Vannak olyan napjaim, amikor úgy érzem, bevonzom a drámát. Tegnap az unokahúgom keresztelőjével elment a nap, ma meg a kaukázusi pásztorunk úgy elkapta a könyököm, hogy felsebezte a bőröm és csuklótól vállig fáj a karom. Tanulság: ne engedd, hogy egy 50 kilós kutya böhöm állkapoccsal a játékának nézzen. Mondjuk, könnyebb leírni, mint megvalósítani.

Az meg tragédia a köbön, hogy erről szívesebben mesélek, mint a szombat óta tolt filmről.

Ugyan a Faber-Castell 2 részben lett leadva, de 1 történet. Nem is kell sorozatként kezelni, ez egy életrajzi film és kiteszem a pontot.

Az első szakasz volt, ami lekötött. A Faber-gyár örököse vadászbalesetben – a rossz nyelvek és valószínűleg igazából öngyilkosság volt – elhunyt és a család feje azt találja ki, hogy a lányunokája, Ottilie vegye majd át a gyárat. Az intézet helyett így a lány a nagyapja mellett kezd betanulni, küzd azzal, hogy a korban a nőket mindenki csak anyának tudja elképzelni, noha gyorsan és sokat tanul, van érzéke az üzlethez. Szerelmes lesz egy báróba, nagyjából egy időben készül feleségnek és gyárvezetőnek lenni. Ám jön a de, amivel elment a filmtől minden kedvem.

A kort nem értem, vagy nem áll össze a történet?

Nem értettem, Philipp miért mondott le a szerelméről. Nem értettem, Ottilie miért hagyta magát kitúrni a gyár vezetéséből. Azt pláne nem értettem, amikor majd a váláskor a nő mindent otthagy a férjének – noha az övé volt eleve minden. Nem a férfinak kellett volna elmennie?

Igazságtalan az egész. Castell nyíltan és évekig csalta a nejét, de amikor Ottilie otthagyja a saját szerelméért, simán a férfi kap mindent, a gyerekeket is, mert a nő ’erkölcstelen’. Az miért nem érdekelt senkit, hogy Castell miket művelt? De nagyon sok ilyen elem van benne, amit nem tudok hova tenni. Phillip és Castell esete a legrosszabb – milyen barát az, aki arra kéri a barátját, hogy engedje át neki a szerelmét? Meg mi kell ahhoz, hogy az meg is tegye ezt? Minek, miért?

De kérdésfeltevésnél e téren többre nem futja tőlem, egyszerűen nem értettem miért történnek így az események. Még az a legjobb tippem, hogy regényesebbre akarták venni a forgatókönyvírók a történetet, de az csak ilyen nyakatekert módon sikerült.

A nagypolgári, nemesi miliőt szépen elkapták. Főleg a családi kastélyban és a gyárban járunk, de egy-egy jelenettel elérték, hogy mégis többnek tűnjön a film. Lehet az színház, vagy utazás lovaskocsin vagy vonaton. De lehetne mondani a ruhákat is. Nem egy nagyon látványos történelmi film, de a tévés keretet szépen megtölti.

A háború, amit emlegetnek, a történet idején zajlik, de a filmbe nem emeltek be. Gondolom, az már jóval nagyobb költségvetés lett volna, és Ottilie szempontjából nem is volt fontos látnunk, milyen volt az I. világháború frontja.

A színészek között ismerős nem akadt, de ez nem is zavart különösebben. Mindenkinek megvolt egy típusa, amit szépen hoztak. Azt nem nekik rovom fel, hogy személyiségben nem áll össze, miért így alakultak az események.

Az életrajz érdekes volt, a filmre is passzol ez a jelző. Amit magammal viszek belőle: hogy mennyire volt az a kor is a nőkkel és mennyire nem értettem Castell és Philipp báró karakterét, döntéseit a történet nagyjában.

Ha a kaukázusi holnap sem harapja le a kezem, majd mesélek pár sorozatrészről.