Ez pontosan olyan film, amiben értem, mi akarna az érzelem és a pozitív üzenet lenni, de sikeresen beletettek egy olyan tragédiát, amit nekem nem tudtak feloldani. Így elérték, hogy a történethez képest kapott happy end is megkeseredett a számban.
A középpontban vidéki, munkás osztálybéli nőket látunk három korosztályból. Egy nyolcvan körüli, két ötvenes meg egy harmincas. Mindenkinek megvan a maga keresztje, és valamilyen megmentésért Lourdes az úti céljuk. Az egyház szervez egy ilyen utat, nyernek és kapnak rá jegyet, így belevágnak. Lily még mindig a fiát gyászolja, aki 19 évesen vízbe fulladt. Chrissie az anyja halála után tért haza 40 év után, és próbálja rendezni a viszonyát az egykori barátokkal. Eileen daganatot talált a mellében, nem mert orvoshoz menni, és a csodás gyógyulásba veti a hitét. Dolly pedig a kisfiát viszi, aki még mindig nem beszél. A film annak a története, ahogy a csodavárás helyett egymásban és magukban kezdik keresni a válaszokat, és a sérelmek helyett elkezdenek beszélni. Abban is látom a megoldást: az segít majd nekik, hogy kimondanak és megbeszélnek dolgokat, nem csak magukban őrizgetnek sérelmeket és szép emlékeket is. A közösség, egymás lesz a gyógymód, nem a szent vízben való fürdés.
A film trükkje meg az, hogy Chrissie, Eileen és Lily története tulajdonképpen közös. Az a 40 éve meghalt fiú összeköti őket. Az egyiknek a fia, a másiknak a legjobb barátja, a harmadiknak a nagy szerelem volt. De mi vezetett oda, miért kellett elmennie a lánynak? Ez az a múltbéli és fájdalmas történet, ami több ember életét összezúzta. Lehetett volna ott is happy end, boldog vég, de a közbeavatkozó szülők mindenkit megnyomorítottak. Magukat is, teszem hozzá. Ezt kell feloldani, megbocsátani egymásnak, de nem tudtam úgy érezni, hogy igazán változtatni tudtak volna a dolgokon. Talán egymásnak megbocsátanak, de az nem változtatja meg a múltat. A fiú és a baba nem térnek vissza, és az a 40 boldogtalan, megbánásokkal teli év is ott marad. Könnyebb lesz attól, hogy kibeszélik, mennyire megbánták és milyen bűnt követtek el egymás ellen? A történetben mutatják a megnyugvást, közös gyászt és egymásba kapaszkodást, de nem tudtam átérezni.
Pedig még csak vallásos üzenettel se nyomták agyon, amitől előzetesen féltem. Katolikusok, hívők, de nem Istenről és annak terveiről beszélgetnek meg hasonlók. Mi több, inkább humort vittek bele és kézzel foghatóbb üzenetet. Látunk csalót, aki megjátssza a gyógyulást és a nők reakcióiban ott a humor. De a csoda elmaradásakor a pap megkapja a lényeges mondatot: Lourdes nem a csodáról szól, hanem erőt ad annak az elviseléséhez, ha nem történik csoda.
Vannak benne szép helyszínek és a látványeleme a színészei. Három nagyon jó színésznő kapta a főszerepet: Maggie Smith, Laura Linney, Kathy Bates. Jók is benne, tragédiákat sűrítenek bele egy-egy könnyedebb jelenetbe is. A szenvedés nagyon sok arcát megmutatják, miközben maga a film nem akar depresszív lenni. Nem is az.
Nem rossz film, íve van a cselekménynek. Adagolva van, ahogy a 40 évvel korábban történtek minden tragédiája felszínre kerül. Megvan a kapcsolat a nők között, és a drámába csepegtetnek mellékszereplőkkel, szituációkkal humort.
Mégis, annyira nem esett ez most jól nekem! Lehet, mert pont egy olyan tragédiát tett a középpontba, amit nem tudok megemészteni. Legalább filmen ne kelljen ilyen értelmetlen tragédiákkal szembesülni.