MOZI:
- A gyermek - ír horror, újabb sátáni gyerek érkezik a mozikba?
- Aladdin - új élőszereplős Disney, Mit várunk link: ITT
- Fájdalom és dicsőség - spanyol dráma összemosódó idősíkokkal és Banderasszal.
- Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány - a címe megjegyezhetetlen, a film állítólag jó lett. Zac Efron élete alakítását nyújtja Ted Bundy megformálójaként.
DVD:
- Johnny English újra lecsap
- Az első ember
- Ragadozó városok
- A Grincs (2018)
Maffiás, nyomozós, családi drámás.
Earl Stone nem volt se jó férj, se jó apa. A munkája mindig fontosabb volt, mint a családja. Akkor is éppen egy kertészeti vásáron volt, amikor az egyetlen lányát kellett volna oltárhoz vezetnie. Az eredmény: 12 évvel később az internet tönkretette a virágüzletét, nem maradt semmije, és a családja se akarja látni. Egyedül az unokája kedves vele, aki éppen férjhez készül menni. Egy ismerős ajánl neki sofőri munkát. Betesznek egy táskát a kocsijába, elviszi a címre, elmegy kicsit sétálni és ennyi. Ő pedig segíthet anyagilag az unokájának, visszaveheti a házát. Már a harmadik fuvart intézi, amikor rádöbben, igazából mit csinál. Drogot csempészik. De a pénz kell, így folytatja. Nem sejti, hogy a DEA egy újonnan az ügyre állított embere egyre közelebb kerül hozzá.
Clint Eastwood neve fogalom a filmtörténetben. Színészként is sokat tett le az asztalra, és rendezőként is klasszikusokat, sok-sok jó filmet készített el. A csempész azért is különleges, mert nem csak megrendezte, de a főszerepet is eljátszotta benne. Jól. Van egy tippem arra, hogy a fia, Scott, aki láthatóan a fia – nagyon hasonlítanak – örülne, ha az arcvonásokon túl a tehetségből is sokat megörökölt volna.
De vissza a filmre!
A történet látszólag egyszerű, de tele tették olyan kis epizódokkal, amelyek nagyon nézetik. Earl járja az utakat, de közben kapcsolatot épít ki még a maffia tagokkal is. Pl. Juannak tanácsot is ad arra, hogy hagyja ezt az életet, amíg még megteheti. Az úton képes átvariálni a terveket, ezzel nem is kicsit akasztva ki az ellenőrző maffia bérenceket: ha kell, megáll segíteni a lyukas kereket cserélni nem tudó családnak. Beugrik egy baráthoz beszélgetni. Kiélvezi a kedvenc húsos szendvicsét az étteremben. Még a rendőrökkel szemben is feltalálja magát: az nagyon kész volt, amikor a rendőrkutya kiszagolta a drogot, de Earl megoldotta azt is.
Mindeközben ez egy családi dráma is, azzal az üzenettel, hogy a családnak kellett volna a legfontosabbnak lennie. Többször ki is mondják, erre megy rá minden fókusz. Olyannyira, hogy a végül Earl letartóztatását vezető ügynök, Bates is ezt a tanulságot mondja ki: a munka nem mehet a család rovására!
Azt nem akarom elemezgetni, hogy ez mennyire lehet Eastwood élettapasztalata. Elég sokat mond, hogy a filmbeli lányát az a gyermeke játssza, akit nagyon sokáig nem ismert el a sajátjának. Minden esetre ez ad egy pluszt az olyan jeleneteknek, amikor tőle kér bocsánatot.
Eastwood jelentőségét mutatja az is, hogy milyen színészekkel tudja megtölteni a filmjeit. Itt Bradley Cooper játssza a DEA ügynököt. A volt feleséget Dianne Wiest. Taissa Farmiga az unokát. Még az olyan kis szerepekben is, mint az alig felbukkanó DIA fejes vagy a maffia feje, olyan színészek tűnnek fel, mint Andy Garcia és Laurence Fishburne.
Nem egy gyors film, nem is kell a körmeink lerágni alatta, de tartalmas és hagyományos értelemben jó film. Van benne feszültség, dráma, izgalom, de még humor is. Látványra is korrekt, színészileg meg annál is jobban.
Jót vártam, tetszett is, ez egy jó filmélmény volt.
A csempész - 5/4,5 érdekes volt, krimi és dráma is. Dinamikus a történet, jó színészek jó karakterekként.
Természetfeletti ellen harcolós, családos, kalandos.
A párhuzamos világ átjárója lezárult, sikeresen legyőzték Lucifert is, aki most már halott. De ennek nagy ára volt: Dean. Aki a testébe engedte Michaelt, aki Lucifer vége után se távozott. Dean testében űzi az üzelmeit, míg a csapat nem tudja, mit kezdjenek vele. Lucifer leszívta Jack erejét, aki most emberként próbál boldogulni, ő nem lehet Michael ellenfele. Mikor Dean visszatér, ő maga sem tudja, mit tett vele Michael és dolgozni kezdenek a 
megoldáson. Közben Nick is igyekszik összeszedni magát, de rá kell döbbennie, hogy az életében már nem vár rá semmi és túl sok minden beleivódott Luciferből. Az arkangyal visszahozását tűzi ki célul. Michael, Lucifer ellenében is Jack áll, aki önfeláldozóan nagy áldozatot hoz, nem sejtve, ezzel milyen kárhozatot szabadít magukra.
Lassan már ennek a sorozatnak is a végére érünk. Már be van jelentve, hogy a 15. évad lesz a zárás. Ennek megfelelően ez az évad arra ment ki, hogy előkészítsék az utolsó nagy harcokat. Ha hinni lehet az évad utolsó perceinek, akkor valami egészen eposzi véget találtak ki. Plusz, egy olyan ellenséget, aki az eddigi legmeredekebb húzása a sorozatnak, noha volt már itt Isten húga is.
De ezzel zárom is a vég feletti elemzésem. Csak durva, hogy amennyire a Bull utolsó pár perce az egésztől elvette a kedvem, itt ugyanolyan hosszú jelenet miatt már nézném is tovább a sorozatot.
Az idei évad minimális filler epizódot tartalmazott. Alig maradt olyan eset, amikor simán elmennek valamilyen természetfeletti lényt levadászni. Ha volt is ilyen, valószínűleg mellékszálon akkor is építették az átíveléseket. Már régen annyi annak a szörnyvadász horror sorozatnak, ami az Odaát kezdetben volt.
Már nem bánom, ahogy fentebb már írtam, a jelenlegi irány nekem bejön. Jól kihasználják a Lucifer fiában rejlő lehetőségeket, és a másik dimenzióból behozott karaktereket. Azért, azt meg kell jegyeznem, az nagyon nem tetszett, ahogy a vadász csapatnak véget vetettek. Ok, értem, hogy a Winchester testvérek hagyományosan magányos farkasok, de elnéztem volna, milyen az élet, ha van köröttük egy egész csapat, akikre támaszkodhatnak.
Az egész évad egyetlen ív, így utólag visszagondolva. Minden az utolsó epizódra vezetett, ahol szembenéznek a következményekkel és mindenkiről kiderül, milyen igazából. Szeretem, amikor valamit ilyen tudatosan felépítenek, itt éreztem ezt, tetszett is.
De volt idén csalódás is. Volt jubileumi epizód, amelyben nem kisebb karaktert hoztak vissza, mint John Winchestert. Ok, szívszorító volt, amikor az egész család együtt lehetett, úgy vacsorázhattak és beszélgethettek, mintha minden rendben lenne. De csak erre felhúzni egy egész részt… vártam még valami pluszt, ami nem volt benne.
Mary sem az a karakter, akit meg tudtam volna szeretni. Éreztem is, hogy a készítők se nagyon tudnak mit kezdeni vele, ezért is volt egy egész blokk, amikor elvonult Bobby oldalán és kiszállt az aktív eseményekből. Nekem ilyen szempontból logikus volt, hogy az történt vele, ami. Legjobban Dean és Sam mozgatórugójaként működött, már a kezdetektől.
Most úgy érzem, messze van még, amíg jön a folytatás. Ez az évad tetszett.
Odaát - 5/4 szeretem a sorozat jelenlegi irányát. A vége nagyon durva lett. Záródnak a szálak.
Mindenki tudja: Paco eladja a birtokát, így amikor este hívják, rohan a pénzzel a megadott helyre. A kocsiból kiveszik a táskát, visszakapja a lányt. Viszi haza. A szülők nagyon hálásak, mindenki megöleli, de ennyi. A 
lánynak nem mondják meg, hogy a biológiai apja Paco. Aki hazamegy, és szembesül vele, hogy a felesége elhagyta. Elúszott a birtok, a neje elment, és a lánya se tudja, ki ő neki.
A család utazik haza. Miután elmentek, az itt lakó nagyszülők összenéznek, hogy beszélniük kell. A nő rájött, hogy a másik lánya, aki elraboltatta a pénzért az unokahúgát.
Testvérlövészek: Charlie buzgóságában a folyóba önti az összes szert, amit kikevertek. Későn kiáltanak rá, hogy ne csinálja. Annyira maró az anyag, hogy Morris és Warm másnapra kiszenvednek. Charlie a kezét veszti el. Ráadásul a Sisters testvérek most állandóan menekülhetnek, mert volt főnökük ki akarja végeztetni őket. Elszánják maguk, hogy visszatámadnak, ha öngyilkos küldetés is. A férfi bárjában azonban áll a ravatal: közben meghalt. Így ők is hazamennek az anyjukhoz.
Mi kell a férfinak: Ali hazugságai kiderülnek, elveszti a szerelmét. De a szerződést megköti, végre a kinevezést is megkapná a cégnél. De már nem kell neki. Felmond, saját céget alapít. Mivel megígérte a tortát Will fiának születésnapjára, elviszi. Beszél Will-lel is, kibékülnek és a végén látjuk, ahogy egy családként, boldogan élnek.
Henry könyve: Henry már tervezi, hogyan ölje meg a szomszédot, aki szexuálisan és fizikailag zaklatja a nevelt 
lányát. De mielőtt cselekedhetne, összeesik. A kórházban kiderül, agydaganata van, se a műtét, se a sugár nem segít. Haldoklik. A kisöccsét kéri meg, ha meghalt, adja oda a könyvét az anyjának. A nő, amikor az ablakon át látja, hogy a szomszéd valóban mit művel, elszánja magát a tettre. A fia utasításait követve a könyvből felkészül a gyilkosságra. De a végén mégse húzza meg a ravaszt. Beolvas a férfinak, és elmondja, feljelenti. A fia mindent dokumentált, van bizonyítéka is. Miután elmegy, jön a telefon is: több panasz is érkezett rá, befolyásos testvére ezt már nem tudja elsikálni. Vizsgálat lesz: a férfi erre öngyilkos lesz.
Christina Henry családjával nőhet fel.
Gyerekes, varázslatos, varázsiskolás, gonosz ármányos.
Mary heves, érzékeny kislány, aki nagyon szeretne egy igazi családot, barátokat, de bármibe fog, semmi nem akar sikerülni neki. Utálja a vörös haját, és hogy nem tud barátokat szerezni. Egyik nap az erdőben sétál, összebarátkozik kettő cicával, amikor különös, kék színű virágra bukkan. Hazaviszi magával, és éjjel csoda történik. A seprű szárnyra kap, és meg sem áll a lánnyal egy égi varázsiskoláig, ahol az igazgatónő lelkesen fogadja a lányt. Mary különleges erők birtokosa, a lány úgy érzi, végre megtalálta a neki való helyet. Míg rá nem ébred, hogy a falak mögött gonosz üzelmek folynak. Hogy nem ő a különleges, hanem az a kék virág. Amiért az igazgató és tudós barátja bármire képes, akár gyerekrablásra is. Mary az útjukba igyekszik állni, és akár varázs nélkül is hazavinni a barátját.
Ahogy elindult a mese, és elkezdtem megismerni a szereplőket, nagyon hamar az jutott eszembe, hogy Mary elképesztően hasonlít Anne-re, a kis árvára, aki szintén nagyon utálta, hogy vörös a haja. Az a leányzó ugyan nem kacérkodott a mágiával, de a helyzete, a viselkedése és a természete nagyon olyan, mint ennek a mesének a hősnőjéé.
Ami nem kis kihívás a nézőnek. Mert nincs lehetőség közömbösségre: annyira átütő a lány személyisége, hogy az ember vagy megszereti, vagy megutálja. Mert mindig jót akar, csupa szív, de soha nem képes elnyugodni. Minden lében kanál, ami meg elég fárasztó. Még csak nézni is, nem hogy elképzelni, hogy vele kelljen ilyen tempóban pörögni.
Helyenként éreztem is, hogy nekem sok Mary. Nem is a hevessége miatt, hanem ez nála nagyon erős naivitással párosul. Amilyen életvidám, kedves gyerek, mindenkiről ugyanezt feltételezi. A nézőnek, szerintem még a gyerekeknek is hamar leesik, hogy a mesében kik a rosszak, és mikor kellene a kislánynak menekülőre fogni, de ő ezt nem látja. A jósága egyszerre a gát, de az ereje is. Mert ezzel viszi végbe a tetteit, de ha kevésbé lenne ilyen, eleve sokkal kevesebb bajba keveredett volna bele.
A történet végig bájos és kellemesen humoros. Nem tömték tele buta és nagyon kicsiknek szánt poénokkal, de szerethető figurákkal és színekkel igen. A kedvenceim a cicák lettek, pedig nem is vagyok macskás. Azon kész voltam, amikor nyakörvet kapott nyomorult macska, de ő ennek ellenére is csinálta, amit akart.
A cselekmény mozgalmas, aranyos, és kellően keverednek benne a különféle hagyományok. A varázsiskola, a szereplők külseje, a neveik, az egésznek a környezete nyugati. A boszorkányok is inkább idézik a nyugati, mint a keleti hagyományokat. Ugyanakkor egy-egy darabkája, mintha anime kölcsönzés lenne. Ahogy a hősnővel jár a macska, tiszta Sailor Moon. Mary ruhája is felidézi az anime hősnők egyenruháit. A varázsiskola érkezhetett volna Howl szomszédságából is.
Olyan, mintha egy nyugati mesét bolondítottak volna meg keleti elemekkel, a jellegzetes mese ábrázolásukkal. Nem véletlenül emlegetem A vándorló palotát, az jobb különben, de sok mindenben eszembe juttatta azt a mesét.
Az egész kedves, szerethető, és pozitív dolgokkal van tele. Önelfogadással, a barátság erejével, hogy az igazi mágia odabent lakik. Helyes mese.
Mary és a varázsvirág - 5/4 egyszerre van benne a klasszikus gyerekmesékből és a keleti világból. Egyedi, bájos.
A Netflix túlélős, posztapokaliptikus sorozata folytatódott. Egyszerre elérhető lett minden rész, lehet nézni az esőt :)
Tárgyalótermi, pszichológiai ráhatásos, munkahelyes.
Bull végre visszatérhet a munkába – a szívrohamból felépült, de pár dolgon változtatnia kell. Búcsút kell mondania az alkoholnak, jobban oda kell figyelnie magára. Ám azonnal egy tragédia árnyékolja be a munkakezdést: leszakad egy híd, és Cable már soha nem ér be dolgozni. Nehezen is találnak a helyére valakit, hiányzik nekik a lány. De a munka nem áll meg – fel kell mentetni az anyát, aki agyonlőtte a lánya megerőszakolóját. A börtönőrt, aki a viharban hazarohant a családjához, míg a börtönben két rab megfulladt. A fiatalembert, akit most 
tettestársként akarnak lecsukni, pedig csak a bátyját fuvarozva, nem tudva, mit tett a másik. Közben Bull életében újra felbukkan Izzy, és felkavar mindent maga körül, pedig Jason már éppen továbblépett volna és boldog lehetett volna mással.
Elég egyetlen magánéleti szál olyan irányú haladása, ami nekem nem tetszik, és valósággal meg tudom utálni a sorozatot, amit addig szerettem. Nagyon nem akarom, hogy a Bull is feliratkozzon ebbe a sorba, de most nagyon nem tetszett az évadzáró!
Izzy – fel nem fogom, miért van olyan hatással Bullra, amilyen van neki. Akárhányszor felbukkan, mindig jön vele a baj is. Már akkor is kiakadtam, amikor az évad közben 1 részre visszajött. Most pedig képesek lesznek állandóra behozni? Nem fogom kibírni. Nekem annyira hihetetlen, hogy Bull mindig és mindent félre képes dobni miatta. Ha már szétmentek, mindkettejüknek más kapcsolata van, akkor miért képesek azonnal visszaváltani párkapcsolatba egymással? Akkor minek váltak el?
Ok, ideje félretennem az Izzy ellenszenvem, mert ez a részlet az évad végén rontotta csak el a hangulatom. Különben a sorozat koncepciója még mindig tetszik.
Igaz, most furcsa volt az évad kezdése. Idő kellett, amíg visszarázódtak a napi ügyek intézésébe és túljutottak a gyászidőszakon Cable miatt. Addig a sorozat is szenvelgős volt, de aztán a részenkénti ügyek életet leheltek a sorozatba.
Azt azonban érezni, hogy tolódnak az arányok. Már inkább a jogi csavarásokkal és a nyomozásokkal adják el a részeket, nem azokkal a befolyásoló trükkökkel, amik miatt elvileg az emberek Bull és a csapat segítségét kérik. Sokkal kevesebb az esküdtek kiválasztása, a módszerek, amivel hatnak rájuk. Helyette megtervezik a jogi védelmet, és a nyomozó csapat mindig a legjobbkor jön elő egy új felfedezéssel. Nekem az eredeti koncepció jobban tetszett, de mivel a jogi sorozatokat is szeretem, azért nem fáj az irány ilyen haladása.
Sokkal zavaróbbnak találom a magánéleti szálak alakítását. Marissát komolyan sajnáltam az évad végén, olyan szomorú, hogy mindig van valami, ami miatt soha nem kaphat meg mindent. Azt meg már fejtegettem, hogy Izzy mennyire nem tetszik nekem, meg semmi, amihez köze van. Utálom azt a karaktert.
Cable helyére Taylor érkezett, és nekem nem jön be, ahogy Meehan játssza. Olyan kifejezéstelennek érzem az arcjátékát, soha semmiben nem változik. Se lelkesedés, se fájdalom, se semmi. A nő is olyan karót nyelt. De Chunk és Danny is nagyon háttérbe kerültek idén, alig kaptak játékidőt.
Lesz 4. évad is, hát félve várom, hogyan alakul a sorozat jövőre.
Bull - 5/3,5 a vége elvette a kedvem. Vannak jó esetek benne, ha kevesebb is a pszichológia.
Melyik a kakukktojás?
Megoldás: Tovább!
Zsenis, tervet végrehajtós, családi titkos.
Henry nem egy átlagos 11 éves. Szó szerint zseni, aki nem csak okosabb a korabelieknél, de sokkal érettebb is. Tulajdonképpen ő hozza a családi döntéseket az anyja helyett, befekteti a pénzük, vigyáz az öccsére, és nagyon segíteni akar a szomszéd kislánynak is. De bármivel próbálkozik, a felnőttek közönye miatt nem ér célt. A nevelő 
apa túlzottan befolyásos, így a bántalmazás ügyét még csak ki sem vizsgálják. Így egy kockázatosabb tervet kell kidolgoznia és végrehajtani. De valami közbejön, amit nem láthatott előre. Sokat fáj a feje, szédül, közbe elhomályosodik a látása. Van, amikor a zsenialitás sem menthet meg. Henry így egy könyvet ír, melyben az utolsó kívánságát hagyja az anyjára. Susan pedig élete legnehezebb döntését kell, hogy meghozza.
Szerettetek már olyan filmet, amit a kritika lehúzott? Még akkor is, ha ti is érzitek, hogy komoly bajok vannak a történettel? Mondjuk, mert van benne valami, ami miatt szíven üt. Ami az egyik kedvenc motívumod egy filmen. Esetleg egy kedvelt színész.
Henry könyve jól le van pontozva, bármerre is nézem. Van is benne igazság, pontosan látom én is, mi mindent lehet ennek a filmnek felróni. Kétszer is zsánert ugrik: egy családi, kalandos filmnek indul, minimális dramedy hangulattal. Megismerünk egy zseniális gyereket, aki olyan helyzetbe kezd keveredni, ami akár Stephen King tollára is áhítozhatna. De akkor átugrunk kőkemény drámába, majd egy újabb fordulattal thrillerbe. Erősek az ugrások, és valahogy mindegyik szál csonka marad.
Mert a szereplők érzelmileg túl hirtelen váltanak a zsánerekkel együtt. Csak egy példát hadd mondjak! Susan, aki a dráma rész végére teljesen összeomlik, és maga alatt van. Majd ugrunk a thrillerre, és varázsütésre minden rendben lesz vele? De a filmnek folyamatos hibája, hogy pszichésen nem kidolgozott. A szereplők gyásza, fájdalma soha nem mélyülhet el, pedig elég komoly traumákat szenvednek el. Túl könnyen lépnek tovább.
Bele lehet kötni abba is, hogy Henry rendben, hogy zseni volt, de ennyire nem lehetett az. A lépésekre kidolgozott terve, ami működik is. Ahogy annyira szó szerint eltalálta, mikor mit gondol az anyja, hogy a kazettával pont olyan, mintha beszélgetnének.
Abba inkább nem akarok belegondolni, hogy az mennyire hiteles, hogy Christina helyzetével egy felnőtt sem akar törődni. Hogy egy ilyen komoly és folyamatos bántalmazást ennyire szőnyeg alá lehet söpörni. Aztán meg pillanatok alatt megoldanak mindent… persze.
De minden hiba ellenére, nekem tetszett a film. Mert a dráma szíven ütött. eszembe juttatott egy olyan filmet, amin a mai napig bőgök: A jövő kezdetét. A két főszereplő gyerekben sok a közös vonás, és így még tragikusabbnak éreztem Henry történetét. Aki zseni is, ami az egyik kedvenc filmes esetem - nagyon bírom, amikor az egyik szereplő ennyire több intelligenciában, mint a többiek. Izgalmas, milyen ember és mire használja, amivel több az átlagnál.
Szerettem, mert a gyerekszínészeit is bírom. Henry az a Jaeden Martell, akit sokan Az miatt jegyeztek meg. A kisöccse meg az a Jacob Tremblay, aki szerintem korunk egyik legjelentősebb gyerekszínésze. Naomi Watts az anyjukként kb. azt hozza, amit már láttunk tőle pár anya szerepben, de ez jól áll neki.
A film különben bukott, a kritika se szerette és a közönség se. De ez most különösebben nem érdekelt, nekem tudott tetszeni a hibáival együtt is.
Henry könyve - 5/4 bőven akad benne kritizálni való, de a drámája fájt. Jó értelemben más, mint amit vártam.
Cím: Boss Level
Készítők: Carnahan hozott már össze jó akciófilmet. A Liam Neeson farkasos kalandja pl. kifejezetten tetszett. A stábban is bőven akadnak tehetséges színészek. Grillo karakteres B vonalas, Watts volt már nagyobb csillag is, de jó színésznő. Mel Gibson, ő meg egy egész külön történet.
Műfaj: sci-fi akció
Cselekmény: Roy különleges alakulatos katona, akit bevonnak egy kísérletbe. Ami nem más, mint egy halálig tartó időhurok. Egyelőre ennyit tudok róla, de az időugrás és katonai program jó emlékeket idéz fel - volt egy Gyllenhaal film hasonló koncepcióval, amit szerettem.
Várható megjelenés: jó kérdés, talán jövőre.
Miért várós?