Kamaszos, szerelmes, iskolás, szülőkkel bajlódó.

Otis és Ola egy párt alkotnak, míg Maeve a plázában kapott állást. A lány azonban visszatér az iskolába, amint feltűnik az anyja, és emlékezteti arra, milyenné nem akar válni. Otis és Maeve között feszült a hangulat, de a tanácsadás miatt még összejárnak, és úgy tesznek, mintha nem lennének közöttük kimondatlan dolgok. Mindkét fiatalnak megvan különben is a maga baja: Maeve anyja tartósan visszajön, és a lányánál kér szállást a legkisebb gyermekével. A lány nem tudja, mennyire hihet az anyjának: valóban összeszedte magát, vagy megint drogozni kezd majd? Otis tudomást szerez arról, hogy az anyja és Jacob – Ola apja – is együtt vannak, ami furává teszi a barátnőjével a kapcsolatát, ráadásul az apja is felbukkan az életében. Jean pedig elvállal egy iskolai állást, tantervet dolgoz ki a szexuális felvilágosításról, amellyel Otis és Maeve üzletét szabotálja tudtán kívül. Közben a diáktársak is bajlódnak szerelemmel, szexszel, kapcsolatokkal.

Ez a sorozat azzal emelkedett ki az átlag tini műsorok közül, hogy több tabutémát is beemelt a cselekményébe, de úgy tárgyalva azokat, hogy nem lett se polgárpukkasztó, se meseszerű. Talán extrémebb dolgok voltak benne, mint ami egy magyar középiskolában előfordulna, de ki tudja? Ez a második évad pont arra mutat rá, mennyire fogalma sincs az idősebbeknek arról, mik zajlanak a kamaszok szobáiban és fejében.

A második évadban változtattak a koncepción. Korábban Otis minden részben kezelt egy szexuális kérdéssel, problémával megjelenő diáktársat. Mondhatni, volt heti ügy. Közben a saját magánéleti kérdései adták a részről részre folytatódó szálat. Most azonban Jean népszerű lesz a diákok között a tanácsadásaival – ő nem kér pénzt, és mindenkit meghallgat. Így Otis történetéből kiesik a klinika. Talán csak két esete volt az évadban, az egyik csak azért, hogy konkrét példán lássuk, hogy hagyják ott, hogy inkább az anyját kérdezzék. Marad csak a saját magánéleti válsága, ami már fele annyira sem érdekes, mint a korábbi tevékenysége.

Jean pedig profi szakember, neki nem kell kutatás és visszatérés a páciensekre. Meghallgatja, egyből mondja a megoldást, és annyi. Így, ha fel is merülnek a kamaszok részéről témák, azokat pillanatok alatt lerendezik. Ezen a vonalon is inkább a nő magánélete lesz a hangsúlyos: a kapcsolat Jacobbal, a volt férje generálta érzések.

A diákok gondjai is átíveléseket kapnak, csak magukban, nem tanácsadással. Eric az egész évadban gyötrődik két fiú között. Aimee az évad elején megy keresztül egy traumán, aminek a hatása minden részben megvan, és az utolsóban találnak rá megoldást a lányok. Hiába vannak jó témák is, nekem jobban bejött a tavalyi koncepció.

Most olyan a Sex Education, mint bármelyik tini sorozat, csak ebben több alkalommal van konfliktus szexuális témában.

Az is bántotta a szemem, mennyire a nem átlagos számít már átlagosnak ebben a világban. Most duplán is eljátszották, hogy az egyik karakter ráébred, hogy biszexuális. Több az olyan szereplő, akinek van valami specifikuma, mint a simán heterók. A Heathers is ezzel irritált, most a Sex Education is. Komolyan a valamiben más lett az új normális?

Ami viszont még mindig remek: a szereposztás. Asa Butterfield teljesen hihető kissé szerencsétlen kamasznak. Gillian Anderson még mindig az egyik legerősebb pontja a sorozatnak. Az előző évadban is kiemelkedett, nem véletlenül kapott most több szerepet. De James Purefoy is kapott egy emlékezetes jelenetet, amikor az évad végén komolyan beszél arról a fiának, hol rontotta el az életét, Otis mit csináljon másképp.

Nem rossz most sem ez a sorozat, csak már kevésbé egyedi. Megosztóbb is, mert ez befogadhatóbb, de sokat vesztett az egyediségéből.

Sex Education - 5/3,5 jobban tinisorozat, kevesebb benne az eredetiség. Kevésbé pikáns, de a casting jó.

https://www.youtube.com/watch?v=qZhb0Vl_BaM

• 8-as kód

Connor egyre merészebb rablásokban is benne van, Garrett pedig folyamatosan tréningezik vele, hogy ki tudja használni a képességeit, amiket eddig rejtegetett. A végére már addig jut, hogy simán kiüti a nyomokba szegődött drónokat is.

Hiába azonban az összegyűjtött pénz, az anyján ezzel már nem tud segíteni. A daganat az agyában már a képességeit is zavarja – a nő fagyasztani tud – műtéttel sem lehet már segíteni. Connor mást kell, hogy kitaláljon. Amikor megsérül a karja, a drogfüggő Nia lép mellé. A lány meggyógyítja a fiú kezét – Connor rádöbben, hogy nem a női társaság miatt ragaszkodik a megbízójuk a lányhoz, hanem a képessége miatt. Nia gyógyító.

A rendőrség már nagyban keresi az elektromos képességű új bandatagot. Connor is be kell, hogy menjen kihallgatásra. Az ott elejtett információkból tudomást szerez egy nagy drogszállítmányról, aminek az elrablását felveti a csapatnak. Bele is mennek. Ő nem pénzt akar: a főnöktől Niát kéri.

A rablásnál azonban átverik őket, a főnök odaküldött egy másik csapatot is, őket megölné. Elmenekülnek, és Garrett Connorral az oldalán visszavágnak. Connor Niát cipeli magával, akit a kórházban fegyverrel kényszerít, hogy segítsen az anyján. Ám a lány képessége nem határtalan: amit elvesz, maga kapja meg. Miközben próbálkozik, Connor végre képes elfogadni, hogy az anyja elmegy. Még el tud tőle köszönni, mielőtt meghal. Niát szabadon engedi, ő pedig feladja magát a rendőrségen.

• Rémálom az egyetemen

Samantha felfedezi, hogy Kristina szakított a barátjával és nem fordítva. Egy fotó segít arra is rájönni, hogy az angol tanár, a nős Miller professzor volt az új párja. Arra gyanakszik, a férfi végzett a barátnőjével. Az indíték: a felesége a pénzes, a viszony miatt elhagyta volna a férjét. Amikor kémkedni megy hozzá, a feleséget találja otthon. Ahogy viselkedik vele, menekülőre fogja. Már azt hiszi, a nő végzett féltékenységből Kristinával és előtte a másik lánnyal.

Az erdőben Jubilee támad rá, aki be is vallja, ő ölte meg mindkét lányt. Korábban Miller vele kavart, és végzett az utódjaival. Samantha is a halállistáján van, de az érkező Miller és Victor megzavarják. A kiérkező rendőrség letartóztatja a lányt.

Samanthától elnézést kérnek a gyanúsításért. A lány az oknyomozó riporter szakot választja a továbbiakban, és Victor jelentkezik mellé partnernek – nem csak nyomozásban, szerelmi téren is – a lány vevő is az ajánlatra.

Barátos, fogadós, dolgok nélkül létezős.

Paul és Anton gyerekkoruk óta legjobb barátok. A 30-as éveik második felére még a cégük is közös: Paul kitalált egy mobil alkalmazást, amely emberszerűbbé teszi a készüléket, hangot ad neki – olyan, mint egy jó barát. Anton pedig igyekszik értékesíteni: egy fórumon megütik a főnyereményt is. Egy amerikai milliárdos kész milliókért megvenni az alkalmazást. A buliban a két barát összeszólalkozik és őrült fogadást kötnek. Mindenükről lemondanak, egy raktárba elzárják, és 100 napon át, minden nap egyetlen tárgyat vehetnek magukhoz. Részegen megalkusznak, és másnap üres lakásban ébrednek, meztelenül. Egyikük sem akarja feladni a versenyt, így igyekeznek a semmiből is boldogulni. Miközben rádöbbennek arra, hogy mennyire rossz értékek mentén élték eddig az életüket, a barátságukat is próbára teszik, és mindketten megtalálhatják azt, ami igazán boldoggá teszi őket.

A német komédiákra hamar rá tudom fogni, hogy harsány, szinte már erőszakos és szexuális humoruk van. Elnézem őket, de nem a szívemre szoktak hatni. Nevetek egy jót rajtuk, aztán lépek is tovább. Néha azonban akad egy-egy, ami ennél többet is tud.

A 100 dolog nem találta fel a spanyolviaszt. Volt már olyan film, amely ugyanezt az üzenetet fogalmazta meg nekünk. Fogyasztói társadalmunkban rengeteg mindenünk van, mégsem vagyunk elégedettek és mindig csak többet akarunk. Akkor is, ha arra semmi szükségünk sincs igazából. A nagyszüleinknek hány cipője volt? Az enyémeknek kettő – egy a templomba és ünnepre, egy dolgozni. Nekem csak papucsból a szobámba van három.

De boldogok vagyunk? Erre csak annyit mondanék, hogy tele van a világ elidegenedett, mindenféle szociális fóbiákkal küzdő egyénekkel. Japánban már külön társadalmi osztályt képeznek azok a fiatalok, akik szinte remeteként élnek, és csak online lépnek ki a világba.

Most kicsit komolyabb oldalról közelítettem a filmhez, de nem kell megijedni. Ez csak az, amin az agyam elkezdett pörögni a film hatására. Ez abszolút komédia, amiben legfeljebb a sorok közül olvasható ki, hogy milyen modern népbetegségben szenved a korunk. Itt inkább nevettetni akarnak, és a felszínen azt az üzenetet adják el, hogy a barátság mennyire fontos az életben. Az, hogy én a fogyasztói társadalom kritikájára voltam fogékonyabb, szubjektív. Nyugodtan lehet komédiaként, könnyed filmként fogyasztani a 100 dolgot.

Tele van olyan poénokkal, hogy a mindennapi eszközeik nélkül hogyan próbálnak boldogulni a karakterek. Mi az, ami fontos? Aztán persze a hiúság szed áldozatokat: nyomorult Anton, aki nem akar szemüveget hordani, de a kontaktlencse sem hordható akármeddig, mert akkor számolni kell a csúnya szemészeti következményekkel… Vagy: randi úgy, hogy még poharad sincs? Egy kis kreativitással sok minden megoldható.

Kellemes hangulata van a filmnek. A végére egyre több a dráma, az eleje sokkal fogyaszthatóbb, de azért végig megmarad a jó hangulat alapja is. Nekem sok volt a barátság – konfliktus vonal, Anton és Paul sokkal alaposabban összevesztek, mint az indokolt lett volna, de ezzel akarták a nagy békülést alapozni a végére. Klisés, persze, de aranyosan az, így annyira nem bántam.

Nemzetközi sztár nincs benne – Daniel Brühl mellett különben akad német színész, akit világszinten jegyeznek? Nekem hirtelen más nem ugrik be. Az Anton figuráját játszó Matthias Schweighöfer azonban sok német filmben feltűnik, őt már régi ismerősként üdvözöltem. Mondjuk, itt az ízlésemhez képest sokat kellett meztelenkednie, de kigyúrta magát, gondolom, most szereti mutogatni a hasfalát és a karizmait, ha már megdolgozott értük…

Nem lesz sokszor nézős, fergeteges komédia, de nem is olyasmi, amit nézek és azonnal elfelejtek. Van benne a humoron túl tartalom is, ami miatt emlékezetesebb tud lenni.

100 dolog - 5/4 kedvesen humoros, a modern életről is mond valamit, el is nézhető neki a klisés volta.

https://www.youtube.com/watch?v=vgSfDoQ3xt0

Pszichés beteges, feltámadós, szektás, családi krízises.

Anya és lánya az egész életüket városról városra meneküléssel töltik. Annie pszichés beteg, a szakmáját tekintve ápolónő. Az új helyen könnyen elhelyezkedik, és a kórházból összelopja az állapotát visszafogó gyógyszereket. Majd költöznek. A kamasz Joy azonban már belefáradt ebbe az életmódba, és az anyja titkai is egyre inkább irritálják. Ki volt az apja, miért nem maradhatnak egy helyen? A kocsijuk Castle Rock mellett robban le, kénytelenek a városkában maradni. Annie titka egy helyi férfi kezébe jut, a nő a lányát féltve végez a férfival, és ezzel valami természetfeletti sötétséget hoz vissza a városba. Emberek, akiknek halottnak kellene lenniük, visszatérnek, és megváltozott személyiséggel élik az életük. Egyre többen vannak. Miközben Annie küzd az őrülettel, Joy a múltját keresi, a városnak egy 400 éves rémálmot is túl kell élnie.

Nem lett akkora siker a Castle Rock, mint Az első fejezete a mozikban. Azért annyira ment, és annyira divat most King történeteket filmesíteni, hogy elkészülhetett a 2. évad is. Volt egy ötlet, amivel el lehetett adni: az egyik legismertebb King karakter előtörténetébe kapunk betekintést. Annie, a Tortúra rajongója, aki igencsak megkeserítette kedvenc írója életét.

Mivel itt a karakter jóval fiatalabb, még egy más ember, nem szabad a Tortúrát keresni a sorozatban. Ugyan a végére már látjuk Annie személyiségében az új és végzetes rögeszmét, de ez még nem annak a története. Itt Castle Rock világával kellett őt összehozni.

Valamennyire zavart is, hogy az előző évadhoz képest hol vagyunk. A Kölyök/Angyal karaktere már nincs a börtönben, de most akkor az első évad után vagyunk, vagy azzal párhuzamosan, vagy mi van? Ezen felül is voltak olyan húzások benne, amivel nem tudtam mit kezdeni. Elsősorban az Angyal karaktere miatt. Mintha teljesen más lenne, mint az első évadban. Ez a jövőbeli énje? Vagy valami egészen más, egy másik dimenzió szülötte? Mi köze a fiúhoz az előző évadból? Túl sok kérdés van, és a sorozat semmire nem adott választ. Ez kifejezetten zavart.

A történet alapvetően két irányban halad és fejlődik: Castle Rock 400 éves rémálma visszatér kísérteni a maga beteg módján, és Annie titka. Az összekötő kapocs Joy lesz, aki mindkét történetben fontos szerepet kap. Az elején Annie vonala a fő, nagyon lassan bontják ki a másik szálat. A végére viszont az veszi át a vezetést, és akciót is hoz a pszichés rémségek közé. Jobban is tetszett, mint amikor Annie hadakozott a hallucinációkkal.

Lizzie Caplan nem Kathy Bates, de korrekten szétesett a vásznon. Ebben a megformálásban Annie nem ördögi, hanem pokolian beteg. Bates félelmetes tudott lenni, Caplan sokkal sebezhetőbb, önhibáján kívül rossz embert hoz. Ez az Annie nem személyiségében torz, hanem a betegsége miatt. A pszichózis süt róla meggyőzően Kaplan alakításában, nem a gonoszság. Még a végén is, amikor már Paul rajongója és beindul a teljes elborulás, inkább betegnek láthatjuk, mint elvetemültnek.

Mellette Tim Robbins kellene, hogy bevonzza a nézőket. Neki különben is megvan a története King világaival, és belsős poén lehetne az is, hogy játszott olyan karaktert, aki a filmben emlegetett börtönben ült. Ehhez képest alig emlékszem rá a filmből, nagyon súlytalan a jelenléte. Ami megmaradt belőle, hogy mennyire télapós lett itt a külleme.

Látványra korrekt, és a múltbeli szálakkal valami sötétebb, már szinte ijesztő hangulatot is sikerült beemelniük. De azért nem igazi horror, az első évadban sokkal hátborzongatóbb jelentek akadt. Ez közelebb van a misztikus thrillerhez, mint horrorhoz.

Arról még nem láttam hírt, hogy a 3. évad berendelést kapott volna. Ha másért nem is, a sok kérdésem megválaszolása végett örülnék neki, ha lenne. Majd kiderül…

Castle Rock - 5/3,5 a végére tempós, izgalmas, de a cselekmény furcsa. Sok a kérdőjel. Caplan jó volt.

https://www.youtube.com/watch?v=9bytPaQ5I8U

Melyik számok hiányoznak a címekből? (A zárójelet kijelölve segítségként ott a művelet eredménye.)

A ____ éves ember – Péntek ____= (187)

____ kiskutya + A ___ mesterlövész =(108)

___ dühös ember*___ dolog, amit utálok benned=(120)

Megoldás: Tovább!

Apósjelöltnek bizonyítós, lánykérős, vidéki kalandos.

Irina rendszeresen felkerekedik, és ellátogat egy olyan pontjára a világnak, ahol még nem járt. A legutóbbi kirándulás helyszíne Kína volt, ahol belebotlott egy helyi fiatalemberbe is. Peng volt a nyaralás alatti románca, majd a lány hazarepült Moszkvába. Ez az egy hét is elég volt Pengnek, hogy tudja, neki Irina az igazi. Megtanuloroszul, közli a szüleivel, hogy elmegy lánykérőbe, majd felül egy Moszkvába tartó gépre. Irina ugyan először csak mosolyog a lánykérésen, hiszen alig egy hetet töltöttek együtt, de Peng rajongása és az, hogy ide is eljött érte, elég bizonyíték neki. Ám a nagy próba még hátravan: hazavinni a vőlegényt és bemutatni leendő apósának. Anatolij egyedül nevelte a lányát, és szerinte senki nem elég jó hozzá. Eddig minden barátját elüldözte, ezt tervezi a legújabb jelölttel is. Peng azonban túlél medvevadászatot és ivászatot is, csak megkapja a lányt.

Egyre több orosz film kerül ki nyugatra is. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy vesznek egy amerikai blockbuster sablont, azt egy nagyon kicsit oroszosra alakítják, és így készítik a filmjeiket. Már fejlődnek, vannak jó filmjeik is, de mintha az amerikai filmmonstrumok mostohatesóit néznénk a bálon, ahol Hamupipőke tündököl.

Ez igaz erre a filmre is. Abba inkább nem mennék bele, mennyire értelmes címet adtak neki már megint. Az orosz ara ára – értem, nyelvi humor akar lenni, valahol mélyen legalább a próbálkozást értékelem, de ennél több jót nem tudok mondani róla. Maradjunk is inkább a filmnél!

A film annak az amerikai filmnek a sablonját követi, amikor a túlféltett apa kicsi lánya hazahozza a vőlegényt, aki az apósjelöltnek nagyon nem tetszik. Mivel az orosz – kínai vonalat is beletették, még ennél is lehet kicsit jobban szűkíteni: amikor a fehér lány fekete baráttal állít haza zsáner. (Bár már ezen is fordítottak, láttunk már olyat is, hogy a fehér fiún akad ki a származására és rasszára büszke fekete apa.)

Igaz, az oroszok nem mentek el annyira a rasszizmus irányába, mint egy-egy amerikai film. Minimális problémát jelent a környezetnek és az apának, hogy Peng kínai. Annyira nem képes elfogadni, hogy a lánya felnőtt, és más férfi is van az életében rajta kívül, hogy francia, német, de akár orosz vőlegényen is ugyanennyire kiakadt volna. Minimálisra vették az olyan poénokat is, ami a kínaiakra vonatkozik. Azt a visszatérő elemet leszámítva, hogy a kínai gyártmányú autó mindig bedöglik, mert a kínaiak pocsék dolgokat gyártanak, már a film elején felhagynak a rasszos poénokkal. Ezt mondjuk nem bántam, nem szeretem az ilyen humort.

A baj az, hogy más se nagyon van benne. Ahhoz képest, milyen elrettentéseket láttunk más filmekben, vagy mennyire extrém vőlegény jelölteket – egy kretént James Franco is bevállalt nem is olyan régen –, itt nagyon egyszerű dolgokat talál ki Anatolij. Forró gőzfürdő. Vodka ivászat versenyszerűen. Medvevadászat. Nem is csodálom, hogy amíg nem kezd el kiakadni és őszintén beolvasni a srácnak, Peng fel sem ismeri, hogy Anatolij nem boldog velük együtt.

Talán az is volt a bajom a filmmel, hogy idegesített a karakter. Peng annyira ártatlan, hogy az már beteges. Naiv. Álmodozó. Reálisan nézve életképtelen a mai világban. Itt ugyan összejön neki a nő, de ha továbbgondolom a sztorit, már nem tudom, mihez kezd. De nem is akarok belegondolni, ez egy romantikus komédia, aminek nem célja, hogy a főszereplő jövőbeli élet- és munkakörülményein merengjek. Irina és Anatolij karaktere is sablonos, csak egy-egy klisét töltenek meg minimális tartalommal. Túlféltő apa, csinos és karakán lány. Ennyi.

Kinézetre hozza, amit egy komédiától vár az ember, de semmi különös.

A legjellemzőbb vonása, hogy átlagos. Nem szörnyű film, de nem is jó. Csak elmegy.

Az orosz ara ára - 5/3 átlag romantikus komédia: az orosz megfelelője a fehér lány fekete vőlegény amerikainak.

https://www.youtube.com/watch?v=uvxreahF_jw

Cím: The Eternals

Készítők: dübörög tovább a Marvel. Kevin Feige most Chloe Zhaónak adta a rendezői széket. A filmben pedig olyan sztárok lépnek be a Marvel kapuin, mint Angelina Jolie, Salma Hayek és Richard Madden.

Műfaj: akció, képregényfilm

Cselekmény: 7000 éve a halhatatlanok csapata óvta az emberiséget – mert a gonosz már akkor sem aludt.

Várható megjelenés: ez lesz az őszi Marvel, novemberben startol.

Miért várós?

• Fogalmam sincs a történetről vagy a karakterekről. Ilyen Marvel film még nem volt, legalább animációból ismerősek voltak a karakterek. Most nem.
• A Trónok harca óta képes vagyok mindent megnézni, amiben Richard Robb Stark Madden feltűnik, ez sem lesz kivétel. Ikarosz néven szuperhős… érdeklődve várom.
• A nevek alapján talán görög mitológiai keverés is lesz. Ikarosz – az első repülésbe belehalt ifjú. Thena – feltűnően hasonlít a neve Athénéhez.
• Marvel – film: ha nem is tudom, milyen lesz a sztori, a látvány biztosan rendben lesz.

Gyilkosos, egyetemi, nyomozós.

Samantha és Kristina gyerekkori legjobb barátnők, akik gimi után egyetemre is együtt mennek. A két lány azonban merőben mást vár az egyetemi léttől. Samantha folytatná a tanulást, és csendesen ellenne, míg Kristina a menő lányok közé akar tartozni. Ő beszéli rá a barátnőjét, hogy jelentkezzen a legmenőbb lányszövetségbe. Elmennek, és a vezér, Jubilee kezdetektől ellenséges. A válogató legfőbb témája is az, kinek mivel foglalkoznak a szülei, mennyire gazdagok. Samantha munkáscsalád sarja, és ki is meri mondani a véleményét – elutasítják innen. Kristina viszont bejut. Samantha hiába igyekszik ugyanolyan szinten megőrizni a barátságukat, a másik lánynak több elfoglaltsága, szereleme és szövetséges megjelenése van. Amikor eltűnik, mégis Samantha az, aki mindent megtesz, hogy előkerítse. A lány holtan kerül elő, és a rendőrség Samanthát gyanúsítja, aki kénytelen maga kézbe venni a dolgokat, hogy igazságot szolgáltasson és tisztázza a nevét.

Folytatódik a Canossa-járás, hogy találják egy szerethető tévés thrillert. Ez a film a nézhetőbbek között van, de a küldetés még nincs teljesítve. Ez sem lesz a kedvencek közé való, csak egyszer meg lehetett nézni nagyobb fájdalmak nélkül.

A film cselekménye ismerős zsánerek sorából áll össze. Van egy diákszövetség, ahol gyanús dolgok folynak. Nem Kristina az első, aki eltűnik onnan. Van egy kívülálló, aki igyekszik mélyebbre ásni és megismerni a titkokat. Ez azonban nem a Koponyák, nem is az Anatómia, itt nem kell különösebb izgalmakat várni. A diákszövetség is kifejezetten szimpla: kimerülnek annyiban, hogy egy helyen laknak, közben tartanak egy bulit és együtt tornáznak. Se szertartások, se titkot, se valami izgalmas. Ennél bőven láthattunk izgalmasabb diákszövetségeket, még vígjátékokban is.

Újabb zsáner: a tanár – diák viszony. Vajon miért érdemes ölni egy csajokkal teli kollégiumban? Naná, a szerelem miatt. Féltékenykedés, egymás szerelmeinek elszeretése, tipikus zsánerelem. Ennél már csak az nagyobb klisé, amikor Samantha rájön, hogy barátnője nem csak az egyetemista srácok közül szemezgetett. Lehetett volna ezt jól is csinálni, csavargatják a történetet, de annyira kiszámíthatóan és unalmasan, hogy minden varázst elvesztett általa a cselekmény. Maradt az átlag, ismerős zsáner.

Mondanom se kell, hogy a lány mellett felbukkan majd egy helyes fiatalember, aki szívesen segít neki a nyomozásban. És nem csak barát akar lenni… újabb klisé.

Végig volt egy olyan érzésem, hogy ebből jó történet is lehetne, ha kicsit megerőltették volna magukat. Ha nem mindig a hagyományos megoldást választják, ha kicsit felkavarják az amúgy is használt zsánereket. De nem tették, kényelmesek voltak az írók, így a film is csak átlagos lett.

Nem is moziba szánták, ez egy tévéfilm. Ennek megfelelő a látványvilága is. Kevés helyszín, a környezet és a szereplők amúgy is átlagosak. Átlag iskola, átlag egyetemisták – itt nincs is igény látványorgiára, nem is lenne, amit látványosabban mutassanak be. Talán színesebb és mesésebb környezetet, ruhákat teremthettek volna, de akkor már nem az átlag iskolában hangulat lenne, ami a film sajátja.

A színészeknél az eye candy faktor volt a döntő. Itt még a nem menőnek számító, átlag diákok is szépek. A vékony, helyes szőke főszereplőnő máshol simán lehetne méhkirálynő, itt meg úgy csinálnak, mintha ő lenne Hamupipőke egyik mostohatestvére a küllemet illetően. Tévéfilmesek ők is, egy ismerős akadt: Moira Kelly, leginkább azért, mert mostanában kezdtem el Tuti gimi pótlást tartani.

Lehetett volna bőven jobb is. Fájni nem fájt, de jónak sem lehet nevezni.

Rémálom az egyetemen - 5/3 tévés thriller, ami a csavaros történet helyett eye candy színészekkel akarja eladni magát.

https://www.youtube.com/watch?v=8BvmQDOroK4