Megcsalós, kavarós, bosszúállós, csajos.

Egy ház, melyet 50 év alatt 3 család birtokolt. Mindegyikben történt egy gyilkos esemény – de hogy jutottak odáig a dolgok? 1963-ban Beth Ann és Rob költöztek ide, akik a kislányuk elvesztése után vágytak új kezdetre és otthonra. Az asszony azonban hamarosan azzal szembesült, hogy a férje nem munkavacsorákra jár, hanem szeretőt tart. Álnéven barátkozni kezdett a másik nővel – míg rá nem jött a múlt pár sötét titkára. 1984-ben a társasági dáma, Simone szembesül azzal, hogy a férje titkon homoszexuális. A lánya házasságáig nem válhat el, de megtalálja a maga szórakozását: legjobb barátnője 18 éves fia személyében, aki évek óta rajong az asszonyért. Az anyja ennyire nem fog, amint pár dolog kiderül. 2019-ben a nyitott házasságban élő Taylor viszi haza a barátnőjét, Jade-et. A férje eleinte tiltakozik, de Jade gyönyörű, és hamar megkedvelteti magát. Lassan már Taylor érzi idegennek magát az otthonában, és Jade is őriz pár súlyos titkot.

Guilty plesure sorozatok, bírom őket. Pláne, amikor jó kis fekete humorral vannak átitatva. Amikor nem csak a gazdagok és szépek szerelmi ügyein lehet csámcsogni, de vannak bűnügyek és drámák is a történetben. Ilyen volt a Született feleségek, majd megismerhettük az idegösszeomlás szélén álló cselédlányokat is. Most pedig háziasszonyok következnek, akik gyilkosok lettek – vagy áldozatok? A sorozatból kiderül!

Különösebben nem akarom a poénokat lelőni, mert remekül adagolják a rejtélyeket. Már az elején tudjuk, hogy valaki meg fog halni. De nem tudjuk, ki és miért. Folyamatosan adagolja a sorozat az információkat és csavarokat. Erre tényleg igaz, hogy nem szabad elsőre ítélni, mert mire az évad végére érünk, másképpen látjuk a karaktereket és az indítékaikat. Pörgős, szórakoztató és gyilkosan rejtélyes.

Bírtam, ahogy az egészet beágyazták. Minden kis rész valami csemegével indul – legyen az humor, vagy látványelem. A tangós betét vagy a halottak megidézése az egyik epizód elején kifejezetten emlékezetes lett. De a vallomások vagy a gyerekkori ének megszólaltatása is poén lett. Ötlet és feldobja az amúgy is jó sorozatot.

Kifejezetten játékos és kreatív, ahogy a ház köti össze a történeteket. Mert más idősíkban, más szereplőkkel nézzük az eseményeket, nincs más közös bennük, csak a helyszín. Ezt viszont sikerült maximálisan kihasználni. Nagyon bírtam, ahogy a jelenetek átfolytak egymásba. Mondjuk, valaki csinált valamit a konyhában 63-ban és a kezében van egy kés. Majd azt látjuk, hogy ugyanabban a konyhában 19-ben másvalaki csinál valamit a saját késével. Leírva nem tűnik annyira jónak, de filmen látva koherenciát teremt és mutat is.

A látvány különben is piros pontos. Színes, de nem harsány. Minden korszak megkapta a maga tipikus színvilágát és megjelenítési módját. Már abból meg lehet mondani, melyik történetszálon vagyunk éppen, hogy milyen színeket látunk és milyen a környezet. A ruhákról nem is beszélve – érdemes figyelni a három hősnő ruhatárát, remekül lefednek 50 évet, bírtam. Volt a készítőknek energiája erre is maximálisan odafigyelni.

A történetek mindegyike pikáns, fordulatos és szórakoztató. Minden nőnek vannak merész húzásai és olyan ügyei, amin jókat lehet vigyorogni. Sokféle humor van az évadban, könnyű rákattanni attól függetlenül is, hogy vajon ki kerül koporsóba a film végén.

Nem spóroltak a színészeken sem. A főszereplők sorozatos veteránok, mint a Once upon a time Hófehérkéje, Ginnifer Goodwin. Watson, Lucy Liu az Elementary után. De olyan mellékszereplők vannak, mint Alicia Coppola vagy Analeigh Tipton. Érezni a sorozaton, hogy készíteni is jó móka lehetett.

Örömömre a 2. évad is berendelve már, mert ezt nézni akarom tovább is!

Why woman kill - 5/4,5 végig szórakoztató, humoros és fordulatos. Ötletes. Jók a színészek és a látványvilág is.

https://www.youtube.com/watch?v=rFYNqmKdaoI

A látványos elindulást követően hamarosan iharba keveredik a páros. James alaposan át is hűl, mert a tudományos felszerelését hozta, és vízálló ruhára sajnálta a megadott súlykeretet. De feljebb mennek, és teszik sorra a megfigyeléseket. A légáramlatokat kihasználó pillangók pl. bizonyítják, hogy valóban, a levegő ilyen mozgást is végez. James a mérési eredményeit folyamatosan jegyzi, és galambokkal küldi a földre, ha velük történne valami, a munkájuk fennmaradjon.

Mikor túl magasra érnek, fuldokolni kezdenek. A még James kosarában levő galambok elpusztultak, James orra is vérezni kezd. Amelia felmászik a gömbre, hogy saját kezűleg eresszen ki gázt, és elinduljanak lefelé. Sikerül, de odafent elájul. Már süllyednek, amikor magához tér, és kicsin múlik, hogy nem zuhan le, sikerül egy kábelben megkapaszkodnia.

James és Amelia múltja is rejt egy-egy titkot. James az elméletei miatt nevetség tárgya. 2 évébe került annyi pénzt összeszedni, hogy ezt az utat megcsinálhassa. A tudósok nem hisznek abban, hogy az időjárás megjósolható lenne.

Amelia a férjével magassági rekordot akart beállítani. Azonban baj lett, sürgősen súlyt kellett veszteniük, vagy mindketten odavesznek. Már nem tudtak mit kidobni, és még mindig zuhantak. Pierre saját maga ugrott ki, hogy a feleségét megmentse. Ezt senki nem tudja, Amelia mindenkinek azt mesélte, hogy Pierre kiesett.

Most ők is így zuhannak, és már ők sem tudnak mit kidobni. James összes felszerelése, a ruhák, minden lent van, de nem elég. Amelia készül megismételni a férje önfeláldozását, de James visszarántja. Azt javasolja, kapaszkodjanak a fém keretbe, és a léghajó kosarát dobják ki. Megcsinálják, és nem kényelmesen, de földet érnek. A két sérült ember egymásba kapaszkodik, és egymást támasztva indulnak Londonba.

A mérési eredményekkel James bizonyítja az igazát, és az időjárás-előrejelzés atyja lesz, aki Ameliának is megköszöni, hogy ez megvalósulhatott.

Kisvárosi, titkos, ügyeskedős, biciklis.

Saint Ceron egy idilli francia kisváros, ahol hagyománya van annak, hogy a gyermekek a szülők foglalkozását viszik tovább. Raoul Taburin édesapja biciklis postás, és a kisfiúnak is minden vágya, hogy az apja örökébe lépjen. Ám egy nagy akadály akad: Raoul képtelen megtartani az egyensúlyát a biciklin. Felül, és szinte azonnal el is esik. Bevallani azonban képtelen, így mindenféle ürügyet talál ki, amiért nem biciklizik egy olyan városban, ahol mindenki biciklibolond. Lapos kerék, leesett lánc, különóra. Annyira elmerül a biciklik világában, hogy profi szerelővé képzi magát. Már fiatalember, amikor az apjának elmondja az igazat, de a férfit még aznap agyonüti egy villám. Raoul egy szerelő mellett lesz inas, majd örökli a műhelyt – megnősül, gyerekei lesznek, boldog ember lehetne. Ha nem kísértené a titka, amit egy ide költöző fotós feszegetni kezd: hadd fényképezze le biciklizés közben!

A rögeszme érdekes dolog. Befészkeli magát az ember agyába, és olyan dolgokra veszi rá, amelyek különben eszébe sem jutnának. Még előttem van, amikor az egyik sorozatban egy madár kikelésével illusztrálták a rögeszmék születését és elharapózását. Miért jutott ez most eszembe? Mert a Raoul Taburin ugyan nézhető francia vígjátékként is, számomra azonban egy rögeszméről szóló esetrajz volt.

Raoul védelmében szóljon, hogy nem csak ő volt elvarázsolt a filmben. Ahhoz, hogy a rögeszméje kialakulhasson, kellett egy olyan környezet is, mint Saint Ceron. Ahol az elvárásoknak és hagyományoknak kifejezetten nagy a súlya. Ahol annyira elvontak az emberek, hogy még a tárgyakat is képesek átnevezni a velük foglalkozó szakember után. A cipész neve Bertrand? Akkor a cipőt ezután így hívják. A filmben ezt csinálják a biciklikkel is: Taburin szereli őket, úgyhogy ezután az embereket taburint tekernek. Ennek különben aranyosnak kellett volna lennie? Nem találtam annak, hanem simán betegnek.

Végigkíséri a filmet ez a kettősség. Felületesen aranyosnak tűnik, de a felszín alatt minden el van torzulva és zavaró. Ismeritek az érzést, hogy valamit néztek, látszólag rendben van, de mégis irritál? Mert eltér a normától, torz, de csak éppen annyira, hogy alaposan megnézve tűnjön fel. Felületesen csak az érzés marad, hogy valami nem stimmel, hiába tűnik jónak valami. (Általában így vagyok a CGI állatokkal is.) Ez a film végig ilyen érzést keltett bennem.

Zavart is, hogy komédiaként van eladva. Persze, értem miért. De ez egy abszurd komédia, és abban soha nem a vicces oldal fogott meg, hanem a másik fele. Örkény novellákon se tudok derülni, a mögöttes tragédia és súly engem jobban eltalál.

Ez a film simán azt mondta nekem, hogy magunk keserítjük meg az életeinket. Meg akarunk felelni hagyományoknak, a környezetnek, és ez rávesz olyan dolgokra, amelyek veszélyesek. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne nyílt lapokkal játszani… Lehet, hogy ami nekünk nagy ügynek tűnik, egy kívülállónak éppen olyan marhaság, mint hogy Raoul fél bevallani, hogy nem tud biciklizni.

Mint film, különben korrekten össze van rakva. Okosan és fokozatosan építik fel a történetet, nagyon hangulatos a környezet is. Az ember kedvet kap biciklis túrára Franciaországban. Napfényes, kellemes, idilli. Jó volt nézni is. Korrektek a színészek, és Benoit Poelvoorde megtalált egy olyan figurát, aki még kedvelhető, nem tűnik ostobának, pedig elég gyerekes rögeszméje van.

Jó, azért az bántotta a szemem, hogy mennyire kisgyerekeket tettek be, mint a gyerekeiket. Ahhoz öregnek néznek ki, a fiatal énjükhöz képest nagy az ugrás. De ez a legkevesebb.

Nem igazán az én filmem, de egyszer meg tudtam nézni. Többször nem akarom.

Raoul Taburin - 5/3 kellemes, hangulatos, de annyira abszurd az egésznek az alapötlete, hogy az már zavaró.

https://www.youtube.com/watch?v=xhqEolsN9QU

Nyomozós, összeesküvős, megfigyelős.

Shaun Emery bíróság előtt áll – azzal vádolják, hogy katonai szolgálata közben agyonlőtt egy afgán férfit, aki már megadta magát neki. Az ügyvédei brillíroznak, és felvetik annak a lehetőségét, hogy a kép és hang csúszott. A férfit felmentik, aki a sikert ünnepelve randevúra is meghívja a csinos ügyvédnőt. Másnap azonban újra a rendszerben találja magát: Hannah eltűnt, és a buszmegállóban rögzített felvételek szerint Shaun rabolta el. Az ügyet az ambiciózus Rachel Carey kapja, aki a terrorelhárítástól érkezett a gyilkossági osztályra. Módszeresen vadássza le a menekülő férfit, és vallomásra akarja bírni. Ám közben kénytelen felmérni azt is, hogy Shaun történetében is lehet igazság. Amikor maga is tapasztalja, hogy a megfigyelő rendszert manipulálják, már az igazság érdekli és még Shaunnal is hajlandó összedolgozni. Lehetséges, hogy a kormányzat titokban manipulálja a videós felvételeket, és hamis bizonyítékokat gyártanak?

George Orwell már megírta, a Nagy Testvér figyel. Egyre jobban. Nem a The Capture az első sorozat, amely ezzel a témával játszadozik el, keverve egy kis krimit egy lehetséges megvalósuló világba. 2018-ban a Condor, korábban a Person of Interest is feszegetette ugyanezt. (Hiányzik is a Person of Interest. Az mennyivel jobb sorozat volt…)

Az is a sorozat egyik legnagyobb gondja, hogy egy téren sem okoz meglepetést. Tovább mennek, mint a PoI évadaiban, itt nem az események kimenetelét, magát a felvételeket manipulálják. Közelebb van ilyen szempontból a Condor cselekményéhez. De annyira ismerős mégis, hogy nem egyszer azon kaptam magam, hogy unatkozom. Ahogy belegondolok, egyetlen szál tudott meglepni: a vége. Nem gondoltam volna, hogy ilyen befejezést adnak a történetnek. Ez nem az a sorozat, a fentiekkel ellentétben, ahol a jó emberek kiállnak a rossz rendszer ellen és megkezdik az aknamunkát.

Nem szerettem, mennyire reálisak igyekeznek maradni – ettől kellene hitelesnek lennie, de valahogy ebbe a képbe nem illett az amerikai csapat, meg az évad végére megérkezett főnök/felügyelő. Az olyan befejezetlen szál maradt, ami még mindig zavar. Cégen belüli manipulációk, ok. De ahogy ebből nemzetközi ügy lett, és nagyon elszálltan akciózott Frank osztaga, elvesztette a hitelességét a széria.

Nem kedveltem meg a szereplőket sem. Senkit. Shaun eleve problémás karakter, akiről nem tudni, hogy gyilkos vagy sem. Rendben, fronton katonaként más, mint civilként hidegvérrel ölni, de már megadta az alaphangot, hogy gyilkossági váddal néz szembe. A párjával nem olyan régen mentek szét, van egy közös lányuk, ehhez képest könnyen ráhajt az ügyvédjére. Plusz, nem tudom megmagyarázni, mi, de végig zavart benne. Rachel kapcsán legalább tudom, mi a bajom. A szakmájában jó, de tulajdonképpen minden téren megalkuszik. A magánéletében, ahol szó nélkül tölti be a szerető szerepkört. Végül a munkában is. Ez lehetne realitás érzék is: ha már nyerni nem tud, legalább a nyertes oldalra áll. Akkor sem szerettem nézni, ahogy itt kicsavarják az igazságot. Hozzájuk képest a többiek mellékszereplők, minimális tartalommal töltötték fel őket.

Pedig a szereposztáson nem spóroltak. Mellékszerepre is, nyúlfarknyira beugrott Famke Janssen – nem most cseng legjobban a neve, de ő volt már mozisztár is. Ahogy Ron Perlman is veterán filmes. Callum Turner és Holliday Grainger inkább sorozatoznak, de azért meg lehet őket ismerni, pl. a War & Peace vagy a Strike sorozatból.

A realizmus köszön vissza a film külcsínében is. Talán a színvilága szürkébb, mint az eredeti világ, de az ment a téma komorságához/komolyságához.

Egyszer meg lehet nézni, nem hosszú, de jobb történet és szerethetőbb hősök kellettek volna.

The Capture - 5/3 nem szimpatizáltam a szereplőkkel, a téma sem igazán kötött le. Ez most felejtős.

https://www.youtube.com/watch?v=YSSmitzvmUU

Stephen King történetek most tucatjával érkeznek moziba, tévébe is. Legutóbb az HBO állt be a sorba, és készített King alapú mini sorozatot.

Az alábbi képen ebből vannak képek – egy kivétellel. Még azt is elárulom, a kakukktojás is King, a Castle Rock egyik reklámanyaga. Melyik ez?  Az HBO sorozat címe?

Megoldás: Tovább!

Háborús, egymásért kiállós, csapdába sétálós.

A vietnámi háborúban az amerikai szövetségesekkel együtt ausztrál katonák is harcoltak. Ilyen férfi volt Harry Smith is, aki a főleg újoncokból álló Delta szakaszt kellett, hogy igazgassa. A férfi ennél komolyabb feladatokra vágyott, de hiába kérte át magát a különleges egységbe, maradnia kellett a helyén. Az újoncai tartottak is a férfitól, aki mindenkinél többet követelt tőlük. Amikor egy híres énekesnő jön koncertet adni a fiúknak, a Delta lesz, aki koncert helyett felderítést kell, hogy végezzen. Vietkong csapatokba botlanak, és megindul a csata. Úgy 200 ellenséggel számolnak, a vezérkar még segítséget sem indít útnak, a kis túlerővel szemben bíznak a fiaiakban. Mire a Delta rádöbben, hogy vagy 2000 emberrel néznek farkasszemet, esélyük szinte semmi, a vezérkar csak kivonni akarja őket, az előretolt osztagait hagynák meghalni. Smith azonban ellentmond a parancsnak, és az embereivel a helyén marad, senkit nem fog hátrahagyni. Míg a csata dúl, a vezetőség vitázik, mit tegyenek.

Annyi háború dúlt már, hogy mindig lesz témája a háborús filmeknek. Néha akad egy-egy, ami valami miatt emlékezetesebb lesz a többinél, de tucatfilm is akad belőle bőven. Vannak népszerűbb hadszínterek, mint a II. VH európai frontja, és olyan háborúk, melyekről kevesebb film készült. A Fenyegető veszély mindkét esetben az utóbbi: tucatfilm, de egy kevesebbet feldolgozott háborúból.

A film érdekessége az lenne, hogy az ausztrálok szemszögéből mutat meg egy fontos, vagy legalábbis vitatott csatát. Az már más kérdés, hogy az igazán érdekes kérdésekre nem kapunk választ a filmből. Minek voltak egyáltalán ausztrálok a vietnámi háborúban? Volt valami jelentősége a Long Tan-i csatának a háború egészére? Tulajdonképpen, miért kellett erről a csatáról filmet készíteni? Az a legrosszabb, hogy erre az utolsó kérdésre semmilyen választ nem tudnék adni. Mi volt, amiért ez, és nem más a téma? Nem tudok rájönni.

A cselekmény egyszerű – vártam is, hogy lesz valami csavar vagy fordulat. De nem. A katonák kint ragadnak egy reménytelen helyzetben, küzdenek és várják a felmentő sereget. Ezzel össze is foglaltam mindent. Pár óra története az egész film. Ami megmaradt belőle, hogy milyen agyament döntéseket képesek hozni egyes vezetők. A katonái szó szerint a halállal néznek farkasszemet, de nem engedi a felmentő tankokat kimenni a tábornokféle, mert ő is csatlakozni akar, és ha már vissza nem fordulnak érte, várják meg?

Azzal próbálták közelebb hozni a filmet, hogy 2-3 katonát kiemeltek, és a rövid pihenők alatt beszéltették őket a családjukról és az otthoni életükről. Így adtak egy-egy figurát, akinek az életben maradásáért lehet drukkolni. Sajnos, ezzel a pár párbeszéddel nem sikerült úgy bemutatni őket, hogy tényleg érdekeljen is a sorsuk. Gyakran annyira össze is mosódtak nekem a szereplők, hogy nem tudtam, ki melyik. Akit megismertem, azért, mert a színészt felismerem egy más szerepe miatt.

Azért igyekezte, ha nem is jól, nézhetően összerakták a cselekményt. Ami sokkal rosszabb, a látvány. Annyira hétköznapi volt az egész környezet, hogy eszembe nem jutott volna róla Ázsia. Olyan a film, mintha kiszabadultak volna egy amerikai erdőbe, aztán ott számháborúznának. A látványelem is minimális, de a környezet abszolút nem hitelesnek tűnő volta sokkal jobban irritált. Igaz, csak háborús filmen láttam Vietnámot még, de amit itt mutattak, nagyon nem hozta azt a hangulatot, látványt, amit megszoktam.

Ismerős színész is csak kettő van, Travis Fimmel (Vikings) és Luke Bracey – egyikük se tud nagyot játszani, és nem csak azért, mert kevésbé tehetségesek, de olyan karaktert sem írtak nekik, mint Garfieldé A fegyvertelen katonában.

Nem rossz, de a jótól is messze van. Ahogy már írtam: tucatfilm.

Fenyegető veszély: A Long Tan-i csata - 5/3 az emberi drámák rendben, van hangulata is, de a látványa nem ért sokat. A helyszín sem.

https://www.youtube.com/watch?v=_E0J11-rB7Q

Cím: The Invinsible Man

Készítők: Whanell, a rendező eddig sokat írt a barátjának, a horrorgyáros Wannak szkripteket, de már rendezett is. A legnagyobb névnek a stábban Elisabeth Moss tűnik, akinek nagyon bejött az élet, mióta szolgálólánynak állt sorozatban. Oliver Jackson-Cohen meg a 13-as Draculából vagy a Hill House sorozatból lehet ismerős.

Műfaj: horror

Cselekmény: Cecilia szakít az erőszakos barátjával, még el is menekül rokonokhoz. Adrian öngyilkos lesz, a nő pedig igyekszik folytatni az életét. De mi van, ha Adrian még les rá?

Várható megjelenés: február végén már az Államokba megy, nálunk nem tudom, mire ér ide.

Miért várós?

• Talán nem véres horror lesz, inkább ijeszteni akarnak. A készítő filmográfiája alapján inkább pszicho, mint testnedvekkel operáló horror áll közel hozzá.
• Még mindig nem emésztettem meg, hogy a Draculában Mina Dracula mellett kötött ki. Jonathan Harker drukker voltam – vagyis, 2013-ban bírtam Jackson-Cohent. Attól tartok, most nem lesz szimpatikus a karaktere, meg sokat látni se fogom – hiszen ő a láthatatlan ember – de azért érdeklődve várom, mit alkot ebben.
• Nem szép tőlem, de most ellendrukker leszek. Elisabeth Moss nem szimpatikus, viszont Jackson-Cohen igen. Most azért drukkolok, hogy a hősnő áldozatul essen a bosszúnak, és nyerjen a sötétség.

Kutatós, időjárást vizsgálós, rekordkísérletes, kosztümös.

James Glaisher meggyőződése, hogy az égbolt tanulmányozásával megjósolható lenne az időjárás. Tudós kollégái csak nevetnek rajta, és eszük ágában sincs támogatni a munkáját, vagy kutatási lehetőséget biztosítani a számára. Glaisher így saját pénzéből, támogatókkal igyekszik pótolni a költségvetési hiányt. 2 évvel később már csak egy léghajó és egy pilóta hiányzik. Amelia Wren a férje halála óta nem találja a helyét: a nővére igyekszik kirángatni a depresszióból, elviszi magával egy bálba, ahol megismerkedik Jamesszel. A nő a férjével magassági rekordot akart dönteni léghajóval, a hajó az öröksége. James így őt kéri fel, legyen a társa és pilótája a munkájában. Amelia eleinte nemet mond, de többek rábeszélésre belevág a kalandba. Egy délután, egy vihar és idegenekből barátokként térnek haza vissza a lehetőséggel, hogy változtassanak a világon.

Megtörtént eset az alapja, ez már megadja az alaphangulatot. Mindig elképedek azon, hogy korábban, sokkal gyengébb technikai eszközökkel mit meg nem tettek az emberek, amelyek akár még ma is kihívások lennének, mai eszközökkel. Az első űrjárművek, az óceán átszelése a kezdetleges hajókkal, szinte semmi felszereléssel a sarkok kutatása, vagy a hegymászás… Ebben a filmben is elkapott ez az érzés: a felhők és a légkör tanulmányozása léghajóval?

Szerencsére a film nem megy el tudományos irányba, még azt sem tudjuk meg pontosan, milyen eszközöket visz fel magával James a léghajóba. Méreget, de csak arról beszélnek, amit a teljesen normál emberek is megértenek: magasságot és hőmérsékletet ismerünk meg mi is. A légáramlatokról van még kis szó, de azt is annyira látványos példával mutatják, hogy nem jelent semmilyen kihívást a megértése. Kicsit hiányérzetem is volt attól, hogy ebből nem is derült ki, milyen eredmény volt, hogy megtették ezt az utat, és amiket ott mértek.

Furcsa volt nekem, hogy egyetlen repülés története a cselekmény. Mivel ezt a történetet/kísérletet nem ismertem korábban, csak a film előzetesét olvastam, azt hittem, ez egy hosszabb munka és több repülés kalandos története lesz. Nem – egyetlen, az első felszállás az egész film. Igaz, flashback elemekkel a karakterek épülnek, de ezek a karakterüket emelik ki, nem kalandosak.

Kevés volt a kaland, ha egy-egy izgalmasabb percet túl is kellett élni a léghajóban. A vihart, a hideget és a nyomást – az egyik kedvenc részem volt, amikor már nagyon magasan voltak, az oxigénhiánytól rosszul kezdtek lenni, és Amelia fel kellett, hogy másszon a gömbre, hogy kiengedje a gázt és elkezdjenek süllyedni. Az, ahogy szinte a semmi felett lebegett olyan magasan – belegondolni is iszonyatos. A Himalája csúcsának magasságában London felett…

A látványa korrekt is a filmnek. A kedvenc részeim mind olyasmik lettek, amikor azt érzékeltem, mennyire magasan vannak, és milyen törékeny köröttük minden, a saját életük is. Nem egy klasszikus látványmozi, de kifejezetten szépnek éreztem ezeket a hajós jeleneteket.

Az emberi oldal lényegesen kevesebb volt. Amelia története kicsit jobban meg van mutatva, köszönhetően annak, hogy az ő múltjában van egy tragikus/romantikus szál. Nem csak annyi a története, ami elsőre tűnik. Pierre sokkal tragikusabban veszett oda, mint amit a közvélemény tud. Benne van az is, hogy ez a nő hogyan kereste az élete értelmét, és hogyan tört ki a kor női elvárásainak bűvköréből. Felicity Jones korrekten el is játszotta.

Eddie Redmayne karaktere ellenben egyszerű és múlt nélküli. Mégis, mi vezet egy embert arra, hogy az időjárást akarja tanulmányozni? Ebből a filmből nem derül ki. Egy szimpla, rendes ember, akinek volt egy ötlete és ennyi. Nem kihívás a színésznek.

Kicsit bajban is vagyok, mert sokkal többet vártam a filmtől. Van benne egy-egy jó ötlet, szép kép, de ennél sokkal összetettebb, izgalmasabb filmet akartam látni.

Léghajósok - 5/3,5 voltak szép vágóképek. Egy-egy ponton kalandos is, de kevesellettem a cselekményt.

https://www.youtube.com/watch?v=Rm4VnwCtQO8

Karácsonyi, szerelmes, álmokért küzdős.

Kat már alig várja, hogy 18 legyen, megkapja az örökségét és az álmait követhesse. De egyelőre még a mostohaanyja a gyámja, aki egy fillért sem ad neki, és szolgaként kezeli a saját otthonában. Kat vigasza a kiskutyája, a legjobb barátnője és egyben manó társa a munkahelyén és a dalszerzés. A mindennapok szürkeségét egy új kolléga érkezése is megtöri: a karácsonyi vásárra új Mikulás érkezik. A két fiatal nagyon jókat beszélget egymással, egyre jobban tetszenek egymásnak, de Kat fél ledobni a jelmezt, és felfedni magát. Hála a mostohatestvérének, mém lett belőle. Még inkább menekülne, amikor a Mikulásról kiderül, hogy Dominic Wintergarden az, a főnök egyetlen fia, akiért többek között Kat mostohatestvérei is odavannak. Miközben a mostohák a Wintergarden bálra tolakodnának gazdag párt felszedős céllal, Kat is kap egy meghívót Dominictól. Ha ki mer állni magáért, nem csak a karácsonyi műsort mentheti meg, de szerelemre is lelhet.

Ha már tegnap bejött a karácsonyi hangulat, gondoltam, folytatom ma is a karácsonyi filmek pótlását. Van pár darab még, amit beterveztem az ünnepek alatt, de kimaradt. Ilyen ez a film is, és nem is hiányzott ez nekem az ünnepek alatt. Megnéztem, és már fel is véstem a filmek közé, amelyeket nem akarok többet látni.

A történettel az a legnagyobb baj, hogy bántóan gyerekes, hiteltelen és kb. olyan, mintha élőszereplőkkel forgattak volna le egy mesét. Igaz, ez a Disney felé sértés, ők komolyabb mesefilmeket összehoznak, mint ez az alkotás. Az csak egy dolog, hogy a manójelmez és a Mikulás kosztüm sem éppen az a cucc, amiben ne lehetne felismerni a másikat. Most komolyan: mert paróka és műfül van rajtuk, nem ismerik meg egymást? De ez az egész karácsonyi tematika is problémás.

Wintergarden család, akiknek van egy karácsonyi parkjuk. Már ettől rosszul voltam. De fokozni tudták: azok a karácsonyi dalok és azok a műsorok a gyerekeknek… lelki sérüléseket akartak vajon okozni a felnövekvő generációnak? Jó, nekik talán nem, de az én agyamnak ez sok volt a giccsből.

Arról nem is beszélve, micsoda dalszövegek voltak ebben a filmben. Kat álma, hogy dalokat írjon. Ha ez a repertoárja, akkor nem lesz slágergyáros. A film végén Dominic apja mondja neki, hogy azt nem tudja garantálni, hogy befut, de elkezdeni segít neki. Rávágtam: tuti, hogy nem fut be ezzel. Legfeljebb gyerekműsorokat adhat, szigorúan 8 év alattiaknak.

Ez nem mozifilm, ez egy gyengébb tévéfilm. Amit valami Disney Channel vagy egyéb gyerekcsatorna lead a délutáni matinéban. A történet, a külcsín, a zene, de még a színészei is ezen a szinten vannak.

Érdemes is rápillantani, tele van olyan színészekkel, akik gyereksorozatokból, legfeljebb ifjúsági sorozatból lehetnek ismerősek. Most rákerestem párra, és tele vannak Disney Channel munkákkal, illetve olcsó sorozatokkal. Azért azt kétlem, hogy nálunk rajongói lennének Laura Maranónak, vagy Isabella Gomeznek. Talán az álomsrácot játszó Gregg Sulkin a legismertebb, aki egy Marvel sorozat állandó főszereplői között is ott van, nem csak ebben a tini, szerelmes, dalolós bizniszben próbálkozik – nem véletlenül. Van egy duettje ebben a filmben, és még technikai rásegítéssel sincs meg benne az X.

Nem találtam viccesnek sem a filmet. Elvileg komédia, de min kellene nevetnem? Sokkal inkább kiakasztottak a részletek benne. Lenyúlja a mostohatestvér a báli ruhát? Sebaj, a barátnő fél nap alatt olyan profi újat varr, mint egy divatszalon. Na, persze. Szegény kutyust a kerekekkel, azzal vajon mit akartak?

Láttam, most meg hamar igyekszem elfelejteni. Ez a Hamupipőke történet világ rémes!

A Cinderella Story: Christmas Wish - 5/1,5 annyira gyerekes és béna, hogy az már bosszant is. A dalszövegek… nagyon GAGYI!

https://www.youtube.com/watch?v=su4Vzm_6uvg