Mozi:

- Csillag születik - a nagy dobást kereső zenész belebotlik a lányba, aki a pályáját és az életét is felkavarja. Nálam várós, anno be is tettem a Mit várunk rovatba.

- Guerilla - magyar történelmi kaland 1848 utánról.

- Izlandi amazon - izlandi film, krimis dráma.

- Kékről álmodom - svájci, nekem elborultnak tűnik. Kamaszos fájdalmas, thrilleres vonala is van.

- Nevem: Thomas - melyben Terence Hill motorra pattan road movie-zni Spanyolországban.

- Venom - szintén nagyon várós film, Tom Hardy egy DC képregény rosszfiú után most Marvel közeli antihős lesz. Mondanom se kell, olyasmit várunk minimum, mint a Deadpool.

DVD:

- Valami Amerika 3. - jellemző nem? Leadta a tévé, már meg is vehetjük.

Hercegnőt felvidítós, emberi kapzsiságos, varázslatos.

Tyll a falu bolondjának számít, mert ő nem hisz a kapzsiságban, mindig mindenkinek szívesen segít és bizalommal van az emberek felé. Nem is szólítják a nevén, még a saját testvérei is csak Tökfilkónak szólítják. Mikor hercegnőjük átutazóban van a falun, mindenki irigykedik, csak Tyll sajnálja a szép hercegnőt: ő szomorúnak látta. Közben egy rejtélyes koldus járja a vidéket, akit mindenki elzavar, csak Tyll kedves vele és osztja meg kevés ebédjét vele. Hálából az öreg egy fát mutat neki, melyet kivágva Tyll egy aranylúdra bukkan. A kapzsi helyieket elvennék tőle, hozzá is ragadnak a madárhoz és egymáshoz. Tyll a különös kompániával pedig a királyi palotába tart, hogy a hercegnőnek ajándékozza a ludat. A kastélyban pedig nagy a készülődés: aki megnevetteti a búskomor hercegnőt, az kapja őt feleségül. De eddig egy jelölt sem járt sikerrel.

A mesefilmek – mesék, melyet élő szereplők adnak elő – kezdik újra reneszánszukat élni. Ez nem is kicsit a Disneynek köszönhető, akik minden évben előrukkolnak egy klasszikus meséjük élőszereplős változatával. Már láttuk a Hamupipőkét, a Szépség és a Szörnyeteget, de készül a Dzsungel könyve, az Oroszlánkirály (ez digitális lesz, azért nem élő oroszlánokkal fog forogni) is. A németeknél azonban már évek óta egy kedvelt zsáner a mesefilmeké, csak éppen nem a mozivásznakat, hanem a tévét hódították meg vele.

Ilyen tévés termékük Az aranylúd is, mely a klasszikus mesét mondja el újra, kicsit kibővítve. Hiszen egész estés filmmé kellett gyúrni, így új elemeket is bele kellett tenni, egyrészt a játékidő kitöltésére, másrészt a történet mesei elemeit kicsit realistábbra színezni. Ezt leginkább a királyi udvarban tudjuk kimutatni: itt nem spontán ötlet, hogy a hercegnőt megnevettető fiúé legyen a lány és a fele királyság. A királyné halála után gyászol az udvar, és a király nővére – ő az új karakter – igyekszik magához ragadni a hatalmat a testvére befolyásolásán keresztül. Ő látja, az unokahúga lehetne az ellensége, ezért akarja a lányt annyira férjhez adni és eltávolítani az udvarból.

A mese különben az eredeti fordulatait követi, humoros epizódokkal kibővítve. Nekem nagy kedvencem volt az apa-fia tolvajpáros, akiktől megismerhettük a tolvajok szabályait. Természetesen a fiú béna mindenben, így mindig volt min mosolyogni.

Az egész mesének különben nagyon kedves, gyerekbarát humora van. Elsősorban helyzetkomikumra építenek, és a kicsikre szabva. Néha nekem már nagyon buta is volt ez a humor, de az egésznek a kellemes hangulata feledtetni tudta ezt velem.

Látványra pont olyan, mint amit ezek a német tévés mesék tudnak. Kissé színes, kissé színházias, például a jelmezek tekintetében. De ebbe a mesevilágba illenek, és így CGI nélkül is teremtettek valamit, amit el tudtunk hinni, bár mesének látszott.

Ahogy egy mesében kell, a végére mindenki elnyeri méltó jutalmát tetteiért. Tetszett, hogy egy jó tettel a falubeli gonoszkodó lányok megbocsátást nyernek. Tetszett, ahogy a tolvajok leléphetnek a végén. Ugyan azt nagyon mesének érzem, hogy a szegény fiú hogyan nyeri el a hercegnőt – az életben a hozzá hasonló naiv fiúkat kihasználják, nem nyernek. De mese!

Szívesen néztem, nálam működött hangulatjavítónak.

Az aranylúd - 5/4 tévére készült, látszik a kosztümökön és színészeken is, de a németek már profik mesében.

https://www.youtube.com/watch?v=N5JQPHQMVxE

Kisvárosi, rejtélyes, börtönös, halálesetes.

Castle Rock látszólag csak egy átlagos kisváros. Azonban, ha az ember a felszín alá néz, sok tragédia helyszíne a környék. Balesetek, gyilkosságok sorozata kötődik ide. A legújabb, a nyugdíjazás előtt álló börtönigazgató esete. Kegyetlen módon végzett magával, senki nem érti, miért. Mikor utódja megérkezik, és átnézik a börtönt, egy lezárt blokkban ketrecre akadnak. Benne egy fiatalember, akinek se neve, se kora, se története. A börtön legszívesebben eltussolná az egészet, de egy jószívű börtönőr felhív egy ügyvédet. Henry Deaver maga is egy helyi legenda – megmagyarázhatatlan eltűnése után meghalt pap nevelőapja. Nem is szívesen jön vissza, de aztán a városkában ragad. Anyja állapota rossz, a szomszéd lány különös dolgokat mond. És a névtelen fiatalember is kötődik hozzá.

Hetiben néztem a sorozatot, de megfordult a fejemben, hogy megérné összevárni a részeket. Mert annyira rejtélyes, nehezen megfogható az egész, hogy jobban észben lehet tartani az utalásokat, kis részleteket, ha nem tartunk a részek között hetes szünetet.

Ez valahol dicséret is a sorozatnak, mert nem egy üres, horroros film, ez igényli a figyelmet. Ha nem figyelsz, még annyira sem értheted az eseményeket, mint egyébként. Rá is játszanak a homályra, a rejtélyre. Nagyon keveset árulnak el a történetben, egyszerűen nem lehet érteni, mi történik és miért. De aztán jönnek a kis történetmorzsák, és a végére valamit már fel lehet fogni. Még most sem érzem úgy, hogy minden tiszta, de már vannak elképzeléseim. Ha időm engedné, pár részt újra is néznék, akkor még több mindent érthetnék.

Ennek ellenére a cselekmény lekötött, és ez a rejtély, hogy alig értesz valamit, folyamatosan nézeti tovább. Mert valamit mindig elejtenek, egy kis morzsát, ami beindítja az ember agyát, ötleteket ad, de meg kell nézni, hogy jól gondoltuk-e!

Ez úgy horror, hogy nem a kaszabolós vonalat követi. Talán, a horrorban a leginkább nyomon érhető, hogy ez egy Stephen King sztori. (Agyalok is, vajon regényként meg fog-e jelenni?) Egy kisváros, ahol rejtélyes dolgok történnek. Kicsit természetfeletti, kicsit mégsem. Inkább borzongatnak, valamit érzel a hangulatban, hogy valami nem stimmel. Egy-egy eseménynél viszont elszabadul a vérfürdő is. Lesz itt börtönbeli mészárlás, elszabadul a rendőrségen a pokol, és még sorolhatnám. De már a kezdés is brutális – ilyen öngyilkosságot kitalálni… simán elment volna egy Fűrész filmben.

A karakterek között sok az olyan figura, akik tele vannak titkokkal és további rejtélyekkel. Nem is lehet eldönteni, hogy valakit bírok-e vagy sem. Billegtem. Egyik részben bírtam, utána valami olyat húzott, ami nem tetszett. És a börtönbeli srác – a legenda szerint ő maga az Ördög. Körötte mindenkivel baj történik. De ki ő? Erre kapunk a végére egy választ, de aztán lesz egy újabb rejtély is a végére. Mindenesetre én tudtam sajnálni. Amit összeraktam magamba, ki ő, valahol ő az áldozat. Henry indított el valamit, aminek ő lett az áldozata.

Látványra is teljesen korrekt. A horror jelenetek, a kisváros hangulata, egy-egy helyszín, hibátlan. King nagyon tud emlékezetes házakat kitalálni, itt is akad erre példa. A horror motel például, azokkal a festményekkel. Ijesztő.

Nem is mondtam, ismerős színészek is akadnak benne szépen, és be van rendelve a 2. évad is.

Castle Rock - 5/4 nagyon erős kezdést produkált, pszichésen horror, sok rejtéllyel. Nekem bejött.

https://www.youtube.com/watch?v=Pyiu5PGsc-I

A héten se volt igazán jó film, csavaros, amit érdemes lenne mesélnem, így inkább arról mesélek a hétből, ami azért szíven üt, ha nincs előismereted, ha szerintem a héten nézett másik sportfilm (Az egymillió dolláros kéz) jobban is sikerült ennél. Csak itt van egy csavar. De vágjunk is bele!

Darrell Royal edző interjút ad. Ő Texas legsikeresebb edzője, mind a 20 All-American texasi játékos az ő tanítványa volt. A riporter feltesz a kérdést: ki az ő kedvenc All-American játékosa? (Ez az All-American olyasmi, mint a nemzeti válogatott, a Dream Team.) Gondolkodás nélkül Freddie Steinmark neve hangzik el. A riporter nem érti. Steinmark neve nem ismerős neki, nem is volt All-American játékos. Erre Royal mesélni kezd.

Freddie szülővárosa népszerű fiatalja volt, akit az apja nagyon hajtott. Jó jegyek, az iskolai focicsapat legjobb védőjátékosa, és mellette a család nagyon vallásos is volt. Freddie hajtotta magát, de így is kevés esélye volt: mivel alacsony volt a többiekhez képest, az egyetemi edzők megnézni se akarták.

Linda új lányként kezdi az évet, és a lány, aki körbevezeti, lelkesen magyaráz neki Freddie-ről. Linda nem is érdeklődik, a football hidegen hagyja. Aztán elsétál mellette Freddie, összenéznek, és valami kattan közöttük, ha nem is kezdenek még beszélni sem.

Egy nap iskola után a lányok Freddie és az apja után leskelődnek. Freddie félmeztelenül, egy kis rövidnadrágban fut a hegyen, és a lányok távcsővel figyelik. A srác kiszúrja a távcső visszatükröződését, és elindul a lányok felé. Linda nagyon meg is ijed, de nem tudnak lelépni, a kocsi nem akar indulni. Mindenki meglepetésére Freddie randira hívja a lányt.

Majd Freddie, és az idei újonc, Bobby lehetőséget kap egy texasi próbajátékra. Bobby olyan alkatú, amilyet az edzők keresnek. Mindkét fiúnak tetszik az egyetem, és Royal meglátja a fantáziát a fiúban. Először Freddie, majd Bobby is teljes ösztöndíjat kap tőle. Hatalmas az öröm a családban, a fiúk között is. Amit Linda tud fokozni: felvették őt is a texasi egyetemre, nem kell elválniuk sem.

Az edzőtábor kemény, 200 fiúból szűkítik le a csapatot. Freddie bekerül, és ő lesz az első, aki ilyen fiatalon a kezdőcsapatba is helyet kap. Ő a védelem szíve, amit a támadás legjobb embere, James Street is hamar meglát, és már akkor a fiú barátja és igazi játékostársa lesz, amikor a többiek még nem jöttek rá, mi rejlik a fiúban.

Menetelnek előre a bajnokságba, a Royal által kitalált támadást egy csapat sem képes kivédeni. Street és Freddie is hatalmasakat játszik. Mellette Freddie remek tanuló a vegyészmérnöki karon, és Lindával már a jövőt tervezik, hol fognak élni, házasodni, mennyi gyerekük legyen. Veretlenül kerülnek a döntőbe, a másik veretlen csapat ellen, hatalmas harc lesz. Freddie kész valósággal meghalni a pályán.

Linda komolyan félti is: Freddie lába fáj egy ideje, sántít, és mindenki elől titkolja, milyen komoly fájdalmai vannak. A meccsen az edző is észreveszi, egy kicsit le is hozza, de a hosszabbításba visszaküldi. Ő még 90%-on is jobb, mint a helyettese 100%-ban. Győznek. De Freddie lába fáj annyira, hogy már ő is belátja, meg kell nézetnie. Royal időpontot kér neki a környék legjobb orvosához.

És robban a bomba: daganat van a lábában. Fel kell nyitni – ha jóindulatú, kiveszik és felépül. De ha rák, csípőig amputálni kell a lábát. Royal egy díjátadóról rohan be hozzá a kórházba. Még Freddie az, aki a barátnőjét és edzőjét vigasztalja.

Majd Royalt látjuk, aki a kupadöntőre készülő csapattal kénytelen közölni, hogy Freddie lábát le kellett venni, támogassák a fiút, mert nagy kihívás előtt áll. Elmondja, akkora daganat volt a lábában, hogy a dokik azt sem értették, hogy tudott járni rajta, nemhogy focizni.

Freddie is ki van, de Linda erőt önt belé.

Freddie a döntőre a saját lábán akar menni, gyorsan gyógyul. De az orvosa nem engedi mankózni, tolószékbe akarja nyomni. Freddie Bobby segítségével addig gyakorol, amíg nem megy neki botokkal a járás. Kimehet a döntőre. Az orvost még megkérdezi, milyenek az esélyei. Nem akarja megmondani neki, de a fiú kierőszakolja. Ez az egyik legagresszívabb rák, nem szoktak egy évet sem élni a betegek az amputáció után.

Minden úgy van az öltözőben, ahogy hagyta. Felveszi a megmaradt lábára a cipőjét, kisétál a fiúkkal, akik neki nyerik meg a meccset és a meccslabdát.

Royal elmondja a történet végén, hogy Freddie rácáfolt az orvosra. Nem adtak neki egy évet sem, ő még másfelet élt. Máig, minden meccsen a csapat köszön a fiúnak. A kijáratnál van egy kép róla, és a fiúk őrzik az emlékét. Streetből lett All-American játékos, nincs kimondva, de ha nincs a betegség, abból a csapatból Freddie lett volna a másik. 22 év jutott neki.

A vége nagyon szívfacsaró, nem is akarom tovább ragozni. Hét közbe megtettem már.

Történelmi, újságírós, etikai kérdéses.

Az Egyesült Államok már kezdi belátni, hogy el fogják veszteni a vietnámi háborút. A katonai elemző Daniel Ellsberg kezébe akad egy dokumentum, melybe évekkel korábban elemezték az elnöknek, hogy ez a háború megnyerhetetlen, de mégis folytatni kell – leginkább azért, mert egy elnök sem akart az lenni, aki elveszti a háborút. Ellsberg képtelen ezzel a tudattal élni, kiszivárogtatja a jelentés részeit. Washington azonnal zár, és megtiltja, hogy bárki is közölje a jelentést – hazafias okokra hivatkozva. Ben Bradlee nagyon meg akarja szerezni az anyagot, és nagyon ki akarja nyomtatni. De ehhez a Post tulaját, Katharine Graham engedélyét is meg kell szereznie. Hiszen pontosan tudják, amint megjelenik az anyag, a bíróságon találják majd magukat.

Nem véletlen, hogy ezt a filmet is csak tologattam a listámon, hogy majd megnézem. Ráér még. Pedig az Oscar jelölteket szívesen veszem előre, és ennek a filmnek két nagy jelölése is volt: a legjobb filmnek, és Streep is legjobb színésznőként a listán volt. (Igaz, lassan már az lesz csoda, ha Streep nincs jelölve egy évben.) Egyiket sem nyerte meg – és miután láttam a filmet, nagyon egyet is tudok ezzel érteni.

Egyrészt, rég láttam filmet, ami ennyire untatott. Pedig Spielberg film, és a két főszereplő Meryl Streep és Tom Hanks. De magyarként mennyiben érdekel engem ez a téma? Engem semennyire. Ha újságírós, és jó filmet akarok nézni, akkor inkább beteszem DVD-n az Éjjeli férget vagy a Spotlight-ot. E filmen két állapot között ingadoztam: teljesen hidegen hagyott vagy halálra untam magam.

Ami köszönhető annak, hogy nem egy mozgalmas filmről beszélünk. Tulajdonképpen az egész egy nagy elméleti vita arról, hogy meg szabad-e jelentetni azt a jelentést, vagy sem. Nem kell nyomozni, és bíróságra is csak a végén mennek, amiből szinte semmit nem látunk, így még csak a tárgyalótermi részek sem dobják fel.

Pedig, az alaptéma még érdekes is lehetne. Mit szabad lehozni a lapoknak, hol hazaárulás már a tények közlése? Ha középiskolába lenne vitaklub, vagy akár egyetemen, ez pont olyan téma lenne, amit ott remekül meg lehetne vitatni. A filmben is van ilyesmi, de annyira szárazan, hogy szabályosan beleuntam.

Még akkor is, ha megtaláltam a történet mondanivalóját a ma világának. Abban a korban, amikor ennyire megosztó egy Edward Snowden eset, akit egyesek hazaárulóként agyonlőnének, mások hősként ünnepelnének, ugyanezt a kérdést tesszük fel vele újra magunknak. Mit lehet megjelentetni, mi közérdekű? Szabad-e leplezni az állam disznóságait, különféle okokból?

A film mindezt nagyon amerikai szemmel adja elő, így a saját életteremre nem tudtam átvinni a cselekményt és a történetet. Most, hogy írok róla, most merült fel bennem, hogy érdekes lenne belelátni a mi politikai vezetőink kártyalapjaiba is. Nálunk ilyen botrány még nem volt.

A külcsín korhű.

A színészek is jók, erős a casting is.

És mégse tetszett: se a téma nem fogott meg, se a film. Untam!

A Pentagon titkai - 5/2 jó színészek, történelmileg érdekes téma, de annyira untam, hogy szinte fájt is.

https://www.youtube.com/watch?v=B6gr78USvxw

A hétvégére csökkent a lendület, így két folytatódó sorozatot emelek csak ki nektek:

- How to get away with murder - nálam már kasza szint közelében mozog, belekezdek, egy esélyt kap, és ha nagyon nem jön be, mesélek a Kaszában.

- MacGyver - fiús guilty pleasure. Látványos és akciós szokott lenni, de a tartama nem valami magas. Meglátjuk, tudott-e javítani tavalyhoz képest.

Titkos szervezetes, lövészes, összeesküvős.

Bob Lee Swagger végre Solotov nyomára akad, és a két férfi megvívja az élet-halál harcát. Solotov a halála előtt azonban mond valamit, ami felforgatja Swagger eddigi életét. Az apja is része volt az Atlas programnak. Ki akar deríteni mindent, és ahogy az apja halálát kezdi el vizsgálni, rájön, hogy az apját az Atlas végezte ki, csak annyira okosan csinálták, hogy eddig más nem jött rá. A férfinak már személyes ügy a társasággal való leszámolás, még ha ennek a családja is fizeti meg az árát. A feleségét elvesztette Isaac és az FBI kötelékéből kilépő Nadine lesznek a társai, akik bevonják a hivatalnok Harrist is a vizsgálódásukba. Az Atlas nem nézi tétlenül az utánuk folyó nyomozást, ők erőt vetnek be, hogy leszámoljanak az utánuk leskelődőkkel.

A tavalyi évadot eléggé szerettem, ha le is kellett a készítőknek rövidíteni, mert Ryan Phillippe sérülése miatt nem tudták a végső összecsapást leforgatni a bérgyilkossal. Amennyivel ott rövidültek, most kaptunk annyi pluszt. És mégse tudok örülni.

Mert Solotov méltó ellenfél volt, az évada érdekes volt és nem túl nagymértékű, ami már hiteltelen. Azt el tudom hinni, hogy egy bérgyilkos, hogy a névtelenség megőrizze, elkezdi levadászni, aki ismeri az arcát. Azt, hogy egy tengerészgyalogos, két kiugrott ügynök nekimegy és legyőz egy szervezetet, amely elnököknek is parancsolt… még a Botrányba se tudták ezt összehozni, pedig az jobban el van szállva. Röviden, ennek a története már kezd átcsúszni a mesébe.

De nem is erre akartam kilyukadni, hanem hogy nagyon érezhető volt, hogy a Solotov szál zárását csak összecsapták, alig egy részt kapott, hogy az idei évad fő témájára térhessenek át. Valahogy méltatlannak éreztem az előző évadot így, ilyen röviden lezárni.

Főleg úgy, hogy ez a 3. évad már messze nem érte el azt a szintet a tetszési skálámon, mint az előző kettő. Kis halak az óceánban bálnára vadásznak, ami annyira lehetetlen, hogy a részek nagyját untam. Túl sokat akarnak fogni, nincs idő kibontani, hogyan teszik. Korábban a 24 meg tudta csinálni, egy ember az egész korrupt rendszer ellen, de Jack Bauer történetei okosan és érthetően voltak megírva, ráadásul 24 részben. Vagy idén a Condor, egy ember a titkos CIA hadművelet ellen, de ott is okosan és logikusan építkeztek. Itt ezt nagyon hiányoltam.

Elmentek abba az irányba, hogy megtöltötték a részeket akció jelenetekkel, és kis konspirációval, ami egyre jelentéktelenebb lett. Mindig azon volt a hangsúly, hogy Swagger és esetleg Isaac hogyan csapnak szét az ellen között.

Áldozatul esett ennek Swagger családja is, akikkel látványosan nem tudtak mit kezdeni az idei évadban. Shantel VanSanten ugyan kap minden részben valami szerepet, de egyrészt ismétlődtek is a jelenetei (Swagger dorgálása, amiért a munka a család elé került és menekülés a lányával), másrészt semmit nem adott hozzá a cselekményhez.

Színészekkel sem erősödtek be úgy, hogy értük kedvem lett volna kitartani. Tavaly Josh Stewart sokkal jobban teljesített, mint idén Bradford és McRaney.

Már kaszát kapott – az idei évadot látva nem is lep meg.

Shooter - 5/3 akció, összeesküvések, de a mélységéhez képest rövid az évad. Akció központú nagyon.

https://www.youtube.com/watch?v=OkprcGibEWM

Vannak olyan filmek, melyeknek a posztereire, gyakran a trailerébe is bekerül egy-egy mondat, ami akár szállóigévé is kinőheti magát. Ezekből gyűjtöttem párat, hány filmre ismertek rá ennyiből?

1: Hol leszel akkor?

2: Hozzátok haza

3: Why so serious?

4: Élni. Halni. Újra.

5: Te is lebeghetsz

A „Tovább” mögött megnézhetitek a posztereket!

Sportos, csapatos, küzdős, betegséges.

Royal edző legenda Texasban. Az állam összes All-American football sztárja az ő diákja volt. Egy interjúban megkérdezik tőle, ki volt a kedvence. Ő egy olyan fiút nevez meg, aki nem volt All-American. Freddie Steinmark neve már legenda a középiskolájában, egyértelműen ő az iskola legnépszerűbb diákja. Jó tanuló, hívő keresztény, és a focicsapatuk védelmének a szíve-lelke. Az új lánynak, Lindának is ő az első helyi nevezetesség, akit megmutatnak. A két fiatal fel is figyel egymásra, és hamarosan már randiznak. Freddie ösztöndíjra hajt, de a legtöbb edző nem mer lehetőséget adni neki: nagy tehetség, de alacsony srác. Bobby barátjával a texasi Royal edző hívja meghallgatásra, és a két fiút fel is veszi. Freddie az egyetemen is példakép: jó tanuló, Linda hű barátja és szívvel-lélekkel focista. Nem adta fel akkor sem, amikor az állami döntő után az orvosai rossz hírekkel szolgálnak.

Vegyes érzések kavarognak bennem – mert a sztori úgy beletapos az ember lelkébe, az egésznek a magja annyira erős, hogy attól hajlamos lennék a filmet is felértékelni. Ami hiba lenne részemről, mert sajna a film nem ér fel a történethez, amit elmesél. De azért a korrekt jár neki, a története meg jobb is az átlagnál.

És nem mesélem itt el a csavart akkor sem, ha megtörtént eset az alapja, és egy gyors Google keresés azonnal mindent el is árul Freddie Steinmark életéről. Vasárnap a SpoilerZónában viszont elmesélem, úgy tűnik, vonzódom az ilyen történetekhez.

Két szemszögből lehet nézni a filmet: sportfilmként vagy drámának. Sportfilmnek korrekt, ha elnagyolt is. Annyira Freddie a fókusz, hogy nem ismerjük meg a többi fiút. Ketten vannak mellette kiemelve, a legjobb barát és a sztárjátékos, akire rákerestem, és aki idővel kétszeres All-American játékos lett (Street). A játszmákkal is ez a baj: annyira elnagyolt a bajnokság, hogy nem éreztem igazán a téteket. A meccsek korrektek, az ütközések kemények, de az egész rendszer nincs benne. Mintha csak ki lenne emelve egy-egy esemény, amiből a teljes történések nem megismerhetőek.

Azért így van, mert az igazi fókusz nem a sport, hanem Freddie. A sport azért fontos, hogy lássuk, mit teljesít, milyen háttérrel és szenvedéssel. A football itt karakterábrázoló eszköz, és ilyen szempontból elég is, amit kaptunk.

A drámát remekül felépítették, előismeret nélkül nagyot üt, ami történik. Ugyan sejtéseink vannak, hiszen valaminek történnie kellett, hogy Freddie nem lett All-American. De a végéig nem lehet sejteni, mi az.

Freddie abszolút pozitív karakternek van ábrázolva, egy tökéletes amerikai hős, hogy az már szinte mese. De a végső hatásért kell is ez, és az aranyos szerelmi szál is ezt szolgálja. Olyan kis aranyos a humora is a fiatalok első randevúja kapcsán. Most vevő voltam erre a cukormázra, szíven tudott ütni, de cinikusabb napjaimon ez már sok lett volna nekem.

A stáblista is megér egy pillantást. Eckhart már rutinosan hozza a jóságos edző karakterét, és Bolger is otthonosan kedves, helyes barátnő. A hangsúlyos szerep Finn Wittrock felelőssége, aki nekem AHS pszichopataként él a fejembe, de a film végére megszoktam hősnek is.

Van jobb sportfilm is, de a végével együtt azért megér egy megtekintést.

My all american - 5/3,5 érzelmileg nagyon ütni akar, korrekt sportfilmnek is, sok sorozatos ismerőssel.

https://www.youtube.com/watch?v=udOir1ucj38

Ma is újabb adag. Folytatók kezdése:

- Chicago sorozatok - vagyis a Med, Fire és PD is visszatért.

- Empire

- South Park

Új:

- A million little things