Családi tévékapcsolgatás közben találtunk rá erre a filmre. Azt hiszem, másként nem kerül rá sor, hogy megnézzem. Most meg fogom a fejem, hogy milyen jó családi filmet lehetett volna ebből csinálni. De...

Az első, hogy nagyon elnézték a humort. Mert ez könnyed, vicces és családi filmnek számták, csak éppen nagyon túllőttek a célon. A filmbéli Rin Tin Tin éppen csak nem beszél, nem sok kellene hozzá. Olyan jeleneteket készítettek, mint a felettesnek szalutáló kutya, vagy a harci repülés közben a németeket észrevevő eb - ami annyira nem is fájt volna, ha nem adnak rá pilótaszemüveget és sálat. De végig találni ilyen húzásokat benne: mintha kisgyerekeket akarnának megmosolyogtatni.

A második, hogy ezt a fajta oda nem figyelést és mesés vonalat egyre jobban beépítettek a történetbe is. Rin Tin Tin kb. hőstettek sorát hajtja végre a filmben: megvédi az elhagyott gyereket, egyedül ő találja meg és majdnem haza is húzza a lelőtt pilótát, felfedi a dugi ételek rejtekhelyét az éhes katonának. Pedig nem mesefilm, de az ilyen elemek miatt olyan hatása van. Kicsit sem lehet komolyan venni, butává és nagyon gyerekessé tették.

Pedig, más oldalról benne vannak egy igaz történeten alapuló családi film jól működő elemei is. Ahogy a kiskutyát megmenti az amerikai katona, ahogy majd a német hadifogoly képzi, ahogy kiharcolják, hogy maradhasson katona gazdája mellett, és még Amerikába is behajózzák a végén. Komolyan, azt hittem nevetőgörcsöt kapok, amikor azzal az indokkal akarták Európában hagyni, hogy sok helyet foglal. Egy kutya, amelyik szívesen aludna a gazdi mellett, vagy a priccse alatt. De elkalandoztam megint. A lényeg, hogy vannak jó ötletei, történetszálai is a sok gagyi mellett.

Kinézetre is hasonlóan vegyes a kép. Amikor komolyan tudtam venni, pl. a kutyák megmentése, akkor működik. Nem kellett nagy költségvetés, de a kutyák helyesek és a háborús hangulatból is van benne. Csak a mesés elemek - ahogy beágyazták őket egy élőszereplős filmbe, fájdalmas. A legrondábbat, legrosszabbat már felfedtem különben: a szalutálás. Az valami borzalmasra sikerült.

Ismer színész nincs benne, de nem is az a szint a film. Pont az, aminek néztük. Családi film a tévében - nem mellesleg fiatalabbaknak is. A legjobb szereplő különben a kutya. Még akkor is, ha a már sokat szidott összevágásokban, szalutálásban el is rontják a hatást.

Egyszer nem bánom, hogy láttam, tényleg volt benne szerethető és cuki rész is. Csak az összkép, azzal vannak gondok.

Gyerekek, tábor, alkalmatlan nevelők és színház. Akad bőven olyan elem a történetben, ami miatt jó is lehetett volna. Sajnos, inkább az járt az eszemben, minek is nézem ezt végig?

Mert a történet sajnos nem vicces, csak az akar lenni. Az meg nagyon nem ugyanaz. A keret szeret a Drámatábor alapítója, oktatója és kb. mindenese betegség miatt idén nem tud semmit intézni. A fia átveszi a helyét, de semmihez sem ért. A változtatási katasztrófálisok - akár a tanári karral, akár a tábor egyéb dolgaival kapcsolatban. Azt is mondhatnám, hogy összejön egy kb. semmihez nem értő banda kb. nulla anyagi kerettel, akiknek tanítania kellene a színház iránt érdeklődő gyerekeket, a tábor végére pedig színdarabot is elő kell adniuk.

Nincs olyan oldal, ahol ne lenne katasztrófa a film. A legtöbben szerencsétlenkednek csak és rossz nézni, amit művelnek. A végére ugyan kerekítenek valamiféle happy endet, de hogy ki lesz itt boldog? Van egy páros, akik annak idején itt barátkoztak össze. Azóta is visszajárnak tanítani, és csak álmodnak róla, hogy majd befutnak. Csak éppen az egész egy hazugságra épül: a lány beleszeretett a fiúba, aki viszont meleg, így a lány tényleg csak a barátja lehet. Ennek ellenére egy csomó lehetőségről lemondott érte, és még mindig áldozatokat hoz érte. Most esélye lenne kicsit az álmát érni, de a srác megsértődik. És nekik kellene darabot írni két hét alatt, ami több, mint katasztrófa.

A gyerekek se viccesek, meg se igen lehet jegyezni őket. Inkább a tanári karra koncentrálnak, akiket meg a fentebb emlegetett szerencsétlenkedés jellemez. Van pl. olyan felvett új oktató, aki mindent csak összehazudott az önéletrajzában, és ötlete sincs, mit is kellene tanítania. Hát merít az élettapasztalatából és pl. színházi verekedés címén utcai harcot tanít a gyerekeknek. Akár vicces is lehetett volna, de nem úgy adják elő. Így csak szánalmas. De a filmről is ez az összbenyásom - lehetett volna jó is, vicces is, de csak siralmas.

Látványelem nincs, hogy is lenne? A formátum eleve irritált. Mintha házikamerás áldoksi lenne. Az kevés show-nak áll jól, és ez nincs köztük.

Kavarognak a szerencsétlen felnőttek és a gyerekek. Ennél több nem jutott bele. Még színészek sem, akiknek a neve eladná. Ben Platt a legismertebb, de ez a film képes azt megjátszani, hogy van egy Tony-díjas musical- és filmszínészük, és nem ő játssza az énekes szerepet. Erre hogy varrjak gombot? Még Noah Galvin lehet ismerős a The Good Doctorból, de bevallom, én nem ismertem meg. Amikor áttanulmányoztam, kik szerencsétlenkedtek ebben a filmben, akkor lepődtem meg, de nagyon. Egészen más figurát kapott, de különben ő megoldotta. Jut eszembe, még egy. Ayo Edebiri a The Bear-ből - Janetben megvan minden vagányság, ami a szakácslányban nincs. Tulajdonképpen ő is pozitív csalódás.

A zenéje - röviden, nincs dallamtapadásom. De a zenéhez van köze a film egyetlen jó részének. A végén megnézhetjük, milyen lett a darab, amit a tábor alatt írtak és színpadra állítottak. Abban több a humor és az ötlet, mint különben az egész filmben. Valahol röhejes és ironikus egyszerre, amikor a gyerekek előadják a Wall Street farkasa ide szabott verzióját, csak nővel a főszerepben.

Szenvedtem vele, nagy nehezen és egyszer elkopott. Ha már komédia, miért nem lehetett vicces? Mert talán ez a legnagyobb probléma. Annyira nem lett ez mókás...

Szerettem az első évadot is, és mivel nem változtattak a recepten, újfent könnyen ráhangolódtam és néztem a sorozatot. Ami tulajdonképpen egy antológia.

Hiszen minden rész egy másik történet.

A közös, hogy mindegyikben egy bírósági tárgyalásra csöppenünk bele. A végén hirdetnek ítéletét - addig a visszaemlékező, flashback jelenetekből megtudjuk, mi történt a múltban pontosan. Így képet kaphatunk arról, hogy az esküdtek is ráéreztek-e az igazságra, vagy nem esik jól, ami a részek végén történik. Ez ad is egy plusz izgalmat a történethez: nem lehet előre kiszámolni, kinek kell börtönbe mennie és kik lesznek azok, akik szabadon távozhatnak a bíróságról.

Sokféle témát és esetet ismerhetünk meg. A legerősebbek közül már a nyitásban is kapunk. Az elsőben még nézőként sem egyszerű eldönteni, nekem nem is ment, hogy Charlotte bűnös vagy sem. Az asszony látnok és érzi, hogy eltűnt kisfiú még él. A tárgyalás: az anya szerint csak élősködött rajtuk, nem igazi látnok. Az apa viszont hinni akar neki. A rész pedig attól erős, hogy Charlotte mindkettő lehet. Az öregedő, magányos nő, aki így szerez magának társaságot és anyagi segítséget. Ugyanakkor egy nagyon segítőkész, jószándékú asszony, aki tényleg hiszi, hogy érzi ezeket a dolgokat és kapcsolatban van a gyerekkel. De nem ez az egyik legveszélyesebb? Amikor magát is becsapja, ezért hittek olyan könnyen neki a szülők is? Felicity Huffman Charlotte-ja az egyik legjobban, legtöbb színnel megjelenített alak volt a sorozatban.

April története egy megkattanó nő meséje, aki kifogott egy rossz napot. Mire észbe kapott, már autós üldözésbe bonyolódott, aminek baleset és tragédia lett a vége. Nem csak az van benne, hogy mennyire nehéz egy egyedi nevelési igényű gyereket nevelni, de a nők, anyák túlterhelése is. Vannak filmes előzményei is, hiszen nem egy színész játszott már el olyan rossz napot, aminek ámokfutás lett a vége.

De vannak vállalati titkok és hozzá kapcsolódó korrupció, sportolók drogozása, pénzkicsalás, családon belüli erőszak és visszacsapás, féltékenység és megcsalás, robotika. Ez utóbbi simán elférne egy Black Mirror epizódban is - hiszen hol máshol nézhetnénk olyan történetet, amiben a férj válni akar, mert beleszeretett a feleségétől kapott kísérleti szexrobotba?

Jó történetek, vannak csavarok és én kifejezetten bírom, hogy nem lehet előre kitalálni, miképpen döntenek majd az esküdtek. Szabadul ki olyan, akinek ülnie kellene, de fordítva is megesik. Az Esküdt #2-t idézve ez nem tökéletes rendszer, de egyelőre nem tudnak jobbat.

A színészek, a történetek adják el, és meg is teszik. Nem látványsorozat, krimi és dráma.

Ahogy az előző évadban, itt is rengeteg ismerős színész bukkan fel. Talán minden részben van egy ismert sorozat- vagy akár filmszínész. Egyesek a sikereikhez hasonló szerepben, mások sokkal merészebb, másabb alakot játszottak el. Ez is az egyik játék, amit szerettem: felismerni, kit miben láttam már.

Tárgyalótermi krimi, dráma is - egy olyan kombináció, ami velem még mindig nézeti a műsort. Tetszett ez az évad is, én jönnék vissza harmadszorra is.

Nem nagyon találok jobb jelzőt annál, hogy fura volt számomra ez a film. Meg a főszereplő is. Egyszer is nehezemre esett megnézni, pedig a gyorsított lejátszásra is rányomtam.

Első ránézésre a film két romantikus trope keveréke. Egyik oldalról szerelmi háromszög: a csinos Marika egyaránt felkelt a szép jövő előtt álló helyi ifjú, Jenő és a helyi báró figyelmét is. A maguk módján mindketten udvarolnak neki, csak éppen a lány nem tud a szíve szerint választani: a báró ugyanis nős, és hiába nincs már szerelem közte és a felesége között, egy beteg asszonyt nem hagyhat el.

A másik, hogy Marika és Jenő szülei egyfajta helyi ősellenségek. Hasonló boltokat vezetnek, egymással szemben. Vetélkednek egymással, és ez a helyi választásokon is visszaköszön. Jenő ugyanis pályázik Marika nagybátyjának képviselői helyére, amit van is esélye elvenni az öregtől.  Adná magát, hogy az ellenségek gyerekei egymásba szeressenek és ezzel jöjjön a zűr, de itt másképpen alakul a történet.

Nem akarom elmesélni, mikor ki kit szeret és mivel bonyolítják a cselekményt. A lényeg, hogy rendszeresen az hozza a fordulatot, hogy Marika saját elhatározásból vagy a család nyomására éppen kit szeret, kihez készül hozzámenni. Nagy meglepetések és nagy mozgástér sincs. Kisváros, kevés ember és a szülők által kijelölt utak, amik között lépegetni lehet.

A film még azzal próbál játszani, hogy mit jelent egy kisvárosnak, ha megjelenik ott a vasút. Vagyis, a technikai fejlődés hogyan változtatja meg a társadalmat, fogyasztói szokásokat. Igyekeztek belevenni azt is, mit ad a fejlődés, de cserébe mit vesz el. Az tetszett is benne, hogy nem akartak egyértelműen feketék vagy fehérek lenni. Ahogy mindennek, ennek is vannak előnyei, de hátrányai is. Kezdetben a két ellenséges család is ellentétes állásponton van, ezzel is növelve a konfliktusok számát.

A film egyik baja a lapos cselekményen túl, hogy egy szereplőjét sem sikerül megszerettetni. Marika kapcsán már Kelemen Hanna játéka is irritált. Éreztem végig a figurában egy olyan kétszínűséget és felsőbbrendűségi tudatot, amit nem éreztem jogosnak. Plusz, túlzásnak érzem, ahogy ez már megint egy olyan történet, amikor mindenki el van ájulva a lánytól, aki erre nem szolgált rá. Gazdag, ezért tud szép ruhákban járni. Nem az ő érdeme. Tud zongorázni. Ezzel inkább a báróra hat. Szintén a háttere - elvárták, taníttatták, kisasszonynak nevelték. Talán ez zavar annyira: minek kellett ilyenre nevelni egy boltos kisasszonyt? Mert lehet az a család bármennyire is rátarti, a Toll családdal együtt mindketten kiskereskedők és nem többek.

Mindkét férfinak megvan a maga hibája: a báró nős, mégis jelen van és kecsegteti a lányt. Pedig tudja, hogy nem lesz jövőjük. Toll Jenő inkább két lábon áll a földön, csak éppen ő meg nem veszi emberszámba a lányt. Úgy kezeli a lányt, mint egy babát, aki majd engedelmeskedik neki.

A családtagok visznek egy kis színt a történetbe, de ott is tipikus történetekre futja csak.

Szóval, fura. A hősnő karaktere, a környezet és a vége is. Mondjuk, addig is volt szó nagyon áttétesen arról, hogy a lányoknak is nagyobb szabadság járna, de egészen addig Marika a család és a jó férjre törekedett. Honnan jött akkor az irány, amit választ? Mindegy, annyira nem érdekel, hogy meg akarjam fejteni.

Évadzáró a Landman (s01e10) kapcsán. Az első, hogy már teljesen össze vagyok zavarodva, Monty él vagy hal. Én már múltkor temettem, de időben műtőbe került. De csak azért, hogy megint olyan vége lehessen a résznek, hogy nem tudom eldönteni, mi van vele. Érdekesebbek azonban a többiek. A modern kamaszrománc, az első üzlet beindítása vagy éppen a kartellel való alkudozás. Az még szép keretet is adott a sorozatnak - azzal nyitottunk, azzal zártunk, és Billy Bob karaktere megint megmutathatta, milyen kemény ember. Azért az brutál, amikor őt kínozzák, konkrétan belevertek egy szöget a lábába, de még ő oktatta ki a kartell vezért. Erős ez a sorozat, jó színészekkel és pörgő eseményekkel, miközben végig tartani tudta azt is, hogy rámutat világunk élhetetlenségére és az emberi önzőségre, vesztünkbe rohanásra.

Elkezdődött a SAS: Rouge Heroes (s02e01-02) újabb részekkel. Alapvetően Paddy és a SAS-ra átnevezett osztag kalandjait követhetjük, akik Afrika után a szövetségesek előrenyomulását készítik elő Szicíliában. Vettek be partszakaszt, szembenéztek a Cosa Nostrával és Paddy hajtja is őket - egészen Berlinig akarnak menni. Abból a srácból ki is nézem, hogy elmegy addig. Ahogy alapozták a képet: hazafias, gyilkos őrültek, akik a nácik rémálmai. Volt velük akció, pasis humor, meg pár érzelmi pont is. Emlékezetes részük? Paddy mindig alkot, Jack O'Connell nagyon szerepére talált. A pappal folytatott beszélgetései, amikor a fegyverét Jézus szobrára aggatta, de az se volt semmi, amikor gyakorlatoztat vagy David bátyjával felesel. Akkor, ami meglepett. David. Az előző évad végén fogságba esett, én már keresztet is vetettem rá, eszembe nem jutott volna, hogy Swindells így is maradhat a sorozatban. De megoldották - látjuk, miket alkot a fogságban. Egyelőre nem sokat, de Eve már beszökött hozzá. Mert miért is ne... Különben minden túlélt szereplő visszajött, a nagyobb nevek is, mint Dominic West. Új szereplő Bill, David bátyja, aki már csak azért kellett, mert a csörtéi Paddyvel magában eladnak egy részt. Az őrült és az úriember, lehet számolni a pontokat. Ahogy a részek elejére ki is írták, igaz történet alapján, de nem történelemkönyv. Vagyis, egy pörgő, akciókkal és humorral teli háborús sorozat, nekem eddig bejön.

Újabb évadzáró: Silo (s02e10). Abszolút tudta hozni, amit az egész évadban kaptunk. Jó volt mindkét történetszál, voltak érzelmi csúcspontok, és Juliette szállítja a megoldásokat. Nem csak a kiégett silóban, de a sajátjában is jó eséllyel ő menthet meg mindenkit. Megtudtuk a készítők titkát és Bernard is szembenézhetett azzal, minek szentelte az életét. Fordulatok, több szereplő nagy pillanata. Kár is lelőni a poénokat, mert ebben most annyi minden volt. Be is érem annyival, hogy valóban mutatta, milyen ez a sorozat. Mellette kijelölte, merre tovább. Bár bevallom, én szívesebben nézném az életük átszervezését, mint visszatekintve mert a kezdeteket. Mert sajnos, megismertem a cukorkaadagolót...

Újabb évad Dalgliesh (s03e01) is jött. Az első két rész egy nyomozás. Egy papi rend iskolájában történt gyilkosság és hamarosan ott találjuk magunkat, hogy az iskola fennmaradása, az értékes festmény és birtok örököse, régi titkok között kell vájkálni. Dalgliesh szokott kolléganője nincs, így egy másik rendőrt oktatgat közben arra, milyennek kell lennie egy nyomozónak. Ráadásként regényadaptáció is, így az is megtalálhatja benne a számítását, aki olvasva szereti Dalgliesh nyomozásait. A krimi önmagában kevésbé fogott meg, pláne, amikor egyre több lett a hulla. Nagyon Agatha Christie-t idézne, de mégsem az. De a korhangulat, külsőségek megvannak. Dalgliesh karaktere meg el tudja adni. Bertie Carvel telitalálat a szerepre, vele kaptunk egy újabb emberséges, magányos, de remek tévés nyomozót.

A My Happy Marriage (s02e02) további alapozás. A démonos ügyről ebben a részben nem sokat tudtunk meg, de Miyo felveszi a harcot a vőlegénye anyjával. A durva az, mennyire másképpen, mint amit vártam tőle. Csendesebb rész, árnyalja az anya karakterét és egy erőt mutat be a lányba. Tényleg sokat változott, mióta otthonra és szeretetre lelt. Azért várom, hogy a démonos szál is beinduljon.

Még egy újdonság, illetve visszatérés: Harley Quinn (s05e01). Maradt az olcsó humornál, és édeskevés ehhez, hogy Gotham helyett Metropolis lesz az új székhely. Depressziós Superman, Lex Luthor húga - aki Bruce Wayne-nel kavar... A lényeg inkább a végén volt, mert rá van utalva, mitől olyan kis tervezett tökéletesség ez a város és vajon miért keveredik majd megint harcba Harley és Ivy. A grafika is a szokott. Vagyis, most adok neki pár részt, hogy alakuljona  történet, és eldöntsem, mennyire tetszik a dolog. A Kite Man is szórakoztatott az elején, aztán kifulladt. Reméljük, itt jobbak az írók.

Dr. Robby kapcsán nem tudok újat mondani, vagyis The Pitt (s01e03) ugyanazt nyújtotta a 3. részben, mint az előző kettőben. Viszik tovább az eseteket, esnek be újak és mindenkinek gyorsan kell haladni. Továbbra is erős a formátum, de kísértésem van tőle arra, hogy összevárjam az évadot és egyben nézzem. A 24-gyel is mindig megvártam az összeset, és rászántam egy napot. Amennyire átnyúlnak az esetek részről részre, itt is lenne értelme így eljárni.

 A mi kis falunk (s09e06) kapcsán ugyanez a helyzet. Pont olyan, mint eddig is. A hogyan űzzék az ördögöt ugyan hozott mosolygós pillanatokat is, de különben marad az önismétlés. Színészek, humor, formátum - ugyanolyan ez a rész is, mint a többi.

Háborút sokan és sokféleképpen vívnak. A 2. világháború egy olyan frontját mutatja be ez a film, amiről én pl. eddig még nem hallottam. A mai, modern korból visszanézve fel sem merült bennem, hogy milyen problémát jelenthetett a levelezés, a posta a II. világháború idején. Mint kiderült, jelentett.

De a film távolabbról indít. A történelmi regények azon fajtáját követi, amelyben nem a nagy történelmi szereplő, hanem annak közelében lévő a főszereplő. Itt ő Ebony - egy kisvárosi, fekete lány, aki a helyi lányok nagy bosszúságára a jóképű, fehér osztálytársuknak, Abramnek a legjobb barátja. A két fiatal szigorúan barát igyekszik maradni, a rasszuk miatt. Csak akkor kezdenék kimondani az igazi érzelmeiket, amikor Abram önkéntesként bevonul a seregbe. Pilóta lesz, de sajnos hamar el is halálozik. Ebonynak akkor már nincs maradása - ő is jelentkezik a seregbe. Csak éppen két gond van: a neme és a rassza. Fekete nőként senki nem látja szívesen. Ő kerül majd be Charity Adams csapatába, ahova a fekete nőket küldik. Charity az ismert személyiség a filmben - ő éri el, hogy kimehessenek a frontra. Amikor feladatot kapnak - a posta megszervezése -, ő a fő szervező és tartja egyben a vállalkozást minden gáncsolás ellenére. Mert a film leköveti, ahogy a nők helytállnak, ezerszám szelektálják és intézik a postát, miközebn egy fűtetlen hodályban szállásolják el őket, nincs rendes ruhájuk, plusz feladatokat kapnak és egy papot is a nyakukra küldenek, aki még körül, sem nézett, már levelet ír, milyen istentelen ez a csapat. De Charity leküzd mindent, nem hagyja magukat.

A film jó érzékkel egyensúlyoz az egyéni történetek és a feladatuk között. Azért az nem lett volna önmagában érdekes, ha csak azt nézzük, hogyan postáznak. Inkább az újításaik vannak kiemelve: ahogy pl. rájönnek, hogy a borítékokra rajzolt kis jelek mit takarnak, miképpen segítik a címzést. Ahogy a papírt vizsgálják. Amikor a kocsijuk bombára fut. Mellette pedig a lányok, elsősorban Ebony kaptak szerelmi szálat, magánéletet is. Ebony ugyanis gyászolja a meghalt fiút, de lesz itt egy fiatal, fekete katona, aki szívesen barátkozna a lánnyal.

Tetszett az a filmben, hogy relevánsan foglalkozik a nőket és a színeseket érintő hátráltatással és előítéletekkel, de nem esnek át a ló túloldalára. Ízléssel ábrázolják a rasszizmust és elnyomást. A legnagyobb csapás pl.  nem is a filmben bemutatott tábornok, aki úgy tett keresztbe, ahogy csak tudott. Hanem, amikor arról van szó az összefoglalónál, hogy kivel mi történt később, amikor az kerül szóba, hogy Európában mennyivel többre becsülték őket és a munkájukat, mint az Államokban. Ezt különben fekete katonák és osztagaik esetében is be szokták dobni a filmekben: amikor a hadszíntéren harcostársak, fogadott testvérek, de otthon az Államokban a szegregáció miatt még egy kocsmába sem ülhetnek be együtt.

Igaz történet alapján, jó érzékkel megírt szkriptből. Talán kissé kiszámítható és vannak szentimentális epizódjai, de ebbe a zsánerben ez elfért. Nem meglepetés, hogy jó szereposztást is sikerült hozzá összehozni. Ketten emelkednek ki már a stáblistára rápillantva is: Oprah és Kerry Washington. Az utóbbi olyan hősies magasságokba emeli a szerepét, hogy simán elhiszi az ember, hogy az is nagyban segítette a seregek győzelmét, hogy végre megkapták az otthonról jött leveleket. A tényleges főszereplő, Ebony Obsidian különben annak ellenére szépen hozta a 18-19 éves fiatal lányt, hogy közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz.

Nem látványfilm, talán a bombára futást és annak következményeit leszámítva nem is volt 'akciós' jelenet. De nem is kellett - ez másfajta hősiességről és helytállásról szólt. A karakterek, az esélyért való harcról és nem a fizikai háborúzásról szólt.

Mindennel együtt érdekesnek találtam és szívesen megnéztem a filmet. Most már legalább azt is tudom, hogy még a hadsereg postájáról is lehet filmet készíteni.

Alapanyag bőven van, és ez a sorozat tudja is használni az adaptációk lehetőségeit. Sikerkönyvekből készül, és miközben pörgetik, vannak csavarok, csak sikerül belecsempészni valamit, amitől a rendszernek is lesz benne egy kis beszólás.

A 3. évadban Mickey egy összeesküvésbe csöppen. Gyilkossági ügy, és minél jobban beleássa magát, annál biztosabb benne, hogy az egész egy nagy elterelés. Nyomorult vádlott nem bűntelen ember - tulajdonképpen egy modern strici, de nem a lányokat árusító fajta. Technikai védelmet nyújt a dolgozó lányoknak. A közös pont az lesz, hogy Gloria meggyilkolásával vádolják, aki Mickey rendszeres besúgója volt. Kedvelte a nőt, jobb sorsot érdemelt volna, és annyit tehet érte, hogy a valódi gyilkosát küldi rácsok mögé. De ahhoz először fel kell mentetni Juliant.

Így megint előáll az a képlet, hogy a sorozat elsősorban krimi. Hogy felépítsék a védelmet, tudniuk kell, mi történt. Így nyomoznak, bizonyítékot gyűjtenek és összerakják Gloria történetét. Mellette látjuk a tárgyalás haladását is, hiszen a találtakat be kell oda vinni, terelni kell az ügyet, hogy elkaphassák a bűnöst. A két rész építi egymást, ha a több teret és izgalmakat inkább a krimis nyomozás is viszi. Szerencsére a sorozat profilja az is, hogy Mickey jó ügyvéd, így a bírósági trükkök, maga a tárgyalás sem elfelejtve.

Mellette természetesen a magánéleti szálakat is keverik. Mickey próbál túlleni az első felesége újabb szakításán, és a kemény ügyésznő, Andy mellett köt ki az évadban. Nem gondoltam volna az előzőek alapján, de egész jó párost alkottak. Megvan a hasonló szenvedély és érdeklődés is, meg a kémiával sincs gond. A sorozat is több vele, mert az ügyészség belső ügyeibe is benézhetünk velük kicsit. Andy is egy ügyön dolgozik és lesz egy elég komoly magánéleti - szakmai válsága is, amivel a már emlegetett kritika is képbe kerül. Amikor nem a konkrét munka, az igazság az első, hanem a karrier. Komoly ára lesz és mutatja, hogy az ügyészség miképpen hasonlít egy viperafészekre, amihez nincs mindenkinek gyomra. Mickey sem véletlenül védőügyvéd lett.

Ha már ez a vonal - korrupció és az igazságügyi szervek kritikája. Megkapja a magáét a rendőrség és a DEA is. Mennyi esélye van bárkinek is, ha éppen az bűnözik, akinek el kellene fognia a bűnösöket és védenie az ártatlanokat? Vagyis, darázsfészek a javából. A plakát nem véletlenül emleget fájdalmat és utal az igazság árára. Lesz elég komoly veszteség, és nem csak vernek a rosszfiúk, nagyobb dolgok történnek.

Így aztán feszült, változatos és még látványos is a show. Filmnek is jó volt ez a széria, de a sorozatot is nagyon egyben és érdekesen tartják. Neve Campbell kivételével minden mellékszereplőt visszahoztak, működnek az új szereplők is. Becki Newton továbbra is színfolt, Garcia-Ruffo pedig sikkesen profi.

Azt nem bánnám, ha a sorozat lenne annyira sikeres, hogy regényként is kaphassuk Haller és féltestvére (Harry Bosch) eseteit magyarul, de most örülök a sorozatnak is. Kevés a jó jogi krimi, ez meg az. Várom a következő évadot!

Ez a Gyönyörű sorscsapás folytatása - legalábbis a filmé. Azt már annak kapcsán írtam, hogy az eredeti regénynek jó pár folytatása és alsorozat is született. Így nem is értem, miért nem ezekből merítettek, miért írtak saját történetet neki? Pláne úgy, hogy teljes fazonalakítás is volt gagyi földre.

Az eredeti, krimisebb témák helyett itt egy Másnaposok szituációval indítunk. Vagyis, Vegas: nagy buli és részegség, reggel ébredés és a döbbenet, hogy Travis és Abby egybekeltek, ha emlékeik nem is éppen vannak erről. Fotó inkább. Mit tegyenek? Az Abby nyerte pókerpénzen irány Mexikó, nászút barátokkal! Így tehát máris egyetemisták tavaszi szünetét bemutató bulifilmben találjuk magunkat.

Normális történet? Nyomokban sincs. Abby és Travis el kell döntse, együtt maradnak-e. Ennyi a konfliktus. Eleve költői kérdés és nem is lehetett értelmes történetet írni köré. Olyan poénokkal szórakoznak, minthogy kifogyott az óvszer és próbálnak csak mutatóban szexelni. Egy rajzolt pénisz meg a méretével mutatja a képernyő sarkában, hogy éppen mekkora a behatolás. Nem volt az Amerikai pitének tavaszi szünetes epizódja? Még egy olyanban is gáz lenne az ilyesmi, ebben meg ilyen poénok vannak.

Pillanatok alatt el is jutottam oda, hogy a szörnyülködéstől csak lestem, hogy ezért kit kellene megkövezni. Simán az a film, ami az Arany Málnán tarolhatna. Nem tudom, van-e olyan része, amin nem szavaznám meg 2024 legrosszabbjának. A filmet, a rendezést, a szkriptet, de még a szereplőket is.

Döbbenet, de minden szereplő visszatért. Sprouse, aki még mindig a testvére mása. Gardner, aki még inkább csak eye candy szerepet kapott, és már nem egy okos, de félénk pókeristennő, hanem begerjedt és IQ vesztett friss feleség. A barátaik, de egy jelenetre még Travis testvérei is be lesznek csődítve. De minek? Nem mintha nekik tudtak volna értelmes szerepet adni.

Látványelem sincs, legfeljebb eye candy. Azok a béna, rajzolt elemek, amelyek közül fentebb a méretnagyobbodásnak örvendező nemi szervet már emlegettem, inkább kínosak, mint viccesek. Még csak a helyszínben sincs semmi extra, akárhol lehetne egy közepes wellness és hotel. Meg is lepődnék, ha ezért tényleg külföldre utaztak volna forgatni.

Több szót erre nem is vesztegetnék - béna és gáz, ahogy van.

A helyzet az, hogy ez egyike azon Disney meséknek, amiket simán tudok oda és vissza nézni. Anno, amikor nagyon rég először láttam, az ember ábrázolását nagyon nem szerettem, de változott a világ.

Azóta sok olyan mese jött ki, amelyek ehhez képest rondák. Voltak köztük jobbak, rosszabbak is, de elérték, hogy más szemmel tudjak nézni Lilóra és a nővére. Eddig csak Stitch miatt szerettem ezt a mesét, de már elfogadtam Hawaii és a helyiek megjelenítését is.

Most meg újranéztem párszor - amikor lebetegedtem, előszedtem régi meséket is, ez volt az egyik. Már csak azért is, mert jön az élőszereplős változat. Várom is, most pláne, hogy felfrissítettem a Stitch tudásom és az első moziból jeleneteket kezdek tudni fejből idézni. Visszajön a régi tudásom... A másik ilyen szinten fejből tudott mesém az Így neveld a sárkányodat első része. Valahol érdekes is, hogy pont az a másik mese, ami 2025-ben jön élőszereplősen, de az már egy másik történet.

Most Lilo és Stitch. Ami a Disney hagyományos értékeit tolja, nagyon. A család, amit itt Ohanának neveznek. Aki senkit nem hagy hátra. Ami, ha kicsi és csonka is, de jó. Ami a mese folyamán aztán kibővül: Nani udvarlójával, Daviddel. A Stitch nyomában járó űrlényekkel. Egymás segítése, elfogadása, ez a varázsrecept ebben a meséjükben is. Szépen megfogalmazva, idézhető egysorosban.

A pláne, amiért megmarad, az maga Stitch. A kísérlet, amelynek egyetlen célja a pusztítás. Egy gyilkos fenevad egy édes, plüssállatot idéző testben. Iszonyat vicces, ahogy Hawaii semmire nem ad neki lehetőséget és kiakad. Az egyik kedvenc jelenetem máig, amikor városmakettet épít, majd szörnyet játszva élvezettel lerombolja az egészet. De Stitch fejlődik. Szívszorító, amikor kiül a fák közé és várja a családját. Szegényemnek el kell magyarázni, hogy mivel ő egy kísérlet eredménye, neki nincs családja, mint a rút kiskacsának.

A humor, az végig benne van. Stitch természetéből fakadóan, ahogy üldözik, vagy éppen Lilo kísérletei, hogy jó kutyát neveljen belőle. A moszkítók, az is ennek a mesének a klasszikusa.

Stitch iszonyat édes egy pofa lett. Bár csillagkutya, azért meg kell jegyeznem, mennyire találó, amikor Nani a telefonban panaszkodik róla, és megállapítja, hogy inkább hasonlít koalára, mint kutyára. Sok igazság van benne. Kitalált, rendkívül cuki állatka és valóban a koalára emlékeztet, engem is. Az emberi alakok hozzá képest furák, ebben a mesében az űrlények néznek ki jobban. De a tájak, az egésznek a dinamikája, az akciók, szépen összeáll.

Újítás volt annak idején azzal is, hogy ezek a szereplők nem fakadtak dalra. Lilo Elvis rajongója, így ő gyakran megy a háttérben, de se a lányok, de Stitch nem mondja el dalban az érzéseit. Nem hiányzik, kerek így is - ha aztán a Disney vissza is tért más mesékkel a musicales formátum felé is.

Az biztos, bármilyenre is sikerül az új verziója, ez már klasszikus. Nem is érdekel, hány éves mese már, én máig jókat vigyorgok rajta.