A kis Natalie álomélete a Micsoda nő – amíg az anyja nem szembesíti a valósággal. Az ilyen románc csak az olyan nőknek adatik meg, mint Julia Roberts. Aki gyönyörű, milliódolláros mosollyal. Ők viszont átlagosak, vagy még azok se. Nekik annak kell örülni, ha a zöld kártyáért egy bevándorló hajlandó kezdeni velük.

A felnőtt Natalie ennek szellemében éli kiábrándult életét. Mindenki őt találja meg a kívánságaival, miközben még a kutyája is semmibe veszi őt. Most a főnökeinek akarja megmutatni a tervezési ötletét, helyette hozhat nekik kávét. Barátja, Whitney és Josh igyekszenek erőt önteni belé.

Másnap a metróban egy férfi a táskáját akarja. Natalie nem adja, vissza is szerzi, diadalmasan távozna, amikor szó szerint nagyot koppan. Nekiment egy oszlopnak, és elájul.

Kórházban ébred, egy saját szobában és felettébb jóképű doktor vizsgálja, aki még udvarol is neki. Natalie menekülne innen, de semmi nem stimmel. A város virágillatban úszik, a környék gyönyörű lett, és egyenesen szexi főnöke, Blake viszi haza. Aki még a számát is megadja, igaz, rózsaszirmokra írva. Otthon egy sokkal nagyobb, remekül berendezett lakás, álomruhák és cipők fogadják egy jól nevelt kutyával. A munkában Whitney dögös nő lett, de már ellenségként néz rá. Josh tűnik csak a réginek, akivel ki is mennek sétálni. Josh megment egy fuldokló nőt, aki az ablakából látható poszteren szereplő szupermodell. Nyomul a srácra, elmennek inni valamit, míg Natalie egyedül marad.

Kénytelen rádöbbenni, egy romkom fogságába esett.

Haza akar jutni, de nem tudja hogyan. A rabló nem akarja megint kirabolni, így arra gondol, megoldja maga és kiugrik a metró elé. Visszarántják, és Csini felügyelő viszi be az őrsre. Egy hívás jár neki, de csak Blake rózsaszirmai vannak nála. Feldobja őket, a földre zuhanva ott a telefonszám a szirmok során, Blake érkezik is. A lány arra gondol, ha összehozza a szerelmi szálat, kijut innen, így elfogadja Blake vacsora meghívását.

Jól sikerül, romantikus csókkal és lenne folytatás is. Csak éppen az nincs, mert ez egy korhatáros romantikus komédia. Amint Natalie többet akarna, ugrik a film. Frusztrált is emiatt, de nem ez lesz a legnagyobb baja. Összefutnak Josh-sal és Isabellával. Natalie eleinte csak poénkodik azon, hogy egy Isabelle – Blake és Natalie – Josh felállás jobb lenne, de aztán rádöbben, tényleg ezt akarja. Josh az, akit szeret. Mielőtt bevallaná, Josh és Isabella bejelentik az eljegyzésüket.

Másnap arra ébred, hogy Blake az ő ötletét a sajátjaként akarja eladni az apjának. Szakít vele, és rohan megakadályozni az esküvőt. Közben újabb felismerés éri: magát kellett megszeretnie, és végre sikerült! Ellopja a friss párra váró sportkocsit, és pillanatok alatt balesetet is szenved vele. Beveri a fejét.

A kórházban ébred, de már a saját életében. Kómában volt 18 órát, most felébredt. A munkahelyén előadja az ötletét, meghallgatják, számításba veszik végre. Képes lesz visszautasítani a többiek rásózott kéréseit. Az is kiderül, Josh nem a modell képét bámulta az ablakban. Natalie alakja tükröződött ott vissza, őt nézte. Natalie meg is ragadja az alkalmat, hogy most megszerezze a srácot, akit ő is szeret.

A végén mindenki az utcán dalol és táncol.

Titkos bevetéses, akciós, átverős.

A Védvonal hivatalosan nem létezik. De ha a hagyományos eszközök nem működnek, mégis őket vetik be. Olyan titkos ügynökök ők, akik a szakmájuk legjobbjaik, és emellett még megszállottak is. Mindig a munka az első, soha nem a magánélet. James Silva az egyik legjobb, de egyben ő az, aki mindig a maximumra törekszik, és kíméletlenül lecsap arra, aki ennél kevesebbet mer nyújtani. Amikor több radioaktív anyagnak nyoma veszik, ő kapja a feladatot. Egy ázsiai ügynök hajlandó mindent felfedni, ha cserébe áttelepülhet az Államokba. Egy 22 mérföldes halálzónán kell átjutniuk, miközben mindenki Noor fejére pályázik. Silva és Noor összedolgoznak, mindketten tudják értékelni a másikban a profit. A halálos hajsza közepette nem is gondolnak arra, hogy a kémek milyen játszmát játszanak igazán.

Ezt a filmet nem lehet normálisan bemutatni sem, pedig próbálkoztam vele. De nagyon úgy érzem, nem fontos a cselekménye. Mert itt az a lényeg, hogy csak nézzünk, sodródjunk, és az agyunk helyett a szemünkre támaszkodjunk.

Több szálon indítják az eseményeket, még akár szövevényesnek is tűnhet a film. De aztán annyira egyszerűsítenek mindent, hogy máris elveszett minden plusz. Juss át élve! Ezzel el is mondtam mindent. A végére ugyan betesznek még egy csavart, de azzal már nem jutunk messzire. Egyfajta csali, ha sikeres lett volna a film, és trilógiává bővülhetne, merre mennének tovább az események. De bukás lett, a készítési költségeit se nagyon hozta vissza, így ebből nem lesz Silva-trilógia.

Milyen benne az akció? Nem tudom megítélni. Engem a hasonló akció jelenetek untatnak. Ha öncélúak, nem látom semmi értelmük, rám altató hatással vannak. Háromszor kellett nekiállnom a filmnek, mire a végére értem. Most így lőnek, most úgy robbantanak, most autóval zúznak, most mindenki fejét szétverik… Egész egyszerűen ez nekem nem fekszik.

Nem volt annyira látványos, hogy megfogjon engem, akinek nem elég a sima lövöldözés. Nincs olyan vizuális világa, mint amivel a Mátrix szegezett a fotelbe. Nem olyanok a verekedések, mint egy Into the Badlands epizódba, ami szintén a képernyő előtt tart. De még csak a lövöldözések se idézték meg bennem a John Wick emlékeim. Korrekt iparos munka, ami kielégíti azt, akinek ez a zsáner kedves, csak én nagyon nem ilyen vagyok.

A karakterek – ők jobban érdekelnének, de belőlük sem kaptam eleget, megfelelő mélységben. A kiemelt női szereplőnek annyi a karakterépítése, hogy szenved attól, hogy nem látja eleget a gyerekét. Silváról semmit nem tudtam meg, maximum azt, hogy nagyon tud üvölteni. Nem is drukkoltam senki életben maradásáért, az se lett volna fájdalmas élmény, ha felrobbannak a lopott atomfegyverek által.

Pedig a szereposztás nem rossz. Mark Wahlberg már bizonyított akcióhősként akkor is, ha újabban a komédiái miatt emlékszünk rá. Érezni, hogy ezzel akarta a karrierje e vonalát erősíteni, nagyon kemény, nagyon macsó, nagyon üvölt – de valljuk be, ez nem jött be Gerard Butlernek sem, neki sem. Lauren Cohan biztosan itt melegített be az új sorozatára, amiben CIA ügynököt játszik…

Fiúknak, akció mániásoknak hajrá, mi többiek keresünk más néznivalót!

22 mérföld - 5/2 ez a fajta akció nem a zsánerem. Fiús, lövöldözős, nekem hiányzott egy értelmes keret.

https://www.youtube.com/watch?v=PwtuQZTG0cI

Családos, világmentős, képességes, önmagukra találós.

Sir Reginald Hargreeves hét árvát fogadott örökbe, akik nem hagyományos módon születtek. Hitte, hogy olyan képességek birtokában vannak, mellyel megmenthetik a világot, hősök lehetnek. Belőlük alapította az Esernyő Akadémiát – de nem gyerekkor, csak kiképzés jutott nekik. Még neveket sem, csak számokat kaptak. Amint betehették, mindenki el is menekült tőle, egyedül az Egyes, Luther tartott ki mellette és ment el egészen a Holdig a kedvéért. Évekkel később gyűlnek újra össze, a nevelőapjuk temetésére. Rengeteg fájdalmat és feszültséget hordoznak magukban, ráadásul a jövőből visszatérő Ötös is különösen viselkedik. Nagyon nem akaródzik nekik, de újra össze kell állnia az Akadémiának, hogy valóban megmentsék a világot.

Párhuzamosan olvastam a képregényt, és néztem a sorozatot. Így eléggé egybe is folyik nekem most a két élmény, de az biztos, hogy a jobb benyomásom a sorozatról alakult ki. Még úgy is, hogy sok minden akad benne, ami nem tetszett vagy furcsa.

Furcsa – ez lehetne a meghatározó jellemző a számomra. A hősök trendjét a Bosszúállók diktálják, és az Esernyő Akadémia egy nagyon más hangulat és közösség – a látványról meg inkább ne is beszéljünk összehasonlításban. Itt egyáltalán nem az a lényeg, hogy a világot meg kell menteni, és hogyan.

Az Esernyő Akadémia egy családi dráma!

Igazából arról szólt számomra ez a sorozat, hogy minden család problémás. Minden ember tele van sebekkel és kínokkal, és akkor sem könnyebb az élete, ha vannak emberfeletti képességei. A kapcsolatok ugyanannyira bonyolultak, és a másik megértése egy lehetetlen küldetés. Mindez nyakon van öntve a gyerekkoruk okozta traumákkal.

Ha megnézzük akármelyik Hargreeves gyereket, boldogtalan. Lehetne is szavazni, kinek melyikük volt a legszánandóbb! Luther, aki magányosan élt évekig a Holdon, ráadásul hála Hargreeves kísérleteinek, több rokon vonást mutat fizikailag a majmokkal, mint az emberekkel? Ötös, aki egy gyerek testében élő közel 70 éves öregember, akinek a leghosszabb és legerősebb kapcsolata egy kirakati babával volt? Vanya, aki mindig kitaszítottnak érezte magát, és amikor elmesélte az érzéseit, a teljes családja megvetéssel sújtotta? Négyes, aki legszívesebben állandóan drogos trippen lenne, hogy ne szenvedjen attól, hogy látja a holtakat? De mindenkit ide tudnék írni. Itt mindenki kínlódik.

Mivel ennyire a lélektan, a dráma a fajsúlyos, a világ vége utáni nyomozás és maga a hős vonal lényegesen gyengébb. A képregény jelenetei visszaköszönnek, de a látványvilág nem nyűgözött le. Pogo korrekt lett, de az akciókat nem kifejezés, hogy untam. Azzal sem vagyok kibékülve, mennyire nem láttuk, ki mire képes. Gyerekként se, de a felnőttként bemutatott küzdelmeik se érik el a filmes hős szintet.

A casting Netflix szinten erős. Ellen Page, Robert Sheehan már moziból ismerősek, de a többi főszereplő sem ismeretlenként érkezett. (Még GoT igazolás is van Hopper személyében.)

Néhol megcsillant valamit a sorozat, ami szinte zseniális. Bajban is vagyok miatta, mert sok minden nem tetszett, de egy-egy része, pillanata üt.

The Umbrella Academy - 5/3 jobbat vártam – helyenként kifejezetten tetszett, máskor szenvedtem vele. Még emésztem.

https://www.youtube.com/watch?v=0DAmWHxeoKw

Egy színész – ezer arc. Ha megmondom a karakter nevét, súgok képpel, beugrik a film?

1: Patrick Bateman

2: Jack Kelly

3: Quinn Abercromby

4: Theodore Laurence

5: John Preston

Megoldás: Tovább!

Rablóbandás, rémálmok ellen harcolós, nyomozós.

Ruben Brandt művészetterápiával foglalkozó orvos, aki maga is segítségre szorul. Rémálmok kínozzák, melyben híres festmények karakterei igyekeznek kárt tenni benne. Mimi, az artistából lett kleptomániás tolvaj is a páciensei közé jelentkezik – a nő lesz az, akiben felmerül, hogy a képek beszerzésével segíthetnének az orvosuknak. Így a négy beteg, akik különben profi tolvajok, összeállnak, és elkezdik a rémálmokban szereplő képek begyűjtését. Egy nyomozó akad, aki felfigyel az összefüggésekre és egy korábbi ügye kapcsán Mimi személyére is – Mike Kowalski magánnyomozó, aki ekkor még maga sem sejti, hogy ez az ügy elvezet saját életének nagy kérdéséhez is. Az alvilág is bekapcsolódik, és a szereplők már az életükért is futnak.

A mesék elsősorban gyerekeknek készülnek. Ugyan akad köztük olyan, és ezeket értékeljük többre, amelyek az egész családnak nyújtanak valamit. Talán ezért volt sokkoló, amikor először bejöttek hozzánk az anime történetek – azokat nagyon nem gyerekeknek találták ki, és kellett egy paradigmaváltás, hogy elfogadják, a mese lehet felnőtteknek szóló is.

A Ruben Brandt is ilyen történet. Mese, de egy gyereknek se ajánlanám, hogy nézze meg.

A történet több zsáner elemeit keveri magában, ez az egyik nagy vonzereje: heist movie is, több rablással és meneküléssel benne. Terápiás film is, pszichés utalásokkal és terápiával. A Piroska és a farkas gyakorlat annyira tetszett, hogy egészen kedvet kaptam kipróbálni is. Az már nem is terápiás játéknak tűnt, hanem alkotásnak. Noir is, egy magának való, titokzatos magánnyomozóval, meg a femme fatale karakterrel, akit üldöz. Kis kémfilm hangulatot is belecsempésztek. Művészfilm is, rengeteg tekintetben.

Egyrészt, tele van utalásokkal a film. Ismert és híres jeleneteket, beállításokat használnak fel. Akinek nincs kellő filmes tudásanyag a fejében, hogy felismerje őket – nekem pl. sokkal kevesebbet sikerült saját kútfőből, mint egy Google kereséssel – annak is érzékelhető lesz, hogy ez erős anyag vizuálisan. Más, meglepő, művészi.

Másodszor, ahogy a zenét és a festményeket használja. Az sokkoló, amit a képekből kihoznak. Emlékszem, Brandt első rémálma valósággal megütött. Horror lett, pedig csak rajzolt, csak álom, mégis nagy az ereje. A későbbi álmokra már rákészültem lélekben, de még így is ki tudták váltani a borzongásom.

A zene más élmény volt, gyönyörűen használják benne a klasszikusokat. Ahogy egy-egy Mozart és Csajkovszkij dallam felcsendül, összhangban a képekkel, az egyszerűen szép. Ezek nagyon tetszettek – jobban, mint a modernebb zenék használata, noha azokban is megvan az ötlet szikrája.

Művészi, harmadszor a mese vizualitása. Emésztenem is kellett – ahogy közben mesélem, a modern művészet nekem nem tetszik. Az itteni szereplők pedig egyenesen kubisták, szürreálisak. Ruben orráról inkább eszembe jut egy elefánt, mint ember. De a több szem használata, a mindenféle furcsa fejek és szemek is sokkolóak. Így látni olyan képeket, mint Botticelli Vénusz születése vagy az Olympia… durva.

Intellektuális mese, egészen egyedi, de rá kell készülni agyilag. Látni kell, nem csak nézni.

Ruben Brandt, a gyűjtő - 5/4 különös film, emészteni és látni kell, okos történettel, izgalmas vizualitással. Művészi.

https://www.youtube.com/watch?v=V6IP1wAUARY

Családos, humoros, boldogulós, stand up iparos.

Midge még fel sem dolgozta, hogy Joel nem fog visszajönni hozzá, ha marad a komikusi pályán, már a szülei házassága is válságba kerül. Rose fogta magát, Párizsba költözött, a család kénytelen utánamenni és hazacsábítani. Majd egy családi nyaralás következik, egy zsidó üdülőfaluban. Rose nagyon össze akarja hozni a lányát egy szalonképes fiatalemberrel, miközben Joel féltékeny, de nem képes Midge férjének maradni mégsem. Benjamin, egy minden tekintetben vonzó orvos tűnik fel a nő oldalán, akit az sem zavar, hogy Midge stand-up sztár akar lenni. Susie nagyon igyekszik is, hogy megteremtse az esélyeket. Elmennek turnéra, tévés szereplésre készülnek. Lassan a család előtt sem lesz titok Midge ambíciója, és mindenki a maga módján birkózik meg a helyzettel.

Rájöttem, nem tudom jól elmesélni, miről szólt ez az évad. Egyszerűen annyira sodró, annyi ötlet van benne, több szálon vezetett cselekményű, hogy nehéz eldönteni, mit ragadjak ki. Mert minden fontosnak tűnik, szinte minden humoros és van mélyebb része is.

Ahogy korábban a Gilmore Girls, a Bunheads is, Amy Sherman-Palladino e sorozatában is megtalálta az egyensúlyt, ahol az eseményeknek van humora, de életszerűek, szórakoztatóak, van bennük dráma is. Tartalmas, minőségi szórakozás, amire könnyű rákattanni is.

Ha a szerelmi szálakat nézem, Benjamin vs. Joel van az évadban. Benjamin álompárnak tűnik, aki jól néz ki, jól keres, és tolerálja Midge minden bogarát. Ő a túl szép, hogy igaz legyen lehetőség. Joel fejlődött, jobb ember most, mint egy évaddal korábban. Felnőtt, rendes céljai lettek. Támogatja Midge karrierjét, törődik a gyerekeivel, de egy komikus férje nem akar, vagy talán nem is tud lenni. Ezt érzem a tragédiájuknak, mert Joel szereti a nejét. Midge is szereti, és mégsem tudnak együtt lenni.

Karrier – elkezd beindulni. Kapunk részeket Midge műsoraiból, amelyek egyre jobbak. A tévés fellépése különösen tetszett, de az se volt semmi, amikor a táborban észrevette az apját a hallgatói között. Döntést is kell hoznia, mennyire vállalja ezt be az életének. Feleség vagy komikus? Mondjuk, szerintem Benjamin ezt nem várná el, de Midge eljut odáig, hogy egyiket tudja csak teljes szívvel csinálni.

Tele van a sorozat emlékezetes szereplőkkel. Mindenki mellé tudok írni valami olyasmit, amin mosolyogtam, vagy amin gondolkozhattam. Abe, aki koppan egy nagyot, amikor kiderül számára, hogy a fia, akinek állást akar szerezni, már most magasabban van, mint ő maga. De aki szembesül azzal, hogy mivé változtatta a munka, a labor, és milyen ember akarna lenni e helyett.

A casting is nagyon jól sikerült, a régiek és az új karakterek is jó színészekkel, jól vannak megformálva. Zachary Levi az itteni szerepével lett annyira szimpatikus, hogy a Shazam is érdekelni kezdjen. Brosnahan nem véletlenül nyert Emmy és Globe szobrot is. Tony Shalhoub is nagyon elemében van itt, de szinte bárkit kiemelhetnék.

A párbeszédek sziporkáznak, pörögnek. Gilmore Girls feeling van bőven.

Az egésznek van egy olyan szórakoztató, bájos hangulata, hogy az ember csak nézné és nézné tovább. A 3. évad berendelve már, várunk vissza mrs. Maisel!

The Marvelous Mrs. Maisel - 5/4,5 jó színészi játék, szórakoztató és bájos történet, remek párbeszédekkel. Csajos kötelező!

https://www.youtube.com/watch?v=76bH1b9XreE

Cím: Ad Astra

Készítők: Brad Pitt megint aktivizálta magát, és itt ő az abszolút főszereplő. (A Tarantino filmben azért bőven van, akivel osztozhat a rivaldafényen.) Az apját Tommy Lee Jones játssza, szintén olyan színész, aki jól szokott szerepet választani.

Műfaj: sci-fi, talán kicsit kaland is.

Cselekmény: Clifford McBride űrhajós volt, aki kockázatos küldetésre indult. 20 éve indult a Neptunusz felderítésére. Felnőtt, katonai mérnök fia eredhet a nyomába, és derítheti fel az apjával történteket, amikor a bolygón intelligens tevékenység bizonyítékát lelik meg.

Várható megjelenés: 2019. május – hamarosan.

Miért várós?

• Brad Pitt.
• Kevés sci-fi kelti fel az érdeklődésem, de ez érdekel. Bízom benne, hogy a tudományos részen túl kalandfilmes elemeket is kapunk. (A Mentőexpedíció lebeg a szemem előtt.)
• Jó jel, hogy a Disney lesz a terjesztő – vagyis a látványvilágra nem lesz panasz. A Disney a gyengébb filmjeit is látványosra faragja.
• James Gray, a rendező hasonlította már A sötétség mélyénhez, Conradtól. Csak ez az űrbe vezet – érdekesen hangzik.

Gyilkossági nyomozós, misztikus, összeesküvős.

Carson és Michael összeszokott nyomozópáros, akik New Orleans gyilkossági osztályán üldözik a bűnt. A legújabb sorozatgyilkos az áldozatai miatt különleges: a holtak sok olyan vonással rendelkeztek, melyek arra utalnak, hogy valaki istent játszik titkon. A csontjaik erősebbek, két szívük van, mintha az egész szervezetüket feljavították volna. De mire bármire is rájöhetnének, valami történik a testekkel, pl. kigyullad a hullaház és minden megsemmisül. Valaki van a háttérben, aki nagyon nem akarja, hogy bárki a nyomára akadjon. De a páros összetalálkozik a titokzatos Deucalionnal, aki hihetetlen történettel áll elő: mesél egy orvosról, aki a halhatatlanság titkát kereste. Aki bűnözők lopott holttesteiből új embert varrt össze és árammal életre keltette. Aki ma már Heliosnak nevezi magát, de egykor dr. Frankenstein volt, és Deucalion az első teremtménye, aki mestere ellen fordult.

A jó történetek örökké élnek. Minden korszak a saját képére faraghatja, hozzá lehet tenni, vagy éppen venni el belőle. Frankenstein most a mozikba is visszatért, hiszen éppen megy egy film a regény születéséről és Mary Shelley személyéről. Készült a történetből már ifjúsági regény, de Dean R. Koontz is 5 kötetes sorozatot szentelt a történet újjáélesztésére.

A Frankenstein-ciklust hosszan tudnám méltatni, de most igyekszem visszafogni magam. Ötletes, izgalmas, krimi és thriller határán mozog, sok emlékezetes szereplővel és olyan kérdésfeltevésekkel, melyek a szerzőt az óta sem hagyják nyugodni, hiszen korunk technikája is sok-sok hasonló kérdést vet fel (a Jane Hawk sorozat másként, de e témát variálja).

A filmesek is meglátták a lehetőséget Koontz regényében, és bele is vágtak a projektbe. A terv az volt, hogy egy filmmel megágyaznak, majd sorozatot indítanak a kötetek alapján. A film elkészült, nagyot bukott, a sorozat esélyt sem kapott.

Roppant elfogult vagyok a történettel, de amit ezzel a filmmel műveltek… meg se próbálom mentegetni, mert egyetlen jó dolog van csak benne: a regény, amiből készült.

A forgatókönyv pocsék. Ebben a történetben rengeteg a potenciál, van benne összeesküvés, orvosi horror, a háttérben egy szerelmi szál, thriller, sorozatgyilkos, emberségről kérdések. Itt meg összeömlesztettek mindent, semmit nem mesélnek el rendesen, csak belekapnak témákba és konfliktusokba. Ami úgy érthető, hogy ez csak az alap, amelyet a sorozatban építettek volna tovább. De akkor is! Összeszedettebben, feszültebben, jobban kellett volna elmesélni!

Miért szörnyeteg Victor? Itt nem tudjuk meg. Deucalion mire képes, hogy lett szabad? Nem tudjuk meg. Akármilyen kérdést teszek fel, nem tudjuk meg a filmből a választ. A könyvben imádtam, ahogy Erica öntudatra ébred, ahogy egy babából érző lény lesz, akit aztán Victor ezért elpusztít – itt ez sem volt meg. Michael és Carson lassan szárba szökkenő kapcsolata, itt még nyomokban sincs meg. Mi van ebben a filmben?

Káosz, sötétség. A cselekményen túl a látványvilág is siralmas. Tele van ronda éjszakai felvételekkel, az akciók esetlenek, arról már nem is beszélek, hogy a szörny nem szörnyű kinézetű. Egy kis sebhely, és kész? Könyörgöm, ő Frankenstein szörnyetege! Az lenne a poén, hogy míg Victor jóképű, megnyerő, ő az igazi szörny mégis, nem Deucalion.

Mindenkinek a regényt ajánlom! Az remek, ez a film meg pocsék.

Frankenstein újratöltve - 5/1 hogy lehetett ezt tenni az egyik kedvenc regényemmel? Béna, ronda és a színészek is…

https://www.youtube.com/watch?v=55r6b88guQY