Reklámkampányt tervező, régi érzelmekkel szembenéző, szerelmes.

Wren egyszer már megtalálta a nagy szerelmet. Egyetemista volt, akibe a nagynénje, egyben gyámja belenevelte, hogy nőként is lehet sikeres és karrierista, nem kell a szerelmet választania. Szinte el is várta, hogy amikor az álmodozó Owen magával hívta Kaliforniába, mondjon nemet, és építse a saját karrierjét. Most Wren egy kis cégnél dolgozik és szereti, reklámkampányokat dolgoz ki és tartja életben a vállalkozást. Ugyanakkor magányos is, akinek egyetlen társasága otthon a cicája. A cégnek muszáj új ügyfeleket szereznie és egy nagy fogás közeledik. A gond csak az, hogy az a csak Owen cége, aki a nagynéni várakozásaival ellentétben milliomos sikerember lett és vonzó agglegény. Wren kénytelen szembenézni a férfival és a régi érzésekkel, melyeket az idő és távolság sem tudott elhalványítani. De Owen meg tudná bocsátani, hogy elengedte a kapcsolatukat akkor?

Már csak azért is járt neki egy esély, mert a Meggyőző érvek nem az a Jane Austen történet, amit gyakran elővennének és feldolgoznának. Miközben a Büszkeség és balítélet feldolgozásokba bele lehet fulladni, ez kevesebb figyelmet kapott.

Azonban nem lehet azt mondani, hogy túl sok kapcsolódási pont lenne. Wren és Owen az egyetemen együtt olvasták a könyvet, mindketten szeretik is. Az egyikük a macskáját, a másik a cégét nevezte el utána. Idéznek belőle, és szóba kerül többször is a könyv. A cselekményben meg az alaphelyzet lehet ismerős: a férfinak el kellett menni, mert nem volt elég sikeres és gazdag, hogy elvegye a nőt, akit szeretett. Most visszatér, és kérdés, lehet-e nekik még egy esélyük. Ez az alapja mindkettőnek.

Itt próbáltak hozzá modern történetszálakat keverni, csak éppen nagyon limonádé lett, mintha egy gyenge, csajos sorozat egy epizódját láttam volna. Vásárolgatnak, bulikba mennek, ruhát válogatnak. Nagyon sok az üresjárat benne, ami nem nagyon vezet sehova, noha maga a film sem hosszú, nincs másfél óra sem.

A szerelmi szálból meg kimaradt a szenvedély. Egyik szereplőről sem lehet elhinni, hogy valakibe szerelmes lenne. Nem éreztem a szereplők között kémiát. Pedig nem egy pár akad benne, ha jól számolom, három szerelmes pár lesz a végére, és közben is volt flörtölés. De valahogy… semmilyen érzéssel.

Igaz, azzal mindig bajom is van, főleg olvasva, ha sok idő eltelik, aztán a szereplők ugyanolyan hévvel élik meg az érzéseiket, mintha nem telt volna el több, mint egy évtized. Ezt nem tudom elhinni, hogy se Owen, se Wren nem tudott továbblépni, és csak sóvárogtak egymás után. Mások lettek, Owen ezt ki is mondja, hogy lehetne az érzelem és a folytatás ugyanolyan, mintha nem változtak volna?

Ha már a gondjaim. A szereposztás. Alicia Witt nem ellenszenves nekem, a kedvenc tini horrorom főszereplője ő volt. (Igen, nekem nem a Sikoly, hanem a Rémségek könyve volt a kedvencem Jared Letóval.) Csak éppen az idő telik, és kifejezetten rühellem, amikor sokkal fiatalabb karaktert játszanak a színészek, mint a saját koruk. Witt 43-44 volt, amikor kb. 34-35 éves Wren. Azért az évtizednyi különbség látszik, ha jár is a dicséret a sminkesnek. Ok, legalább azért jár a pont, hogy McRae is 1 éven belül van hozzá képest, így legalább nem áll elő A ruhakészítő fura szereposztása.

Tanulságot nem vonok le, mert romantikus közhelynél nincs több benne.

Nem fájt nézni, de nem is élmény. Csajos romantika egy délutánra és annyi elég is belőle.

Meggyőző érvek – 5/3 egyszer elmegy, vannak aranyos jelenetek benne, de semmi átütő nem akadt benne.

Meggyőző érvek. 2020 HD - YouTube

Rendőrös, utcákat megtisztító, szervezetet modernizáló.

Chicago rendőrei továbbra sem pihenhetnek meg. Ám mielőtt az utcák megtisztítása lenne a cél, a saját soraikban is rendet kell tenniük. Atwater a saját bőrén tapasztalja meg ezt, mert nem hajlandó hallgatni, és kiáll az egymásnak falazó, többek közt rasszista kollégák ellen. Összefognak ellene, és a csapat hiába próbál segíteni, ezt a helyzetet nem lehet könnyen megoldani. Az új felügyelő, Samantha Miller is célul tűzte ki a szabályos működést, és minden szabálytalanság megszüntetését. Hankkel alkut is tudnak kötni, és a régi, nem szabályos módszerek egyre inkább tűnnek el, noha akad egy-egy olyan eset, ahol élet-halál kérdése lehet, hogy lazábban kezelnek-e egy-egy előírást. Miközben Hailey és Jay kapcsolatba kezdenek, Kim és Adam közösen dolgoznak a gyászuk feldolgozásán, majd Kim belevág egy gyermek befogadásába és felnevelésébe is.

Ahogy a tűzoltók és a kórházi dolgozók élete is folytatódott a sorozatban, a Chicago PD is megkapta ugyancsak csökkentett epizód számmal a soron következő évadát. Számomra ez az a Chicago sorozat, amit egyre unalmasabbnak és érdektelenebbnek érzek, de az átívelések miatt még rászántam magam a 8. évadra.

Igaz, a COVID miatt az nem éppen akadt benne. Talán csak 1-2 alkalommal bukkant fel valaki a másik sorozatokból, nem volt crossover epizód sem. Legfeljebb emlegettek más karaktereket, de lényegesen azokhoz nem tettek hozzá semmit.

Ha már COVID. Ebben a sorozatban nem tettek erre súlyt, inkább egy másik jelenséget vettek nagyító alá. A rendőrség megítélése, rasszizmus. Itt egyértelműen azt erősítették meg, hogy duplán gond van. Nem csak a rendőrök engednek meg maguknak törvénytelen eszközöket, de a faji előítéletek ellen is küzdeni kell még a szervezeten belül is. A rasszizmust egyértelműen elítéli, és Atwater miatt egy teljes külön szálat szenteltek annak, hogy a rendőröknek mind kéknek kellene lenni, nem fehérnek, feketének, sárgának, stb.

A Chicago PD valahol a határon foglal helyet abban a kérdésben, hogy milyen eszközök megengedhetőek. Direkt olyan helyzeteket írtak bele, amikor a törvényes megoldás áldozatokkal jár. Emberek halnak meg és mintha a szabályzás a bűnözőket segítené. Hank korábban a tűz ellen tűzzel elv híve volt, most azért sokat szelídült. Talán ezért is annyira tragikus, hogy amikor személyes érdekek is képbe kerülnek, visszatér az a régi motoros, akivel annak idején Casey összeakasztotta a tengelyt. Nem merik azt mondani, hogy mindig szabályosan kell eljárni, de azt sem mondják ki egyértelműen, hogy a szabályok a rosszak és változtatni kell. Sajnálom is, hogy nem bátrabb az állásfoglalás.

Természetesen, most is van benne nem is kevés szappan. Itt is zavar, hogy lassan már mindenki járt mindenkivel és egyes párok nem bírnak sem együtt, sem külön lenni. Valahogy fura is, hogy a nyomozások és az ügyek komorak – a sorozat a Chicago szériák közül a legsötétebb hangulatú – mégis azon kellene izgulni, hogy Hailey ki tudja-e mondani, hogy szeretlek, vagy Adam és Kim ezredszerre is megpróbálják együtt. Unom ezeket, és ennek a sorozatnak nem tesz jót, hogy szerelmi szálakkal ívelnek át.

Új színészek közül egyet érdemes kiemelni, különben nem is igen voltak új szereplők benne. Nicole Ari Parker érkezett állandó mellékszereplőnek, érdekel is, mennyire ragad a sorozatba a felügyelő alakja. Üde színfolt volt az elvhűsége, majd meglátjuk.

Továbbra is ez a szerintem leggyengébb Chicago, de ez is folytatódik majd. Sajnos? Passz.

Chicago PD – 5/3 a rendőri ügyek nagyon egyformák, és unom is őket. Kb. ez a helyzet a magánélettel is.

Chicago Fire Season 8 Teaser | 'Chicago Wednesdays Return' | Rotten Tomatoes TV - YouTube

Ez most nem kakukktojás.

Mi a közös az 5 képen látható férfiban?

Megoldás: Tovább!

Mágiáért küzdő, hercegnőnek párt kereső, álmokat kergető.

A királyságnak sok a gondja. Az özvegy király mániája a feltalálás, erre költi mindenét, de a termékei aztán nem kellenek senkinek. Már annyira eladósodtak, hogy a szakács is felmond, és egy üzlet sem hajlandó további hitelt vagy ételt nyújtani az udvarnak. A kastély romos, a hercegnőt pedig csak a tudományok és a tanulás érdekli, mindene a matematika és a fizika. A kamarás a megoldást a hercegnő férjhez adásában látja, de a lány próbát hirdet a kérőinek, abban reménykedve, hogy egy tudós elme, egy professzor nyeri el a kezét. Azért egy népi babonának is ad esélyt: egy kölcsönkapott szentivánéji koszorút dob a folyóba, melyet a párja lel meg a mondás szerint, és elvezet hozzá. Miközben maga a Halál is a lányra pályázik, egy szakácsnak tanuló, de szívében tutajos fiatalember megleli a koszorút és útra kel.

Szinte már várom, hogy úra előkerüljenek a magyar népmesék is, és élőszereplősen megelevenedjenek a történetek. Ok, igazából erre nem sok esélyt látok, de az biztos, hogy német és szláv mesefilm bőven elérhető szinkronosan is.

A Szentivánéji koszorú egészestés mesefilm, és nem is egy olyan történet, amit már fejből fújunk. Még akkor sem, ha vannak a népmesékből ismerős motívumok benne: mint a próba, amellyel el lehet nyerni a hercegnő kezét. Igaz, ez nem a tipikus próba, nem a lány rejtvényeit kell megfejteni vagy elbújni előle.

A cselekmény annyira mozgalmas, hogy a játékidőt kitöltse. Több szereplő közt vált a kamera, és ha egyikkel éppen nem történik valami, a másik mozgásba lendül vagy egy mellékszereplő keveredik – általában humoros – kalandba. Ez a mozgalmasság nézeti el olyankor is, amikor már túlzó, amit a cselekménybe belevettek. Példának hozhatnám a halott királyné igazi személyazonosságát, vagy a képleteket, amiket a hercegnő hobbiból kidolgoz és kiszámol. Sok olyasmit is, ami nem írható úgy le matematikával, mint ahogy a mese igyekszik bemesélni nekünk.

A szereplők alapvetően pozitív alakok, még azok is, akik a rossz szerepét játsszák egy kis ideig. A lány egyik kérője, aki a Halál köpenyét és vele az erejét bírja, is csak egy sértett fiú, aki az anyjának akar bizonyítani. Ezt különben már megfigyeltem ezekben a mesefilmekben: nincsen igazi gonosz, legfeljebb megtévedt karakter, akinek van esélye megjavulni és aki nem olyan sötét figura, hogy igazán tartani kell a történet végétől.

Az már más kérdés, felnőtt fejjel mennyire találtam szerethetőnek a mese pozitív hőseit. Alapból irritált, ahogy a hercegnő mindenre képletet írt. Az is zavart, hogy Ondra – a szegény fiú – mennyire megszállottja volt a tutajozásnak, miközben fizikailag nem volt rá alkalmas, főzni viszont tudott, de csak nem akart szakács lenni. Igaz, az is túlzás volt, ahogy a család tiltotta a családi üzlettől, arról magyarázva, hogy gyenge szívvel született és nem való neki a tutajos kemény élete. (Azt most inkább hagyjuk, hogy néztek ki azok a tutajok. Egy sima menet a folyón halálosnak tűnik innen rajtuk.)

Van benne humor, többféleképpen is. Egyes szereplők fő célja, hogy poénokat mondjanak be. Mások vicces helyzetekbe keverik magukat és alapból a karakterükben bele van építve a komikus elem – ilyen a kérő is, a köpennyel. Nem is mindig tudtam, mi ötlet és humor vagy már túlzás. Pestis kocsin menni lánykérőbe…

Mivel mese, talán nem nagy elvárás lenne, hogy legyen eye candy faktor benne. Főleg, ha pl. a hercegnő feltűnésekor minden kérő majd elájul, milyen szépséges. Akkor nem játszhatta volna egy igazi szépség? Itt inkább hétköznapiak jelmezben.

Nem kiemelkedő, még csak nem is egy jó mese, de vannak kellemes pillanatai. Azt nem tudom mondani, hogy szerettem, de egyszer lekötött.

Szentivánéji koszorú – 5/3 a fordulatai kiszámíthatók, érezhetően gyerekeknek készült, egyszer elmegy a családnak.

https://www.youtube.com/watch?v=E-hWn77LQas

Cím: The Batman

Készítők: DC égisze alatt újabb Batman reboot. Bennem egyelőre félelemet kelt, de tetszik, hogy összhangba hozzák egy új képregénnyel, talán… nem fogom annyira utálni? Matt Reeves sikeres volt A majmok bolygója filmekkel, horrort is készített már, majd meglátjuk. A szereposztás nagyon ellenszenves, még nem emésztettem meg, hogy Pattinson lesz Bruce Wayne, Zoe Kravitz meg Macskanő. Még komolyan Andy Serkis Alfredja érdekel leginkább. Hát nem tudom… Farrell, mint a Pingvin? Azt sem tudom még elképzelni, mennyire veszik sötétre a sztorit, látványvilágot.

Műfaj: akció, szuperhős film

Cselekmény: Batman második éve üldözi a bűnt Gothamben. Egy összeesküvésre bukkan, melyben érintett a családja meg egy sorozatgyilkos is, a Riddler. Még nem sok, tény. Abból lehet sejteni pár dolgot, hogy a szereplők között van Macskanő, Gordon felügyelő, Pingvin meg a Falcone család is.

Várható megjelenés: most úgy tűnik, 2022 tavasz

Pilótaként dolgozni próbáló, rendszerrel szembemenő, életmentő.

Alexey született pilóta, ráadásul egy híres repülőmérnök fia, így mindig is ki volt jelölve előtte az út az égig. Csak éppen a fiatalembernek van egy kis gondja a szabályok követésével. Ha azok rosszak, ő bizony lázad és a maga módja szerint intézi a dolgokat. Legutóbb egy teherszállító cégtől rúgták ki, mert a fejes által szabálytalanul felpakolt és túlsúlyt jelentő kocsit dobta ki a viharban, nem az utasítás szerint az árvízkárosultaknak szánt segélyt. Az apja jár közben, hogy egy utasszállító cégnél, a családi kapcsolatot nem tudva alkalmazzák. Alexey a mogorva és ellenséges Zinchenko tanonca lesz, aki a fiatalember szolgálati lapját látva esélyt sem adna neki, de a közös munka során ráébred, hogy Alexey nagyon tehetséges, csak nem politikus alkat. Lesz ebből még bajuk, de életet is ezért tudnak menteni, amikor egy szigeten kitör egy vulkán és mindent felemészt a tűz.

Nem mondhatnám, hogy sok katasztrófafilm eszembe jut, ami repülőgépekhez kötődik. Most lett egy ilyen is, bár azért nem olyan vegytisztán katasztrófafilm, mint egy Holnapután vagy egy Pokoli torony.

Nézzük talán ezt a részét, és akkor le is tépjük egyúttal a ragtapaszt. Mert, ha valamibe bele akarok kötni a filmben, az a vulkánkitöréses szigeten zajló hihetetlen események sora. Ok, láttam már filmen olyat, hogy valaki lefutja a kitörő vulkán láváját, de itt elmennek addig, hogy az autó már süllyed a lávában, de mindenki ki tud menekülni, még a sofőr is a tetőn keresztül, miközben már szinte úszik a forró anyagban, utána meg még ki is sprintelnek a reptérre, miközben úgy ömlik a láva, mintha árvíz lenne. A felszállás meg az egyebek után azon már a szemem sem rebbent, amikor két repülőgép között kötelet feszítenek ki, és azon át mentik az utasokat egy kosárban – ami mégis hogyan került a gépre?

A film első fele azonban nem ilyen csodás mentés története, hanem egy becsületes fiatalemberé, akit pont ezért a rendszer mindenhonnan kilök. Ez lekötött, és még tetszett is, ahogy Alexey miatt most többen arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek magukkal, és hogy miképpen adták fel az elveiket. Mert látunk itt olyat, hogy a gazdag részvényes szegi a szabályokat és inzultálja a személyzetet, de mindezt tűrni kellene. De van sokkal rosszabb is, pl. amikor egy afrikai országban puccs zajlik. Érdekes az is, Alexey hogyan keres kiskapukat, miket kap érte, és hogyan változnak majd a körötte élők a hatására.

De magánéleti szálakat is kevergetnek. Több szereplő is kapott szerelmi szálat, de egyik sem uralkodik el a filmen, csak árnyalja azt. Alexey szeme egy szőke pilótanőn akad meg, a steward Andrey (ha már a többieket angolosan írom, őt is) a stewardess Vikát igyekszik randira hívni a film nagyjában, Zinchenko meg a fiát igyekszik megnevelni.

Vannak azért fura megoldások benne: amikor Alexandra szakít vele, annak elég banális oka van. A végén meg egy megváltozott névből kellene kitalálnunk, hogy a páros nem csak kibékült, de már házasok is. Még az is jobban működött, amikor Alexey az apjával békül ki, pedig igazából csak annyit láttunk, hogy a megtört fiatalember az apja vállára hajtja a fejét, aki ezt hagyja neki. Mégis, az átjött.

Pörgős, sok helyzetet variálnak, és ha nem is CGI látványdömping, olyan érzésem sem volt, hogy rossz nézni, amit mutatnak. A magánéleti szálakkal és némi becsempészett humorral még vicces is, ahogy az öreg róka – tehetséges ifjonc párosa működött a pilótafülkében.

Meglepő, de ismerős színészre is bukkantam. A főszereplő az a Danila Kozlovsky, akik a Vikings utolsó évadában orosz hercegként Ivarral szövetkezett, majd elárultatott.

Nem tudom jó szívvel azt mondani, hogy ez egy jó film, de szórakoztató és olyan hangulatomban talált meg, amikor vevő voltam a blődségeire (a vulkán nagyon ilyen) is.

Flight Crew – 5/4 igazából inkább 3, de jól szórakoztam rajta, és tetszett a sorok között a rendszerkritika.

https://www.youtube.com/watch?v=LzSK4DSyJJc

Sportolós, iskolát mentő, focis, mozgalmas, szerelmes.

Spencer tartja magát a fogadalmához: visszatér a Beverly Hills-i iskolából, hogy megmentse a környék középiskoláját a szakiskolává alakítástól. Az igazgató, Baker edző egy kamaszkori ellenlábasa, nem könnyíti meg a dolgát. Ha nem nyer állami bajnoki címet a csapat, az iskolának vége. Mi több, a sportolóktól elvárt iskolai átlagot is megemeli, így sok tehetséges játékos kiszorul az idény első felére, amíg sikerül Bakernek és Spencernek felzárkóztatnia őket annyira, hogy pályára állhassanak. Spencer mással is viaskodik: szembe kell néznie azzal, hogy Coop miatt milyen sebeket hordoz, és ez megrontja a barátságukat. Felmelegítette a kapcsolatát Laylával, ahogy Olivia is Asher oldalán kezdi az évet, de a két fiatal között egy nyári titok lappang. Fiatal, amerikai feketeként a rasszizmussal is szembe kell szállniuk, miközben azt is el kell dönteniük, merre tovább a középiskola után.

2 évadon át szenvelegtem, hogy mennyi minden nem tetszik ebben a sorozatban. Csak éppen középiskolás sorozat, amelyben sportolnak is, nem nagyon akad. Örökké meg nem lehet a Friday Night Lights évadait visszanézni. De, idén fogadalmat tettem, ha továbbra is csak szenvedek vele, befejeztem és nem nézem tovább.

Ehhez képest ez volt az eddigi kedvenc évadom. A legfőbb okot abban látom, hogy szüneteltették a Coop – Spencer barátságot és drámákat. Maga Coop is vissza lett véve, amitől fellélegeztem. Nem bírtam azt a lányt, és nagyon egyet tudtam érteni Spencerrel, amikor beolvasott neki. Jót tett a távolság és az, hogy többen is a fejére olvasták, hogy vissza kellene vennie. Meg tudta tenni, így sokkal jobban elviseltem, amikor az ő történetét bonyolították. Az sem egy rossz dolog, hogy az utcai bandákat is leépítették – az a szál szintén nagyon nem tetszett, és Coop vitte azt is.

Még mindig erőteljes benne a Spencer James megment és felkarol mindenkit projekt, de most volt annyi nyomora, hogy nem egy fekete Jézusnak akarták eladni. Most ő is vétett hibákat, megvoltak a leküzdendő démonok is. Igen, még mindig pokolian idegesít, ahogy az a nyaklánc folyton a nyakába lóg. Nagyon gengszteres, pedig ő van a jófiúnak eladva. Most is körbeugrálták, mint a nagy sztárt, akihez foghatót még nem is láttak. Így aztán mennyire hiteles, hogy izgulnia kell, kap-e valahová ösztöndíjat? NEM volt az.

Bőven volt meseelem abban, ahogy a Black Lives Matter mozgalmat kezelték, de jobb pillanatai is akadtak. Ahogy a szereplők a saját helyzetükkel néztek szembe, abban több volt a drámai erő, mint a bemutatott bűnügyben és Laura ügyészes szálával. (A meccsen való letérdelést meg nem értem. Mármint azt, azért miért kell kizárni a csapatokat?)

Az is tetszett, hogy az idei évadban nem a szerelmi szálakat variálták. Vannak fix párok, mint Jordan és Simone, meg voltak, akikről lehetett tudni, hogy az évad végére összejönnek, csak kivártak a készítők. Kevesebb szappanos időhúzást vagy kavarást engedtek be a történetbe az eddigiekhez képest.

A sport volt az, amiből több is bőven elfért volna a sorozatban. Mindig szó van róla, edzenek is a srácok, de lement úgy a bajnokság, hogy szinte semmit nem mutattak belőle. Értem, a drámára és a szappanra tették a súlyt, de a profilban akkor is ott van, hogy itt mindenki vagy sportoló, vagy egy sportoló családtagja, barátja, szerelme.

Elkezdték a szereplők sorsát is elvarrni – kiért finomabban, kiért elég merész vágásokkal. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy Simone az új sorozatával távozik, de arra sem vennék mérget, hogy Asher – Cody Christian – marad a 4. évadra.

Tényleg nagyon el akartam már kaszálni, most viszont várom a 4. évadot. A Homecoming annyira nem fogott még meg, majd meglátjuk, milyen lesz.

All American – 5/4 végig az indokot kerestem, hogy kaszáljam a sorozatot, de az idei részek maradásra bírtak.

https://www.youtube.com/watch?v=gA7IcXPHiiM

(Egy halhatatlan másképpen látja a világot.)

• Lehetetlent kérsz tőlem.
• Értem. Előbb-utóbb minden szó értelmét veszti. A "lehetetlen" már semmit sem jelent számomra. Túl sűrűn láttam. Évszázadok óta figyelem a bolygó szarakodását. Nincs lehetetlen, csak elkerülhetetlen. Az óceánok átszelése. A kontinensek meghódítása, a betegségek eltüntetése. Egy másik bolygóra való utazás. Minden, amit ma lehetetlennek hiszünk igazából elkerülhetetlen. Ráérősen közelít. De úton van. (Wu Assassins)

• Meg kell hagyni, fura érzés a gigászi lény felé sétálni. Van valami terved?
• Bejutunk, megkeressük a szívét, vagy akármijét, aztán kinyírjuk.
• Hát ez...
• Attól, hogy egyszerű terv, még nem biztos, hogy rossz.
• De nem is biztos, hogy jó.

(Aligátor Loki hümmög.)

• Látjátok? Ő benne van.
• Imádkozik. Szerinte meg fogunk halni. (Loki)

Egy éve elvesztettem egy jó barátomat, aztán még többeket a Covid miatt, aztán sok időt töltöttem azzal, hogy tagadtam, bármi bajom lenne. Menekültem a fájdalom elől. A jövőben remélem, inkább dolgok felé futok, mint menekülök előlük. (The Good Doctor)

(Yelena nem kíméli Natashát, amikor újra találkoznak.)

• Nem is kerested velem a kapcsolatot?
• Azt hittem, hogy nem akarsz látni.
• Francokat. Nem akartad, hogy a húgod ott lábatlankodjon, miközben megmented a világot a menő arcokkal.
• Nem is vagy a húgom.
• A Bosszúállók pedig nem a családod. Amúgy mi az a póz?
• Milyen póz?
• Az, amit mindig csinálsz. Az a, tudod. Van ez a mozdulatod, mikor dobálod a hajad, miközben harcolsz. Kinyújtod a karod, vadul dobálod a hajad, és pózba vágod magad. Tudod, az a harci pózod. Teszed az agyad.
• Nem is teszem.
• Ó, dehogynem! Állati vagánynak tűnsz, de olyan, mintha azt hinnéd, hogy mindenki téged néz. Állandóan.
• Amikor épp tettem az agyam, akkor segíteni akartam, hogy jóvá tegyem a sok szenvedést, amit okoztunk. Hogy ne csak egy képzett gyilkos legyek.
• Hát, akkor csak áltattad magad. A szenvedés mindennapos és egyikünk sem lesz több egy képzett gyilkosnál. (Fekete Özvegy)

Sidney, mind teszünk olyasmit, amire nem vagyunk büszkék. Ettől vagyunk emberek. (Grantchester bűnei)

• A villámcsapástól elég fura lettél.
• Azelőtt is fura voltam.
• Inkább csak szomorúnak tűnsz.
• Szomorúnak? Tavaly volt egy tűzeset, én vezettem a csapatot. És... A szél másképp viselkedett, mint amire számítottam. Így ahelyett hogy megfékeztük volna, menekülnünk kellett a tűz elől. Ami... nem egy jó helyzet. Volt ott három fiú, veled egykorúak lehettek. A tűzben rekedtek, én pedig semmit sem tudtam tenni.
• Végignéztem, ahogy anyám meghal rákban.
• Melletted szinte lehetetlen az önsajnálat. (Those Who Wish Me Dead)

(Marissa belekeveredik egy bíró munkájába, aki illegálisan rendez pereket és még állásajánlatot is kap. Mert a rendszert alulról kell megreformálni.)

• Na, dolgozzon nekem!
• Nem tehetem. Van munkám. Le akarom tenni a vizsgát. Igazi ügyvéd akarok lenni.
• Tudja, miért vannak itt ezek az emberek? Mert a bíróságok, az ügyvédek és a fellebbezések elérhetetlenné tették az igazságot. Elérhetetlen azoknak, akiknek nincs a fülük mögött is pénz, hogy kivárjanak. Ezért győz az Exxon a senkikkel szemben. Olvassa el Kafka "A törvény kapujában" című művét.
• Már házi feladatom is van?
• Egy oldal. Ne legyen kispolgár! (The Good Fight)

• Egész végig hittem benne, hogy mi vagyunk a jófiúk.
• Egész valóságok kiirtása, kislányok szüleinek megölése, klasszikus hősi tettek.
• Gondolom, ha az ember azt hiszi, a cél szentesíti az eszközt, szinte bármit megtesz. (Loki)

• Egy fekete menyországa egy fehérnek micsoda?
• Pokol. (Them)

Nyomozós, képességeket lopó bandát elkapó, saját erőt elfogadó.

Gary Moreau nyomozó egy időben a szakma csúcsán volt. Ő volt az összekötő a város szupercsapatával, és együtt fogtak el olyan bűnözőket, akik az erejüket rosszra használták. Ám mióta a csapat vezetője, Gigaman egy bevetésen életét vesztette, Moreau elvesztette a talajt a lába alól. Már alig dolgozik, sokat iszik és a csapat is szétesett. A teleportáló Monte Carlo nyugdíjba vonult, a jövőbe látó Callista hátrányos helyzetű fiataloknak nyitott edzőtermet, és igyekszik őket terelgetni. Moreau azonban új ügyet és társat is kap. Képességgel bíró emberek tűnnek el, míg mások olyan képességekkel kezdenek el rendelkezni, ami korábban nem volt nekik. Cecile nem engedi lerázni magát, és a nyomozás közben Moreau lassan magára talál, összeáll a régi csapat és feldolgoznak közösen néhány traumát, hogy együtt állíthassanak meg egy elvetemült csoportot, akik Gigaman lányát is kiszemelték maguknak.

A cím miatt voltak előzetes elképzeléseim, és azt kell írnom, kellemesen csalódtam. Valami félig idióta komédiára számítottam, valami Szuperzsaru (Terence Hill szuperképességekkel bíró rendőr, csak a vörös színtől elveszti a képességeit) kópia, csak butább poénokkal és sokkal harsányabban.

Ehhez képest ez egy egész komoly, értelmes film, amelyben valóban vannak szuperképességekkel bíró emberek, de hihető és működik is a történet. Tetszett, ahogy fokozatosan lettünk bevezetve ebbe a világba. Az elején nem is értettem, miért az a címe, ami, amikor nem is szuperhősös. Folyamatosan bontja ki, milyen emberek vannak a világban, milyen bűnbanda ténykedik, és hogyan létezik ebben a filmvilágban a képesség, kiknek van, és honnan jön a cím.

Jó kriminek, ahogy a banda nyomába ered a nyomozópáros. Párhuzamosan látjuk, hogy derítik fel az ügyet, és miket és miért csinálnak a bandában. A kettő jól kiegészíti egymást, és jó a dinamika is.

Ehhez jön hozzá, hogy Moreau története is hoz meglepetéseket. Valamit látunk belőle, és a történet folyamán derül ki, hogy mi van a mogorvasága és a magányos farkas volta mögött. Jobban megismerjük a férfit, és ahogy kiderülnek a részletek, másként lehet rá nézni. Mondhatni, fordul körötte egyet a film – ahogy a cselekménnyel is el tudják ezt játszani. Ahogy a krimiből szuperhős film lesz, a jó szándékú, de irritáló nyomozó is szuperhőssé válik. Roppantul élveztem, ahogy ezt a csavarást kivitelezték.

A látvány is pont annyi, amennyi kell. Nincsenek nagyon látványos képességek, de amit bemutattak, azokban volt ötlet is és korrekten kivitelezték. Tetszett pl. a tűz használata is, de a kedvencem az anyagmanipuláció volt. Mert azt eladta, hogy nem csak a szememnek akartak kedvezni, de el is játszottak azzal, mit lehet azzal kezdeni, ha valaki képes a dolgok súlyát megváltoztatni. Ötlet volt ebben is, de pl. Monte Carlo is, aki teleportál, de Parkinson-kóros, és ez okoz zavart a képességében is.

Bár alapvetően sötétebb a film hangulata, nem maradt ki belőle némi humor sem. Elsősorban Monte Carlo neve mellé tennék ilyen jeleneteket, de eltaláltak egy olyan szintet, ahol elférnek egymás mellett a komolyabb drámák és a mosolygósabb pillanatok is.

Ami meglepett, hogy Pio Marmai hozta a karaktert, a drámákkal együtt. Róla mindig a Csak a baj van veled! bolondja ugrik be, de jól állt neki Moreau más személye is. Vimala Pons frizuráját viszont átgondolhatták volna, az nem állt jól a nőnek…

Kellemes meglepetés volt, szívesen néztem a filmet és meg is tudott lepni. A történetét, a karaktereit is kedveltem.

Hogyan lettem szuperhős – 5/4 annyit csavart a zsáneren, miközben hozta a várt elemeket is, hogy tetszett a film.

https://www.youtube.com/watch?v=c4_lwMyvZzg