Folytatása lett az Egynyári barátságnak is, ami ezzel már rá is cáfolt a címére. Legalábbis, amit a magyar keresztségben kapott, mert eredetiben nincs ott az a bizonyos egy. De a lényeg, hogy ugrunk a következő nyárra, és a két pár megint együtt megy nyaralni.

A bonyodalmat majd az adja, hogy Marcus nem is annyira nyaralni megy. Egy üzletet is nyélbe akar ütni, és a pár napos közös nyaralás után bele akarja vetni magát a munkába. Ahogy azonban a komédiákban lenni szokott, a tárgyalófél korábban jön, a férfinak meg egyensúlyoznia kell a családja és a barátai, meg a munka között. A másik oldalon pedig új szereplő érkezik, Reese. Kyla apja, aki talán az egyetlen ember a környéken, aki nincs oda a lánya párjáért. Ron persze össze akarna vele barátkozni, de Reese tervei is megvannak a következő pár napra.

Ha valamit változott a film, az a főszereplőihez való hozzáállása. A kezdeteknél a fekete és komolyabb párnak kellett megtanulnia, hogy a másik párosnak is megvannak az értékei, ha első ránézésre nem tűnnek se szimpatikusnak, se értelmesnek. Tény, hogy nem ők a két legélesebb kés a fiókban, de cserében más értékekkel bírnak. Most már pozitív szemmel nézünk rájunk a kezdetektől, de ezt fokozatosan erősítik olyan jelenetekkel, mint amikor kiderül, hogy Ron egész jól beszéli a koreait. Korábbi katonai karrierjére is több súlyt laknak, már nem ő a nagybetűs parkőr. Első ránézésre Marcus tűnik a sikerembernek, de összességében Ron éli a boldogabb életet, és ki is derül, miért.

Hiszen még mindig megvan az alapvető különbség a párok között. Marcus és Emily keményen dolgoznak, sok a stressz. Ron és Kyla valahogy jobban megélik a mindennapokat, és beérik azzal, ami jut nekik. Elég csak megnézni, amit a nyaralásaikról mesélnek. Ők abszolút jól tudják érezni magukat olyan helyeken is, ahova másnak eszébe sem jutna elmenni. Csak most ezek nem surlódást okoznak, hanem a másik pár egyből merít belőlük, és nekik hála a saját életüket is lazábban tudják venni.

De kell valami történet is, így kerül képbe Reese és az ő ügyködése. Mint egy krimi komédia, mert Reese hiába próbálkozik, akkor is béna bűnöző és minden ostobaságba bele is rángatja a családot. A csúcs az, amikor búvárkodni viszi őket, és a szeméttel teli, ótvar öblöt igyekszik eladni nekik, mint remek búvárhelyet. De tele van ilyen húzásokkal – még Ron is gyorsan átlát rajta, de mivel családtag, nagyon próbálkozik a jót keresni benne.

Sok mindenről nem is szól a fim, de némi kalandot tettek bele, elvitték komédia felé. Így azért nem unalmas, kitöltik a játékidőt, de értelmesnek eszembe sem jutna nevezni, amit láttam.

A poénokkal is úgy voltam, hogy egy-egy ötlet tetszett, mások meg nagyon nem. Amikor Maurillio azt hiszi, hogy végre lesz egy barátnője, erre csak bébiszitter kell a nőnek? Az ilyenek tudtak fájni.

A helyszín viszont szép, és a nyári, nyaralós hangulatot drága környezetben simán hozza. Ha azért nem is olyan film, ami után elmennénk egy megismert helyre nyaralni és el is igazodnánk, a tengeri hangulat jól eladható.

Meg az is, hogy minden színész jött vissza a folytatásra. Kiegészülve Steve Buscemivel, akinek nagyon megy ez a fajta poénkodás. Bár azért még mindig Cena és karaktere a legeladhatóbb. Lehet, hogy pankrátor közegből érkezett, de nem az akciófilmek miatt emlékszem rá, a komikus szerepek jobban állnak neki. Vagy a kettő ötvözete, ha a DC sorozatára gondolok.

Nem a nyár komédiája, egynek elment. Ha igazán nem is nevettem, közben morogtam is rajta, azért voltak vigyorok is.