Háborús, menekülős, ellenállós.

Az angolok norvég hazafiakat képeztek ki, hogy aztán hazatérve partizánként nehezítsék meg a németek életét. Egy hajónyi robbanószerrel és azzal a küldetéssel indultak haza tizenketten, hogy stratégiailag fontos hidakat tegyenek tönkre. De a németek tudomást szereztek róluk, a hajót szétlőtték, és 11 ellenállót el is fogtak. Csak egynek sikerült szabadon maradnia, azzal, hogy átúszta a fagyos öblöt. Súlyosan átfagyva, sérülten igyekezett menedékre lelni. Míg a környék náci feje, Kurt Stage minden eszközzel a nyomára igyekezett buktatni, a falusiak a védelmükbe vették, és elhatározták, hogy átjuttatják a férfit Svédországba. A norvégok így kívánták kifejezni, hogy igazából kinek az oldalán állnak.

Van még egyáltalán olyan háborús film, ami a nyolcvanas, kilencvenes években volt divat? Vagy még korábban, Hollywood aranykorában? Amikor voltak a jó szövetségiek, a gonosz nácik, és a végére diadalmaskodott a jó? Mennyire lesz vicces, ha azt mondom, legutóbb ilyet az Amerika Kapitány első részében láttam? (Wonder Woman is a németekkel harcolt, csak az első világháborúban, ott még nácikat nem emlegethetek.) Nem mintha nem szeretném az új hullámot, van is pár kedvencem belőle, de most már egy kis változatosság jól esne.

A tizenkettedik férfi európai film, és ez sok mindenben meg is látszik. A helyszínek, a stáblista, a kisebb költségvetés. Ez mind nem is baj, mert van egy elég érdekes történet mögötte. Egy túlélő játszma, amiben az egyszerű emberek is hőssé magasztosulnak azzal, hogy segítenek egy társukon a németek ellenében. Néhol egész jó ötletek vannak benne, hogyan játsszák ki a technikai és létszámfölényben levő nácikat. Aki azt a kecskés szánt kitalálta… komolyan, eszembe jutott Odüsszeusz és a küklopsz.

De valahogy mégse tetszett igazán, nekem pár helyen komoly hiányérzetem volt. Jó sokáig kellett néznem a filmet, mire rájöttem, mit akart ez a 12 ember és az egyetlen túlélő mire játszik. Egyszerűen nem értettem, minek üldözik annyira és egyáltalán mit csinált korábban. Jó nagy pofon is volt számomra, amikor rájöttem, hogy még a küldetés előtt kútba esett az egész terv, és az egyetlen cél a túlélés. Nekem nem fért a fejembe, miért kezelték hősként az Angliába visszaérkező Jant. Azok az emberek voltak a hősök, akik életben tartották. Ő azzal lett hős, amit már nem láttunk. Ahogy visszament, és harcolt tovább. De ezzel a film már nem foglalkozott, egy mondatnyi kiírást kaptunk a film végén.

Durva, de egy ponton sokkal jobban érdekelt és értettem, ami a német oldalon történik. Stage motivációi, karaktere sokkal jobban sikerült, mint Jan oldalán ugyanezek.

Ebben szerepe lehetett annak is, hogy Jonathan Rhys-Meyers nagyon rutinosan hozza már az ilyen karaktereket. Magamba jót szórakoztam azon, hogy merengtem, melyik szerepeit fedezem fel ebben a karakterben. Talán egy kis Drakula? Vagy a háborút szító Árnyvadász, Valentine? Esetleg a harcos pap a Vikingekből? Talán a pap a legtalálóbb, de ha nem is hasonlítgatom semelyik korábbi munkájához, akkor is megáll a karakter a lábán.

Azzal is bajban voltam kicsit, hogy mit akarhattak közvetíteni a filmmel. Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni a lényeget, nem tudom, mi lenne az.

Láttam már gyengébbet, de sokkal jobbat is. Rhys-Meyers kapja a piros pontot.

A tizenkettedik férfi - 5/3,5 érdekes, valós történet is, háborús filmnek korrekt, de az üzenete nekem nem tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=OrTTmXWeTkE

Családos, oknyomozós, kisvárosi, sötét titkos.

Camille Preaker újságíró, aki nem kevés személyes kínnal él együtt. A szerkesztője, egyben apafiguraként is jelen levő mentora segíteni akar neki, de ehhez szembe kell néznie a múltjával. Amikor Camille szülővárosában egy kamaszt brutálisan megölnek, hazaküldi a nőt tudósítani. Míg Camille igyekszik a gyilkos nyomára bukkanni, és csak a munkára koncentrálni, képtelen menekülni a múlt és a családja elől. Anyja gazdag gyáros, aki kisebb lányát kényezteti, őt minden beszólásával bántja. Ahogy újabb kamasz holtteste kerül elő, a helyi indulatok egy kamaszfiút vesznek célba. Camille hisz John ártatlanságában, és míg egyre közelebb kerül egy nyomozóhoz, egy olyan családi titok nyomára bukkan, mely nem csak a jelent, de a nő életét is örökre megváltoztatja.

Nem is titkolom, hogy Gillian Flynn regényei közül nekem az Éles tárgyak, vagyis a Sharp objects volt a kedvencem. Nagyon vártam is a mini sorozatot, az HBO is ezt szánta a nyári dobásának. És mennyire sikerült annak lennie? Nem teljesült minden elvárásom, így kicsit van bennem csalódottság is, de azért korrekt sorozat készült belőle.

Talán az, ami csalódást okozott: a sorozat dinamikája. A regény thriller, végig tele feszültséggel, és a sok lelki kérdés ellenére is mozgalmas, nem untat. Ezzel szemben a sorozat annyi időt tölt alapozással, hangulatteremtéssel, hogy azt nehezen bírtam végigülni. Az eseményeket akartam, a sötét titkokat, a nagy konfliktusokat, amelyek meg is jöttek, csak éppen az évad második felére. Az már tetszett, és néztem is örömmel, de addig el kellett jutnom.

Talán, aki nem olvasta a regényt, nekik kellett ez az alapozás. Agyilag ezt be tudom látni, de akkor is hosszabbnak éreztem a felvezetést, mint amit értékelni tudtam.

És, még valami, amit nem vesz be az agyam. Ami különben nem a sorozat hibája, ugyanez van a regényben is, amit képtelen vagyok megemészteni. John és Camille közti szálak. Prűd leszek attól, hogy nem díjazom, ameddig jutnak? Nagyon is tudom, hogy Flynn nem meséket ír, a sötét és törött karakterek sokkal izgalmasabbak neki a jóknál, de még mindig nem értem meg, mi löki Camille-t John felé. Annyira se jövője, se értelme.

A sorozat különben korrekt adoptáció, jól leköveti a regényt. Az eleje talán nyújtottabb, és nincs úgy lezárva, mint a regény, de ennek tévés okai vannak. Sikeres sorozat lett, és az HBO nyitva hagyta egy folytatás lehetőségét. Amy Adams ugyan egyelőre azt nyilatkozta, hogy nem akar megint Amy bőrébe bújni, de ismerjük a filmes szabályt. Soha ne mondd, hogy soha! Craig se akart többé 007-es lenni, aztán kivel forog az új James Bond? Vele, naná.

A látvány, a hangulat is visszajön, ami olvasva sokkal jobban tetszett, mint most vizuálisan, de ettől még jár a piros pont.

Az HBO a castingot most sem bízta a véletlenre. Amy Adams jól elkapta a karakterét, és az évad végére Clarkson és Scanlen alakításában is megtaláltam a regénybeli élményeim megtestesítőit. (John és a nyomozó figurájáról nem tudom ugyanezt elmondani.)

Azért megjegyzem, a regényben nagyobbat üt a végső csavar, ha a plusz jelenetek ütősek is.

A célt megvalósította az HBO, igényes kis sorozat lett, összességében tetszett.

Sharp objects - 5/4 lassan indul, és egyre gyorsul. Jó színészi játékok, okosan épülő cselekmény, thrilleres.

https://www.youtube.com/watch?v=_v8Fm3O8cp0

Ismerős már, ugye? Adott 5 kép, utal 5 filmre. Melyik a kakukktojás, és miért? Megoldás a tovább után!

Megoldás:

Úton levős, katasztrófás, mentőakciós.

Will és Sam évek óta együtt élnek, most érkezik az első közös gyerek, és szeretnék még szorosabbra fűzni a szálakat. Will megkérné a lány kezét az apjától. Tom többszörösen kitüntetett egykori tengerészgyalogos, aki nem bírja a lánya udvarlóját. Lánykérés helyett most is veszekedésbe torkollanak az események. Ám valami mindent megváltoztat. Sam elérhetetlen, valami katasztrófa történt arra. Tom azonnal csomagol, és miután biztonságba helyezte a feleségét, útnak indulnak. Will és Tom rendszeresen küzdenek az autójukat elvenni akarókkal, a kordonokkal, és csak azt látják, hogy valami baj van. Miközben rádöbbennek, hogy csak egymásban bízhatnak, összebarátkoznak annyira, ahogy 5 év alatt nem sikerült.

Ez meg mi volt? Tudom, vannak ma már agyament filmek, de ez ultra alacsonyra rakta a lécet. Minden téren csalódás, komolyan nem is értem, hogyan sikerült ébren maradnom alatta. Mindenbe bele lehet kötni, ami ebben a filmben van.

Kezdjük is a cselekménnyel! Az egy dolog, hogy van valami rejtélyes katasztrófa. De itt aztán semmit nem tudunk meg róla, vagy az okairól. Van a katasztrófa és kész. Mégis, mit érintett? Leállt minden elektronika? Akkor hogyan mennek ott a kocsik? Földrengések? Köd? Közbe mutatnak egy elemet, de az egésznek semmi értelme. Aztán, a film szűk cselekménye, a mentőakció maga. Úgy idiótaság, ahogy volt. Miért nem szerelkeznek fel rendesen? Ahogy átengedik őket a határon, ahogy többször, nagyon hasonlóan akarják kirabolni őket – komolyan fájdalom volt nézni.

Aztán, a karakterek. Amit háttérből megtudunk róluk, és ahogy viselkednek, abban nincsen semmi összhang. A kitüntetett katona, aki Darwin-díjra jelölhető halált hal? Az ügyvéd, aki annyira naiv, mintha ő lenne a legnagyobb emberbarát a környéken? Most komolyan, hányszor állnak meg segíteni az embereken, amikor messziről bűzlik az egészről, hogy csapda az egész? Tudom, amíg az egyik karakter bele nem hal egy ilyen akcióba. Két, elvileg rátermett és okos ember, aztán ekkora idiótaságokat művelnek. Az sincs indokolva, miért van köztük az ellentét. Évek óta elvileg családtagok, de marják egymást indok nélkül? Vagy a lány, aki olyan könnyen túllendül imádott apja halálán, mintha csak elkésett volna a munkából. De a halálokat is ilyen könnyen kezeli mindenki. Elvileg a fél országnak annyi, de ezeken a figurákon semmi sem látszik.

A látvány – volt egyáltalán? Ha csak a címből indulok ki, látni kellene a világvégét. Hát nem láttuk. A végén van az a köd/szmog, ki tudja milyen felhő és ennyi. (Az különben is idegbaj, hogy egy régi, félig roncs kocsival lehagyják. Kb. az a szint, mint a 2012-ben a vulkánkitörés lefutása. Fizika, ugyan, ki ismeri azt Hollywoodban?

Színészek. Van egy név, meg egy ismertebb arc. Theo James a Beavatott sorozattal lett ismertebb, de az a filmsorozat bukásba fulladt. Nekem sokkal emlékezetesebb volt, amit a Golden boy sorozatban nyújtott – mellesleg, azt is elkaszálták. Ő az a szépfiú, akinek a külseje megvan egy jó szerephez, de valami még hiányzik neki. Egy jó karakter, valami plusz. Forest Whitaker pedig már mindent vitt, amit lehet. Sokkal többet tud, mint amit itt nyújt.

Egyszer végig lehetett nézni, de hogy érdemes volt-e? Szerintem nem.

How it ends - 5/1 a főszereplő személye bevonzott, aztán a filmet látva minden más taszított. Utáltam.

https://www.youtube.com/watch?v=WJyyJ7lexnM

Érkezett az újabb része a Netflix - Marvel sorozatvilágnak. Avagy:

Iron Fist - 2. évad

Ez rövidebb a korábbiaknál, de talán elindul más irányba a történet. Majd kiderül. Minden esetre a Luke Cage-be üdítő volt Iron Fist megjelenése, bízom benne, hogy a saját sorozata se lesz rossz.

Az már ad némi bizalomra okot, hogy jobb Danny frizurája... tudom, felszínes vagyok, de ez van :)

Cím: Papillon - az eredetiből kiindulva magyarul Pillangónak kellene lennie.

Készítők: a két főszereplőt érdemes kiemelni, akik mindketten sorozatokkal lettek ismertek, és most a mozivásznak meghódítására törnek. Charlie Hunnam lett Papillon, Steve McQueen egykori szerepét átvéve. Barátját pedig az a Rami Malek játssza Dustin Hoffman után, akivel már találkoztunk ebben a rovatban a Bohém rapszódia kapcsán. Mindkét színész ígéretes, és engem érdekel is, milyenek lettek együtt.

Történet: Papillon boldogan éli a  maga kis párizsi életét, amikor gyilkosságért letartóztatják. Egy olyan trópusi szigetre kerül kényszermunkára, ahonnan lehetetlenség megszökni. De ő nem adja fel, haza akar menni, kerüljön bármibe is.

Megjelenés: egy hatalmas kérdőjel. Az Államokban már egy éve elérhető, nálunk meg hallani sem lehet róla. Pedig legalább dvd-n kihozhatnák, engem érdekel.

Miért várjuk?

- Erős a szereposztás, az eredeti filmmé is, de szerintem ezé is.

- Igaz történet alapján, vagyis remélhetőleg hiteles, és nem lett nagyon mese.

- Rég volt hasonló film.

- Bejön a zsáner, ez a börtönös-szabadulós.

Drukkoltok velem, hogy mi is láthassuk végre?

https://www.youtube.com/watch?v=13uyO1Wayh8

Családos, élet értelmés, üzletelős.

Dane Jensen az egyik várományosa egy jól menő fejvadász cég irodavezető posztjára. Agyondolgozza magát, imádja a pörgést, és minden trükk a kisujjában van. De megfizeti ennek az árát: keveset van a családjával, a neje már meg is jegyezte neki, hogy alig töltenek időt együtt. Dane addig akar nagyon hajtani, amíg Lynn és ő versengenek a kinevezésért. De az élet közbeszól: nagyobb fia, Ryan súlyosan megbetegszik. Kiderül, rákos. Megkezdik a kezelést, és a kisfiú nagyon szenved. Dane igyekszik a fia mellett lenni, miközben az irodai versenyben sem akar lemaradni. De lassan rá kell döbbennie, mindennek megvan az ára, és mi az, amit még hajlandó megfizetni. Talán ideje más embernek lennie?

Tudom, már unalmas vagyok ezzel a rosszul sikerült címek mániámmal, de néha kinyílik a bicska a zsebembe. Ha/Ver, Erőszakik szintű vészhelyzet nincs ezzel a címmel, de egy közepes gond simán van. Az egy dolog, hogy az angol eredetit nem kapjuk vissza, de amivel helyettesítették, fájdalmas ötlet. Hajazni akar a Lányom nélkül soha címére, aminek semmi köze ehhez a filmhez, csak azon cím ismertségét akarták ellopni ennek.

Pedig, a film sokkal inkább emlékeztet a Tom Cruise klasszikus Jerry Maguire hangulatára, cselekményére, mint bármi másra, amin most törném a fejem. De nem Jerry Maguire koppintás, működik, és szépen megáll a maga lábán.

Alapvetően két részből áll össze a film. Az egyik egy családi dráma, melyben a halálosan beteg kisfiú életéért küzdenek. Drámai jelenetek sora van benne, mely közül nem egy kifejezetten papír zsebkendő bevonását követeli. Itt lassabban haladnak az események, drámaiak, érzékenyek. A másik fele meg egy fejvadász csoportvezető mindennapjaiba enged betekintést, ami tele van pörgéssel és trükkökkel. Mert a fejvadász nem az emberekért dolgozik, hanem a bevételt hajtja. Vannak is mocskos trükkök, amelyek láttán az ember kétszer meggondolja, hogy nem lenne-e jobb magának állást keresnie. Irodán belüli ármányok, a munkaerő-piaci játszmák, van itt sok jóféle történet.

Dane karaktere pedig összeköti a két színtért, és remek látni, ahogy a kettő hatással van a férfira, és változni kezd az egyik helyzet miatt a másikban is. Magánemberként Dane szimpatikus, jó apa, akinek az a legnagyobb bűne, hogy elfoglalt. Fejvadászként azonban mocskos alak, nagyon durva, ahogy a film egyik legszimpatikusabb karakterével, Louval bánik nagyon sokáig. És ez a szakma, így kellett tennie! Meg is lesz az ára, amikor a fia miatt a szívére is kezd hallgatni, nem csak a zsebére.

Színészileg nagyon korrektül össze van rakva. Gerald Butler inkább akciószínészként él a fejemben, most is éppen a 300 OST albuma dübörög mellettem, de ilyenkor látni, hogy tudna ő sokkal érettebb karaktereket is hozni. Ha kell játszani, is tud. Alfred Molina egy szerepében nem volt olyan szerethető, mint ebben. Lou az a karakter, akit mindenki szeretne a barátjának nevezni, és Molina életre is kelti. Willem Dafoe rutinosan hozza a figuráját – én meg jót mosolyogtam, hogy a régebbi Pókember két ellenfele is itt van ebben a filmben.

Még az üzenete is szerethetően van tálalva, ahogy azért mindenkit utolér a karmája.

Nekem tetszett, szívre és agyra is van hatása, korrekt film volt.

Fiam nélkül soha - 5/4 érzelmes, de nem nyálas. Érdekes, drámai, de valahogy felemelő is. Butler jó benne.

https://www.youtube.com/watch?v=zH50qtIyxiI

És egy újabb sorozat veszi kezdetét - a The Purge.

Ismerős a cím? Nem véletlen, eddig négy mozifilmet is kitermelt a széria, ha az első után rohamosan esett a minőség. De DVD-n még fix nézői vannak, így berendelték a sorozatot.

Akinek új a show: az Államokban úgy akarnak véget vetni a bűnözésnek, hogy kiválasztanak egy éjszakát, ez a címbeli Purge, amikor mindent szabad. Bárki megölhető, kirabolható, vagy amit csak akarnak az emberek. Ilyenkor nincs számonkérés, felelősség. Szabad a vásár. A képen látható maszkokban és hasonlókban az utcára vonulnak, és indul a hajsza.

Az első film kifejezetten érdekes volt, a többivel is elvoltam, így én kipróbálom és majd mesélek!

Szerelmes, arisztokratás, útra találós.

Maggie végzett az egyetemen, osztályelsőként végzett a jogon. Már meg is pályázott egy állást egy nagy cégnél – az apja, aki szintén neves jogász, ezt várja el tőle. A lány szíve szerint mással, gyerekekkel foglalkozna, de nem tud nemet mondani. Barátnője beszéli rá, hogy amíg a jogi cég válaszára vár, menjen el vele Európába nyaralni. A cél: Calpurnia, egy mini királyság Franciaország mellett, ami ilyenkor egy igazi téli mesebirodalom. Már az első nap sikerül belebotlania egy Adrian nevű fiatalemberbe, aki majdnem elütötte a motorjával. Engesztelésül randira hívja a lányt, aki barátnője biztatására el is megy. A fiatalok nagyon megértik egymást, gyorsan egymásba szeretnek, csak éppen Adrianről kiderül, hogy ő Calpurnia hercege, akit napokon belül királlyá koronáznak.

Tudom, Hallmark és romantikus film, ne akarjak benne logikát találni. Ez egy mese, lányoknak, és nem kell semmit belemagyarázni vagy keresni. Csak hátradőlni, kikapcsolni az agyunkat, és merengeni egy mesebeli világon és történeten.

Csak éppen ez nekem ritkán szokott menni. Egy mesében, vagy valódi mesefilmben gond nélkül, de egy romantikus filmben azért igyekezhetnének jobban is! Mivel listázni is szeretek, pár pontba összegyűjtöttem a kritikus pontokat:

1: minimális helyszínek. Calpurnia akármelyik város lehetne, épp csak egy CGI kastélyt tettek a látképbe. De különben minden díszletelem tipikus kisvárosi. Az a karácsonyi mesevilág, amit a szereplők emlegetnek, a látványban nincs meg. Legfeljebb a havazásban, de se európai kisállamos, se téli csodavilág nincsen.

2: Maggie nagy konfliktusa annyira hiteltelen, hogy az agyam lekapcsolása után is ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Megkap egy állást, amit nagyon nem szeretne csinálni, tulajdonképpen csak az apja kedvéért vállalná. A másik oldalon meg ott várja egy álomállás, a fiatalember, akivel egymásba szerettek (igen, aki herceg is ráadásul) és mégis a film végéig vacillál, melyiket válassza? Ennél rosszabb konfliktusforrást nehezen lehetett találni.

3: Calpurnia. Az egy dolog, hogy kitalált európai kiskirályság. Genovia is az volt, ahol a neveletlen hercegnőt várta a trón. De a koronázás körüli konfliktus, egyáltalán az egésznek a minimalista megalkotása társadalomban, gazdaságban, mindenben, kevés. Semmi realitást nem éreztem benne.

Miután összeszedtem vele a gondjaim, azért ki kell hangsúlyoznom, hogy vannak szerethető momentumai is. A történet aranyos, és minden mesebelisége ellenére is lehet drukkolni a szereplőknek.

Van benne pozitív üzenet, tulajdonképpen több is. Szól arról, hogy mindenkinek a saját életét kellene élnie, nem a szülei álmának megvalósításán dolgoznia. Valamint érték benne a jótékonykodás, a másikon való segítés, ha ezt nagyon mesésen is fogják meg. Igaz, ebben a filmben mit nem mesésen fognak meg? Nincs benne olyan.

Bírom a színésznőt is, aki Maggie bőrébe bújt. Ugyan nagy produkcióban nem tudom elképzelni, ez a Hallmark szint tökéletesen jól áll neki és megy is.

Ugyan van vele bőven gond, egy kis könnyed kikapcsolódásnak ideális.

A tél hercege - 5/3 bájos, kellemes hangulatú film, de nagyon tipikus a cselekmény és mondanivaló is.

https://www.youtube.com/watch?v=Fx8rqrd3o9A