Szektás, gyilkosos, megtörtént esetet feldolgozós.

1969 nyara volt. Pár jó barát az egyikük villájában ejtőzött. Volt, aki a szülés előtt töltött egy kis időt a barátaival. Voltak, akik azt próbálták kitalálni, hogyan folytassák az életük: tartsanak ki az álmaik és a hírnév hajszolása mellett, vagy kezdjenek valami egészen másba. Az egyik este idegenek tartanak feléjük. Nem kérdeznek semmit, nem akarnak rabolni semmit, egyetlen céljuk van: megölni mindenkit, aki az útjukba kerül. Az első áldozatok után próbálnak elmenekülni a gyilkosok elől, van, aki a harcot is felveszi velük, de senkinek nem lesz menekvés.

Szeretnék valami pozitívat írni erről a filmről, de bevallom, nehezemre esik. Nagyon másra és jóval jobbra számítottam, így most leginkább értetlen vagyok, hogy siklott ez a film ennyire ki?

A történethez hozzátartozik, hogy igaz történetet elevenít fel. Aki a fentiekből nem találta ki, melyik hírhedt gyilkosság története ez, annak elárulom. Ez volt Charles Manson bandájának a leghírhedtebb ügye, ennek köszönhető, hogy Manson közelebbi barátságot – vagy inkább csak kapcsolatot – kötött a villamosszékkel.

A film az áldozatok szempontjából megy végig az események, és sajnos azt kell mondanom, ez az unalmasabb nézőpont. A film első fele a karakterek bemutatásáról szól, meg kis problémákat kapnak, hogy elkezdjünk azonosulni velük. Ami nekem nem jött össze, a történelem ismerete miatt sajnáltam őket, de a filmben, mint személyek, nem fogtak meg.

Annyira nem jött össze a megszemélyesítés a filmbe, hogy Sharon és Abigail karakterét csak arról tudtam megkülönböztetni, hogy Sharon terhes volt. Rajtuk kívül, ha a férfiakról kellene valamit mesélnem, nem menne. Nem is tudom, mi kellett volna. Talán pár flashback, hogy történeteket és karaktert kapjanak.

Mert ez a film akkor tudott volna működni, ha megszeretem, és nagyon sajnálom majd őket. De ez itt nem történt meg! Nekem konkrétan az járt a film alatt a fejembe, hogy igazából Polanskit sajnálom, aki így vesztette el a szerelmét és a gyerekét is. Neki durva lehetett – erről is inkább néztem volna a filmet, mint amit itt kaptam.

A gyilkosságok már szinte sterilek. Horror a műfaj, és nem értem, miért. A gyilkosok jönnek, és pillanatok alatt végeznek mindenkivel. Gyorsan, nem sok vérrel, célirányosan. Ez is lehetne félelmetes, ha az áldozatok rettegését átéreztem volna, de ennek a filmnek még ez se jött össze. Tudjátok melyik volt a film legparásabb jelenete? Amikor az egyik valódi elkövetőt mutatták, az egyik nőt, aki arról nyilatkozott, hogy nem érzett a gyilkosságok közbe semmit. Ez volt a feladata, és ő célirányosan végrehajtotta.

Tuti, sokkal érdekesebb lett volna ez az egész a Manson banda szemszögéből!

Külsőségeiben is kisfilm, egy helyszín, minimál díszlet, még a korszellemet se éreztem ki.

A két meggyilkolt nőt játszó színésznőt sorozatból ismerem, de mindkettejüket jobban bírom a sorozatukban. (Henstridge SHIELD ügynök, Cassidy az Arrowverse egy állandó karaktere.)

Az eredeti történethez viszonyuló tiszteletét, a film törekvését az események visszaadására tudtam értékelni, de magát a filmet nem. Nekem nagyon nem tetszett.

Farkasok az ajtónál - 5/2 unalmas, nem teszi megjegyezhetővé a szereplőit, az egésznek a tragédiája hiányzik.

https://www.youtube.com/watch?v=OumVB2qBBMA

A héten kicsit kevesebb sorozat indul, illetve folytatódik.

Íme, az a kettő, amelyek beköszöntek az új évadukkal:

- Gyilkos elmék - 14. évad

- Seal Team - 2. évad

https://www.youtube.com/watch?v=QWbMckU3AOQ

Cím: Dark Phoenix

Készítők: Simon Kinberg gyermeke lesz, aki benne van a forgatókönyvtől kezdve a produceri teendőkön át egészen a rendezésig mindenben. Ami azonban izgalmasabb, a stáblista. Az újított X generációból mindenkit vissza tudtak csábítani, még Jennifer Lawrence is belebújik a karaktere kék bőrébe, holott legutóbb még azt nyilatkozta, soha többet. De jön mellettük McAvoy, Fassbender, Hoult, Sheridan, Shipp, Smit-McPhee, Peters. A főszerep Sophie Turneré, meglátjuk, mire jut Stark farkasbunda nélkül… és Jessica Chastain is csatlakozik a stábhoz. Ütős egy lista.

Műfaj: sci-fi, akció, képregényfilm

Tartalom: az X csapat merész küldetéseket vállal, és az egyik során Jean Grey bekap egy nagy adag kozmikus sugárzást. A lány elkezdi elveszteni a kontrollt a képességei felett, és egy idegen, zseniális identitás sugalmazására lassan szárnyra kel a Sötét Főnix. Új szupergonosz születik, vagy a csapat visszahúzza Grey jobbik felét? Legalábbis a Wiki szerint. A trailer alapján simán elég az is, amit Charles eltitkolt előle, és az egyre nagyobb ereje, hogy más utakat kezdjen el keresni.

Megjelenés: 2019 júniusa, előreláthatólag

Miért várós:

• a stáblista önmagáért beszél. Nekem McAvoy, Fassbender és Chastain a bevonzó nevek, de itt tényleg mindenki tett már le valamit az asztalra.
• egyszerre tartok tőle, de reménykedem is benne, hogy Sophie Turner felnő a feladathoz. Elárulom, ő az a Stark, akinek a teljes családból legkevésbé fájna az elvesztése. De most adok neki egy esélyt, a trailer alapján itt jobb lesz, mint GoT berkekben. De majd kiderül!
• az X filmek látványosak. Szerintem ez is az lesz.
• Bután hangzik, de tetszett a zenéje is.

Kísérletezős, problémás, kapcsolatos.

RD Laing meg volt róla győződve, hogy rosszul kezelik a mentális betegeket. Pszichiáterként ő valami egészen mással próbálkozott: nem gyógyszerezte a betegeit, mindössze menedéket nyújtott nekik, sokat beszélgettek és drogokat is felhasznált, hogy egyes gátlásokat és gátakat ledöntsön. Ragaszkodtak hozzá a betegei, és az elméletei híressé és hírhedtté tették. Rendszeresen szerepelt műsorokban és próbált más viszonyokért kiállni. Angie Wood doktorálás előtt állt, és őt férfiként érdekelte Laing. A szeretője lett, vele élt a klinikáján, de állandó harcot vívott a férfi kötelességtudata ellen. Még gyereket is vállalt, igazi családot próbált alapítani vele, de a betegekkel nem vehette fel a versenyt.

Ha pszichológia könyvben olvasok erről a doktorról, még érdekesnek is találtam volna a témát. Lehet a pszichiátriai kezelésekről érdekes filmet csinálni, nem egy jó thriller van a témában, de születtek már komoly és jó életrajzi filmek is. Sajna, rosszabbak mellett.

Nekem ez a film egyértelműen a rosszabb kategóriába esik. Talán egy dolgot leszámítva nekem nem tetszett benne semmi.

Kezdjük a történettel! Ami nagyon nem történetszerűen van elbeszélve. Alig érzékelni az idő múlását, és nem éreztem folyamatokat sem. Pedig adná magát, hogy Laing és Angie kapcsolata, vagy a betegek állapotának változása ívet kapjon. Ehhez képest össze-vissza, egymásra van ömlesztve minden, mintha csak kiragadott pillanatokat néznék egy hosszabb folyamatból. Nekem nagyon nem jött be ebbe a formába.

Talán, ha nagyon képbe lettem volna előzetesen Laing munkásságával, és a betegei történetével, ennyire nem zavart volna az ugrálás, és egyszer-egyszer a logika teljes mellőzése is, de innen gyűjtöttem be az adatokat, így nem voltam oda érte, hogy jelenetek között akár éves ugrás is volt. Én meg kapkodtam a fejem, hogy mi történt és miért.

A pszichológia sincs úgy tálalva, hogy lekössön. Nem jött vissza Laing módszerének a lényege, leszámítva a káoszt, amit a többi doktor annyira rossz szemmel nézett. Emberbaráti oldalról értem, mit akart elérni, de a filmen nem mutatták meg, pontosan hogyan és miket ért el vele.

A szerelmi szál ugyanolyan töredékes, és ezért zavaros, mint a betegek kezelése. Itt talán észrevehetőbbek a mérföldkövek, de azért elég durva, hogy az egyik jelenetben azon megy a veszekedés, hogy Angie szüljön-e gyereket, pár perccel később meg a szülést kamerázzák.

Külsőségeiben sem az én világom. A retró érzet megvan, de nem olyan stílusosan, jól megcsinálva, mint amit mostanában a sorozatok tudnak. Lefordítva, azt érezni, hogy ez a történet nem napjainkban játszódik, de nincs semmi olyan, ami ennél pontosabban belőné a dátumot, pedig lehetett volna jobban atmoszférát teremteni. Másoknak megy.

Amit viszont jóé megcsináltak, a főszereplő teljesítménye. David Tennant egyelőre messze van a sztárságtól, pedig játszani nagyon tud. A Jessica Jones gonosza mellé téve ezt, mintha két teljesen más embert látnék. Ahogy gesztusok szintjéig levette a doktort, kész. Elisabeth Moss most divatos tévészínésznőnek számít. Byrne nyújt még emlékezeteset.

Egyszer megnéztem, de nehezen. Nekem nem jött be, Tennant ide vagy oda.

Pszichiáter a világ ellen - 5/2 alig van története, a legtöbb szereplőt utáltam, még ha jól is játszották őket.

https://www.youtube.com/watch?v=DXeQUdFbGQo

Középiskolás, saját életbe kezdős, szerelmes, anya – fia kapcsolatos.

Liam okos srác, akinek nagy álmai vannak: a csillagászat érdekli, és Oxfordban akar továbbtanulni. Anyja mindenben támogatja, túlzottan is, ami már sok is. Annyira féltette a fiát, és távol akarta tartani saját rossz középiskolai élményei miatt a többiektől, hogy a gyerek kiskora óta magántanuló, akinek barátja is csak három van: az anyja, a nagybátyja és a nagyanyja. Így amikor az év végi zárótesztet megy be megírni az iskolába, és megpillant egy csinos lányt, életében először fellázad. Megbukik direkt a vizsgán, és az egyik cserediákként távozott lány helyén elkezd iskolába járni. Különc, az anyja még mindig nagyon rászáll, de elég tapasztalat lesz ez, hogy elkezdhessék a saját életük élni, önálló döntéseket hozzanak.

Erről a filmről egy szóval nagyon sok mindent el tudok mondani. Beteg.

Ám ezt nem úgy értem, mint egy agyatlan, altesti poénokkal megtűzdelt gagyi komédia esetében. Maga a film által bemutatott szituáció beteges, nem is kicsit. Ahogy az anyja itt ránő a srácra, az már pszichikai eset. Nem egyszerű túlféltés, ez kimeríti a fojtás fogalmát. Szóval, igen, én betegnek éreztem az egészet, és nem is találtam szórakoztatónak.

Annak ellenére, hogy egyértelműen komédia, meg sem próbáltak drámát beletenni, bár lehetett volna. Itt mindennek a humorosabb oldalát akarták megmutatni, és Liam nem érezte annak a negatív oldalát, ahogy felnőtt, és amilyen kapcsolata volt az anyjával. Én annyira abszurdnak találtam a helyzetet, hogy már csak ezért sem tudtam kibékülni a filmmel. Hogy nem zavarja a srácot, hogy az anyja ebédre bemegy az iskolába, hogy együtt egyenek a kocsiba? Vagy, a maguknak szervezett szalagavató bál. Kevés ennél cikisebb helyzetet tudok elképzelni, Liam meg fel sem vette.

De maga Liam is tudott ebből kifolyólag irritálni. Az anyja megvédeni akarta ezzel a neveléssel a világtól, és szerintem sikerült elérnie, hogy Liam sok tekintetben életképtelen lett. És nagyon naiv is. Szimpatikus, jólelkű fiú, akivel együtt kellene érezni, de én leginkább haragudtam rá a mulyasága miatt.

A helyzet az, hogy rajta kívül meg nem ismertünk meg sok szereplőt. Az anyja van kicsit jobban árnyalva, de még ahhoz sem eléggé, hogy érteni lehessen, miért csinált papucsállatkát a fiából. Semmi olyasmit nem láttam vagy mondtak, ami indokolta volna, miért így nevelte Liamet. Ahogy a srác apjáról se tudunk meg semmit. Utálom az ilyen lyukakat!

Liam Anastasia látványáért akar bejutni az iskolába, és ehhez képest a lány alig jut jelenethez. Legtöbbször csak a folyosón menni látjuk, míg Liam bámulja. Ahogy nagy nehezen szóba állnak, kiderül, hogy nem lenne rossz karakter, de esélyt sem kap kibomlani. Ezt is sajnáltam.

Azért azt tudtam díjazni, hogy nem kerekítettek a történet végére egy nagy rózsaszín happy endet, amiben a fiú megkapja a lányt is, az áloméletet is, meg mindenkinek a boldogságot. Amennyire mesés volt az egész helyzet, ez legalább tompít kicsit az élén.

Látványra nincs benne semmi említésre méltó, egy kis pénzes kis komédia, amiben semmi látványelem nincs. Nem is kell bele, csak egy iskola folyosókkal, az meg volt is.

Ismerős színész, nagy alakítás sincs benne. Tipikusan tévéfilmes.

Leginkább langyos és semmilyen, csak háttérfilmnek használható.

Csak egy átlagos suli - 5/3 kissé béna, de legalább kedves, nem sok vizet zavaró tini komédia, béna poénok sorával.

https://www.youtube.com/watch?v=Ul0BdWColUo

(Carl katona akar lenni, de nem egyszerű ajánlást szerezni a West Pointra. Ahhoz önkénteskedni kell.)

• Néhány rutin kérdés. Miért akarsz mentor lenni?
• Nem akarok.
• Akkor miért vagy itt?
• Valahol önkénteskednem kell.
• Milyen tantárgyban tudsz segíteni a mentoráltadnak?
• Semmiben.
• Különleges képességek?
• Jól bánok a késsel, hölgyem. Szeretek felvágni dolgokat, és nézni, ahogy véreznek. (Shameless)

(Sheldon barátai alig várják, hogy barátjuk hazatérjen a nászútjáról a lakása előtti folyosón állva.)

• Olyan, mintha lenne ott valaki.
• Istenem, mi van, ha kirabolják őket?
• Van rosszabb is. Mi van, ha előbb jöttek haza? (Agymenők)

(Stephanie megfogadja barátnője tippjét, és támadással vágja ki magát szorult helyzetéből.)

• Maga elcseszett Tom Ford, ha ez a Ken baba nem veszi le rólam a mancsát, elmondom a vlogomat néző több ezer anyukának, hogy maga egy görény, aki megalázza a nőket. És, hogy ne vegyék a bazári gönceit, amiket indonéz gyerekekkel gyártat. El fognak fordulni magától!
• Oké, először is nem indonéz gyerekekkel, hanem vietnámi kamaszokkal. (Egy kis szívesség)

(A lúdhoz ragadt tolvajok szembesülnek azzal, hogy a királyi vár az úti céljuk.)

• Nem akarok tömlöcbe jutni, apu!
• Nyugodj meg, fiam! Végre eljutunk a kastélyba. Mindig ki akartam fosztani! (Az aranylúd)

(A játékos figyelő és a menedzser a gyors labdákról beszél, mire a lelkes segítő megszólal.)

• Tudja, hogy nevezzük ezt?
• Gyilkosnak.
• Dehogy, kakaónak.
• Mi? Kakaót? Hozom is! (Az egymillió dolláros kéz)

(A könyvkereskedőnek végre vevői érkeznek, hála egy új megjelenésnek.)

Mondjunk köszönetet urunknak, Stephen Kingnek, aki könyveket adott, hogy a könyvesboltok a harmadik dimenzióban létezhessenek. (You)

(Sherlock és Watson egymás közt.)

• Maga ölte meg Michael-t? Megérteném. Valójában minden tőlem telhetőt megtennék, hogy megússza.
• Nem én öltem meg Michael-t. Maga volt?
• Maga szerinte nem mondtam volna el?
• Maga szerint én nem mondtam volna el.
• Nem én öltem meg Michael Rowan-t. Kétségkívül ez lesz a klub neve, amit alapítunk. (Elementary)

Barátnős, átverős, pénzért machinálós.

Stephanie özvegy, aki egyedül neveli a kisfiát és egy anyukáknak szóló blogba öli kreatív energiáit. Ő a tipikus hebrencs, segítőkész, vidám szomszéd nő. Véletlenül fut össze fia egy barátjának anyjával, Emilyvel. Aki gyönyörű, merész, titokzatos, és meglepő módon barátkozni akar vele. Hamar lesznek nagyon jó barátnők, Stephanie élete titkába is beavatja a nőt és szívesen vigyáz a fiaikra, ha Emily dolgozik. Azon a napon is ezt tette, Emilynek sürgős munkája volt, és Stephanie ment a fiúkért. De Emily nem jelentkezett, majd a rendőrségi hajsza zárásául a holttestére bukkantak egy tóban. Stephanie a gyászoló Sean támasza és szeretője lesz, amikor egyre különösebb események történnek. Mintha Emily kísértene. Talán nem is halt meg? Stephanie kénytelen Emily titkai után nyomozni, mielőtt újabb tragédia történne.

Először is, nem volt csalódás a film, ezt le kell szögeznem. A regény után voltak félelmeim, hogy lehet ezt normálisan adaptálni. Megoldották, nézhető és elég jó film lett az Egy kis szívesség – ha azért a regényt inkább tudom ajánlani, mint a filmet.

A cselekmény lényeges elemeit megtartották, de sokat finomítottak az eredeti regényen. Van, amit különben nem is bánok. Stephanie sokkal szimpatikusabb itt, mint a regényben volt. Itt tényleg az a hebrencs, vidám nő, akinek látszik, nem olyan szakadék szélén táncoló szerető lény, mint a regényben. Itt is beleteszik a regény egyik durva fordulatát, a kapcsolatát a bátyjával, de a regényhez képest sokkal finomabban. Sokkal pozitívabb jellem lett, nem lesz olyan megalkuvó, mint a regényben.

A cselekményt is sokkal elfogadhatóbban, kevésbé botrányosan zárják. A végét átírták, de ez a nézőbarát változat. Ezzel az eredeti éle elveszik, de nem fogja úgy érezni a néző, hogy az ügyeskedőké és a szociopatáké a világ. Thrilleresebb, egy igazságosabb zárással.

Amit viszont nem értettem: miért kellett Emily angol férjét ázsiai színésszel játszatni? Nem mintha bajom lenne Henry Goldinggal, de nekem ő nagyon más, mint ahogy Seant elképzeltem. Golding nekem most nagyon a Kőgazdag ázsiaiak miatt van a szemem előtt, ez meg valami egészen más. De a regényben is.

Ami viszont a casting kapcsán abszolút telitalálat: a két főszereplőnő. Anna Kendrick tökéletesen hozza ezt a kis szerethető, minden lében kanál nőt, akinek azért megvannak a maga titkai is. Tipikusan az a szomszéd lány, aki helyeske és van benne potenciál, de nem ragyog ki a tömegből. A stylist is, de a színésznő is jó munkát végzett. Blake Lively meg valósággal magára húzta Emily karakterét. Volt benne egy kicsi a Gossip girl karakteréből is, nem kevés őrület is. A stylist nála is nagyon tudta mit csinál, érdemes figyelni, mennyire másképp öltöztették a két nőt, és mennyire tükrözték ezzel is a személyiségük!

A film különben látványra is kellemes, színes és szórakoztató. Popcorn thriller, ha szabad ilyen jelzőt alkotnom.

Tetszett úgy is, hogy a regényt tartom az ütősebbnek. Hogy nem tetszett Sean filmbeli formátuma sem. Hiányzott a regény magával sodró narrációja, de humorral tudták pótolni. Szóval, korrekt adaptáció, amiben merték alakítani is az eredeti sztorit.

Egy kis szívesség - 5/4 regény után annyira nem érdekes, de a színésznők jók, és a sztorin is finomítottak.

https://www.youtube.com/watch?v=WMT2RWnzKco

5: Once upon a time - sorozat: egyszer volt, hol nem volt, egy gonosz királynő, aki egy egész mesebirodalmat átokkal sújtott, és csak egy gyermek menekült, aki felnőttként mindenki megmentője lehetett. Mikor Emma az örökbe adott fiát követve Storybrookba érkezik, még nem is sejti, hogy itt mindenki mesehős, csak nem emlékszik az igazi életére. Hófehérke szerény iskolai tanárnő, a gonosz királynő a város polgármestereként viszi végbe az akaratát, és nagyon nem akarja, hogy Emma megtörje az átkot, amiben nem is hisz. A mesék zseniális újraírása, kalandos és családi szórakozás volt - nagyon kár, hogy a végére nagyon kifulladt, de voltak szép pillanatai.

4: A dzsungel könyve - Maugli, az embergyerek a farkasok között nő fel. A tigris azonban meg akarja enni, hogy megmeneküljön, vissza kellene térnie az emberek közé. Maugli azonban maradna itt, és mindenféle kalandba keveredik a dzsungelbe, míg eljön a nagy csata is. Roppant látványos, szívvel és izgalommal elmesélt mese. Nekem nagy pozitív csalódás volt. Mesében nem szerettem, de a film bejött.

3: Tükröm, tükröm - a királynő a hatalmát is meg akarja tartani, meg a legszebbnek járó címet is. Ehhez azonban le kell számolnia a mostohalányával, Hófehérkével, aki jogosan örökölné a trónt, és kezd szebb is lenni nála. A lány az erdei törpéknél lel menedékre, és belebotlik egy herceg is, aki a szívét is elnyeri - hiába mesterkedik a gonosz királyné, hogy inkább ő nyerje el a herceg szívét. A mese pikantériája, hogy egy időben csinálták a Hófehér első részével. Amit jobban vártam: darkos, újraértelmezett, menőbb. De aztán ez tetszett jobban. Ami humoros, kedves, és nagyon jó kis gárdája volt. Julia Roberts lett a királynő, Armie Hammer herceggé lett, és Lily Collins Hófehérke volt.

2: A Szépség és a Szörnyeteg - ez a történet már meseként is az egyik kedvencem volt, ha azóta ki is okosítottak, hogy nagyon nem menő üzenetet közvetít azzal a mese, hogy a bántalmazó vadállat barátunktól se meneküljünk, mert tűréssel és kedvességgel megszelídíthetjük... akkor is, mesének szép. Belle az apjáért cserébe a Szörnyeteg foglya marad, aki a zord külső alatt egy érző szívű herceg, és hősnőnk jól bele is szeret, ha kell is egy kis halálközeli élmény, hogy erre rádöbbenjen. Elvarázsolt kastély, szép dalok, és olyan látványvilág, hogy tényleg csak azt lehet mondani, hogy életre keltették a mesét. Az elvarázsolt személyzet köreiben voltak az igazi sztárok, de az Emma Watson - Dan Stevens főszereplő páros se semmi, bár Gaston nálam lopta a showt...

1: Hamupipőke - miért ez a kedvencem? Biztos nem az üzenete miatt. Én ma nem tanácsolnám senkinek jó szívvel, hogy kedvességgel győztes lehet, ahogy Hamupipőke vallja. Viszont a mesét álomszerűen életre keltették. Az édesanyját elvesztett lánykát félti az apja, új asszonyt hoz a házhoz, hogy a lányának legyen anyja. Az új nő azonban féltékeny a lányra, aki fontosabb a férjének nála. A férfi váratlan és tragikus halála után az asszony eltékozolja a vagyont, és a mostohalányát cselédsorba kényszeríti. A királyságuk hercegének azonban nősülnie kell, bált rendeznek, és egy tündérkeresztanya segítségével Ella rádöbbenhet, hogy az erdőben megismert helyes fiatalembert rajta kívül a többiek nem Kit úrnak, hanem királyi felségnek szólítják... szép a mese, a zenéje, a látványa és nagyon szerettem a szereposztását is, jobban, mint az előző négyét. Richard Madden Kit herceg, Lily James Hamupipőke, Cate Blanchett a mostoha, Helena Bonham Carter tündérkedik, és még nem is soroltam fel minden ismerős arcot belőle. Tényleg, csak egy baja van. A szinkron. Minden idők legrosszabb név magyarosítása ebben van, én nem is bírom magyarul nézni. A herceg Kit, ezt kikérem magunknak!

Vallásos, kétséges, kapcsolatos.

Ernst Toller tiszteletes elég gonddal küzd ahhoz, hogy naplót kezdjen írni terápia gyanánt. Az egykori tábori lelkész egyetlen fiát is arra buzdította, hogy a családi hagyományt folytatva jelentkezzen katonai szolgálatra. Joseph fél év szolgálat után egyike lett az iraki áldozatoknak, amire Toller házassága ráment. Egy kis történelmi templom lelkészének szegődött, ahol egyre erősebb gyomorpanaszaira nyugodtan borozgathat. Ahol felkeresi egy fiatal nő, aki az első gyermekével várandós, de a férje ettől komoly lelki válságba került. Michael olyan elkeserítőnek látja a világ és természet jövőjét, hogy nem tud abban hinni, hogy egy új generáció bármit is örökölhetne katasztrófán kívül. Miközben Toller segíteni próbál neki, sokkal inkább Michael lesz hatással rá, aminek a saját életében is következményei lesznek.

Ezzel a filmmel nem sok mindent tudtam kezdeni. Leginkább értetlen vagyok vele kapcsolatban. Mi volt ez? Miről akart szólni? Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szórakoztató filmnek szánták-e. Számomra közelebb állt egy művészfilmhez, bár annak meg túl könnyed. Sok-sok kérdőjelet látok magam előtt.

Ami nagyban annak is köszönhető, hogy az a film vége, ami. Ha Toller befejezi, amit elkezdett, ha megtörténik a radikális tett valamelyike (mert kettő nagyon szélsőséges dologba is belekezd), akkor azt mondanám, ez a film arról szólt, hogy környezetünk a katasztrófa szélén áll, és ha nagyon hamar nem lesznek világ szintű változások, akkor a világunk halálra van ítélve. De nem az lett a vége, hanem valami olyasmi, aminek se értelme, se jövője, és még hiteltelennek is éreztem. Nem akarom elmesélni, de egyszerűen nem értettem. Most akkor mégis azt mondja a film, hogy a szeretet minden rosszat felülírhat? De annyira lemennek előtte pesszimistába, hogy ezt nem tudom elfogadni. A fejemben még az is megfordult, hogy a vége álomjelenetnek jobban elmenne, mint realitásnak.

Bocs, tudom, ebből a film ismerete nélkül nem sokat értettetek. De ha megnézitek, érteni fogjátok.

Különben a film kapott egy egész jó narrációt. Toller atya naplót ír, így mindenre szinte azonnal kapunk reflexiót. Ami jól tükrözi, hogy lesz a lelkészünk a címnek megfelelően hitehagyott. Ennek van egy kis sötét humora is, ami fel tudja dobni a különben egyre komorabb filmet.

Van cselekménye, történnek dolgok, ha nem is látványosak. Ha nem is merném mozgalmas drámának nevezni, annyi cselekménye simán van, hogy messze kerüljön az unalmas és eseménytelen kategóriától. Némelyik eseménye kifejezetten jól kitalált: Michael temetése komolyan nem tudom, hogy vicces és nevessek rajta, vagy annyira tükrözi a katasztrófát, ahova rohan a világ, hogy sírni kellene rajta.

Ethan Hawke viszi a hátán a filmet, nagyon hitelesen szenved benne. Egészen megidézte bennem a BBC Sean Bean által hitkérdésekkel küzdő papját, bár azért Bean teljesítménye szerintem nagyobb volt. De lehet, hogy azért érzem így, mert történetben az övé erősebb. Amanda Seyfried meg alig több itt biodíszletnél.

Nekem nem tetszett, kicsit sajnálom is, hogy ezt néztem. Komor is, zavaros is, FURA.

A hitehagyott - 5/2 nekem túl művészfilmes volt, érdekes narrációval, de zavaros véggel és cselekménnyel.

https://www.youtube.com/watch?v=hCF5Y8dQpR4