Gyerek – kutya barátságos, kalandos, családi.

A Carter család most költözött, az apa nagyon bele van merülve a munkájába, a nagyobb kisfia magányos. Egy este Michael kénytelen moziba menni a fiaival, megígérte, hogy megnézik az új kutyás filmet. Ott is mobilon dolgozna, de rászólnak, és nézni kezdi a filmet. Ami annyira szíven üti, hogy otthon mesélni kezd a fiának. A gyerekkoráról, melyben az a kutya volt a legjobb barátja, akinek a filmben látták a további sorsát. Vörös igazi neve Blue volt, akit egy áradáskor a nagyapjánál elhelyezett Mick mentett ki a tóból kiskutyaként. Kék mocsokba találta, így lett Blue. Vele kalandozta át az évet, amíg az anyja a szanatóriumban felépült. Megtanult motorozni, vetélkedett a tanárnője szerelméért, és egy sámán szellemével is volt kalandja. És Blue volt, aki mindig mellette volt.

Vannak történetek, melyek a kutyák hűségéről szólnak. Nálunk a legismertebb Lassie története, aki átkel a fél országon, hogy hazaérjen kis gazdájához. Mindig megkönnyezem Hacsi történetét is, amely eredetileg japán történet, de az Államokba Richard Gere és egy akita tette ismertté egy szép filmben. Az ausztráloknak pedig ott volt Vörös. Aki egy bányászközösségbe illeszkedett be, és gazdát választott egy világvándor, jólelkű fiatalember személyében, aki túl korán és tragikusan halt meg. Vörös pedig kereste, várta, amíg csak élt.

Sajnos, ami egyszer siker volt, előbb-utóbb kitermel egy folytatást, előzményt vagy újrafeldolgozást. A Vörös kutya előzményt kapott, angolul elég vicces alcímmel. Lefordítva: Vörös kutya – igazából kék. Magyarul meg se próbálták visszaadni.

Előzmény, egy teljesen külön történet, amit egy kerettel illesztettek a másikhoz, illetve a mozi jelenetnél pár filmkockára feltűnik az előző film. De ehhez a családi filmhez nem kell annak az ismerete, minden téren megáll a saját lábán.

Egy családi film, amiben pontosan érezni, hogyan akarnak az ember szívébe és könnycsatornáiba gázolni. A durva, hogy ezt éreztem, és mégis meg tudott hatni a film. Van benne pár olyan jelenet, amikor szabályosan úgy éreztem, kitépik a szívem egy részét. Amikor a moziban Michael felismeri a gyerekkori legjobb barátját és elsírja magát. Amikor a múlt zárásaként haza kell mennie a kisfiúnak, de a kutyáját nem viheti magával.

De nem tragédia ez a film, vígjáték. Kalandos, gyerekes, könnyed. Mert az a hangsúly, mi mindent élt át együtt Mick és Blue. Egy ausztráliai farmon, ahol akadt vad ló, közel voltak a bennszülöttek a maguk történeteivel, ahol kapott egy csinos és fiatal tanárnőt.

Nagyon helyes gyerek és kutya jelenetekkel van tele az egész. Egyszerűen jó nézni és mosolyogni rajta és velük, ha nem is egy olyan pörgős kaland, amilyenekre moziba járunk. Igen, azért ezt dvd kompatibilisnek tartom, mozifilmnek kevéske.

Látványra is tévés. A helyszín szép, de zárt. Nincs egy olyan jelenet sem, aki kiugróan látványos lenne, a nagy tűz is elég semmilyen. Viszont van egy nagyon aranyos kutya benne. Főleg, amikor kiskutya, hát akkor valami leírhatatlanul aranyos.

Innen-onnan ismerős színész is akad benne. Levi Miller cuki Mick lett, Bryan Brown fiatalos nagyapa, megvan köztük a kémia is.

Nekem tetszett, még akkor is, ha érzem a hibáit, de vevő vagyok az ilyen kutyás történetekre.

Vörös kutya 2. - 5/4 tudom, hogy nagyon kiszámított és mesterkélt, de bírtam a szereplőket. Érzelmileg is OK.

https://www.youtube.com/watch?v=ys9njXUXCIk

És ha megtaláljuk? Akkor? „Csá, Sam! Kivágnád a nyelved és betennéd ebbe a szemrevaló kis kézműves csuporba?” (Felelsz vagy mersz)

Nem arról van szó, hogy van valami rejtegetnivalóm. Hanem semmim sincs, amit neked látnod kell. (Anon)

• Nem ezt szoktad inni.
• A nagyanyám kedvence. Ma van a születésnapja.
• Miért ünnepelsz olyasvalakit, akit gyűlölsz?
• Erre való a család. A gyűlölet teszi különlegessé. (Luke Cage)

• Szóval, mit szólnál, ha találnék rá pénzt?
• Azt mondanám, hogy bankot raboltál vagy alkut kötöttél egy sötét varázslóval, mert szó szerint nincs semmi, amit ne próbáltam volna meg. (Life Sentence)

• Szóval, ti vagytok a személyzet? Az én inasom egy szellem. Yep. Egy halott inas.
• Belül mi is halottak vagyunk. (DuckTales)

• Most meg mit csináltam? Mi ez?
• Egy ember, Fred. Két kar, középen a zsigerek. És azok ott a lábak. Valakit eltemettek ide. És te épp most vágtad darabokra. (Elementary)

Kalandos, öntudatra ébredős, kutatós, személyiséges.

Dolores öntudatra ébredt, végzett a park szellemi atyjával, ezzel elszabadítva a poklot. A lakók felébredtek, és rávetették magukat a vendégekre. Vérengzés kezdődött, melyre a Delos is reagálni kénytelen. Beküldenek rendet tenni egy csapatot, de az igazság ennél sokkal bonyolultabb. A park mögött rejlik egy sötét titok, melyet a cég ki akar innen menteni. Dolores is tisztában van ezzel, és saját csapatával elindul a Völgybe, bárkin kell is átgázolnia, még Teddy személyiségét is hajlandó átformálni. Oda tart a Feketébe Öltözött Ember is, aki egyszer régen létrehozta a titkot, ami nem kerülhet ki innen. Közben a lánya által szembesül a magánélete hazugságaival. Maeve a lányát mentené innen, ő is a parkot járja. Bernard mindenkit megmentene, de hiába próbálkozik, rá kell jönnie, nincs tökéletes megoldás.

Már az első évad után voltak fanyalgók, és mondanom se kell, megint megosztó lett a sorozat. De ez szerintem jó is – inkább kavarjon egy sztori vihart, minthogy érdektelenségbe ütközzön. A Westworld remek kis viharkavaró.

Nem látom én se hibátlannak, az HBO másik nagy dobása, aminek különben idén a helyére érkezett, sokkal jobban bejön. (GoT, mondanom se kell, ugye?) De én bírom ezt a sorozatot, és minden hibára találok valamit, amit nagyon tudok benne szeretni. Ez igaz volt az első, de a második évadra is.

Egyrészt, a történet nagyot markol, és elég sokat meg is tud tartani. Egy kalandos, akciós sorozatról van szó, melynek minden részébe jut lövöldözéses akció, vad hajszák, mindenféle küzdelmek és ármányok. Másrészt, ezen túl az agyamat is igyekeznek gondolkoztatni. Mert nem csak egy western kaland, mellette egy okos sci-fi is, divatos zsánertémával. Mikortól számít valami élőnek, tudatosnak?

Az első évadban láttuk, milyen szenvedésre ítéltettek a robotok, csak azért, mert robotok. A sok szenvedésből felébredtek, maguk lettek, és most harcolnak a szabadságukért. Minden csoportnak megvan a maga eszméje és eszköztára, de a végcél egy lenne. Igazivá válni, felszabadulni, a saját döntéseiket meghozni.

Más szempontból közelítünk a tudathoz, és bedobnak egy nagyon izgalmas ötletet, az igazi emberek kapcsán. Akik végső soron ugyanúgy sarokpontokra bonthatóak, mint a robotok. Egyszerűek, ha nem is hiszik annak maguk. Akkor mitől jobbak? Attól, hogy nekik nem programozták a kódot, ami a fő ingerük?

Megint több szálon van vezetve a cselekmény. Megint nagyon figyelni kell, és próbálni összerakni az idősíkokat. Az 1 után megvolt az élményem, hogy minden összeállt, most nem teljesen érzem így. De ez nem negatív vélemény, jelenleg még szórakoztat, hogy tisztázom a fejemben az eseményeket és a sorrendet. Agyalok, az kell.

A karakterek és a casting megint nagyon erősre sikerült. Mondanom se kell, Anthony Hopkins nagy kedvencem, és imádom a Man in Black kettős alakítását, örültem is, hogy idén sem csak Ed Harris alakíthat, de jött vissza Jimmi Simpson is. Vagy Ben Barnes, akinek szintén nagyon fekszik a Delos fiú karaktere. De sorolhatom hosszan, sztárparádé van itt.

Nekem tetszik a sorozat, soha rosszabb GoT pótlékot! Már csak a Crichton regény hiányzik.

Westworld - 5/4 érdekes, látványos, remek a szereposztás. A szórakozás mellett gondolkoztató témákkal.

https://www.youtube.com/watch?v=QJaLv7XTFTY

Ilyet eddig nem szoktam, de lehet, hogy bevezetem. Sorozatok is indulnak folyamatosan, és a jelentősekről, lehet, hogy hírt is fogok adni.

Amit mindenképpen ki akartam emelni: a Sharp Objects.

Ismerős lehet Éles tárgyak címen, Gillian Flynn regénye az alapja, és a könyv bitang erős volt. (Azért arra nem tippelnék, hogy a Holtodiglan vagy ez a jobb.)

A sorozat szereposztása is erős, a történet izgalmas és sokkoló.

Én tuti nézem, ha végigértem, majd mesélek, milyen volt!

Halálos játékos, démonos, baráti társaságos.

Olivia már eltervezte a tavaszi szünetet: önkéntes munkát akar végezni. De a barátnők rábeszélik, az utolsó főiskolai tavaszt bulival kell tölteni! A kis baráti társaság így Mexikóban köt ki. Az utolsó este Olivia mellé egy másik fiatal csapódik, aki elhívja őket egy titkos helyre. A templom szétvert és ijesztő, unalmukban és a srác tanácsára Felelsz vagy mersz játékba kezdenek. Pár kényes téma érintése után mindenki menne, a srác búcsúzóul ad egy tanácsot: mondjanak igazat, és tegyék meg, amit kér. Nem értik. De hazatérve azzal szembesülnek, hogy valami természetfeletti a játékba tartja és kényszeríti őket. Ha hazudnak, menekülnének, végez velük. Miközben legnagyobb félelmeik élik meg, némelyek bele is halnak, nyomozni kezdenek és keresik a túlélés lehetőségét.

Múltkor belefutottam a 2017-es ugyanezen a címen futó horrorra, pedig ezt akartam megnézni. Most megnéztem, és sajnos, azt kell mondanom, messze többet vártam. Bár ugyanaz a zsáner, és ötleteiben is vannak hasonlóságok, ami igazán jóvá és nézhetővé tenné, nincs benne. Még azt is megkockáztatom, hogy több ötlet jutott a 2017-es, mint a 2018-as változatba. Ami rossz ómen.

Milyen is a játék? A démon jó érzékkel a feleltetésnél mindig a sarokpontokra tapint rá, amivel nem akar szembesülni az adott karakter. Csak éppen ezek annyira tipikusak és kiszámíthatóak, hogy az már pszichésen érdekes helyett kínos. Látható, hogy Olivia odavan a barátnője szerelméért. Naná, hogy erre szálat húznak rá, vallomásra meg egyebekre is rávéve a háromszögbe kerülteket. Mit érzel igazából? Kit választanál? Jaj. De még kiszámíthatóbb volt, hogy a meleg karakternek a játék miatt kell coming out-olnia vaskalapos apjának. Tipikusan olyan mind, hogy a téma felvetésekor már várod, hogy erre szálljon rá a démon. Meg is teszi. Kiszámíthatóan, így ebben a zsánerben unalmasan.

A mersz feladatai egyszerre gázabbak, de akad köztük egy-egy ötletesebb is. Nagyon kiszámítható volt, és gyerekes, ahogy Olivia és Lucas feladatból kerültek ágyba – ennyire gagyi ez a démon? Gagyi után meg ötlettelen – direktbe egymás megölésére utasítani. Elveszik minden játékosság, meg horror is.

Komolyan, még az volt a legérdekesebb, amikor a démon átvette az uralmat, és a szabályszegőket megölte. Ott volt fekete humor, meg ötlet. Ahogy a kedvenc tolla elintézte a leendő orvostanhallgatót… messze nem ér a Végső állomás szintjére, de legalább értékeltem az igyekezetet.

Hiányzik a filmből a horror is, meg a humor is. Pár cseppnyit tartalmaz csak ezekből, sokkal több kellene! Nem az a kínos szerelmi háromszög, amit nézni is fájt!

A film végi ötlet is béna – nem lehetet volna normálisabb vége?

A casting sem menti meg, noha én előszeretettel fedezek fel sorozatokból ismerős arcokat. Lucy Hale csinos kis hazudozó volt, Tyler Posey meg tini vérfarkas alfa, Nolan Gerald Funk meg anno a Glee-ben énekelt. Szegények, a harminchoz közel is ezeket a gimis/egyetemista kamaszokat kénytelenek játszani…

Egyszer kibírtam, de nem volt jó film. Rosszabb is van, de ez maximum átlagos semmilyen.

Felesz vagy mersz - 5/3 többet vártam! Nem vicces, de nem is ijesztő. Sorozatos arcok ismerősek, de tipikusak.

https://www.youtube.com/watch?v=d3uSsU3HUxY

A héten kevesebb a bemutató, de azért találunk olyasmit, amire akár moziba is lehet menni:

- Felhőkarcoló (Rock új filmje, ami popcorn mozinak tűnik nekem. A látvány majd eladja, a történetnek lehetnek gyenge pontjai. A világ legmagasabb épülete kigyullad, és Rock megy menteni a menthetőt.)

- Férfiak fecskében

- Hotel Transylvania 3. (nem kell bemutatnom a szörnyes mesét, ami inkább irritálni szokott, mint szórakoztatni. De sokan szeretik, van már saját mesesorozata is, és az egész estések ezzel trilógiává bővülnek. Most a vámpírok és barátaik nyaralni mennek.)

Ha moziig nem jutunk el, dvd-n vár:

- Tomb Raider (kaland)

- A Pentagon titkai (Hanks és Streep, politikai botrány, érdekes is lehet)

- A párizsi vonat (terroristák a vonaton, akció)

- Gyerekrablás (akció, anya a gyerekrablók nyomában)

- Sztálin halála (szatíra? komédia? A héten majd írok róla, már előre szólok, engem kiakasztott.)

Dvd-n sok az ide csúszott megjelenés, A párizsi vonat érkezését várom leginkább. A mozi már nehezebb dió, egyik se igazán fogamra való, de van még mit pótolnom korábbról, úgyhogy nem fogok néznivaló nélkül maradni.

Hello, vasárnap! Mondd csak, melyik heti film/sorozat érdekelne részleteiben is? Mert itt a Spoiler ideje! Bár segítenél választani, mert bevallom, a héten egyik film/sorozat se tudott annyira lázba hozni, hogy mindenáron mesélni akarjak még róla.

Azért valahogy kilyukadtam az Anon mellett.

Talán, mert érdekes volt. Van csavar, amit most szabadon lelőhetek. Volt, ami tetszett benne, más nem. Így akkor nézzük, mi is történt a filmben!

Sal Frieland élte a maga kis rendőr életét. Gyilkosok nyomában járt, ami a kor technológiájával nem volt nehéz. Az emberek fejében kamera van, állandóan hálózatba vannak kötve, így a központ mindent lát és rögzít. A gyilkosságok áldozatainak elég lekérni az utolsó perceit, és máris mindent tudnak. Sal is ilyen nyomozó.

A soron következő ügyében azonban valami nagyon nem stimmel. Egy hacker feltörte a rendszert, és az áldozat azt látta, amit a gyilkos. Így a nyomozók is csak azt látják. Még ötletük se nagyon van, mit kezdjenek – és már sorozatról beszélhetünk, nem ez volt az első ilyen gyilkosság, csak az elsőt még anomáliaként kezelték.

A meggyilkolt férfiakban egy közös van: egy nő. Egy hacker, akinek senki nem ismeri az igazi nevét vagy arcát. Anon, aki kitörli a rendszerből és a fejedből az emléket, amit nem akarsz, vagy megváltoztatja, amire kéred. Sal egyszer már látta is: csak éppen a kép törlődött róla, és mindenki emlékeiből, akinek átküldte.

Hogy a nyomára akadjanak, azt találják ki, hogy Sal eljátssza a tökéletes üzletfelet, akiknek a nő dolgozni szokott. Kitalált és létrehozott életében egy üzletember lesz, aki nősülés előtt jár. Csak éppen volt egy fizetett éjszakája egy luxus örömlánnyal, amit nem akar, hogy a menyasszony meglásson. Ezt kellene kitörölni. Meghirdeti a neten az állást. Vár, amíg Anon jelentkezik és megkötik az alkut.

Anon eljön, elbeszélgetnek, módosítja az emléket. A szex helyett egy unalmas, iszogatós este egyedül otthon. A férfinak meg is tetszik a nő, aki minden adatát féltve őrzi. Törli magát az emlékeiből, még azt sem árulja el, hogy szólítsa őt Sal. De annyi időt itt volt, hogy az üggyel megbízott különleges egység rá tudjon kapcsolódni a hálózatára, és kövesse. Csak az utolsó szervernél akadnak el – így látják, amit a nő, de nem tudják, hol van.

Sal újabb megbízással csalja vissza – most drogvásárlást akar semmissé tenni. Mert ami nem látszik, meg sem történt. Anon jön, és most a csevegés csókolózásba, majd szexbe fordul. Sal balszerencséjére a tőle elmenő lány az emlékeit nézegeti, és kiszúrja az igazat. Hogy Sal igazából őt kereső nyomozó, nem egy üzletember bűnös hobbikkal.

Sal is hack áldozata lesz. Folyamatosan cserélik a szemével látottakat, így majdnem kiesik a metró elé, esik-kel, olyan embert bántalmaz, akit nagyon nem kellene. Felfüggesztik. De még nagyobb csapás lesz, amikor elkezdi Anon törölni az emlékeiből a kisfiát, akit egy tragikus balesetben vesztett el. Csak egy emlék marad: amikor a fiút a szeme láttára halálra gázolták. A történet, ami megtörte a férfit, amiért már csak a munkája és az alkohol maradt neki.

Majd egy este azt veszi észre, a gyilkosa szemével lát. Dulakodást hall, majd Anon-t látja és a tükörben a technikai zsenit, aki az akciócsoportuk esze volt. Kiderül kettejük beszélgetéséből, hogy a fiatalember az utolsó védelmi vonal, aki biztonságban tartja Anon személyiségét. De ahogy figyelte, beleszeretett. Elkezdte megölni a férfiakat, akik közel kerültek hozzá bármilyen formában. Fel is ajánlja a lánynak, hogy tartson vele, legyenek ők ketten egy. Sal és Anon azonban együttes erővel fölé kerekednek, és meghal. Anon elmegy, Sal sebesülten és a vádak alól tisztázva marad a helyszínen.

Egyszer még összefut a lánnyal, akitől szeretné megtudni, miért él így. A rendszer vadászik azokra, akik nem akarnak a részei lenni. Ha nem csinál rosszat, senkit nem érdekel, mit lát. Nem nézegetnék. A lány kifejti, ezt Sal nem tudja megérteni. Nem azért él így, rejtőzik, mert rosszat tesz vagy tenne. Egyszerűen ezek az ő dolgai, ami senki másra nem tartozik. Elsétál.

Utaltam már rá, hogy a karakterekből szívesebben kaptam volna többet. Annak látom értelmét, hogy Anon miért maradt rejtélyes. De Sal múltja kurta-furcsa. A fia halála, a házassága szétesése, az alkoholizmusa – mind olyan, amit lehetne fejtegetni, mélyebb figurát építeni, de itt nem teszik meg.

A gyilkos, aki egyben rendőr is, őt is sokkal jobban szerettem volna megismerni. Annyira hamar elintézik, hogy miért lett gyilkos, hogy semmi súlya. Azt a szálat is kezelhették volna jobban, vagy írhattak volna neki jobb indoklást.

Esetleg a világ működéséből is kaphattunk volna egy nagyobb szeletet – engem érdekelt volna, milyen ez a teljesen megosztás központú világ. Eszembe juttatta a Kört (Tom Hanks film, nem Samara horrora) és a BlackMirror egymást lájkoló részeit. Ez lenne a következménye az ott látottaknak?

De igazából nagyobb bajom nincs vele, így is nézhető, érdekes film volt. A szereposztás is teljesen korrekt.

Akinek bejött a BlackMirror, vagy egy nézhető sci-fit nézne, jó választás lesz.

Szerelmes, mintázatos, nyomozós, közelgő katasztrófás.

Dylan szereti a rendszert és a mintázatokat, ott is észreveszi őket, ahol más nem. Ez a munkájában is nagy segítségére van, légi forgalom irányítóként átlátja a sok gép pályáját. Ám valami történik, a 2:22 számkombináció feltűnik, és elvonja a figyelmét. Visszatér, ismétlődésekre figyel fel. Ugyanakkor, ismétlődnek az események. De miért? Egyre megszállottabban kutatja a dolgot, amikor megismeri a galériás Sarah-t. Szerelem első látásra, nagyon összepasszolnak, mintha már korábban is ismerték volna egymást. De a lányt ijeszteni kezdi a férfi megszállottsága, amit egy 30 éves tragikus állomáson történt lövöldözés fokoz. Segíteni akar, Dylan nem engedi. Későn ébred rá, hogy a múlt ismétlődése még egy szereplőt érint, Sarah exét. Vajon most Dylan képes lesz megakadályozni a tragédiát?

Nem pont olyan volt, mint amit vártam, de igazából így jobban tetszett. A trailer után időutazásos vagy napismétlős történetet vártam, amikor minden ismétlődik. De valami mást találtak ki, így sokkal eredetibbnek és érdekesebbnek is találtam a végeredményt.

A mintázatok ismétlődése nagy ötlet, és jól meg is valósították. Az egész logikus, miközben a realista agyammal hihetetlennek is érzem, de a film világában gond nélkül elfogadtam a szabályokat.

Több szintje van a filmnek, amit nagyon tudtam szeretni. A napi szintű minták, ahogy azokból összeáll egy 30 éves történet visszaverődése is. Minden szépen megfelel egymásnak. Még rejtélyt is hoz bele, ahogy Dylan szép lassan kirakja a kirakóst, vele együtt mi is. Nem egy krimi, nem is thriller, de valami olyasmi, a feszültsége benne van egy kis misztikus színezettel.

Mindeközben pedig ez egy szerelmi történet is. Ami önmagában nagyon nyálas is lenne. Komolyan: cukormérgezést tudna okozni, ahogy Sarah és Dylan románca pillanatok alatt fejlődik a megismerkedéstől a végzetes nagy szerelem és családalapítás felé. És mégse leszünk cukorbetegek, mert jó ellenpont a misztikus vonal, a rejtély – a kettő együtt működik. Egyik se túl sok, se kevés, a mozaik összeállva sokkal jobban néz ki, mint a részek külön.

Tudtam szeretni a karaktereket is. Dylan ezzel a rendmániával és mintázatokkal érdekessé lett téve. Kellett is, mert, ahogy most belegondolok, a főszereplő páros szép is, helyes is, kedves is – rosszat nem is találok bennük, ahogy mélységet se nagyon.

A casting is bejött. Pedig Teresa Palmer nekem kifejezetten ellenszenves, nagyon kevés filmje van, amiben szimpatikusnak találom. De ebben az volt. Jobban áll neki ez a mesebeli jólány, mint amikor keménykedik a vásznon. Michiel Huisman meg nem is titkoltan a legsikeresebb holland filmes, aki már a GoT előtt is mászott szépen fel a sztárság felé, és a GoT még többekkel megismertette. Helyes, szimpatikus itt is, én bírom.

Látványra is korrekt. Nem nyomtak bele sok CGI-t, nem is kellett. Amit mégis látványelemnek beletettek, működött. Tetszett az installáció kiállítás, jópofa volt a csillagok ragyogása is, vagy a minták kirajzolása. A 30 éves részeket is elkülönítették látványban is, már szinte noir jelleget kapott.

Hangulatos, kellemes, miközben érdekes is. Pozitív csalódás volt számomra.

2:22 - 5/4 romantikus, de okosan rejtélyes is. Tetszett a szereposztás is, az egésznek a hangulata.

https://www.youtube.com/watch?v=Af2N3N5rURI

Harcolós, kapcsolatos, csapatmunkás, katonai.

A SEAL osztagok között az egyik, ha nem a legjobb a Bravo Csapat. Vezetője az a Jason Hayes, aki már élő legenda, akitől minden újonc tanulni akar. Ő olyan csapatot tart össze, mely nem csak bajtársak, de testvérek szövetsége is, akik átvészelik együtt a válást, vagy éppen ünneplik az érkező gyerekeket. Terroristákat kapnak el, védőőrizetet látnak el, amire a parancs szól. Az újonc Clay Spenser a kiképzés poklában is e csapat felé kacsingat, de nem könnyű bekerülni. Clay az apja miatt, aki sikerregényt írt a katonai múltjából, extrán bizonyítani akar, ő nem az örege. Afganisztán, 6 hónapos kiküldetés. A Bravo nagy teherrel indul neki: az elődeiket lemészárolták. Igazságot akarnak szolgáltatni nekik.

Idén kettő katonai, speciális osztagos sorozat indult útjának. A The Brave, amely félévadot és kaszát kapott. Végigszenvedtem, nekem se tetszett. A SEAL Team, ami viszont sikeres lett. Azt hiszem, a Brave kapcsán már elemezgettem is, hogy a trend pont úgy alakult, ahogy a személyes tetszési indexem is.

Első pillantásra a bátrakat kezdtem el követni, de pár rész után teljesen kiábrándultam. Adtam még egy esélyt ennek a csapatnak, és 3 rész után rákattantam. A Seal Team nézettsége nőni kezdett, ahogy a Brave zuhanórepülést produkált nagyon hamar. Egyértelműen ez a jobban összerakott a kettő közül.

Egyrészt, sokkal realistább, életszerű katonai bevetések vannak benne. (Vagy, inkább úgy lenne pontos, amit civilként hitelesebbnek látok.) Untatni szoktak a katonai bevetések, a Sólyom végveszélyben is halálra untat, de ezt érdekesnek találtam. Most először láttam ilyen kutyás bevetéseket, nagyon bírtam is, ahogy a kutyusok is csapattagok voltak, és ahogy a bevetésekre vitték, dolgoztak velük. Nekem ez új élmény volt, ilyet még nem láttam.

Vizuálisan is törekedtek a sokféleségre. Volt pl. éjszakai jelenet infra kamerával, vagy fejkamerával végigkövetett események.

Volt változás évad közben a felépítésben is. Epizodikusnak indult, amikor minden rész egy-egy akciónak felelt meg. Különféle bevetések, sokféle élethelyzet, amibe bekerült az egység. Majd az évad másik fele átívelős lett, a csere osztaguk gyilkosainak elfogásáról. Elnéztem mindkettőt, de azért az epizodikus részek jobban estek.

Amivel viszont igazán a Brave fölé emelkedett, hogy itt van minimális karakterizálás. Személyiséget, magánéleti kérdéseket is kapnak a szereplők. Lesz, aki sérülést titkolna. Látunk egy szárba szökkenő szerelmi szálat, de egy erős pár válását is lekövethetjük. Soha nem ez a hangsúly, de nekem kellettek, hogy drukkoljak a bevetéseken is, hogy ne az aktuális kedvenceim legyenek áldozattá.

Ennek a sorozatnak volt a jobban sikerült castingja is. David Boreanaz hozza tovább a Doktor Csont karakterét, ő a nagy hős, a nagy jellem. (Poénkodtam is rajta, hogy ezt csinálta Bones előtt.) Max Thieriot meg kiszabadult a Bates Motelból, és katonának állt. Különben őt is bírom, itt újoncként a kölyökképe is előnyös – már csak azon drukkolok, hogy a második évadra megborotválkozik, mert az a sivatagi hajzat és szakáll… juj.

Nekem ez tetszett jobban, de nem csak nekem. Jövőre visszatérés a 2. évaddal!

Seal Team - 5/4 sok ismerős sorozatszínész, realista akciók, miközben építgetik a karaktereket is. Bejött.

https://www.youtube.com/watch?v=OAHa5f2F1Yw

Rejtélyes, halálos, menekülős, misztikus.

Samuel Solomon élete jobb nem is lehetne: sikeres könyvet írt, az egyetemen ő az egyik legnépszerűbb tanár. Szerelmes is, gyönyörű barátnője az egyik hallgatója. Ám közös estéjük véres véget ér: miután szerelmet vallottak egymásnak, Beatriz felvágja az ereit a kádban. Samuel megzuhan, minden veszni látszik körötte, rejtélyes álmok gyötrik. Egy gyilkosság helyszínére vezetik, egy fiatal nővel együtt, akivel találnak egy különös gömböt. Majd egy múzsa kezdi kísérteni a férfit, aki vissza akarja kapni az ellopott tárgyat, vagy végez a férfival. Rachel a fiával menekülne erőszakos rabtartója elől, a gömbért segítséget kér. Mire Samuel feleszmél, már együtt nyomoznak a gyilkos múzsák után, akik szavakkal gyilkolnak – de amit mindkettejük múltja rejt, arra nem lehet felkészülni.

Alapvetően szeretem az olyan filmeket, amelyben újraértelmeznek valamit a mitológiából. A regenyvilag.blog.hu-n szoktam is fejtegetni, hogy vevő vagyok minden olyasmire, amiben egy klasszikus mese, mitológia új köntöst kap. Legutóbb azt hiszem, épp Riordan és a Kane Krónikák kapcsán elmélkedtem ilyesmin. Ami most azért is eszembe jutott, mert a Múzsa is ilyen újraértelmezős dolog.

Méghozzá a múzsákat veszik elő, akik a görög mitológia szereplői – igen, Percy Jackson is találkozott velük. Ez azonban egy olyan feldolgozás, amiről inkább a The Curse of Sleeping Beauty jutott eszembe, amit pár hete meséltem el nektek. Egy sötétebb, horrorosabb vízió, amiben van ötlet.

Még akkor is ezt mondom, ha különben nem szeretem, amennyit változtattak a múzsákon. Csak egy volt, aki a költészettel foglalkozott, bár igaz, hogy az irodalomhoz kapcsolódik a színjátszás és történetírás is. Itt viszont minden múzsa a költészeten keresztül szivárgott át az emberi világba, amit a görög mitológiakedvelő agyam nehezen vett be. Bár tény, jót szórakoztam azon, ahogy az angol tavi költőket előszeretettel idézgették. (Az még stimmelnek is a klasszikus gyökerekkel.) Plusz, sok Dante is volt. Az már a keresztény mitológiával nehezebben békül a múzsákkal, de itt megoldották. Tudjátok, Dante és Pokol… a múzsáknak valahonnan ide kell szivárogni…

Éreztem benne valamit a baszk mondakörből is. (Amit különben regényélményből ismerek valamennyire.) Oda illenek ezek a gyilkos szellemlények, akiknek nem görög múzsás neve van. Thalia helyett itt például van Az, aki rejtőzködik. Meg is fordult a fejemben, hogy sima szellemekkel/démonokkal jobban működött volna a sztori, mint múzsákkal, de a versek miatt, gondolom, maradtak múzsák.

A lények különben ötletesek, alaposabban meg is ismertem volna hetüket. Az, aki szenvedélyes. Az, aki hazudik. Ilyen neveik vannak, és mindegyiküknek lehetne saját mitológiája. A történet különben regényből lett filmesítve – nálunk sajnos nem kapható, spanyolul meg esélytelen, hogy egy szót is értsek belőle – és sejtem, hogy papíron van is mitológiájuk.

A horror elemek helyett a thriller és rejtély dominál, de ez még tetszett is. Jó a film dinamikája, vannak csavarok és kellemesen elszórakoztatott ijesztés és vérfolyó nélkül is.

Múzsa - 5/3,5 ha a horror nem is domináns, érdekes az alapötlet és a misztikája. Lekötött, ha fura is.

https://www.youtube.com/watch?v=5earSp5yDVM