Jennifer Lawrence fiatal kora ellenére terjedelmes filmográfiával rendelkezik, már sok mindent játszott. Egy szóból/szakmából, és egy képből rájöttök, melyik filmjében ki volt?
1: kém
2: játékos/lázadó/jelkép
3: alakváltó
4: háziasszony
5: szexfüggő
6: anya
Megoldás: Tovább!
Gyereknevelős, kapcsolatos, családdá válós.
Pete és Ellie boldog házasok, akikkel most minden rendben van. Anyagilag is jól állnak, a kapcsolatuk is erős. A nőben fel is merül, hogy már ideje lenne családot is alapítaniuk. De már egyikük sem fiatal, a férfit riasztja annak a gondolata, hogy nyugdíjasként menjen csemetéje ballagására. Poénból jegyzi meg, hogy inkább fogadjanak 
örökbe egy valamivel nagyobb gyereket. Ellie komolyan veszi, és mire észbe kapnak, már szülői tanfolyamon ülnek, és gyerekeket ismernek meg. Bár egy 5-6 évest, esetleg egy testvérpárt fogadnának be, mégis úgy alakul, hogy 3 testvér, kamasztól kisgyerekig költözik be hozzájuk. Miközben küzdenek a mindennapokkal, lassan igazi családdá kovácsolódnak – de akkor visszatér a gyerekek vér szerinti anyja, és újabb nehéz kérdésekkel kell megbirkózniuk.
Talán ez a film volt az utóbbi időszak legnagyobb meglepetése számomra. Ugyan olvastam, hogy sokaknak tetszik, jók a bevételei, (a kritikusok már jobban megosztottak) de nem vártam tőle sokat. Ehhez képest megfogott, és hol mosolyogtam, hol a könnyeim akartak kibuggyanni. Most úgy is itt a hosszú hétvége, ez jó moziélmény lehet bárkinek.
A hagyományos értelemben családi film, és nem olyan fantasy kaland, mint a Karib-tenger kalózai volt. Mégis, van benne rész a kisebbeknek, nagyobbaknak is. Mivel több korosztály kap fontos szerepet a filmben, könnyen lehet olyanra bukkanni, akivel lehet azonosulni. Kisgyerek, kamasz, felnőttek szülő és nagyszülő korban is.
Plusz, eleve a családról szól. Amit nem a vér tesz igazivá. Konkrétan fel is merül a kérdés, hogy kevesebbet ér-e egy ilyen instant család, mint amit vér is összeköt? Ellie és Pete sajátjaként szereti a gyerekeket, akik egy ponton apának és anyának kezdik el szólítani őket. Akkor ez miért lenne kevesebb? Azt azért nem mondom, hogy kedvet kapsz a filmtől az örökbefogadáshoz, de azt szépen bemutatja, hogy ez is igazi család.
Sokat mesélnek arról, mit jelent szülőnek lenni. Miért éri meg annak lenni. Tetszett, hogy nem egy rózsaszín propagandát láttam, amiben minden könnyen sikerül. Itt megmutatják azt is, milyen harcok vannak. A fegyelmezés nehézségei, egy házaspárra milyen terhek kerülnek, a gyerekek érzelmi viharai. Mert az azért fejbe csapja a nevelőszülőt, amikor az egyik percben még apa és anya, a következőben meg azt vágják a fejükhöz, hogy nem is az igazi szülei.
Mégis, könnyed ez a film, és odafigyeltek arra, hogy a hangulatot mindig feloldják. Tettek bele szép számmal poénokat, még egy remek filmes utalást is kaptunk (a nő, aki leutánozná a leendő NFL sztár örökbefogadásának Sandra Bullock feldolgozását).
Egyedül a végén éreztem azt, hogy nagyon mese kezd lenni a történet. Ahogy a zárásnál, a családi pikniken mindenki boldog és olyan nagyon szereti egymást… épp csak a szivárvány és az unikornis nem volt még jelen.
Jó a casting. Rose Byrne már abszolút az anya karakterek korába ért, nem is először játszik ilyesmit. Jól áll neki. Mark Wahlberg az apa karakterét kapta, és a vígjátéki rutinjából simán megcsinálja. Ő nem először játszik apát, aki egy patchwork család része lesz. Újabban az ilyen lazább szerepei jobban is tetszenek, mint az akciófilmek.
Ha ez lesz a trend, akkor újra megszeretem a családi filmeket.
Instant család - 5/4,5 minőségi dramedy, ami megnevettet, de könnyeket is csal a szemedbe. Üzenete van.
A hölgyek visszatérnek igazságot tenni. The Good Fight, minőségi tárgyalótermi sorozat kevés szappannal. Már a 3. évad kezd, bár ez most csak 10 részt kapott. (Ennek is örüljünk!)
Még azt is előnyére írjuk, hogy egyből szinkront is kap, míg az angolosok természetesen eredetiben követhetik.
Családos, iskolás, barátságos, kosztümös.
A legutóbbi események több szigetlakó életét is megváltoztatták. Marilla és Matthew kénytelenek bentlakókat fogadni a farmon, hogy fizetni tudjanak a banknak. Nem is sejtik, hogy csalók költöztek be hozzájuk, akik Avonlea minden lakójának megtakarítását kicsalnák egy aranybánya illúziójával. Szerencsére Anne elég kíváncsi, hogy a legnagyobb bajt elkerüljék. Édesapja halála után Gilbert világot akar látni, és elszegődik egy hajóra fűtőnek. Itt összebarátkozik egy színes fiatalemberrel, akit haza is hoz magával a szigetre, és életcélt is talál magának: orvosnak készül. Miközben a lányok készülnek bálra, műsorra, a sziget lakóinak meg kell birkózniuk egy új, modernebb tanárral is, vagy egy menekülő menyasszonnyal, aki az oltár előtt hagyja ott a vőlegényét.
Nem bírtam ki, az első után a 2. évadot is gyorsan végignéztem. Azt kell mondanom, függőséget vált ki a sorozat. Annyira jól vezetik a cselekményt, hogy egyik rész után indítja az ember a következőt, és a végén komolyan depressziós lesz attól, hogy a következő évadra még várni kell.
Még mindig azt tudom mondani, hogy egy nagyon szerethető, pozitív és családbarát sorozatról van szó. Szíve van, hangulata és mégsem giccsesen édes. Éppen azt tudtam ebben az évadban nagyon értékelni, hogy ebben a XIX. századi környezetbe milyen modernebb témákat is fel tudtak dolgozni nagyon ízlésesen. Ezek nagyja ráadásul a regényekben nincs benne, a sorozatkészítők teszik ezzel is többé az élményt.
Ilyen a homoszexualitás kérdésköre, amit több szempontból is megmutattak, de tényleg nagyon ízlésesen és visszafogottan. A gazdag nagynéni, aki leélte az egész életét a szerelmével, akit a család csak barátnőnek hitt. És most eljutnak oda, hogy az unokahúga képes megölelni és elfogadni olyannak, amilyen. Vagy a tanár, aki annyira szégyelli a hajlamait, hogy nősülne és megkeseríti annak a fiúnak az életét, aki szintén a saját neméhez vonzódik, és nem titkolja ezt annyira, mint ő maga. Toleranciára, elfogadásra nevel ez a sorozat, és helyenként a szövegezése is nagyon lírai lett.
Az emancipáció is sokkal erőteljesebb ebben a sorozatban. Az eredetiben Anne a tipikus korabeli nőideál életét kapja majd, feleség és anya lesz. Itt vannak más modellek, és Anne már most modernebb nézeteket vall a házasságról, mint a regényben tette.
Jó a sorozat időkezelése is. Érezni, ahogy telik az idő, és a cselekmények kibomlanak, de közben minden rész mozgalmas. Akadnak humorosabb, de drámai részek is benne, minden igényt ki tudnak elégíteni.
A casting még mindig erős. Továbbra is állítom, hogy ad a sorozatnak, hogy nem a szokásos, csodaszép emberek alakítják a szereplőket. Magamon is észreveszem, hogy mennyire igaz az, hogy a karakterüket, a tulajdonságaikért szeretem meg a szereplőket, és így megszépülnek a szememben ezzel együtt. Amennyire nem tetszett az elején az Anne-t alakító Amybeth McNulty külleme, most annyira nem tudom elképzelni egy szebb kislánnyal a szerepben.
Ez egy határozottan értékes sorozat, aminek tényleg csak annyit tudok felróni, hogy kezd nagyon eltávolodni cselekményében az eredeti regényektől, ha a szellemiséget tartja is.
Anne with an E - 5/4,5 a regényektől távolodik, de jó történetei, szerethető szereplői, hangulata van továbbra is.
Cím: Yesterday
Készítők: az új Danny Boyle film. A tartalom alapján illik is a munkásságába, hasonlókból jókat szokott csinálni. A casting érdekes. Akadnak benne nevek, mint Lily James (női főszereplő), Ed Sheeran, Ana de Armas. Új arcok is jönnek, a férfi főszereplőt, Himesh Patelt pl. szerintem még nem láttam semmiben.
Műfaj: zenés, romantikus komédia
Cselekmény: Jack egy baráti összejövetelen gitározik, énekel. Mindenkinek nagyon tetszik a dal, és szinte sztárként ünneplik érte. Jack nem is érti: az egyik legismertebb Beatles dal volt, és azt hiszik, ő szerezte? A neten kutat kicsit, és rádöbben, ő az egyedüli a világon, akinek emléke van a zenekarról. Mintha a Beatles nem is létezett volna. Ő pedig megindulhat a sztárrá válás útján, hála a Beatles daltudásának. De a siker nem tesz boldoggá.
Várható megjelenés: 2019 nyara
Miért várós?
Megszállott, halottasházas, kísértős.
Megan tönkretette az életét: egy lövöldözés közben lefagyott, a társa megsérült, és a nő magát hibáztatta. Inni kezdett, gyógyszereket szedett, függő lett. Elvesztette az állását, a párját is. Most kezd jobban lenni, és a mentora, az ápolónő Lisa szerez neki egy állást a hullaházban. Megan lesz az éjszakás, kezeli és rögzíti a beérkező holtak adatait. Egyik éjjel fiatal nő testét hozzák be, a neve Hannah Grace. Megan nem tudja az adatait rögzíteni, sorra meghibásodnak a gépek. Egy férfi betör az intézménybe, és a testet akarja elégetni. Megan rendőr ösztöne 
bekapcsol, és megpróbálja lenyomozni a testet, miközben a rendszer egyre jobban összeomlik, és mintha valaki lesne rá. Kiderül, Hannah 3 hónapja halt meg egy ördögűzés közben. Megan pedig egyre biztosabb benne, hogy a démon még itt van, és vadászik.
Kattog az agyam, kinek lenne érdemes ajánlani ezt a filmet. Adná magát, hogy a horror szerető nézőknek. Csak éppen, aki annyira benne van ebbe a zsánerben, az ennél sokkal jobb filmeket is ismer és néz. Annak, aki csak kedvelő, de nem rajongó? A másik ötletem azok lennének, akik Shay Mitchell miatt ülnének le elé. De, valljuk csak be, nem miatta néztük a Pretty little liars évadait sem – én legalábbis biztosan nem. Ha valaki mégis őt szerette benne, kétlem, hogy a csajos intrikák kedvelőjeként most olyan szívesen nézne egy hullaházi, démonos vérengzést. Akkor maradnak a horror kedvelők?
A történet nem hoz olyan elemeket, amivel meglepne minket. A karaktereket az elején megismerjük, és nem derülnek ki titkaik, nem lesznek bonyolultabb alkatok sem. Pont olyanok, amilyennek az elején tűnnek.
Rosszabb, hogy a természetfeletti szál sem okoz meglepetést. Már a nyitányban látjuk az ördögűzést, látjuk a lány szemén, hogy mi történt meg és mi nem. Később meg ez lesz az a nagy rejtély, amit Megan kinyomozna. Miközben te, nézőként, pontosan tudod, hogy mi történt, és most mi történik.
Mintha komolyabb korhatár besorolása is lenne, a látvánnyal se érik el az ingerküszöböm. Nem néz ki jól, ahogy a démon kicsavarja az emberek testét. Nem véres, nem is ijesztő, simán csak furcsa. A démon megjelenése is ez a kategória: az agyammal felfogom, hogyan akar ijesztő lenni, de nem az. A CGI sem elég erős. Van egy jelenet, amikor a démon által megszállt lány szinte mutáns pókként mozog. Az pl. sokkal inkább lett röhejes, mint ijesztő.
A látványa ilyen, így inkább jump scream elemekkel operálnak. Aki már látott pár ilyen filmet, neki a pulzusa se fog megemelkedni. Annak lehet még ijesztő, akinek ez az élmény egyelőre kimaradt. Akire frászt hoz a semmiből hirtelen felbukkanó és megragadó kéz.
A casting miatt se hiszem, hogy sokan leülnek elé. Shay Mitchell a női főszereplő, akinek még mindig a Pretty little liars a legismertebb szerepe. Mellette mellékszerepel Stana Katic, aki meg a Castle nyomozója volt. Mondjuk, a film ismeretében meg is értem, miért nem Vera Farmiga formátumú horror színésznő játszik benne…
Nem tudott nem eszembe jutni a Boncolás. Az a film annyival jobb ennél, hogy aki még nem látta, inkább azt keresse meg e film helyett. Jobb a története, a látványa, a színészi alakítások benne. Ez csak annak, aki nem akar igazán megijedni sem.
Hannah Grace holtteste - 5/3 jump scream elemekre épülő horror, amiből hiányzott a meglepetés. Egyszer nézhető.
Bár inkább Marvel, mint DC moziban, azért a DC verzum is kínál olyan zenét, amit szeretek.
Pláne, ha Hans Zimmer a zeneszerző.
Hallgassuk meg Superman repülős dalát...
Művészetes, értékesítős, halálos.
Josephina egy galériában dolgozik, és vár a nagy kiugrási lehetőségre. Helyezkedik, ennek megfelelően alakítja a szerelmi életét is. Egykori szeretője, Morf Vanderwalt sikeres kritikus, akit újra az ujja köré csavar, és kedvére manipulál. De a nagy áttörés otthon éri, miután holtan találja a lakóház egy bezárkózott, csövesnek tűnő lakóját. Csak a férfi macskájáért megy be a lakásba, de rengeteg különös és megragadó festményre bukkan. Dease 
végrendeletében a képek elpusztítását kérte, de Josephina azt hazudja, a kukában találta őket, és elkezdi piacra dobni őket. Szenzáció lesz, vagyonokat fizetnek a képekért, mindenki erről beszél. Josephina már egy feltörekvő művésszel kokettál, és még feljebb tör. De aztán hullani kezdenek körötte az emberek. A képekkel van valami, mintha halál járna a nyomukban.
Ok, szeretem a horrort, de ezzel most zavarban vagyok kicsit. Szabad egyáltalán ezt a filmet horrornak minősítenem? Vagy van olyan, hogy művészfilmes horror? Hát…
Egyrészt, az gyorsan átlátható, miért horror. Mert hullnak benne a szereplők, néha egészen válogatott módon. Látunk itt olyan művészeti tárgyat, ami kitépi a megtekintő kezét, aki aztán szépen elvérzik a kiállítás közepén. Lesz, akit felakasztanak. És még sorolhatnám. Nem mind ötletes, de pont az benne az érdekes, hogy ilyen is, olyan is akad a filmen.
Mindennek ellenére az érzelmi ijesztés vagy feszültség nem volt meg. Nem mutattak semmi igazán ijesztőt, nem voltak olyan hanghatások sem, hogy a hideg futkosson a hátamon. Még a festményeken megjelenő egy-egy arckifejezés volt a legdurvább, de ez se ért el olyan szintet, hogy az ingerküszöböm átlépte volna.
Ellenben, a művészet minden részét áthatja a filmnek. És görbe tükrön keresztül mutatja. Megkérdőjelezi a modern művészeteket, nem is egyszer. Nem is tudom, mi volt inkább groteszk és fekete humor: amikor a híres művész műtermébe érkező vendég a szemetesbe kivitelre váró kukászacskókra hitte azt, hogy nagyon eredeti alkotást lát, vagy amikor fél nap járkáltak a múzeumban a látogatók a leszakított kezű halott körül, mert azt hitték, ez is a műalkotás része, mire valakinek leesett, hogy igazi a hulla és a vér is. Ha ennyire nem látja még a szakma se, mi a művészet és mi nem, egyáltalán művészet az?
Elítéli a film a nyerészkedőket is. Nem véletlen, hogy ki és mikor hal bele abba, hogy üzletelt a képekkel. Mintha azt sugallná ez az egész, hogy azzal, hogy művészetből árucikk válik, bűnt követnek el, amiért büntetés jár. Az már nem is igazi művészet, már csak puszta divat és kereskedés, mélyebb értékek nélkül.
Cselekményben lassú a film, és nekem nem hiányoztak volna a magánéleti szálak se. Abszolút nem érdekelt, hogy Josephina szerelmes-e az aktuális pasijába, vagy csak kihasználja. Amikor meg valaki szenvedett, kifejezetten nem érdekelt a film.
De a szereposztás, az megint erőteljes. Ebben a Netflix nagyon erős. Jake Gyllenhaal megint hoz, remekül, egy nagyon más karaktert. Rene Russo, Toni Collette, John Malkovich elvégszavazgatnak egymásnak. Jobb lett volna, ha valamelyikük szimpatikus, de ez a film antihősökkel van tele. Még Morf (Jake) se szimpatikus benne.
Egyszer elment, de bőven elég is volt belőle ennyi. Nem fogott meg.
Velvet Buzzsaw - 5/3 horror és művészfilm egyben? Furcsa volt, még akkor is, ha nagyon bírom Gyllenhaal-t.
Cowell és az Így neveld a sárkányod, gyerekkönyv-sorozat.
A 2. részben Hablaty kalózkodni tanul, és megismeri Alvint.
Más, mint a mese, de jó!
Azt hiszem, a szerelemről is tanultam néhány dolgot. Nem mindenki számára ugyanolyan. Olyan sokféle formát önthet. És hogyan lehetne bármi rossz az életben, ha azzal tölthetjük, akit szeretünk? (Anne)
(Amy próbál egy kis rendet teremteni az őrsön, de senki nem dob ki semmit. Csak, amit nem kellene.)
(Max próbál beilleszkedni a rákos csoportba, ha a humoruk neki nem is jön át.)
(Bevetés előtt a csapat beszélget.)
(Jack le van törve az ereje elvesztése miatt, Cass talál vigasztaló szavakat.)
A múltad, ahonnan jössz, fontos. De nem annyira, mint a jövőd, ahova tartasz. (Odaát)
(Lizzie a színházban a buta kérdésekre idővel visszaszól.)
(Dr. Glassman már poénkodni is tud, amikor Shaun sietne vele a kemoterápiára.)
(A gyilkosság helyszínén egy magassarkú maradt a holttest mellett. Azonnal érkezik is a rendőri riposzt.)