A kapocs

Gavin (Ross McCall) halálos lövést kap, nem éli túl. Karyn (Sarah Jane Morris) így már többszörösen is ki van készülve a sorozatgyilkos miatt. Viszont, felismeri, mi köti össze az áldozatokat. Ő maga – a gyilkos célpontja végső soron maga Karyn.

Így azokat az embereket veszi sorra, akik közel kerültek hozzá. Még Mark (Dylan Bruce) is gyanús lesz, noha a férfi őszintén beszélt neki a családja haláláról és összeköltözne a nővel. Karyn hirtelen ismeri fel, ki áll minden mögött. A pszichológusa.

Aaron (Michael Riley) szüleit Karyn apja ölte meg – abban az időszakban, amikor Karyn már tudta, ki az apja, de még gyűjtötte az erejét, hogy feljelentse. Kettejük párharcából a nő kerül ki győztesen, aki most először képesnek tűnik elengedni a munkamániát és megpróbálja a családi boldogság megtalálását Mark oldalán.

Bartkowiak

Tomek nem akarja eladni a testvérétől örökölt bárt, így próbálnak nyomást helyezni rá. Nehézfiukat küldenek tönkretenni a forgalmat, majd elrabolják a férfi barátnőjét is. Ő egy másik harcossal és az edzőjével összefogva indul kiszabadítani a lányt. Miközben verekszik át magukat a testőrségen, az egyik elárulja a fiúnak, hogy ők tették tönkre a karrierjét is. Drogot tettek a vizébe.

A lányt kiszabadítják, közben Tomek kénytelen végezni a bátyja gyilkosával is. Hónapokkal később megy be az edzőterembe, és elmeséli, hogy felmentették. Visszakapta az életét.

Kamaszos, valahová tartozni akaró, baj felé sodródó.

A 15 éves Leigh nem találja a helyét. Az anyja halála óta nem csak a gyásszal kell megbirkóznia, de az apja viselkedésével is. A férfi hanyagolja a gyerekét, idegen nőkkel tölti az időt és alig látja otthon. Így meglepetésként éri, amikor egy nála idősebb kamasz megjelenik a házban, és közli, hogy velük fog lakni. Joe Leigh féltestvére, az apja fia egy korábbi kapcsolatából, akiről ez a családja nem tudott. Leigh, aki már a sportban sem lel menedékre, hiszen a többi lány rendszeresen kineveti és piszkálja, amiért szegény, Joe felé próbál közeledni. A fiú egy banda tagja, motorokat lopnak. Leigh is vele megy egy alkalommal, és egyre többet vállal be. Joe lesz az, aki felismeri, hogy ezzel mit tesz a húgával és keresni kezdi a megoldást.

Annyi azért a rövid tartalomból is kiderült, hogy ne egy komédiára vagy lelkesítő filmre számítsak. A gyász és a bűnbandába való beilleszkedés volt kiemelve. Ennek ellenére azt reméltem, legalább a sport hangsúlyosabb szerepet fog kapni. Nem így lett, csalódott is vagyok.

Leigh mélyrepülése ez a film, ami nagyon belemászik abba a témába, hogy mi mennyire fáj neki és hogyan reagálja le. A sport is ennek az egyik tünete. Az anyja halála után menedék volt, nem kellett a veszteségére gondolnia. Még vigasz is volt, hiszen Leigh volt benne, és az anyja volt az, aki miatt elkezdte a tornát.

Csakhogy a friss gyász után már érzékeli a környezetét, és a film mutatja is, ahogy minden egyes alkalommal érzékeli, hogy nevetnek és gúnyolódnak a kárára. A menedék elidegenítő környezet lesz és ezen a ponton a lánynak nincs már semmi és senki, ahova fordulhatna. Magány, fájdalom, meg nem értettség – már a film elején van egy nagyon depresszív, sötét hangulat, amiből nem látszik a kiút.

Majd jön Joe, és nagyon emberi, ahogy a kezdeti hitetlenkedés után Leigh felé fordul. Joe kedves vele, és megadja azt az emberi kapcsolatot, amire a lány szomjazik. Így lesz éles képünk arról, hogy a jó gyerekek is milyen könnyen megronthatók. Elég egy kis szeretethiány, és aki megadja, bármire rávehet.

A történet csak azért nem komorabb, mert Joe a lopások ellenére nem rossz kölyök. Neki is van egy adag szeretetéhsége, és Leigh neki is fontos lesz. Így, ha happy end nem is kerül a történet végére, nem Leigh mélyrepülése lesz a végkifejlet, hanem Joe tud adni neki egy esélyt és visszatereli az útra, ami nem pusztító.

A két kamasz közti kapocs és kémia, ami leginkább eladta a filmet. Hiszen az egyéb szereplők éppen csak feltűnnek, és a lopások sem magukban érdekesek a történetben. Ahhoz túl egyszerűek is – a benzinlopás kifejezetten semmilyen, de nem is tudom, az miképpen lehetne izgalmas. Ha náci járőrök lennének a környéken kutyákkal a II. VH idején? De ez nem az a film, itt csak várni kell, amíg átfolyik a benzin a kannába a kocsiból. Legalább olyan unalmas nézni, mint ahogy hangzik.

Ha a filmben rosszat kellene választani, az apa figurája lenne az. Éles kontrasztban is áll az edzőnővel, aki igyekszik segíteni a kamaszlánynak és ott lenni neki. Önzés és önzetlenség – erő és elpuhultság.

Kis film, minimális ráfordítással. Kevés helyszín, nincs látványelem és a színészek sem ismertek. A drámának mindez jót tesz, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nagyon fesztiválfilmes lett és komor is.

Vagyis, zsánerében és ahogyan összerakták, az korrekt. Csak nagyon lehúzta a kedvem a depresszív hangulata és a sok ábrázolt szenvedés.

Tökéletes tízes – 5/3 drámának elment, de kurta a vége, nehezen szimpatizáltam a szereplőkkel és nyomott is.

https://www.youtube.com/watch?v=PQXrnyJleZY

Ősi harcot folytató, kamaszos, isteni erőt begyűjtő.

Magne pontosan tudja, milyen harc vár rá, és segítőket szeretne maga mellé. Egyetlen isten hogyan vehetné fel a harcot négy óriással? Még akkor is, ha Fjor nem akarja a hagyományokat folytatni, szakít a családdal és Gry mellett egyszerű, emberi életet élne. Az öccsét próbálja bevonni, de egy családi titok ezt a kezdeményezését tönkreteszi. Az anyjuk látja, hogy különc fia nem találja a helyét, magányos, ezért elmondja neki, hogy Magne csak a féltestvére. Megcsalta a férjét, és Laurits igazából Vidar fia. Az óriás, egyedüliként a családban, még örül is, hogy van egy gyermeke. Az utódjának nevelné, és óriásnak tanítaná. Magne igyekszik az öccsébe kapaszkodni, aki felismeri magában Lokit. Magne így hiába kap új isteneket maga mellé – Odin, Freya és Tyr – elbizonytalanodik.

Az ősi skandináv mitológiát a jelenbe helyező Ragnarok a második évaddal megint lépett egy kicsit előre. Azonban továbbra is megvannak a gyermekbetegségei, melyeket már az első évad is hordozott.

Ami a legjobban fáj, hogy a nagy egészet tekintve nagyon kis léptekkel haladunk előre. Már 2 évad lement, és még csak alakulnak a harci vonalak, nem kezdődött el a háború, amire ki van hegyezve az egész. Tulajdonképpen annyi történik most, hogy többen oldalt választanak és Thor a végére megszerzi a kalapácsát. Ennyi.

Rövid is az évad, mindössze 6 részes. Így még inkább feltűnő, mennyire lassan haladnak előre. Ha ilyen tempóban folytatódnak az események tovább, soha nem lesz vége a történetnek. Érződik, hogy nagy és epikus kaland akar majd lenni, de csak majd. Most csak szépen pakolgatja a szereplőket és az elemeket.

A mitológia utalások modernizálása, ami átgondolt és nézeti a sorozatot. Ebben az évadban minden részt egy-egy mitológiai elemnek vagy karakternek szenteltek. Az új, megjelenő istenek is kaptak egy-egy részt és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak, jelenségek is ki lettek így emelve (pl. a Mjölnir). Mindig találnak valami hasonlóságot, amellyel a jelen karakter a mitológiaihoz simul és beilleszkedik a mai környezetbe.

A gond csak az, hogy a legtöbb szereplő komolyan ellenszenves. Magne egy mamlasz, jobb szó híján, és szerencsétlenkedik az évad 90%-ában. Vagy túl komolyan veszi magát, vagy teljesen elhagyja magát és egy csomó olyan döntést meghoz, amit hibásnak érzek. A végén komolyan nem értettem, mibe ártja magát. Egészen addig két szót nem beszélt Saxával, aztán hirtelen szeretők és szövetségesek? De az erejéről lemondás, majd visszakozás, a testvérével való viszonya – úgy katasztrófa és zavaros, ahogy van.

Nincsenek igazán jó karakterek benne. Az istenek nagyon is gyarlók, hiszen emberek kapnak isteni erőket és rajtuk ez jobban érződik, mint az óriásokon, akik változatlanul itt vannak a Földön, csak a korukkal játszanak. (Gyakorlatban, a jelenben nem is értem, hogy tudják folyamatosan eljátszani egymás gyerekeit évszázadok óta.) Fjor lehetett volna az egyetlen szimpatikus szereplő, aki a saját útját keresi, de aztán egy csapásra visszájára fordul minden, és nem éreztem úgy, hogy indokolva lenne, miért változik másodszor is gyökeresen meg.

Látványra se nagyon tettek bele semmit. Talán 2 harc volt benne, itt mindenki még inkább a száját jártatja. Annyira nagy ellenségek, annyira epikus csata készül – de ez még nem látszik. A Mjölnir, a világot elnyelő kígyó is olcsó kivitelezést kapott. A sztori jobb, mint önmaguk.

Most már azt sem érzem biztosnak, miért kell egyáltalán az óriásoknak és az isteneknek megküzdeni. Pláne, hogy egyre több köztük az átfedés is.

Még a 3. évados berendelést nem láttam, de annyira nyitott a történet, hogy üvölt róla, nem ezt szánják a végének. De akarom én ezt tovább nézni? Nem fájna a kaszálása sem.

Ragnarok – 5/2 egyes szereplők ellentmondásosan viselkednek, a főhős ellenszenves, a látvány is…

https://www.youtube.com/watch?v=Ofy4lTvNu1o

A stáblistáról pár fontos név kiemelve - mi a film?

Rendező: Ridley Scott

Zene: Harry Gregson-Williams

Szereplők: Orlando Bloom

Eva Green

Jeremy Irons

Brendan Gleeson

Liam Neeson

Edward Norton

Megoldás: Tovább!

Nyári munkába belemerülő, más világot megismerő, jövőt tervező.

A fiatal Jeffrey tehetséges fiatal. Jó esze van a számokhoz, ambiciózus és kész az apja álmát beteljesítve egyetemre menni, diplomát szerezni. A nyárra is már megvan a gyakornoki helye a cégnél, ahol az apja szerelőként dolgozik. Ám a baráti köre bevonja egy játszma kártyába a Flamingó Klubban. A tehetséges fiúra felfigyel a klub egyik sztárvendége, a gazdag autókereskedő Phil Brody. Miután egy vendég autójával gond van, amit Jeffrey old meg, a tulaj állást ajánl neki parkolófiúként. A pénz jobb, és az apja tiltakozása ellenére elvállalja. Igyekszik ellesni Phil trükkjeit, akit egyre jobban bálványoz. Egyre közelebb kerül a csinos, éppen itt nyaraló Carlához. Újra kezdi értékelni, milyen életet szeretne magának és azt hogyan valósíthatja meg.

Az egész filmen érezni, hogy korban ezt már meghaladtuk. Bár a tanulságaiból van, amit át tudok menteni mára, de az egésznek a hangulata, a külcsín, de a történet is retró. Nekem már olyan volt nézni, mint a Tőzsdecápákat – csak azért annál gyöngébb a kölyök története, a szereposztása is, ha az egésznek a lényegében, a hangulatában érzek is hasonlóságot.

A nyolcvanas évek első felében készült, és a klub az ott szórakozókkal együtt pontosan is illik ebbe a korszakba. Mai szemmel furcsák a ruháik – azért nem mind, de azok a rövidnadrágok kifejezetten borzalmasok – és a hajkoronáik se jobbak. A kocsiknak jobban áll a kor, de azért ma nem ilyen autókkal közlekednének egy hasonló filmben.

A történet egyetlen felismerés története. Jeffrey ennek a világnak a rabjává válik, ide szeretne tartozni. Könnyebben élnek, jobb dolgaik vannak, szebbek és lazábbak a gazdagok. Nem kevés erőfeszítést tettek, hogy szép testekkel töltsék meg a filmet és így a klubot. Direkt írom így, mert a gyakran feltűnő, behajoló nők nem kapnak szerepet – jó részük csak trófea feleség, akik a kamaszlányukkal vetélkedhetnének alakban és bikiniben, és rendszeresen ott vannak Jeffrey körül, aki kabalafiúként kiszolgálja őket. Nem meglepő, hogy inkább lenne az, akit kiszolgálnak, mint aki a mások óhajait lesi.

Csakhogy, ahogy halad előre a történet, a végére Jeffrey felismeri, hogy a szépség és gazdagság mögött mi lapul. Érzi, hogy Phil felesége végig lekezeli és a származása miatt lenézi, noha a nő az alakján és a férjén kívül mást nem tud felmutatni. Megtapasztalja, hogy a szép ígéretek mögött milyen hazugságok rejlenek. Hogy a barátságok is hamisak: amíg Jeffrey apjának a szava ért valamit, Phil a legjobb barátait is könnyeden átejti. Így Jeffrey átéli a lelkesen ide tartozni akarást, de fel is eszmél és dönt a hagyományos és az új értékek között.

Ma különben kétlem, hogy hiteles lenne egy olyan befejezés, mint ezé a filmmé. Mert itt a hős az maradhat, nem csábul el. Mára még inkább Phil világa az elfogadott, és a siker a legfontosabb. Még valami, amiért retró hangulata van a filmnek. Itt még győz a becsület.

A jövő útjának megválasztása mellett fiatalos film is próbál lenni, hiszen a főszereplők 18-20 évesek és mindenki küzd a maga módján. Mellette buliznak, szerelmesek lesznek. Egyik sem kidolgozott szál, csak egy-egy mellékszála lesz annak, ahogy Jeffrey személyénél majd ütköznek a világok. Phil még le akarja kenyerezni a végén, használná hozzá az unokahúgát is, akivel a fiú a nyarat töltötte. De látszik az is, hogy ami a szegényebb fiúnak a teljes megtakarítása és komoly munka eredménye, a másiknek mennyire nem jelent semmit, és még részvét sincs benne, amikor a másik miatta veszít el mindent.

Phil, vagyis Richard Crenna jött ki legjobban a filmből. Begyűjtött egy Globe jelölést érte. Matt Dillon itt alig több lehet, mint eye candy mellette.

Mai szemmel már nem kényelmes nekem ez a film: a kritikusok saját korában szerették, azért a népszerűség és tetszés jócskán csappant, ahogy változott a kor.

A flamingó kölyök – 5/2 a szándékot értem, ahogy felnőtté válás történet igyekszik lenni, de eléggé untam is.

https://www.youtube.com/watch?v=1QiE-BbKXfI

Cím: Red Notice

Készítők: bár Netflix-film lesz, olyan a szereposztás, hogy moziba is simán blockbuster lehetne. Dwayne Johnson harmadik filmje Marshall Thurber rendezővel – bár az eddigiek annyira nem tetszettek, ennek jobb a cselekményötlete. Mellé érkezik Gal Gadot és Ryan Reynolds.

Műfaj: akció, thriller

Cselekmény: az FBI egyik legjobb profilozója keveredik kalandba a világ legjobb hamisítójával és műkincstolvajából. Többet nem tudni, de már a téma (műkincsek!) is megfogott, a rabló-pandúr is, meg a szereposztás is.

Várható megjelenés: novemberi premierdátuma van jelenleg

Kutatós, családot terelő, egyensúlyt kereső.

Maria fiatal lengyel tudós, tele ambícióval. Lengyel otthonát hátrahagyva Párizsba költözik, hogy megfelelő körülmények között folytathassa a kutatásait. A laborvezető azonban rosszul viselő a nő éles nyelvét és egyedi módszereit, megszabadul tőle. A nevét már franciásan használó Marie maga igyekszik boldogulni, és szerencséjére Pierre Curie szeme megakad a munkáján. Maga is szenved az akadémia mellőzésétől, így ad egy esélyt a nőnek. Együtt kezdenek dolgozni egy új elem izolálásán, közben egymásban a szerelmet is megtalálják. A sikerük átütő lesz: ám Pierre komoly harcot kell vívjon, hogy a felesége is részesüljön a munkájáért a dicsőségben, miközben két lányt is nevelnek. A radioaktív anyagok vizsgálata azonban áldozattal jár: mindketten egyre betegebbek. Marie azonban kitart a végsőkig, gyászban és botrányban, háborúban és tudományban.

Keveseknek adatik meg, amit Marie Curie elért. Forradalmasította a tudományt, fizikai és kémiai Nobel-díjat is kapott, elismert tudós és boldog feleség is volt. Olyan alak, aki megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és példaképként álljon előttünk.

A film a visszaemlékezés technikájával élve mondja el a történetét. Már a halálos ágyán fekve elevenedik meg Marie szeme előtt a múlt: a párizsi nehézségek és Pierre megismerésétől haladunk egészen a világháborúig, majd a véghez. Szerencsére kevés a visszacsatolás a kórházba, az szinte csak keretet nyújt a film többi részének.

Érdekessé az tesz, hogy ezekkel párhuzamosan más dolgokat is látunk. Megyünk előre az időben, különféle képsorokkal becsatolva. Miközben azt nézzük, ahogy a Curie házaspár megteremtette a radioaktivitást, az időszalagon egyre előre haladva megnézhetjük, mit kezdett a felfedezéssel a világ. Igen, lehet vele gyógyítani is. De mi lett kiemelve? Hirosima. Csernobil.

Azt szerettem, ahogy a végére mindezt hozzá tudja csatolni Marie életéhez. Frappáns az a jelenet, ahol számot vet azzal, mi indult el vele. Töpreng azon, hogy a felfedezése előre vitte a világot, vagy veszélyesebb hellyé tette. Pierre árnya emlékezetes választ ad – valahol szomorú, hogy mégis inkább a sötét események pörögtek végig az időszalagon.

Szórakoztatóan igyekszik a tudományról beszélni, és fel lehet figyelni arra is, amikor olyan jeleneteket építettek be, melyekben a nézőknek van elmagyarázva, mit és hogyan tettek. Amikor pl. bemutatják a tudósoknak az eredményeiket, az olyan nyelvezeten van megfogalmazva, hogy az átlagos néző értse meg és érezze át, milyen munkát végeztek el.

Azonban a laborban fémet törni, meg anyagokat vizsgálni nem éppen hálás téma, így aztán Marie magánélete is megkapja a maga fejezeteit. Az idilli házassága, majd a gyászban a viszonya az egyik – ráadásul nős – kollégájával, amivel botrányt robbant ki Párizsban. Nincs túlmagyarázva, vagy szirupba mártva, realistán áll a szerelmi szálakhoz is.

Odafigyeltek arra, hogy Marie alakja nagyon modern legyen. Sok olyan témát felkaroltak vele, ami a feminista mozgalmakhoz kötheti. Marie férfiak felségterületén lesz szaktekintély, és az elismerést is kiharcolják. A magánéletében is a maga útját járja: felvállalja a viszonyát is, és nem érdekli, a sajtó miképpen reagál. Számára nincsenek tabuk, és a korban teljesen szokatlanul a szexualitás témája sem tabu a számára. Amikor Paul féltékeny neje lehozatja a sajtóban a szexuális tartalmú leveleit, csak vállat von. Nem érti, miért botránkoznak meg.

Csempésztek bele egy kis humort. A legjobbat akkor mosolyogtam, amikor a nagyobb lánya hazaviszi a vőlegényét, és Marie elég szokatlan módon dönti el, tetszik-e neki a férfi.

Jó volt a szereposztás, lekötött a film. Sok minden volt benne, amivel több tud lenni egy életút fő eseményeinek felmondásánál.

Radioaktív – 5/4 életrajzi film, némi romantikus betéttel és egy érdekes ötlettel: mellé teszi, mi jön még.

https://www.youtube.com/watch?v=mU0oOUTo5zo

Rémálomba forduló nyaralós, sorozatgyilkosos, vadonbéli.

Ausztrália vadonja vonzó a turisták számára. Megélhetési forrást is jelent, hogy buszos utakat szerveznek nekik. A mostani csapatban sokféle ember gyűlt össze: az összeköltözésüket ünneplő meleg pár, az egykori katona, a házasságát menteni próbáló házaspár, egy német család többek között. A sorozatgyilkos Mick Taylor követi a sajtóból, hogy egy nyomozó kezdi észrevenni, hogy függenek össze a gyilkosságai. Kicsit őt is a helyszínre csalva, nem is kicsit kiélve saját ösztöneit a buszos csapat után veti magát. A vezetőjükkel végez, a helyére lép és miközben a csapat kábultan hever, elviszi őket a Farkas-patak vidékére. Ott aztán módszeresen elkezdi levadászni őket, míg a többféle ember alkalmi szövetségeket köt, hogy valamiképpen túléljék a rájuk váró borzalmakat.

Már az első évadnál is írtam, hogy a kontextus egy része nekem kimaradt. A filmekhez nem tudom kötni, és ez nincs másként most sem. Ami viszont zavar, hogy az első évadot megnéztem, és annak zárt vége volt. Abból semmiképpen nem jön össze számomra, hogyan került ide ez az évad. Vagy csak egy random korábbi történet Mick egy vadászatáról? Egyszerűen nem derül ki, az előzőhöz képest hol vagyunk időben.

Ha azonban önálló műsorként nézem, már nincsenek problémáim. Menekülős, vadászó horrornak megállja a helyét, ami nem is véres annyira, hogy kicsapja a biztosítékot. Sokkal keményebben is el lehetett volna ezt készíteni, de igazság szerint nem is bánom, hogy nem azon volt a hangsúly, hogy Mick miképpen trancsírozza fel a turistákat. Alapvetően késelni szeret, de a korhatár besorolásoknak megfelelve vért nem is igen látunk.

Helyette inkább játszma van: a turisták taktikáznak és ötleteik vannak, miképpen folytassák a harcot. Mondjuk, jókora hátrányból indulnak. Fogalmuk sincs, hol vannak és a természet is ellenséges. A sivatagban, víz és élelem nélkül, miközben mérges kígyók veszik körül őket, még Mick se kell, hogy bevégezzék. Van is egy olyan tippem, ha Mick csak otthagyja őket, akkor sem más a film vége, legfeljebb pár nappal később halnak meg – csak nem elvérzésben, hanem kiszáradásban. (Mondjuk, egy szereplő van, akiből kinézem, hogy a túlélésért megenné az esettek tetemét.)

A vidék kietlensége és keménysége most is jellemző az évadra, de most a környező emberek nem olyan ellenségesek. Segíteni próbálnak, akikkel összefutnak. Barátságosak. Sokra nem mennek vele, de azért ez más hangulatban.

Mivel Mick karaktere most jobban a háttérben marad, a turisták kerülnek előre és ismerjük meg őket kicsit alaposabban. Mindenki kap 1-1 jellemző konfliktust, és elég sűrűn elszakadnak egymástól, hogy az magával hozza a dinamikát, amikor a maguk útján életben próbálnak maradni. Ahhoz sokan vannak, hogy mindenkit egyformán mélyítsenek, de megvannak a kiemelt szereplők és a kiemelt problémakörök. Hogy mennyire kell egy ilyen horror közeli sorozatba olyanokat beletenni, mint a melegekkel szemközti ellenszenv? Mondjuk, Mick az ellenérzései ellenére is ugyanúgy bánik a meleg áldozatokkal, mint a többiekkel. Nem kínozza őket jobban, ugyanolyan célpontok…

Most sem hoztak be neveket. Azon csak magamban mosolyogtam jót, hogy azért a korai áldozatok között felbukkan Josephine Langford – a Miután filmek női főszereplője. A kiemelt szereplők még annyi nevet sem szereztek maguknak, mint Langford azzal a nyálfilm folyammal. Legalább volt valaki, akit szívesen néztem, hogy Mick elintéz…

Mert bizony előszedték a győzhetetlen sorozatgyilkos toposzt, nem is kicsit eltúlozva.

Mindezekkel együtt jobban szórakoztam rajta, mint az első évadon. Nem mindenben jobb, de máshogy hihetetlen, ezt most jobban tudtam emészteni.

Farkas-patak – 5/4 jobban összeállt a történet, másként kegyetlen, mint az első. De a vége… ez most mi volt?

https://www.youtube.com/watch?v=Gz3cGyoh9Z8

Nos, azt tudom, én mire vagyok képes, de azt nem, hogy mit tenne a helyettesem, ha kineveznék. Amit tudunk, az mindig jobb annál, mint ami megtörténhet. (The Good Fight)

• Sokszor rejtély, hogy mit miért csinálnak az emberek.
• Sok gond van velük.
• És épp ettől értékesek. (Dragon’s Dogma)

Szeretem a hidakat. Minden hídon úgy érzem, a következő percben máshol lehetek. (A berlini Farkasok)

Ez a legnagyobb művészet. Szépen meghalni, méltósággal. Képes vagy rá? Nem. Nem vagy szamuráj. Csak szemét. (Bartkowiak)

(Amikor a musical rajongó meg a földhöz ragadt párja egy musicalvilágban ragadnak...)

• Mint a Glee-be oltott The Walking Dead.
• Nézted a Glee-t?
• Tudtam, hogy van. (Schmigadoon)

Pisztollyal lőni könnyű. De a kard a becsület fegyvere. (Kígyószem)

Apám nem volt hitbuzgó keresztény. De a falra kiakasztott egy táblát, amin ez állt: Nyíljon meg előtted az út, bármerre jársz. (Farkas-patak)

(A sárkány ítélete az emberiségről.)

Az ember saját társain élősködik, hogy kielégítse étvágyát. Ha szeret is, érzéseit képtelen kifejezni. Saját társát bünteti. Önzésbe burkolózva hanyagolja kötelességét, és elmerül az élvezetekben. A becsületes is egy pillanat alatt becstelenné válik, ha ezzel anyagi javakhoz juthat. A gyenge akaratú örömmel hagyja, hogy eleméssze mindenét a bujálkodás. Az ember úgy tesz, mintha erkölcsös lenne, ám a legalantasabb ösztönök vezérlik. Mind romlott és velejéig gonosz. Nem értesz egyet? (Dragon’s Dogma)