A hétvégén végig sikerült néznem a The Wilds 2. évadát. Sok újat nem tett hozzá az utolsó 4 rész az elsőkhöz, de azért nézzük, merre haladtunk.

Ugyanúgy a lányoknál lelki élet zajlott. Volt, aki totál kiborult, más erőre kapott. Maradtak a szerelmi szálak, a baráti egymást támogatások a múlt visszahozása nélkül. Továbbra is ezt tartom az unalmasabb résznek, ha az érdekes is lehetett volna, ahogy Fatin is elkezdi érezni, hogy valami nagyon nem stimmel itt. Ha több idejük lett volna - akár a sorozatnak, akár a lányoknak itt - azzal lehetett volna mit kezdeni, hogy Leah-val együtt mit raknak össze.

A fiúk története érdekesebb, hiszen ők az újak a szigeten. Csakhogy: ezt annyira elvitték a szexuális zaklatás felé, hogy az ölte az egészet. Nem kalandokat kaptak, hanem mindig azt ragozták, ki kinek hisz, átfordulnak-e erőszakba meg hasonlók. A lakatlan szigetes kaland helyett szinte #metoo történet lett, hiába csak fiúk voltak ebben a történetrészben. Egy ponton a flashback elemek, a fiúk múltja is ezt a témát kezdte el szolgálni. Ha értem is a koncepciót, nagyon nem szerettem.

Mindezen túl meg a jelenben Leah vitt végig egy játszmát, de szintén az évad rövidsége miatt elég összecsapott lett a végeredmény. Az sem tetszett, ahogy megint kreáltak egy nyitott véget, hogy lehessen még folytatni. Erőltetett lett, és most sem világosabb, hogy mi is Éva hajnala igazán.

A látvány és színészek terén nem tudok mit hozzátenni. Nem egy nagy költségvetésű látványprodukció, és nem is nevekkel pakolták tele.

Ami viszont feltűnt: az egyik háttérdal a Kóristákból volt ismerős, és nagyon jól működött itt is. A másik, amikor visszajátsszák, hogy Leah mit alkotott a laborban. Nem a Fűrész zenéje ment alatta, de lehetett volna. Annyira azt a tematikát vették le, egy jelenetben összevágva, mi történt igazán és hogy áll össze a jelen csavarja. Csak az a szomorú, hogy a horror filmek meglepetés faktorát nem tudták hozni. Azt láttuk végig, hiába most a nagy külcsín, ha kicsit sem éreztem azt, hogy meglepődök.

Mindezzel együtt egyszer meg lehetett nézni ezt az évadot, jó ötlet volt a fiuk csoportját betenni. De az nem feltétlenül tetszik, amerre halad a sorozat.

A mi kis falunk (s06e18) kapcsán az a gond, hogy nem tudok mit hozzátenni. Annyira ugyanazt kapjuk hétről hétre, hogy csak ismételhetem magam.

Megint jön egy komédia sablon: az egymással ellenségeskedők közé becsöppen az egyik húga, aki a másik félnek megtetszik, és már azon is agybajt lehet kapni, nehogy az ellenfél összejöjjön a húggal. Vagyis, érkezett Sváb húga, aki megtetszett Bazsónak és viszont. Sváb meg idegbajt kapott. Komikus elem volt ez is, a lány külleme és viselkedése is, meg Bazsó udvarlása is. Jól össze volt rakva, korrekt történet a részen belül is, és mégis. Láttunk már ilyet, csak most vidéki paraszt kivitelben kaptuk.

A másik vonalon megint Károly ügyködött és fogta a pénzt. Már kezd elegem lenni belőle, hogy Károly mit ügyködik. Már sokadszor az a poén, hogy másnak a pénzét elteszi. Egyre jobban dühít, és ez már nem vicces. A doktornő albérletet fizet neki, amikor azt Janó nem is kér? Most meg Laci fizetéséből magának adja az emelést, noha az a szerencsétlen a saját unokaöccse? Egyre ellenszenvesebb így - a saját családját is meglopja.

Hiába találok esetleg valamit, amit értékelek a sorozatban, mindig jut mellé valami is, ami engem kerget idegbajba.

Sajnos, most Balthazar (s04e07) sem dobott fel. Pedig az elején azt hittem, szépen haladunk a sorozatzáró és kerülgetett téma felé, miközben jön a csavar is a végére. Jött, csak nem úgy, ahogy vártam.

Balthazar kénytelen hazatérni a szülőfalujába, ahol teheneket gyilkolnak. Majd élesebb lesz a helyzet, amikor az ügyön dolgozó rendőr is holtan végzi. Közben Balthazar elfojtott emlékeket próbál felfedni, meg küszködik az apjával, akivel kifejezetten rossz a kapcsolata.

Nagyon azt akartam belelátni, hogy ez mit tesz hozzá a saját apává váláshoz, és mi lesz a babával. Plusz, Camille is elmesélte, amit sejtettem - már biztos, hogy az a kamaszfiú az, akinek sejtettem. A nő fia, akit örökbe adott. Minden annyira erre a szülő - gyerek tematikára ment ki, hogy nem tűnt fel, mit építenek még.

Hiszen részek óta látjuk, hogy mit tesznek a tabletták a dokival. Az emlékezetkiesésesek is egyre nőttek. Mégsem hittem volna, hogy Oidipusz-nyomozás lesz a vége. Bár, ahogy a pszichiátere adta neki a tablettát, sejtek én ott még némi összeesküvést, de majd kiderül.

Mélyebbre mentünk lelkileg, tett hozzá Balthazar alakjához, hogy milyen az apja és a kapcsolatuk. Az ügyben os volt csavar és szépen építgették a krimit. Vagyis, bizonyos tekintetben hozta a sorozat, amit szokott. Lehet, hogy csak azért éltem meg ennyire csalódásnak, mert mást hoztak ki belőle a krimiben, mint amit szerettem volna?

Még az évadzáró visszavan, hát érdeklődve várom.

Tudom, nem ennek a szuperhős filmnek kellene nekiállnom, ha el akarok jutni a Moon Knight elé, de nagyon nincs kedvem átrágni magam az Immortals jó 2 óráján… Nem mintha ezzel a filmmel annyira jobban jártam volna.

Dr. Michael Morbius egy zseni, aki képes volt a Nobel-díjat is visszautasítani. Van egy súlyos betegsége, és az idővel fut versenyt. Vámpírokat tanulmányoz, DNS-t keresztez és mire észbe kap, már valami más lett belőle. Saját magát sem egyszerű megfékezni, de a legjobb barátja, ugyanazzal a betegséggel és sokkal nagyobb egóval, vagyonnal még keményebb dió.

Az megvan, hogy a Marvel filmeknek felróják, hogy a főszereplők ellenfelei általában saját maguk gonosz verziója? Ez áll itt is. Csak éppen Milo/Lucien üres figura lett. Miért olyan, amilyen? Pl. ő Morbius legnagyobb támogatója, de mégis miből? Fogalmunk sincs, honnan ered a vagyona. Annyi derül csak ki, hogy nem fejezte be a jogi egyetemet. Mivel nagyon könnyen besétál a börtönbe ügyvédnek kiadva magát, nem is egy második Bruce Wayne nagy örökölt vagyonnal. Tudom, nem ezek a lényeges pontok, de már ezeken is megakadt nálam a lemez.

Jönnek hozzá rosszabbak is – azt pl. fel nem fogom, Milo hogyan szerzett magának egy adag szérumot. Eleve a hajón, nyílt vizeken kísérleteztek, és a rendőrség mindent lezárt, hogy lecsapott a baj. Semmit nem is mutat erről a film – Milo már beszedte a szérumot és pont. Hogyan, kitől? Az csak engem érdekel, úgy tűnik, a készítőknek nem lényeg.

De ugyanígy bajom volt a szerelmi szállal is. Olyan felesleges beleerőltetni, amikor Michael és Martine felveszik a közös programok mellé a csókolózást is. Semmi előzmény, addig kifejezetten kollegiális, legfeljebb baráti volt a kapcsolat, aztán már egymásra tapadnak?

Van egy tucat szereplő, akik lógnak a semmibe. Stroud ügynök – ismert színész játssza, láthatóan akarnak kezdeni vele valamit, aztán fel se tűnt volna, ha nincs is benne a filmben. De dr. Emil karakterét is megölik, őt szó szerint is.

A történet se nem eredeti, se nem ötletes. El lehet nézni, de agymunka aztán nem kell hozzá és a fentieken túl van még valami, ami miatt szórakoztatónak sem tudom nevezni.

Hogy néz ki ez a film? Ok, nem Disney Marvel produkció. De rá van kapcsolva a Marvel univerzumra, a végén jön Michael Keaton a Pókember-filmből. Olvasni terveket, hogy Morbius felbukkanhat ugyanebben a formában, színésszel igazi DCU univerzumban is. Plusz, Venom is emlegetve van – ok, Venom mellé bekerülni az esetleges 3. részbe nem jelent annyit, mint egy Pókember (esetleg Penge) szerepet megcsípni, de akkor is. Ha ilyen tervek vannak, miért nem tud normálisan kinézni? Amikor Morbius vagy éppen Milo vámpír alakba kerül, az egy paródiafilmben is ronda lenne. Benne van az ’idén látott maszkok, amik nagyon nem sikerültek jól’ listámon, fix helyen. Ok, a mozgás nem egy fokkal jobb lett, de az arcok akkor is kiábrándítók.

Plusz, ez egy vámpírfilm. Ha nem isznak vért, belehalnak. Ha isznak, egy belső démon, egy vadász átveszi az uralmat és ölni, enni akar. Ez annyira véres, látványos film lehetett volna. De nem. Egy ponton túl már azt figyeltem, egyáltalán van-e vér. Van jelenet, ahol 6-7 embert széttépnek, sterilen. Egy csepp vér sincs. A karmokon sem, amivel az emberi testeket szaggatták. Egyszer, Morbius szája sarkában látszódik valami elmosódott maszat, de az se néz ki vérnek. Ha elharapod a szád szélét, az nagyobb látvány. Vámpírfilm, vér nélkül… Mégis, miért?

El lett rontva a koncepció. Sem olyan látványos, sem olyan izgalmas nem tud lenni, mint egy MCU-film. Akkor miben tud más lenni? Deadpool útján. De nem. Morbius Venom mögé állt be, nem is vagyok elégedett az eredménnyel.

Alapvetően szeretem az olyan filmeket, amelyek bevisznek a kulisszák mögé, és láthatjuk, mennyire csak műsor, amit eladnak nekünk a tévében – vagy bármi másban. Ebben a filmben a tévében.

Adott 4 híresség, akiknek mind jól jön valamiért egy népszerű műsorban szerepelni. Julien kiöregedő tévés, aki már csak a teleshopban tűnik fel. Kevin sztárfocista, de elég egyszerű lélek. Sam humorista, akinek meg kellene töltenie a stadionokat a körútján, és ehhez hírverés kell. Nathalie meg a sorozata után filmezni szeretne, ráadásul a vőlegényét rajtakapta mással. Ők indulnak el egy olyan valóságshowba, ahol elröpítik őket valami egzotikus és különleges helyre.

A malawák földjén kötnek ki, mindentől távol Afrikában. A film meg arra épül, hogy mit mutatnak magukból, és mi a valóság mögötte. Ahogy kedvesek, szélesen mosolyognak – közben meg tele vannak allűrökkel, nyavalyognak, és messze nem azok a kedves, rendes emberek, akiknek eladják magukat. Ráadásul idióták is, ami majd a komédia alapja lesz. Egy félreértés szökéshez vezet, jönnek a sivatagi kalandok, ahogy a törzsben is érték őket a nézőknek humoros meglepetések.

Mindenféle poénhoz nyúlnak, nem is tetszett a túl széles merítés. Azon nem tudok nevetni, hogy a majom, aki kapott kóstolóba valami gyümölcsöt, utána a férfi golyóit nézi olyan gyümölcsnek, és alaposan beleharap. De azzal se tudok mit kezdeni, hogy a törzsnek van egy olyan fejfedője, ami kb. úgy néz ki, mintha valami porcelán vázafélét a fejükre húztak volna.

Némileg érzem benne a szatírát, és azoknak a hangneme nekem nem szokott tetszeni. Itt azért okozott gondot, mert egyszerűen nem volt olyan szereplő, akit meg lehetett volna kedvelni. Mindenki hazudik, megjátssza magát és olyan álságos minden. Még a műsorvezetőről is kiderül, hogy valójában fogalma sincs semmiről, csak eladja magát világlátott kalandornak, akinek az a legnagyobb prioritása, nehogy bárki rájöjjön, hogy parókát kell hordania. A színészek különben láthatóan jól megvannak a szerepeikben, de ettől maga a figura még nem lesz szerethető. Itt mondjuk nem is kedvelhető emberek akarnak lenni. Nem szánalmasak, nem rosszak, csak… hiú, beképzelt, egoista emberek, akiknek a látszat minden. Álszentek. Ha van is egy-egy emberi pillanatuk, utána biztosan lesz valami, ami megint lehúzza őket.

Így az sem meglepő, hogy a műsor is pont ilyen lesz: a végén láthatjuk, mit adtak le, és köze nincs ahhoz, hogy megélték a dolgokat. A vágás és a szerkesztés a pokoli utat valami humanitárius, jó emberekkel teli felismeréssé változtatta.

Külcsínre elment, néha akadt egy-egy olyan elem, amin fennakadt a szemem. Mint a malawák fejfedője, amit már emlegettem feljebb. De kb. hihető, hogy Afrikában bolyonganak és nem modern környezetben mozognak.

Ha már látvány. A színészekre nagyon nem lehet azt mondani, hogy eye candy lenne bármelyikük is. Pl. a focista, az még ok, hogy nem jóképű. Sportoló, nem az arca adja el. De nem néz ki sportolónak sem! Se egy izom, se kiállás, se semmi.

Meg lehetett nézni, helyenként még nevetni is lehet rajta, de nem tetszett igazán. Ahhoz legalább egy szereplő kellett volna, aki nem kétszínű és ellenszenves.

Haladtam tovább a The Wilds részekkel (s02e03-04).

Továbbra is vegyíti a 3 oldalt: a fiúk kezdik a túlélő kiképzést és egymás megismerését, a lányok nem nagyon haladnak semerre, csak érzelegnek – míg a jelenben Leah akcióba lendül és szervezkedik a vezetőség ellen.

A lányok múltbeli része egyre érdektelenebb. Szépen elvannak, és szülinapi bulit rendeznek, meg érzelmileg erősödnek. A szerelmi szál már nyomasztóan sok is – pláne, hogy milyen döntéseket hoznak egyesek miatta.

A fiúknál hozzák azt, amit az első évadban láttunk a lányoknál. Raf után más is megkapja a maga részét, és jönnek a visszaemlékezős részek, amit hiányoltam már korábban. Fel is tudnak dobni nehéz témákat, hiszen most pl. bántalmazó családfőt és elszegényedett fekte családot kaptunk. Nem is csoda, hogy úgy robbant ki az agresszió, ahogy itt a fiúkból. A 4. rész végével azonban nem nagyon tudtam mit kezdeni – az mi? Ahogy kezdetkor beharangozták, hogy szexuális zaklatás jön, valami durvábbat vártam. Ráadásul azt sem értem, mi hozta ki azt a támadást ebben a formában?

A jelenben meg húzzák a határvonalakat, játszmák indulnak – itt érdekesebb, hova jutunk, annyira alapoznak. De ez már az évad fele, szóval, gyorsítani kell a tempón.

Külcsín, helyszín, színészek, semmi új. Talán annyi, hogy a jaguáron lehetett látni, hogy nem éppen olyan sorozat, amire volt pénz bőven. Talán csak egyszer tűnik fel, éjszaka, gyorsan el is kapják a képet. Különben csak halljuk.

A kezdeti lelkesedésem már kopik, de még leköt. De jobb lenne, ha a lányok története is érdekesebb lenne, kevesebb lelki nyavalyával.

A Chicago Med (s07e20) érezhetően készül a zárásra, és elkezdett olyan konfliktusokat behozni, amelyeket lehet vinni tovább – a hosszan húzott szálak némelyikét pedig zárják.

Dean ármánykodása, hogy vezető maradhasson – kifejezetten szánalmas volt, díjaztam, hogy végre zárják. Azzal még küzdök is, hogy ez a férfi pozitív vagy negatív szereplő. Most próbálják vinni a jobb oldal felé, de korábban nem egy megosztó döntése volt, vagy előítélete és az sem volt túl szimpatikus, amit a barátjával tett.

Maggie és a lánya kapcsolata az évad során egyre stabilabb lett, és most jön az a pont, amivel drámázhatnak majd a jövő évadban. A lányban felmerült, hogy szeretné azt is tudni, ki az apja. Pont olyasmi, amit lehet nyújtani. Meg nagyon szappanfaktor is.

Crockett és Pamela kapcsolatát is elvitték egy nyugvópontra, hogy a végére adjanak nekik egy drámát. Remeg a nő keze – keveredhetnek az érzelmek, mert a nő barátjaként Crockett nem feltétlenül úgy dönthet, mint orvosként.

De alapvetően ez van a legtöbb kapcsolattal: eljutottak egy nyugvópontra, és most keresnek valamit, amivel fel lehet dobni. Ezek némelyike érdekes is lehet, más kevésbé, de sok benne a szappan. Az a szerencse, hogy pár kivételtől eltekintve szimpatikus és jó emberek sorsát követi, 7 évad után már érdekel, mi lesz velük. (Egy orvos meg nem úgy öregszik ki a szakmából, mint egy tűzoltó, ami nagyon tud zavarni a Fire-ben.)

Amit sajnálok: kiemelt szál lett Dylan románca a beépített rendőrrel. Értem, hogy akarnak ezzel izgalmat hozni a sorozatba, de egyre inkább azt érzem, engem nem tud érdekelni, hogy a férfi mikor gondolkodik orvosként, mikor rendőrként. Ha van új szereplő, akiket nem bírok, az ő és a barátnője. Van esély, hogy a maffia kilövi őket? Reménykedem. Biztosan valami ilyesmi lesz a vége, meghal-e XY a maffia miatt.

Még két rész van vissza, de a PD-re kellene rászánnom magam, azzal vagyok nagyon lemaradva…

Egy újabb sorozat, amit el is olvashattunk – eredetileg regény –, de filmen is láthattuk már a figurát. Nem is rossz filmen, sztárszereposztással. The Lincoln Lawyer – mit tud a fentiek után a sorozat?

A történet az említettek ismerőinek ismerős lesz. Mickey Haller elszánt és jó védőügyvéd, aki nagy ügyet kap. A milliomos technikai zseni, Trevor Elliot állítólag megölte a hűtlen feleségét a szeretőjével együtt. Mickey egyedi alakja a jogi világnak – pl. nincs irodája, azért is Lincoln Lawyer, mert az autójából intézi az ügyeket.

Az ad egy pluszt színt, hogy itt Mickey egy gyógyult függő, aki másfél év után tér vissza egy megörökölt praxisba. Összeszedi az embereit, akadnak újak is – mint a sofőrje. Az elején még több kisebb ügy után is rohan, aztán teljesen középpontba kerül az Elliot-eset. Nyomoznak, készülnek a tárgyalásra és látjuk a bíróságon történteket is. Mindkét irány érdekes: ahogy pillanatok alatt kitalál valamit a bíróságon, alkut köt, gyorsan átlát mindent. Az Elliot-esetben meg stratégiát készít, módszeresen halad és jut el a célhoz.

Elég sűrűn van jogi sorozat hiányom, ez kicsit most segített ezen. Van ugyan magánéleti szál, és kiemelt mellékszereplő Cisco, Haller nyomozója, akinek szintén követjük a ténykedését, de alapvetően a bíróságokon járunk, vagy az ügyön dolgoznak irodában/autóban. Krimi is, de jogi krimi és kifejezetten jól sikerültek a tárgyalótermi jelenetek is.

Ha már emlegettem a magánéleti szálakat: szerencsére nem volt sok. Jelzés értékűen, árnyalja vele a szereplőket, de nem a szerelmi drámára teszi a súlyt. Talán csak azért van kis hiányérzetem, mert a regények miatt tudom, hogy Harry Bosch és Mickey Haller féltestvérek. Amikor ezt tisztázzák, ők igyekeznek családdá alakulni, dolgoznak is együtt és a lányaik össze is barátkoznak. A két sorozat – a Bosch és a Lincoln Lawyer azonban teljesen más világban mozog. Van egy jelenet, amikor Mickey kimondja, hogy négy ember van, akiért bármire képes lenne. A két volt neje, a lánya és nem derül ki, a negyedik ki. Ez mozgatja az agyam. Az emlékeim szerint itt még nem tud a testvéréről, de azért motoszkál a fejemben…

A szereplők működtek, a szereposztás is jól sikerült. Manuel Garcia-Rulfo karakteres Haller lett, és a két volt nej is telitalálat. Talán Lorna (Becki Newton) pörgése, életvidám figurája tetszett jobban, egészen más színeket tudott ő hozni, mint a munkamániás, hivatásában mélyen hívő, komolyabb Maggie (Neve Campbell). A gyenge szál Hayley, Mickey és Maggie lánya, de szerencsére nagyon kevés jelenetben tűnik fel. Simán ő a leggyengébb a stábban – a színésznő is, a karakter is. Előzetesen és látatlanban Christopher Gorham szerződtetése nem tetszett, de jól hozta a figuráját. Nem idézte fel bennem azt a kémes sorozatot, ahol szintén technikai embert játszott – Kettős ügynök, talán…

Látványra is rendben volt a film. Megvannak a fő helyszínek, de sok a váltás és mozgásban vannak a szereplők. Mivel Maggie is dolgozik egy eseten, és azt is követhetjük, egy sokkal ijesztőbb Los Angeles is feltűnik, mint a milliomosok világa, ahol Mickey ténykedett.

Elég izgalmas, volt meglepetés – hangulatos kis sorozat lett. Könnyedebb, mint a Bosch, de azért érezni, hogy egy univerzumba tartoznak. Mivel más csatorna készíti őket, a kettő összekötése csak vágyálom egyelőre, és még második évados berendelés sincs, de talán lesz. Addig meg ránézek, a Perry Mason mikor jön a második évaddal, ha már ügyvédek…

Nagyon hamar beugrott róla egy másik film: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. A Szerelmi taktikák sok mindent hoz onnan, bár szerencsére nem egyezik a kettő története. Az ismerős panelek ellenére élvezhető maradt ez a film is.

Itt van egy divattervező blogger és egy reklámszakember, akik nem hisznek a szerelemben. A nő, Asli egy barátnője rossz élménye után köt fogadást, hogy magába bolondít egy férfit a taktikákkal, amiket a blogon is megoszt. A férfi, Kerem nagyon könnyen hódít, az egyéjszakás kalandok királya. Ő arra köt fogadást, hogy nem csak ez megy neki, rá tud venni egy nőt, hogy beleszeressen és nem csak egy éjjelre. Egy rendezvényen Kerem számára kiválasztják alanynak Aslit, és megindul a játszma.

Az valahol poén, hogy a film minden romantikus klisét eléjük pakol, hogy egymásba szeressenek. A véletlen találkozások sorozata, amit mindkettő a másik mesterkedésének hisz, pedig tényleg ennyire adott nekik minden. Az, ahogy adnák magukat a dolgok, nagyon könnyen átcsúszhatna az egész egy romantikus csöpögésbe, de a taktikákkal mindig manipulálnak, módosítanak a helyzeteken. Sikeresen el is veszik az érzelgős romantikus hangulatot.

Jó a dinamikája, szerettem a humorát. Egyszerre tud tipikus romantikus komédia lenni, de fekete tükre is azoknak. Talán jobban is élveztem, amikor befolyásolni akarják a másikat és játszmáznak, mint amikor már kezdenek rájönni, hogy ez már nem játék és az érzelmek egyre igazabbak. Itt pontosan megvan az a pont, mindkét fél esetében, amikor feladja a taktikákat, és elkezdenek igazán megnyílni. Ezzel együtt is gyorsnak érzem, ahogy váltanak és szerelembe esnek, de romantikus film. Határidőkkel. Nem lehetett elnyújtani.

Bár, nem az a leginkább meredek benne. Amikor minden kiderül és sebeket okoznak egymásnak. Vártam a nagy gesztust, valamit, ami indokolja, hogy meg tudnak bocsátani. De úgy tűnik, itt elég a szerelem, hogy ne számítson semmi más. Mit számít pár rossz nap és érzés, amit a másik okozott, ha együtt is lehetnének és boldogan? Lecsapottnak érzem a végét az előzményekhez képest.

Török film, ez a helyszíneken vehető észre, amúgy simán hozza a romkom világszintet. Az meg, hogy pl. szép vágóképeket látunk ismert turistalátványosságokról, egyáltalán nem zavart. Még szépnek is találtam, én szeretem az ilyen szempontból képeslap filmeket. Akkor pláne, ha élőben is láttam már, de így sem rossz, hogy csak képen és most filmen láttam őket.

Ki kell még emelni, hogy az eye candy faktor mellett a ruhák, amire még odafigyeltek. Asli nem véletlenül divattervező, odafigyeltek, milyen ruhákat adnak a színésznőre. Sokféle ruhát visel, szinte minden jelenetben másik van rajta. Akad egy-egy kifejezetten csinos és látványos, akad furább összeállítás is. Kerem esetében meg a kiegészítőkkel játszott – pl. milyen napszemüveg van rajta az adott jelenetben. (Ennek tekintetében különösen lehangoló az unalmas, ronda reklámkép.)

Egy estére kellemes kikapcsolódás volt – pláne, hogy a török volta miatt előítéletem is volt, hála a soha véget nem érő, és messziről került török szappanoperáknak.

Az Amazon folytatta a The Wilds történetét, vagyis, már nézhető a 2. évad elejétől végéig. Az elsőt szerettem, így kicsit csúszva, de nekiálltam ennek is.

Mit lehet elmondani két rész után?

Ami biztos, hogy nőtt a helyszínek száma, bár elég erős a gyanúm, hogy abból kettő igazából egy. A lányok már a létesítményben vannak, folynak a meghallgatások. Mesélik tovább a történetet, mi történt velük a lakatlan szigeten. A fiúk is itt vannak, ők is mesélik a maguk történetét. Csak ők kevesebbet voltak kint, azért lehet, hogy nekik a kezdet az, ami a lányoknak már féltáv. A két lakatlan sziget, az tűnik azonosnak. Pl. Leah elég megszállottan keres egy csapóajtót, ahol Norah-t látta az első évad végén. A fiúk simán megtalálják az övéket. Ugyanaz? Tehát: zajlanak az események a kihallgatóban és a 2 vagy 1 lakatlan szigeten a visszaemlékezésekből.

Jó dinamikát ad neki, hogy három fázisban zajlanak az események. A lányok, a rutinos szigetlakók és a fiúk, akik még csak barátkoznak a helyzettel. Nagyon másként zajlanak az események, még a korábbi kezdetekhez képest is. Ami jó, nem ugyanazt nézem fiúkkal, így érdekesebb. Leah leleplező hadjárata a jelenben, az talán kevésbé érdekes egyelőre, de majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Ami hiányzott: a korábbi életre visszanézés. A lányok valamiképpen sérültek voltak, és korábban minden részben visszanéztünk a zuhanás előtti életükre. A fiúk kapcsán ki van emelve Raf, az ő múltjába bele lehetett nézni, de a többiek még nagyon üresek. Ami elsőre látszik és eddig csak klisé: van a sikeres sportoló, az emós, a nagyszájú. De sokat mond, hogy még a neveiket sem tudom.

Látványra tudja azt, amit az első évad. Kevés helyszín, de azt kihasználják. A dráma is inkább érzelmi, mint akció a szigeten. Sokat beszélgetnek, külsőből levenni, mikor vannak a jelenhez képest.

Minden fontos szereplő visszajött, plusz itt vannak a fiúk is. Ahogy az első évadnál, itt sem ismert színészek tűnnek fel, de legalább nem jut eszembe róluk, hogy huszonévesen játszanak kamaszokat.

Egyelőre érdekel, hova lyukadnak ki – az már most működik, hogy vannak előre utalások, amelyek húzzák a sztorit, hogy mi is lesz.

Volt egy kis meglepetés, amikor a heti nézős sorozataim néztem a hétvégén. Nekem most esett le, hogy a múlt heti részt évadzárónak is gondolták A séfben. Hát… Nem érződött annak. Ahogy látom, nem lett igazi siker nálunk a széria, most várom is, hogy ugyanarra a sorsra jut-e, mint a Rém rendes család Budapesten.

De, ami még nem évadzárás. A mi kis falunk (s06e17) kapcsán bejönni látszik, amitől féltem. Elment Teca, jött a doktornő és id. Janó nagyon nem mondott le arról, hogy a fiát letérítse a papi pályáról. Az új terve azért nem semmi: beköltözteti albérlőként magukhoz a nőt. Mondjuk, azért meg lennék lepve, ha a püspök unokahúga miatt váltana János atya… De ahogy mondtam, a felekezet a legnagyobb baj. Inkább az lehetne az öreg baja, miért katolikusok – ha evangélikusnak keresztelteti a gyerekét, lehetne unokája is…

Mellette végre pontot tettek a megcsalós félreértések végére. Még rátettek egy lapáttal, és kicsiben megmutatták, milyen könnyen félre tudják érteni egymást. Az a humor, ami nagyon a sorozaté, de ezt legalább olyan szereplők kapták, akiket bírok.

Laci és Saci meg a postás néni történetét inkább hagyjuk. Nekem inkább az volt vicces, ahogy a háttérben nevetgélt rajtuk Viki.

Külcsín, színészek, hangulat – minden a szokott. Tudom, mindig írom, de ez a sorozat fixen hoz egy szintet, ami szerintem nem magas, de azt tudja.

Pepe (s01e08-09) életében jönnek a nők. Mariann férjhez megy, tőle el kell köszönni. Az a rész elég szerencsétlenre is sikerült, legjobb volt gyorsan letudni. Az a szint, amit akár évadzárónak is el tudtam volna képzelni. Jön össze új pár, volt esküvő és megható pillanat, az étterem sínen van – a végén meg belebegtetnek egy új szereplőt, akivel lehet folytatni.

A történet már nem tud lekötni, de hangulata még van. A mediterrán életérzést próbálják csöpögtetni, és most egész jól sikerült is nekik. Az biztos, hogy szép helyszínen vannak és a vágóképek alapból adnak egy pluszt. Nem véletlen, hogy a Duna mellett volt a lagzi és Dóri is a vizet használja csábításra.

Ezzel át is lépek a 9. epizódra, mert feltűnt egy visszatérő elem, ami nem jó a karakternek. Dóri ledobta a ruháit és fürdőzni kezdett a Dunában fehérneműben – most meg az új bikinijét mutogatta Gábornak nem is titkoltan azzal a céllal, hogy elcsábítsa. Miközben eddig azt hangsúlyozták, hogy eltökélt szakács a lány, most inkább az van kiemelve, hogy jó nő. Ezzel leépítettnek érzem az alakját – nagyon nem lesz jó, ha csak Gábor dekoratív csaja lesz.

De, a nagy téma, hogy visszajött Franciska, és kezdenek felszínre jönni a titkok, ki kinek kicsodája igazából. Kissé túlpörgetett dráma ez már, pár rész alatt nagyon rá lehetett unni.

Ami eladta, bár van benne fárasztó elem is, hogy titokban megnyitják a teraszt a helyieknek és hogyan szereznek pénzt, hogy Gábornak se tűnjön fel, mit csinálnak. Elit és átlag megint összecsap, és ahogy ebben a sorozatban mindig is volt, a végére lesz konszenzus és mindenki boldog lesz.

Végül, amit leginkább várok a heti nézősöknél: Balthazar (s04e06). Hoznak humort egy forgatócsoporttal, akiket Balthazar nagyon arra vezet, amerre csak akarja. Teljesen úgy adja elő, mintha a főnöke bulizós, szabályokat megszegő, alkalmatlan nőszemély lenne. Közben meg egy ügyön is dolgoznak – sorozatgyilkos, régi baleset és egy szörnyű tette, ami kísért. Van megint megkapó csavar, nem egy szokványos megoldásnál lyukadnak ki.

Ugyan a lelki trauma még elnyomás alatt van, érezni, hogy haladunk a megoldás felé. Már közel vagyunk ahhoz, hogy Camille titka is kiderüljön – szerintem az a kamaszfiú az elhagyott fia. Ugyanakkor hamarosan megszületik a baba, és a dokinak döntést kell róla hoznia. A halott neje szelleme már bedobta, hogy örökbe adás lesz, de valahogy nem nézem ki a dokiból, hogy eldobja a gyerekét, még ha az is az anyja, aki.

Már egyéb konfliktusokat is varrnak el, ami elég közhelyes tud lenni. Eddy és Fatime románca túl könnyen zökken vissza, ahogy az is nagyon kényelmes, ahogy Balthazar a leleplező botrányos dokumentumfilmet visszatekeri családi történetté, ami nem árt senkinek.

De jól van megírva, megvan a horog, ami összeköti a részeket – és igen, nem tetszik minden benne, de az lenne a fura, ha tetszene.

Rövid leszek, mert akciófilmről túl sokat nem tudok írni. Ez nem igazán az a zsáner, ami megmozgatja a fantáziám.

A cselekmény: adott egy veterán, akit egy bűnöző nevelt fel és a mostohatestvére maga is bűnöző lett. Sikeres bankrabló. Amikor Will feleségének műtétjét nem fizeti a biztosító, Danny lenne, akitől kölcsön kérne. Pénzt nem kap, de munkát igen: legyen a sofőr a következő, még aznap lezajló bankrablásnál. A dolgok azonban elszabadulnak, és Will - Danny egy haldokló rendőrrel egy mentőben kötnek ki, amivel igyekeznek elszökni, míg a túszul ejtett mentős a rendőrt igyekszik életben tartani.

Nem valami agyas sztori, ez gondolom látszik. már kapásból az agyament, hogy Will besétál, aztán szinte azonnal mennek is bankot rabolni? De vannak még benne ilyenek. Ha sikerül az agyat kicsit lekapcsolni, azért nézhető, de ez nagyon nem az a film, amit át kellene gondolni. (A végére ez különösen igaz - onnantól, hogy a kartell megjön, a maradék ész is elszáll.)

Tele van autós üldözéssel, amiben az lenne a pláne, hogy a rendőrök mindenféle spéci autóval a mentőt üldözik, és Will annyira jó sofőr, hogy mindig ő kerekedik felül. De ez az, amit nem tudok eldönteni, milyen volt. Az autós üldözés engem untat - a Halálos iramban filmek ugrottak be, bár ez talán kevésbé fizikát meghazudtoló, mint azok a filmek. Bár, nem olyan sokkal...

Nekem jobban bejöttek az orvosi vészhelyzetek, ha itt is áll, hogy az agyat le kell kapcsolni. Will ezerrel menekül a rendőrök elől, kunsztokat kell csinálnia, közben meg veszik le a vérét nem is egyszer? Néha már vártam, mikor ájul el. Néha úgy is tűnt, hogy rosszul van - filmes csoda, hogy végig talpon tud maradni.

A történet tehát nem izmos, végig az akció adja el. Will és Danny kapcsolata is annyival le van tudva, hogy testvérekként nőttek fel és más emberek lettek, de a kötődés még megvan. Ennyi - egy-egy szereplő elmondásából derül ki, hogy Danny milyen zseniális bűnöző, vagy Will mennyire hősies katona volt. Ezekkel nem lettek mélyebben a szereplők. Hiába kapott elég erős szereposztást a film.

Döntően pozitívak a kritikák, akciófilmnek szerintem is korrekt, bár azért láttam már jobb Michael Bay filmet is. 

Nézzük, mitől is köszöntem el a héten.

Kiderült, hogy a Bull nem csak a 6. évadra, de az egész sorozatra véget ért. Mi több, szerintem nem is csak dupla sorozatzáró rész volt, de tripla. Ugyan a 20. epizód nem része annak az ügynek, amit a dupla zárásban oldanak meg a tárgyaláson, de előkészítette, hogy Bull végleg el fog köszönni. Miért is néztük volna a nagy pillanatokat, és miért is lett volna másért kimondva, hogy Jason Bull életében már a lánya és a felesége a legfonotsabbak?

De, akkor az utolsó rész. Miután az ügyfél az előző végén bevallotta Bullnak, hogy bűnös, mi több, korábban meggyilkolt egy lányt, akit már 10 éve eltűntként keresnek a szülei, dokink meghasonlott. Nem jelenthette fel az ügyfelét, őriznie kellett a titkát, miközben legszívesebben megölte volna. Így trükközni kezdenek, hogy az igazság mégiscsak nyerjen.

Megint egymáson vannak a rétegek, amelyek miatt rég fintorgok: nem szakemberként, magánemberként gondolkozik. Azért nem bírja ezt elviselni, mert maga is lányos apa, és ő tudja, mit érezne, ha Astriddal történne valami hasonló. Végig azon vitatkoznak a részben, hogy miért nem mondhatják simán el az igazat? Ha tudják, hogy az ügyfél bűnös. Chuck képviseli a jogrendszert: ez is része a folyamatnak. A védőügyvéd köteles védeni az ügyfelét, attól függetlenül, ártatlan vagy sem. Nagyon kényelmes is volt eddig a sorozatban, hogy mindig a jó oldalon állhattak. Talán egyszer fordult elő, hogy Bull felmérte, erkölcsileg a negatív oldal bérelné fel, erre átszerződött a másik félhez. 

Bár ez a jogetika adott valami pluszt, a pszichológia megint nulla. A trükközés a tárgyalás érvénytelenítésére nagyon béna, és ahogy szaladgáltak össze-vissza... rossz volt nézni.

Az ügy tehát nem nyűgözött le, bár jobb volt, mint sok másik az évadban. A végén meg természetesen ott van az elköszönés, egyesével mindenkitől, hogy aztán Bull hazasétáljon, most már végérvényesen. Mert milyen megoldást talál? Valamit, ami a karrierjének véget vet.

(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy Bull nem ügyvéd. Emlékeim szerint volt olyan rész, ahol pont azt játszotta ki, hogy rá nem vonatkozik az ügyvéd - ügyfél titoktartás, mert nem jogász.)

Vagyis, sok tekintetben ugyanolyan betegségekkel szenved a rész, mint a korábbiak. Jó is elköszönni, mert bőven 2, talán 3 évaddal hosszabb lett ez a sorozat, mint amíg még tényleg nézős volt.

Az All American és alsorozata még folytatódni fog, így ott inkább újabb konfliktusokat és irányokat vezettek fel, amelyekkel majd lehet tovább haladni. Ezek némelyike rendben volt, mások azért erőltetettek és jutott egy-egy drámai pillanat is a részre.

Spencer és a fiúk megvívták a bajnoki meccset, miközben mindenkinek jutott valami szerelmi szál is. Jordan megtette a nagy vallomást Layla felé, és most futott a lány után. Spencer és Liv meg küszködnek, és az is a nagy nyitott kérdés, hogy ennyi volt-e, vagy még próbálnak küzdeni egymásért.  De volt itt lánykérés, végleges szakítás is többek között.

Jót tett a résznek, hogy tényleg focistak is, nem csak beszélgettek a sportról. Így visszaköszönt, hogy ez miért is sportsorozat. Annyi igazi drámát nem, legfeljebb szappant tud hozni, hogy teljesen lecseréljék vele a sportot.

Továbbra is tartom, hogy a színészeknek eye candy szerepük inkább van, mint valódi színészi. Daniel Ezra, aki 4 évad után is ugyanolyan arccal játszik minden. Kb. ugyanúgy nézett ki, amikor végre összejött Livvel, mint most, hogy a szakítás réme lebeg felettük, de bármilyen más helyzetet is emlíhetnék. Bántóan nincs mimikája, és elvileg ő a főszereplő, de az ő történetszálai és jelenetei a majdnem legrosszabbak. (Igen, Coop, akit leginkább nem bírok, csak azért nem az övé az utolsó hely.)

Az idei szakállnövesztést már szidtam egyszer, most egy más külsőséget emelnék ki. A nyakláncok. Rémesen idegesít, amikor a férfi szereplők nyakában lóg egy vastag lánc. Focisták, futnak és edzenek, minek hozzá olyan ékszer?

Ettől függetelnül guilty pleasure sorozatnak még elmegy, bár messze nem Spencer, akinek a sorsa érdekel. Jordan és Liv, Layla, vagyis a többiek.

A Homecoming is ugyanúgy, elvarr egy-egy szálat, hogy felvezesse az újabb történeteket.

Simone nem került be a legjobb hatba, így már átjelentkezésen gondolkozik más egyetemre. Nem sejtheti, hogy Thea milyen sérüléssel küzd és ennek milyen következményei lesznek. Ez az, ami nagyon műbalhé felé viszi el az eseményeket: amit Thea rendez a rész végére, az annyira béna és rossz volt nézni, hogy komolyan fájlalni fogom, ha ezt kezdik el majd tovább ragozni a 2. évad elején.

A szerelmi szálakat ebben is nyitva hagyják. Ugyan Simone most szingli, de nem véletlen, hogy Thea annyira ki van rá akadva. Szerintem nem is annyira a sport, mint a ki nem mondott féltékenysége miatt a barátja miatt. De majd meglátjuk, a készítők merre viszik tovább a történetük.

A Bringston megmentése projekt lezárul, és azzal kapcsolatban is lesz változás a 2. évadra. Változik az igazgató, és valószínűleg ezzel az egyetem profilja is. Kényelmes húzás lesz ez a megoldás, de lehetett sejteni, hogy 1 rész alatt ennél jobbra nem fog telni.

Sport - tenisz is volt, bár csak említve. A fiúknak viszont megvolt a nagy baseball összecsapás. Nem éppen izgalmas, mert a személyes dráma volt fontos belőle, nem a sport. Damon pipa az új edzőre, aki JR apja. Aki miatt a kis Damon örökbe lett adva. Lesz is jó nagy pofon, amikor Damon meglátja a DNS teszt eredményeit és rá kell jönnie, hogy Raymond edző hogyan tette tönkre a családjukat. Az tényleg meglepő húzás volt, és súlya is lett, amit kihoztak belőle.

Most is feltűnő volt, hogy ebben a sorozatban mennyire divatoznak. Talán az alapsorozatban vannak a helyesebb színészek, de ebben vannak a jobb ruhák. Nem először merengek azon, hogy egyetemistaként hogyan van ilyen ruhatáruk? Pláne, hogy a szegény afroamerikaiak helyzete visszatérő téma. Nem éppen hiteles ilyen körülmények közepette.

Ugyanakkor ez is heti nézős guilty pleasure sorozatnak elmegy - kis dráma, több szappan, némi sport.