Vidéki, átkos, misztikus, gyermeket mentő.

Francesco nősülni készül – a választottja Emma, egy építész, akinek a korábbi kapcsolatából van egy kislánya, Sofia. A férfi nagyon jól kijön a gyerekkel is, a sajátjaként kezeli és erős a kapcsolatuk. Most viszi őket először haza, az anyjához, Dél-Olaszországba. Bár az asszony és a helyiek kedvesek velük, Emma nem tud szabadulni az érzéstől, hogy valami itt nem stimmel. Sokkal erősebbek a hagyományok, és a leendő anyósa is mintha olyan ügyekben lenne benne nyakig, amiben Emma nem is hisz. Az igazi vészhelyzet akkor jön el, miután a kislányt egy pók megcsípi. A seb egyre rondább, a gyerek egyre rosszabbul van, és az asszony állítja, ez nem a pók műve. Egy asszonyé, aki egykor Francesco párja volt, és most eljön a gyerekért, akit egy mágikus kötéssel húz magához, akit a férfi lányaként szeret. Emma menekülne, de rá kell jönnie, délen milyen ereje van még a mágiának.

Már kezd annyira mozi hiányom lenni, hogy minden filmben azt kezdem el keresni, ami nem tetszik. Ez igazság szerint még a nézhető horrorok között van, de azt lenne kedvem most is csak felsorolni, mi mindenbe tudok belekötni.

A legegyszerűbben a látványvilágba. Rémes maszkok kerültek a szereplőkre, a boszorkány – a nevét nem akarom elárulni előre – alakja is inkább sikerült viccesre, mint ijesztőre. Nagyon látni az arcán, hogy mindössze maszkot visel és különben is jó fura, ahogy kinéz.

Az ijesztés nem jump scream, egyes jelenetekkel, sebekkel és undorító dolgokkal próbálnak sokkolni. Van, ami működik. Egy gennyes daganatot felvágni, ahogy folyik a természetellenesen fekete vér, vagy hajat hányni – az már a Körben is kicsapta nálam a biztosítékot. Bár itt egyből beugrott a Kör, és nem az újdonságával hatott ez a kép, így is maradt annyi ereje, hogy nem egyszer fogtam a fejem, hogy ezt rossz nézni, mert undorít.

A hangulatot viszont kifejezetten jól elkapták. Ahogy még Emma is billeg, hogy mi itt babona csak, mi az, amiben hinnie kellene és menekülnie vagy éppen még jobban belemásznia a dolgokba. A különös szertartások, az egésznek egy sötét, misztikus színezete, ami áthatja a filmet. Mintha nem is keresztény Olaszországban járnánk, hanem valamikor régebben.

Az viszont már megint a negatív oldalra kerül, hogy a film legijesztőbb és a leginkább hátborzongató része igazából nem is a film része. A végén vannak fotók, ahol tényleg ilyen hitet, szertartásokat, embereket mutatnak meg fotókon. Abban van para faktor, pedig csak fotók, nem is mozognak.

A karakterek nem kerültek közel hozzám. A kislány, Sofia kimerül annyiban, hogy jó gyerek, helyes lány. Semmit nem tudtam meg róla. Francesco jó muzsikus, szerelmes Emmába és működnek együtt. Nehéz is elképzelni, hogy a múltban olyat tett, ami itt kiderül majd róla. A jelenbéli énje abszolút pozitív, maximum a titkokat lehet felróni neki. Emma… vele jutok a legnehezebben dűlőre. Jó karrierje, jó élete van, és mellette családanya is. Nem tudom logikusan megindokolni, mi irritált benne – lehet, hogy sokat borult ki?

Nem a színészek adják el ezt a filmet, bár van, amiből találtam ismerősöket. Francesco alakítója, Riccardo Scamarcio már tűnt fel Olaszországban játszódó filmben, akkor ő volt a rosszfiú. Valahogy annak könnyebben elképzelem, mint itt a férfi hősnek. Mia Maestro meg sorozatban tűnt fel, ahol vámpírok ellen küzdött. Nem ez lesz a pályájuk csúcsa.

Különben a vége se tetszett. Ez most egy dupla feltámadás?

Lassan már nincs is kedvem filmet nézni.

A déli átok - 5/3,5 a hangulata elvitte, de nem az igazi. A gonosz nem ijesztő eléggé, a hős se szimpatikus.

Il Legame | Trailer ufficiale | Netflix - YouTube

Nálam tagja annak a klubnak, akikről hihetetlen, hogy még egy legjobb mellékszereplő Oscar se jött össze neki eddig.

5: Birdman – hiszen nem csak főszerepekben, de mellékszereplőként is emlékezetes tud lenni. Itt éppen egy egykori sztárszínész küzdelmeit látjuk, aki próbál visszatalálni a rivaldafénybe és közben a magánéletét is összerakni. Norton az újabb generáció színésze mellette, akinek szintén megvannak a maga démonjai.

4: Legbelső félelem – Martin ügyvéd, aki különleges ügyet kap meg. Egy ministráns fiút vádolnak azzal, hogy lemészárolta a papot. Aaron, vagyis Norton karaktere meg annyira jó fiúnak néz ki, hogy ügyvédünk fejében meg sem fordul, hogy bűnös lehet. Lesz a végén meglepetés, amikor Aaron felvillantja az igazi valóját.

3: Amerikai história X – a film, amit a rasszizmus kapcsán kötelezővé lehetne tenni. Derek a neonácik karakteres vezetője volt, aki börtönbe is került a tetteiért. Ott megváltozik, és új emberként jön ki. Már nem hisz a fehérek felsőbbrendűségében, békére törekszik. Egykori bandája azonban nem akarja elengedni, és az öccsét is meg kellene tőlük mentenie, aki folytatta a bátyja náci tevékenységét és gyűlöletét.

2: Vörös sárkány – roppant erős szereposztása van ennek a filmnek, és nekem jobban be is jön, mint A bárányok hallgatnak. Annak a története, hogy Will Graham különleges ügynök hogyan fedezte fel barátjában, Lecter doktorban a kannibál sorozatgyilkost, majd kellett mégis együtt dolgoznia vele, amikor egy újabb rém tűnt fel a várost fenyegetve. Norton volt Will – remekül átadva a figura zaklatott zsenijét.

1: Harcosok klubja – a kultfilm a színész filmjei közül. Itt is lehetne vitatkozni, kire emlékszünk belőle jobban: Norton vagy Brad Pitt. A kettő együtt adja ki azonban azt az esszenciát, ami a film sajátja. Adott egy lázadó csoport, akik bemutatnak a világnak. Akinek karizmatikus vezetője, Tyler nem ismer lehetetlent. Adott a félénkebb, csendes, akit Norton alakít, és aki elkezd felszabadulni Tyler hatására, és aki nagy szemekkel és imádattal nézi a férfi barátnőjét. De mi van, ha nagyon messze kezdenek menni? Mi van, ha hősünk rádöbben, hogy Tyler nem is az, akinek addig gondolta? Emlékezetesen nagy a csavar a végén.

Kalandos, hercegnőt mentő, lovaggá váló, próbát kiálló.

Teodor lovag a király hű embere és az egyik legjobb harcosa. Legutóbb is együtt harcoltak egy közel 6 évig tartó háborúban, ahonnan győztesként térhettek haza. Teodort otthon kibővült család fogadja: született egy fia, Vincent, aki az anyja felügyelete alatt nagyon más kislegénnyé nőtt, mint amire az apja büszke lenne. A fiú sokat olvas, szépen rajzol és még kézimunkázni is tud. Teodor szerint azonban csak egy számít: a kardot tudja forgatni. Ahogy átveszi a fia nevelését, ez lesz a fő erény. Évekkel később a király leányát, Izabella hercegnőt elrabolják. Teodor pedig elvárja a fiától, hogy a hercegnő megmentésére siessen. A biztonság kedvéért maga is útra kel vele, hogy kéretlen tanácsokat adjon. A Varázsló próbája során mindketten tanulnak a másiktól: Vincent megtanulja, hogy néha kardot kell rántani és küzdeni, míg Teodor arról kap leckét, hogy egyes csatákat nem lehet karddal megvívni.

Mesefilm, az bizonyos. Cseh produkció, vagyis a Disney minőséget ne várja senki. Annyira kosztümös, hogy el lehessen adni mesének, de nem egy hagyományos értelemben látványos és szép mese. Abszolút eszembe juttatta gyerekkorom meséit, elég sok csehszlovák mese volt meg videón nekünk, és ez nagyjából azt a szintet hozza. Valahol szomorú is lehetnék, hogy nem látok fejlődést 25 év alatt, de most tudtam gyerekkori nosztalgiával nézni.

Az már más kérdés, mennyire lehet ezt a mesét komolyan venni és mesefilmként nézni. A Shrek óta divat fricskát tenni a mesébe, és ez nem marad el most sem. Nem egy olyan poén van benne, ami már paródia felé hajaz. Ahogy az elején Teodor előadja, hogy a felesége minden levelét megőrizte, de mivel a seregben senki sem tudott olvasni, fogalma sincs, mit írt neki az asszony… De még sorolhatnám.

A történet szépen ki van hegyezve arra, hogy egyik szélsőséges megoldás sem vezet eredményre. Vincent mindent az eszével és kommunikációval oldana meg, az apja pedig karddal. Nem véletlen, hogy egymástól elszakadva olyan próbatételt kell kiállniuk, amelyben az ellentétét kell tenniük annak, amit maguktól szeretnének. A Varázslót nem lehet lebeszélni a gonosz tervéről, ahogy az életmentő vizet sem karddal kell a tűzhöz elvinni és állhatatosan vigyázni a cseppekre az úton.

A romantika vonal meg pont olyan, ahogy a mesékben lenni szokott. Vincent és Izabella egyszer találkoznak, a fiú ad egy rajzot a lánynak és segítséget ígér, mindketten el is vesztették a szívük, ahogy egy mesében kell. Nem is ezzel van bajom, mert abszolút rá tudom nyomni a mese és szerelem első látásra címkét, de Izabella szüleivel már komolyabb bajaim akadtak a történet folyamán.

Most komolyan elhinnék, hogy a 17-18 éves lányuk hozzá akarna menni egy öreg varázslóhoz, aki kb. olyan idősnek, ha nem idősebbnek néz ki, mint az apja? Annyira túl vannak játszva a karakterek is, hogy a lányon végig látni, mennyire undorodik a Varázslótól. A drága jó szülők meg vakok rá.

A karakterek mesebeliek, jók és rosszak. Talán egy karakter van, aki tud fejlődni a mese alatt, Teodor lovag. A nagy harcias virtussal néha már ellenszenves volt, de a végére ő eléri a középutat. Vincent végig annyira mesebeli (herceg) lovag, hogy nála nem nevezném nagy személyiségbéli fejlődésnek, hogy megtanulja, kell az erő is az ész mellett. Utána sem változik meg gyökeresen a személye, mint az apjának.

A külcsínt már jeleztem, nem nevezhető szemkápráztatónak. Olcsóbbak a jelmezek, CGI talán nincs is, de cserébe kapunk elég szép tájakat.

Nekem jól esett egy mesefilmet megnézni, ha még kérdőjelesnek is érzem, hogy mégis ki volt a célközönség a nem éppen mesébe megszokott poénok miatt.

Az igazi lovag - 5/3,5 néha már paródiába fordul át, a szereplők is eltúlzottak, de megvan a mesei bája is.

https://www.youtube.com/watch?v=Dh5GieoyCVE

Se mozi, se dvd.

Tudom, én is szomorú vagyok.

Utazós, társulatos, közös célért dolgozó.

Fekete katona volt, de részben önhibáján kívül nem ér vissza időben az osztagához. Így már katonaszökevénynek minősül, akit felakasztanak, ha elkapják. Egyetlen reménye a vándor színtársulat marad, akiknek az előadásán leütötték. Szavaznak, és engedik, hogy velük tartson. Gyorsan összebarátkozik a hangtechnikus Borostyánnal, aki arról álmodik, hogy maga is színésszé válik és már fejből tud minden darabot. Megtetszik neki a társulat primadonnája, Emma. A lánynak azonban barátja van, Komáromy, aki észreveszi, hogy valami alakulóban van a lány és a katonaszökevény között. Így egy este ellopja a társulat szövegkönyveit és meglép a társulattól. Borostyán újraírja a szövegkönyveket, Fekete a színész helyére lép, és folytatják az utat Budapest felé. Közben újra találkoznak Emma vér szerinti, csapodár apjával, viszonyokba bonyolódnak, és a katonákat is kicselezik.

Ez meg mi akart lenni? Nem tudtam eldönteni, hogy majdnem történelmi filmként nézzem, vagy egy komédiaként, ami inkább dramedy. Még merengek is kicsit, mert ez nagyon… vegyes felvágott volt.

A történet igazság szerint bármikor játszódhatna, nagyon kevés utalás van arra, hogy melyik korban járunk. Az, hogy mennyire nagy szó, ha valaki kőszínházban játszhat. Az, hogy a katonaszökevényekre akasztás vár. Az, hogy még milyen hatalom van a nemesség körében. Csupa körülmény, de semmi konkrétum. Egyetlen egy olyan része van, amiből be lehetett lőni, hogy pontosan mikor is járunk, és mi is akart ez lenni. Az egyik szereplő, Borostyán igazi neve a vége felé derül ki, amit itt most nem írok le, de az tájolja be szinte évtizedre, hogy a XIX. század melyik részében vagyunk.

Ha fontos, hogy mikor vagyunk, és Borostyán az, aki, akkor nem értem, miért ilyen paródiaszerű a kor. Van egy rész, amikor a vándorszínészek egy nemesi származású kisfiú születésnapján adhatnak elő, és előtte látjuk, hogy néznek ki a nemesek. Pont olyanok, mintha saját maguk paródája lennének, ripacsok nemes szerepben. Az a smink, azok a ruhák… Nem szívesen írok le ilyesmit, de röhejesen néztek ki. Pedig nem éreztem úgy, hogy ez a film paródia akarna lenne, ha máskor is vannak ilyen elemei.

Pl. a tiszt, aki Emmának akar udvarolni, de Fekete közbelép és párbajozniuk kell. Amilyen bajusza és feje van a kihívóan – ő is olyan, mintha csak egy karikatúra lenne.

Nem igazán komédia, mert mindig ott van a tragikus elem is, ami árnyalja a látottakat. A színész házaspár, ahogy csalja és szereti egymást egyszerre, de ezzel másnak okoznak károkat. Kova, aki tipikus komédia alaknak tűnik, de komoly traumákat hagy maga után. Nem egyszer hagyja el a lányait, és csaló is, hűtlen is, rossz barát is.

Furcsa a film 2-3 szerelmi szála is, mert nem tudom, a Zengő párt mennyire soroljam ide. Az egy se nélküled, se veled kapcsolat. Borostyán és Mimi szála még nagyon kis ártatlan és naiv, Fekete és Emma vonzódása már egy fokkal komolyabb, de abba is ott az a disszonancia, amitől saját maguk paródiájának tűnnek.

Vagy ez az egész a művészekről akarna mesélni? Hogy minden csak játék, és mennyire megszállottak, elvont emberek egyszerre? Hogy a való életben vesztesnek is tűnhetnek, nyomorognak akár, de megéri nekik a színpadért? Nem tudom.

A szereposztás meglepően erős lett, de a karakterek furcsák voltak nekem.

Valami jobbat vártam, erre a furcsa lenne a jelző, amit legszívesebben rátennék.

Vándorszínészek - 5/3 a külcsín nagyon nem jött be, a történettel is vannak fenntartásaim, egyszer nézhető.

Vándorszínészek (12) hivatalos magyar előzetes - YouTube

Orvosi kísérletes, emlékezetvesztős, cégpolitikai.

A Homecoming Program nem volt teljes siker, még a cég tulajdonosa is fel akarja számolni. A katonaság azonban még mindig lát benne fantáziát, és életben akarják tartani. A részvényesek ellen pedig Geist sem tud mit tenni. Az irányítás most a mélyből felemelkedett Audrey kezében összpontosul, aki egy átveréssel szerezte meg a pozíciót, és nagyon keménynek mutatja magát, de belül komoly kétségei vannak a saját kompetenciáit illetően. Egy másik nő egy csónakban tér magához, semmire sem emlékszik. A nevére sem. Ahogy a rejtély nyomába ered, rájön, hogy ő miképpen kötődik a Homecoming Programhoz és a vég vezetőségéhez. Mikor már tudja, mit akart tenni, hogyan került onnan ebbe a helyzetbe, átértékeli az egész korábbi tevékenységét és új szövetségeket köt.

Egy nagy irányváltást kaptunk a sorozatban. Nem csak azért változott a sorozat, mert Julia Roberts már nem szerepel – maga a történet és a Program közelítése más.

Az első évadban lentről láttuk az eseményeket: a katonákat, akik benne voltak a programban. A doktornőt, aki kezelte őket. Most viszont magasabb szintre megyünk, a vállalati nagykutyákhoz, akik irányítják az eseményeket.

Itt bőven vannak játszmák és hátba szúrások. Az egyik főszereplő, akit az első évadban szürke kis asszisztensnek ismertünk meg, most megmássza a ranglétrát. Már abban van valami izgalmas, ahogy a nő mutatja magát valamilyennek, miközben belül egészen más és teljesen máshogy éli meg az eseményeket, mint ami a látszat. Szimpatikus nem lesz tőle, meg sem kedveltem, de valamit az egész szervezetről már ez elmond.

Látszólag Jackie (akiről majd kiderül, hogy az igazi neve Alex) története a ’lent’ vonalat viszi tovább, de aztán kiderül, hogy ez a híd a két évad és a két nézőpont között. Alex a fentiek embere, aki az egyik vezetőnek igyekszik segíteni a maga módján. (Ebbe direkt nem megyek bele jobban, az évad előre haladtával tudjuk meg folyamatában, ki a nő igazán, ki volt, mit és miért csinált.) Megtapasztalja mindkét oldalt, és egyedi nézőpontot szerez a szerről, amivel a cég tovább akar dolgozni.

Összekötő kapocs még Walter is, akit nem hagynak nyugodni a történtek. Ő benne volt az első évadban is, most is fontos szerepet kap – nem, mint szereplő – hanem mint az események egyik mozgásba lendítője.

Különben Walter az egyetlen, akit egyértelműen pozitív karakternek lehet nevezni. Nem pénzre vagy javakra hajt, azt akarja, hogy az igazságot mondják el neki. Ő nem játszik mocskosan, és messze a legőszintébb karakter az egész filmben.

Talán még Geist karaktere érdemelne még egy esélyt, aki igyekezett megfelelően eljárni, és azon kapta magát, hogy a saját cégéből tették ki. Hárman kellenek ahhoz, hogy a végére valami gyökeresen mást tudjanak elkezdeni.

Nincs olyan karakteres színész az idén, mint tavaly. Janelle Monae kapta a legfontosabb szerepet, és szépen el is játszotta a két nőt: az eredeti Alexet, és aki később lett belőle. Az pedig a szerzők érdeme is, hogy meg tudták mutatni, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amelyek akkor is megmaradnak, ha az embernek a teljes múltját kiradírozzák.

Az egészből az a csavar, az a rejtély hiányzott, ami az első évadban a helyzet ismerete nélkül meglehetett. Most is próbálkoznak rejtélyesebbé tenni a történetet, ahogy Alex története kiderül, de az már nem tud akkora hatással lenni. Túlságosan lehet sejteni a téma miatt, hogy egyes fordulatok mik lesznek.

Ennek ellenére elnéztem a sorozatot, és érdekelt, mire lyukadnak ki a végére. Nem volt olyan erős vagy egyedi, de hangulatos igen, és azért nem volt rossz az idősíkok keverése sem.

Homecoming - 5/3,5 a váltás érdekes volt, de nem látom az évad létjogosultságát. Bővít valamit a világán?

https://www.youtube.com/watch?v=4Q3rn7quujA

- Majdnem barátok

Charlie nehezen viseli, hogy Amber egyre közelebb kerül hozzá, egyszer majdnem össze is jönnek, de a lány nem szakít Braddel. Egyik nap a fiú pont edzésről jön, és Charlie elkezd versenyt futni vele. Brad belemegy, de egyszer csak összeesik. Eltört a bokája. A karrierjének még nem lett vége, de ezt az évet ki kell hagynia.

Amber megzavarodik, és tartani kezdi a távolságot a fiútól. Charlie mástól tudja meg, hogy a lánynak abortusza volt. Amber végül szakít Braddel, de itt sem maradhat. Elköltözik a szüleihez. A fiútól még elköszön, de nem ígérnek egymásnak semmit.

Charlie is szembenézett a démonaival, azzal a régi balesettel. Készen áll folytatni a megtört életét, ő New Yorkba költözik, hogy szakácsnak tanuljon. Az apjával is elszámol, akinek már nem nézi el a családja kirablását, feljelenti, és visszaadja az anyjának az apja által lenyúlt dolgokat.

Jack veszi át Charlie munkáját a moziban, és össze is akarja szedni magát. Elmondja Heathernek, hogy törte össze a szívét a menyasszonya, de már jobban akar lenni. Érte is. A lány ad neki egy esélyt.

- Greyhound

A németek folyamatosan támadják a flottát, a Greyhound egyre nagyobb veszteségeket szenved. Amikor torpedó találat éri őket, többek között a szakács is meghal, aki egészen addig igyekezett élelemmel ellátni a kapitányt, ha az nem is volt hajlandó enni.

A végére már Krause látja, hogy ennyi némettel szemben esélyük sincs. Megkéri a légi támogatást, amikor már csak pár óra van a határig. Közben igyekszik feltartani a német tengeralattjárókat, amiket sorra süllyesztenek el. Mire az utolsó végezne velük, megjön a légi erő. Kijelölik neki a célt, és az lebombázza az utolsó német hajót.

Hamarosan érkezik az angol flotta, és átveszik a kereskedőhajók őrzését.

Beépített emberes, korrupciós, drogszervezetet lebuktató.

Pete Koslow élete egyetlen perc alatt siklott ki. Amikor egy bárban hárman támadtak rá, megvédte magát és a feleségét, de az egyik támadó nem élte túl. Koslow kapott érte 20 év börtönt. Az FBI ajánlott segítséget, de nem ingyen. Segítenek kijutni, cserébe Koslow beépül a New York-i lengyel maffiába, és segít nekik lebuktatni a Klimek néven ismert bűnvezért. A tervbe azonban hiba csúszik: Klimek unokaöccse a drog leszállítása helyett inkább kereskedni próbál vele, és egy beépített rendőrhöz vezeti el őket. Koslow igyekszik kimenteni onnan a rendőrt, de nem jár sikerrel, Staszek agyonlövi a férfit. Az FBI nem segít, mi több, azt szeretnék, ha az Ezredes tervét követve Koslow visszamenne a börtönbe, és nekik térképezné fel a drogterjesztő hálózatot. Lassan már nem tudja, kiben bízhat, és egy kíváncsi rendőr is az eset nyomában jár.

Az eredetije egy regény volt, Három másodperc címmel. Talán az sem lesz meglepő, hogy skandináv területről. A film történetét ugyan áthelyezték New Yorkba, de nem vették ki belőle azt a negatív világképet, azt a világfájdalmat, ami a skandináv történetek sajátja. (Jár is az agyam, olvastam-e az eredetit. Sok minden ismerős benne, de pont így nem rémlik.)

Olyan érzés volt nézni a filmet, mintha nyomorult Pete egyre lejjebb és lejjebb süllyedt volna, esély nélkül arra, hogy helyrehozza a dolgokat. Bár közben felcsillan erre-arra az esély, összességében nagyon hamar úgy tűnt, hogy kár izgulni is, ezt nem lehet megúszni. Nem is beletörődött az ember, inkább bosszantott, hogy ennyire összeesküdött a szereplő ellen minden.

Aztán, rájönnek az olyan morális kérdések, hogy mit engedhet meg magának a rendvédelmi szerv. Montgomery ügynök testesítette meg leginkább azt a fajta ügynököt, aki sok tekintetben veszélyesebb, mint hasznosabb. Mennyit fog érni a szervezet, ha megszegik az adott szavuk, csak a látszatra ügyelnek, miközben korrumpálják magukat, hogy tisztának tűnjenek?

Ugyancsak felmerül az is, mennyire veszélyes, hogy nincs rendes kommunikáció a szervezetek között. Minden baj okozója az volt, hogy a drog osztálynak fogalma sem volt róla, az FBI milyen beépített nyomozást végez éppen az ő területükön. Utána is gáncsolgatták egymást, noha elvileg a céljuk közös. Börtönbe juttatni a drogterjesztőket és a szervezetük tagjait, köztük gyilkosokat is.

Alapvetően ismerős klisékből volt az egész összerakva. Ahogy Pete-et sorra átverik, ahogy a börtönben boldogulni próbál, ahogy feltűnik egy becsületes ember, aki felajánlja a segítségét és talán vele még lehet valamilyen megoldást találni. Nem tudott meglepni a film. Tulajdonképpen egy olyan trükk volt benne, ami azért tetszett. Ahogy Pete megszervezi a szökését a börtönből. Látszott, hogy ismeri az eljárási rendeket – maga is mesterlövész volt a seregben – így elég jól kitalálta, hogy tud kijutni, ráadásul gyorsan is.

Ahhoz képest, hogy nem egy nagy film, elég korrekt szereplőgárdát szedtek össze hozzá. Joel Kinnaman beleragadt ebbe a szerepkörbe, ahogy lassan már Clive Owen is csak ilyen mellékszerepeket kap meg. Rosamund Pike és Ana de Armas, akik ennél többet tudnak, és vannak még jobb szerepek is a tarsolyukban.

Nem egy látványfilm, cserébe azért hangulata van. Skandinávosan nyomott.

Már csak a regénynek kellene utánanézni, de most lusta vagyok hozzá.

A lengyel spicli - 5/3,5 sok elemében tipikus korrupciós, rendőrös thriller, a színészei adnak neki kis pluszt.

https://www.youtube.com/watch?v=Abr5lb4_0Xs

Éttermes, szerelmes, párkapcsolati zűrös, megújuló.

A csapat életében komoly változások történtek. Maxim és Vika házasok, még tanulnak egymás mellett élni. Főleg Maximnak kell fejlődnie, hiszen a nő egyetlen hibája, hogy nem tud főzni. Az sem könnyíti meg az életük, hogy Vika egyre elkeseredettebben szeretne teherbe esni, és Maxim szokás szerint bajba sodorja magát. Befogadja a Moszkvába költöző, öccsének mondott Gyenyiszt, aki zongorista ugyan, de Maxim állást talál neki a konyhában. A séf összeveszett a tulajjal, és átmegy a szomszéd étterembe dolgozni. Azért így is megtalálja a módját, hogy a Monet ügyeibe is belefolyjon – harcot indít az edényeiért a helyére érkező séffel, és az embereivel is tartja a kapcsolatot. Kátya is visszatér a Monetba dolgozni, rajta Gyenyisz szeme akad meg, aki még a lány apjának kegyét is hajlandó keresni, hogy Kátya végre komolyan vegye.

A történetben megint eltelt egy kis idő, és ugyan röviden visszautalnak a két évad közti filmre, akkor is különös, hogy évek teltek el a korábban történtekhez képest. Igaz, ez nem a szereplőkön és a viszonyaikon látszott meg legjobban. Kosztya és Násztya kisfián, aki már kezd beszélni, jár, szóval messze nem az a baba, akinek láttuk a születését a 3. évad végén.

Vika és Maxim között nem változott a dinamika, ami azért már fáraszt. A teljes évad első fele azon alapul, hogy a férfi valami balhéba keveredik, esetleg a nejével is összezördül, majd kibékülnek és mennek tovább a dolgok a következő összeveszésig. Ez annyira „se veled, se nélküled” kapcsolat már, hogy hiába néztem el, azért már unni is elkezdtem.

Pláne, hogy Kosztya és Násztya már kisgyerekes családot alkotnak, sokkal kevesebbet vannak színen, nincsenek érdekes történeteik. Elveszett Maxim mellől az ellensúly, és önmagában az ő párkapcsolati hullámvasuta nem köt már le. (Pláne, hogy ugyanazokat a hibákat követi el ismétlődően, amiket korábban is.)

Gyenyisz érkezése dobja fel a dolgokat, aki más humort hoz be a történetbe. Neki fogalma sincs a konyhai dolgokról, de ezt valahogy a séf elől titkolni kell. A beilleszkedés hamarabb megy – miután Maxim kikerül a képből, a lopkodós szakács albérlője lesz, és Kátya érkezésével ők veszik át a vezető szerelmes pár szerepét. Más dinamikával – Gyenyisz sokkal komolyabb és stabilabb érzelmi téren, mint Max volt. Neki a szakmában kell még megtalálnia magát, de nem kell attól félni, hogy nem tudja elkötelezni magát a lány mellett. Szívesebben is néztem őket, mint Vikát és Maxot az ugyanazokat a köröket futó hullámvasúton.

A konyhai életet két dolog pörgeti fel: az új séf, akivel Viktor Barinov séf vetélkedhet, és aki Vika pasija szeretne lenni. A másik, amikor Gyima úgy dönt, hogy show műsorban keres új séfet az éttermébe. Kifejezetten szórakoztató lett a sorozat tévés vetélkedője.

Végig vannak látványos ételek és konyhai humor, de a végére ott is szintet léptek. Azt kifejezetten élveztem, amikor Viktor keze megsérült, és egy kézzel kellett állnia a versenyt a profi séfekkel. Olyan trükköket mutattak, amik érdekes is, látványosan is voltak.

Mivel Maxim az évad felénél kb. elmegy, nagyobb súlyt tettek a többiekre. A többi szakácsból is többet látunk, nem tolták át a főszerepet az új fiúra. Ez is jót tett a sorozatnak, változatosabb lett, és nem kellett ugyanazokat a konfliktusokat ismételgetni.

A CGI elemek… most sem vagyok képes azt mondani, hogy jól néznek ki. Már finomabban bánnak velük, de legtöbbször nem éreztem, hogy olyan pluszt adnának vizuálisan vagy szórakoztatásban, ami indokolja a bekerülésüket.

Színes, szórakoztató, korrekten összerakott darab, CGI trükkök nélkül is.

Egyelőre az ötödik évadról még nem láttam bejelentést, ha lesz, majd még mesélek arról, mit alkotnak a moszkvai szakácsok gyöngyszemei.

5/4 jót tett neki a közepén a vérfrissítés, de alapjaiban ugyanaz a romantikus komédia maradt.

https://www.youtube.com/watch?v=OmeBLwj8xHI

Milyen állat volt?

1: Lutri és Árnyék (Úton hazafelé)

2: Po (a film címében benne a fajta, így itt nem árulom el)

3: Joey (Hadak útján)

4: Babe (Babe)

5: Akela (A dzsungel könyve)

Megoldás: Tovább!