Spanyol film, de elég hamar arra jutottam, hogy én ezt már láttam. Csak éppen francia verzióban – ugyanazon alapokkal. Apa és anya válik, a gyerekeket meg a másikra akarják sózni. Az egyik Afrikába menne az Orvosok határok nélküllel, a másik meg tervezne Moszkvában. De mivel a bíróság a gyerekeket kérdezi meg, kivel maradnának, így mindenki igyekszik elérni, hogy ne akarjanak nála lakni. Amikor apu beköltözik egy rémes albérletbe, na, az egy az egyben a francia filmet hívta elő az agyamból. Még, ha fura is, hogy a francia film spanyol remake-et kap…

Vérbeli komédia, amiben az a kérdés, a szülők meddig képesek elmenni, hogy megutáltassák magukat. A végsőkig ki van tolva a keret, csak a legvégén néznek szembe azzal, hogy mit adnak fel azzal, hogy így bánnak a családjukkal. Nem hagynak időt arra, hogy zuhanjunk és elvegyék a jó hangulatot. A sok húzás után gyors megbánás és egyfajta béke kiépítése jön azonnal.

Az már nehezebb kérdés, milyen poénokat sikerült beletenni. Az, ahogy körbeviszi Victor a gyerekeket az új lakásban, ahogy a lányuk bulijába betolakodva bulizni kezd mindkét felnőtt, vagy amit Victor az egérrel művel – azok viccesek. Még egyik sem vérre megy – jó, az egértámadás igen, de az akkor is vicces volt. Flora mélyebb ütéseket visz be, amivel komolyan ártani lehet: az egész iskola előtt nevetségessé tenni a fiát? Az durva. Az már nem is vicces, mert kinek van kedve azon nevetni, hogy a kisgyerek egy életre való traumát szed össze? Nekem nincs, pedig én nem bírom a gyerekeket.

Bajban voltam azzal is, ahogy a két felnőtt között alakul a kapcsolat. Fura volt, ahogy a végére egymásra találnak meg nem is. Az elején arra panaszkodnak, hogy már nincs meg a szikra. A végére meglenne, de nem kezdik újra – válnak, de mégis visszazökkennek a rutinokba? Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezzel a megoldással. Most akkor minden marad a régiben, annyi különbséggel, hogy elváltak? Hiányzott egy markánsabb befejezés nekem.

Egy szereplő sem kapott mély jellemet vagy motivációt, de egyéniséget azért mindenkinek igyekeztek adni. Ez néha a humor forrása volt – mint a Juan nevű, legkisebb gyerek a családban, aki rocksztár akart lenni, de az énekével kínozni lehetne – máshol kisiklott az ötlet. A középső lány mindig szerencsétlenkedik, és kárt okoz, de nem szánt szándékkal. Pl. a házi egere vizes lesz, mindenki szekálja, hogy szárítsa meg. Ő meg beteszi szerencsétlen állatot a mikróba száradni – nem bántani akarta, de mindenki, a saját családja is úgy viselkedik, mintha pszichopata hajlamai lennének. Tény, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, de azért nem egy Hannibal Lecter.

Látványra annyit hoz, amit egy ilyen komédiától várunk. Több helyszín, mai és modern környezet. Semmi kilengés és túlzásokba sem estek. Vállalható, szórakoztató családi komédia.

Nem olyan színészek játszottak benne, akik ismerősek lettek volna. Nem is hiányzott, működött így is. Szerencsére a szülő páros között megvolt a kémia, a váltás is ment, amikor a végére jött az a bizonyos szikra.

Meg lehet nézni ezt is, a francia változatot is. Annyira nem egyeznek, hogy úgy érezzem, ugyanazt nézem még egyszer – csak nagyon hasonlót.