Az egyik kedvenc filmem az Amadeus.
Mozart életéről szól: mi más lenne a zene, ha nem Mozart muzsika?
Az egyik kedvenc filmem az Amadeus.
Mozart életéről szól: mi más lenne a zene, ha nem Mozart muzsika?
Képességes, bűnbandás, ügyeskedős.
A világ megváltozott. Már olyan emberek is születnek, akik valamilyen képességgel rendelkeznek. Akik képesek fagyasztani, uralják az elektromosságot, tárgyakat mozgatnak az elméjükkel, gyógyítanak. Az átlagosak tartanak tőlük, hátrányosan megkülönböztetik őket, és valósággal a bűnözés világába lökik őket. Connor apja abba halt bele, hogy a törvény sötétebb felén próbálkozott megélni. Az anyja, hiába halálos beteg, óvja is az apja képességeit öröklő fiát a könnyű pénzkereséstől és az ügyeskedéstől. Ám az asszony állapota annyira romlik, hogy Connor elvállal egyetlen munkát, segít egy rablásnál. A pénz jó, gyors – ráadásul az anyja állapota annyira rossz, hogy már az orvostudomány sem segíthet, hiába kezd Connor bűnözői karrierbe és szerez gyorsan sok pénzt. Egy utolsó, nagy munka lehet a megoldás, de e körökben nem lehet megbízni senkiben. Connor már a saját életéért kell, hogy harcoljon.
A szuperképességek már megszokott tévés és filmes témákká váltak. A Bosszúállók miatt senki nem lepődik meg, ha újabb képességű emberek bukkannak fel valamiben. A sok-sok hasonló miatt azonban elveszőben az eredetiség. Ilyen film kapcsán egyből azon kattan az agyam, hogy miben láttam már ilyet?
A 8-as kód egy átlag film, amiben szuperképességű emberek kalandjait követhetjük nyomon. Az egyetlen, ami érdekes benne, hogy mennyire nem tudom elképzelni a film mutatta társadalmat. Ha valakinek olyan ereje van, mint az itt látott embereknek, hogy lehet őket ennyire elnyomni? Az X-Men ezt meg tudta mutatni, itt viszont nem hittem el. Meg vannak bélyegezve a képességük miatt, ahelyett hogy valami hasznát vehetnék. Nekem az lenne a logikus, ha lenne olyan szakma, ahol kihasználhatják, mire képesek. Mondjuk egy ember, aki képes irányítani az áramot, mint a főszereplő, miért nem lehet villanyszerelő? Helyette feketén dolgozik, mert senki nem veszi fel, még takarítani sem. Furcsa ez a világkép.
A film logikájából következik, hogy a szuperek a bűnbe menekülnek, ha nem akarnak éhen halni, vagy van valaki, akiről gondoskodniuk kell. Connor bűnözői karrierje is azért indul el egyáltalán, mert az anyja kezelésére pénz kell. Fantázia azonban ezekben a rablásokban sem volt. Szimpla, klasszikus kasszafúrások és lopások, csak itt nem eszközzel fúrnak, hanem az ilyen képességű a kezével olvasztja be a páncélt.
Kihagyott lehetőségek sora a film. Ha már egyszer ilyen képességű karaktereket írtak, miért nem használták ki jobban a bennük rejlő lehetőséget? Nem sok pluszt ad a filmnek, hogy képességgel bíró emberek bűnöznek.
Nem volt elég izgalmas az összeesküvős rész sem. Ki ver át kit? Nem mesélem el, de a filmből elég nyilvánvalóak az ilyen szálak. Mindig pont az lesz, amire számítasz. A forgatókönyvírókat nem veregetném hátba a teljesítményükért.
A látványvilág tévés. Ahhoz képest, hogy a közeli jövőben járunk, csak egyetlen korunkat meghaladó holmi van benne, a drónok a katonákkal. Túl sokat használják is őket, mint látványelemet. A képességek is szürkén vannak bemutatva, mintha nagyon nem lett volna miből költeni a vizuális trükkökre.
Ahogy néztem, eszembe is jutott, hogy ez nem moziba való. Tévés. Most kicsit ránéztem, és látom is, hogy sorozat bevezető filmje lehet még belőle. Mondjuk úgy, nem csinált nagy kedvet ahhoz, hogy tovább kövessem Connor és Garrett kalandjait.
Eladni is sorozatnézőknek lehet: a két főszereplő Arrow univerzumos rokon páros: Stephen és Robbie Amell. Azért remélem, Oliver Quinn után ennél értelmesebb szerepet is talál magának az idősebbik Amell unokafivér.
Abszolút átlagos film, se nagyon utálni, se szeretni nem lehet.
8-as kód - 5/3 közepesen látványos, közepesen érdekes, közepesen ismert színészekkel. Közepes film.
A példaképek és az erkölcs a kényelmes középosztálynak van. A gazdagok nem ismerik, a dolgozók, mint mi, pedig nem engedhetjük meg magunknak. (Shameless)
(Amikor a háziasszony rájön, hogy a férje csalja, új témák merülnek fel vacsora mellett.)
(Jojo anyja igyekszik hatni a háborúrajongó fiára, nem egyszerű menet.)
Vannak rosszabb tulajdonságok a világban, mint megpróbálni a legjobbat látni az emberekben. Ha valaki jó ember, az időnként idiótának fogja magát érezni. (The Good Doctor)
Világ életemben vigaszt nyújtott nekem a tudomány. Segít olyan dolgoknak értelmet adni, amelyeket nem tudunk ellenőrizni. Bizonyos rendet teremt világunk káoszában. (Léghajósok)
(Már Jojo is inogni kezd a meggyőződésében – a zsidó lány jobban tud hatni rá, mint az anyja.)
(Nem mindig Sheldon kérdezi a legfurcsábbakat a templomban.)
(Amy mindkét szülőjét képes kitiltani az esküvőjéről.)
(Raoul biciklis balesete után a felesége végre rájön, mit nem mert a férfi nagyon rég bevallani.)
Anya – fiás, titkos barátos, gyerekes, kalandos, világháborús.
Johannes Betzler, becenevén Jojo, 10 éves és alig várja, hogy beléphessen a Hitlerjugend tagjai közé és megkezdje a kiképzést. Korához képest kicsi, nincsenek barátai – csak egy képzeletbeli, de ő legalább maga Adolf Hitler. Amikor egy nyúl nyakát nem akarja kitörni a terepgyakorlaton, gúnynévként Nyuszinak kezdik hívni – Adolf tanácsára bizonyítaná a bátorságát, kiragadja az éles gránátot a kapitány kezéből, de balszerencséjére az mellette robban fel. Így sérülten otthon kell maradnia, és csak kis feladatokban tud segíteni a szervezetnek. Több idő otthon, fura zajok – a fiú felfedezi, hogy egy 16-17 év körüli lány rejtőzik a falban. A zsidó Elsa Jojo nővérének volt az ismerőse, és most a fiú anyja, Rosie nyújt neki menedéket. Feladni nem meri a lányt, de faggatni kezdi a zsidókról, hogy leleplező könyvet írhasson róluk. Miközben Jojo átgondolja a bele sulykolt náci propagandát, azt is felfedezi, milyen ember igazából az anyja és ő maga is.
Minimális a hasonlóság, de egy másik történet jutott róla eszembe, aminek a korszaka is stimmel: A könyvtolvaj. Nem csak azért, mert mindkettőben bújtatnak egy zsidó fiatalt. A szívre mért csapás miatt. Nehezen sírom el magam, de a Zusak kötetből adaptált filmnek és ennek is sikerült elérni, hogy törölgessem a szemem.
Ha a főszereplő meg is éri a film végét, lehet olyan mellékszereplő, aki nagyon a szívemhez nőtt, és akinek a tragikus sorsa előcsalja a könnyeket. Rudy… még mindig fáj, ami vele történt. Nem árulom el, ebben a filmnek kinek van hasonlóan tragikus halála, de egy percre megállt bennem az ütő. Nem akartam elhinni – anélkül, hogy magát a holttestet látnánk vagy magát a halált, egy pár cipő az egyetlen vizuális inger, annyi fájdalom van a film azon részében, hogy most is el tudnám bőgni magam.
A Jojo Nyuszi különben is brillírozik a karakterekkel. Nincs olyan, akit ne lehetne ide kiemelni valami miatt. Rosie egy tünemény, egy igazán jó ember, aki zseniálisan leplezi, milyen terheket cipel. Az élet széphez hasonlítható, ahogy itt az anya játékossá és széppé igyekszik tenni a fia életét, aki fel sem foghatja a védőburokban, milyen életveszélyes helyzetben és idegbajban kell élniük. Elsa, aki egyszerre roppant erős és végtelenül sebezhető. Klenzendorf parancsnok, aki egy megszállott, elvakult náci idiótának tűnik, aztán kiderül, milyen a szíve mélyén. A képzeletbeli Hitler, aki egy gyerek szűrűjén keresztül is egy-egy pillanatra annyira jellegzetes és hitleri.
Nem véletlenül jelölik a film színészeit is díjakra. Sztárfaktor is van, de remek alakítások is. Scarlett Johansson rég tetszett ennyire bármiben. Itt szíve és ereje van a karakterének, de a játékának is. Waititi, egyszerre borzongató és játékos Hitler lett. Sam Rockwell újfent bizonyítja, hogy nem véletlenül nyert már Oscart. Többarcú a karaktere, és el is hittem neki mindet. De sorolhatnám tovább: a mellékalakok, a gyerekek, itt összeálltak a karakterek és a színészek szerves egésszé.
A történet egyszerre megrázó, tartalmas és furcsán szórakoztató. Egyike azon filmeknek, amelyen tényleg felváltva lehet bőgni és mosolyogni, vagy éppen átérezni, hogy az ember egyszerre tud nagyszerű és borzalmas lenni. Jojo fejlődéstörténete, a kis kalandok.
De mélység is van ebben a filmben. Ízléstelennek tűnhet így viccelni azzal, hogyan mosták az emberek agyát, az a tábor is… kész. De tökéletesen látjuk is, hogy ez tényleg milyen agymosás és őrület volt. A jelszavak, a külcsín, az összetartás jó embereket tett szörnyeteggé – egy gyerek szemén még őszintébben megmutatva.
A külcsín is remek. A korszak, a jelmezek – hiteles, de színesebb is. Látványos.
Nem véletlen a rengeteg jelölése, az egyre szaporodó díjai. Drukkolhatunk neki Oscarnál is.
Jojo Nyuszi - 5/5 egyedi a humora, a története – jó színészileg, látványban, történetben. Nekem bejött.
5: Shazam - Billy nevelőcsaládtól kerül nevelőcsaládhoz, sehol nem ereszt gyökeret, még ha megpróbálják is szeretni. Ő hisz abban, hogy az anyja még visszajön érte.. Ám most megint új hely, és az új mostohatesója a fejbe vette, hogy már pedig ők egy család lesznek. Billy is rá kell döbbenjen, hogy a család nem mindig az, ahova születünk, hanem amit választunk magunknak. Hogy közben szupererőre is szert tesz és le kell számolnia egy gonosztevővel? Igen, az is van benne.
4: Családi bunyó - a Bevis család összetartó ereje a pankráció, A szülők mindketten balhés fiatalok voltak, de egymásra találtak és ez a sport megmentette őket. Ebbe nevelték bele a gyerekeiket is. Zak és Saraya is a szorítóban nő fel, és arról álmodnak, hogy hivatásos pankrátorok lehetnek. Egy tehetségkutató fel is figyel, de egyedül a lányban lát lehetőséget. A család biztatására Saraya elmegy az edzőtáborba, de nem csak egy új
világgal kell szembeszállnia, a testvérét is meg kell békítenie.
3: Drágám, a kölykök összementek - a Szalinski és Thompson családok szomszédok, de jobban nem is különbözhetnének egymástól. Az egyikbe egy tudós tartozik elitista gyerekekkel, a másikba kétkezi munkás nagyszájú fiakkal. Amikor azonban Szalinski legutóbbi találmánya működésbe lép, pont a kölykök vannak a hatósugárban. Összemennek, és a mini gyerekeket kidobják a szeméttel. A kerten át kell hazajutniuk, ami ezernyi veszélyt rejt, ha az ember csak pár milliméternyi.
2: Az ember, aki feltalálta a karácsonyt - Charles Dickens vállát súlyos teher nyomja. Sikeres lett, de most el is várják tőle, hogy valami szenzációval rukkoljon elő az ünnepekre. Neki ötlete sincs, és ennek a családja issza meg a levét. Az ihlet azonban jön, és testet kezd ölteni Scrooge és a karácsony szellemeinek alakja. Miközben ír, Charles szembe kell nézzen a saját családi élete konfliktusaival is: az apjával, akire rég haragszik. A gyerekeivel és a feleségével, akik hiányolták a családfőt.
1: Instant család - Pete és Ellie házakat újítanak fel, boldogok egymással, nem hiányzik semmi az életükből. Míg rá nem ébrednek, valami mégis kimaradt. A gyerek - ahhoz már öregnek érzik magukat, hogy ők maguk hozzanak össze egy utódot, inkább örökbe fogadnának. Az édes 5-6 éves helyett azonban egy kamaszlányon akad meg a szemük, akihez tartozik két testvér is. Belevágnak. Szülőnek lenni azonban nem könnyű, néhol vicces, máskor drámai események összessége, miközben 3 gyerek lassan elfogadja, hogy család lettek.
Zenés, sztár életes, botrányos.
Celeste vallásosan nevelt, jólelkű kamasz volt, aki szeretett énekelni és a nővérével zenélni. Egy napon az egyik osztálytársa fegyverrel jött iskolába, és a lány hiába próbált beszélni vele, a fiú vérengzésbe kezdett. Celeste a szerencsések közé tartozott: a golyó nem tette bénává, tudta folytatni az életét. A megemlékezésre a testvérével egy dalt írtak, amit a lány adott elő. Pillanatok alatt lett hatalmas sláger belőle, a lány mellé ügynököt vettek fel, és mire észbe kapott, már Európában turnézott és megindult a sztárság felé. Az ártatlanság hamar esett áldozatul ebben az életben, és a felnőtt Celeste már botrányhősnő. Alkohol és kábítószer problémák kísértik, a lányát a testvére neveli – aki titokban máig a dalszerzője, de ezt senki nem tudja. Egy koncertre készülve összecsapnak a hullámok a feje felett, de mire a színpadra lép, átlényegül. Ott más, ott egy bálvány, nem a szétcsúszott ember.
A hatalom és a hírnév megront. Közhely, de folyamatosan olvashatunk és láthatunk sztorikat, amiknek ez a mondanivalója. Ilyen a Vox Lux című film is, ami azért többnek próbálja magát eladni, de nincs benne több ennél a szentenciánál.
Kezdve azzal, hogy a cselekmény minimális. Nem is folyamatosan mutatja be Celeste életét és pályáját, nagy ugrások vannak benne. Három esemény köré összepontosították az eseményeket: a támadás, az első album és a sztárrá válás, majd a felnőtt problémás élete a visszatérő koncerttel. Közben mi történt? Egy-egy utalás elhangzik róla, de mintha nem is lenne fontos. Csak az adott pillanat, az adott konfliktus. A romlás útja. A Steve Jobs használt hasonló technikát, de ez a film nincs annyira jól megírva, mint az a film volt.
Kevesellettem a cselekményt. Az első rész, az iskolai támadás még ok. Az alapból annyira tragikus, annyira ártatlanok a lányok, hogy nézette magát. Az idilli korszak, amikor bőven elég az a trauma, amin Celeste keresztülmegy.
A sztáros részek már untatni kezdtek. Mi történik? Igazából alig lehet összeszedni pár mondatot. Fellép. Klipet forgat. Pasizni kezd. Ismétlődés. Az a fontos, hogy közben hogyan nő a távolság a nővérek között. Ahogy Celeste sztár lesz, oda az ártatlanság, ami az elején kiemelte őt a tömegből. Valami igaziból a popszakma egy műanyag babát csinált.
Ennek a végállomása a film vége, ahol Celeste minden kapcsolata sérült és hatalmon, pénzen alapszik. Még saját magával sincs jóban. Nyoma sincs a kamasznak, aki énekelt a barátai búcsúztatóján. Mindezt a hírnév és pénz tette vele. A stációk érdekesek lehettek volna, de itt a végpontokat látjuk. Nincs igazi feszültség, és annyira romlott lett a karakter, hogy már a sorsa sem tudott érdekelni.
Gondom volt azzal is, hogy Celeste elvileg egy nagybetűs SZTÁR. Halljuk a filmben a zenéjét, látunk tőle klipet és koncertet is. Nagyobb a füstje, mint a lángja a látottak és a hallottak alapján. Ok, Portman nem énekesnő, azt nem kérem számon rajta. De arra nem lehetett volna odafigyelni, hogy látványosabb és egyedibb legyen a körítés? Annyira mű és megcsinált az egész, annyira eszembe juttatta Madonnát és Lady Gagát, hogy az már fájt is. Bár ezzel kedves voltam, mert a két énekesnő sokkal egyedibb és színesebb, mint amit Celeste kapott ebben a filmben.
A zene különben borzalmas a filmen. Nem csak az énekesi kvalitás hiánya miatt, de maga a stílus se jött be. A zenében is meglátszott az a folyamat, amit a karakterben is bemutattak. A tiszta, himnuszi daltól eljutottunk a teljesen mű, gépi zenéig.
A bukástól a szereposztás sem tudta megmenteni. Natalie Portman remek színésznő, de itt szó szerint rossz volt ránézni.
Nagyon nem az én filmem – ha értem is, minek a példameséje, attól még nem tetszett.
Vox Lux - 5/2 az alapötletet még díjaztam is volna, de annyira szürke és unalmas az egész, hogy mégse.
MOZI:
DVD:
Sorozatgyilkosos, barátnős, netes tartalmat népszerűsítős.
McKayla és Sadie kiskoruk óta elválaszthatatlan barátnők. Mindent együtt csinálnak: együtt kerültek be a hajrá lányok közé, együtt készítenek egy videós oldalt, ahol sorozatgyilkosokkal foglalkoznak. Hírnévre vágynak, és a környéken garázdálkodó gyilkos ezt meg is adhatja nekik. Csapdát állítanak, és elkapják a sorozatgyilkost, akit megkötöznek, és rá akarnak venni, hogy adjon nekik órákat gyilkolásból. Mivel a férfi nem áll kötélnek, bezárva tartják és a maguk módszereivel, rá kenve irtják, aki az útjukba kerül. A férfi felismeri, hogy a két lány egymásra uszításával szabadulhat csak ki. Addig mesterkedik, míg Sadie és McKayla valóban össze is vesznek. Sadie népszerű lesz, diákelnök, aki a seriff fiával jár. De igazából boldogtalan, hiányzik neki a barátnője. Aki pedig véres leszámolásra készül, és az iskolai bálon összecsapnak a lányok és az indulatok.
Nincs bajom az antihősökkel és a fekete komédiákkal sem. Sőt, néha kifejezetten szórakoztatónak találom mindkettőt. Nem is értem, hogy tud ennyire ellenszenves lenni ez a film, noha a fenti kettő van benne. Fekete humor és antihős barátnők.
A nagyobb baj talán az, hogy mindkét lányt kifejezetten utáltam. Az antihős legyen karakteres, legyen érdekes mozgatórugója vagy múltja. De itt egyik lánnyal sem tudtam szimpatizálni. Nincs értelme és logikája annak, amit művelnek. A filmből kiderül, hogy az első gyilkosságukat már kislányként elkövették, megölték a nőt, aki hazavitte őket táncóráról. De miért? Mindkettőnek korrekt családi háttere van – Sadie talán szegény apa lánya, de a férfi szereti és jól meg is vannak. Mindketten szépek, hajrá lányok, nincs semmi motiváció a gyilkos hajlamaik mögött. Azért azt nagyon kétlem, hogy egy gyerek felébred azzal, hogy most sorozatgyilkos leszek, és minden érzelmet kikapcsol egyik pillanatról a másikra. Nem zseniálisak, nem igazi pszichopaták, csak két hisztis liba, akiknek éppen gyilkolni támad kedvük. De még azt sem tudom meg, miért. Ha meg ezzel akarnak híressé válni, és bizonyítani a barátságukat, az eléggé beteg.
Igaz, a film is eléggé beteg.
Elvileg fekete komédia, de képtelen voltam bármin is nevetni a film közben. Nem poén, ahogy a sorozatgyilkost bezárják, és kutyakaját adnak neki enni. Nem vicces, ahogy közbe-közbe megölnek valakit. Inkább idiótaság: van egy olyan jelenet, amikor az iskolában lelkesen szeletelik az egyik áldozatukat, és benyit a takarító. Kiüríti a szemetet, távozik, fel sem tűnik neki, hogy a terem közepe úszik a vérben és a három lány közül az egyik már szó szerint elvesztette a fejét. Ilyenekkel van tele: hiteltelen, és nem is értem, miért lenne ez vicc.
Zavart az is, hogy mennyire könnyen úsznak meg mindent. Ennyire béna itt a rendőrség? A végén nagyon nem hihető, ami lement a tévében. Könyörgöm, két helyen gyilkoltak és az egyik srácot megfullasztották. Erre simán elkönyvelik őt is a tűzben meghalt személynek? De az még rosszabb, amikor valaki szembesül a dolgaikkal, és nem reagál normálisan. Jordan megtudja, hogy Sadie ölte meg az anyját, aki után az egész filmben sírt, azóta is gyilkos dolgokban van benne, és annyi a reakciója, hogy te igazából jó ember vagy és szeretlek? Szánalmas – már szinte meg is érdemli, amit a lányoktól kap. Vagy Toby, aki megállapítja, ha már megölik, jó hogy McKayla öli meg? Nem vicces, fájdalmas.
Látványra sincs a filmben semmi. Talán a színes, eltúlzott jelző illik rá, de hiába folyik bőven a vér, ettől nem lesz ijesztő vagy horror.
A casting érdekes. Sok az ismerős arc benne, bár sztárfaktor nincs. Mivel a karaktereket utáltam, a színészekkel se szimpatizáltam. Ami biztos: Jack Quaid kutyatekintet – pipa.
Bosszantónak találtam ezt a filmet, a kritikusoknál is jobban utáltam.
Haláli csajok - 5/1 ez most mi akart lenni? Fekete komédia? De nem vicces, és a főszereplők is utálatosak.
Megcsalós, kavarós, bosszúállós, csajos.
Egy ház, melyet 50 év alatt 3 család birtokolt. Mindegyikben történt egy gyilkos esemény – de hogy jutottak odáig a dolgok? 1963-ban Beth Ann és Rob költöztek ide, akik a kislányuk elvesztése után vágytak új kezdetre és otthonra. Az asszony azonban hamarosan azzal szembesült, hogy a férje nem munkavacsorákra jár, hanem szeretőt tart. Álnéven barátkozni kezdett a másik nővel – míg rá nem jött a múlt pár sötét titkára. 1984-ben a társasági dáma, Simone szembesül azzal, hogy a férje titkon homoszexuális. A lánya házasságáig nem válhat el, de megtalálja a maga szórakozását: legjobb barátnője 18 éves fia személyében, aki évek óta rajong az asszonyért. Az anyja ennyire nem fog, amint pár dolog kiderül. 2019-ben a nyitott házasságban élő Taylor viszi haza a barátnőjét, Jade-et. A férje eleinte tiltakozik, de Jade gyönyörű, és hamar megkedvelteti magát. Lassan már Taylor érzi idegennek magát az otthonában, és Jade is őriz pár súlyos titkot.
Guilty plesure sorozatok, bírom őket. Pláne, amikor jó kis fekete humorral vannak átitatva. Amikor nem csak a gazdagok és szépek szerelmi ügyein lehet csámcsogni, de vannak bűnügyek és drámák is a történetben. Ilyen volt a Született feleségek, majd megismerhettük az idegösszeomlás szélén álló cselédlányokat is. Most pedig háziasszonyok következnek, akik gyilkosok lettek – vagy áldozatok? A sorozatból kiderül!
Különösebben nem akarom a poénokat lelőni, mert remekül adagolják a rejtélyeket. Már az elején tudjuk, hogy valaki meg fog halni. De nem tudjuk, ki és miért. Folyamatosan adagolja a sorozat az információkat és csavarokat. Erre tényleg igaz, hogy nem szabad elsőre ítélni, mert mire az évad végére érünk, másképpen látjuk a karaktereket és az indítékaikat. Pörgős, szórakoztató és gyilkosan rejtélyes.
Bírtam, ahogy az egészet beágyazták. Minden kis rész valami csemegével indul – legyen az humor, vagy látványelem. A tangós betét vagy a halottak megidézése az egyik epizód elején kifejezetten emlékezetes lett. De a vallomások vagy a gyerekkori ének megszólaltatása is poén lett. Ötlet és feldobja az amúgy is jó sorozatot.
Kifejezetten játékos és kreatív, ahogy a ház köti össze a történeteket. Mert más idősíkban, más szereplőkkel nézzük az eseményeket, nincs más közös bennük, csak a helyszín. Ezt viszont sikerült maximálisan kihasználni. Nagyon bírtam, ahogy a jelenetek átfolytak egymásba. Mondjuk, valaki csinált valamit a konyhában 63-ban és a kezében van egy kés. Majd azt látjuk, hogy ugyanabban a konyhában 19-ben másvalaki csinál valamit a saját késével. Leírva nem tűnik annyira jónak, de filmen látva koherenciát teremt és mutat is.
A látvány különben is piros pontos. Színes, de nem harsány. Minden korszak megkapta a maga tipikus színvilágát és megjelenítési módját. Már abból meg lehet mondani, melyik történetszálon vagyunk éppen, hogy milyen színeket látunk és milyen a környezet. A ruhákról nem is beszélve – érdemes figyelni a három hősnő ruhatárát, remekül lefednek 50 évet, bírtam. Volt a készítőknek energiája erre is maximálisan odafigyelni.
A történetek mindegyike pikáns, fordulatos és szórakoztató. Minden nőnek vannak merész húzásai és olyan ügyei, amin jókat lehet vigyorogni. Sokféle humor van az évadban, könnyű rákattanni attól függetlenül is, hogy vajon ki kerül koporsóba a film végén.
Nem spóroltak a színészeken sem. A főszereplők sorozatos veteránok, mint a Once upon a time Hófehérkéje, Ginnifer Goodwin. Watson, Lucy Liu az Elementary után. De olyan mellékszereplők vannak, mint Alicia Coppola vagy Analeigh Tipton. Érezni a sorozaton, hogy készíteni is jó móka lehetett.
Örömömre a 2. évad is berendelve már, mert ezt nézni akarom tovább is!
Why woman kill - 5/4,5 végig szórakoztató, humoros és fordulatos. Ötletes. Jók a színészek és a látványvilág is.
A látványos elindulást követően hamarosan iharba keveredik a páros. James alaposan át is hűl, mert a tudományos felszerelését hozta, és vízálló ruhára sajnálta a megadott súlykeretet. De feljebb mennek, és teszik sorra a megfigyeléseket. A légáramlatokat kihasználó pillangók pl. bizonyítják, hogy valóban, a levegő ilyen mozgást is végez. James a mérési eredményeit folyamatosan jegyzi, és galambokkal küldi a földre, ha velük történne valami, a munkájuk fennmaradjon.
Mikor túl magasra érnek, fuldokolni kezdenek. A még James kosarában levő galambok elpusztultak, James orra is vérezni kezd. Amelia felmászik a gömbre, hogy saját kezűleg eresszen ki gázt, és elinduljanak lefelé. Sikerül, de odafent elájul. Már süllyednek, amikor magához tér, és kicsin múlik, hogy nem zuhan le, sikerül egy kábelben megkapaszkodnia.
James és Amelia múltja is rejt egy-egy titkot. James az elméletei miatt nevetség tárgya. 2 évébe került annyi pénzt összeszedni, hogy ezt az utat megcsinálhassa. A tudósok nem hisznek abban, hogy az időjárás megjósolható lenne.
Amelia a férjével magassági rekordot akart beállítani. Azonban baj lett, sürgősen súlyt kellett veszteniük, vagy mindketten odavesznek. Már nem tudtak mit kidobni, és még mindig zuhantak. Pierre saját maga ugrott ki, hogy a feleségét megmentse. Ezt senki nem tudja, Amelia mindenkinek azt mesélte, hogy Pierre kiesett.
Most ők is így zuhannak, és már ők sem tudnak mit kidobni. James összes felszerelése, a ruhák, minden lent van, de nem elég. Amelia készül megismételni a férje önfeláldozását, de James visszarántja. Azt javasolja, kapaszkodjanak a fém keretbe, és a léghajó kosarát dobják ki. Megcsinálják, és nem kényelmesen, de földet érnek. A két sérült ember egymásba kapaszkodik, és egymást támasztva indulnak Londonba.
A mérési eredményekkel James bizonyítja az igazát, és az időjárás-előrejelzés atyja lesz, aki Ameliának is megköszöni, hogy ez megvalósulhatott.