Titkot feltáró, rejtőző, történelmi.

Beck János a szakmája mestere volt: lakatos, aki az imádott nőt vette feleségül és kislánya született. A háborút követően azonban nem akadt munka, és a férfinak választania kellett. Tisztességesen éhen halnak, vagy a szakmai tudásával a bűn útjára lép. Betört, egy széfet akart kipakolni, de rajtakapták és 20 év börtönre ítélték. Ott egy őrrel barátkozott össze, sokat olvasott, és hithű kommunista lett. Már 10 éve van bent, amikor egykori lecsukója, Honti felkeresi. Megint ki kellene nyitnia a trezort, és megsemmisíteni Honti aktáját, mielőtt az oroszok bemennek. Cserébe 5 évvel csökkenne a büntetése. Beleegyezik az alkuba. Nem is sejti, az utcákon mi zajlik közben Pesten, 1956-ban. Magára hagyják, és Beck kinyitja a trezort. Bemegy, és ott valami váratlanra bukkan. Van ott egy holttest, és egy élő is. Mire észbe kap, már bevan zárva az idegennel és titkokkal, amelyet sokan mások is akarnak. A játszma egyre többről kezd szólni.

Bergendy Péter nem először rendez történelmi filmet, és mutatja meg, milyen sanyarú volt az élet a háború után és a kommunista időszakban. A Post Mortem nagyon nem tetszett nekem, kaptam is érte. A vizsgát viszont szerettem, és a Trezor is olyan film, amit nyugodtan merek ajánlani másnak is megtekintésre.

A költségvetés itt sem lehetett túl nagy, de ezt sikerült az előnyükre fordítani. A film jelentős része, majdnem az egésze egy zárt térben, egyetlen épületben játszódik. A trezor, ami mögött ott az óvóhely és az irattár. Már eleve van abban valami depresszív, ahogy az ember be lesz zárva oda, a föld alá és a lámpafénybe. Kedvező feszültséget adott már neki maga ez a helyszín, és bele tudtam élni magam a körülményekbe.

Igen, azon megint fenn tudnék akadni, hogy az egyetlen nagyobb kinti kép mennyire elcsépelt kezd lenni a magyar filmekben. Egy retró autóban hajtanak át a vidéken – persze egyedül vannak az úton – és nem is kicsit szürkítve vannak a színek, hogy meglegyen a múlt sötét hangulata. Legutóbb a Kalandban láttam ugyanazt, csak akkor nem a vigasztalan táj, hanem a Parlament volt a retró kocsi mögé vágva.

A történet azonban tudott kárpótolni. Tetszett, ahogy ők be vannak oda zárva, és próbálnak egymásban megbízni. Ahogy Beck próbálja eldönteni, hogy kinek higgyen. A rendszernek és a híreknek, a rendőrnek, aki ide hozta, vagy annak a fiatalembernek, akivel össze van zárva és aki egy egészen más történetet mesél el neki. Mindössze élőszóval, történetekből megfesti a kommunista rendszer rémtetteit, és 1956-ot. Nem kellettek flashback jelenetek, csupán a két férfi történetéből ott van egy korszak érzékletes rajza.

Amihez hozzájön a film tényleges cselekménye, egy izgalmas bezárt szoba játszma. Nekik el kellene szökni, a katonák és Honti be akarnak jutni. Az idegek harca is ez, és mindkét fél próbálkozik nyerni. Nem húzzák túl, el van találva, hogy annyi játékidőt adtak az eseményeknek, amit értelmesen meg tudtak tölteni.

A megoldást is nagyon tudtam díjazni. Emberi, szerethető, keserédes, de inkább pozitív, mint szomorú. Ez nem az a rendszer, amikor minden jó ember nyerhet, de amit ki lehetett ebből a szituációból hozni, azt megtették. A végére pedig mindenki megkapja, ami járt neki, ha egyeseknek erre igencsak sokat is kellett várni.

Amit hiányolnék külcsínből, a színészek szépen hozzák. Jó a casting.

Ez határozottan olyan film, amit hajlandó vagyok újranézni is.

Trezor – 5/4 elegáns köntösben, egy kisebb történetből kibont egy nagyobb történelmi traumát. Bírtam.

Trezor – Trailer - YouTube

Szektás, misztikus, gyerekes, fogságba ejtő.

Leanne elment, ugyanakkor Jericho is semmivé lett. Újfent egy játékbaba van csak a bölcsőben. Sean és Julian képtelenek elmondani Dorothynak, hogy a fia régen halott, és ez a baba volt az, amelyet hónapokig élőnek hitt. De már Dorothy nem látja élőnek a játékot, és azt a két férfi maga sem érti, amíg Leanne itt volt, kinek a gyereke volt velük. Meghagyják a nőt abban a hitben, hogy a szekta vitte el a kisfiút is. Julian még nyerészkedne is a testvére nyomorán, és megszervez egy zsarolást. Az újságíró Dorothy azonban jó a szakmájában, és valóban Leanne nyomára bukkan. Vissza akarja hozni, és érte visszakérni a gyermekét. Sean és Julian pedig mennek utána, miközben a saját nyomoruk egyre nő. Sean már nem csak ízlelni, érezni sem tud. Julian a drogokhoz menekül. Leanne pedig nem ad egyenes választ.

Amikor nem tudom eldönteni, valami jól sikerült vagy sem. Egy sorozattól azt várom, hogy fejlődjön. Tartsa meg azt, amiért elkezdtem nézni, ami önmagává teszi. Ugyanakkor változzon is, mert unalmas lenne ugyanazt nézni évekig.

A Servant megtartotta a szereplőit és a rejtélyt. Továbbra is homályban vagyunk tartva, és nem lehet érteni, mi is történik a szereplőkkel. Mágia, vagy van racionális magyarázat? Vagy a vallásban kellene a választ keresni? Sean rátalál a Bibliában a saját tünetei magyarázatára – pont azt produkálja, amit egy leprás. Idén kapott egy kifejezetten gusztustalan jelenetet, amiben megmutatták, mennyire nem érzékel már a bőre. Leanne múltja pedig egy vallási szektához vezeti el őket, akiknek már többet megtudnak a tevékenységéről, de még mindig nem eleget. Sok a megválaszolatlan kérdés. Ez nézeti is, már tudni akarom a magyarázatot, de annyira keveset kapunk, hogy az már frusztrál is.

Teljes váltás volt azonban a történetben. Az évad első felében nyomoztak Leanne után, miközben igyekeztek nem megtörni a mesevilágot, amit Dorothy köré építettek. Valahol már röhejes is, mennyire vigyáznak, hogy ne emlékezhessen, mi történt igazából a fiával. Most adnak rá egy magyarázatot, miért kell így tenni, de akkor is beteg, ahogy átverik. Ez a fele a sorozatnak volt az unalmasabb, mintha csak késleltetés lett volna.

Addig, hogy rátalálnak a lányra. Hogy Dorothy drasztikus eszközökhöz nyúl, hogy visszakapja a gyerekét. Leanne is játszmába kezd, a megjelenő bácsikája is. Itt már sokkal több a feszültség, és várni lehet, mikor robbannak a szereplők. A végjátékra el is jutunk a harcig, de sajnos válaszokat ott sem adnak.

Kicsit olyan érzésem is volt, hogy a végére visszajutunk oda, ahol már jártunk. Akkor meg mi értelme volt az egésznek?

Nem éreztem úgy, hogy a szereplők fejlődtek volna. Dorothy megmutatta a vérszomjasabb felét, de amikor áttörés lehetett volna, amikor már majdnem emlékezett, visszakoztak. Sean továbbra is a viszonylag jó ember, aki még a leginkább szimpatikusabb a sorozatban. Julian viszont egyre süllyed – a káros szenvedélyei, ahogy átveri a hozzá legközelebb állókat is. A Leanne-nel közös szálán is csak szörnyülködni tudtam. Bizonyos tekintetben ő még inkább el van veszve, mint a nővére. Grint jól adja a szerencsétlen drogost, olyankor a leghitelesebb, amikor Julian valósággal összeomlik.

A tér továbbra is zárt, be vagyunk zárva a házba. Ez még mindig feszültséggel teli, és jó játszótere a sorozatnak. A főzésből visszavettek, de még az is ott van látványelemként.

A harmadik évad be van rendelve – remélem, pár választ is szervíroznak majd.

Servant – 5/3,5 a rejtély még mozgatja az agyam, de nagy időhúzás az évad és alig kaptam válaszokat.

Servant — Season 2 Official Trailer | Apple TV+ - YouTube

A magányos Timo az egyetemen tanult, és egyetlen barátra sikerült csak szert tennie. A ház, ahol lakott, ott volt egy gondnok, aki szóba állt vele és kedves volt vele. Bár Timo nem nagyon tudott mit kezdeni a férfi hobbijával: szerette a medencénél fürdő kislányokat nézni az udvaron, és gyerekpornót is mutatott Timónak.

Az egyik kislányt el is kapta, és Timót kérte fel sofőrnek. A határban erőszakolta meg a kislányt, majd próbált bocsánatot kérni, de a gyerek küzdött. Erre Peer egy kővel verte be a kislány fejét. Timo csak nézte döbbenten. Segített eltüntetni a nyomokat, a kislány testét egy közeli tóba dobták. De Timo nem bírt maradni – elköltözött, új életet kezdett.

Hosszú évekkel később a kétgyerekes családapa életét egy híradó kavarja fel. Ugyanott, ugyanúgy egy kislány tűnt el. A feleségének azt hazudva, hogy munkaügyben kell utaznia, visszatér és felveszi a kapcsolatot Peerrel is, aki úgy tesz, mintha nem is teltek volna el évek. Barátkozna vele, de Timo bűntudata túl nagy. A meggyilkolt kislány anyját is felkeresi, majd öngyilkos lesz.

Az édesanya szól róla a rendőröknek, és a házába kiszállva rá tudnak verni mindent. Az ő nyomai voltak a kidobott fülhallgatón. A gépén vannak terhelő fotók. Mivel öngyilkos lett, védekezni sem tud már. Ráverik a mostani esetet is.

Az egyik nyomozó, a felesége halálát gyászoló Davidnek nem áll össze a történet. Ő a fejhallgató elhelyezéséből, amit az egyetlen tanú mondott, kirakja, hogy két tettes volt. Még azt is kisakkozza, miért kellett megint ölni. A tettestárs akarta Timót visszacsalni az életébe. Kéri, folytassák a nyomozást – még egy tettes van. De nem hallgatnak rá, le akarják zárni az ügyet. Peer mindent megúszik, megint – noha mindkétszer ő ölt.

Karanténba zárt, futáros, illegális üzletes.

A Covid halálos járvánnyá vált, a legújabb mutáció két nap alatt végez azzal, aki elkapta. Az emberek szigorú karanténban kell, hogy éljenek. A személyes interakció megszűnt, a kormány szigorúan lecsap azokra, akik nem tartják be a szabályokat. Az immunisok az egyetlenek, akik szabadon mozoghatnak. Sárga karszalagot kapnak, és sokan futárként tevékenykednek. Nico is – az egykori jogi asszisztens most biciklivel és motorral szeli a várost, csomagokat szállít és gyűjt. Szerelmes lett, de Sara nem immunis, a nagyanyjával él karanténban. Nico arra tesz félre, hogy elmehessenek innen. Sara házában azonban fellobban a járvány, és Nico a törvényt megkerülve, akár illegálisan is kész kimenteni onnan a szerelmét. Akaratán kívül keveredik bele a hamis karláncok bizniszébe.

Egy újabb Covid film. Ez azonban már messzebb elmegy, és egy disztópiát mutat nekünk, ahol az emberiség már tulajdonképpen vesztett. Mindenki karanténban, minden bukásra ítélve. Az eredeti Blade Runner jutott róla eszembe – igen, mert volt egy posztapokaliptikus disztópia ezzel a címmel, aminek azért vették meg a jogait, mert megtetszett a cím, és ezt adták a Szárnyas fejvadásznak, aminek egy Dick-regény volt az alapja.

De, amire ki akarok lyukadni, hogy egyelőre ez nagyon el van távolodva a valóságtól. Bármilyen más vírus is lehetne, csak jobban eladható lenne attól, hogy Covid film lett? Valamiért nem hiszem.

A világon különben is lett volna még mit javítani. Egy csomó minden lyukas és logikátlan. Ha mindenki karanténba van zárva, mégis, hogyan keresnek pénzt? Hogyan működik a gazdaság? Mert Nico napi szinten vagy 100 csomagot leszállít, de honnan, ha minden zárva van? William rendszeresen kilóg, hogy a szeretőjével legyen. Se a lány, se ő nem immunis – mégis mer szexuális kapcsolatot fenntartani vele? Ha még kimenni sem lenne szabad a házból?

Vagyis, ez egy olyan film, amin ki kell kapcsolni az agyunkat, és csak nézni, mert nincs úgy kitalálva, hogy hihető legyen.

Eléggé zavartak az olyan részek is, amivel a célközönség korosztályát igyekeztek lejjebb vinni. A fontosabb szereplők fele tinisztárnak mondható. Sofia Carson Disney berkekből érkezett, KJ Apa a Riverdale állandó stábtagja. (A poszterre is őket tették ki különben, mint a karantén miatt az egymás kezét sem megfogható szerelmes pár.) De vissza az eredeti gondolatmenethez – ahhoz képest, hogy thrilleres járványfilm, meglepően sok olyan jelenetet beletettek, amin Apa póló nélkül vonul. Átöltözik, zuhanyozik stb. Ez annyira tini filmes egy sci-fi, thriller vonalon haladó történetben. (A pasiknak meg van egy tangában vonuló Alexandra Daddario benne.)

Az egyéb színészei neve jobban eladható, de elég gagyi karaktereket kaptak. Demi Moore a lányát féltő karkötő hamisító, akinek igencsak érdekes a viszonya a férjével, akit a szakállasan Mikulásnak kinéző Bradley Whitford játszik. Peter Stormare karaktere még rosszabb: ő az egykori szemetes, akinek meghaltak a felettesei a járványba, és most istenkomplexus járványügyi fejes lett belőle.

Annyira különben nem utáltam a filmet, mint a kritikusok nagyja. Ritka rossz értékeléseket és pontokat kapott ez a film. Összecsapott, tény. Fura a sci-fibe oltott tinifilm is. A karakterek is rémesek. De annyira abszurd is, hogy szerintem az már valahol vicces is.

Kétszer tuti nem nézi meg senki, de egyszer még nem halálos.

Kanári – 5/3 érdekes szereposztással túltolt disztópia – se igazán akció, se románc. Konyhai vegyes.

SONGBIRD Trailer (2021) - YouTube

Testvéres, szörnyes, harcos, posztapokaliptikus.

A világ veszélyes hely lett, az emberiség esélyei egyre csökkentek. A Kaiju ellen egyre nehezebb lett harcolni, és a Jaegers technika kifejlesztése sem hozta el a várt sikert. A Travis házaspár Jaegers pilóta volt, akiknek a fia szintén pilótának tanult. A város azonban el fog esni, a szülők is tudták. Egy csapat gyereket, köztük a sajátjaikat is, kimentették, biztonságba helyezték és elindultak segítségért. Taylor és Hayley megígérték, hogy várják őket és vigyáznak egymásra. Évek telnek el, Taylor már feladta a reményt, a húga még nem. El akart indulni, megkeresni a szüleiket. Egy titkos laborban egy Jaegers robotra bukkant, de a zaj egy Kaiju szörnyet is ide vonzott. Taylor és Hayley elfoglalták a pilóták helyét, megmenekültek, de mindenki mást elvesztettek. Nem maradt más választásuk, mint a robottal nekivágni a sivatagnak, és remélni, hogy megtalálják a sereget vagy más embereket. Azonban a Black nem csak a szörnyeket rejti, hanem embertelenné lett embereket is.

A Tűzgyűrű sem egy olyan produkció, amit nagyon be kellene mutatnom, Van egy olyan tippem, aki belekezd ebbe a sorozatba, legalább az egyik filmet látta a kettő közül. Ha nincs is olyan franchise mögötte, mint a Jurassic World mögött, azért hasonló a kettő animáció koncepciója.

Itt is a filmek világát használják, csak csavarnak annyit rajta, hogy más szereplőket mozgatnak és a helyszínek is újak, miközben kevés elem visszaköszön az eredeti filmekből. Ebben különben kevesebb, mint a dinók esetében.

Ha valakinek mégsem lenne ismerős a koncepció, kb. úgy kell elképzelni, mintha egy posztapokaliptikus világban Godzilla és a Transformerek háborúznának. A Kaiju a szörnyek neve, akik a tengerből bukkantak fel és nekiestek az emberiségnek. Hatalmasak, győzhetetlenek. Az emberek válasza hatalmas robotok építése volt, melyeket 2 pilóta irányít. Ők a Jaegerek. Alapvetően akció, ami a küzdelemre összpontosít.

A The Black azonban tini hősüket mozgat, és több keretet ad az eseményeknek. A sivatag, The Black nagyon hajaz a vadnyugatra. Bandák háborúznak egymással, és üzletelnek mindenféle dolgokkal. Into the Badlands kicsiben, ha már hasonlítgatok. A két kamasz itt nem várt segítőkre és ellenségekre is bukkan, miközben a robot miatt belecsöppennek a hatalmi harcokba. Mindenki a robotot akarja, ami a sivatag urává tehetne egy-egy csoportot.

Nem is nevezném ezt gyerekeknek való sorozatnak, annak ellenére sem, hogy a két főszereplő kamasz. Egy kemény világban élnek, ahol mindennapos a halál, és bizony elég kegyetlen jelenetek is belekerültek. Végre van egy új barát, egy komikus figura, aki ért a gépekhez, tud nekik ezt-azt tanítani, és megmosolyogtatja őket is, a nézőket is. Mi történik vele? A volt főnöke távvezérléssel szétrobbantja a fejét. Ebből tudjátok képzelni, milyen stílusú a sorozat.

Pár részben alapozza a sorozat a Black viszonyait, a hatalmi harcokat és behoz egy új szálat, ami a mesesorozat sajátja. Kísérleteket, aminek… nem lövöm le ezt a poént. Legyen elég annyi, hogy a végére ezen a vonalon indulunk valami újba, és meg is van alapozva a második évad egyik fő kérdése. A második évadon már dolgoznak, szóval nem kell megijedni, hogy ennyire nyitott a vége. Folytatják.

Grafikában korrekt a sorozat. A szörnyek és a robotok jól mutatnak, és animálni sok mindent meg lehet, amit a filmekbe így nem tudtak betenni. Az emberek furábbak, de megszokható.

Bár a kamasz vonalnak nem sok értelme, érdekel, mire lyukadnak ki. Folyt.köv.

Pacific Rim: The Black – 5/3,5 nagyon egy történet bevezetése. Alapozza a konfliktusokat, szereplőket. Látványra ok.

Pacific Rim: The Black | Official Trailer #1 | Netflix - YouTube

Mi a körös az alábbi színészekben?

(Így egymás mellé téve a képeket meg is lepett, mennyire egy típusba tartoznak...)

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, jövőről döntő, szerelmes.

Lara Jean és Peter tervei már készen vannak a jövőre is. Egy egyetemre mennének tovább, és örökkön-örökké együtt maradnának. Csak az élet mást hoz. Peter ösztöndíjjal kerül be a Stanfordra, míg Lara Jean jelentkezését elutasítják. Egy közeli egyetemre viszont bejut, és így is megoldható az, hogy együtt legyenek. Készülnek az érettségi bankettre, ahogy a lány apjának házasságára is. A végzős osztálykirándulás New Yorkban van, és a lány egészen beleszeret a városba. Így különösen feladja neki a leckét, amikor a New York-i Egyetemre is bejut. De hogyan mondja meg Peternek, hogy ide akar járni, és meg akarja próbálni a távkapcsolatot? Pont most, amikor Peter apja igyekszik visszakerülni a fia életébe, aki szenved attól, hogy úgy érzi, az apja elhagyta, hogy másik családja lehessen. Lehet, hogy ez vet véget a kettős boldogságának?

A regények kapcsán már fejtegettem, hogy nagyon kezdek belefáradni a romantikus ifjúsági zsáner alkotásaiba. Mivel filmet ilyet kevesebbet nézek – nem is készül sok belőlük – itt még kevésbé érzem a tüneteket, de megvannak.

Így most gonosz énem garázdálkodik a billentyűzeten, pedig a közérzetem leszámítva ez nem egy rossz romantikus tini komédia. Egyszerűen arról van szó, hogy annyira unom már, hogy mindig ugyanazt kapom ezektől az alkotásoktól. Az Örökkön-örökké szépen hozza, amit egy ilyen filmnek kell, nem is az a tiszta nyál klisé, amitől menekülök. Aki eddig szerette ezt a filmes szériát, és biztosan bőven akad ilyen, egy nagyon korrekt zárást kap Lara Jean és Peter harmadik történetével, csak éppen nekem ez már unalmas és fárasztó.

Kezdve azzal, hogy nem tudom átérezni, min is szenvednek annyit a szereplők. A High School Musical harmadik részében is ugyanez a bosszantó motívum volt: most komolyan, Borostyánligás, menő egyetemekre veszik fel őket, és nem tudnak választani? Előre félek tőle, hogy A csókfülke harmadik részébe is ez lesz a fő dilemma, pedig az a Netflix tini film eddig jobban tetszett, mint A fiúknak. Annyi minden miatt lehet aggódni, annyi baj történhet és annyira kicsinyes azon merengeni, hogy a jó vagy a másik egyetemre menjenek…

Ahogy az is túlzás, mennyire komolyan veszi Lara Jean és Peter a kapcsolatukat. 17-18 évesek, de a szerelmi tematikát tekintve inkább harmincasok lehetnének. Nem tudok hinni abban, hogy ebben a korban már világosan látják, és hiszik, hogy az út innentől egyenes előttük a közös életen, házasságon és családon át a temetőig.

Nem is szerettem, amilyen szerelmi konfliktusokat itt kaptunk. Nyakon öntve némi nyálas klisével. Mert nem csak egyetemet kell most választani, de szóba kerül, hogy Lara Jean még szűz, és azt a lépést is meg kellene tenniük. Olyan zavaros is, ahogy már a közös gyerekeikről merengenek, miközben csóknál tovább meg nem mennek. Kapnak is majd egy nagy, lányos romantikus első alkalmat…

A mellékszereplők csak statiszták mellettük. A húg megint kotnyeles, a nővér jó tanácsot ad, a legjobb barátnő meg mindig tudja, mit kell mondani. (Minek kellett különben a Chris – Trevor szálat lebegtetni? Alig foglalkoztak vele, háttértörténet az egész, nem vezet sehova. Bár tippem lenne. Még egy Netflix többször színre lépjen. Butler 13 okom volt állandó volt.)

A látványvilágába és a szereposztásba viszont nincs miért belekötni. Minden szereplő visszatér, helyesek és kedvesek – eye candy – és színes, helyes a film is. Bár a rajzolt háttér…

Utólag biztosan nem lesz rossz emlék, zsánerben korrekt, de annyira unom már ezeket.

A fiúknak 3. Örökkön-örökké – 5/3 bár kicsit komolyabb konfliktusokat hoz, nem lép ki a kliséből és megmarad románcnak.

A fiúknak – Örökkön örökké | Hivatalos előzetes | Netflix - YouTube

Családos, mágikus, gyászt feldolgozó.

Wanda és Vízió házasok egy helyes kertvároskában, ahol új lakókként igyekeznek beilleszkedni. Vízió dolgozni jár, Wanda háziasszony és a környékbeli asszonyokkal barátkozik. Még egy műsorban is fellépnek a férjével, ahol varázsműsort adnak elő. Családot alapítanak, és élik a kis idilljüket. Ám ezzel a várossal valami nem stimmel. Lehetetlen belépni oda, és a tudósok a katonasággal már vizsgálja, mi folyhat odabent. Egy másként gondolkozó tudós talál rá a frekvenciára, ahonnan tévé műsorként lehet nézni, hogy boldogul Vízió és Wanda odabent. A katonaság egyre agresszívabban akar behatolni, és Vízió megszerzése is cél lenne, míg Monica emberközelibb megközelítést alkalmazna. Véleménye szerint Wanda nem gonosz, csak rá kellene ébreszteni, mi történik körötte és hogyan hat ez az egész a városban ragadt emberekre.

Ott tartunk, hogy a Marvel egy újabb platformot is készül bevenni. Vagyis, indultak a hivatalos Marvel sorozatok. Miközben ezt gépelem, különben már a másodikat is sugározzák, amelyekben a Tél katonája tér vissza. De egyelőre maradjunk Wanda történeténél.

Pár részt adni kell neki, hogy az ember elkezdje érteni, miről is szól ez az egész. Mert magyarázat nincs, csak Wanda és Vízió, akik olyanok, mintha egy régi tévés sitcom szereplői lennének. Részről részre haladunk előre az időben, és velük változik a hangnem és a környezet is. Fekete-fehérből színesbe váltunk, modernebb eszközök veszik körbe őket. Néha pedig van egy jel, hogy ez mennyire nem igaz, és van egy másik igazság is mindezen túl.

A sorozat onnantól kezd más lenni, hogy megismerjük ezt a más valóságot. Különben pont olyan, amit vár az ember. Nem esett le az állam meglepetésemben. Alapoznak, tulajdonképpen két filmhez is. De ez tetszett leginkább a sorozatban, ahogy beintegrálják a sorozatot is a mozik közé. (A színészek is visszatérnek!) Most különben a Végjáték után vagyunk, és Wanda a következő Strange filmhez készül elő, míg az új szereplőként megjelenő Monica Rambeau a Marvel kapitány következő részében fog újra feltűnni.

Másként kell nézni a két részét a sorozatnak. Amíg családi komédiaként üzemel, nem éreztem az igazinak. Ahhoz túl sok mindent kellene ismerni, amihez nincs alapom. Azok a régi sorozatok, amiket megidéznek, nekem nem mondtak semmit. Gondolom, sokkal jobb móka, ha az ember tudja is, milyen ahhoz képest és miben más. Plusz poén. Így viszont gyenge romantikus családi komédia, amit túlél az ember, hogy eljussunk a jelenbe.

Ami már tipikusabb Marvel mese. A rákfene, a hasonló jellegű gonosz karakter itt is beköszön. Nem lövöm le a poént, kit kell majd Wandának lezúznia, de ő tulajdonképpen a saját gonosz párja. Ahogy pl. Thor Hellával küszködött – mindkettő skandináv isten, akik apa-gondokkal is bírnak. (Loki is milyen jól illik a sorba, nem igaz?)

Csak éppen a Marvel mozik mögött iszonyatos pénzek vannak, és az látszik is rajtuk. Ez tévés show, és annak megfelelően néz is ki. Nem volt különösebben bajom vele, elment így is – tévében nem várom azt, amit a moziban. Egy, ami azért fájt: a kosztümök. Wanda szuperhős ruhája egy katasztrófa, főleg a piros, ami a pankrátor jelmez is volt.

A filmek humora jobban kellett volna, ebben nem sikerültek az egysorosok meg a hasonló finomságok. Pedig a tipikus karakterek itt voltak, és egy nagy ötletük volt: Evan Peters megjelent, mint Higanyszál. Azon azért tudtam mosolyogni.

Bánni nem bánom, hogy láttam, kezdetnek megtette, de remélem, Tél katonája lesz jobb is.

WandaVision – 5/3,5 a komédia része nem lett igazán vicces, a Marvel látványhoz képest ez pedig tévés.

WandaVision | Official Trailer | Disney+ - YouTube

Cím: The Vigil

Készítők: Blumhouse rendező filmje, és nincs sztárdömping. A színészek javának ez az egyetlen jelentősebb filmje.

Műfaj: misztikus, horror

Cselekmény: a zsidó hagyomány szerint, ha valaki meghal, a teste mellett virrasztani kell. Meg kell óvni a testet a gonosztól, amely elragadná azt. Most egy fiatalember a soros a virrasztáson, de valami nagyon nem stimmel abban a házban. Inni akar, a pohár víz vérré válik. Valaki/valami les rá. A gonosz itt van, mit lehet tenni?

Várható megjelenés: az Államokban februári bemutató volt. A többi kérdőjel.

Miért várós?

• Újabban a Blumhouse-horrorok tetszenek úgy, ahogy. (Most talán jobban értékelem, amikor nem komédiával keverik.) Jason Blum pedig a nevét adta ehhez a projekthez, és a trailer alapján nagyon nem a humoros vonalon mennek az események.
• Még nem döntöttem el, mire emlékeztet. Nem éppen az Ördögűző, de nem is a Démonok között. Pedig valami motoszkál... Megvan. A tévé - a Kör. Ami a kedvenc horror filmem.
• Látok abban is lehetőséget, hogy a zsidó tematika majd feldobja a szokott kísértős, démonos történetet.

Célt kereső, zenélő, lelkes.

Joe mindig is úgy gondolta, hogy az élete a zongora, és arra hivatott, hogy zenész legyen. Ám eddigi életében folyamatos elutasítással kellett szembenéznie, és a megélhetésért tanítani kezdett. Mikor felajánlanak neki egy teljes tanári állást, meg is ijed. Akkor mi lesz a zenész karrierrel? Az anyja örül, Joe megijed. Az utolsó pillanatban keresik meg egy lehetőséggel, hogy egy híresség bandájában zenélhet. A meghallgatás jól sikerül, és Joe úgy érzi, végre megvan, amiért élt eddig. Balszerencséjére belelép egy csatornába, meghal és a nagy fellépés helyett a másvilágra vezető lépcsőn találja magát. Szökni akar innen, vissza a testébe, hogy elmehessen a fellépésre. A kiképzést kapó új lelkek között találja magát, ahol mentornak nézik. Hozzá kerül a reménytelen esetnek tartott 22-es, aki rég nem találja a maga szenvedélyét, amellyel a Földre mehetne. Hajlandó segíteni a férfinak, és mire észbe kapnak, 22-es Joe testében, ő meg egy macskába szorulva igyekszik menteni az álmát.

Nem egy kedvenc mesém a Pixar munkája volt. Örök nagy kedvenc marad a Lecsó, az Agymanóknál jobban és kreatívabban a személyiségről és az agyunk működéséről mesélni nem lehet. De sorolhatnám, melyik mit adott.

Így kissé fájdalmasan is érint, hogy ebben a mesében nem találtam meg magam. Az előzetes alapján azt hittem, az Agymanókra fog hasonlítani. Ahogy ott láthattuk a fejünk belső világát, itt a túlvilágra és az életcélokra látunk rá. Még egységekben is találtam hasonlóságot. Csak éppen ebben nem leltem meg azt a varázst.

Vannak benne ötletek, de le is szűkítik a játékteret. Mennyit látunk a másvilágból? Keveset, pedig ott van a film összes nagy ötlete. A sivatag, ahova a testükből kiszakadt lelkek mennek. Ahogy egy-egy lélek személyiséget kap – meg egy szenvedélyt az életre. De minden más elsikkad. Miért van a lelkek körül olyan bürokrácia? Egyáltalán, kik és mik azok a hivatalnokok, amelyek között könyvelő, de tanár is akad? Alternatív angyalok, vagy egyenesen Isten Pixar verziója?

Mesének elég mozgalmas, és igyekeztek a látottakat feldobni. Mindkét síkon – a túlvilágon és az emberi létben is történik ez-ez a szereplőkkel, mozgatják őket. Talán nem olyan nagy kalandok ezek, de így szépen aláhúzzák a film üzenetét.

Legalábbis, amit annak vélek. Itt nem merném olyan tisztán kijelenteni, mint más Pixar mesékben. Nekem az a kulcs, többször el is mondják, hogy a szenvedélyünk nem jelent egyet az életünk céljával. Az csak valami, ami örömet okoz és esetleg jók is vagyunk benne, de lehet, hogy másra rendeltettünk. Nekem az jött le ebből a meséből, hogy több mindent ki kell próbálni, és merni változni, változtatni. Ki kell lépni a komfortzónából időnként.

Pesszimistább dolgokat is bele bírnék magyarázni, és nem tudom, egy gyerek mesébe mennyire mélyre kellene lemenni. Mert bizony az is itt van, hogy egy álom elérése mindig tragédia is. Mert azzal valami véget ér, és csalódás is. Vége és csak ennyi volt? Hogyan tovább, miért nem nagyobb a boldogság?

Talán más stúdió esetében jobban is tetszett volna, de a Pixartól többet várok. Kedvesebb és humorosabb mesét. Ez nem volt elég varázslatos. Kevés a humor, és keserédesnek is éreztem. Pedig nem felnőttmese – most nincs meg az a kör, hogy a gyerek és a felnőtt is élvezze.

Nem igazán tetszett a grafika sem. Néhol szép, máshol furcsa volt.

Roppantul érdekel, mire jut az Oscaron. 3 jelölése van.

Soul – 5/3,5 általában nagy Pixar rajongó vagyok, most viszont nem érzem magaménak ezt a mesét.

Disney and Pixar’s Soul | Official Trailer | Disney+ - YouTube