélőre, akik adnak neki pár leckét. Joel így egyre magabiztosabban száll szembe a kihívásokkal és maga is meglepődik, mit talál meg az utazás végére, elsősorban magában.
Egy ideje már vártam ezt a filmet, nekem bejönnek az ilyen posztapokaliptikus komédiák. A Zombieland is tetszett, és olvasva Az utolsó srácok a Földönnel is elvagyok – azért azt animációként még nem kezdtem el. Viszont, ezt a filmet megnéztem, és simán el tudnám képzelni, hogy folytassák vagy sorozat nyitánya legyen. Nekem tetszett.
A történet narrációval és a világ bemutatásával indul. Először nem esett le, mit juttat eszembe, de ahogy másodszor megnéztem, rájöttem. Joel stílusa és szarkazmusa kb. olyan, mint Hablatyé volt az Így neveld a sárkányodat első részénél. Ahogy a világát bemutatja, amilyen az egésznek a humora, az abszolút azt idézte fel bennem.
Majd jönnek Joel szerencsétlenkedései, ami közben sokat tanul is. Nem lesz belőle azért a szörnyek irtásának mestere, de határozottan fejlődik a karakter, és erősebbé válik lélekben. Így tudja majd elindítani az embereket egy új úton – még valami, amiben hasonlít a már emlegetett viking ifjúra. Ahogy ott is, itt is hasonló narrációval ér véget a film, mint a film elején, csak most már egészen más szemléletet hirdetve.
A cselekményben akció és humor keveredik, és odafigyelnek, hogy a tragédiák, a dráma soha ne legyen olyan mély, hogy letörje a nézőt. Vannak, és súlya is van, de nem hagyják a készítők, hogy pár pillanatnál tovább szomorkodjunk. Hiszen ez komédia, még ha éppen a világ vége után járunk is.
Az emberi karakterek vegyesek: itt könnyű jókra és rosszakra osztani őket. Akik emberségesek maradtak, és segítenek a többieken: jók. Azok, akik önző és csak a saját túlélésükkel foglalkozó alakok, a rosszak. Lesz összecsapás is, de messze nem The walking dead szinten. Megmaradt a humor faktor, ha kicsit feketébben is, mint a többi részben.
Ami még nagyon működik a filmben, és abszolút nézőcsalogató, az Boy. Gondolkodtam, magyarosítsam-e, de nem tudom, mi lenne megfelelő. Ő az a kutya, akit Joel az úton talál meg, és akivel összeállnak. Abszolút kutyahős, nagyon cuki és intelligens. Pont az a kutya karakter, ami után a gyerekek kijelentik, hogy nekik is ilyen kutya kell. Tudjátok mit? Nekem is! Még nekiálltam lenyomozni is, hogy milyen kutya lehet Boy. (Ausztrál kelpie a legjobb tippem, nagyon eszembe jut róla a Vörös kutya.)
De nem csak Boy, Dylan O’Brien is simán az a kategória, akit szívesen nézek. Jobban is állt neki ez a karakter, mint Mitch anno, visszatért Stiles stílusához. (Henwicket akkor is utálom.)
Nálam abszolút betalált, jókat mosolyogtam rajta és már most kétszer láttam. (Lesz több is.)
Love and Monsters – 5/4,5 egyrészt, bírom a főszereplő színészt is, meg a történet humora is elkapott. Bejött.
