Kamaszos, barátkozós, traumával szembenéző, képességes.

Sidney ránézésre átlagos kamaszlány, akinek fel kellene dolgoznia az apja öngyilkosságát. Van egy öccse, akit nagyon szeret, és egy anyja, akivel nehezen jön ki. A legjobb barátnője, Dina éppen most jött össze az iskola egyik népszerű srácával, így a szokottnál is magányosabbnak érzi magát. Miközben az iskolai pszichológus tanácsára naplót kezd el írni, egyre közelebb kerül a hozzá hasonlóan különc Stanley-hez. Felfigyel arra is, ha zaklatott vagy dühös, különös dolgok történnek a közelében. Eleinte mindent meg tud magyarázni logikusan, de ahogy szaporodnak a jelenségek, már képtelen tagadni, hogy valami olyasmire képes, amire csak a fantasy szereplők. Stanley igyekszik a megértésben segíteni: hogyan képes tárgyakat mozgatni az elméjével. Az iskolában boldogulni azonban nehezebb, és a lány egyre közelebb sodródik egy katasztrófához.

Már a poszteren is látszik, hogy nem bízták a véletlenre ezt a sorozatot. Az alapanyaga olyan képregény, ami az Államokban sikeres, és az írói már írtak olyan képregényt, amiből sikeres és egyedi Netflix sorozat született. Maga a sorozat készítői meg a Netflix egyik zászlóshajójának a stábjából kerültek ki, a Stranger Things stábjából.

Annyira sikerült ez a sorozat is, hogy már rá is kerestem a képregényre, mert roppantul érdekelne, hogyan tovább. De gyorsan arra jutottam, inkább megvárom a 2. évadot. A sorozat látványban korrekt, a képregény meg az a szint, amit nem bírok elviselni. Ahol olyanok a rajzok, mintha egy gyerek műve lenne. Persze, tudom, nem az. Van egy ilyen minimalista stílus is, a Nimona is ilyen volt. De hiába jó a sztori, nekem ez nem fekszik.

A sorozat okosan építkezik. A naplóval történő kommunikáció, a folyamatos belső narráció egy egyedi, jópofa hangulatot teremt. Egyre sűrűsödik a cselekmény is, így minden résszel izgalmasabb a történet. Gyorsan alapoztak, megismertették a szereplőket és a kapcsolatrendszerüket, majd rámentek a rejtélyre.

Az is kifejezetten ült, ahogy a részek elején kaptunk egy kis képsort, hogy Sidney nyakig véresen vonul az utcán. A Carrie jutott róla eszembe, és a történetben is volt belőle valami. A nem népszerű kamaszlány természetfeletti erőt talál magában, közeledik az iskolai bál, és az osztálytársak között akad kifejezetten szemét is. De ez nem a Carrie.

A legjobb barátnő, Dina nem volt szimpatikus. Talán azért, mert Sidney annyira rajongott érte, ami engem már taszított. A coming out téma is furcsa volt ebben a sorozatban, pláne, hogy Dina a sorozat elején az első barátjával jár. De a szexualitást is sikerül helyén kezelni, és nem erre teszik a hangsúlyt. Messze nem olyan provokatív vagy elszállt a történet, mint a Sex Education mindkét évada volt.

Amennyire nem bírtam a lányt, annyival többet láttam Stanley karakterében. Problémás családi háttér, egyedi karakter – Dina a tipikus menő pompon lány, ha nincs is benne a hajrá csapatban. Volt humora, stílusa, és egy otthont kereső kiskutyára emlékeztetett. Sidneyvel jó páros voltak: olyan barátok, akiket sok minden összefűz a lány titkán túl is.

Sidney is összetett figura: nem csak az erejét fedezi fel most, de saját magát is. A természetfeletti szál mellett egy kamaszkori öntudatra ébredés története is, amelyben a családdal, de a barátokkal és önmagával is tisztába kell jönnie.

A Netflix erős szereposztásban és látványban, ez a kettő most is igaz. Nem vitték túlzásba a CGI elemeket, ami volt, működik és látványos. A szereplők között pedig Sophia Lillis, akit ki kell emelni. Az Az két része tette ismertté, és most sem merészkedett messze a zsánertől.

Abszolút kellemes meglepetés volt a sorozat. A történet sokkal érdekesebb, mint elsőre tűnt. A nyitott vége is nagyon üt. Mikor is jön a 2. évada?

I am not okay with this - 5/4,5 nézném tovább! Jól felépített sztori, sci-fi és kamasz témák ügyes vegyítése, jó casting.

https://www.youtube.com/watch?v=M9vp9lhZiqU

• Stockholm

Bianca eljátssza, hogy meghalt, így a rendőrök komolyan veszik Lars fenyegetését. Biztosítanak kocsit és szabad elvonulást. A főnöknek azonban gyanús, Lars miért hagyta bekapcsolva a rádiót. Megérzi, hogy a földön fekvő nőnek, hogy ne unatkozzon. Egy kis gázt ereszt be a terembe, és amikor látja a nőt moccanni, kilöveti a bankrablók kocsijának a keretét. Kénytelenek visszavonulni a bankba. Beszorítják őket a terembe, ahol Bianca is hevert. Rájuk eresztik a gázt, és el tudják fogni a két férfit.

Később azt elemzik, hogy érhették el a túszejtők, hogy a fogságba esett emberek segítsenek nekik. A letartóztatásukkor is a két férfi és nem a rendőrség mellé álltak.

• Lány a völgyből

Julie szakít Randy-val és visszamegy a volt barátjához. Az apja kiszedi belőle, hogy igazából Randy kell neki, őt szereti, de a barátait sem akarja elveszteni. A megtört Randy egy régi barátnőjével kavar, de ugyanolyan összetört utána, mint előtte.

Randy és a haverja kitalálják, hogy belógnak a végzős bálba. Ahogy Julie újra látja a fiút, az ő kezét ragadja meg és a bálkirálynői koronát is hátrahagyva inkább Randy mellett dönt.

Megbocsátó, családos, jobb emberré válós, interjú készítős.

Lloyd sikeres újságíró volt, de most azzal kell szembesülnie, hogy már senki nem szeretné, ha ő készítene róla interjút. Hajlamos ugyanis a jó embereknek is megtalálni a gyenge és szégyenletes pontját, amit aztán ki is veséz a cikkeiben. Egy alany van, aki még mer vele egy asztalhoz ülni. A tévés Fred Rogers, akinek bábműsorán gyerekek nemzedékei nőttek fel. A kisgyerekes apa, egyben a saját apjával máig haragot tartó Lloyd kénytelen Fredhez utazni és beszélgetni a férfival. Nem sok jóra számít, mit tudna írni egy gyerekműsor készítőjéről? Fred azonban végtelenül kedves és segítőkész, aki a beszélgetések alatt alany helyett sokkal inkább jó hallgató lesz, aki segít a férfinak abban, hogy kibéküljön a családjával, és jobb emberré váljon. Lloyd életében először valóban találkozik egy olyan emberrel, aki megérdemli, hogy cikket írjanak róla, mint példaképről.

Bár azt hittem, idén végeztem az Oscar jelölt filmekkel, most mégis egy ilyen filmet néztem meg és írok róla. Az Egy kivételes barát Tom Hanks miatt volt érdekes a gálán, akit jelöltek legjobb mellékszereplőnek érte.

Kezdjük is talán azzal a karakterrel, aki miatt kiérdemelte a jelölést! Fred annyira jó ember, hogy nem találok fogást rajta. Olyan, akiből több kellene a világba. Felelős, gondolkodó és gondoskodó. Módszert talált arra, hogy gyerekeknek is kényes témákat adjon át, szórakoztasson és neveljen egyszerre. Érthetővé tudták tenni, miért kezelte eleinte Lloyd fenntartással őt. Hogy lehetne komolyan venni egy nyugdíjas korú férfit, aki abból él, hogy bábokkal játszik? De ahogy Lloyd, mi is felfedezzük, hogy a bábok csak a játékos forma. Az üzenet a lényeg, és mindaz, amit a férfi képvisel.

Nagyon pozitív a film üzenete. Azt mutatja, hogy még napjainkban is megéri jó embernek lenni. Hogy igenis, kellenek még az emberi, jó tulajdonságok mindannyiunknak. Mert nem attól leszünk boldogok, hogy karriert építünk, meggazdagszunk, javakat halmozunk. Az emberek tesznek gazdaggá, akikkel megosztjuk az életünk. Arról szól, hogy megbocsátani nem csak a másik miatt kell. Magunkért is. A gyűlölet megmérgezi annak az életét is, aki gyűlöl. Ez egy teher, amit le kell tenni. Még ha ez nem is könnyű.

Hanks ideális mindennek a képviseletére, Fred megformálására. Ő az egyik olyan színész, akit nem is tudok negatív hősként elképzelni. Etikai értelemben jó embereket játszik, és neki elhiszi a néző, hogy ilyen önzetlen és ennyire jót akar még az idegeneknek is.

Matthew Rhys a tényleges főszerepet korrekten játssza, érzelmi oldalról Lloyd felépítése jól sikerült. Az ő karaktere még izgalmasabb is, hiszen ő az, akinek meg kell változnia a cselekmény alatt. Csak éppen Hanks ellopja a rivaldafényt, de ettől még fontos az is, amit ő beletett ebbe a filmbe.

A cselekmény egyszerű, lineárisan felépített és kényelmesen elmesélt. Ez egy hosszú, és ráérősen elmesélt dráma. A keserédes fajta, amibe azért némi humort is igyekeztek becsempészni és jól alakítani a szereplőik életét. Megfelelő hangulatban le is kötött volna, most viszont nem voltam vevő a lassan kibomló családi drámára és gyógyulási folyamatra. Látom a film értékeit, az üzenete kifejezetten szimpatikus is, most mégis, nem éreztem jól magam, amíg néztem.

Nem fogom tudni a negatív érzelmeim okát feltárni, nagyon nem is akarom szételemezni. Több volt a dráma, amit most látni akartam volna. Ahhoz képest, hogy dramedy, mennyire családi filmes egy-egy rész benne, elég nyomorult állapotok és drámai kapcsolatok akadtak benne. Búskomor is, nem is, most egyszerűen nem ilyen a hangulatom.

Vagyis, egyszer még újra kell nézni és átgondolni. Nem rossz, értékelem, de nem szerettem.

Egy kivételes barát - 5/3,5 Hanks nagyon jó karaktert kapott, szívmelengető a film is, de mégis idegen volt.

https://www.youtube.com/watch?v=qOxOK9bVmlw

Nyomozós, magánéletet rendezős, barátos.

A részleg nem könnyen rázódik vissza a rutin feladatok közé. JJ és Reed is megsérült, nem csak fizikálisan. Olyan érzelmeket mondtak ki, és kavartak fel, melyet évek óta sikeresen nyomtak el. De ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, barátok is maradhassanak és nem csak kollégák, tisztázniuk kell az érzéseiket egymással. Közben Matt az ötödik gyermeke születésére készül, Emily a párkapcsolata jövőjén mereng és Rossi képtelen elengedni a legutóbbi ügyét, amelybe majdnem belehalt. A sorozatgyilkosok azonban nem hagynak időt, hogy csak magukkal foglalkozzanak. Texasban üzletemberek és prostituáltak tűnnek el, és kerülnek elő holtan. Adams újabb gyilkos játszmába kényszeríti Reedet, a tét egy apa és a lánya élete. De tűnik fel bombagyáros is.

Egy újabb sorozat, ami tovább húzta, mint amit vártam. Igaz, a Gyilkos elméktől nem kellett annyiszor elköszönni, mint a Suits esetében, de egy ideje már itt is nagyon érett a kasza. 15 év, ami egy ilyen krimi esetében nagyon sok. Hogy lehetne megújulni, amikor mindig az az alap, hogy egy sorozatgyilkosnak a nyomába kell eredni?

Próbálkoztak új karakterekkel és a nyomozói gárda szűkítésével, vagy bővítésével. Az utolsó évadban azonban már nem játszadoztak ilyesmivel, inkább a még játékban levő karaktereknek igyekeztek biztos zárlatot nyújtani. Mindenkinek nyílt valami olyasmire lehetősége, ami élete egy más szakaszába vezeti át. Rossi boldog házas, és már komolyan gondolkozik a nyugdíjon. JJ olyan állásajánlatot kap, ami segítene, hogy a gyerekei nagyobb családi körben nőjenek fel, és a férje is hazatérhessen. Plusz, kinevezés is, jobb munkája lenne. Reed úgy tűnik, szerez végre egy stabil barátnőt, aki tudja kezelni a különcségét és a munkáját is. Emilynek olyan kinevezést ajánlanak fel, ami mondhatni, visszautasíthatatlan és történelmet író. Ki is lettem volna békülve valami ilyesmivel, mindenki tovább tud lép, miközben barátok marani.

Nem is értettem, mi történt az utolsó két részben. Kidobtak mindent, amit addig építettek. Mintha belengették volna a csontot a készítőknek, hogy még csinálhatnak egy évadot. Nagyon remélem, hogy nem így lesz, annyira felbosszantott, amit a zárásban csináltak. Becsapva érzem magam: 8 rész építkezését vissza pont a végén? Most nem is érzem úgy, hogy sorozat- és évadzárót láttam volna.

A gyilkossági ügyek és nyomozások is eléggé semmilyenek. Az utóbbi évek egyik leggyengébb visszatérő ellenségét prezentálták most, akinek valami nagyon röhejes véget sikerült írni. Nem is krimibe, hanem egy gagyi tévés akciófilmbe illett volna, ahogy azt a szálat befejezték. Ugyan hoztak vissza korábbi emlékezetes karaktereket, mint Aubrey Plaza Cat Adams pszichopatája, de kellő súlyt sem tudtak adni nekik, sem érdekes történetet.

Még mindig gyötört az is, hogy túl nagy lett a csapat. Sokan abszolút feleslegesek is. A két leginkább kidobásra való karakter Tara és Luke. Néha tettek egy-egy megjegyzést, és ennyiben ki is merült a karakterük. Semmilyen, illetve unalmas a magánéletük, a nyomozásokhoz nem sokat tesznek hozzá. Minek kellettek? Arról nem is beszélve, amilyen zárást kapott Luke és Penelope. Most komolyan? Azt hittem, a fejem verem a falnak. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha JJ felrúgja a házasságát Reed miatt. Annyira érezni lehetett mindkét páros esetében, hogy egyes rajongók elvárásainak akarnak megfelelni, hogy az gáz. Mikor volt már, hogy a neten Reed és JJ összejövéséért drukkoltak? Nagyon rég! Soha, minimális jele sem volt annak, hogy JJ mást is látna a srácban, mint a sosem volt öccsét. Ok, inkább hagyom ezt a témát, mert ezen csak kiakadok. Will, JJ, a két srácuk az egyik kedvenc családom a sztoriban és rühellem, ahogy most Reed képbe került, ha csak elméletben is.

Ideje volt zárni, sajnos, nem sikerült emlékezetesen tenni ezt. Volt ez a sorozat messze jobb.

Gyilkos elmék - 5/3 már rutinból hozzák az ügyeket, magánéleti szálakat. Valóban itt volt az ideje a végnek.

https://www.youtube.com/watch?v=OKQAb0ZzS1M

Melyik havi film poszterén tűnt fel az alábbi reklámmondat?

1. Amit nem látsz, az bánt igazán
2. Az igazságnak van egy belső embere
3. Gotta. Go. Fast.

 Megoldás: Tovább!

Barátkozós, betegséggel küzdős, meghasonló.

Sarah félénk és különös lány, akit alig lehet kimozdítani otthonról. Eljár egy boltba dolgozni, mint eladó. Zumba tánccsoportba jár, de a többiek számára ott is láthatatlan, nincs egy barátja sem. Kijár a lovardába, ahol rendszeresen zargatja az egykori lova új lovasait. A lakótársa veszi rá egy dupla randira, ahol az tetszik legjobban a lánynak, hogy a partnere, Darren ugyanazt a nevet viseli, mint a kedvenc sorozata férfi főszereplője. A férfi újra elhívja, de Sarah különös vízió hamar elijesztik. A lány a sorozat hatására két elméletet gyárt: először azt gondolja, ufók ragadták el. Az álmaiban látott embereket keresi és figyeli meg éber állapotában – alvajárva pedig különös dolgokat tesz, pl. végigkarmolja a falat. Majd egyre biztosabb benne, hogy ő nem önmaga, hanem a nagyanyja klónja. Annyira kezdi elveszteni az önuralmát, hogy pszichés kivizsgálásra is bekerül.

Mivel Sundance filmfesztiválos film volt, nem szabadna meglepődnöm, hogy ennyire más ez a film. Nem akar szórakoztatni – inkább úgy éreztem, a sokkolás inkább volt cél. Vagy az összezavarásom inkább? Az is benne van.

Nem szerettem ebben a filmben, hogy nem ad semmilyen választ. Sarah nagyon beteg és hallucinál, vagy van abban valami, amit képzel? A film legnagyobb felében arra szavaztam, hogy simán mentális beteg. Még érdekesnek is találtam, hogy gyógyszerek nélkül hogyan csúszik egyre mélyebben bele a pszichotikus állapotba.

Az már kevésbé volt szórakoztató, mindez a kapcsolataira hogyan hat. Nincs senki, aki kitartana mellette – ha mégis van valaki mellette segítő szándékkal, Sarah nem nyílik meg neki. Kétlem, hogy az lenne a megoldás, hogy egy intézetbe zárják. Pláne, hogy onnan kiengedik 3 nap múlva. Ha tényleg beteg, nem kellene bent tartani vagy legalább adni neki valami gyógyszert?

De erre a szakaszra már annyira keverednek a hallucinációk és a valóság darabkái a történetben, hogy lassan már nem tudtam megkülönböztetni a dolgokat. Sejtettem, hogy a látott dolgok nagyja képzelt, de Sarah nem annak éli meg őket.

A film vége… attól meg szabályosan rosszul voltam. Most mi akart ez lenni? Nem is akarom már érteni, hosszú percekkel korábban elvesztett már a film.

Az egyetlen, amit szórakoztatónak találtam benne, a pár bevágás a természetfeletti sorozatból, amit Sarah annyira szeretett. Az olyan szinten tűnt gagyinak, ami már szinte jó. Amikor felbukkan benne még a Sárán is Lucifer stílusban… megfordult a fejemben, Sarah agybaja helyett inkább azt a sorozat kellene nézni. Az csak még jobban szórakoztatott, hogy annak a sorozatnak a két főszereplője, akik más sorozat miatt nagyon ismerősek. Matthew Gray Gubler a Gyilkos elmék egyik alaptagja kezdetektől, Robin Tunney pedig A mentalista nyomozónője volt hosszú évekig.

A film főszereplője, Alison Brie is sorozatsztár különben (Glow), bár ő azért filmes szerepeket is kap mellette. Nem rossz színésznő, de itt annyira különös karaktert kellett játszania, hogy már eleve Sarah taszított.

A látványa nem hagyott bennem mély nyomokat. Mivel szeretem a lovakat, nekem az fog megmaradni a fejemben, amikor a lovardában volt Sarah. A betegsége/mássága miatt voltak víziók, de azok nem voltak olyan látványosak, hogy megragadjanak. Inkább irritált, hogy egybemosódtak a valósággal.

Mondandó sem akadt benne.

Most eggyel több az olyan Netflix film, amit sajnálom, hogy láttam. A szereposztás jó, a film is jól indult, de aztán gyorsan ki is ábrándított magából.

Horse Girl - 5/2 ez most dráma vagy sci-fi? Mindkettőnek zavaros. Nagyon nem tetszett maga a történet.

https://www.youtube.com/watch?v=ieqemSsMxek

Cím: Candyman

Készítők: nem mondhatnám, hogy ismert színészekkel van tele. Ilyen-olyan sorozatból akad benne ismerős arc, de nem az a jellemző. A rendező – Nia DaCosta is inkább tévében dolgozott eddig. Viszont a producerek közt ott van Jordan Peele, és a forgatókönyvet is jegyzi.

Műfaj: horror, slasher

Cselekmény: még nem tudni, mennyire variálnak a korábbiakhoz képest. Az alap szerint, ha a tükörbe nézve éjfélkor 5-ször kimondod Candyman (Kampókéz) nevét, ő feltűnik és megöli az őt ide idézőt.

Várható megjelenés: 2020 nyara, az USA-ban június

Miért várós?

• Az alapja egy Clive Barker-regény. Azok pedig jófajta horror történetek…
• Jordan Peele keze nagyon benne van – ha nem is rendezi meg, a horrorhoz pedig ő nagyon ért.
• Szerintem az eredeti filmet se láttam – hiszen ez reboot. Így duplán érdekel, milyen lesz. Lehet, hogy az eredetihez is meghozza a kedvem?
• Nem mindig van kedvem slasher filmhez – hátha ebben több tartalom is akad, mint sima mészárlás.
• Annyira nem ismerem a cselekményt, hogy érdekel, mi lesz benne konkrétan.

Szerelmes, kamaszos, ellentétekkel megbirkózó.

Julie Los Angeles gazdag, előkelő részéből származik. Egy völgyi lány, aki jól néz ki, akinek jól keresnek a szülei, aki jó iskolába jár. Egy tipikus jó kislány, akinek a készlethez tartozó barát is a rendelkezésére áll. Ám Julie nem biztos benne, hogy neki Tommy mellett a helye. Szakít, és egy házibulin szeretne valaki más mellett kikötni. Arra azonban nem számít, hogy egy városi, szegényebb és punk fiúnak akad meg rajta a szeme. Randy még a gazdagok házába is hajlandó belógni a kedvéért. A lánynak mindez imponál, és randizni kezd a fiúval, akit egyre jobban megszeret. A baráti társasága azonban választás elé állítja: Randy nem illik közéjük. Dobja, béküljön ki Tommyval, aki elvinné a szalagavatóra is. Ha nem teszi meg, már nem lesznek többé barátok. Julie fájdalmas döntést hoz, de Randy sem adja fel könnyen.

Tinifilmek voltak, vannak és lesznek is. Az már egészen más kérdés, hogy a különböző generációk egymás filmjeire milyen szemmel néznek majd. Most sikerült rábukkannom egy 1983-as tini romantikus komédiára, és meg is állapítottam, hogy nem nekem való.

Már ott a rosszullét kerülgetett, ahogy feltűntek a szereplők és megláttam a ruháikat és a hajukat. Azok a frizurák… sokkal jobban fájtak, mint a ruhák, pedig azok sem okoztak kellemes perceket. A női főszereplő haját büntetni kellene, de Cage hajzata se semmi. Azon pörgött az agyam, a sápadt arcával és ezzel a hajjal abszolút előképe az Alkonyat filmek Edward karakterének. (Személyiségben nem, de különben…)

Írom mindezt úgy, hogy biztos vagyok benne, hogy 20-30 év múlva azok a filmek és divat tűnik majd ilyen idegennek és rondának, amit most nézünk.

Nem is ez az oka annak, amiért ennyire rossz élmény volt a film. Maga a történet az, ami borzalmas. A szegény – gazdag ellentét nem újdonság, itt azonban a szokottól eltér a románc útjába álló akadály. A lány barátainak nem tetszik Randy. Az ok? Vagyon és külső. (Pedig nem keményen punk kinézetet adtak neki – alig látok különbséget közte és a völgybeli fiuk között. Attól aztán nem lesz ijesztő, hogy kissé rozsdabarnára van színezve elől a haja.) Még csak közös programjuk se volt, egyetlen egy sem. Nem tudják, milyen a fiú. Csak a külsejét látják. Ennyi elég is, hogy nagyon kemény ultimátumot fogalmazzanak meg.

Még rosszabb, hogy Julie enged is a nyomásnak. Konkrétan van egy olyan jelenet, amikor az apjának ki is mondja, hogy ha maga dönthetne, Randy lenne a barátja, mert őt szereti. (Pár randit láttunk is, Randy maga a visszafogottság. Ártalmatlan, lányálmos randik.) Ez megint olyasmi, amivel nem tudok mit kezdeni mai szemmel. Ma sokkal egoistább nevelést kap mindenki, ennyire és ilyen könnyen nem tudna a csoport nyomást gyakorolni.

Az is kifejezetten irritált, ahogy a történetet Julie barátainak a szerelmi ügyeivel igyekeztek dúsítani. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Erkölcsileg jó nagy nullának tűnnek sokan, nem szórakoztató. Olyan történetek vannak, mint a lány, aki összefeküdt a barátnője fiújával, aztán megsértődött, amikor a fiú vele sem akart járni. Vagy, a kamaszlánynak tetsző fiúval kikezd a lány mostohaanyja is. Ki nyer végül? A zuhany dönti el. A végére levontam a tanulságot, ezek a részek azért kellettek, mert Julie a jó kislány, aki még szűz. A barátnők viszont nem azok, így velük mellvillantást is lehetett vinni a filmbe.

Most ki is a célközönség? A nyálas szerelmi dilemma Julie kapcsán lányos. A barátnők és a fiúik részben szexuális kalandjai meg inkább fiúsak. Olyan szerencsétlenül lettek összerakva különben, hogy egyik ágazatba se passzol a film. Se nem csajos, se nem pasis.

Vagyis, mai szemmel nagyon nem tetszett nekem ez a film.

Így még durvább is, hogy saját idejében ez a film kasszasiker volt. Még a kritikusok is szerették. Hiába, az idő telik és az ízlés változik.

Lány a völgyből - 5/1,5 mai szemmel már röhejesen néz ki. Nagyobb baj, hogy a történet is fájdalmas mese.

https://www.youtube.com/watch?v=VSX4YgdKKMk