Nem teljesen betétdal, mert a sztárok helyett hegedű adja az élvezetet, de Lindsey Stirling valamit nagyon jól csinál, így hallgassuk figyelemmel A legnagyobb showman emlékezetes dalait összevágva, hegedűre!
Különben a film zenéjét és dalait Benj Pasek és Justin Paul szerezték.
Kamaszos, utat keresős, bandát alapítós, szerelmes.
Conor életében több krízis érkezik meg egyszerre: a szülei rengeteget veszekednek, a bátyjával már azt várják, mikor jelentik be a válást. Mivel az apja elvesztette az állását, iskolát is kell váltania, egy szigorú katolikus iskolába kerül, ahol a papok is kemények, és egy erőszakos diák is rászáll a fiúra. De akkor megpillant egy gyönyörű lányt, akit azzal a trükkel ismerne meg, hogy a zenekara klippet forgat, és kellene bele egy lány is. Raphina megénekelteti a srácot, majd megadja neki az elérhetőségét. Conor már csak egy banda kell, és pár szám se ártana. Az iskolatársai segítségével megalakul a Sing Street, a bátyja útmutatásával pedig készülnek a saját dalok és keresik a stílusuk. De abban a korban, Írországban hamar fel kell nőni, és az álmok helyett szembenézni a realitásokkal.
Néha panaszkodom, mert egyes filmek nálunk nem kaphatóak, nem nézhetőek. Kicsit ebbe a kategóriába tartozik a Sing Street is. A mozik bemutatták még 2016-ban, de az óta semmi nincs a filmről. Tévé se adta le. Komolyan sajnálom is, mert ez egy jó film, és megérdemelné, hogy az is megnézhesse, aki nem tudja angolul érteni.
A történet sok zsánert kever, és most kicsit többet is, mint a rendezőtől korábban megszokhattunk. John Carney romantikus, zenével is foglalkozó filmeket csinál. Ez volt a Once esetében, de a Szerelemre hangszerelve is egy kellemes, zenés, romantikus film volt. A Sing Street is zenés, romantikus, de mellette egy coming of age mozi is, amiben egy fiatal srác elkezd felnőni, miközben kapunk egy élet- és hangulatképet is a nyolcvanas évek Írországáról. Szórakoztat, de az ember agyát is mozgatja, érzelmekre is tud hatni.
A fő szál Conor szerelembe esése, ami majd inspirálja a zenélést, amivel együtt a saját identitását is keresi a fiú. Nagyon bírtam, ahogy leképezte a külsejében és a viselkedésében, hogy éppen milyen zenéz hallgatott. Kereste magát. Közben írták a dalokat, klippeket forgattak, és lassan ez lett a fő szál. Egy hangulatos, színfalak mögé belesős zenész film.
Remekül el vannak találva a cselekményszálak és súlyozásuk. Kapunk iskolai szálakat, a szerelmi szálat, a családi szálat, és a baráti kapcsolatok alakulását a zeneszerzés mellett. A háttérben ott van, milyen volt az élet akkor Írországban. Egyiket sem éreztem túl soknak, és mindettől lett annyira változatos a cselekmény, hogy egy percre nem untam a filmet.
Zenés filmet, milyenek a zenéi? Fentebb emlegettem már a rendező két korábbi filmjét. Ha azoknak a zenéje tetszett, ez is fog. Érezni belőle a nyolcvanas évek hatásait, hiszen a srácok zenéjében megmutatkozott annak a sztárnak a hatása, akit éppen hallgattak, de ez is csak jót tesz neki. Friss, kamaszfilmes, de benne van a tiszteletadás a korszakkal szemben. És nagyon kis ötletes, hogy egy kamerával, némi ötlettel, mire nem képesek a fiatalok. Retró, visszaemlékezős hangulatba is hozhat, de ez cél is volt, így ezért is jár a piros pont.
Once után újra ismeretlenebb színészeket szerződtettek, és nagyon szépen hozzák a karaktereiket. Van, aki 2016 óta ismertebb arc is lett. Aiden Gillen Trónok harca fontos mellékszereplő lett, Jack Reynor építgeti a karrierjét, ahogy Lucy Boynton is. De a Sing Street tagjai, akiket az óta se láttam semmibe, itt hitelesek és jók.
Szíve van ennek a filmnek, hangulatos, miközben benne van a korszak hangulata is.
Sing Street - 5/5 a története egyszerre kellemes kamaszfilm, de drámai is, zenés, felnövős, társadalmi.
(Carl a sikeres felvételihez nem tud eleget semmilyen tárgyból, de a barátnője talált egy kiskaput. Itt lesz sikerélmény bőven.)
(A máguslány családja útra kel, szomorkodik, és harcostársa nem éppen a vigasztalás mestere.)
(Darwin a galambok tanulmányozása közben tett nem egy idézhető megállapítást.)
A természet az erősebbet választja ki, az ember a jobb külsejűt. (Teremtés)
(Az egyik unokaöcs szeretne egy nyugodt estét, játékestet szervez, nem sejtve, mit szabadít ezzel magára.)
(Francis átgondolta az életét, változtatnia kell, de még megerősítést keres.)
(Renée az új állásában összefut a főnök helyes öccsével, akit rég távolról csodál.)
(Davos és segédje a leszámoló hadjárat közben.)
(A mágus fogságba vetette ugyan a tábornok kinevezett emberét, de azért a látszatra még ad. Mintha tárgyalnának.)
(Tom nagyon nehezen viseli, hogy a készülő regényből sokat kell húzni. De irodalmárhoz méltóan szidalmai is irodalmaik.)
Hála az égnek, hogy Tolsztoj nem találkozott veled! Most lenne egy regényünk, Háború és semmi! (Genius)
Kamaszos, magániskolás, különleges képességes, veszélyeztetett.
Kit 17 éves és problémás, az anyja már nem tud mit kezdeni vele. Az apja halála óta a lány kezelhetetlen. Utolsó lehetőségnek tűnik madame Duret iskolája, ahol tehetséggondozás zajlik, és hajlandó a lányt is felvenni. Kit nagyon nem akar menni, de az anyja nem hagy neki választást. Ott aztán sorra érik a kellemetlen meglepetések: nincs semmilyen technika, a telefonját elveszik, nincs net se. Állandóan félhomály van. Különösek a tanárok, akik irodalmat, festészetet, zenét és matematikát tanítanak nekik. Diák meg csak 5 van. Kit érzi, hogy valami nem stimmel – hirtelen megtáltosodnak. Aki megbukott matematikából, most megoldhatatlan matematikai rejtélyt old. Kit, aki alig pötyögött a zongorán, zenét szerez. A fiatal zenetanára és Veronica lehet a szövetségese, ha rá akar jönni, mi folyik itt, mielőtt utoléri őt is a többieket elnyelő őrület.
Louis Duncan sikeres ifjúsági szerző, akiben még az is megvolt, hogy saját régi sikereit modernizálja, és újra kiadja. Egy másik ifjúsági sikerszerző, az Alkonyattal világhírű Stephanie Meyer karolta fel a Sötét folyosókat és neki köszönhetően készült belőle ez a film.
Ami nagyon erősen indít. Titokzatos, rejtélyes, de jól illik az ifjúsági zsánerbe. A problémás lányok érkezése, bemutatása, a románc lehetőségét pedig a fiatal zenetanár rejti, aki helyes is, remekül zongorázik és még cuki francia akcentusa is van. Majd egyre árnyalódik a kép, ahogy elkezdik nem csak sejtetni, de mutatni is, mennyire baljós maga az épület és az is, ami benne folyik.
Még a film is jól megfogja, ahogy a lányokon elhatalmasodik valami őrület, aminek mesterművek az eredményei, de ők fizetik meg az árát. A film a hangulatával ijeszt, nem kell a jump scream elem sem hozzá, hogy frászt hozzon az emberre. Ok, egyszer van nagyon tipikus jump scream elem is, de itt annyira jól időzítették, hogy tényleg ijesztő, és nem csak mosolygok rajta jó előre.
A gondok a film utolsó részével vannak, amely lényegesen eltér a regénytől is. Valahol értem, akciót akartak bele és gyors történéseket, de nekem nehezemre esik megemészteni azt a gyors zárást, és ahogy zártak. Talán annak jobban fekszik, aki nem olvasta a könyvet, de szerintem még nekik is túl gyors lesz és eltúlzott.
A film minimál díszlettel, helyszínnel forgott, de cserébe az iskolának megvan az a horror hangulata, ami a történetben is benne van. Nem kellett bele nagy effektek, a végét leszámítva látványos jelenet sincsen, mégis működik és látványra is jó a film. Kifejezetten tetszett, ahogy a szellemalakok lebegtek, vagy, ahogy a háttérben lebegtek.
A casting már problémásabb szerintem. Uma Thurman nagyon könnyeden kirázza a madame figuráját az ujjából, a fiát játszó Noah Silver pont azt hozza küllemben, ami a szerepéhez kellett. De a lányok… AnnaSophia Robb nekem fiatal Carrie-ként ismerős, így itt öregnek éreztem a színésznőt egy 17 éves szerepére, látom rajta, hogy közelebb van a 30-hoz, mint a 17-hez. Nem játszik rosszul, csak szerintem ebből már kiöregedett. Victoria Moroles meg a Teen Wolf óta annyira ellenszenves nekem, hogy itt is végig utáltam.
De összességében ifjúsági thriller/horror vonalon korrekt kis film, bár a regény jobb.
Sötét folyosók - 5/4 ifjúsági thriller – horror határán mozog, korrekt, eredeti ötlettel, csak a vége nem stimmel.
5: Hadak útján – Spielberg, kissé romantikus színekkel festve. Adott egy fiú, meg a lova, akiknek el kell válni a
kitörő háború miatt, mivel a lovat elviszik a seregbe. Gazdák sora követi egymást, a háború válogatott poklai, míg újra egymásra találnak a gazdájával. Talán helyenként nyálas, de roppant látványos film, ami olyan képekkel és jelenetekkel sokkol, hogy az ember csak arra gondol, soha többé háborút!
4: Ryan közlegény megmentése – újra, Spielberg, de itt nincs romantika, csak brutalitás és 
borzalom. Egy anyának egyetlen napon viszik ki a fiai haláláról tájékoztató leveleket – és az utolsó gyerek, a legkisebb is a fronton van, eltűnt. A kormány úgy dönt, Ryan közlegényt hazaviszik az anyjához. Különleges osztag szerveződik olyan tagokkal, mint Tom Hanks és Vin Diesel, akik nekivágnak a háborús kontinensnek, hogy aztán Ryan közlegény oldalán is csatába menjenek. Erős szereposztás, jól komponált akciók, és a végére az érzelmeinkkel is játszanak egyet.
3: A halál 50 órája – a klasszikus éra egyik nagy alkotása, melyben a németek utolsó 
tankokkal megkísérelt offenzívájának állítanak emléket. Látványos film, emlékezetes tankos csatajelenetekkel – ehhez képest a Harag piskóta – és a klasszikus háborús filmeknek megfelelően amerikai hősökkel. De ebben a filmben a németek szemszögét is követhetjük, és ott is van egy olyan értékrendszer, ami bőven több mint egy üres filmes gonosz. Azért szeretem a filmet, mert jó háborús filmnek, de mellette komoly emberi drámákat is taglal. És nagyon átjön belőle, milyen katonai és technikai fölénnyel vágott neki a Birodalom a háborúba, és milyen hősiesség kellett, hogy megállítsák Hitlert és a nácikat.
2: Ellenség a kapuknál – Leningrád, az orosz front legvéresebb helyszíne. Ahol a 
katonák felét már fegyver nélkül zavarják ki a frontra, azzal a paranccsal, hogy kapják fel az előttük lelőtt társuk puskáját. Éhezés, pokoli túlerő, reménytelenséggel néznek szembe az oroszok. Kell nekik egy hős, amit a propagandafelelős egy mesterlövészben fedez fel. Hamarosan már az egész város azt lesi, a német vagy a szovjet mesterlövész legenda teríti le a másikat. Hangulatos, szórakoztató film lett ez is, amiben ott a háború pokla, de szerelmi szállal is árnyalják az eseményeket. A szereposztás parádés, Jude Law és Ed Harris párbajozik, és a játszma az elmék harca is, nem csak a puskáké.
1: Levelek Ivo Dzsimáról – Clint Eastwood páros filmet rendezett a csendes-
óceáni frontról. Az amerikai hőseposz különösebben nem hagyott bennem nyomokat, de a japánok szemszögéből bemutatott Ivo Dzsima film egészen kivételes. Már az eleve ad neki egy pluszt, hogy nem az amerikai szemszöget mutatja, hanem a japán kiállást, hitet, bátorságot. Ezek az emberek is hősök voltak a saját oldalukon, nemes jellemek sorával a soraik között – ha másként végződik a háború, őket tekintenénk hősöknek. Eastwood képes volt jellemeket, emberi tragédiákat átadni, miközben tempós akciós háborús filmet is rendezett. Igazán ebből a filmből lehet megérteni, miért volt annyira pokoli az Ivo Dzsimáért folytatott csata. Talán sokakat elijeszt, hogy Eastwood japánul forgatta, így feliratos nézetre vagyunk kötelezve, de kár lenne ezért kihagyni, nagy film, és már vannak benne nyomok, hogy milyenek lesznek az új generációs háborús filmek.
Családi barátos, függőséggel küzdős, gyászolós.
Francis dúsgazdag, de elég magányos ember. Nincs családja, barátja is csak kettő volt. Robert és Mia, és szerette a házaspár lányát, Oliviát is. Amikor együtt készülnek kórházat nyitni, a három barát súlyos autóbalesetet szenved. Robert és Mia belehalnak, Francis túléli, de soha nem lesz már a régi. 5 évvel később Olivia hívja fel, egy kéréssel: szívesen hazaköltözne, de akkor állás kellene a férjének, akivel nem régen házasodtak össze és most kisbabát várnak. Francis a lány kedvéért összekapja magát, és a kórházban állást ad Luke-nak. A fiatal párnak akar mindent megadni, amit Olivia szüleinek már nem lehet. Pénz, ház, kinevezés – és nagyon rájuk is telepszik, jelen van minden pillanatukban. Ugyan Luke is megkedveli a férfit, de felismeri a függőségét is, és 
Francis ultimátumot kap: kezeltesse magát, vagy nem lehet része az életüknek. Nekik nem a pénze kell, jobban kell lennie végre!
Nem mai film, de most akadtam rá. Bevallom, egy dramedy volt az elképzelésem, melybe ott a dráma is, de vicces helyzeteket is vártam, ahogy Francis elkezd belefolyni Olivia és Luke életébe. Ehhez képest ez vegytisztán dráma, és kicsit el is vette az életkedvem.
A fókusz abszolút Francis alakján van, aki 5 éve emészti magát, gyászol, és nagyon le van épülve. A film remekül visszaadja, ahogy nem mondja ki, de abszolút magát hibáztatja a barátai haláláért. Minden téren bocsánatot akar nyerni, de magának se képes megbocsátani. És a film előrehaladtával egyre pontosabban látjuk is, mit tesz vele a lelkiismeret-furdalás.
Első körben, ahogy Luke személyével szeretné a legjobb barátját pótolni. Tulajdonképpen neki adja meg azt a figyelmet, kinevezést, amit Bobby kapott volna tőle, ha még élne. Ahogy segíti a fiatalokat, az is mind annak a kivetülése, hogy fáj neki Olivia szüleinek az elvesztése, és a lányon keresztül akar bocsánatot nyerni és kapcsolódni hozzájuk.
Majd a film második felére Francis gyógyszerfüggőségéből is nagyobb adagot kapunk. Amíg volt szer, pörgött, és ha érezte is a néző, hogy valami nem stimmel vele, ennyire betegnek nem tűnt. De a drogja nélkül őrültségekre vetemedik, és elmarja maga mellől az embereket. Számomra az volt a mélypontja, amikor képes volt az ujja egy részét is levágni, hogy fájdalomcsillapítót szerezzen.
Olyan mély utat rajzolnak a függőségének, hogy nem is értem, a megoldás hogy tud olyan könnyen megszületni. Mintha a film fókusza a szakadék mélyének az eléréséig szólna, és a felszállás már csak jelezve van, szinte meseszerűen – mert a lényeg, hogy maga is felismerje, mit tesz magával, és képes legyen megbocsátani magának is.
Annyira Francis a fókusz, hogy a film is Richard Gere show lesz. Jó színész, elbírja, de pont az ennyire központba állás miatt nekem a film végére kicsit sok is lett belőle. Kicsit többet vártam volna a mellékszereplők történetéből, akik így díszletté váltak Gere mellett. Dakota Fanning alig van jelen, Theo James alakítása meg kimerül abban, hogy Gere karaktere rángatja ide-oda, amihez kellően morcos fejet vág. De ennyi.
Dráma, így látványelemre se számítson senki. A kórházi környezet elég hiteles, de azért nem a Chicago Med vagy The good doctor díszleteit képzelje ide bárki is.
Egyszer meg lehetett nézni, de mély nyomokat nem hagyott bennem.
A jótevő - 5/3 karakterdráma a gyászról, érzelmek vannak benne, cselekmény kevesebb. Nem jó nézni.
Mozi:
- Ami nem öl meg - az új Tetovált lány film, új szereposztással. Valószínűleg ez a heti nagy film.
- Boldogság befőtt - német dramedy.
- Donyeci történetek - soknemzetes európai társadalmi szatíra.
- Egy nap - magyar dráma, életkép.
- Pizza-románc - volt már a Mit várunk?-ban még az angol címén találjátok, Little Italy. Romkom.
- Sóhajok - mix javából, horror, fantasy, táncfilm elemeket ötvöz. Ez érdekesnek tűnik.
Dvd:
- Hotel Transylvania 3.
- Sicario 2.
- Túl szexi lány
A vikinges sorozatok most nagyon divatosak, esetleg követitek valamelyiket? A legsikeresebb a Vikingek. Az üres trón ugyan nem ennek a sztorija, de az utolsó királyságé (The last kingdom) igen. Bernard Cornwell Angolszász krónikáin alapul a sorozat, aminek a legutóbbi része nem rég jelent meg magyarul. Amiért a Vikingek, és nem csak a The last kingdom nézőinek is érdekes lehet, hogy a cselekmény lassan összeér. Az az Alfréd, aki kamasz a Vikingekben, az a király, aki a The last kingdomban a vikengek ellen harcol, és jelen kötetben az ő királyságának további sorsa olvasható.
Lovas, felgyógyulós, családos.
Brady élete a lovak és a rodeó körül forog. Maga is rodeós volt, elég sikeres is, amikor egy esésnél betörte a fejét. Túlélte, de olyan komolyak a sérülései, hogy többé nem ülhet vissza a nyeregbe. A fiatalember ezt még nem kész elfogadni, azt mondogatja, meggyógyul és vissza fog térni. Amíg nem versenyezhet, lovak idomításával kezd el foglalkozni. A tünetei azonban súlyosbodnak, az orvos már a lovaglástól is eltiltja. Brady egy boltba tölt fel árut, 
látogatja a nála is súlyosabban megsérült barátját a szanatóriumba, és foglalkozik a húgával is, miközben apjával megvannak a maga vitái. Nem érti, miért kell még így szenvednie. Ha ló lenne, ilyen sérülésekkel agyonlőnék. De ő ember, így élnie kell. Benevez egy rodeóra, nem képes másként élni, bármi is legyen az ára.
Ez még nem a film vége, így leszögezem, nem azzal van vége a filmnek, hogy Brady visszaül a lóra és belehal. Ott még meg kell hoznia pár döntést, a versenyen ér tetőpontjára a családi szál is, szóval, nem kell hozzáképzelni, hogy a versenybe visszatérés egyenlő a halálos ítélettel. Ott még van esély más irányba indulni.
A film különben érdekes egy felállásból született. Nem színészek játszanak benne, hanem amatőrök, és legtöbbször saját magukat. A film középpontjában levő család, Brady, az apja és a húga valóban ezek egymásnak élőben is, a keresztnevük is az igazi, csak a vezetéknevük lett megváltoztatva. De ettől jobb a film? Ad hozzá olyan pluszt, amit a színészek nem tudtak volna beletenni? Némi autentikus érzelmet valóban szül, de inkább érdekes kísérlet volt ez, mint olyan példa, amit sokan követnek majd. (Itt megjegyzem, Clint Eastwood is próbálkozott hasonlóval, nem is volt túl nagy siker az a filmje.)
A film cselekménye viszont tartalmában erős. Hűen igyekszik bemutatni egy szegény cowboy család életét egy elég sivár helyen. Házuk sincs, csak egy lakókocsi, amit úgy bérelnek, és állandó harc a törlesztő részletek fizetése. Minden nap a halál les rájuk egy rossz esés miatt, vagy, lehet még rosszabb is: olyan agysérülést begyűjteni, ami megfosztja őket önmaguktól. Brady barátja erre példa, egyszerűen szívfájdító, amikor egy videóból látjuk, milyen volt, és fiatalemberként milyen életre kárhoztatott most. Tele van nyomorúsággal, nehézségekkel ez az életforma, de vannak olyan szépségei, amiért mégis élnek így, csinálják. És a film meg tudja ragadni, hogy miért szép egy reggel a mezőn, a vágtázás szabadságát, amiről az élet árán se képesek lemondani.
A film kiemelten foglalkozik azzal is, milyen kapcsolat van a családtagok között. Lilly 15 éves, és nincs kimondva a filmben, de szellemileg sérült. A koránál jóval fiatalabbként viselkedik, és az intelligenciája is kevesebb. A beszédén, az egész viselkedésén ez látszik. Mégis, mindenki nagyon szereti, és a jó természete, vagy inkább a nagy szíve miatt az egész közösség szereti azt a lányt. Ő a család ragasztója is, hiszen apa és fia között egyre nagyobb a szakadék. De amikor kell, összetartanak. Ők család, jó értelemben.
Nem maradnak ki a filmből a romantikus nagytotálok, de ez belefér a zsánerbe.
A kritika nagyon szerette, nekem annyira nem jött be. A tartalmi mélysége megvan, de már szinte művészfilmet idéz, ahogy lassan a mélyére érünk.
A rodeós - 5/3,5 drámának üt, tartalmas, de roppant nyomasztó és fájdalmas az egész, melankolikusan.
Kosztümös, romantikus, háborús.
Pierre fattyú ugyan, de apja, Bezukhov gróf kedvenc fia is egyben. Az idealista, álmodozó fiatalember teljesen elveszik, amikor apja a végakaratával törvényesíti és mindent megörököl. A társaság hirtelen ünnepeltté teszi, behálózza egy társasági szépség, és képtelen lesz kitörni boldogtalan életéből. Jó barátja, Andrei herceg tisztként szolgál a seregben. Sérülten megy haza, éppen a felesége szülésére. Az asszony elveszti, a fiuk túléli. Andrei lelkében valami meghal, későn ismerte fel, mennyire nem mutatta ki a szeretetét a feleségének. Életunt lesz. De egyszer találkozik Natashával, és a fiatal élettel teli lány szerelmet ébreszt benne. Eljegyzik egymást, de Andrei apja egy év jegyességet megkövetel. Natasha egy csábító hálójába esik, a társaság kiveti magából, és a háború mindenkit meggyötör. Andrei visszatér a frontra, ahova Pierre is követi, Natasha bátyja, Nikolai is szolgál, míg a család odahaza igyekszik túlélni és szép lassan csődbe megy.
Elég lehetetlen küldetés pár mondatba összefoglalni a Háború és békét. Nem is vagyok elégedett magammal, de azért a fő szálakat kiemeltem: Pierre – Natasha – Andrei vannak a középpontban, és az ő családjaik körül bonyolódnak az események. Azt még valahol mókásnak is tartom, hogy házasságok révén ez a trió és rokonaik valóban családdá lesznek a történet végére. (Már, aki túléli a történetet, természetesen.)
A cselekmény különben hűen átveszi Tolsztoj regényének cselekményét. A filmes formátumnak meg van az előnye is, hogy sokkal emészthetőbben tálalja az író nézeteit, leírásait, miközben a cselekményt pörgetni is tudják. 6 részes a minisorozat és szépen ki is töltik a szerelmi bonyodalmakkal, háborús részekkel.
De ami igazán lényeges, hogy a tanulságok is benne vannak. Hogy egy tisztább, a mindennapok szépségére koncentráló élet mennyivel többet ér, mint az arisztokraták csillogó, de ármányokkal teli világa. Hogy a háború miképpen nyomorít meg embereket, akár a fronton, akár a családi otthonokban. Hogy a büszkeség hogyan képes a boldogság útjába állni, és milyen ereje van a megbocsátásnak. Minden háború és veszteség ellenére egy pozitív történet, amiben a happy end sem marad el. Ritka napsugaras a sorozat zárójelenete.
A 6 rész bőven elég, hogy karaktereket építsenek és megmutassák a fejlődési íveket. Általában van egy karakter, egy nagy jellemhibával, amit a végére a szenvedéseivel le tud győzni. Andrei képes lesz megbocsátani, Pierre felfedezi a boldog élet titkát, Nikolai túl tud lépni az önző, szerencsejátékos énjén, Natasha is felelősségteljesebb lesz. Azért a romantikus jegyek megmutatkoznak abban, hogy vannak fájó halálok a történetben és a gonosz karakterek elnyerik méltó büntetésük. Különösen durva, ami Pierre feleségének jut.
A BBC minőség a külsőségekben is látszik. A kosztümök és helyszínek csodálatosak, önmagában is jó volt nézni őket. A báli jelenetek jobb szó híján pazarak, és azok a ruhák…
A casting is tele van telitalálatokkal. Paul Dano nagyon eltalálta Pierre alakját, Natasha Lily James megformálásában pont olyan napsugaras, ahogy abba Andrei herceg beleszeret. Mellékszerepekben is csupa ismerős arc a brit színészek java közül.
Nekem nagyon tetszett, legalább ilyen jó legyen az idei Nyomorultak BBC feldolgozás is!
War & Peace - 5/5 hűen adoptálja a regényt, kosztümben és helyszínekben is szép, jó a casting is.