The spanish princess - avagy Katalin, aki Arthur herceg feleségének érkezett Spanyolországból Angliába. De nagyon korán megözvegyült, és sógora szemelte ki feleségének, királynéjának. A férfit, akkor még fiút, Henriknek hívták.
Kell többet mondanom? Egy újabb Gregory-regény sorozatként, folytatva a Tudorok bemutatását.
5: Gázláng - a kedvenc régi, fekete-fehér filmjeim egyike. A friss házas asszony lassan elhiszi, hogy megőrül. Szerencsére akad a közelben egy nyomozó, aki felnyitja a szemét a szomorú valóságra. Nagyszerű szereposztás, érdekes történet és egy klasszikus thriller.
4: Roma - a film nyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, a rendező is hazavitte 
érte a szobrot. Megrázóan emberséges film egy terhes cselédről, aki anyaként neveli a rá bízott gyermekeket, miközben saját élete egyre kilátástalanabb. Szerencsére a szeretet sok mindenre gyógyír.
3: A némafilmes - Oscar ezt a filmet is szerette. A némafilmsztár élete összeomlik, amikor bejönnek a hangos filmek, és ő hiába próbálkozik, hiába erőlködik, a süllyedés elkerülhetetlen. Szerencsére egykori mentoráltja és egy életrevaló kutya végig kitartanak mellette, és jönnek még szép napok.
2: 1945 - magyar, komoly dráma, amelyben egy közösség kénytelen szembenézni a háborús 
bűnökkel. Miután a zsidókat elvitték, mindenki kisajátított tőlük valamit. Vannak, akiknek súlyosabb bűnök is nyomják a lelkét. Most hazatérnek, de mit találnak? Ki hogy számol el a lelkével, és a fiatalok hogyan dolgozzák fel az öröklött bűnöket? Rudolf Péter talán legnagyobb alakítása.
1: Logan Noir - a különlegessége miatt kapta a koronát. Mert ez színesben ment mozikban, csak különleges vetítéseken adták le fekete-fehérben. Szuperhős film, de mélyen emberi. Húsba vágnak az akciók, de az emberi drámák is. Logan öregszik, X professzor már közveszélyes a kora miatt, és a mutánsok haldokolnak. Logan ekkor fut bele egy csapat gyerekbe, szembe kell néznie apasággal, felelősséggel, örökséggel. Nyers, kemény film, aminek a fekete-fehér verziója még erőteljesebb, mint a színes.
Tehetséggondozós, verses, megszállottas.
Lisa imádja a költészetet, és rendszeresen el is jár egy irodalmi csoportba, ahol igyekszik fejleszteni a képességeit. Van egy szerető férje, három kamasz gyermeke, egy szeretett állása, mint óvónő. Ám minden a feje tetejére áll, amikor meghallja az egyik gyereket szavalni az előkészítő csoportban. Lejegyzi a kis Jimmy versét, 
jónak találja, és a csoportban is előadja. Akkor még a sajátjaként áll elő vele. Figyelni kezdi a gyereket, aki rendszeresen áll elő pár soros költeményekkel. Lisa általa végre megélheti, milyen, ha a művészete miatt szeretik az embert. Mindent igyekszik is elkövetni, hogy a kisfiú költői énje kibontakozhasson. Mindent ez kezd felülírni: sem a családja, sem az állása, semmi nem olyan fontos már, mint hogy Jimmy megalkossa a költeményeit.
Filmfesztiválra vitt komoly darab, így senki ne számítson arra, hogy ez a film könnyed kikapcsolódást gyújt neki. Dráma, méghozzá elég különös kérdéseket feltevő darab. Kicsit rágom még magam is, noha már végigértem a filmen.
A cselekmény nem sok, de pszichésen az. Adott egy tanárnő, aki felfigyel a tanítványa képességére, és igyekszik azt kiaknázni. Szavaltatja, tanítja, lejegyzi a gyerek sorait. Közben eljár a költészet órákra, és a gyereket felkészíti az első előadására. A tényleges történés csak ennyi, mondtam, nem sok.
Viszont az út, amit Lisa bejár, annál több. A kiinduló ponton boldog embernek tűnik, aki megtalálta a helyét a világban. Ugyan van egy álma a költészetről, ami úgy tűnik, csak álom marad, de ez nem okoz törést a mindennapi életében. Jimmy tehetsége viszont elhozza ezt a törést. Különös, ahogy a gyereken keresztül a saját álmait igyekszik megélni. Az elején bele is kóstol a személyes sikerbe, még a tanárával is belemegy egy viszonyba, amit a korábbi énje nem tett volna meg. A művész Lisa viszont igen, miközben az igazi művész nem is ő, hanem a gyerek. A nő az, aki tudja, hogy nem adhatja elő a verseket a sajátjaként, de kárpótolná, ha ő lenne, aki elindítja a gyereket a tehetség útján. Megszállott lesz, és egyre mélyebbre süllyed. A végén mintha egy egészen más nő lenne, mint akit megismertünk.
Az ő személyesen drámáján túl gondolkozhatunk azon is, mi szolgálja a gyerek érdekeit. Ő még fel sem fogja, mit tud, vagy a tanárnő szerint mit tud. Gyerek akar lenni, nem művész. Az apja sem szeretné, ha Lisa egy kis Mozartként kezelné. De szabad hagyni a tehetséget parlagon heverni? A zseniképzés tematikája jön elő, amit láttunk már filmen, és sorozatban is. A Young Sheldon, vagy a Chris Evans főszereplésével készült A tehetség is ezzel a kérdéssel foglalkozik többek közt. Nekem különben az átmenet tetszik, ami ezekben a filmekben is megvalósul. Hagyni kell gyereknek lenni, nem kiszakítani a kortársak közül, de olyan plusz órákat biztosítani neki, ahol gondozzák a képességet. Így Lisa tettei számomra negatívak: ő megszállottként nem ismer kompromisszumot, erőteljesen löki a gyereket a neki tetsző irányba, és szíve szerint csodagyereket csinálna belőle.
Sokat köszönhet a film a főszereplőjének, Maggie Gyllenhaal remekül alakítja Lisa arcait. Simán viszi a filmet a hátán. Gael Garcia Bernal is itt van, de halvány a nő mellett.
Egyszer érdekes volt, de most nem vagyok drámára hangolva. Túl messzire megy a nő.
A tanárnő - 5/3 Maggie Gyllenhaal remek színésznő, de a történet nem tetszett. A tanárnő nagyon kattant.
Hamarosan startol a sorozat, addig még pont el lehet olvasni az alapjául szolgáló regényt!
Van benne angyal, démon, Antikrisztus, boszorkányvadász meg jóslatok is, és nagyon vicces az egész!
MOZI:
- Brightburn - horror, egy újabb ijesztő gyerekkel bővül a zsáner.
- Csaló csajok - A Riviéra vadorzói női változata erős szereposztással, érdekel is, milyen lett a végeredmény.
- Tiéd a világ - francia krimis komédia, egy kisstílű gengszterről, aki az áloméletére gyűjtene.
- Pokémon, Pikachu a detektív - erre nem találok szavakat. Félig animált, félig élőszereplős, családi kaland?
DVD:
- Űrdongó
- A Csempész
Kémes, hackertámadásos, egyedi módszeres.
Johnny English már visszavonult a kémkedéstől, most egy bentlakásos iskolában tanítja a gyerekeket. A tanárok nem is sejtik, hogy óráin micsoda kémkedési tippeket oszt meg a gyerekekkel: a bombakészítés ugyanúgy a tananyag része nála, mint a rejtőzködés. Az országnak azonban újra szüksége lesz az ügynök képességeire: 
valaki feltörte az adatbázisuk, minden kém lelepleződött. Sorozatos támadások bénítják meg az országot, például az összes közlekedési lámpa megbolondul. Mivel már nyugdíjas, Johnny nem volt a rendszerben, így visszatér kideríteni, ki áll a támadások mögött. Míg a miniszterelnök asszony egyre inkább egy high-tech zseni ötleteiben látja a helyzet megoldását, Johnny a régi módszerekkel jut egyre közelebb a minden mögött álló férfihoz egy csinos orosz kémnő bevonásával.
Rowan Atkinson brit komikus, akinek van egy ikonikus karaktere. Mr. Bean. Újabban egy másik ikonikus figura bőrébe is többször belebújt, ő lett a BBC Maigret felügyelője, ha ezzel nem is tudott akkora sikereket elérni, mint a kétballábas másik figurával. Lehetne fejtegetni, miért igyekszik még egy karaktert visszahozni a köztudatba.
Johnny English a legendás brit kém, James Bond paródiája. Ezzel a filmmel már a harmadik mozis kalandot kapja, és nem bírok szabadulni a kérdéstől, kinek volt erre szüksége. Nekem nem, de bizonyára vannak, akik örülnek annak, hogy Atkinson a komikusi vénáját vette elő ennek a filmnek a kedvéért, és nem a komolyabb Maigret énjét. (A magam részéről a könnyedebb kémes, paródiás vonulatból jobban szeretem az amerikai változatot, a Zsenikémet Steve Carell főszereplésével.)
A film története alapból paródiának tűnik. Minden ügynök lebukott, hát a nyugdíjból hozzák vissza Johnny-t. Durva, de sokkal szívesebben néztem volna egy olyan filmet, amiben az iskolában tanít, és az osztályát tanítja kémes trükkökre. De visszatér a szolgálatba, és pillanatok alatt el is vesztettem a fonalat.
Mert Johnny nem nyomoz, csak belebotlik a dolgokba. Ha valami sikeresen össze is jön neki, az mindig inkább a véletlen műve, nem a szándékos tetté. Ilyen a film utolsó megoldása, ahogy megakadályozza a hacker tervét. Ilyen, amikor kicselezi a kémnő gyilkos terveit, pedig ő csak táncol, észre sem veszi, mi folyik körötte.
Idegesít engem az ilyen figura, nem szórakoztat. Ami működő poénja van, vagy inkább az elviselhetőbb a jó szó, az a mr. Bean örökség. Ahogy táncol, beleragad a páncélba és éppen a legrosszabbkor esik le róla, elmenne egy Bean moziban is.
Casting. Rowan Atkinson – nekem nem tetszik eleve a Johnny English karakter, így nem tudom minősíteni, milyen színészi munkát végez vele. Emma Thompson a miniszter asszony szerepében ripacskodik kissé, de a film rosszfiúja, Jake Lacy is ilyen teljesítményt nyújt. Mondjuk, egy paródiába ez simán belefért. Olga Kurylenko szerepe is kimerül annyiban, hogy szép. Nem ezért a filmért jelölik egyiküket sem díjakra.
Azt azért látni, hogy pénzt tettek bele. Az akciójelenetek korrektek, de mivel a történet eleven nem tetszett, ezek sem nézették velem.
Kémek? Britek? Maradok Kingsman rajongó, miért nem inkább azt néztem újra?
Johnny English újra lecsap - 5/2 nem jött be a humora. A történetet is untam, a látványa is semmilyen, de nem is nevettem.
Rendőrös, kiképzős, baráti társaságos.
John Nolan életében egy korszak véget ért: elvált, elvesztette az építőipari vállalkozását. A semmiből kell újrakezdenie. A bankban részese lesz egy rablásnak, amit ő is segít megoldani. Ez új célt ad neki: rendőrnek áll. A kiképzést követően a Los Angeles-i kötelékben kap helyet, mint újonc. A parancsnok ugyan támogatja a munkájában, de a kiképzője és a felettese is hangsúlyozza, hibának tartja, hogy középkorúként akar rendőr lenni. Ez a fiatalok pályája. Szerencsére a kiképzésről vele tart két barátja, és tudják egymásban tartani a lelket. Lassan John is bizonyítja, hogy talán ő a legidősebb újonc, de vannak olyan képességei, mellyel hasznos lehet a testületnek.
Mit mutatnak nekünk a rendőri munkából a tévé sorozatokban? Általában egy kiváló nyomozó, vagy egy speciális osztag mellé kerülünk, és a kiemelt ügyeket, az érdekes eseteket mutatják. A Chicago PD az első két évadában próbált ennél több lenni, a speciális egység mellett járőrök m unkájába is belenézhettünk. Azt szerettem is, mert nem mindenki a sorozatgyilkosok után nyomoz, vannak mindennapi esetek, amelyekben el kell járni.
A Chicago PD már elhalt ilyen téren, de most itt van ez a sorozat. Amiben azt láthatjuk, hogy a szamárlétra alsó fokán állók milyen ügyekben járnak el. Ők azok, akik kimennek, amikor családi veszekedés van. Ők azok, akik őrzik a bizonyítékot, amíg a nyomozók a más sorozatokban is látott nyomozást vezetik. Ők azok, akik elterelik a forgalmat, akiket egy-egy nagyobb bevetés alatt a kisebb feladatokra osztanak be.
Pont az tetszett a sorozatban, hogy ez közelebb áll a hétköznapokhoz. Nem nagy esetek vannak benne, ha néha olyanba is bekapcsolódnak, hanem az, ami napi szinten előfordul, kisebb a jelentősége, de rendben kell lennie és ezt a munkát is el kell végezni. Ha egymás mellé tesszük, amit a nagy nyomozásokból látunk, és ezt a mindennapi munkát, akkor derül ki igazán, hogy mit jelent a rendőrségi munka.
Szórakoztatóan tárgyalják ezeket az eseteket. A sorozatban odafigyeltek arra, hogy egyensúlyban legyen humor és dráma. Lehet közben mosolyogni, máskor a feszültség ugrik meg. És valóban változatos a paletta. Az egyik kedvenc ügyemben egy gyanúsítottak üldöztek, amikor az elhagyatott épületben rájuk záródott az ajtó. Kiderült, egy menekülőszobában ragadtak. Ha még szolgálat vége előtt haza akartak jutni, bizony meg kellett oldani a szoba rejtélyét…
Alapvetően jó emberekkel, szimpatikus karakterekkel töltötték fel a szereplőgárdát. De mindenki más, megvannak a maga egyéni személyiségjegyei, szokásai. Nagy kedvencem lett Bradford, aki a katonai filmekből ismerős könyörtelen kiképző, kemény rendőr, de amikor kell, kiáll az embere mellett.
A casting is jól sikerült. A húzónév egyértelműen az idős újoncot játszó Nathan Fillion, de észre lehet venni, ahogy befutott a sorozat, olyan visszatérő karakterek is bekerültek, mint a túsztárgyalót életre keltő Sarah Shahi.
Az idei egyik kedvenc új sorozatom, ami nem csak nekem tetszett. Be van rendelve a 2. évada, úgyhogy jövőre még mesélek róla.
The Rookie - 5/4 ami kiveszett a Chicago PD részeiből, ebbe megvan. Könnyed krimi, változatos ügyek.
Santiago Kolumbiában dolgozik a helyi rendőri szervek mellett. Látja, bármivel is próbálkoznak, a drogkirályok ellen nincs mit tenni. Éppen egy rajtaütés van, segít megszökni onnan egy fiatal nőnek, aki egyben az informátora. A lánytól tudja, hogy melyik házában rejtegeti a kartell feje a pénzét. A férfi úgy fogalmazott, maga a ház a széf.
Visszautazik az Államokba, ahol leszerelt társai élik a dolgos hétköznapokat. Sorra veszi rá a többieket, hogy jó pénzért még egy munkát csináljanak meg. Amikor Tom, a nem hivatalos vezetőjük belemegy a tervbe, a többiek is 
Kolumbiába tartanak a munkára. A pénz jól jönne mindenkinek.
Ott derül ki, hogy Santiago palira vette őket. Nem a kormányt segítő csoport lennének, hanem Santiago saját szakállra akarja kirabolni a kartellt. Kiszámolta, mikor megy a család templomba, olyankor az őrök is velük vannak. Annyi idő alatt kell kipakolniuk a házat. A beépített embere gondoskodik róla, hogy ott legyen a furgon, amire pakolhatják a pénzt. Száz milliók a tét, innen már nem lehet visszafordulni.
A házban rájönnek, a tapéta alatt, a falakon van felhalmozva a milliók. Nagy tempóban pakolnak ki, de sokkal több a pénz, mint amire számítottak. Már idő van, menniük kellene, de Tom képtelen annyi pénzt hátrahagyni és felgyújtani. Így az őrök visszaérnek, tűzharcba keverednek és menekülniük kell.
Kifizetik a lányt és a testvérét, ők repülnének haza a pénzzel. Kockázatos, nagyobb a súly, mint amit a gép emelni bír, de megkockáztatják. A hegyeket nem is bírnak átrepülni, a gép lezuhan. Egy ültetvény közepére zuhan a 
pénz, a helyiek már nagyban nézik is, mi az. Fegyverrel tartják távol őket, még ölnek is. Majd milliókért a faluból vesznek pár lovat, amire felpakolják, amit csak tudnak és menekülnek a tenger felé.
A hegyeken átkelve az egyik kölyök, akinek megölték a faluban az apját, orvul rájuk támad a kartell embereivel. Tom meghal. A 
körülmények is nagyon mostohák, döntést kell hozni. A pénz nagyját egy szakadékba szórják, azt viszik, ami a hátukon zsákban elfér és Tom tetemét.
A hajó még várt rájuk, hazamennek. A költségek kifizetése után megmaradt összes pénzt Tom családjának adják. Santiago Ausztráliába indul, az oda küldött beépített embere, a lány után. Will még odaadja neki a szakadékba dobott pénz koordinátáit, és mindenki megy a maga dolgára.
Vitorlás versenyes, túlélésért küzdős, családi drámás.
Donald nagy álmodozó, aki saját cégében hajózással kapcsolatos találmányokat készít el és árusít. Boldog házas, három kisgyermek édesapja. Ám amikor meghirdetnek egy vitorlás verseny, ki képes körbehajózni a Földet partraszállás nélkül, úgy érzi, neveznie kell. Tervez egy hajót, mellyel akár nyerhetne is, hiába van hajózási 
tapasztalatok nélkül. Befektetőket és hajóépítőket talál, a családját is meggyőzi, hogy neki indulnia kell. Ám az óceánon, a verseny alatt nem várt nehézségekkel szembesül. Donald folyamatosan átszervez és tervezget, nem akar csalódást okozni a családjának, vagy saját magának. Ám eljön az a pont, amikor szembe kell néznie a kialakult helyzettel és komoly döntést kell hoznia.
Ez valahol egy nagyon szomorú film. Túlélő filmet akartam nézni, valami olyasmit, mint amikor Robert Redford küzdött az óceánon a túlélésért. Ez a film csak részben ilyen, a dráma sokkal inkább zajlik a hőse lelkében, mint a tengeren.
A film cselekménye egy folyamatot követ végig: Donald Crowhurst álmát a versenyről, ahogy küzd a nevezésért és a megvalósulásért, a részvételt, majd a következményeket. Hónapok történésit mutatja meg, koncentrálva a fontos részekre. Van benne bőven cselekmény, de nem úgy izgalmas, mint egy kaland- vagy akciófilm.
Ez egy karakterközpontú film, amiben mindig az a fókusz, hogy Donald és a családja hogyan éli meg az eseményeket, hogyan reagálnak a különböző történésekre. Látjuk ugyan, hogy épül a hajó, hogyan keresnek befektetőket, és milyen nehézségek vannak a tengeren. De soha nem ezekből adódik a feszültség. Pl. amikor a hajó léket kap, süllyedni kezd, nem azért izgultam, hogy Donald vízbe fullad-e. Azért kellett izgulni, hogy lelkileg ez mekkora csapás lesz a férfinak, és mikor jön el az a pont, amibe már belerokkan, ahonnan nem tudja tovább folytatni.
Két nagy konfliktuskört sikerült a filmnek érzékenyen megragadnia: ahogy Donald a családjának és magának akar megfelelni, ahogy a befektetők és a média egyre nagyobb nyomást helyez rá. Csak egy példával érve: nagyon jól tudja, hogy nem lenne szabad még kihajóznia, a hajó félkész. De mennie kell, a sajtó várja a cikket, a befektető a teljesítést – ha nem indul, mindenét elveszik.
Ezért éreztem a filmet ennyire szomorúnak. Mert Donald jó ember, egy álmodozó szép családdal. És esélye sincs visszakozni, megmenteni saját magát, mert a világ akkor mindenétől megfosztja. Donald pedig van annyira erős ember, hogy nagy áldozatot képes hozni a világban kiharcolt helyéért. Nem képes hazugságban, jólétben élni akkor sem, ha ennek az ára a saját önképe és elvei.
Mivel ennyire karakterközpontú a film, kellett, hogy a főszerepeket jó színészek játsszák. Donald Colin Firth lett, aki pillanatok elhiteti velünk a családját nagyon szerető, álmodozó férfi drámáját. Rachel Weisz hiteles mellette. Bár gondom szokott azzal lenni, amikor nagyapa korú férfiak játszanak kisgyerekes apákat, most simán elhittem, hogy ennek a párnak ekkora gyerekei vannak.
Drámának jó, van társadalmi üzenete is, de nagyon elszomorodtam a végére.
A kegy - 5/3 jó színészekkel egy érdekes, kérdéseket felvető sztori, de a vége felettébb keserédes.
Visszatér az iZombie stábja is az utolsó évaddal.
Nem mindenkinek kedvem szerint alakult eddig a sorsa, de már kíváncsi vagyok a végjátékra.