Ez a sorozat eredetileg regényként született meg – minden rész végére ki is van írva szép nagy betűkkel, hogy Elsberg azonos cím regényének feldolgozása. Mivel azt a könyvet kifejezetten szerettem, voltak is elvárásaim a sorozattal szemben is.

Az eredmény: felemás.

Ha nem ismerném a regényt, szerettem volna. Megtörténik a katasztrófa, egyszer csak elmegy az áram Európa nagy részében. A kiemelt helyen Németország van, ahol a vészhelyzeti csapatot a vezető távollétében a helyettesének kell vezetnie. Pillanatok alatt lesz egyre rosszabb a helyzet: fűtés, élelmiszerellátás, egészségügy – napok alatt omlik össze, miközben a derék német polgárokból randalírozó csürhe lesz. Az egyik vonal ez: látjuk, hogyan próbálnak valamit fenntartani, miközben az ország és az emberek egyre inkább megbolondulnak.

A másik szálon egy félig olasz, középkorú férfi rádöbben, hogy a fiatalkori ötletét valaki megvalósította. Ő építette be azt a kódot, amivel most mindent lekapcsoltak. De hiába fordul a rendőrséghez, ők benne látják a bűnözőt, és megindul a hajsza – az igazi és a vélt tettes után is.

Abban van a legnagyobb különbség, hogy a regény elég alapos volt abban, hogy áram nélkül mennyien és hogyan halnak meg. Mai napig döbbenetes élményként él bennem, ahogy a kórházi állapotokat megmutatta a kötet. A sorozat az ilyen dolgokkal visszafogott, és nem megy el a teljes vadulás felé. Ugyan van csürhe, de a legtöbb történetet ki tudják hozni boldogra. Pl. egy tehenészetben fejőgép híján a tehenek pokolian szenvednek, és már ott tart a tulaj, hogy kegyeletből lelövi az állomány felét, amikor megérkezik a segítség és az állatok is életben maradhatnak.

A sorozat a katasztrófa helyett a nyomozásra tette a hangsúlyt. Még az a stáb is, akik a válságot akarják elhárítani, egy ponton abba a történetszálba lépnek be, ahol a terroristákat keresik. Mivel engem a másik vonal érdekelt jobban, így kicsit csalódásként éltem meg, hogy ez egész markánsan thriller.

Talán az is hozzájárult, hogy nem volt éppen szimpatikus a thriller vonalon főszereplő informatikus – bár, ha belegondolok, Manzano csak volt informatikus, az anarchista múlttal nem mondhatni, hogy karriert tudott volna építeni. Egyrészt, nem érzem telitalálatnak a színészválasztást. Egy mackós, látványosan idősödő férfi, akiről nehezen hiszem el, hogy mindent végigcsinált, amit itt rohannia és küzdenie kellett. Másrészt, a végére most akkor mit is csinált? Nálam nem fér bele, amit a volt barátnője kapcsán meglép. Pláne, hogy eléggé azt éreztem sugallni, hogy a nő továbbra is aktív anarchista, akivel lesz még baj.

A látványvilága jobban rendben volt. Sok helyszín, markánsak is. Mivel a világ összeomlása, a katasztrófa helyzet érdekelt, így az én kedvenceim az atomreaktor, a szállítás szervezés – a kamion robbanás pl. jobban nézett ki, mint a nagyvárosokban a csürhe.

Biztosan jobban tetszett volna előismeret nélkül – bőven van cselekmény és izgalom, sok szereplőnek a hivatali terhek mellett magánéleti ügyeket is adtak. Pl. a válságstáb vezetőjének eltűntek az ikrei, és miközben egyben kellene tartania az országot, a gyerekek miatt is nagyon aggódik. Az is pozitív, hogy ha mellékvonalon is, de elég sok kritikát megfogalmaznak. Pl. a kormány, amelynek fontosabb a választások majdani megnyerése, mint jelenleg a polgárok megmentése. Jót is mosolyogtam azon, amikor azzal érveltek ellenük, hogy ha éhen halnak és megfagynak az emberek, szavazni sem fognak tudni elmenni.

A regény elolvasására inkább biztatnék mindenkit, de a sorozat is nézhető, ha talán kevésbé hatásos is.