Az első kérdés, hogy mit vár az ember a filmtől. Ha történelemből akar okosodni, és pár dolgot megtudni arról, hogy ki is volt Jozef Pilsudski, akkor ez egy korrekt film. Veszi élete legjelentősebb és érdekesebb szakaszát, és köré felépít egy filmet.

Viszont, ha filmet akarunk nézni, szórakoztató és izgalmas cselekménnyel, akkor rossz helyen járunk. Felmondja a kötelezőket, tesz bele egy kis hazafias pátoszt és magánéleti kavarást, de ennél többet nem tud nyújtani. Nem szeretem ezt a jelzőt, de itt igaznak éreztem: unalmas.

Általánosságban igaz, hogy egy adott esemény jól hangzik, de a kivitelezése vérszegény és el lehet aludni rajta. Vegyük csak Pilsudski szökését a börtönből! Az oroszok nagyon őrzik, sejtik, hogy csak szimulál. Vizsgálatok, állandó ellenőrzés, szigor. De egy szövetséges, egy terv és vár a szabadság. Addig hangzik jól, amíg ki nem derül, hogy a nagy szökés egy egyszerű sétában kimerül. Értem én, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, de egy filmen várnék valami cifrázást, vagy egy kis meglepetést.

A film egyszerre igyekszik megfogni a lengyel államférfi politikai szerepét és a magánélete konfliktusait. Látjuk, ahogy lobbista hazafiból politikussá válik, nagyhatalmak politikájában helyezkedik és mellette katonai vezetővé is kinövi magát. Az tisztán benne van, hogy mi a szívügye és mennyi mindenre kész azért, hogy a szabad Lengyelország megszülethessen. Nem politikai film, nem is magyaráz dolgokat, kiemel pár eseményt és ennyi. A hatás van meg, nem részleteiben a politikai és katonai tevékenysége.

Szerelmi történetként pedig egy szerelmi háromszög rajza, ami mondhatni minden résztvevőnek fájdalmat okozott, mégsem tettek ellene. Van egy feleség, az első házasságából származó gyerekkel, és a makacssággal, hogy nem lesz kétszeresen elvált nő belőle. Van a fiatalabb, lelkes hazafi leány, aki fokozatosan lép a feleség helyére. Pilsudski ott ragadt kettejük között, és valahol szánalmasnak is találtam, hogy miközben nagyhatalmakkal száll szembe, beszól mindenkinek, és katonai akciókat vezet, az meghaladja a képességeit, hogy egy válást elérjen a feleségénél. Különösen zavaró ez akkor, amikor Aleksandra már gyermeket is szült neki, de Maria makacssága miatt a férfi még csak nem is lakik a szeretőjével és a közös gyerekükkel. A két nőt meg tudtam érteni, de azzal nem nagyon tudtam mit kezdeni, ahogy Jozef beledermed ebbe a helyzetbe.

Látványra szegényes film lett. Nem véletlen, hogy a háború is el van intézve annyival, hogy a kitörés körül a fiúk gyakorlatoznak egyet, utána meg már ünneplik a győzelmüket és Lengyelország megszületését. Se egy jó akció, se valami szemrevaló látvány nincs benne.

Amit azonban jól sikerült megoldani: a szereplőket a sminkeset sikeresen öregítettek. Borys Szyc remekül működött a fiatalabb és az idősebb Pilsudski bőrében is, mert érzéssel alakítottak a vonásain, ráncokon és a hajszínén. Talán ezt sikerült legjobban megfogni a mozgóképen.

Vagyis, történelmi filmként elment, de szórakoztató alkotásnak, amire figyelhettem volna, nem. A végére már az érdekelt legjobban, mikor jön a vége felirat.