Gyerekrablós, nyomozó, önerőből gyereket mentő.

Edmond Murray nem sokat van az országban. Olajfúrókon dolgozik, járja a világot. A gyakori távollétekre ráment a házassága is, de megmaradt a baráti viszony közte és Joan között. Összeköti őket a kisfiuk, Ethan, akit nagyon szeretnek, de tisztában vannak vele, hogy vannak szociális nehézségei. Mivel Eddie leginkább nincs jelen, Joan neveli a gyereket. A jelenlegi kapcsolata egyre komolyabbra fordul, és összeköltöznek a kisvállalkozó Frankkel. Ethan nehezen viselte a helyzetet, az apját akarta. Amikor pedig a gyereknek nyoma veszik, több elmélet is felmerül. Eddie képtelen nyugton várni, maga is nyomozni kezd. Megvádolja Franket is, a rendőrségnek kell közbelépni, amikor tettlegességig fajul a helyzet. A nyomozást hirtelen és felső parancsra szüntetik be, így már a család csak magára számíthat: maguknak kell megtalálni és hazahozni a gyermeket.
Moziba nem került be a My Son, eleve digitális sugárzásra gyártották. Meg tudom érteni, nincs meg benne az a plusz, ami eladná szélesvásznon. Ha nem olyan lenne a szereposztása, amilyen, simán ráfognám, hogy egy olcsóbb krimi a késő esti műsorsávba.
Bár nem vagyok benne biztos, hogy ezt a filmet krimiként kellene kezelni. Igen, Ethan eltűnik, keresik és Eddie majd a saját szakállára kezd el nyomozni utána. Csak éppen nem is igen van nyomozás. Az első gyanúja egy megjegyzés és egy tervrajz miatt lesz, nem is ellenőriz semmit, csak nekiesik a férfinak, akit megvádolt. A második is annyi, hogy a családi videók nézése közben kiszúr egy autót, lenyomozza és követi. Ennyiben ki is merült a nyomozói tevékenység. Kriminek sovány.
Pedig vannak kezdemények benne, mert az ügyet vezető nyomozó meg is mondja a családnak, hogy felsőbb utasításra kell visszavonulniuk. Ezzel nem kezdtek semmit, és nem is magyarázták meg. A végére kiderül, hogy ki vitte el a gyereket és miért, de nem olyasmi, amit az államnak bármilyen szinten is védeni kellene. Nincs titkos kormányprogram, semmi, hanem egy nagyon ocsmány és megvetendő bűnszervezet. Amit Eddie akciója után el is kezdenek felszámolni, és rengeteg áldozatot találnak. Egyszerűen nem értem, miért nem nyomozhattak. Ha meg egy fejes ezt a szervezetet akarta így védeni, akkor nagyon komoly bűnöket követnek el feljebb is.
Hasonló bajom volt a végével is. Olyan igazságtalannak tűnik, hogy a rendőrség nem tett semmit, ha Eddie nem önállósítja magát, akkor a gyerekét elnyeli az emberkereskedelem. Mégis, Eddie lesz az, akit megvádolnak és bíróság elé kell állnia. Mondjuk, nem mondják el, miért, de lenne rá tippem. Megkínozta a férfit, aki elvitte a gyerekét. Kár, hogy nem derül ki, mit dönt a bíróság az ügyben, az érdekelt volna.
Jobban, mint a vérszegény szabadító akció vagy a már fentebb említett nagyon semmilyen és véletlenen múló nyomozás.
Akkor mi maradt és miért játszik ebben a filmben James McAvoy és Claire Foy? Mert ez a film inkább dráma. A szülők bűntudatát, szétesését nézzük. Ahogy másként próbálják túlélni a történteket, és cselekednek, amikor már csak az marad. Lehetett, mit eljátszani, csak éppen közben altat a film és semmi kiugrás az adrenalinszintünkben.
elég borongósnak kellene lennie az időnek és a hangulatomnak is, hogy ezt a filmet jobban tudjam értékelni. Most nagyon egy lassú, unalmas krimit látok benne.

Az én fiam – 5/3 a színészeit kedvelem, de a filmet untam. A thriller elemek helyett sok szenvedés és lelkiismeret-furdalás.

• Tíz perc múlva három - magyar romantikus
• Péter meseországban - német/osztrák mese
• Maffialányok - olasz/francia dráma
• Batman - amerikai akció

Ha valamit muszáj a héten választani, akkor Batman. A karaktert bírom, de komolyan tartok tőle, mit kezdtek vele ebben a filmben. Majd meglátjuk...

Csapatos, titkos küldetést végrehajtó, jót akaró rossz eszközökkel is.

Chris Smith meglepően gyorsan felépült a sérüléseiből, de ennél is érdekesebb, hogy nem került vissza a börtönbe. Szabadon távozhat annak ellenére, hogy ő lett Flag gyilkosa is. Mielőtt azon kellene gondolkodnia, hogyan tovább, a szabadság árát már kérik is tőle. Egy újabb akcióban kell részt vennie és megmentenie a világot. Kezdetben nagyon keveset mondanak neki, és el nem tudja képzelni, mi az a Pillangó Projekt, amit meg kellene állítani. Egy egykori gonosztevő a főnöke, két büntetésben levő ügynök, meg egy kezdő igyekszik vele a cél felé, és mindenkinek megvannak a maga titkai is. Hamarosan Peacemaker önbíráskodó barátja, Vigilante is beszáll, és egyre elborultabb, mikkel kell szembenézniük. Úrlények, robbantások, testlopás, vagy éppen Chris rasszista apja, akit csak Fehér Sárkányként ismernek. A győzelemhez minden kéz és szárny is kellene fog, hiszen Chris háziállata is beszáll a végső összecsapásba.

Ha a Suicide Squad után felmerül, hogy melyik szereplő lenne életképes saját sorozatban is, eszembe nem jutott volna pont Peacemaker alakja. Már csak azért sem, mert nagyon úgy nézett ki, hogy miközben végzett Flaggel, ő maga is bevégezte. De nem, James Gunn rá húzta fel az HBO-nak készült DC sorozatát.

Sokkal többet és jobbat sikerült belőle kihozni, mint ami a két Öngyilkos Osztag filmben sikerült. El sem hiszem, de ebben volt meg az őrületnek, szórakoztatásnak és némi közhelynek olyan kombinációja, hogy szívesen leültem nézni az antihősök szerencsétlenkedéseit és meg is szerettem őket menet közben.

Homelander – bocs, az egy másik sorozat, bár most megláttam a két karakterben a közös vonásokat -, vagyis Peacemaker kellően ferde világnézettel rendelkezik, ebből már kaptunk ízelítőt a filmen is. A sorozat nekiáll megmutatni, hogy ez honnan jött és mitől olyan felemás a figura. Egyrészt, jófiúnak tartja magát, hősnek és végső soron az a célja, hogy jobb hely legyen a Föld, legyen vége az erőszaknak. Csak éppen ezt rosszfiúként próbálja megvalósítani és igencsak sötét dolgokra is képes. Itt meg van támogatva mindez családi háttérrel – Robert Patrick nagyon eltalált figura lett Fehér Sárkányként. De a csapattal új környezetbe kerül, és tényleg csapattá, mondhatni családdá kovácsolódnak. A hősies vonások erősödnek fel és meg lehet szeretni annak ellenére, hogy miket tett korábban.

De ez sokakra igaz a történetben. Ott van pl. Vigilante, aki az egyik kedvenc figurám lett. Egy pszichopata a lelkem, aki szórakozásból rombol és lövöldöz, de jó barát is tud lenni mellette, és jó beszólásokat írtak neki.

Az egész sorozatra jellemző, hogy egy káosz és rettenet, amit végigcsinálnak, de stílussal és humorral. Ki is lehetne rajta akadni, de annyira vicces, hogy nem frászt kaptam, hanem jókat vigyorogtam. Ok, azért néhány undorító poén sok volt a gyomromnak. Az még ok, hogy néz ki a pillangók tehene. De ahogy elintézik… Azért az nálam inkább gusztustalan, mint vicces.

Volt pénz benne, és az látszik is. Jók az akciók, színes és mutatós a film. A CGI is egészen korrekt – a Pillangók, vagy éppen Eagly egészen igazinak néznek ki. Ha már Eagly, szintén telitalálat és bőven volt humor benne. Egy megjegyzés csak: angolul néztem, így teljesen rendben volt a neve. Azért kíváncsi voltam, megnéztem feliraton, mit tudtak ezzel a szójátékkal kezdeni. Saska, komolyan? Kétlem, hogy így becéznénk a sast. Akkor már inkább sasocska, kevésbé bántaná a fülem.

A szereposztáson is látszik, hogy nem kellett az aprót számolni. John Cena visszatért a szerepre, és mellékszereplőként is lőttek el nagyobb neveket, az Igazság Ligájából és eredeti színészekkel jött kettő, vagy éppen Waller. A Cena köré tett színészek jó része meg már sorozatban bizonyított és ismerős lesz: mint Freddie Stroma vagy Danielle Brooks.

Összességében a hónap meglepetése nekem a sorozat, a 2. évadra is jövök majd vissza.

Peacemaker – 5/4,5 nagyon agyament, kellően látványos és szórakoztató sorozat, rávert az alapfilmre is.

Kalandos, csapatos, mágikus, küldetést teljesítő.

Tal’Dorei királyságban komoly gond van. Valami szörny elkezdte gyilkolni az embereket és lerombolni a falvakat. Próbálnak zsoldosokat és nagy harcosokat küldeni ellene, de eddig mindenkit legyőzött. A Tanács így úgy dönt, meghirdetik az állást, jelentkezhet szörnyvadásznak, aki szeretne. A Vox Machina egy zsoldoscsapat, de nem éppen a sikeres fajta. Bárdjuk, egy törp legfőbb elfoglaltsága, hogy minél több nőt ágyba vigyen. A druidájuk bizonytalan az erejében. Féltündér harcosaik, akik mellesleg ikrek, folyton vetélkednek és a maguk dolgával törődnek. Mesterlövészük tele titkokkal, a barbár harcos nem bírja alkohol nélkül és a szent emberüknek is akadnak gondjai. Most sürgősen pénz kell, és jelentkeznek. Mivel a királynak szimpatikus a csapat medvéje, megkapják az állást. Ahogy szembenéznek a veszedelemmel, menekülőre is fognák, de az áldozatokat látva felszívják magukat. A Vox Machina igazán összeáll, egyedi módon harcossá és igazi csapattá érnek, akik a Percy (lövész) életét korábban tönkretevő és a királyságot veszélyeztető lények ellen is megindulnak.

Egy újabb mese, ami nem gyerekeknek lett kitalálva. Elvileg könnyen beazonosítható az a csoport is, akiknek szánták. Dungeons & Dragons történet az alapja, és ugyanabban a világban is játszódik, mint az a játék.

De hogy mennyit ad az előismeret? Nem tudnám megmondani. Dungeons & Dragons filmet már láttam, de különben nem tudok róla semmit. Nem volt most hiányérzetem sem, mert olyan univerzális lényeket mozgat, amelyeket bármely más fantasy történetből lehet ismerni. Elfek és félig elfek, törpék, sárkányok, vámpírok… Ha meg a világ a játék alapú, akkor nem vitték túlzásba. Vannak királyságok, városállamok és komolyabban nincs még velük foglalkozva. Szóval, nem érzem úgy, hogy kellett volna korábbról tudnom bármit is.

A történet felépítése elsőre furcsa volt. A 12 részből az első kettő egy külön kaland, el is könyveltem, hogy pár részenként majd leszámolnak egy-egy szörnnyel. Ehhez képest a harmadik résztől jön az átívelés, és végig Percy múltját ragozzák és annak szörnyei ellen küzdenek majd.

Nem volt rossz történet, elnéztem. De nincs olyan hangulata, mint amit hasonló alapokkal a Castlevania tudott hozni. Ez vidámabb, könnyedebb, annak ellenére, hogy ebben is sokat gyilkolnak és a vér is bőven patakzik. Talán azért is, mert ez a csapat nem veszi olyan komolyan magát es elég… rikító egyénekből áll. Sem ők, sem a sztori nem engedi, hogy a fájdalmakba merüljünk, mindig csak megyünk tovább. Megnézünk egy tömegmészárlást, jön egy vidám dalocska és a műsornak mennie kell tovább.

Különben a figurák nem rosszak, még lehetőség is van bennük bőven. Percy történetét most megismertük, de az ikrek, Keyleth múltja is olyannak tűnik, amire egy évadot lehetne alapozni. Mindenkinek adtak egy fegyvernemet, egy egyedi stílust és őrült bandává állnak össze, ami eladja a sztorit.

Ha már emlegettem a zenét. Az is kétarcú. A hangszeres alap helyenként még a LotR egy-egy dallamát is eszembe juttatta, amire rápakolták Scanlan pajzán nótácskáit gyakran rockos alapokkal. Ránts rá a gyöngysoromra, meg hasonlók…

Különben arra a gyöngysorra írtak egyéb poént is, amikor az ártatlanabb Keyleth-nek is leesik, hogy nem nyakra való gyöngysorról van szó. Ez jellemző a film humora: szexista, pajzán, de nem annyira, hogy korhatáros legyen.

A második évad be van rendelve, a végén nyomot is hagytak, merre indulunk tovább. Úgyhogy, némi sárkányvadászattal majd folyt.köv.

The Legend of Vox Machina – 5/4 nem túl okos, de kalandos, pörgős és humoros, egyszer jól elszórakoztam rajta.

Kamaszos, titkokat leleplező, sorozatgyilkosos.

Jackson középiskolai sportsztár, aki éppen meccsre készül. Ám valaki, a saját arcát maszkként maga elé fogva számon kéri rajta a titkát. Hogy egyike volt azoknak, akik összeverték a csapattársukat, Calebet, annak homoszexualitása miatt. Be is vallja, de így sincs kegyelem: a maszkos végez vele. Az iskolában szinte azonnal ki is közösítik Calebet, aki csak egy különc csapat mellett talál helyett. Van köztük nagy gamer, nagyszájú megmondóember, a város leggazdagabb emberének a fia és Makani, az új lány Hawaii-ról. Majd újabb gyilkosság történik: a titokban rasszista videót forgató osztályelnök végzi felakasztva és leleplezve. Már nyilvánvaló, azokat veszi célba a gyilkos, akik valamit rejtegetnek a világ elől. Makani érzi, belőle is könnyen lehet célpont: nem csak viszonyt folytat titokban az iskola különcével, Ollie-val, de nem véletlenül kellett eljönnie a családjától sem.

Fel tud dobni egy filmet, amikor kijavítanak benne valamit, amit az eredeti regényben nem szerettem. Itt rögtön két olyan pontot is eltaláltak, amit Perkins regényében sérelmeztem.

Az egyik, hogy itt valóban van értelme annak, hogy otthon Makani meg lett hurcolva, és valóban súlyosabb a tett, lehet érte bűntudata. Az eredetiben a barátnője majdnem megfullad, de nem lesz semmi baja. Makani elől menekült a vízbe, de a lány nem bántotta. Itt viszont belökte a tűzbe a lányt és komoly égési sérüléseket okozott neki. Kevesebbet foglalkoznak a témával, de itt legalább értem, miért kellett eljönnie. Az tényleg ügy volt. A vizes esetnél csak bűnbak volt, és el lett túlozva.

A másik, a gyilkos indítéka. Perkins verziójában az egyik fiú simán el akart szabadulni a kisvárosból, de magától nem tudott elmenni, hát ölni kezdte azokat, akiknek volt esélye kijutni innen: sportösztöndíjjal, máshol élő családdal, stb. A saját terve, a lebukás után a máshol fekvő börtön. Éppen annyira szánalmas és irritáló, ahogy hangzik. Itt viszont más a tettes, más indokkal. Ebben is van zavaros elem, de nem annyira képtelen és agyatlan, mint a fentebb leírt eredeti. (Itt a gazdag fiú kattan be, aki mondhatni, jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Kicsit a Sikoly jutott róla eszembe.)

Változtattak a hangulaton is. Eredetileg ez inkább tini romantikus és önfelfedező regény, ami Makani és Ollie titkos kapcsolatára és a lány bűntudatára koncentrált. Itt több a horror és thriller elem, és nem Makani – Ollie kapnak mindent súlyt. Mivel most az a divat, kapásból kaptunk egy homoszexuális és egy nemváltó/bináris (?) szereplőt. Van pár, akik tetszenek egymásnak, és most merik felfedni a vonzalmuk. Ott vannak Zach poénjai és lázadásai. Sokkal mozgalmasabb, színesebb és kevésbé csajos – depresszív. Talán a súlya is kisebb így, de az eredeti sem éppen egy személyiségfejlődéses dráma.

Nem túl véres, nem félelmetes, tini filmesen ötletes. A maszkok tetszettek, és abban is volt ötlet, hogy ki miképpen végezte. Pl. a titkos rasszista pont úgy lett felakasztva, mint a KKK szokta a feketéket. Nem rágtam le a körmöm izgalmamban, nem is látványfilm, de amit a zsánerben vártam, azt hozta.

Azt is díjaztam, hogy ismeretlen színészekkel pakolták tele. Ugyan egyeseknek sorozatos szerepe volt már, pl. Sydney Park The walking dead szereplő volt, de egyikük sem egy ismert arc. Így hihetőbb az átlag tini a kisvárosban felállás.

Egyet tudok érteni azzal, hogy egyszer nézhető, néhol zavaros tini thriller/horror, de megvan a maga szórakoztató vonala és javítottak az eredetin, amit díjaztam.

Valaki van a házadban – 5/4 a regényhez képest sokat javítottak rajta. Tipikusan tini horror, de jól hozza a kötelezőket.

Bosszút álló, emberre vadászó.

Harry pár éve elvesztett mindent, ami fontos volt a számára: a felesége és imádott kislányuk elköszönt tőle, elindultak. Éppen csak kiléptek az útra, amikor egy autó áthajtott rajtuk. Megállt, pár férfi kinézett és gyorsan el is hajtottak. Harry elvesztette mindkettejüket és a tettesek sem kerültek elő. Nem bírt otthon maradni, egy templomba állt be gondnoknak, és csak teltek a napjai. Míg tippet nem kapott, hol vannak az elkövetők. Fizet és valóban rábukkan az egyikükre. Levadássza, majd halad tovább a banda többi tagja felé. Bűnözők, rablók és drogcsempészek, akik azóta is együtt vannak. Harry lecsap, ám nem mindenkit sikerül elkapnia. A banda megmaradt tagjai most rá vadásznak és a családi birtokon összecsapnak egymással.

Bosszúfilm, amiben egymásra vadásznak, gyilkolnak és elég erőszakos is. Akkor mégis, hogy sikerült rajta kétszer is elaludnom? Maradjunk annyiban, hogy nem éppen tornázta fel az adrenalin szintem és tartotta meg a figyelmem.

A történet egyenes vonalvezetésű és tényleg nagyon egyszerű. Lényegre törő: megvan a család gyilkosa, agyon lehet őket lőni. A nyomozás is kimerül annyiban, hogy a magánnyomozó adja a tippet, bejön és már mindenki meg is van, mivel egy bandáról beszélünk.

Annyi izgalmat próbáltak beletenni, hogy egy ponton fordulnak a szerepek. Már Harry menekül és állít csapdát, míg a banda tagjai utána erednek. Megjegyzem, nagyon ostoba módon, de nem is voltak éppen mesteri bűnözők, csak szerencsétlen és lecsúszott csempészek. Komolyan csodálom is, hogy a gázolás után a rendőrség nem kapta el őket.

Az akciójelenetek fájnak, annyira szerencsétlen itt mindenki. Harry, de a banda is. Már az első összecsapásban Harry megsérül, aztán húzza a kezét végig és olyan, mint aki nagyrészt lebénult. Nem is értem, hogy tud végezni a többiekkel. Tényleg megvan az a hatás, hogy valaki, aki addig fegyvert se fogott a kezébe, most elszántan, de szerencsétlenkedik vele. Rossz volt nézni, amikor egymásra támadtak, mindegy éppen ki volt a vadász vagy a vad.

Ehhez hozzájön, hogy verbálisan is nagyon ingerszegény a film. Nem tudom, kellene-e a kezeim és a lábaim minden ujja, hogy megszámoljam az elhangzó mondatokat. Jó, azért annyi talán van benne, de simán vannak olyan negyed órák, amikor senki nem mond semmit, csak némán csinál valamit. Nem is csodálom, hogy elaludtam rajta.

A látvány is semmilyen. Szürke táj, szürke emberek és merő unalom.

Egy ismerős színész is fel tud dobni nekem egy filmet, itt az sem volt. Mi több, nem tudom eldönteni, hogy színészi teljesítményt láttam, vagy tényleg ennyire lúzer itt mindenki. Ahogy a bandatagok kinéznek, akár azt is el tudom képzelni.

Még a vége se tetszett. Mintha a készítők nem akarták volna eldönteni, mi legyen. Dupla vége van, és mindenki eldöntheti, melyik az ő befejezése. A sírnál vagy a tengerparton.

Nem fogom tovább ragozni, úgy untam, ahogy volt. Engem kínozni lehetne e film újbóli megtekintésével.

Vengeance is mine – 5/1 alig beszélnek, szerencsétlenek és vesztesek a szereplők, még az akciójelenetek is szerencsétlenek, mint a szereplők. Katasztrófa.

Versenyre készülő, természetet védeni akaró, szerelmes.

Mary Reynolds már kislányként ráébredt, minek akarja szentelni az életét. Az ír kislány a természethez közel nőtt fel, és küldetése lett, hogy ráébressze az embereket, hogy őrizzék meg a kertjeiket, védjék az eredeti környezetet. Ám éppen kisvárosi háttere, ami miatt nehezen indul el a pályán. Egy gyakornoki állást szerez meg, és álmodik arról, hogy majd saját jogon is ismert lesz. A főnöke azonban ellopja a terveit és ki is rúgja. A kezdeti elkeseredés után Mary saját projektbe kezd: tervez egy kertet a saját ideái alapján és nevez vele a Chelsea-i virágkiállításra, ami a legnagyobb ilyen megmérettetés. A több száz pályázó közül Mary lesz a hat fő egyike, akik megépíthetik a kertjüket a kiállításra. Ehhez azonban szponzort is kell találnia, és rá kell vennie a botanikus Christy Collardot, hogy az afrikai projektjét félretéve segítsen neki a kelta kert életre keltésében.

Az alapja igaz történet és Mary Reynolds valóban a legfiatalabb kertépítő, aki elhozta a versenyről az aranyérmet. Ahogy Christy Collard is létező személy, és valóban Afrika újra zöldbe borítása a célja. Hogy eladhatóbb legyen a sztori, még egy szerelmi szálat is írtak nekik, de ennyi még bele is fért.

A végeredmény egy súlytalan, de kellemes limonádé. Nagyon egyszerű és lineáris végig a menete. Mary tervez és lassan megvalósítja az álmait. Nincsenek váratlan fordulatok vagy meglepetések. Ahogy Mary és Christy először egymásba botlanak, szó szerint, már ott van, hogy szerelmi szálat is kapnak. Ahogy az is eléggé ki van hangsúlyozva, amikor a lány terveit látva a leendő főnökének az első kérdése: másnak már mutatta ezeket? Csak hősnőnk eléggé naiv, és nem veszi a jeleket. Pedig aztán folyamatosan lopják az ötleteit…

Lehetnének itt nagy konfliktusok és jobban súlyozott üzenet, de végig inkább a kellemes hangulat megtartására törekedtek. Pl. a végén, amikor a gálára nem engedik be a lányt, noha ő nyerte a versenyt. Láthatóan a többiek meg odabent pöffeszkednek. El lehetett volna vinni a társadalmi igazságtalanságok felé, helyette Christy és Mary andalgott egyet a kelta kertben.

Ez igaz a természetvédelmi üzenetére is. Végig benne van, hogy jobban kellene vigyázni a bolygóra, és azért vannak módszerek, amelyekkel javítani lehetne a klímán és az élővilág helyzetén. Csak éppen az élek helyett kapjuk a páros egymásra találását és a lány álmodozását.

Látványra is kis kellemes, de nem túl emlékezetes. Sok a külső helyszín, de több ponton kiéreztem belőle a spórolást. Pl. a kertépítő verseny. 6 induló van, 6 kert készül el. Mary kertje az egyetlen, amit tényleg látunk. Egy másikra egy fél pillantást szentelnek – Mary terve az is, a volt főnöke lopta és építette fel ide. De rendesen oda se mennek be, csak Mary és Christy a bejáratról vet befelé egy pillantást. A másik 4 szóba se kerül, még csak az sem, milyenek lettek. Noha az egyiket Károly herceg építtette, és a film oda is szúr neki egyet. Az egyik jelenetben betéved Mary kertjébe, és le is döbben, hogy milyen szép lett, bár nem emlékszik, hogy kaput tervezett volna. Lazán azt hitte, az az ő tervei alapján készült kert. Akkor vajon mennyire tervezhette őt a saját pályázatát, ha azt sem tudja, hogy néz ki?

Van benne egy tévéfilmes miliő – szinte Hallmark könnyedség és súlytalan romantika. Még az is passzol, hogy nem neveket szerződtettek hozzá. Ok, Tom Hughes később a Victoria miatt már befutott, de itt még inkább csak eye candy szerepe van. A jóképű, remekül hegedülő botanikus mester, aki megmentené a világot. Igaz, még így is emlékezetesebb ő, mint a kevés eszközzel naiva Emma Greenwell.

Egyszer elnéztem, az üzenetét tényleg szerettem is, de filmként nem emlékezetes.

A vadon kertje – 5/3,5 az üzenetét szerettem, Tom Hughes is szimpatikus, de összességében csak egy feledhető limonádé.

Depresszió ellen küzdő, életet kielemző, manipuláló.

Márk érdeklődése mindig is a pszichológia volt. Bár közgazdaságtant tanult, mellette az emberek viselkedését tanulmányozta és ezzel akart később kezdeni valamit. Nem akart irodista lenni. Ehhez képest 7 évvel később egy cégben könyvel, ki sem léphet az irodából. Az apja halála után fel kellett adnia az álmait. A mindennapjait felkavarja, amikor felkeresi apja egykori munkatársa. A férfi Amerikába költözött, a lánya maradt itthon és a család nagyon aggódik érte. Dóri depressziós, a pénz és a terápia nem segít, a család tehetetlen. Márk elvállalja, hogy a lány tudtán kívül megfigyeli, terápiát alkalmaz és boldoggá teszi. Bevonja taxisofőr barátját is, és Csabika oldalán belemerülnek Dóri mindennapjaiba. Megállapítják a bajokat, igyekeznek felülírni őket. Márk egyre jobban hanyagolja a munkáját, bár titkárnője fedezi, amikor élete két fele kezd összeérni, Márk rossz döntései nem maradnak következmények nélkül.

Szkeptikus felem most azonnal sorolná az ellenérveket. Amatőrként így belenyúlni más életébe és észre sem venni az okozott károkat? Mert nem csak a beteg kerülhet bele az érzelemáttétel spiráljába, a terapeutának is figyelnie kell, hogy ne kezdjen el érzelmeket táplálni a páciens felé vagy éppen a saját életét látni a másik helyzetébe.

De igazság szerint tetszett is, hogy Márk beleesik ebbe a hibába, mert így nem egy szokott, rózsaszín limonádé puncs lett a végeredmény és a film vége. Ha az lett volna, akkor az esküvői jelenetnél Márk közbelépése sikeres lett volna, Dóri otthagyja Krisztiánt és elmennek Márkkal a naplementébe. Én meg morognék, hogy egy évek óta tartó fix kapcsolatot az oltárnál tör meg egy srácért, akit kétszer látott, az egyik számít csak randinak és nem is ismeri. Azzal, hogy nem engedtek a romantikus klisének, érettebb filmet nézhettünk.

Még ezzel együtt is romantikus komédia, bár a háttérben valami mélységet is igyekeztek adni neki. Egyrészt, ahogy Márk segíteni akar másokon és értelmes életet élni. Szlogen lehetne, hogy mindenkinek joga van megélni egy értelmes életet és megtalálni a boldogságát. Nem csak kipipálni a kötelezőket, mert annak szenvedés a vége. Másrészt tetszettek a grafikonjai és pszichológiai levezetései, vagy, ahogy Csabikának magyarázva mindenkinek érthető példákkal mondja el a lélektani hátteret.

A humora az a szint, ami még belefér a komfortzónámba. Nem nevettem végig, néhol mosolyogtam rajta. De azt nagyon tudtam díjazni, hogy nem altesti poénok irányába mennek el és igyekeztek igényesebbek lenni.

Szimpatikus stábot szedtek össze. Sándor Pétert még Győrben láttam a Jézus Krisztus Szupersztárban és a Sakkban, úgyhogy eleve nosztalgia már a feltűnése is. Jól állnak neki az olyan segíteni akaró, jófiú szerepek, mint Márk. Meglepett, de az első jeleneteiben számomra ellenszenves Csabika/Virsinszki Zoltán is megkedveltette magát velem. Jól ellenpontozta Márk komolyságát: nem csak kissé a tipikus, humoros legjobb barát figura, de kellett bele egy ilyen alak is. A lányok kevesebb szerepet kaptak, éppen egy fokkal többek, mint biodíszlet.

Külcsínre a romantikus komédiák nem túl széles palettájáról dolgoztak. A célnak megfelelt és pl. az autós poénokon még mosolyogni is tudtam.

Elsőfilmes, független rendezőtől teljesen korrekt, egy estére kellemes kikapcsolódás.

Mentés másképp – 5/4 könnyed, de azért van mögötte kis tartam is. Nem túl vicces, de nem is undorító poénokat dobtak be. A szokásostól eltérő végét is díjaztam.

Elvonókúrán részt vevő, orvossal vetélkedő, életrajzi elemeket felhasználó.

Szabó Győző sikeres színész, és első ránézésre minden rendben van körötte. Keresett színészként, filmezni és színházba is hívják, a zenekara is fellépéseket kap, tévéműsorokba szerepel vendégként vagy társ műsorvezetőként. Mellette van egy szerető felesége és egy kislánya, aki rajong az apjáért. Ám Győző a folyamatos pörgést és pihenést egyre inkább a droggal biztosítja. Maga előtt is tagadja, mekkora a baj, de egy tévéműsorban a leszoktatásról híres Csernus doktor átlát rajta. Amikor Győző elhagyja a kislányát, maga is felismeri, hogy változtatnia kell. Csernus a kórházba akarja fektetni, és miután Győző rosszul lesz a tanács ellenére bevett gyógyszerektől, be is fekszik az elvonóra. Ám hamar szembeszegül az orvossal, provokálja és a többieket is bevonja a játszmába, amíg komoly következményei nem lesznek a viselkedésének.

Megvan annak a hagyománya, ahogy valaki feldolgozza a saját traumáit. Ki mivel foglalkozik: megírja, mint Karinthy. Filmre viszi, mint Fellini. Megfesti, mint Van Gogh. Hosszan lehetne sorolni. Korunk meg olyan, hogy ismert emberek memoár jellegű kötetei nagyon mennek. Így Szabó Győző megírta a leszokásának történetét, amiből film is lett.

Az első, ami miatt felemás érzéseim vannak, a szereposztás. Még az sem lepett volna meg, ha Szabó Győző eljátssza saját magát. (Azért Csernus Imrétől ezt nem vártam volna, de Szabó Győzőről el tudtam volna képzelni.) A rendezővel is többször dolgozott együtt, a saját története. Bár, lehet, éppen azért nem játssza Győző magát. Túl mélyre kellett volna menni és a legrosszabb pillanatokat újra átélni. De, amire ki akarok lyukadni. Szabó Győzőt Molnár Áron játssza. Ha megváltoztatják a neveket, nem lenne semmi bajom. Profin hozza a széteső embert és a magabiztos sztárt, aki szórakozik az emberekkel. Csak éppen megtartották a neveket és képtelen vagyok Molnár Áronba Győzőt látni – nagyon más alkatok testileg, arcra, még a színeik is mások.

Bányai Kelemen Barna sokkal közelebb volt dr. Csernus külleméhez, ott nem volt ilyen gondom. Szintén egy többszínű, érdekes karakter született, és itt is meg volt az akkora hasonlóság, hogy nem zavart, hogy nincs névváltoztatás.

A cselekmény – megvan a maga húzása. Hogy halad a terápia, milyen játszmába kezd Győző. Erőszakosan uralni akarja a helyzetet, és kihasználja, amit meglát az emberekből vagy akár a neve erejét is. Éppen ezért zavaros maradt nekem, hogy a két ellentétes oldala hogyan áll össze. Harcol a dokival, elég komoly pontokon bántja, és amikor nyer, mégsem elégedett és vissza akarja kapni Csernust a módszerével együtt. Most akkor mi van? Ha hisz benne és általa akar jobban lenni, miért lázadt annyira korábban?

Sok mindent rá lehet fogni arra, hogy a drog tönkreteszi az embert. De Győző alakját a szer nélkül is elég megosztóra faragták. A nőkkel való kapcsolata kifejezetten negatív. Nem is értettem teljesen a családi viszonyait: házas és együtt is élnek Judittal? Ha igen, akkor a nő ilyen könnyen veszi, hogy Győző rárepül mindenkire, aki szétteszi neki a lábát? Lilit még magyarázná a drog, de Éva esete más. Az simán hatalmi játszma és rosszindulat.

Látványra egyszerű a film, annak is kell lennie. Egy elvonó a fő helyszín, simán el tudnám képzelni színpadon is. Azért jár a pont, hogy a magyar nyomasztó viszonyok azért visszaköszönnek, de nem lett érvágó a hangulat.

Herendi jellegzetes elemei (szinte klip az eleje) mellett egyszer érdekes közönségdráma volt.

Toxikoma – 5/3,5 bár szívem szerint kérdőjelezném. Drámának nem rossz, de a végszöveg és a látottak között nagy a táv. Molnár Áron is, mint Győző? Érdekes választás.

• Belfast - brit dráma
• Mindörökké - magyar dráma
• Katonadolog - amerikai/olasz komédia (bár a tartalom alapján nekem inkább drámának tűnik)
• Főzőklub - dán dramedy

Komor egy kínálat. Temetésre menő katona, meg hasonlók. Egyik se vonz túlzottan, de ha választani kell, akkor Kenneth Branagh Belfast-ja kapja a szavazatom. Az életrajzi ihletésű történetek vonzanak.