Kicsit elmerengtem, honnan ismerem a trollokat. Nem éppen a magyar népmesék visszatérő hősei. Arra jutottam, hogy nekem Tolkien világából ismerősek, és némileg a skandináv mitológiából. Mintha Thor is csapott volna le párat, de ebben kevésbé vagyok biztos.

A Netflix-filmnek ezért egy vetülete volt, amit kifejezetten érdekesnek találtam. Utalnak mesékre, amelyek az én előismeretemben nincsenek meg. Már töröm is a fejem, honnan szedjek norvég meséket, hogy pótoljam. Az egyik pl. három bakkecskéről és egy trollról szól – idegesít is, hogy itt erre nagyon ráutalnak, de mivel nem ismerem a mesét, nem tudom, miképpen.

A film azonban elsősorban akciófilm, amelyben a katonaság, egy politikai tanácsadó és egy paleontológus együtt igyekszik megfékezni a bányászat miatt feléledt trollt. A mérete hegynyi, a teste áthatolhatatlan kő, és egyenesen Oslo felé tart. Visszatérő elem a filmben, hogy a csapat agyal, a troll beér egy városba vagy turistákkal teli rendezvényre, és a katonaság próbálja visszafogni a pusztítást. Lehet sejteni, mennyi eredménnyel, ha lepattannak róla a bombák is.

Mivel akciófilm, a látvány lenne benne a fontos. Nekem nem tetszett – már a trollal kezdve. Drabális, de mivel nagy kőszörny, ez még elmenne. De az arca és a farka… mintha saját maga paródiája is lenne. Eléggé emberire vették, hogy az arca kifejezetten zavaró is legyen. Nekem kb. az jutott róla eszembe, hogy olyan, mintha egy öreg, morgós törpét betettek volna egy nagyítóba, és óriást csináltak volna belőle. A katonaság ötletessége meg kimerül annyiban, hogy más-más fegyverből lövik. Tank és harci helikopter, meg hasonlók. Engem nem szórakoztatott, hogy lőnek, jön a robbanás, a troll meg halad tovább.

De nem ez a legfőbb gond. A történetben is vannak olyan elemek, amelyek rémesek. Az pl. hogy jön össze, hogy nappal is randalírozik a troll, de simán megbénítják pár lámpával? Vagy olyan ő is, mint Meyer vámpírjai? Arra meg nem is tudom, mit mondjak, amikor egy troll koponyával, a királynő különben ronda kocsijával száguldozni kezdenek.

Hogy legyen dráma is, Nora és néprajz-kutató édesapja elég rossz viszonyban voltak, amit majd ez a felfedezés old meg. Jön az önfeláldozás, könnyes búcsú, meg hasonlók. Még azt is kiéreztem belőle, hogy a politikai tanácsadó meg Kris százados is flörtölnek a hősnővel. Hála égnek nem jut idejük romantikázni a troll elől futva, de így is zsibbasztó volt, ahogy össze-összemosolyogtak, a tanácsadó meg közben olyan volt, mint egy gyerek, akinek elvették a játékát.

Nem is akarok jobban belegondolni, mert ha elkezdem fejtegetni, mennyire ostobák benne a politikusok, eljutok a film összeesküvés-elméletéhez és a királyi család titkához, ami meg már egyenesen gagyi.

Vagyis, ez az a típusú film, amit az agyunkat lekapcsolva egyszer meg lehet nézni.

Az ünnepekre hozták ki ezt a filmet – már, ha hívhatom filmnek. A Netflixen már láttunk ilyen formátumot, nálunk azért nem annyira megszokott. Film, sorozat, dokumentumfilm – ezeket keverték össze nekünk.

Nézzük is sorba!

A sorozatot a legkönnyebb magyarázni. Több 20-30 perces részben mondták el II. András és az Aranybulla történetét. Átfogták a teljes uralkodását az Árpád-házi királynak, és szerencsére váltogatták a szereplőket is. Nem a fiatal énjét játszó színészre adtak parókát, meg kilónyi sminket, hanem az idősebb Andrást más játszotta. Határozottan jó ötlet volt.

Film is, mert lehet tudni, hogy eredetileg filmnek szánták. Ha összeadjuk a részek hosszát, egy hosszabb történelmi filmet kapunk belőle. Gyanítom, azért szedték darabokra, mert filmként még furább lett volna az a szerkezet, ami miatt a dokumentumfilmet is be merem dobni.

Ugyanis a történetet nem teljesen filmként nézzük. Megszakítják történészek magyarázatai, akár térképekkel és egyéb szemléltető anyagokkal. Folyamatosan magyaráznak, és a mozgókép mintegy csak életre kelti és dramatizálja, amit elmondtak.

Iszonyat rosszakat hallani róla – jó műsornak én sem nevezném, de azért nekem A kis Vuk nem jut róla eszembe. Szerintem megosztó a formátum, ha nem láttam volna már ilyet, biztosan fura lett volna nekem is. Ugyanígy formában készült különben Boleyn Annáról is műsor, arról mégsem hallani ennyire rosszakat. Csak dokumentumfilmnek, vagy csak történelmi filmnek valóban gyenge – filmként túl megszakított, epizodikus és nem elég történetmesélő. Dokumentumként meg keveset mond, és nem is mélységben. Elég felületes a műsor.

Sok pénzből készült, de nem mondanám, hogy látni rajta. A kosztümök azért jobbak egy színházi, eldugott és most előkerült kelléknél, de egyéb dolgok igencsak bökték a szemem. A mélypont nálam a Jordán és az ottani csata volt – kb. egy bakonyi patak jutott róla eszembe, nem egy jelentős folyó. Az ehhez képest semmi, hogy olyan vértelen harcot kaptunk, hogy a testből kihúzott kard éppen olyan tiszta volt, mintha éppen fényesítették volna. Több szereplő nem tetszett, Bánk bánnal még mindig nem is tudok mit kezdeni.

Ha már szereplők – casting. Azzal még ki lennék békülve, telepakolták ismert arcokkal, és vannak érdekes megoldásaik is. Veréb Tamás lett a fiatal II. András – néha merengtem rajta, hogy milyen könnyen lehetne musical betét is a filmben, lehet, nekem úgy még jobban is tetszett volna… Az lett volna az igazi mix – történelmi musical, dokumentum. Gertrúd Törőcsik Franciska, a testvérei között ott van Simon Kornél, az ország főpapja meg Rátóti Zoltán, de még szemezgethetnék bőven. A mi kis falunk jó része itt van, meg olyan színészek mellettük, mint Fenyő Iván. Sajnos, a színészi munka minimum fura. Erőltetett, túlzott az egész. Mű – a jelenetek és a karakterek is, talán ez a másik, ami nagyon rontotta az élményt.

Többet tudok az Aranybulláról, mint a sorozat előtt? Valószínűleg. Az is új volt, hogy II. András elment keresztes hadjáratra. Vagyis, tanultam is valamit belőle, elnéztem. De tény, a Toldi feldolgozás pár hónapja jobban tetszett.

Tovább a mese vonalon, de a változatosság kedvéért ez nem Disney feldolgozás. A dánok is elkészítették a maguk Hamupipőke meséjét, amiben ott vannak a mese elemei, de van egy középkori hangulat is benne. (Ilyen szempontból az Örökkön örökké, amit megidéz, csak francia királyi udvar és Leonardo da Vinci nélkül.)

Amit értékeltem a filmben, hogy igyekszik az alapmesét bővíteni és hihetőbbé tenni a szálakat. Pl. a királyi pár országjárása, ami a középkorban szokás volt. Ugyan annak nem sok értelme van, hogy miért így keresnek a hercegnek menyasszonyt, de legalább többször találkoznak és ismernek a fiatalok, nem csak egy bál és egy tánc jut nekik. Egymást nem ismerve, véletlen találkozástól kezdve közös vadászatig terjed a program.

Tetszett az is, ahogy a tündér keresztanyát kiváltották. Itt mágikus magvakból terem majd elő két öltözet ruha, meg egy kis tanulság a harmadik próbára. Az állatokból ugyan hagytak meg valamennyit, de messze nem úgy, mint a Disney történetben.

Összességében mese maradt így is, de igyekeztek közelíteni egy hihetőbben középkori történethez. Ennek megfelelőek a ruhák is – a vadászöltözet, de a báli öltözetek is. Azon még mosolyogni is lehetett, hogy Hamupipőke mostohája miképpen kezdte beöltöztetni a lányát a bálra. Szintén szimpatikus vonás volt, hogy itt a mostoha az egyedüli rossz, a saját lánya életét éppen annyira megkeserítette, mint a mostohalányáét. Rendben, őt azért nem dolgoztatta, de jó szót ő sem kapott. Ennek ellenére kedvesebb volt, mint az anyja.

A látványvilága egy fokkal jobb, mint egy tévéfilmnek. Késztetésem lenne a németek Grimm meséihez mérni, de annál több munka van benne. A ruhák nem tűnnek színpadi kelléknek, mint a Grimm mesékben. A kevés helyszínt kidolgozták, bár néha képesek eltúlozni a dolgokat. Ahogy Hamupipőke bemegy a várba, a bálra, még az északi fény is felragyog.

A casting messze van a Disney előszereplős feldolgozástól. Bár, belegondolva, a színeket meghagyták – Hamupipőke szőke, a herceg barna, de ennyi. Ők a kevésbé szép pár – főleg a herceg az, aki messze van az eye candy faktortól. Elsőre el sem akartam hinni, hogy az a fiatalember a herceg, annyira átlagosnak tűnt.

Összességében még így is jobb volt, mint amit vártam. A történet szépen kerekedett, jól állt neki a középkori színezet is. Annyira látványos is, hogy könnyen nézhető legyen.

Rászántam magam, a Resident Alien 2. évad végét is megnéztem.

Meglepetés: sokkal jobban tetszett, mint eddig az évad. Visszaköszönt a humora is, és a cselekmény is elkezdett értelmes lenni.

A végére kötötték össze a pontokat: Harry már rájött, hogy kik fenyegetik a Földet, milyen szerepe van, volt és lesz a szürkék elleni háborúban. Új szereplőként jött a szürke hibrid, visszatért az űrlény vadász és feltűnt a fia is, meg a kisvárosaik között is megkezdődött a szürkék ügyködése.

Talán ez volt az, ami annyira elvitte a végét – volt meglepetés, és tartunk valamerre. Azt ugyan még nem tudom hova, de egyre többen tudják Harry titkát és egyre többen kerülnek valamiképpen kapcsolatba az űrlényekkel. A végén sokkolt is, hogy már kiket és hogyan be nem gyűjtöttek ebből az isten háta mögötti helyről is.

Ezek és Harry közel sem emberbarát attitűdje, amik tetszettek. Mellette volt szappanopera is, anyákkal és eldobott lányokkal, gyógyszerfüggőséggel és párkapcsolati hullámzással. Még mindig olyankor veszít el a sorozat, amikor nincs sci-fi elem.

A maszkok is megosztók: Harry űrlény formája továbbra is pocsékul néz ki, a teljesen digitális baby jobban nézett ki és aranyos is volt. A szürkék, akik szintén digitálisak, szintén jobban néznek ki. A legrosszabb részek, amikor Tudyk fejére kerül a maszk és átvált pösze beszédre, mi meg látjuk az űrlényfejet.

A színészek jobbak: bírtam Terry O’Quinn űrlényvadászát, most esett le, hogy a tábornokot Linda Hamilton játssza. Új szerzemény Enver Gjokaj, egyelőre még csak fel-feltűnik, de az évad vége alapján a későbbiekben neki is több szerepe lesz.

Be van már rendelve a folytatás, kiderül, merre kanyarodnak majd az események.

2 részt haladtam a Gangs of London (s01e02-03) évaddal is.

Van már egy mintám. A sorozat védjegye az erőszak – minden részben legalább két olyan jelenet van, amikor valami elképesztően kegyetlen vagy véres történik. A bandák közti viszony egyre mérgesebb, és ez vizuálisan is megjelenik.

Tipikusnak tűnik az is, hogy az egyik szereplő beépített rendőr. Attól félek is, hogy már a kezdő részekben belengettek neki egy szerelmi szálat is: az egyik maffiavezér lánya kezd közelebb kerülni hozzá, már most. Vajon a jövőt vetíti előre, hogy a felettesei tartanak attól, hogy megtetszik neki a gengszterélet és oldalt vált?

Az erőszak mellett a titkok, amelyek viszik előre. 3 rész után még mindig nem tudni, ki mit üzletel titokban és melyik oldalon is áll. Sokak esetében abban sem vagyok biztos, hogy milyen képességei vannak. Billy-t gyorsan leírtam használhatatlan drogfüggőnek, erre kiderül, hogy már gyerekként hidegvérrel ölt és most is fenyegető, ha valakire rá akar ijeszteni. Sean elsőre erőszakos erőembernek tűnik, erre Lale-t nagyon átverte, aki kicsit sem vette komolyan a férfit.

Az erőszakossága miatt nem darálom, de elnézem, és az nagyon húz előre, hogy mi is folyik itt, és ki mit akar igazából.

Pont egy ilyen kis mosolygós, zenés Disney-film kellett most nekem. Könnyed, szórakoztató, igazából klisés is, de hangulatos, családi, könnyen fogyasztható is.

A történet hőse egy indiai gyökerekkel bíró amerikai lány, aki egy új iskolatárs segítségével fedezi fel a DJ szakmát. Természetesen van családi történet, természetesen megtetszik neki a fiú és természetesen verseny is lesz, ahol majd megmutathatja az apjának is, mit tud és emléket állíthat az anyjának. Rhea története sok tekintetben pont az, amit minden hasonló film hoz.

Ám, ebben azért volt egy kevésbé megszokott elem. Ha minden az átlag forgatókönyv szerint készült volna, akkor Rhea és Max a végére pár is lennének. De a fiú történetébe bevittek egy elemet, ami borítja ezt, és érdekesebbé tette a filmet. Nekem jól is esett, hogy Rhea nem a szerelemben találta meg a válaszokat. Arról nem is beszélve, hogy a történet szerint 15 éves, nem is tetszett volna, ha nagy szerelmi történetet kerekítenek.

Ha már a kor – ezzel kapcsolatban volt egy kis gondom a szereposztással. Avantika tényleg 15-16 éves volt a forgatás idején, de nem annyinak néz ki. Simán kizökkentett filmnézés közben, hogy végzősnek is elmenne, nem alsóbb évesnek. Különben szimpatikus a színésznő, más bajom nem is volt vele.

Tetszett az is, hogy egy nagyon sokszínű baráti kört tettek a lány köré. Van egy túlbuzgó, ételekkel foglalkozó öccse. Van két barátja, akik a technika és informatika megszállottjai. És itt simán benne van, hogy velük lóg és jó barátjuk az iskola legmenőbb lánya. Jó a kémiájuk, ha a valóságban nem is tudom elképzelni, hogy Ginger ilyen barátjuk lenne. Túl mások.

Igaz, más mesés elem is van benne. Rhea mondhatni teljes állásban dolgozik az iskola mellett a családi étteremben. 15 évesen annyi felelősséget pakolnak rá, hogy az 17-18 évesen is sok lenne. Lehet koraérett, de az apja az, akinek gondolkodnia kellene. Hol normális az, hogy a 15 éves lánya vezényeljen le egyedül egy fogadást az étteremben?

A zene az, amiről még szót lehet ejteni. Azt szépen hozza, hogy a DJ és a zeneszerzés milyen kapcsolatban lehet, és pontosan mit is csinálnak a keverőpulton. Nyilván nem szakmai továbbképzés, de annyit átad, hogy értsük, milyen munka van benne, milyen készségek kellenek hozzá. Az már más kérdés, a film zenéje mennyire tetszett. Maradtak a pop vonalon, vagyis fogyasztható. Rhea származása miatt belekerült egy is indiai hangzás, de csak finoman. A filmben elhallgattam, de csak úgy nem hallgatnám az OST albumot.

Jól esett, helyes volt és zenés – ennyit vártam, ennyit kaptam, ennyi most elég is volt.

Amikor nem tudom, mibe kezdek bele, aztán a végére minden bajom van. Megrázó egy film, és utána igencsak nehezemre esett elaludni. Hát, ha kicsit előre olvasok, mi is ez, nem lefekvés előtt nézem meg.

Ugyanis a Mr. Jones egy életpálya egyetlen, ám annál fontosabb részét emeli ki. Gareth Jones több nyelven, oroszul is beszélő, kiemelkedően intelligens újságíró, aki eredetileg külügyi pályára készült. Azzal lett ismert, hogy interjút készített Hitlerrel, és most kampányol, hogy Anglia vigyázzon, mert Hitler sokat akar, háború lesz. Sztálin és a fejlődő Szovjetunió, amiben a megoldást látja. El is éri, hogy kiküldjék Moszkvába. Ott már felfigyel a jelekre, hogy valami nem stimmel. Amikor elszökik az ukrán területre, ahonnan az anyja is származott, első kézből tapasztalhatja, mi van Sztálin propagandája mögött.

Megrázó a film. Sima, langyos politikai történetnek indul, egy kis irodalmi felhanggal. A háttérben ugyanis Orwell írja az Állatfarmot. Nem véletlenül, először az van kihangsúlyozva, mr. Jones farmján indul a történet. Majd a történetben ki is derül, hogy hatott Jones Orwellre, aki szintén Sztálin és a szovjet módszer embere volt, míg a hazatérő Jones nem vállalta fel, hogy elmondja az igazat, és Orwell az egyike volt azoknak, akik hittek neki.

De, elkalandoztam. A film onnantól több mint fájdalmas, hogy Jones elszökik a felügyelő tiszt elől, és bolyongani kezd Ukrajnában. Nem akarom elmesélni, mi mindent lát, de közben már nem tudtam, hova nézzek. Ami borzalom elképzelhető, arra ott lesz példa. Utána már hiába van azzal játszma, hogy a szovjet hazugságot terjesztő, Pulitzer-díjas Duranty és Jones hogyan kerül szembe az újságokban, az ukrán részek az ember minden életkedvét elveszik, és valami elképzelhetetlen, hogy ez megtörtént és a világ hogyan szemet hunyt. Van szónoklat, hogy a békének ára van, de azt könnyű mondani a jólétből, fűtött szobából, biztos távolságból.

A film vizuálisan is rátesz egy lapáttal. Tévés kosztümösnek tűnik, semmi extra, hogy aztán az ukrán térbe csöppenve minden színt elvegyenek, és mintha egy nyomasztó, fekete-fehér filmet néznénk. Talán egyszer tűnt fel benne szín: amikor egy viskóban feltesznek levest főni, és a tűznek volt valami színe. De az a leves… Az egyik legborzasztóbb dolog, amit mutatnak, és az külön borzalmas, hogy végignézhetjük, ahogy Gareth is felismeri, mit kapott enni a gyerekektől. (Mert abban az otthonban már felnőtt nem maradt, csak éhező és fázó gyerekek.)

A stáb is korrekt – James Norton játssza a fiatal újságírót, és annyira átjött a szenvedés, amit végigél, hogy pluszban hozta azt a rettentést, ami amúgy is a film sajátja. Peter Sarsgaard remek ellenpont lett a megalkuvó újságíróként, és kellően dekadens figurát teremtett belőle, néha egy kis plusz színnel, mert sejteti, hogy abban a történetben is kell lennie tragédiának. Talán Vanessa Kirby, aki nem kapott rendes szerepet. Egy jelenete van, ami hatásos, de különben ő csak díszlet a filmben. Amikor Duranty az ő neve alatt akarja a hazugságait megírni, de Ada megtagadja. Belengetik Jones szerelmi szálának, de annyira nem tértek el a történelemtől, hogy valódi szerelmi szálat írjanak nekik.

Most pedig nyomom be a Disney-t, mert ki kell mosni az agyamból, amiket itt láttam. Max Irons Holodomor filmje is megrázott, de ez sokkal durvább.

Ma nem nagyon tévéztem, csak elkezdtem pótolni ezt a maffiás sorozatot. A 2. évad megy már, én meg belenéztem, érdemes-e behoznom az eddig részeket.

A benyomások röviden: 1 rész nagyon kevés eldönteni, hogy nézzem-e.

A londoni maffiafőnököt megölik, a helyét átvevő fia bosszút akar. Minden bűnszervezet a tettest hajkurássza, mert Sean minden tevékenységet leállít, amíg nincs meg a gyilkos. Egy beépített rendőr meg kihasználja az alkalmat, hogy feljebb jusson.

Rengeteg a nyitott kérdés, és inkább csak rejtélyeket kapunk a kezdésre, nem válaszokat. Miért van rosszban Sean anyja és a lánytestvére? Most akkor ki is a gyilkos és miért? Sokak titkolóznak, üzelmeik vannak, vagyis kellően bonyolult lehet a sorozat, és az ilyesmikre rá bírok kattanni. Tudni akarom a válaszokat, de ahhoz néznem kell.

A másik, a látvány. Nyers és erőszakos. Már a nyitányban élő embert égetnek, és tudják fokozni. Tévében nem is tudom, milyen korhatár karikát nyomnék rá. De ízléssel, nem undorít, csak bűnszervezetről szól, és ezek az emberek nem mennek a szomszédba némi erőszakért. Nekem az átverések és titkok adják el, de ezektől lesz látványos.

A szereplők, színészek kapcsán 1 rész után nem nyilatkozom. De majd nézem tovább, és eldöntöm, van-e szimpatikus alak és jó alakítás. Azzal különben szerintem nem lesz gond - Joe Cole már ebben a részben úgy nyomta a szociopata gyászolót, hogy öröm volt nézni. Amikor nem tudod eldönteni, hogy nyakon szúr vagy elbőgi magát.

Vagyis, kaszálni biztos nem fogom, nézem az első évadot.

Direkt nem olvastam utána a filmnek – annyit tudtam, hogy a főszereplő keresi a rokonait, és kiderül, hogy Angliában vannak még családtagjai. Meghívják magukhoz, vendégek lesznek egy esküvőn egy vidéki kastélyban. Aztán ott majd valami nem stimmel.

Mi volt a legnagyobb bajom? Vártam a poént, és rá lehet érezni, hogy nagyjából mi lesz az. Sok az utalás – meg lehet nézni Walter műkincseit, az a lovag – sárkány szobor az egyik leginkább áruló. Ahogy terelnek, amikor Evie a frigyre lépő párról kérdez. Az idős rokon, aki láthatóan annyira örül Evie-nek, mert már attól félt, hogy meg kell halnia. (Ahogy fogalmaz a lányról és a halállal kapcsolatban.) De, ha csak azt nézem, hogy sok szép, fiatal és gazdag nemes a vidéki kastélyban. Ha természetfeletti lényt kell társítani, melyik ugrik be? Nekem pont az, ami itt is lesz.

Azért van benne új elem is. Hogy miért fontos annyira egy Alexander-lány, és miért örül az egész család annyira Evie-nek. Hogy pontosan kicsoda Victoria és Lucy. Vagyis, nem teljesen kiszámítható, de azért nem is lett olyan érzésem, hogy nagyon átértelmezték volna ennek a lénynek a mitológiáját.

Hosszas különben a felvezetés, és direkt megtévesztő. Ahogy Evie beilleszkedik a gazdagok életébe, és a leghelyesebb, leggazdagabb, legkedvesebb férfi kezdi el csapni neki a szelet, az egészen romantikus filmes. Ha nem lennének a jelek, amiket észre lehet venni. Túl szép, hogy igaz legyen. Mert az is.

Mindennel együtt a végére vesztett el a film. Az akció nem állt jól neki, és nem is tűnt valami hitelesnek, ahogy Evie majd megmenti magát, aztán szörnyvadásznak áll. Most komolyan, egy fiatal nő le tud győzni többszáz éves lényeket? De amúgy is vannak problémáim a történet mitológiájával. Ha minden a frigyekből fakad, nem csak az erő, de az életük is, akkor a halálok, főleg annak a bizonyos személynek a halála nem kellene, hogy mindenkit halandóvá tegyen? Én komolyan azt vártam, hogy az a halál majd mindenkit az eredeti korára változtat, vagyis a többség szépen porrá lesz. Nem pedig Evie kezd majd vadászatba…

Különben hiába ilyen a vége, azért nem hiszem, hogy folytatást bárki is tervez neki. Nem véletlenül csak a vége volt harcos és akció jellegű. A meglepetés volt a lényeg, hogy mibe csöppent a nő. Azt pedig megtudjuk már ebben a részben.

Túlzásba nem vitték a külcsínt, de a vidéki kastéllyal nagyot húztak. Van hangulata az épületnek, ha egyes részei kimerítik a merő giccs fogalmát is. A lények megjelenítése lehetett volna ötletesebb is, de még az sem volt vészes.

A szereposztás – nem sztárok vannak benne, de pár olyan színész igen, akit azért már lehetett látni ebben-abban. Evie az a Nathalie Emmanuel, akit Daeny szabadított fel a rabszolgaságból, és lett a nő tanácsadója, tolmácsa a Trónok harcában. Walt, vagyis Thomas Doherty Disney körből jött, ő játszotta Hook kapitány fiát, újabban meg az újabb Gossip Girl állandó szereplője. Azt bevallom, a komornyikra rákerestem. Annyira Sherlock Holmes/Batman rémlett fel, és nagyjából el is találtam. Az egyik Sherlock – az amerikai sorozat – nyomozóját játszotta, ahogy a Gothamben ő volt Alfred. Sean Pertwee különben nagyon jópofán tolja túl a démoni szolga szerepét. A többiek inkább csak eye candy szerepet kaptak, neki volt lehetősége egy zsánerfigurát megnyomni.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem lesz ikonikus darab.

Miss Scarlet és Duke (s02e06), vagyis, az évadzáró. Amelyben felvonultattak mindent, amit ebben a sorozatban jól tudnak készíteni. Vagyis:

• a két főszereplő közti játszma. Ahogy egyszerre ott is vannak egymásnak, meg nem is. Szokás szerint, mire megtörhetett volna a jég, megzavarták őket, a pillanat elszállt. Nyilvánvaló okból: évődhetnek a következő évadban is.
• az ügyben van egy csavar. Könnyed krimi különben ez a rész is, nem egy okos sorozat, de szórakoztató és valóban nyomozgatnak benne.
• a humoros mellékszereplők mindegyike feltűnt legalább 1-1 jelentre. Nagy kedvencem lett Eliza házvezetőnőjének és a halottkémnek a kettőse, de Duke szerencsétlen tanítványát is bírom. A végére egészen kikupálódott több tekintetben. Eliza vénlány barátnője, akit még mindig rossz látni. Ha ő feltűnik, esik a színvonal.

Plusz, egyre több potenciált látok a nyomozóiroda vezetőjében is. Még akár Duke riválisa is lehet a nőért, majd kiderül, mi fejlődik ki belőle. Nekem bejön, ahogy egyszerre van egy kedvesebb meg egy rosszfiús oldala.

Ami viszont most sem tetszett:

• nagyon feltűnő, hogy mennyire egysíkúan öltöztetik a főszereplőket. Az estélyre csak kapott egy báli ruhát a karakter, de különben abban az unalmas kosztümben forgatta az évadot, amit a történetben varrtak neki.
• a már emlegetett szerencsétlen barátnő.
• Eliza is tud néha idegesíteni, de azt inkább kezdem zavarónak találni, hogy öregebbnek tűnik a színésznő, mint a szerep, amit játszik.

3. évad már van, annyira megszerettem ezt a sorozatot, hogy majd nézem azt is.

A Chicago Fire (s11e09) és Chicago Med (s08e09) is a szokott formáját hozta. Ismételni tudnám magam mindkét sorozat esetében – több szappan, kevesebb eset és a szereplők leépítése. Bár azt hittem, April állandó visszatérő lesz, most esküvővel és új vállalkozással inkább viszi magával Ethant is. Mondjuk, ami szálat eddig ebben az évadban kapott, az a kapcsolata alakulása Aprillel, így ezt akkora veszteségnek nem éltem meg.

Ha már Med, annak sikerült feszültebben zárnia karácsony előtt. Milyen változásokat fog hozni, hogy a kórház új vezetőséget kap? Abban is lehet érezni a feszültséget, ahogy bevezették az új, már szinte teljesen számítógépes műtőt.

A Fire kapcsán ennyi mondandóm sincs. Most komolyan az volt az egyik fő szál, hogy Gallo szavazatokat igyekezett szerezni, hogy Herrmann mehessen konferenciára? Severide meg ugyanazon a csonton rágódott most is. A nagy mentés a héten meg egy híd leengedésén múlott.

Vagyis, még látványosabb is a Med lett, hála az új műtőnek és a kivetített képeinek.

Haladtam az Alaska Daily (s01e04-06) évaddal is.

Amit le tudok vonni tanulságként, hogy igyekeznek nyitni a cím szerint a csapat többi tagja felé is. Nem csak Eileen nyomozása van benne, hanem közvetítenek a helyi fesztiválról, és mások is kapnak más témákat, amiket meg kell írniuk. Jót tesz neki – könnyedebbé is teszi. A komoly krimibe kerülnek mosolygós részek barátokkal és összetartással – keressenek bár az irodában elveszett háziállatot, vagy adjanak tippeket, hogy lehet feldobni egy óriás zöldségekről szóló cikket.

A fő bűnügy is halad lassan előre, és oldani kezdték Eileen komolyságát is. Már nem zárkózik el, nem csak együtt tud dolgozni a többiekkel, de a magánélete is színesedik. A ’nem akar semmi kapcsolatot és mindenki hagyja békén’ felállásból lassan lesznek barátai és pasija is.

Nem egy nagy krimi, ezek a részek nyújtották és lazábbá tették az őslakos lányok gyilkosának ügyét, de cserébe hangulatosabb összességében.

Pótolgattam A nagy fehér főnök (s01e06-08) újabb ballépéseit is.

Azt mindenképpen díjaztam, hogy abbahagyták az ide-oda lépegetést. Nem folytatják a korábban meghozott döntések visszavonását – mondjuk, ’Boti melyik iskolába jár’ témában ezekben is volt ilyen, bár már mindenki beállt egy álláspontra, aminél marad. Fixnek tűnik, hogy marad a fiú a  gimnáziumban; és ha jól értem, átköltözik az apjához és Brigihez. (Nem is fogom bánni, ha az idegesítő anyja a német papucsával kevesebbet lesz színen.) A múltból is egyre több minden kiderül, és elkezdték felfedni, ki milyen múltbéli sérelem miatt olyan, amilyen.

Minden főszereplő szerelmi szálaival játszanak, már amennyire ezek szerelmi szálak. Inkább randik, egymás mellé sodródások. Igaz, én hálás vagyok, hogy nem a romantika dominál. Inkább a humor, vagy a szereplők nagyjára amúgy is jellemző nyomorúság.

Azzal szinte részről részre küzdök, hogy ez mennyire szatíra és vegyem komolyan, vagy engedjem el, és nézzem komédiának. Most az ősmagyar fajvédő banda oszt éppen meg. Az reális, hogy ilyenek működnek nálunk bűnszervezetként?

Cselekménnyel egyelőre bírják, és vannak benne meglepő húzások. Nem gondoltam volna, hogy a milliók kapcsán ilyen könnyen megoldódnak majd a konfliktusok. Kitalálnak mindig valamit, mozgalmasak voltak ezek a részek is. Még egy-egy komolyabb pillanatot és emberi drámát is sikerült belesűríteni. Ami legutóbb megmaradt, ahogy Nándi mesélt a fiának a saját apjáról, illetve Brigi elrohanása, amikor a kocsmáros komolyan felvezette neki, hogy ő élete szerelme.

Igaz az is, hogy vannak olyan témák, amelyeket nem tudok összehozni történetben. Pl. Brigi most mesélt arról, hogy még Ottóként mennyire bele volt esve, ha jól értettem, Tatárba? Aki a bátyja baráti körébe tartozott? Hát eddig le nem esett volna, hogy ők valaha is egy csapatba tartoztak volna.

Végül. Young Sheldon, ami már a 6. évaddal jelentkezett. 8 rész ment le eddig és mivel a formátum a szokott cc. 20 perces, gyorsan meg lehetett nézni.

Ami azonnal feltűnt, hogy gyorsan el kell köszönniük és elvarrni a szálakat, vagy egy nagyobb időugrást végezni. 6 éve megy, egy olyan sorozatban, amelyben volt 3 gyerek. Egyedül Georgie, akinek jól áll, hogy már nem tűnik annyira kamasznak. Mondjuk, annyira felnőttnek sem, hogy Mandy összejöjjön vele, nemhogy hozzá is menjen. (Itt ugyan még tartja magát, hogy nem lesz Georgie felesége, de az Agymenőkből tudjuk, hogy Georgie elveszi a felkoppintott barátnőjét, ha később el is válnak.) Különben megvan annak is az alapja, hogy lesz majd Georgie Texas autógumi-királya. Mandy apja abban az ágazatban dolgozik. De, vissza az eredeti gondolathoz. Iain Armitage és Raegan Revord, a sorozat ikerpárja annyira kamaszodni kezdett, hogy az már több mint látványos. A történet szerint Sheldon és Missy 11-12 évesek, de már mindketten jóval többnek néznek ki.

Pozitív fejlemény, hogy Mary a templom helyett otthon van. Az egyik kedvenc részem volt, amikor Sheldon beolvasott az egész gyülekezetnek az álszentségükről. Elfogadásról és felebaráti szeretetről szónokolnak, a gyakorlatban meg Mary-t kidobták és ellökték, nem is a saját, Georgie viselkedése miatt. Bírom, amikor ilyesmiket feszegetnek – akár a videótéka és a kölcsönzött filmek szintjén.

Őszintébbnek érzem most a sorozatot, és bírom, ahogy beszólnak maguknak. Missy pl. megállapította, hogy mennyire proli a családja. Nem keresik az elveszett cukiságot, de nem is olyan drámai, mint az előző évad próbált lenni. Ezt most félutas megoldásnak érzem, jobban ki is jöttem vele.

Jött vissza minden szereplő, és nagyon lassan barátkozom Emily Osment figurájával is. A Pretty Smart rossz érzése még velem van, és bántja is a szemem a ’majdnem 30, még 18 sincs’ páros is, de alakul.

Most kipróbálom hetiben, meglátjuk.

Újabb ötlet, hogyan kapjon új színeket a Predator. Ha már egyszer visszajáró vadászok a Földön, akkor a modern kor helyett egy régebbi időben is megnézhetjük, mire jutottak vele az emberek. A Préda a 18. századba vezet vissza, amikor lényünk Amerikába kötött ki, és a farkas, medve viadalok közepette belefutott fehér vadászokba meg egy makacs komancs lányba is.

Jó, ennyire nem mondóka a cselekmény. Nem is a Predator a kiemelt szereplő, hanem a lány, Naru. Az ő helyzete már mutatja, hogy modernizálni akarnak, ha a történetet vissza is helyezték a múltba. A lány sok mindenhez ért: gyógyító, nyomkövető, betanított egy kutyát maga mellé és vadász is akar lenni. De mivel nő, senki nem veszi komolyan, és nem értik, miért akarna vadászni. Talán csak a bátyja, a törzs legjobb vadásza, aki igyekszik esélyt adni neki. Amikor egy puma elragadja az egyik törzstagot, a kiszabadítására induló csapat tagja lesz Naru is, és majd ott kerül képbe a Predator meg a francia vadászok. (Azért abban láttam a poént, hogy a Predator ugyanúgy figyelmen kívül hagyja a lányt, nem tartja veszélyesnek. Ezek szerint az űrlények is lebecsülik a nőket?)

Akciófilm, a vadászatokra van kihegyezve, így nincs is értelme a cselekményen merengeni. Annyi van neki, hogy keretet adjon a vadászatoknak és teret a nagy áldozatoknak. De az okos filmektől messze van – kb. mint egy videójáték, nagyon el tudom képzelni ugyanezt, valamelyik szereplővel végigjátszva konzolon is.

Jól néz ki, és még arra is figyeltek, hogy legyen változatosság a harcokban. A Predator sem mindig ugyanazt teszi, ahogy a különféle emberek is többféleképpen igyekeznek megölni a lényt. Az már más kérdés, mennyire teszi a Predator egyenlővé a küzdelmeit. Az ő űrtechnikájával nem tűnik fairnek, ahogy levadássza akár az embereket, akár az állatokat. Ebben kezet foghat a francia vadászok fejével, aki egy egész bölénycsordát kiirtott, és miért? Nyomorult állatoknak esélye sem volt a lőfegyverek ellen. És nem az étel volt a cél, otthagyták az összes húst.

Nem azon van a hangsúly, de egyértelműen a rossz oldalra vannak téve a fehérek. Ugyanolyan gyilkosok, mint a Predator. Talán még rosszabbak is, mert a Predator csak a méltó ellenféllel végez, másokkal nem foglalkozik. A franciák viszont kedvtelésből is öltek, bárkit.

A pozitív oldalra Naru, Taabe és a lány kutyája kerültek. Ők azok, akik harcban és elvekben is a többiek felett állnak. Hűségesek, bátrak és elveik vannak. Sajnos, lehetett sejteni, hogy a végső harc előtt a film egyik hősének el kell esnie, és könnyű kitalálni, ki lehet az, akinek a halála elég vérszomjassá teszi a lányt, hogy nekimenjen egy űrlénynek. A kutya különben nagyon aranyos, érte jobban izgultam, mint Naru miatt. Azt sejtettem, hogy nem a Predator győzelmével zárul a film, de azt nem lehetett biztosra venni, hogy egy medve, a fehérek vagy a Predator nem végez a gazdájának segítő hűséges állattal. (Az különben érdekes volt, hogy ez már ténylegesen kutya volt, nem háziasított farkas.)

Arról nem tudok nyilatkozni, maga a Predator milyen lett. A rajongók a fegyvereiről, páncélzatáról is belövik, melyik korszak lénye és mennyire autentikus, ehhez nem értek. Már azért láttam pár filmet, de nekem elég egyformák. Ezért még az unokahúgom is kiakadna, ő is az a fajta, aki sorolja, hogy a Predator megjelenései miben mások.

Egyszer elment, szórakoztató akciófilmnek kerek – azt meg érdeklődve várom, hogy még kinek eresztik neki az űrvadászt, ha maradnak ezeknél a történelmi színeknél.