• Maga egy szörnyeteg.
• Maga meg ügyvéd. Senki sem tökéletes. (…)
• Meg fog ölni?
• Persze, hogy megölöm. Miért lepi meg a halál ennyire a halandókat?
• Mindent elvett tőlem.
• Hát persze. Maga az út, ami elvezet engem Angliába.
• Miért Anglia?
• Az emberek. Az a rengeteg kifinomult és intelligens ember. Évszázadok óta mondogatom mindenkinek: az vagy, amit megeszel. (Dracula)

Isten azért rakott minket a Földre, hogy nevessünk. (Az ír)

(Tom megmutatja a kedvenc sikátorát a lánynak.)

• Bírom a titkos helyeket.
• Mondták már azt, hogy van benned valami enyhén sorozatgyilkosos? (Múlt karácsony)

Oscar Wilde szerint a csábítás egyetlen ellenszere, ha enged neki. (Amerikai Hamupipőke)

(Gazdag feleségek egymás közt a férjükről.)

• Hát nem nekem van a legkedvesebb férjem?
• Nem is tudom. Ed meghalt, és hatmilliót hagyott rám. Az elég kedves volt tőle. (Why woman kill)

(Teca szokás szerint beszól a közmunkás sörözőknek.)

• Te azt tudtad, hogy a magasabb embernek magasabb az intelligenciája?
• Nyertem. (Matyi tudja a legjobban kihúzni magát.)
• Nincs az a létra, ami rajtatok segítene. (A mi kis falunk)

(Harker egy apáca kérdéseire felel, közben a nővér olyasmiket is bevall, ami szokatlan egy apácától.)

• Gondolom, azt feltételezte, hogy a kereszt elűzi a gonoszt.
• Miért mosolyog?
• Az ön hite, szerintem megható.
• Mi történt a magáéval?
• Mindenhol kerestem Istent, de sehol se találtam rá.
• Akkor miért van itt?
• Mint sok nő, én is egy szeretet nélküli házasság foglya vagyok. Fenntartom a látszatot a tetőért a fejem felett. (Dracula)

(Tom és Kate újfent összefutnak, és Tom megint sétálni hívná a lányt.)

• Na, mi lesz?
• Mondjuk, sétálhatnánk egyet együtt.
• Miért akarsz te folyton sétáltatni? Nem vagyok kutya!
• Pedig van rajtad nyakörv. (Múlt karácsony)

Karácsonyi, szerelmes, önfelfedezős.

Kate élete tavaly karácsonykor nagyot változott, és a lány még mindig nem talált vissza korábbi önmagához. A kedves, életvidám lány hebrencs lett, mindig bajba keveri magát, és sorra csalódást okoz a barátoknak és a családnak. Ám egy napon idegesítő fiatalember kattan rá: nem elég, hogy folyton sétálni akarna vele, még folyton felfelé is kell vele nézni, hogy addig rejtve maradt titkokat fedezzenek fel, mint egy ritka madár vagy feldíszített utca. Kate azt veszi észre magán, egy ponton már várja, hogy Tom Webster felbukkanjon. Nem az esete, de egyre jobban tetszik neki. A férfi hatására elkezd változtatni dolgokon, magában is felfedez pár vonást, amin változtatva boldogabb lehetne. Ám az élete jobbá válása közben arra is rá kell jönnie, mi az, amit Tom rejteget előle.

Azok közé tartozom, akik meghallják George Michael Last Christmas című számát, és már üvölteni tudnának. Nem örömükben. Így a film eleje sokkolóan hatott rám – azt gondoltam, ha még párszor meg kell hallgatnom ezt a számot a filmben, ledöföm magam egy mézeskalács emberkével vagy cukorpálcikával. Nem tettem meg, de akárhányszor felcsendült a dal, a szemem nem is kicsit kezdtem el forgatni.

Így utólag örülök, hogy nem tudtam előzetesen, hogy ezt a filmet konkrétan annak a dalnak a szövegéből írták. Eléggé szó szerint is vették, ebből lett ez a film. Ha tudom előre, biztosan nem nézem meg a fenti okokra hivatkozva. Így, utólag helyre tudom tenni magamban, és már értem, miért énekelték még a furcsa karácsonyi játékok is ezt a dalt.

Annak ellenére, hogy nem tudtam, hogy az a dal az alap, nagyon hamar kitaláltam a film végének csavarját. Még a film felénél sem jártunk, már arra gondoltam, hogy ez lesz a vége. Ha még azt is tudom, hogy mi volt az alap… Van egyáltalán olyan, aki meglepődött azon, kicsoda Tom? Ez a csavar nem sikerült izmosra.

De ezek voltak a negatív tapasztalataim: rühellem azt a dalt, és túl egyszerű volt rájönni, mi lesz a film végi meglepetés. Különben szerettem ezt a filmet, és jókat tudtam mosolyogni rajta. Van humora, szíve is, és valódi, karácsonyi hangulatot sikerült beletölteni.

A cselekmény egyszerű, szimpla szerelmes egy kis csavarral, ami sajnos nem meglepő. Nem sok minden történik tulajdonképpen benne, de ami igen, az kifejezetten hangulatos. Bejött, ahogy Tom felhívja a lány figyelmét a körötte levő világ kis szépségeire. Ahogy Kate felfedezi, mennyivel jobbá tudja tenni kis dolgokkal is a környezetét és vele magát is. Itt nem csak egy erőltetett fázis, hogy legyünk kedvesek, megértőek és szeressük egymást. Itt konkrétan kivirul minden attól, hogy kicsit szemléletet váltanak és csak egy kicsit jobbak lesznek egymással az emberek. Csak ennyi a trükk, nem csoda: kis figyelem.

A film humora számomra elég vegyes. Egyes részeit szerettem, mondjuk Mikulás idióta karácsonyi díszeit, mások már nem az én ízlésvilágom tükrözték – a madár és Kate esete tipikusan ilyen. De bármelyik is volt éppen, a film alaphangulata átlendített rajta és egyszerűen csak tudtam szeretni a filmet és a sztorit.

Szerettem a szereposztást. Emilia Clark sokkal inkább működik nekem komikaként, mint sárkánykirálynőnek vagy terminátorba veszett kemény csajnak. Az egész lénye itt cuki, és nagyon bírtam, amilyen arcokat tudott vágni. Henry Golding lassan, de biztosan építi a szépfiú skatulyát, itt megint ő az idilli srác, mint az őrült, gazdag ázsiaiakban. Ott van még Emma Thompson és Michelle Yeoh is, akik rengeteg jó poént kaptak, és jól is működtek a filmben. A savanyú káposztás ember is… kész.

Van ismerősöm, akinek fájt a film vége, de szerintem teljesen korrekt volt így. Kis karácsonyi csoda, kis humorral és jó hangulattal. Miért is nem karácsonykor néztem? De most is jó volt.

Múlt karácsony - 5/4 aranyos, karácsonyi és nem csöpögős. Kár, hogy a végét nagyon előre kitaláltam…

https://www.youtube.com/watch?v=LxoyVzn0OZE

5: Rémálom az Elm utcában – helyi fiatalok különös módon halnak: brutális öngyilkosságok vagy egy gyilkos ténykedik? A közös az, hogy a haláluk előtt mindenki rémálmokról számolt be, benne egy ollós, megégett alakkal. Küzdenek az alvás ellen, és próbálnak rájönni, miért őket szemelte ki a rémálom-gyilkos. A történet a múltban vette kezdetét, egy óvodával, hazug gyerekekkel, lincselő szülőkkel és egy Freddy Krueger nevű kertésszel…

4: A texasi láncfűrészes mészárlás – a horrorok, amiket a mai napig nem bírtam megnézni. Klasszikus slasher, amelyben egy csapat egyetemista/fiatal rossz helyre téved, és Bőrpofa családostul gyilkolni kezd. Egy-egy részlettel szórakoztattak már belőle – a húskampóra akasztott, vergődő szerencsétlen képe máig kísért. Véres mészárlás, ez a filmed!

3: Alien – az új fejezetek nem annyira a horror, inkább az univerzumépítés és a sci-fi felé haladtak. Ám hiába a sztárok, hiába a látványvilág, annyira nem találtak be a történetek a többségnek. Láthattuk, hogy a Covenant hogyan szállt le egy ismeretlen bolygón, botlott bele az előző rész túlélő robotjába, aki titkos műveletekkel foglalta el magát a bolygón. Mire észbe kaptak, a teremtmények már vadászszezont hirdettek…

2: Predator – McKenna családapaként már csődöt mondott, de katonaként mindig a helyzet magaslatán áll. Így akkor sem mereng, amikor egy földönkívüli lény érkezik és kezd mészárlásba. Osztagot szervez, visszatámad – az ügy még személyesebbé válik, amikor kiderül, ki a lény célpontja. Rory, a férfi kisfia, talán nehezen szocializálódik, de technikai zseni. A családnak össze kell dolgoznia, hogy túléljék a ragadozót.

1: Halloween – Laurie nem szabadulhatott meg féltestvére kísértő árnyától. Ugyan elmegyógyintézetbe került, hírhedt sorozatgyilkosként megfigyelik, Laurie úgy élte az életét, hogy bármikor képes legyen harcba szállni ellene. Ezzel elidegenítette magától a lányát, a családját, egyedül a kamasz unokája hajlandó még szóba állni vele. Amikor Michael megszökik, és a lányok nyomába ered, hasznos lesz minden túlélő lecke, amit Laurie adott. De már nem csak futnak, Laurie a végső leszámolásra készül, miközben nő a hullák halma.

Tehetségkutató versenyes, kamaszos, zenés.

Violet lengyel bevándorlók gyermeke, akinek nem egyszerű az élete, mióta az apja elhagyta a családot. Iskolába jár, hétvégenként az anyjával dolgozik. Imádja a zenét, szeretne énekelni is, de az anyja csak a templomi kórusban engedi neki. Amikor a szigeten is válogatót tartanak a Teen Spirit tehetségkutatóra, Violet is jelentkezik a koráról hazudva. Mivel bejut a válogatóra, már a saját korával, szülőt is vinnie kell magával. Egy jóindulatú, környékbeli alkoholistát kér meg, hogy játssza el a nagybátyját. Violet tehetséges, műsorba kerülhet, és Vlad benne lát meg egy második esélyt magának is. Operaénekes volt, tehetség, aki hagyta kárba veszni az életét és a lányától is elidegenedett. Együtt győzik meg a lány anyját a műsorról. Vlad készíti fel a kamaszt a versenyre, akinek a londoni felhajtásban hamar fejébe száll a siker és a pénz, amivel csábítanák.

A történet egy univerzális toposzra épül: a kis senki jön és győz. Ő az esélytelen, a szegény, de sikerül a tehetségével mindenki fölé kerekednie. Ez egy olyan mese, amit gyerekkorunk óta eladnak nekünk, csak változik a környezet. A legkisebb királyfi elindul szerencsét próbálni, és neki összejön, ami a bátyjainak nem. Ahol a hercegek sora elbukik, az élelmes pórfi sikerrel jár. A szegény lányba szeret bele a milliárdos, a bevándorló szegény lány meg kiénekli a sajtot a tehetségkutató nézői csőréből.

A történetre nagyon nem is érdemes szót vesztegetni, mert a megszokott elemeken kívül mást nem adtak hozzá. Az esélytelen lesz a titkos befutó. A szokotthoz képest inkább összecsapottnak éreztem a filmet. Több drámát is elkezdenek körvonalazni, amiből aztán semmi sem lesz és még nyitott kérdéseket is hagynak. Az még ok, hogy a sikeressé váló Violet életébe nem tér vissza az apja. De az érdekelne, Vlad hogyan vesztegette el az operaénekesi karrierjét. Egy félmondat sincs róla, így csak tippelni tudnék. Csak nem az alkohol miatt? Az magyarázná, a lánya miért szakított meg vele minden kapcsolatot. De nem derül ki, csak tippelni lehet.

Violet élete tulajdonképpen 3 nap alatt változik meg, és ebbe a három napba igyekeztek belenyomni minden kísértést. Így az egész súlytalan lett, és azt sem látjuk, a lány végén miért marad a helyes úton. Simán meghozza a döntést a karrierjéről és annyi. Amit mindenki mosolyogva tudomásul vesz.

Ennél csak az rosszabb, amit szerelmi téren művelnek a filmben. Utalgatnak, vannak kezdemények, és azokból se lesz semmi. Violet félig-meddig összejön a tavalyi nyertessel, vagy mégsem? A bandája egyik zenésze nem éppen barátként tekint rá – lesz ebből valami? Nem lehet tudni, mert elkezdik a történetet, aztán félbehagyják.

Maga a film is ilyen érzetet keltett. Violet elénekli a dalát, és lejön a színpadról – a filmnek meg vége. A stáblista alatti képekből látszik még pár dolog, de ez nagyon furcsa megoldás volt így. Aki ki szokta hagyni a stáblistát, ő nem látja a film végét?

Zenés film, így a zene is fontos szereplő. Nincs benne fülbemászó dallam. Elle Fanning énekel benne, de nincs olyan hangja, ami miatt felkapnám a fejem. Ha a legkedvesebb felem veszem elő, akkor is maximum érdekesnek mondanám. Ráadásul a legjobb dalát nem is a döntőben adja elő.

Az egész film klipp benyomását kelti. Érdekesen van vágva. Egy klipp erejéig ok is lenne, de a film második felére már sok volt ebből a stílusból.

Elle Fannin a húzónév, tulajdonképpen az egyetlen sztár a filmen. Rebecca Hall annyit van csak jelen, hogy járjon érte fizetési csekk. Valahogy a színészek is olyan elveszettek a filmen.

Nem sikerfilm, nem véletlenül. Félkésznek érzem.

Violet hangja - 5/3 a mese alap működik, de a történet kidolgozatlan. A zene is furcsa, klipp hatású a film is.

https://www.youtube.com/watch?v=EFRggZI2Emo

MOZI:

• Doolittle - amerikai családi, kaland, állatos.
• A bőrömben - angol dráma.
• Amanda - francia dráma.
• Judy - angol életrajzi dráma - komolyan Zellweger lett Judy Garland???
• Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk - amerikai akció. Majd meglátjuk milyen, addig nem nyilatkozom. Remélem, nem rontották el...

DVD:

• Az - Második fejezet

Maffiás, történelmi, bűnözős.

Frank Sheeran egyszerű sofőr volt, akit egyetlen vétség miatt meg akart hurcolni a vállalat. Az ügyvédje azonban kiállt mellette, és nem csak a tárgyalást nyerte meg, de bevitte a férfit egy más világba is. A maffia, szakszervezetek világába, ahol megbecsülnek egy embert, aki tartja a szavát és a száját, és egyre rizikósabb küldetéseket is elvégez. Ahogy egyre feljebb kerül a ranglétrán, közeli ismeretségbe kerül Jimmy Hoffával is. A látszatok mögötti igazi irányítókkal nézi végig, ahogy maffiapénzekkel támogatva JFK elnök lesz, és kísérlet kezdődik a kubai kaszinók visszaszerzésére. Testközelből nézheti végig, hogy akarja Bobby Kennedy igazságügyi miniszterként börtönbe juttatni Hoffát, majd JFK halálával hogyan akarja Hoffa visszaszerezni a hatalmát. Jómódban, vezetőként élhet, de Frank kapcsolataiban fizeti meg a bűn árát: széttépi a házasságát egy fiatalabb nő miatt, az egyik lánya minden kapcsolatot elvág vele a bűnözői kapcsolatok miatt.

Vannak filmek, melyek zsánerükben nagyon jók, kiemelt alkotások, de egyszerűen annyira idegenkedem a műfajtól, hogy képtelen vagyok szeretni ezeket a filmeket. Hiába számítanak szórakoztató, jó filmeknek, unom őket. A tégla, Keresztapa – filmek, Szemtől szemben, Kaszinó és társaik – a maffia/bűnfilmek nem tudnak érdekelni.

Azért próbálkozom, egyet-egyet hajlandó vagyok megnézni, és miközben látom bennük, hogy mitől jók, most sem voltam képes élvezni a filmet. Az ír kipipálva, láttam, de majdnem belehaltam, hiába jó film.

Az első döbbenetem a hossza volt. A Netflix számára készítette Martin Scorsese, akinek ez a zsáner a kisujjában van. A tégla, ami szintén bűnfilm, Oscart is hozott neki. De ott tartottam, hogy iszonyatosan hosszú ez a film. Amikor már másfél órája néztem, akkor döbbentem rá, hogy még van belőle 2 óra. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Netflix minisorozat akart volna lenni, de Scorsese túl nagy név ahhoz, hogy sorozatot csináljon. (Nem mintha nem lett volna már sorozata: hello, Boardwalk Empire!) Így inkább egyetlen, monumentális film lett az eredmény. Nem könnyű végigülni – pláne, ha este áll neki a fáradt néző.

Pedig a történet profin meg van írva. A Hoffa körül történtek a fő téma, de egy ügyes húzással nem a maffiavezérek vagy maga Hoffa a főszereplő. Frank Sheeran, a címbeli ír, aki külsősként csöppen bele ebbe a világba, és vele együtt mi is felfedezhetjük a dolgok igazi működését és a játszmákat. Mivel a játékidő nagyon tág, mindent van is idő logikusan bemutatni, felépíteni. Nincs agyam a maffiás szálakhoz, de itt értettem én is mindent. Ki, mit és miért csinált. Érthető és még érdekesen is mesélték el.

A magánéleti szálak viszont sterilek lettek nekem. Az csak mellékszál a Hoffa és maffia ügyek mellett. Az egyik percben Frank rámosolyog az új lányra, a következőben már a válása tény és azzal a nővel van együtt. Kb. ennyire vannak árnyalva. Emiatt a lánya szála is kurta-furcsa, aki a maffia kapcsolatok miatt eltávolodik az apjától.

Küllemre is rendben van a film. A korhangulat ott van a díszletekben, jelmezekben. Nem olyan bántóan retró, hogy bántsa a szememet.

A szereplőgárda se semmi, ha azért van, amin megakadt a szemem. Sheeran Robert De Niro lett, aki zseniális színész, de közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez – így játszik 50/60-as férfit. Al Pacino is lazán 20-szal több, mint a karaktere. Jól tartják maguk, de akkor is. Igaz, megértem a rendezőt és a készítőket is. Miért forgatnának mással, ha ők is aláírtak? Különben is erős a sztárfaktor, és jót mosolyogtam azon, ahogy Scorsese hozta magával a színészeit – Cannavale pl. a Vinylben dolgozott vele együtt korábban.

Akit a korszak vagy egy bűnfilm érdekel, neki remek választás, ha van elég ideje hozzá.

Az ír - 5/3,5 a zsánerében jó, remek színészekkel, jól elbeszélve – de hosszú és nem nekem való.

https://www.youtube.com/watch?v=qGf702yZakI

Vámpíros, kosztümös, életért küzdős, élősködős.

Egy kolostorban súlyos sérüléseket elszenvedett, szellemileg is kínzott férfi várakozik a végre. Egy napon vendége érkezik, egy tudós apáca, aki hallani akarja a történetét. John mesélni kezd: nősülés előtt álló, fiatal ügyvédként utazott szerződést kötni Romániába. Dracula várából azonban nem volt kiút, csak egyre több rejtély. Míg a gróf látványosan fiatalodni kezdett, Jonathan öregedett és egyre betegebb lett. Mire rájött, mi pusztítja, már esélye is alig maradt a túlélésre, nem is jöhetett teljesen vissza. Agatha Van Helsing kész szembenézni a szörnyeteggel, aki meg is jelenik. Dracula őt vinné magával Angliába, ahol vonzza a kultúra és a tudomány. A hajóutat is nagyon gondosan szervezi meg, válogatva a hajó utasai között. De a nagy étvágy nagy figyelmet kelt, és Agatha sem adta még fel a harcot. Dracula azonban nem hal könnyen, az asszony leszármazottai életét is kísérti még.

Úgy tűnik, az év elején el vagyok kényeztetve klasszikusok feldolgozásaival. Volt egy nagyon érdekes Karácsonyi ének, és a BBC egy Dracula verzióval is előállt. Ahogy a másik sorozatban is, az alap a regény volt, de sok olyan elemet beletettek, ami nem csak a plakát szerint visz új vért a karakterbe/történetbe.

A formátumot tekintve 3 film hosszúságú részben mesélik el Dracula történetét. Az első az, ami szorosan Stoker nyomában halad, de már ebben is vannak apró eltérések, melyek kellenek a történet további alakulásához. A legnagyobb váltás talán Van Helsing tudós nővé alakítása, de Dracula karaktere is másmilyen.

Most is egy szörnyeteg, de van benne valami szimpatikus is. Életvidám, sajátos és betartott filozófiával. Emberek vérét issza és gyilkol, de akkor is van benne nemesség, legyen ez bármilyen furcsa is. Stílusa van, és tudatosan alakítja magát. A fekete humor remeklése, ahogy az étrend fontosságát és szerepét kihangsúlyozza a karakter. A 2. részben ez kiemelten fontos, és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ezen borzongani vagy nevetni kellene.

Bár Dracula összetett egyéniség, ő nem az a hős, akit lehet kedvelni. Gonosztevő, még ha vannak is jó pillanatai. Elsősorban ragadozó, akinek nincs egy pozitív célja sem. A gond az, hogy más szimpatikus karakterre se sikerült bukkannom. Jonathan Harker az lehetett volna, de szegényem elég ronda véget ért. Agatha stílusa valamiért ellenszenves volt, és más kiemelt szereplő nincs benne. Mellékalakok persze akadnak, de erre a filmre a Trónok harca szabály érvényes: senkit ne kedvelj meg, mert a szereplők gyorsan halnak.

A 3. rész, amikor a jelenbe érünk, talán az gyengébb volt a többinél. Már nem volt benne az előző részek fekete humora, és Dracula is eléggé talajt veszít benne. Hiányzott valami kaland és rejtély, csak lezárták a korábban kezdett szálat. Keretnek ok, de többet nem találtam benne. Pláne, hogy Lucy karaktere nagyon idegesített. Sajnáltam is a környezetét, hogy pont ez a nő az, akibe valamiért mindenki belebolondul. Egy ponton meg is fogalmazza, szerencséje, hogy szép. Mégiscsak van egy kis fekete humor… Lucy szépségének sorsa. Az vicces. Feketén.

Ami furcsa, most nem találtam ismert színészeket a stábban. Dracula Claes Bang lett, Dolly Wells a két Van Helsing. Egyedül a 3. rész fiatal orvosa, Jack, vagyis Matthew Beard volt ismerős nekem, mert szemezek a Vienna Blood című sorozattal, aminek ő játszotta a főszerepét. Nem is tudom, valahogy a főbb karakterek öregebbek és sokkal hétköznapibb kinézetűek, mint amit egy ilyen filmben várnék. Bang stílust vitt pl. a karakterébe, de kisugárzásában nem éreztem a delejes vonzást, ami elvileg Dracula sajátja.

Szerettem, ahogy átgondolták a történetet. Nem erőltetett a női Van Helsing, a hajózás fekete humorral színezett krimi, korrekt a klasszikus átvétele is. A végére vesztettek el kicsit, de különben érdekes volt ez a feldolgozás. Van benne ötlet, amit bírok.

Dracula - 5/4 ötletes újragondolás, látványra is rendben volt, a színészek nem igazán tetszettek.

https://www.youtube.com/watch?v=TVQ9-XH3hc8

- Egy kutya négy útja

CJ rájön, hogy nem boldog a barátjával. Szakít vele, amikor az megszállottan a lány kutyája ellen acsarkodik. Nincs hova mennie, Trent fogadja be a vendégszobába. Jó barátként van mellette, hiszen a fiúnak barátnője van, aki Londonból költözött ide Trent kedvéért. A férfi gyakran panaszkodik fáradtságra, és egyszer Max megszaglássza, és úgy ül le elé, ahogy még Molly kutyaként tanulta kiszagolni a rákot. CJ felismeri a lábtartást, és orvoshoz küldi a fiút.

Rák, de korai szakaszban elkapták még. A barátnő szakít: nem akar ápolónő lenni. CJ marad, és átsegíti Trentet a kezelésen, aki fel is gyógyul. Van közöttük kémia, de tartják maguk ahhoz, hogy csak barátok. Amikor CJ anyja beszélni akar, Trent a támasz. A halott férje leveleit hozta el a lányának, akit az apja nagyon várt a halálos baleset előtt. A levelek hatására CJ látni szeretné a farmot, amiről az apja sokat írt és ahol a nagyszülei élnek.

Trent elkíséri, és kiderül, hogy szakadtak el egymástól. Nagy családi egymásra találás. Ethan azt is megmutatja a lánynak, hogy Max lelke visszajár - ő Bailey, ő volt Molly. Vigyáz rájuk. CJ ekkor ismeri fel, hogy neki Trent az igazi. A fiú is szerelmet vall.

Látjuk, hogy telik az életük. Trent és Cj együtt maradnak, a lány befut zenészként és kisfiuk is születik. Ethan megy el először, majd Max is hamarosan. A lelke visszatér a gazdájához a mennybe.

- Halálos éberség

Natalie érzelmei még nem hűltek ki Dylan iránt, ezt a barátja is látja. Ezért szánja rá magát a lánykérésre. Amikor ez a nőnek is leesik, drasztikus lépésre szánja el magát, noha már azt hitte, eldöntötte, kit választ.

Dylan közben Charlie-nak próbál segíteni, aki tudhat valamit a szülei haláláról. Dylan azért zuhant meg, mert amikor a reptérre kellett volna mennie a szüleiért, Natalie-val volt. Nem vette fel a telefont sem. A szülők taxiba ültek, ami balesetet szenvedett. Belehaltak - Dylan magát és a szerelmét okolta. Szakított, és a terveiknek vége lett. De ő nem lépett tovább, eltemette magát egy ravatalban.

Megmenti Charlie-t, aki elmeséli, ő volt a sofőr. Pénz kellett drogra, lopott egy taxit, a szülők pont beültek. próbálta elvinni őket, de balesetet okozott. Elmenekült, miután magához tért. Dylan már tovább tud lépni. Natalie-val az oldalán elköltöznek, és elkezdik megélni, amit 10 éve álmodtak meg maguknak.

Majd látjuk, Charlie a temetőben egy sírnál. Ő az, aki élőholt. A baleset után nem sokkal ő is meghalt, de a lelke addig nem nyugodhatott békében, amíg Dylan életét helyre nem hozta.

Karácsonyi, szerelmet keresős, testvér küzdelmes.

Angie és Candance unokatestvérek, akik testvérekként nőttek fel, miután a megárvult Angie-t Candance apja fogadta be. Felnőve a két lány különbözőbb nem is lehetne: Angie vezeti a nagybátyja rendezvényszervező vállalkozását, egyre nagyobb sikereket elérve – Candance elvileg a társa, aki az apjának előadja a nagy üzletasszonyt, valójában minden munka Angie jussa. Angie kedves és szerény, Candance egyetlen célkitűzése, hogy a külsejével gazdag férjet fogjon magának, aki mellett többé a kisujját sem kell mozdítania. Amikor a gazdag örökös, Nicholas karácsonyi partiját ők rendezhetik, egy meghívót Candance is szerez. Egy rosszul sikerült arcpakolás miatt azonban Angie lesz, aki titokban elmegy az álarcos bálra. Ott egy szimpatikus fiatalemberrel összehozza őt a zoknis játék, ám mielőtt felfedhetnék a személyazonosságuk, a lánynak el kell mennie. Nicholas azt a lányt akarja elvenni, aki a bálon elragadta a szívét – Candance meg kihasználja a lehetőséget, hogy azt hazudja, ő volt a titokzatos lány. Vajon Nicholas időben felismeri, hogy rossz unokatestvért jegyzett el?

Még nem tudtam rájönni, mi alapján tetszik az egyik nyálas romantikus sztori, míg másokat elviselni is alig bírok. Gyakran a cselekményben sincs nagy különbség, mégis: az egyiket szeretem, a másikat kínzásra alkalmasnak eszköznek találom.

Az Amerikai Hamupipőke tulajdonképpen egy felnőtt mese, aminek a Hamupipőke az alapja. Nagyon kevés olyan szál akad benne, ami új lenne az eredetihez képest. Pl. Nicholas csak akkor kapja meg a vagyonát, ha megnősül – Angie ezért is nem lehet biztos benne, hogy a férfi is szerelmes lett a bálon, nem csak az örökségre hajt. A sztori banálisan romantikus és édes. Helyenként próbál komédia felé hajlani, de csak mosolygós a végeredmény, ez nem egy vicces vígjáték. Fordulatot sem érdemes várni: ki látott már olyat, hogy Hamupipőke nem szerzi meg a herceget? Ok, olyan már volt, hogy lelépett, mert nem jött be az álomélet a herceg oldalán (Vadregény), de még ott is volt egy herceg begyűjtés a szakítás előtt.

Mégis, szívesen néztem ezt a filmet. A banális története ellenére. Miközben bosszankodtam azon, hogy a hajukat leszámítva nem is nagyon hasonlít a két lány, ki keverné össze őket, más ötleteket bírtam benne. A zokni, benne az 5 személyes tárggyal kifejezetten aranyos volt. Pláne, hogy Nicholas és Angie is olyan dolgokat tettek bele, amelyek jól kifejezték kik ők, és mit várnak az élettől. Ilyesmit munkahelyen is csinálhatnánk, most nagyon tetszik nekem ez az ötlet. Vagyunk is hozzá elegen…

Vissza a filmre! Bár elnéztem, még mosolyogtam is rajta, így is zavart a szerelmi szál banalitása. Egy kis időt töltenek együtt a bálon – igaz, itt nem csak táncolnak, beszélgetnek is, ezzel több a mesénél – és ez máris az a szerelem, amiből házasság és egy életre elkötelezés lesz? Maga ez – egy este, egy félórányi beszélgetés, egy tánc – ennyiből ne legyenek egymásnak a nagy Ő! Itt legalább azt díjaztam, hogy amíg Angie szervezi az esküvőt, Nicholas sokat van körötte és beszélgetnek, elkezdik megismerni egymást, Nicholas így kezd el másként nézni a lányra, és félig szerelmet is vallani neki, mielőtt biztos lesz abban, hogy a bálon Angie volt a partnere, nem Candance. De még ezzel együtt is nagyon meseszinten maradtunk, ez nem egy komolyan vehető film.

Tévés a történet, a külcsín is. Talán két helyszínen játszódik az egész – nem, a ruhabolttal három. Kevés színész mozog kis térben, ami nem is olyan látványtanya, mint a Bíborhegy. A színészek is tévések. Nicholas a Hallmark produkciók visszatérő szépfiúja, Peter Porte. Angie, vagyis Emma Rigby Once upon a time melléksorozatozott, de az óta nem hallottam róla. Lesley-Anne Down meg egyszer jegyzett volt, most már csak ilyen filmeket dob fel.

A receptet meg nem lelem. Gagyi, tévés, bántóan romantikus – ez mégis tudott tetszeni. Cuki.

Amerikai Hamupipőke - 5/3,5 nagy mese az egész, néhol bántóan édes is, de tévés romantikának aranyos és nézhető.

https://www.youtube.com/watch?v=-_DdKxQ9O50

Titkos szövetséges, bevetéses, kémkedős, akciós.

Alfred Pennyworth leszerel a seregből, és a civil életben szeretne boldogulni. A gyilkolás és harc, amihez profin ért, így ettől nem messze levő szakmát képzel el magának. Vállalkozást indít, melyben nyomozást, védelmet és ügyintézést biztosít. Az egyik első ügyfele az amerikai milliomos, Thomas Wayne. A férfi meglepően mély összeesküvések világába vezeti el az egykori katonát, aki hamarosan titkos szervezetek hatalmi harcai között igyekszik lavírozni. Közben beleszeret egy nála jobb körülmények közé született lányba, de a menyasszonya lesz, aki megfizeti Alfred veszélyes munkájának árát. Alfred ettől kezdve hol bosszút áll, hol menekül, de képtelen kitörni a titkos szervezetek világából. Miközben Wayne egyre szorosabban együtt dolgozik egy másik ügynökkel, az agilis Marthával, Alfred már azon emberek között találja magát, akik a királynő életét óvják.

A legtöbbször szeretem, ha egy sorozatnak egyedi hangulata van. Amikor annyira jellegzetes a külleme, a cselekményvezetése és a szereplői, hogy az megkülönbözteti más hasonló sorozatoktól vagy filmektől. Ez igaz erre a sorozatra is, de nem tudtam egyikkel sem mit kezdeni. Mert ez már furcsán volt különös és más.

Elég, ha csak annyit írok, hogy elvileg ez Batman előtörténet. A későbbi Alfred inas a főszereplő, aki most ismerkedik meg Thomas Wayne-nel és a férfi későbbi feleségével, a kis Bruce leendő anyjával. De semmi nincs benne, ami arra a képregény vagy filmes világra emlékeztetne. Gyakran nem is tudtam mit kezdeni a cselekménnyel: most akkor melyik szervezet melyik és mit akarnak? Mi köze ennek a későbbiekhez?

Arról nem is beszélve, hogy bőven tettek bele olyan húzást, ami finoman szólva is kiakasztó. Az, hogy Martha első körben Alfred ajkaira cuppan rá, még csak a kezdet. Annak a szálnak szerencsére nem lesz folytatása, és elkezdik alapozni, hogy Alfred felől Thomas felé fordul az érdeklődése. (Nagyon nem akarjuk, hogy Bruce Wayne Alfred fia legyen, ugye?) De láttuk a patás Sátánt, legalább egy pillanatra felbukkanni. De még nem is az volt a legrosszabb élményem: az Alfred viszonya lett a királynővel. Szó szerint. Nem csak megmenti a nőt…

Különben is, miért bukik itt minden nő erre a pasira? Szótlan, komor, aki mellé sodródik, biztosan rosszul jár. Ehhez képest a sorozat elején a gazdag lány, Martha, a törzshelyének pultosa, a végére II. Erzsébet – mindenki dől Alfred karjaiba. Ő meg úgy gyalogol szíveken és ágyakon át, hogy csak kapkodtam a fejem. Az egyik részben még nagyon gyászolja a menyasszonyát, a következőben már szerelmi gondjai vannak. Jaj.

Utálom, de nem is igazán értettem a kémes, akciós részeket sem. Már abba belefájdult a fejem, hogy ki kivel van, kinek dolgozik, egyáltalán kik a jók és a rosszak. Végig volt ezzel kapcsolatban zavar – a végére odáig jutottam, hogy a Wayne körüliek kell, hogy a jók legyenek, meg Alfred. A többiek meg… már nem is érdekelt. Ami egy sorozatnál komoly baj: ha nem is értem, és már nem is akarom érteni, akkor elvesztettek.

Látványra is van benne valami furcsa. Fiktív világnak tűnik, miközben valóságos is próbál lenni. Érdekes a színvilága, gyakran nagyon plasztiknak éreztem a környezetet és a színvilágot, benne az embereket is. Alfred lenyalt haja is… szinte retinaégető.

Még csak a stáb sem adja el. Nincs benne egy húzónév sem – ami jú tud lenni, ha egy sorozat kultikus lesz, és nem másból, hanem ebből lennének ismerősek a karakterek. De ez nincs olyan szinten, hogy pl. Emma Paetz nevét hozzákössem Martha Kane-hez, bár messze ő volt a legszimpatikusabb nekem a szereplők között.

Elképzelni nem tudom, Heller mit tett ehhez hozzá. Annyi mindent szerettem a Mentalistában, itt nyomokban sem találtam abból semmit.

Pennyworth - 5/2 van stílusa, a végére pár szereplőt bírtam is. De a sztori, a szereplők is olyan furcsák.

https://www.youtube.com/watch?v=QHbfV3gB7hg