Életet átértékelő, tanáros, italozós.

Martin unalmas alak lett, és erre már kezd ő is rájönni. A feleségét még mindig szereti, ahogy a két fiukat is, és az óráit is lelkiismeretesen megtartja. Ám a neje valósággal menekül munkába otthonról, már alig látják egymást. A gyerekeivel rég nincs igazi kapcsolata. A diákjai pedig aggodalmukat fejezik ki a szüleiken keresztül, hogy nem képes őket rendesen felkészíteni az érettségire. Ilyen hangulatban megy el az egyik barátja születésnapjára, ahogy az egyik barát elmond egy elméletet. Eszerint mindig kicsit ittasnak kellene lenni, és az alkohol felszabadítana, boldogabbá és kreatívabbá tenné. Martin változást akar, így készen áll kipróbálni az elméletet. A baráti kör tagjaival megegyeznek, és hirtelen a vizes palackba alkohol kerül – a végeredményen maguk is meglepődnek.

Nagyon felemás élmény volt a film. Dráma, de nem teljesen az. Nem merném dramedy zsánerbe besorolni, mert amikor a vígjátéki elemek dominálnak, akkor is ott volt mögötte a dráma és elkeserítette a filmet.

A film első fele a komédia. A megszürkült kisember megint élni kezd. Szívesen is néztem, ahogy Martin elkezdi rendbe tenni a dolgait. Javul a kapcsolata a családdal, jobb tanár lesz. Sokkal élvezetesebb órákat tart kicsit részegen, nem csak felolvassa a könyvet, hanem érdekessé és szórakoztatóvá teszi az anyagot. Mondjuk, a nyitány, a kire szavaznál nekem ismerős volt, valamiben már láttam/olvastam szinte ugyanebben a formában, és így vesztett a poén az erejéből.

De mögötte is ott vannak az olyan dolgok, amelyeket nem old meg egy kis részegség. Az is egy trauma, ahogy rádöbben, hogy mennyire nem a megálmodott az élete. Mennyire boldogtalan, és mennyire belefásult, mert már észre sem veszi. A család életében a traumák, amiket nem beszélnek meg, nem tárnak fel, csak próbál másfelé haladni.

Majd jön a film második fele és a mélyrepülés kezdete. Ilyennek kellett lennie, ezt nem lehetett másként, de akkor is borzalmas volt nézni. Egyes részei simán elmennének reklámnak, hogy miért ne legyünk részegek. Egy ponton már nem az alkohol lazító hatását látod, hanem a károkat. Ahogy felerősíti a traumákat, több szinten is romlásba dönt.

Mégsem mondanám azt, hogy alkoholellenes film lenne. Van, amikor megoldást jelent. Inkább a mértékletesség üzenete jött le belőle. Használjak egy közhelyet? Ami kis adagban gyógyszer, nagyban méreg lehet. Itt az alkoholra alkalmazták ezt a tételt.

Kerek történetet mond el, és a legtöbb ív szépen megvan. Ott volt nekem kissé zavaros, amikor növelni kezdték az alkoholszintet és hirtelen Martin házassága is robbant. Azt túl hirtelennek éreztem, túl gyors volt az ugrás a jobb kapcsolatból a szétesésbe.

A középpontban Martin karaktere áll, bár jó érzékkel a baráti köre is több szerepet kap, és látjuk azt is, mi történik a barátokkal, akik vele együtt vesznek részt a kísérletben. Ezek is kerek történetek és megvan a maguk üzenete.

Mads Mikkelsen Martin szerepében megint emlékezeteset alakított. Sok-sok színe lett Martinnak: a nyugodt fásult, a feldobott, a nagyon részeg, vagy a végén a bulizó. Az különben is emlékezetes jelenet volt, a tánccal. Pedig sok mindent el tudok képzelni a színésszel, de most szabályosan meglepődtem.

A filmnek különben nagy menete volt tavaly és idén. Sok fesztiválra elvitték, sok díjra jelölve volt és nem keveset meg is nyert belőle. Az Oscaron ez lett a legjobb idegen nyelvű film, ami akkor is megjegyzendő, ha az idei felhozatal vírus miatti gyengeségben szenvedett.

Még úgy is jó filmnek tartom, ha engem nagyon taszított, amikor a társaság átment nagyon részegbe és meg is mutatták, az milyen.

Még egy kört mindenkinek – 5/4 amíg komédia és ötletes, még tetszett. Ahogy jön a dráma és az alkoholizmus, elvesztett.

https://www.youtube.com/watch?v=bj8Jmz_srDg