Bosszút álló, rablást megszervező, csapatot alapító.

Charles sok tekintetben bűnözői lángelme. Mindent aprólékosan megtervez, és ha ő irányít egy akció közben, biztosan semmi sem sül el rosszul. Jelenleg a nagybátyjával dolgozik együtt, autókat lopnak. Az idős férfi legszívesebben már visszavonulna, és igyekszik más emberi kapcsolatok felé terelgetni az unokaöccsét. Nem véletlenül emlegeti neki Rocky-t, a korábbi barátnőjét, aki nem csak a szakma egyik legjobb széftörője, de a nő is, aki után más már nem kellett Charles-nak. Egyfajta búcsúajándékként egy lopott laptop kerül elő, és mielőtt Charles megakadályozhatná, az öreg be is kapcsolja a gépet. Azonnal el kell tüntetni – az ilyen gépek jelet adnak a tulajnak, amint működésbe lépnek. Ám elkésik: mire visszatér, idegenek már végeztek a bácsikájával a gépért. Charles erre feltöri a kódot, és rádöbben, egy tehetős üzletasszony minden szennyes titka itt van előtte. Csapatot szervez, hogy megbosszulja az egyetlen embert, aki közel állt hozzá.

A skandinávok elsősorban a krimikben erősek, de azért megvan a sajátos komédiájuk is, és most egy heist movie is az utamba került. Ok, kicsit bosszúfilm is, de annak az eszköze mégiscsak a rablás, így inkább rablós film ez, mint bosszúfilm.

A filmben megfogott hangulat is ennek megfelelően alakul. Benne van, hogy Charles mekkora veszteségből igyekszik kilábalni, hogy mennyire elvetemült az ellenfele – Anna-Lena Wallentin nagyon szép példája a szociopatának, aki a pénz és siker érdekében a saját apját is könnyeden félreállítja – vagy gyógyszerezi kómásra az anyját, hogy ne terjeszthesse róla a véleményét. Vagyis, az a tipikus svéd komorság, ami a krimijeik sajátja, nyomokban ebben a filmben is felbukkan. Nem a jó embereknek áll a zászló. (Meg különben is, a filmben a bűnözők a jófiúk, akik még mindig sokkal tisztességesebbek, mint a társadalmilag megbecsült és elismert Anna-Lena.) Ugyanakkor mellette nagyon játékos és majdnem komédia is. A tervezés a kivitelezés közben is bőven akad olyan pillanat, ami mosolygós. Kisebb, apróbb humor ez, de nagyon jól oldja az egyébként sötétebb pillanatokat. A romantikust azért nem tenném be a sorba – ugyan Rocky is bekerül a csapatba és újra is fogják értékelni a kapcsolatukat a férfival, de semmi romantika vagy szentimentális érzelem. Itt is inkább az a krimis játékosság munkál, mint egyébként a film más részein.

A szereplők a hasonló filmek ismerős alakja. A szórakozott robbantási szakértő, aki képes a saját menekülő autójukat is bombákkal felszerelni. A megnyerő, simulékony szélhámos, aki minden helyzetből kibeszéli magát – nagy életművész és jól is áll neki. A komor tervező, akinek mindig a munkán jár az esze és mondhatni, savanyú. A csapat majd azért lazít rajta, és felcsillan neki is valami több lehetősége a jövőben. Az annyira laza Rocky, amennyire merev Charles. De pont ettől tudnak működni, kiegészítik egymást.

Vagyis, nem találták fel a spanyolviaszt, ismerős alakok ismerős szituációban, de jól összerakva. Szórakoztató, ami kell, korrektül néz ki mellette. Igaz, nem a látványelemekre alapoztak. Egy Money Heist sokkal látványosabb sorozat létére is, de ötlet azért itt is akadt. A kedvencem talán az, hogy hogyan lehet széfet rabolni a metró segítségével.

Akad benne csavar is, ahogy egy heist movie végére kell. Mert a film minket is átvág egy ponton, nem pont az történik, amit elhitetnek velünk, így jobban ül a végén a meglepetés.

Ismerős színész nem akad benne, de elég kevés skandináv színészt ismerek meg. Nem játszhat mindenbe a Skarsgard-család vagy Mads Mikkelsen…

Egy délutánra kellemes kikapcsolódás, láttam a zsánerben sokkal gyengébbeket is.

A tuti terv – 5/4 heist movie volt már jobb is, de korrekten össze van rakva, jellegzetes karakterekkel és a kötelező csavarral a végén.