Nem olvastam el előre, miről szól a film. Láttam a plakátot és teljesen belevesztem a kutyus szemeibe. Aztán elkezdtem nézni, és egy ponton felmerült bennem, hogy ismerem ezt a történetet, de nem stimmel a kutya neve. Még mese is van arról, hogy Balto hogyan vitte el az oltóanyagot az északi kisvárosba a járvány idején. Lett is nagy állkoppanás, amikor egy második csapat kutyát is előkészítettek, és az egyik vezérkutya neve Balto volt…

Így a film végére egyszerre volt sírhatnékom és tudtam nagyon mérges is lenni. Hogy írja át egy jó sztori a valóságot? Pont így. Egyáltalán nem csak egyetlen kutya és csapat vitte át a viharon az oltóanyagot. A táv felét váltók tették meg, és Seppala a Togo vezette kutyákkal egymaga a fele távot tudta le. Csak éppen a váltó utolsó tagja, Balto társ vezérkutyaként ért be, és a helyszínen levő újságíró már írta is, hogy milyen hősies ez a Balto kutya. Közben meg nyomorult Togo haldoklott közel 500 mérföld rohanás után…

Tudom, én már csak így vagyok vele. A haldokló gyerekek különösebben nem tudtak érdekelni, de azt nagyon nem akartam, hogy a kutyáknak baja essen. Iszonyatos, amit Seppala kutyái végigcsináltak. A vihar, a hideg, az öböl átszelése duplán, és lehetne sorolni. Akkor is a harag forrt bennem, amikor a kisváros lakói sorra látogatták Seppalát és Togót, eljött az egyik kislány is, aki a kutyának köszönhette a gyógyszert és nem halt bele a betegségbe. Erre mit közöl holt ridegen: Togo meg fog halni. Seppala jobban bírta nálam, ő csak felpattant és kiszaladt a házból, én valószínűleg a gyerek képébe vágtam volna, hogy abba lett ilyen beteg, hogy neked gyógyszert hozzon, különben te haldokolnál.

A film egyik trükkje, hogy két idősíkon játszódik. A jelenben látjuk a járványt, a beteg gyerekeket és az évtized viharát, ami miatt repülővel sem tudnak gyógyszert hozni, kutyaszánnal kell nekivágni. A legjobb hajtó Seppala, ha lett volna kutyaszános VB akkoriban, ő lett volna kb. 7-8 éve a veretlen bajnok. Felkérik az útra, és a húzókutyákkal ő el is indul, Togóval vezérkutyaként, noha a felesége nem győzte figyelmeztetni, hogy Togo már 12 éves, öreg kutya, ebbe belepusztul. Látjuk az utat, azt a sok szenvedést és a kutyák hősiességét. Az öböl átszelése mindkétszer brutális.

Ugyanakkor visszamegyünk az időben 12 évet és látunk egy kicsi, beteg kiskutyát, akit Seppala hagyna meghalni, de a felesége nem engedi. A kiskutya igazi rosszcsont lesz, Seppala nagyon meg akar tőle szabadulni, és jön a sok vidám jelenet, miközben Seppala is felismeri, mennyire kivételes ez a kutya, elnevezi Togónak és egy nagyon mély, ember – állat barátság veszi kezdetét.

A dráma és az a családi melegség, állatszeretet kettőssége nagyon eladta a filmet. A kutyás jelenetek különben is a gyengéim, de nagyon tetszett az is, ahogy Seppala és Constance házasságát bemutatták – Dafoe és Nicholson is nagyon szerethető karaktereket kaptak, és annak is játszották el őket. Kutyabolondként mondjuk Dieselt emelem ki itt is, egy csodaszép kutya és olyan kifejezően tud nézni… Igen, Diesel játssza Togót. Kár, hogy a kutyák filmográfiáját nem tudom lekérni…

Látványos is a film, belefagyni az időjárásba a szereplőkkel együtt.

Van tehát akció és dráma, izgalom, miközben családi filmként is működik. Az meg csak hab a tortán, hogy milyen mutatja be, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Spoiler: Togo nem hal bele a fáradtságba, felépül, tenyészkan lesz és 2 évet él még kényelmesebb körülmények között Seppala családjában. Igen, ha belehalt volna, most nem írnék arról, mennyire szerettem ezt a filmet.

Akkor nézzük, mit tudtak nyújtani azok a magyar sorozatok, amelyeket hetiben nézek. Bár, ha rövid akarok lenni, azt is írhatnám, hogy minden hozza azt, amit megszoktam már tőle.

A mi kis falunk az a sorozat, ami az olcsó humort műveli egész korrekten. Shakespeare kapcsán lehet elmondani azt, hogy a darabjainak két szintje van. Egy tartalmas, értékes a művelt nézőknek és egy alsóbb szint, olcsóbb és hétköznapi poénokkal mindenki másnak. Pl. a Vízkeresztben a főszereplők története mellett ott van az udvari bolond, a háznép komédiája. A mi kis falunk olyan, mintha csak abból a második rétegből állna.

A történet most sem volt épületes. Stokinak loptak revolvert - és övék volt a rész poénja, a faragjak pisztolyt beszólás. Mellette meg Károly haldoklott, és élvezte, hogy mindenki eteti és egy utolsó szívességet kér. A színészek adják el, miattuk vicces, mert bizony egy gyengébb gárdával ezen csak bosszankodnék és biztosan nem nézném.

A Pepében is az domborodik ki, amit a legutóbbi résznél is megállapítottam. Megint van egy helyzet, amit Pepe és Gábor együtt tudnak megoldani. Konkrétan, most a gazdag arab sejket kellett megetetni, és Gábor kulináris csodái mellett Pepe krokettje is kapós lett.

Ugyanazt a sémát használják, megint. Mivel még csak pár résznél tartunk, nem is örülök, hogy már most ennyire egysíkúnak érzem a sorozatot. Pedig engem ez a rész érdekel: az étterem ügyei. A közbe beékelt szerelmi szálak csak bosszantanak, és egyiket sem csípem.

Viszont, ez a sorozat is jó castingot kapott. Akit a héten kiemelnék, az Fenyő Iván parasztja. Vagy nem is tudom, mije. A mi kis falunkban Gyuri, akihez tudnám hasonlítani, csak ő még elvarázsoltabb. Fel nem tudom fogni, hogy vették rá, hogy játssza el ezt az alakot. Még mindig töröm a fejem, hogy jól csinálja-e. Ami biztos, hogy a beszédmódja gyilkos.

Ha már szakácsok. A séf meg a többiek. Itt viszont egyre inkább úgy érzem, hogy ez jó kis sorozat lehetne, ha önállóbb tudna lenni. Megint az orosz rész teljes koppintását kaptuk: most volt a szarvasgombás rész az ellenőr leitatásával.

Viccesebb volt, mint Pepe a héten, csak éppen ugyanezt már láttam az Igen, séfben. Tudom, mindig leírom, de ez a legnagyobb bajom ezzel a sorozattal: annyira szeretnék már valami saját ötletet látni benne, ami nem a milánói, ami egyben baki is lett...

Jó nézni, szép az étterem és a kosztümük, és kezdem azt is értékelni benne, hogy ezt nem pakolták tele ismert arcokkal. A heti kedvencem különben a sötét hajú pincérlány lett, de Dobos Evelin is egyre szimpatikusabb benne.

Végül, ami nyeri nálam a hetet, nem meglepő módon, mert egy egész más szintet képvisel, mint a fentiek: A besúgó. Ebben megvan mindaz, amit a fentiekben hiányolni tudok. Két részt néztem belőle, és nézném tovább is.

Megvolt a titkos gyűlés, és főszereplőnk megkezdi a kettős játékot. Valóban segít a csapatnak és kijátssza a titkos rendőrséget. Persze, nekik is leesik, hogy feltűnt egy koponya a szervezkedők mellett és saját maga után kellene nyomoznia, listát lopnia, miközben Száva múltját is megismerjük és bonyolódnak a szerelmi szálak.

Szórakoztató, de van tartalma. Volt benne izgalom, megvolt a hangulata a rajta ütésnek, vagy a KISZ beszervezésének. Mellette meg nagyon megragadott az életfilozófia, ahogy Száva él. A halálos ítéletével, és hogy csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek. Roppant jól aláhúzza, miért él így és nekem nagyon építette az alakját. Nem először használták a Lost által ismertté tett flashback jelenettel és a múlttal karakterépítést, de most is jól működött. A másik pedig az, aminek mára is van áthallása. A kapcsolatok fontosságáról. Hogy az ember miképpen képes az elveiből engedni és felvenni egy szerepet, hogy kiszolgálja a hatalmon levőket és így megkapja, amit el szeretne érni. (A KISZ szónok lány története.) Szintén, valami, amit bírok ebben a sorozatban. Az áthallás a mára.

Elfért benne egy kis humor - és nem is megy olyan mélyre, mint a falusiak feljebb. Ez inteligensebb.

A látványvilága az, amivel tudnék kötözködni, bár azzal is tettem egy felfedezést. A szocializmus külcsíne eleve nem tetszik, így ellenérzést kelt bennem, ahogy megfogták. Az meg csak rátesz egy lapáttal, hogy pl. a visszatérő épületek látványát már észrevettem párszor.

Ezzel együtt is ez az a sorozat a 4 közül, amit vissza is néznék, a többi elég volt egy alkalommal is.

Mivel lehet túlélni a megfázást? Idén nekem a katasztrófa helyzetek elhárítása jött be, vagyis képes voltam végignézni 4 és fél évadnyi 9-1-1-t és egyet a Lone Starból is.

Mit tud a 9-1-1? Bár ebben is vannak magánéleti szálak, ez a sorozat 4,5 évad után sem arról szól, hogy ki kivel kavar vagy mi van a szerelmi életében. Igen, látjuk azt is, ahogy gyereket nevelnek, házasodnak, ami éppen történik velük, de ez egy mentős-tűzoltós dráma. A Chicago Fire kapcsán írtam, hogy nem tudok örülni neki, hogy azt jegyzem meg egy részből, hogy a magánéletben mi történik, mert emlékezetes ügyek nincsenek. Itt viszont hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent nem kell megoldani a csapatnak.

Alapvetően kétféle esethez vannak kihívva. Vannak olyan nagy katasztrófák, amelyek az egész városra vagy még nagyobb egységre kihatnak. A 4. évad elején olyan esőzés volt, hogy leszakadt a Hollywood felirat eleje és a sár vitt mindent, ami az útjában volt. A 3. évad elején cunami volt, a végén meg egy hatalmas vonatkatasztrófa. Ilyenkor csak részei a nagy mentőakciónak, nem ők csinálnak mindent.

A másik esetben a szereplők megoldják és kezelik a helyzeteket. Van itt különféle helyekre szorulás, égések, lőtt és vágok sebek, állatok kimentése, jégkorcsolya baleset, kútba esés és még sorolhatnám hosszasan. Mert itt még van ötlet és tényleg arról szól a sorozat, hogy megoldják a helyzeteket, amikkel az emberek maguk nem boldogulnak.

A sorozat egyik titka, hogy úgy tud dráma lenni, hogy valamit mindig tudnak mellé tenni, ami oldja kicsit a helyzetet. Ezen a sorozaton lehet nevetni, miközben komolyan is vehető, súlyos témákat dolgoz fel. Nagyon eltalálták, hogy megrázzanak, vagy mosolyogtassanak, és az élet része mindkettő, működik. Ami hirtelen eszembe jut, amikor kimondták a kapitányságon a ’csendes’ szót és onnantól kezdve pokolmenet lett a nap. Egyik riasztás a másik után, egyre képtelenebb helyzetekkel. De, akinek kicsit is fekete a humora, talál itt egy-egy csemegét különben is.

A következő hozzávaló: a szerethető, de sok tekintetben pocsék helyzetben levő szereplők. 4 évad kell, hogy körbeérjünk, mindenkit megismerjünk annyira, hogy kötött ki e szakma mellett, kije és mije van otthon. Nagyon-nagyon tudom szeretni, hogy ez nem szappan. Csak egy példa: amikor Bobby és Athena randizni kezdtek, nem volt semmi dráma. Miután a gyerekek áldását is megkapták, hamar meg is házasodtak, és van egy működő, j házasságuk 3 évada. A történeteikben nem az a dráma, hogy kit szeretnek. Bobby elvesztette az egész családját egy tűzben. Hen fekete leszbikus nőként próbál érvényesülni. Chimney apja kb. úgy tesz, mintha a fia nem is létezni. Buck éppen most tudta meg, hogy egy célból született: a bátyjának kellett szervdonor. (Miután a fiú meghalt, a gyereknek el se mondták, hogy volt egy testvére, akire nem emlékszik, mert túl kicsi volt.)
Még egy: látványos is ez a sorozat. A mentések jól néznek ki, és vagy azon hüledezik az ember, amit lát, vagy olyan dráma van mellé pakolva, hogy benn akad a levegő.

A szereposztás is nagyon korrekt. Túl ismert színész (sztár?) nincs bent, de ismerősek és szinte mindenkiről el tudom mondani, miben láttam korábban. Pl. Oliver Stark Into the Badlands; Peter Krause Parenthood; Connie Britton a Friday Night Lights évadokban, Ryan Guzman Step up filmekben szerepelt többek között. Vannak korrekten megfogott alakítások is benne, Angela Bassett rendőrnője is ilyen, de sorolgathatnám a többieket is.
Bár már jobban vagyok, az 5. évadot is végig fogom nézni.

De, akkor, amiről nem fogok ilyen jókat írni és rövidre is zárom. 9-1-1 Lone Star. Az eredeti testvérsorozata, bár egy évad után nem találok más közös vonást, csak hogy tűzoltó – mentőkről szól, csak éppen Texasban.
Az LA-ben Ryan Murphy nagyon visszafogta az LMBTQ szálakat, itt viszont halmozva vannak egyéb társadalmi perifériákkal. A főnök egy fehér, öregedő férfi, de különben mindenki kapott valami mást. Van itt vegyes házasságban élő, van itt homoszexuális, van itt muszlim és transz is.

Ezzel még ki tudnék békülni, ha ebben a sorozatban is jönnének a látványos mentések és esetek. De itt nincsenek, csak a magánéleti drámázás. Az egyik rész konkrétan arra volt kihegyezve, hogy a kemo után feláll-e még Owennek és lefekteti-e a rész elején megismert nőt. Mondjuk úgy, 10 rész alatt több magánéleti szappan és kavarás volt ebben, mint a 9-1-1 4 évadában.

Nem lett olyan látványos sem, de hogy ismételjem magam, itt nem is a mentések a lényeg. Hanem a magánéleti problémák és szerelmek.

Egyedül a színészek terén hasonló a recept – Rob Lowe és Liv Tyler a húzónevek, de valahogy nem működtek nekem. Leginkább az jutott róluk eszembe, hogy nagyon megöregedtek. Az olyan poénok sem működtek, mint amikor Tyler Bruce Willisről mesélt, hogy mennyire férfias. Most komolyan, a mai fiataloknak leesik az Armageddon körüli botrányokra az utalás? Kétlem.

Nem is fogom tovább ragozni. Elkezdtem, egy évadot végigszenvedtem, de semmiben nem ér fel az alapsorozathoz. Ezt nem fogom tovább nézni, a 9-1-1 Los Angelesben az igazi, nem Texasban.

Nem szép tőlem, de amikor beteg vagyok, a Disney rózsaszín szemüveg vagy valami jó kis katasztrófa/horror tud csak jobb kedvre hangolni. A katasztrófaigényem továbbra is a 9-1-1 elégíti ki, amiről lassan írok is, de ma A védőről akarok mesélni.

Már elárultam, hogy Disney, így a család fontosságának üzenete biztosra vehető benne. Rá is építették a film nagyját, kiterjesztve a család fogalmát. Ray, a főszereplő számára van az anyja és az öccse. Mivel az asszony függő, a kezdő egyetemistára marad, hogy valamiképpen az öccse gondját viselje. Család mindenek előtt. Csak éppen, itt van az is, hogy ezen az egyetemen komolyan veszik, hogy a csapat összetart. Mire észbe kapnak, a sporttárak a fiú bébiszitterei, az edző felesége hordja iskolába a fiút és besegítenek pl. a háztartásuk vezetésbe is. A végére Ray meg is fogalmazza, hogy van egy családja, amibe beleszületett. Meg van az egyetemi családja.

Ha a végére át is csúszik az egész a nyálas kategóriába, egy pont volt benne, ahol valamit mélyebben sikerült megfogni. Amikor Ray elkezd segítséget elfogadni – az neki is nagy személyiségfejlődés. Korábban csak magára számíthatott, így is élt. Neki gyengeséget jelentett, ha valamit nem tudott egyedül elintézni. Itt viszont megtanulja, hogy az a gyengeség, ha valaki nem ismeri fel, hogy egyedül nem megy, és nem kér segítséget vagy nem tudja azt elfogadni.

Bár a keret sportfilmes, és Ray foci ösztöndíjjal jutott be az egyetemre, a sport nem igazán fontos a filmben. Látunk pár edzést, meccset már csak elvétve, és a végén, a nagy játszmát meg sem mutatják. Mert nem az a fontos: hanem, hogy családként vonulnak ki és számíthatnak egymásra.

Nem egy kasszasiker várományos és a látványelemeket is minimálisra vették. Még egy ok, amiért nem a meccseket nézzük, hanem ahogy Ray az iskolabusztól fut edzésre vagy órára. Itt az érzelmek a hangsúlyosak és a nagyon sulykolt üzenet. Akad benne egy kevés humor is, de nem lehetne azt mondani, hogy komédia lenne.

A karakterek egyszerűek, jóságosak és közel giccs, ahogy mindenki a fiúk mellé áll és igyekszik segíteni. Film, élőszereplős és igaz történet alapján. Az alap elég komoly is, egy drogfüggő anya nem képes a gyereke gondját viselni. Mégis, olyan Disney mesés minden – még az is, ahogy az anyjukkal alakul a kapcsolat, pedig az elég nagy pofon, amikor az anya simán elvárná, hogy a nagyobb fia nevelje a kisebbet, amíg ő elvonón van. De még az állami elhelyezés is simán pakliban van. Sértődés, valami beszólás, amikor maga az anya veti fel, hogy mennyire nem fair, amit csinál? Ugyan! Ölelés és szeretünk anya.
Nem meglepő, hogy ismerős színész vagy emlékezetes alakítás se akad benne. Ok, az edző – James Badge Dale – legalább ismerős lehet innen-onnan, de sokat elmond a karrierje alakulásáról, hogy itt kötött ki mellékszereplőként.

A fentiek nem derül ki, de szerettem nézni ezt a filmet. Kis dráma, kis sport, kis humor és sok Disney rózsaszín világlátás. Szórakoztató, nézhető – csak sajnos alapból az foglalkoztat jobban, ami nem tetszett. Amikor beteg vagyok, meg pláne.

Rám jellemző módon, mire beindul az allergia szezon és alapból fújni kezdeném az orrom, még egy megfázást is összeszedtem. Így ma rövidre fogom, mert legszívesebben csak feküdnék, meleg teát innék és aludnék.

A Chicago Fire 10. évadának 17. részén leginkább csak morogtam. A szereplők magánéletét nagyon nem úgy tekergetik, ahogy nekem tetszene. Violet viszonya a főnökével vagy Stella hadnagyi kinevezése se nyerte el a tetszésem. Fel se bírom idézni, mi volt a heti mentés, mert az volt a hangsúlyos, hogy a lelepleződő viszony miatt a párnak vissza kellene vennie, de túl nagy a szikra. Csak az volt cuki, ahogy egy örökbefogadási ügy elindult.

Egy ideje már ez a sorozat is inkább szappan, mint tűzoltós életmentés - különben is, ebben az évadban eddig is sorra jöttek az olyan események, amelyeket nem díjaztam. Stella kinevezését már említettem - az elődját sokkal jobban bírtam. Severide meg rendszeresen nyomoz tűzesetekben - azzal kis krimit vittek a sorozatba, és lassan ott tartok, már egy tűzvizsgálós sorozatot is szívesebben néznék, mint ami a Fire kezd lenni.

Több régi színész kiszállt, és az újak nem tetszenek. Az egy, akit még néztem volna, meg pár rész után távozott is. Mivel elkezdtem a 9-1-1-et, amiről majd akkor írok, ha nem fulladok bele a takonyba, visszaemlékezhettem, hogy milyenek az emlékezetes mentések. A látvány egy ilyen sorozatba. Ebből már kiveszett.

A séf meg a többiek: továbbra is az orosz teljes koppintása.

Sajnálatos módon a főszereplő, Milán egyre ellenszenvesebb nekem. Valahogy a magyar színésznek nem sikerült annyira szerethetővé tenni, mint az orosznak. Ugyanolyan stiklijei vannak, de itt jobban zavarnak.

Amiben viszont jobb a magyar verzió: kis digitális hozzátételek ebben is vannak, és igényesebben, mint eleinte az Igen, séfben. Igaz, eltelt pár év és most jobb a technika is, ez is igaz.

Ami még magyar most, és ebben a részben zavart: Nati azt hitte, járnak Milánnal. A srác kiábrándította, a lány kikészült és a rendelésben is Milánt látta megjelenni. Pl. a milánói spagetti rendelésből annyi jutott el az agyáig, hogy Milán. Csak éppen a Monet francia étterem... könyörgöm. A séf ki van akadva, ha más stílusban kell főzni, és csak kivételes esetben, egy-egy fontos vendégnek csinál mást. Esélytelen, hogy milánói legyen az étlapon.

Végül, a Pepe 3. epizódja.

Már itt is látom a sémát, ami 3 rész után már gáz. Akar valamit Gábor, akar valamit Pepe, a polgármester helyettes kavar valamit, és akkor kerülnek ki nyertesen a helyzetből, ha összefognak. Közben meg jön egy olyan jelenet, ami kezdi családiasabban összehozni őket.

Most éppen egy sütögető versenyen kellett egy riválissal szembeszállni, és nyársazni. Cseppet se volt hihetetlen, hogy kb. fél perc alatt megcsinálták összedolgozva azt, ami előtte a teljes játékidő alatt nem jött össze...

Nem hiszem el, hogy ezt le bírom írni, de a rész legérdekesebb része az volt, ahogy Laura kapott egy pofont arról, hogy mennyire nem tekinthet szerelmi lehetőségként Gáborra. Az a záró jelenet... az ült. Észre is vehetné a nő, ki az, akivel számolnia kellene. Bár tény, hogy ránézésre a báty jóval megnyerőbb, mint az öccse.

De ezekkel együtt is ez nyert a héten nálam a séf előtt. Hangulatos, szép a kisváros és jobban eltaláltnak érzem a színészeket benne.

A gyilkos játékok egy újabb verzióját láthatjuk a Netflix eme filmjében. Hát... visszasírom a Felelsz vagy mersz játék horrorfilmes verzióit - nem indult ez rosszul, de hamar az lett.

Nagyon röviden annyi az alap, hogy elkezded a számítógépes játékot, és válaszolsz a kérdésekre. Ha nem, meghalsz. Egy lány elkezdi és futhat az életéért meg mások épségéért. Mert a játék azt élvezi, ha valakit bánthat.

A szadista ötletek adhatnák el, és az elején van is kezdeményezés ebben az irányba. A nyitányban egy apának kell választania, hogy a felesége fülének vagy a fia nyelvének lesz annyi. Majd látjuk az anyát a kezében egy véres késsel meg a srác nyelvével, akinek a szájából dől a vér. De aztán a film visszavesz és Kayla már nem ilyesmiket fog választani a maga történetében.

Halálok azért vannak, de ami véres és rémes lehetett volna, azt nem mutatja a film. Pl. a patkányhajsza, amit csak a számítógépen láttunk béna grafikával. Abban volt valami gonosz, ahogy a patkány Nincs hús jeleket küldött, és tudtuk, hogy Kayla anyja a hús...

Végig megvan a korhatáros jelenetek kerülése, ami egy ilyen típusú horrorban komoly gát. Mert ha nem a horrorért, akkor miért néznénk? Kayla szerencsétlen és nem is bírtam - bár értem, miért ő a hősnő. Tehetséges, de a családi állapota miatt megrekedt. Az anyja a fia halála óta függő és nem önmaga, Kayla igyekszik vigyázni rá sok áldozattal. Szenved csak és rossz nézni, miben élnek. Lehet, hogy bennem nincs empátia, de láthatóan nem ért el ezzel semmit. Én sokkal hamarabb megráztam volna az anyját vagy elcipeltem volna egy kórházba. Ez a csak tűrök és reménykedem, hogy egyszer jobb lesz, nem vezet sehova.

A másik főszereplő a programozó féle haverja, Isaac, aki majd a játékban is segít neki. Ő meg kimerül annyiban, hogy rég próbál bevágódni a lánynál, aki nagyon csak barátnak kezeli. Asa Butterfield sokszor játszik ilyen kocka szerencsétlenségeket, most sincs semmi új az alakításában.

A nyomozás, a játék készítője után meg semmilyen és véletlen lesz a megoldás is. Vagyis, ez is csalódás.

Tehát: a szereplőket nem bírtam, a történet nem lett se véres, se okos - még egy film, amire csak az időm ment el, mert különösebben nem adott semmit.

Ha belegondolok, már az első rész után tudtam, hogy ezt nem nekem találták ki. A DC mozik nem olyan jók, hogy azoknak a paródiája fájna, de akkor is. Itt addig elmennek, hogy az már nem is az agy eldobása, sokkal inkább agyhalál.

A történet úgy indul, hogy Marvelous Man öngyilkos lett. (Az itteni Superman.) Az Őrzők ki akarják nyomozni, mi történt, miközben egyéb vészhelyzeteket is meg kell oldani. Az öreg Knight Hawk (vagyis Batman) lesz a legfőbb nyomozó, aki társai között sejti a hősük gyilkosát.

Minden egyes karakternek megvan a DC párja, és vannak nagyon fájdalmas ötletek. Jokerből az a Mosoly gyilkos különösen fájt, de az amerikai elnök is említhető lenne, Nukem. Nagyon eszembe juttatta az öcsém egyik idióta játékát gyerekkorunkból, a Duke Nukem-et. Itt is egy ex-katona ez a Nukem, aki előbb lő, mint kérdez. De, vissza a DC-hez. Robin, Vörös Sisak, Macskanő, Luis Lane, Flash, Shazam, Aquaman - mindenki megkapja itt a magáét. Aguaman, vagyis King Tsunami ténylegesen félig hal kopoltyúval. Volt az a gagyi horror, a cápaemberről. Valami olyasmi lett itt, Kellan Lutz előadásában.

De, ha már emlegettem a régi játékokat. Nem a Duke Nukem az egyetlen. Visszatérő motívum a Mortal Kombat egy-egy eleme. Pl. a gyilkosságok mind annak a stílusában jelennek meg, Fatality meg Brutality kiírásokkal. Ahogy gyakran a film is átvált egy retró játék szintjére és animált lesz.

Ha valaki szerette ezeket, neki talán tetszik majd, engem kifejezetten idegesített. Különben is igaz a filmre, hogy rémes a vizuális látvány. Direkt ilyen pocsék a CGI, de attól még nem találtam nézhetőbbnek a filmet.

Ha mindez nem lenne elég, még egyéb valós elemeket is betettek és parodizáltak. Csak a legnagyobbat emelem ki: a helyi ISIS terrorszervezet ellen is harcolnak, itt talán Anubisz volt a nevük - az nagyon felemelő volt, ahogy a tipikus arab meg a KKK csuklyás amerikai egymásnak mennek...

A történet nem sokat ér, nem jó nézni sem, és a paródiát sem szeretem. A szereposztás se tetszett - pl. a The Good Doctor Park doktora a helyi Superman. Mondjuk úgy, az volt tőle a kedvenc részem, amikor szétlőtte a fejét. Tudom, de a kórházas sorozatba is irritál.

Egyetlen eleme akad, amit pozitívnak találok. A végére elkanyarodik a Watchman irányába, és az jót tett neki.

Egy újabb film, aminek ötlettelen a magyar címe. Annyira adja magát, hogy az epil-be nyomják bele az app-ot, mint az angol címben... Mindegy, nem ezen múlt a film minősítése.

A film ötvözi a tini romkomokat a korábbi szexre épülő komédiákkal, mint az Amerikai pite. Ezekre többször rá is utal, elég csak abba belegondolni, hogy Avery betáplálja őket a programba, többet meg is néz, és ötletet is kölcsönöz onnan a film egy-egy pontján.

De tud valami mást mondani? Egyrészt, itt egy hősnő készül a szüzessége elvesztésére, és keres magának előtte egy gyakorló partnert, hogy a nagy alkalomra már belejöjjön az együttlétbe. Volt már hasonló, és egy időben több komédia is dolgozott fel szex pajtik egymásra találást, ha azok idősebbeket is céloztak meg. Az sem újdonság, hogy a legjobb barát lesz kiszemelve, aki többet is érez a lány iránt, mint barátság. Ez sem új. Amit viszont tudtam értékelni: nem adtak a filmnek egy nagy romantikus rózsaszín befejezést. Meg is lepődtem, de kellemesen. Annyira adta volna magát, hogy máshogy alakítsák a sztorit, de ellenálltak a kísértésnek és legalább ebben tudtak valami pluszt nyújtani.

Humor és szex. Nem is tudom, mikor láttam egy filmben utoljára ennyi szexutalást, ami nem maga az aktus. A klasszikus rakéta kilövésen át a csobbanásig volt itt minden. A régi kamaszfilmekhez képest merészebb és sokkal nyíltabban beszélnek dolgokról - volt, amin jót is tudtam mosolyogni. Pl. a sportoló srác, aki egy tipikusabb filmben a nagy csajozó lett volna, itt végig ki volt akadva, ha ő kérdezni vagy tenne hasonlókat, már ki is csapták volna. De a Netflix bedobta már a Sex Educationt, ahhoz képest ez nagyon szolid. Mondjuk, jobban tudtam ezt értékelni, nem kell minden filmnek addig elmennie.

A szereplők különben meglepően kedvelhetőek lettek. Avery kicsit olyan, mint egy Sheldon Cooper lányban, bár kevésbé antiszociális, de ugyanolyan megszállott. A tudományos projektté alakított szex, az nagyon kocka. Egy-egy ponton fel is merült bennem, mennyire szociopata a csaj, de az már egy más történet. Larson, a legjobb hever jó ellenpont lett - amennyire a lány az eszével, ő annyira a szívére hallgat.

Színes, sok szereplőt és helyszínt mozgat, és már emlegettem, mit össze nem hoztak szex helyett látványban.

Nem fogja a zsánert visszahozni, de egyszer meg lehetett nézni. Azt mindenképpen a javára írom, hogy nem agyatlan tini romkom.

Ezt se gondoltam volna. Teljesen véletlenül az évad felénél vágtam félbe a sorozat nézését és jobb helyen nem is lehetett volna. A második 5 rész valami egészen más, mint a korábbiak.

Új irány és ráírták az akkori jelenre: a 6. rész a COVID-nak lett szentelve. Durva is, ahogy a semmiből egy hatalmas váltással eltelt 4 hónap és már tombol a járvány, miközben az előző részben még semmi sem volt ezzel kapcsolatban.

Érdekes is volt, amit itt kihoztak belőle, egy más szemszöget. Itt arra mentek rá, hogy a börtönökben mennyire veszélyes a helyzet és mit tud tenni az állam, hogy megmentse az embereket. Volt visszaélés, volt alku, és tetszett annak a cáfolata, ahogy az igazgató nagy mellénnyel előadta, hogy szerinte mennyire kamu az egész.

Majd átívelésre váltottunk, és Wallace megkapta a maga Black Lives Matter esetét. Éppen akkor, amikor az a bizonyos eset történt - bele is tették a sorozatba - egy fekete férfit hátba lőtt egy rendőr, amikor az a kisfiát akarta megnyugtatni. Megvoltak a hasonlóságok és nagyon direkt belemélyedtek a témába. Minden szereplő hozzáállása, a nagy drámai tetőpontok és félelmek megvoltak. A 4 részt úgy lehetett nézni, mint egyetlen filmet.

Egy évadon belül egy ilyen nagy váltás... merész. Valahol értékelem is, hogy ezt így bevállalták, ugyanakkor a sorozatnak nem feltétlenül tett jót. Visszahozták vele Indira Varma karakterét, akinek hirtelen lett jogi végzettsége és csatlakozott a csapathoz? Miközben a színésznő jelenléte pozitív, a cselekményszál ilyen átirata már kevésbé tetszett. Wallace házassági gondjait is túl könnyen megoldották. Azt hiszem, túl sok a kényelmes megoldás egy drámához képest.

Rossz nem volt, le is kötött, de itt még inkább igaz: már semmi köze ahhoz, ami korábban volt ez a sorozat. A végén különben megágyaztak a 3. évadnak is, de a sorozatot elkaszálták. Nem tudom sajnálni.

Merengtem, mennyit írjak azokról a szériákról, amiknek 1-1 részét néztem meg ma. Mivel sok újat nem tudok hozzátenni az eddig látottakhoz, maradok a rövid verziónál.

A mi kis falunk - ellenőr jött a polgármesteri hivatalba és az eget is lehazudták. Zömbikné fel akarta szedni a dokit. Szifonban meg felmerült, hogy Nelli nem-e az ő lánya. Újfent a polgármester része, amin tudtam mosolyogni, a másik kettő olyan erőltetett... Sok helyzetkomikum, olcsó humor. Ebéd mellé elnéztem, de a sorozat iránti rajongás még mindig távol áll tőlem.

A Bullban Izzy kérte a TAC segítségét egykori mentoráltjának. A lovas téma még csak lekötött volna, de megint családi ügyek kerültek elő a jog helyett. Egyetlen pont volt, amikor tényleg azon dolgoztak, hogy a bírót maguk mellé állítsák és bevetettek egy kis taktikát. Különben nyomoztak és magánéleti drámáztak. Miért nézem ezt még?

Az egyetlen, amiről többet lehetne írni a Tokyo Vice 3. epizódja. Ebben elkezdték ágyazni a sorozat krimi alapjait és most került egymás mellé a két főszereplő. Mondjuk, amilyen lassan haladtak eddig, annyira gyorsan veszi maga mellé az újságírót a nyomozó.

Érdekes, más világ ez és hangulatosan mutatja be a szabályokat, kis lépésenként. Most vázolják a hatalmi felállást, és hogy mit tud tenni a rendőrség.

Meglepően sötét a látványvilág. Nem számoltam, de egészen olyan érzésem volt, mintha a történet nagyja éjszaka játszódna. Most még elvagyok vele, de ha tartósan a szürke és az éjjel uralkodik a sorozatban, akkor morcosabb leszek. Valahogy nem esne jól, ha noir irányba akarják elvinni.

Rachel Keller továbbra is ellenszenves - lassan a karaktere is, nem csak a színésznő.

De majd alakul, a nagy közös ügy még mindig nincs leleplezve, tovább alapozza a világot és a szereplőket. Fura, de 3 rész után még mindig kérdéses kissé, mi akar majd ez lenni.