Aranyat rabló, csapatépítő, apa – lánya kapcsot gyógyító.

Schultz nem csak nagyon gazdag, de hatalommal is bíró férfi. Így nem csoda, hogy ellenségének tekinti Richard Pace-t, aki nem csak a feleségét csábította el, de a férfi több börtönéből is megszökött már. Pace ugyanis úri tolvaj: azoktól vesz el, akiknek úgy is több van, mint amire szükségük van. Schultz azonban most bekeményít, és már nem csak a férfi börtönbe csukása a célja. Elintézné, hogy az életét is elvegyék. Pár fiatal szabadítja ki, és ajánl neki egy munkát: Schultz a Közel-Keleten is nyitott egy börtönt, de ez csak álca. Pénzmosás, rossz emberek vannak játékban. Az ő aranyát lopnák el, és segítenék belőle a rászorulókat. Pace magának szeret lopni, így nemet mond. Ám rá kell jönnie, hogy a csapat egy tagjának a sorsa nagyon nem hagyja hidegen: az egyetlen gyermeke, Hope is a társaság tagja. Így mégiscsak belevág velük a rablásba.

Olyan, mint egy lufi. Szépen fel van fújva, piros és mutatós, de ahogy elengeded a zsinórját, elszáll a levegő és ott maradsz az alig valamit érő, üres gumival. Vagy inkább mondjam azt, hogy egyszer nézhető, jól eladott popcorn mozi, amit bőven elég egyszer látni, mert nem lesz kedved újra leülni elé? Az is igaz lenne.

Amit külcsín tekintetében egy ilyen filmbe bele lehet nyomni, itt nem spórolták ki. Nagyon szép helyeken forgattak, és láthatóan szuper cuccokba öltöztették és vették körbe a szereplőket. Nem kell jobb példa az autóiknál – sportkocsi csodák mindenütt, luxus környezetben. Mondanom se kell, a börtön se úgy néz, mint amelyiket a Vince Vaughn vagy a Skarsgard-féle filmben láttunk.

Ez egy feelgood film, amiben az életveszély is olyan, hogy szinte szexinek tűnik. Elvileg nagyon is komoly tétje van a játszmának, többen is az életükkel játszanak, de ez a filmből nem jön le. Ez egy jó buli, egy merész rablás – nem is értem, miért nem vágunk bele ilyesmibe mi is egy kerti piknik helyett vagy közben.

A karakterekben szépen megtaláljuk a szokásos kliséket. A sármos tervező, akinek mindig van egy mentő ötlete. A lelkiismeretes szépség, aki annyira megmentené a világot. A titokzatos múltú erős nő, a robbantási szakértő, aki bármit képes stílusosan a levegőbe röpíteni és még sorolhatnám. Nem sok időt fektettek az alapozásba, de nem is kellett, mindenki megtölti szépen a kliséjét és annyi. Egyedül a Richard – Hope kapcsolatba tettek egy kicsit többet, de éppen csak. Ez nem az érzelmekről vagy a kapcsolatok rendezéséről szólt.

Fura, ha valahol én még nyomorult Schultz nyomorát is meg tudtam érteni? Azt poénnak szánhatták, hogy azért van annyira kiakadva a főszereplőre, mert annak viszonya volt a nejével? Lehet, hogy csak túl mélyek az ellenérzéseim a házasságtörők ellen, de egyszerűen nem értettem, miért veszi mindenki poénra, hogy Schultz ezért olyan pipa. Nyomorult mégiscsak a sértett fél, és nem azért, mert Pace csúnyán nézett rá.

A szerkezete is a szokott. A heist movie kötelező csavarral – hogy igazából kicsit más történik, mint amit addig sejtettek a nézőkkel is. Nem elég nagy ahhoz a csavar, hogy igazán emlékezetes legyen – és azt sem díjaztam túlzottan, hogy nagyon érezni a végén, nagy siker esetén megint küldenék lopni a csapatot. Azt hiszem, ez nem fog megtörténni.

A szereposztásban vegyítették a már nagy neveket, már azért némileg kiöregedett sztárokat – mint maga Brosnan vagy az ellenfelét játszó Tim Roth – az olyan feltörekvő sztárokkal, mint Jamie Chung vagy Hermione Corfield. Azért az eye candy faktor erősebbnek tűnik az ő esetükben, mint a színészi véna.

Ahogy a lufit is, egyszer jó nézni és megfogni, de ha elszállt, akkor nem futok utána – ahhoz túl sok hasonló van még az árusnál.

Tolvajok társasága – 5/3,5 látványos lett és van hangulata, egész korrekt a szereposztás is, de tartam nem sok akad benne.

Aranytartalékot ellopó, túszdrámás, átverős.

A bankban még ünneplik Lisszabon sikeres megmentését, amikor a Professzor olyan helyzettel kényszerül szembenézni, amire még ő sem gondolt: a meghurcolt Sierra nyomozó nem elkullogott, hanem lenyomozta és fegyvert szegez a fejének. A Professzor próbálja megértetni vele, hogy már annyi mindent rákentek, nem kaphatja vissza az életét, jobban jár, ha inkább oldalt vált. Megindul egy macska-egér játék, miközben odabent is szükség lenne a férfi eszére. Egy olyan kommandós egységet küldenek be a rablók ellen, akik eltakarítják a mocskot, nem foglalkozva azzal, mennyi halott marad utánuk. Nem kímélve a túszokat, vagy a múzeumban őrzött történelmi ereklyéket sem, brutális támadást indítanak. Közben a múlt is megelevenedik: hogyan tervezte meg ezt a rablást Berlin és Palermo, hogyan vonták be a Professzort és akkor még többen is voltak. Hiszen Berlin elvett egy zongoraművész tolvajt és a fiát is igyekezett bevonni a családi üzletbe.

Rájöttem, hogy bajban vagyok azzal, melyik évad meddig is tartott. Annyira egy történetként néztem, hogy még a részeket is összevártam és egyben néztem meg az ötödik évadot, nem két részben, ahogy leadta a Netflix.

Ami biztos, hogy már eltolódtak kissé a határok. Már nem az ügyes megtévesztés és a nagy átverések sorozata ez – a trükkök egyszerűbbek, viszont sokkal több és keményebb az akció. Nem véletlen, hogy az 5. évad nagyját az teszi ki, hogy az épületbe betörő kommandósokkal harcolnak – eddig volt egy megszállott biztonsági őr katonai múlttal, most érkezik egy egész egység, akik nem ismernek könyörületet. Ez hozza magával a drámai pillanatokat is, hiszen nem Nairobi lesz az utolsó rabló, aki nem éri meg, hogy elkölthesse a lopott aranyat.

Közben a szappanopera hatást is maximumra tekerték. Arra egyszerűen nincs jobb szó, amit Rio és Stockholm szerencsétlenkednek. Pláne, hogy még négyszög is lesznek egy ideig – ha tetszik, ha nem, a nő fiának más a biológiai apja, és itt van az a férfi is, a nőben feléled pár régi érzelem és Rio féltékeny. Akinek szintén itt van egy olyan személy az életéből, akivel alakulhatott volna másként is a története. Nem voltam feldobva attól, ahogy túl nagy hangsúlyt kapott, hogy ki kit csókolt meg és akkor most ki kivel is akar lenni?

Sokkal érdekesebb volt, amit Alicia Sierra karakteréből ki tudtak hozni. Végre egy méltóbb ellenfél, mert hozzá képest a vezetői sátorban ülőket a Professzor úgy verte át, ahogy csak akarta. Az egy izgalmasabb játék volt, ahogy köztük cserélődtek a szerepek: éppen ki kinek a foglya, vagy milyen kényszerű szövetségeket kénytelenek kötni.

Ami különben végig mozgatta az agyam, és nem értettem, miért olyan fontos, Berlin múltjának több pontja. Először arra gondoltam, ezt a módszert találták ki arra, hogy Pedro Alonso a műsorban maradhasson. Az egyik legemlékezetesebb alakja a sorozatban Berliné, nem véletlen az sem, hogy úgy tűnik, kapni fog saját sorozatot. Ő volt a nagy tolvaj a családban, aki ontotta magából a bűnügyeket, miközben élni is nagyon tudott és szeretett – az, hogy volt egy sötétebb oldala, csak izgalmasabbá tette az alakját. Amikor pl. szembesül a fia és a felesége történetével – ahogy el tudta őket engedni, szerintem az volt az egyik legnagyobb tette. Ott megmutatta, hogy van egy mélyen emberi oldala is. (Különben már az elején túl nyilvánvaló volt, hogy mi sül ki abból a történetből. Amikor azt mondta a fiának, el kell lopnia, ami kell neki – és a fia közben ahogy az apja fiatal feleségére nézett…) De van velük egy visszatérő fordulat, ami viszont nem tetszett. A csavar, de a megoldása sem. Azért arra kíváncsi lennék, mit írhatott a Professzor az unokaöccsének. Végig azt vártam, csak megkérdezi Lisszabon, Sierra vagy a sráctól a párja – de nem. Inkább komponáltak egy hősies elköszönést a szereplőktől.

Nagyon látszott a sorozaton, hogy mennyire kiemelt széria lett. A visszatérő szereplők, a látványosabb és nagyobb akciójelentek – nem kellett garasoskodni, hogy mindenre teljen.

Talán már jobban vásári trükkökre hasonlítottak az átverések, de attól még egy szórakoztató széria volt, amit akár újra is néznék. De most egyelőre várom, valóban indulnak-e majd Berlin rablóhadjáratai.

Money Heist – 5/4,5 még mindig nagyon mozgalmas és látványos is, talán a történet már nem annyira eredeti.

Bosszút álló, rablást megszervező, csapatot alapító.

Charles sok tekintetben bűnözői lángelme. Mindent aprólékosan megtervez, és ha ő irányít egy akció közben, biztosan semmi sem sül el rosszul. Jelenleg a nagybátyjával dolgozik együtt, autókat lopnak. Az idős férfi legszívesebben már visszavonulna, és igyekszik más emberi kapcsolatok felé terelgetni az unokaöccsét. Nem véletlenül emlegeti neki Rocky-t, a korábbi barátnőjét, aki nem csak a szakma egyik legjobb széftörője, de a nő is, aki után más már nem kellett Charles-nak. Egyfajta búcsúajándékként egy lopott laptop kerül elő, és mielőtt Charles megakadályozhatná, az öreg be is kapcsolja a gépet. Azonnal el kell tüntetni – az ilyen gépek jelet adnak a tulajnak, amint működésbe lépnek. Ám elkésik: mire visszatér, idegenek már végeztek a bácsikájával a gépért. Charles erre feltöri a kódot, és rádöbben, egy tehetős üzletasszony minden szennyes titka itt van előtte. Csapatot szervez, hogy megbosszulja az egyetlen embert, aki közel állt hozzá.

A skandinávok elsősorban a krimikben erősek, de azért megvan a sajátos komédiájuk is, és most egy heist movie is az utamba került. Ok, kicsit bosszúfilm is, de annak az eszköze mégiscsak a rablás, így inkább rablós film ez, mint bosszúfilm.

A filmben megfogott hangulat is ennek megfelelően alakul. Benne van, hogy Charles mekkora veszteségből igyekszik kilábalni, hogy mennyire elvetemült az ellenfele – Anna-Lena Wallentin nagyon szép példája a szociopatának, aki a pénz és siker érdekében a saját apját is könnyeden félreállítja – vagy gyógyszerezi kómásra az anyját, hogy ne terjeszthesse róla a véleményét. Vagyis, az a tipikus svéd komorság, ami a krimijeik sajátja, nyomokban ebben a filmben is felbukkan. Nem a jó embereknek áll a zászló. (Meg különben is, a filmben a bűnözők a jófiúk, akik még mindig sokkal tisztességesebbek, mint a társadalmilag megbecsült és elismert Anna-Lena.) Ugyanakkor mellette nagyon játékos és majdnem komédia is. A tervezés a kivitelezés közben is bőven akad olyan pillanat, ami mosolygós. Kisebb, apróbb humor ez, de nagyon jól oldja az egyébként sötétebb pillanatokat. A romantikust azért nem tenném be a sorba – ugyan Rocky is bekerül a csapatba és újra is fogják értékelni a kapcsolatukat a férfival, de semmi romantika vagy szentimentális érzelem. Itt is inkább az a krimis játékosság munkál, mint egyébként a film más részein.

A szereplők a hasonló filmek ismerős alakja. A szórakozott robbantási szakértő, aki képes a saját menekülő autójukat is bombákkal felszerelni. A megnyerő, simulékony szélhámos, aki minden helyzetből kibeszéli magát – nagy életművész és jól is áll neki. A komor tervező, akinek mindig a munkán jár az esze és mondhatni, savanyú. A csapat majd azért lazít rajta, és felcsillan neki is valami több lehetősége a jövőben. Az annyira laza Rocky, amennyire merev Charles. De pont ettől tudnak működni, kiegészítik egymást.

Vagyis, nem találták fel a spanyolviaszt, ismerős alakok ismerős szituációban, de jól összerakva. Szórakoztató, ami kell, korrektül néz ki mellette. Igaz, nem a látványelemekre alapoztak. Egy Money Heist sokkal látványosabb sorozat létére is, de ötlet azért itt is akadt. A kedvencem talán az, hogy hogyan lehet széfet rabolni a metró segítségével.

Akad benne csavar is, ahogy egy heist movie végére kell. Mert a film minket is átvág egy ponton, nem pont az történik, amit elhitetnek velünk, így jobban ül a végén a meglepetés.

Ismerős színész nem akad benne, de elég kevés skandináv színészt ismerek meg. Nem játszhat mindenbe a Skarsgard-család vagy Mads Mikkelsen…

Egy délutánra kellemes kikapcsolódás, láttam a zsánerben sokkal gyengébbeket is.

A tuti terv – 5/4 heist movie volt már jobb is, de korrekten össze van rakva, jellegzetes karakterekkel és a kötelező csavarral a végén.

Űrkalandos, fejvadászos, régi kapcsolatokkal szembenéző.

Spike Spiegel és Jet Black jó barátok, aki együtt fejvadászokként keresik a kenyérre valót. Mindkét férfinak megvan a maga baja: Jet egykor rendőr volt, akit bemártottak és börtönbe küldtek. Elvesztette a becsületét, de ami jobban fájt: a feleségét és a kislányát is. Most azért küzd, hogy legalább a lányával kapcsolatban maradhasson, és egyszer bizonyíthassa a maga igazát. Spike titkolja a múltját, ami szörnyűbb, mint amit be merne vallani. A maffia embere volt, az egyik legjobb bérgyilkos a szakmában. Ám a társával ugyanazt a nőt szerették és elkerülhetetlen lett a leszámolás. Őt most mindenki halottnak hiszi, Julia Vicious felesége lett és készülőben egy hatalomváltás. Egy rossz pillanat, egy kiderülő titok és Spike már az életéért kell küzdjön a titkát őrizve – vagy lehet, hogy ideje a leszámolásnak?

Nagyon régen láttam pár részt az anime sorozatból, ami ennek a Netflix alkotásnak az eredetije. Már az sem kötött le – inkább Bleach néző voltam – és ez sem fogott meg. Mi több, inkább taszított. A végére már nem is tudom, miért néztem.

Nem, ez nem igaz így. Két dolog miatt tartottam ki a végéig: elkezdtem Vicious drukker lenni. Nyírja csak ki a szindikátust, de azt se bántam volna, ha ő végez egy kardpárbajban Spike-kal. Ahogy belegondolok, talán az volt a kedvenc részem az egészben, amikor Vicious jól átvert mindenkit és megrendezte a mészárlást, átkardozta magát a vezetőkig. Egy ponton már nem is tekintettem a sorozat gonoszának: szörnyű apa jutott neki, a felesége simán csalta korábban és most sem okozott neki gondot puccsba kezdeni.

A másik, Ein. Eddig nem értettem a corgi rajongókat, nekem fura volt ez a kutyus a rövid lábaival. De ez a corgi, Ein valami tünemény lett a sorozatban. Tényleg megvan benne az a vidámság és báj, amit a fajta sajátosságának mondanak. Simán ő volt a kedvenc szereplőm, és nagyon sérelmeztem, hogy a végén nem mutatják, ahogy valaki visszamegy érte. Csak nem hagyták az utcán…

De ez a 2, amit tudtam értékelni a sorozatban. Akkor nézzük azt is, ami nem tetszett.

Spike Spiegel, minden téren. Ki nem állhatom az ilyen mártír figurákat, akik olyan nagyon sajnálják magukat és hazudnak mindenkinek. Ellenszenves volt, sok tekintetben ostoba – Julia, most komolyan? Ahhoz képest, hogy egy profi gyilkossal van dolgunk, ez a nő nem is papucsot, papucsállatkát csinált belőle. Túlzottan sokat gyötrődött, máskor meg kész szociopata. Az sem segített, hogy John Cho játszotta. A Sleepy Hollow-ban is rühelltem, a Selfie-ben még annál is jobban.

Elvileg egy fejvadász csapatot követünk nyomon, próbálkoztak is részenkénti eseteket beletenni, de gyorsan felhagytak vele. Eleve nem voltak fontosak, mindig valami magánéleti nyavalya kapta a részek fő szálát. Olyan… idegen, fura volt a legtöbb eset és a lezárásuk is. A pár, akinek mindkét tagja meghal? Ráadásul a nő még terhes is volt. Melyik sorozatban hal meg egy terhes, gazdag lány? Ebben. Még csak addig sem jutott el észlény Spiegel és a társa, hogy annyira közel volt a szülés, legalább a babát megmenthették volna.

Kinézetre igyekeztek visszaadni az anime világát, de valami életidegen furcsaság lett az eredmény. A jakuza ázsiai vonala, Vicious fehér haja még elment, a Bepop oldaláról a western áthallások és a jövőbeli elemek nem. Nem találok jobb szót, egyszerűen irritálóan furcsa, ahogy itt kinéztek a dolgok.

Szedjük össze: nem tetszett a történet, ellenszenves a főhős és nézni is rossz. A kutya meg a rosszfiú, amit részben értékelni tudtam legalább.

Cowboy Bepop – 5/2 semmilyen téren nem kötött le és a rosszaknak drukkoltam. Fura a látvány és a sztori is.

Világvége ellen küzdő, tömegeket manipuláló, őrült világot bemutató.

Kate csillagásznak készül, és a doktori program közben felfigyel egy új üstökösre. Ahogy az adatokat megosztja a vezető tanárával és a diáktársakkal, azonnal megindul a vad számolgatás. Mennyire jön közel a Földhöz, lehet majd látni is? A számok ennél döbbenetesebbek. A Földbe fog csapódni – végezve minden élettel a bolygón. Azonnal rohannak segítségért, és ahogy megerősítik a számaikat, már az Államok elnökének készülnek beszámolni az eseményekről. Az elnökasszonyt azonban sokkal jobban érdeklik a hóközi választások és előrejelzések, mint egy lehetséges katasztrófa. Mire a rossz sajtó miatt hajlandó vele foglalkozni, újabb játékos is színre lép: egy óriáscég feje, aki kinyerné az égitestből a ritka fémeket. Kate nagyon küzd az igazságért, de mintha mindenki, még dr. Mindy is megőrülne körötte. Van esély még menteni a Földet, vagy senki nem hajlandó felnézni és meglátni a valóságot?

Roppantul várom, hogy kihozzák az Oscar-jelölések listáját. A Ne nézz fel! már megkezdte a menetelését a díjkiosztókon, és nem lennék meglepve, ha nem egy kategóriában nevezve lenne ott is. Csak az a tipp-mix, hány fontos kategória lesz a listán. Legjobb film, rendezés, eredeti forgatókönyv – színészek? Majd meglátjuk.

Az biztos, nekem megérte megnézni ezt a filmet. Mi több, még újranézni is képes vagyok, pedig az sem szokásom újabban. Itt azonban ráéreztek valamire – úgy tudnak szórakoztatóak lenni, hogy közben mélyen fel is vagyok háborodva. Mert sajnos nagyon is el tudom képzelni, hogy ez nem is csak szatíra, hanem látlelet. Igen, itt tartunk, ilyen birka és vagyonéhes az emberiség, akik mosolyogva mennek a vágóhídra.

Fogták az ilyen világpusztítással szembenéző filmek jó pár kliséjét, és csavartak rajta. Felismerni őket, de rá lettek szabva a szatíra zsánerére. Amerikának mindig kell egy hős – lesz itt saját mini Armageddon, csak nem Bruce Willis ül a rakétába és annak mi lesz a vége. Vagy: ha csak azt nézem, hogy PR háborút kell indítani azért, hogy az emberek felfogják, jön a világvége… Ahogy jelszó lett írva az emberek megtévesztésére: a Ne nézz fel! jelképe mindannak, ahogy a gazdagok és hatalmasok mindent eladnak és lenyomnak az emberek torkán. Szörnyű és borzalmas, tényleg jobb, hogy jön a meteor és game over?

Tetszett, hogy egy személyen belül is megmutatják, hogy mennyire agyat tudnak mosni a jelszavakkal és ígéretekkel. Dr. Mindy nagyon hozzáértő tudós volt, rendes családapa. Ám elég egy kis hírnév, és simán benyel olyan elméleteket, amire korábban kapásból rávágta, hogy nem ér semmit és szemétre vele. Ő azonban még fel tud eszmélni. Mélyen tragikus,

hogy az emberiség nem.

A film végén is elmerengtem. Azok a gazdagok és kiváltságosok, velük mi lesz? Valahol drukkolok, hogy azok a bájos kis állatkák azt tegyék velük, amit az elnök asszonnyal.

Jól lett megírva, érdekes a történet, simán nézhető sci-finek és mégis akkora kritikája Amerikának, az emberi modern életformának, hogy az tartamot is ad neki.

Korrekten is néz ki a film. Ami látványelem lehet benne, az tökéletesen meg lett valósítva.

A szereposztással sem spóroltak semmit. Oscar-díjas sztárok a főszerepekben, és lehetne feldobni, ki volt a legjobb. Rylance ennyire ellenszenves is tud lenni? Tudott. DiCaprio, Lawrence, Streep… De még a mellékszerepeket is olyan színészek játsszák, mint Timothée Chalamet vagy Cate Blanchett.

Ilyen frappáns pofont filmtől rég kaptam. Ez úgy belerúg egyet az emberbe…

Ne nézz fel! – 5/5 pedig nem szeretem a szatírát, de ezt nagyon találónak éreztem. Plusz: jó a szereposztás, szórakoztató is, korrekten is néz ki.

Csak az utolsó eseménysorok vége jön, a részekben volt bőven más kaland is:

Jövőt menteni próbáló, birodalmi játszmás, jövőbéli.

Hari Seldon vezető matematikus, aki egy olyan összetett modellt hoz létre, mellyel megjósolható a jövő is. Kimondja, hogy a Birodalom bukása elkerülhetetlen, és az emberiség hatalmas káoszba zuhan, hacsak nem tesznek valamit a megmentése érdekében. Egy Alapítvány létrehozását javasolja, benne az emberiség tudását megőrizni. Az elmélet tartalmazza Cleon császár bukását is, aki rég saját klónjaival őrzi a hatalmat egy személyben, három korosztály képviseletével. Cleon nagyon meg akarja buktatni a módszert, és az eszköze egy haldokló bolygó kivételesen tehetséges pályázat nyertese, Gaal. A fiatal lány megérkezve a bolygóra Hari tanítványa helyett a szövetségese lesz és megerősíti az előrejelzést. A Császár elrendeli az Alapítvány létrehozását, de a galaxis másik felében, és tagadja annak hitelét. Miközben az úton, a hajón szerelmek és halál útján járnak, a Birodalom is szembe kell nézzen egy példa nélküli krízissel.

Úgy tűnik, összegyűltek a sorozatok, amelyeket megnéztem előzetes ismeretek begyűjtése nélkül. Ahogy az Arcane játék alapját sem ismerem, Asimov történetei is kimaradtak nekem, amelyeket a Foundation igyekszik feldolgozni. Most próbálom úgy látni, hogy esélyem volt anélkül értékelni és élvezni a sorozatot, hogy tudnám, mi a végjáték.

Megleptem vele magam, de egészen beszippantott ennek a történetnek a világa. Megvan Scalzi Széthulló Birodalom trilógiája? Mivel Asimov előismeretem nincs, nekem inkább ez a Scalzi ugrott be, főleg a császárokkal és ügyeikkel kapcsolatban. Van egy hatalmas birodalom, tengernyi gonddal és egyre több lázadó gondolattal. Középen pedig ott van Cleon három klónja, akik egyszerre akarják a Birodalmat a jelen formában konzerválni és megőrizni a hatalmukat. Izgalmas a klónok közti dinamika, ami még nyelvileg is alá van húzva. Alkony, Nap és Hajnal testvér, akik váltják egymást az uralomban. Egyeznek, mégis mások. Keménykezű, makacs, sok tekintetben rossz ember Cleon, de megvan a maga zsenije is. Már ebben az évadban voltak nagyon kemény helyzetek, és kezelte őket, összességében mondhatni, hogy nyertes tudott lenni. (Jó, azt még nem láttuk, hogy az utolsó jelentben, jó 100 évvel később mi maradt a nagy sokk után.) A más Hajnal új dinamikát vitt ebbe, belsővé tette a játszmát és nagyon sokkoló véget kapott az a szál.

Amennyire a korrupció, a játszmák és mondhatni az emberi oldal sötétsége dominált a császár esetében, annyira ártatlan és pozitív hős lett Gaal. Nagyon jók a szándéka, és az már egy nagyon komoly belső konfliktus eredménye lett, hogy jelentkezett a matematika pályázatra és ott milyen eredményeket ért el. Annyira segíteni akar, olyan ártatlan. Salvor mellett a sorozat legjobb személye, sajnáltam is, hogy a jósága miatt jutott neki annyira göröngyös út. Ha ő is manipulatív és korrupt lenne, sokkal könnyebb útja lett volna.

Salvor – vele egy más színt kapunk. Az Alapítvány őrzése a világ végén, majd egy kis űrkalózos, hajót elfoglalós kaland. Nem tudok rá logikus okot, de egyszerűen ez a szál nem tudott lekötni. Salvor maga fura volt, ahogy része is a közösségnek, más is. Az ő esetében az érdekelne csak, milyen érzés lesz neki rádöbbenni az űrút után, hogy mennyi idő kiesett és ez mit jelent a szeretteire nézve. Hát igen, abban a korban, ahol át lehet aludni 100 évet is, jöhetnek kellemetlen ébredések.

Nehezményeztem a sorozat időkezelését. Lineárisan jobban tetszett volna, ha Salvor és Gaal esetében nem véletlen az idősíkok keverése. Így üt a fordulat és a rádöbbenés az igazságra a végére. De akkor is jobban szerettem, ahogy Cleon alakmásai szépen sorban követték egymást és szőtték a maguk kis ármányait.

Látvány: vegyes élmény. A sci-fi pazar, legyen az űrhajó vagy idegen bolygó külcsíne a világ másik felében. Stílust, karaktert kaptak a különféle helyszínek, embercsoportok. A ruhák, amik azért nem egyszer kicsapták a biztosítékot. Nap Cleon kék uralkodói ruhája? Végig vártam, hogy dobják már ki a szemétbe.

De látszik, hogy pénzt fektettek ebbe a sorozatba. Minden szálon akad ismert színész is, ha azért sztárnak nem is nevezném egyiket sem. Lee Pace a legismertebb talán, és simán hozza A hobbit tündekirályának hűvösségét császárként is.

Már a második évadra be van rendelve a sorozat, aminek felettébb örülök. Érdekel, mi lesz itt még később, de Asimov terjedelmes regényvilágába beleugrani… ahhoz nem érzek elég erőt magamba. Egyszerűbb lesz a 2. évadot megnézni.

Foundation – 5/3,5 nem egyformán kötöttek le a részei. Gaal kalandjait vagy a császárok ügyeit még néztem volna, már a bolygón Salvor és az Alapítvány magja nem kötött le.

Egyetemista, titkos üzelmekre ráébredő, lányos.

Cassie mindent megtett, hogy álmai egyetemén tanulhasson. Özvegy anyja fő célja is az, hogy mindent biztosítson egyetlen gyermekének. A tandíjra azonban ösztöndíj kell, és mivel az iskola szigorításokat vezet be, a lánynak más megoldást kell találnia a tanulmányai fedezésére. Véletlenül jut a fülébe, hogy az egyik lányszövetség biztosítja a tandíjat a rászoruló tagoknak. Cassie is jelentkezik és egy barátságos lány, Lisa tanácsainak hála be is jut. Ott aztán szembesül vele, hogy mekkora különbség van a lányok között. Akik a bizottság tagjai, ruhapénzt is kapnak, sokfelé járnak az országban és külön lakosztályokban laknak. Monica, Cassie kijelölt mentora is ilyen lány. A szövetség vezetője Cassie-nek is felkínálja a belépést, amit naivan el is fogad. Későn jön rá, hogy miért olyan kedves vele és mit akar tőle a szövetség egyik támogatója, Simon. Az anyjával és egy szimpatikus tanulótárssal, Charlie-val összefogva tervet szőnek, hogy leleplezzék a szövetség bűneit és a kampusz gyilkosát is.

Konkrétan azon gondolkodtam, hogy már én vagyok ennyire cinikus, vagy tényleg ennyire átlátszó ez a film. Mégis, min kellett volna meglepődni? Pillanatok alatt át lehet látni, hogy mire megy ki a lányszövetségben a játék, ahogy a kampusz gyilkosának személye is nagyon egyértelmű volt számomra. Itt meg úgy hüledeztek, mintha először látták volna minimum A hatodik érzéket.

Bár azt hiszem, jelen esetben inkább arról van szó, hogy eleve egy klisét írtak meg és nagyon átlátszóan is csavarták az eseményeket. Tiszta az indítéka mindenkinek, és minden jel nagyon látványos. Maga a film is tele van elszólásokkal: amikor Cassie először megy a szövetségbe, vagy az anyja először látja a ruhát, amiben állásinterjúra kellene mennie, ő azonnal mondja, hogy szajhás az egész. Éppen csak a szánkba nincs rágva előre, hogy mi lesz itt a csavar.

Kegyetlen az is, hogy a hősnő milyen naiv. Már 15-16 évesen, amikor Az arany embert vettük középiskolába, azt mondtam, hogy a tankönyvnek nincs igaza, amikor azt írja, hogy Tímea naivitása erény. Talán, egyszer régen az volt, de ma már a naiv emberek áldozatok és az nagyon nem erény. Itt szabályosan gyengeelméjűnek tűnik tőle a hősnő. Hogy lehet ennyire vak arra, ami körötte folyik? Egy ponton vártam is, hogy Lisa képen röhögi, amikor leesik neki, hogy Cassie még mindig nem érti, mibe csöppent.

Igaz, a film szerelmi témája is van ennyire… zavarba ejtően ártatlan? Amikor Charlie szerelmet vall hősnőnknek, még az is megfordult a fejemben, hogy a Star Wars Han Solo – Leila paródia akar-e ez lenne, de különben nem. Itt ennyire kis ártatlan és nagy szemmel a világba bámuló mindenki. Azt már hozzá se teszem, annak milyen hatása van, amikor hosszan hallgathattuk Charlie nagyjelenetét arról, hogy több állása is van a suli mellett, hogy itt tanulhasson, a végén meg beállít egy nagyon is korrekt autóval a randira. Akkor most mennyire is megy rosszul neki? Bár ez lenne, ami legjobban szúrta a szemem…

Egy dolog volt tökéletesen kimaxolva a filmben. Tele van szép emberekkel és ruhákkal. Eleve a szép lányokat szedték össze a szövetségbe, amilyen ruhatár meg jár hozzá… Kb., mint abba a lányszövetséges filmbe, amiben a Playboy villából kerül ki Anna Faris. A színészek többségét inkább tudom elképzelni a kifutón, mint a mozivásznon.

Nagyon tévéfilmes, nagyon egyszerű és egyértelmű. Háttérfilmnek talán elmegy, de leülni elé és csak ezt nézni – nem éri meg.

A lányszövetség sötét titkai – 5/2 az eye candy faktor nagyon megvan, de ennyire átlátszó thrillert nem is tudom, hogy sikerült írni. Kiszámítható az egész. Nagyon.