Cím: Carnival Row – 2. évad

Készítők: eddig úgy tűnik, mindenki visszatér a 2. évadra, beleértve Orlando Bloomot és Cara Delevingne-t is.

Műfaj: urban fantasy

Cselekmény: még semmit nem találtam a 2. évadról, de Philo és Vignette bevonultak a tündérek gettójába, míg Absalom szövetségre lelt és hatalomra törésbe kezdett.

Várható megjelenés: a pandémia miatt csúszik, de leforgatták, szóval valamikor remélhetőleg majd meg is nézhetjük.

Miért várós?

• Szerettem az első évadot.
• Érdekel, merre viszik tovább a cselekményt. Még az antihősök jövője is érdekel benne, még Absalomot se írtam le benne.
• Eddig jól keveredett benne a mitikus elem a modernnel.
• Orlando Bloom utóbbi időkben egyetlen értelmes projektje ez a sorozat.

Végső összecsapásra készülő, múlttal szembenéző.

Luke végzete után Leia veszi át Rey kiképzését. A lány a csapat legjobb harcosa, de ő pontosan érzi, hogy olyan erők mozgolódnak benne, melyek mindenkit bajba sodorhatnak, így amennyire lehet, a többiekre hagyja a harcot. Gyötrődik, és senkinek nem mondhatja el, miért. Kylo Ren sem leli a békét: egy olyan erő nyomába ered, amely a családja generációit tette már tönkre. Eljut Palpatine, a Sötét Úr búvóhelyére, aki alkut ajánl neki: Kylo lehet a következő uralkodó, az új Rend feje, amennyiben elhozza neki Rey-t. Nem sejti, hogy a férfinak megvan a maga terve. Rey és Kylo között kötelék van, és még mindig igyekeznek egymást átállítani. Kylo átvenné az uralkodást a lánnyal szövetkezve, míg Rey Ben Solót szeretné visszahozni. Miközben az utolsó csatára készülődnek, mindkét lovagnak szembe kell néznie a múltjával és a döntéseivel, hogy az utolsó csatában oldalt válasszanak. A sith és a jedi újra összecsap.

Nagyon elhúztam ennek a filmnek a megtekintését, és most sem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt megnéznem. Egy történet lezár, része a Star Wars univerzumnak, de annyi minden nem tetszik benne, hogy nem hiányzott volna, ha nem látom.

Két nagy bajom volt vele: az egyik a gyenge története. Nem is tudom, láttam-e ennyire semmilyen történetet a Star Wars univerzumban, ráadásul 140 percben elmesélve. A teljes első órának nem sok értelme volt.

Annyira gyerekesen kezeli a karaktereket, hogy utáltam nézni. Korábban legalább azt élveztem, ahogy Kylo Ren gyötrődik a két énje között. Hiszen egyszerre örököse Darth Vadernek és a Skywalker klánnak. Jedi és sith, és ingadozott közöttük. Most viszont úgy érzi, hogy már nincs választása, és kényszerpályán mozog. Nagyon nem is szerettem, hogy most elég egy kis ráhatás, hogy átgondolja magát. Amit a szülei személyesen nem tudtak elérni, miért hatna rá két sugalmazáson keresztül? Nekem egész egyszerűen nem hiteles, hogy az apját megöli, de az anyja érintésére és az apja emlékére megváltozik. Korábban sokkal nagyobb hatások érték, és nem hatottak.

De nem ő az egyetlen, akinek nem tetszik a fejlődési íve. Azon szabályosan kiakadtam, ahogy a semmiből Finn érezni kezdi az Erőt. Nem sok hiányzik hozzá, hogy ő legyen a csapat látnoka. Poe meg kap egy eddig szóba sem kerülő múltat, mint Fűszer csempész? A The Mandalorian 2. évadában is emlegették a Fűszert, én meg nem tudtam nem arra gondolni, hogy mióta mossa össze magát a Star Wars a Dűnével? Itt ne legyen Fűszer! Már csak a férgek hiányoznak. (Mondjuk, a sorozat valami olyasmit is produkált…) De mondhatnám a Rendbe beépült kémet is, meg ami vele történik. Röhej. Azon annyira látni, hogy már nem volt ötletük, hogy mentsék meg a szereplők és valamit oda erőszakoltak.

Talán a film utolsó harmadát egy fokkal szívesebben néztem, de leginkább csak azért, mert ott már célirányosan haladtak a nagy összecsapásban, nem azt éreztem, hogy sehova sem vezető kalandokra indulnak. Mondjuk, aki amilyen véget kapott, azt rühelltem, és nem csak én.

Ami viszont továbbra is maximumon megy a filmen, az a látványvilág. Nagyon észrevehető, hogy egy nagy rakat pénzt költöttek arra, hogy jól nézzen ki a Star Wars kilencedik része. Látványosan a lézerkardos összecsapások vagy az űrharcok. Ilyenkor mindig fel is merül bennem, hogy az alap trilógiát is jobban élveztem volna, ha így vívnak azokban is.

Minden fontos szereplő visszatért, még Harrison Ford is kapott egy jelenetet. Sovány vigasz.

A részemről ezt gyorsan elfelejtem, és inkább The Mandalorian néző leszek.

Skywalker kora – 5/2 látványos, de a története lényegesen gyengébb. A végéről meg hosszan lehetne borongani.

Star Wars: Skywalker kora - magyar előzetes #3 - YouTube

Családi, másság miatt megbélyegző, titkos.

A Falcón család előkelő spanyol dinasztia, jómódúak és a társadalomban is fontos szerepet töltenek be. Gregorio tisztségviselő, a felesége és az anyja több társaságban is megbecsült tag. A házaspár örököse, egyetlen fia, Gabino az anyja családjánál nőhetett fel Mexikóban. Most hazahívják, és megvannak vele a tervek. Nősülés, folytatni a család hagyományait a munkában. Ám a fiúnak egészen más tervei vannak: mexikói barátjával Párizsba készülnek, majd vissza Mexikóba. Hamar terjedni kezd a pletyka, hogy Gabino és barátja többek barátoknál, amit a párt nagyon rossz szemmel néz. Ehhez hozzájön, hogy Gabino egy olyan titkot őriz, amelyet a nagyanyja mindennél jobban el akar rejteni – akár az unokája feláldozásával is. Mina meg akarja menteni a fiát, de hamarosan rá kell döbbennie, hogy ebben a történetben nincs happy end, és sokuknak pusztulnia kell, és nem biztos, hogy befolyásolni tudja, a régi sérelmek és politikai üzelmek kit találnak telibe.

A Netflix azon törekvését kifejezetten szeretem, hogy nem csak amerikai és angolszász tartalmakat oszt meg. Itt ázsiai, dél-amerikai, sokféle európai sorozatot is megnézhetünk. Változatosság, ez egy jó szó és itt megvan.

Ez a mini sorozat egy spanyol – mexikói sorozat. Mondjuk, a Money Heist sikere óta a spanyol műsoroknak van keletje, de a mexikói szál még így is ritkábbnak számít. Ha itt helyileg mexikói szálat nem kapunk, több karakter is ilyen származással bír, ahogy a színészek jó része is onnan érkezett. Meg is fordult a fejemben, hogy mennyi ennek a valóság alapja? Ennyire erős volt Mexikó – Spanyolország kapcsolata? Azt gondoltam volna, hogy a mexikói származású Mina pária lesz a spanyol férje mellett, de nem éreztem, hogy bármilyen rasszizmus lett volna felé. Ahogy a mexikói Lazaro (Gabino barátja) is egzotikumként lesz jelen, akit a sorozat női meg akarnak szerezni maguknak.

A helyzet az, a szereplőket szívesebben elemezgetem, mint a történetet. Nem unalmas, csak nagyon terhelt. Látunk egy politikai rendszert, amelyben nagyon sok az elnyomás és a diktatórikus elem. Mina titkon fuldoklik tőle, a férje mindennek a kiszolgálója és egyben fogja. Korrupció, sok önös érdek, nem jó elképzelni sem. Néha olyan érzésem is volt, mintha a sztálinista Szovjetunióban járnánk. A családi szálak is ugyanennyire, ha nem jobban terheltek. Sokan megjátsszák maguk, titkokat őriznek és minden sérelmet halálosan megtorolnak. A két fiú, Gabino és Lazaro ártatlanok csak, és a rendszer el is kezdi bedarálni őket. Nem véletlenül az a sorozat címe, ami. Nem csak a szexuális beállítottság, de a világnézetük és az őszinteség is áldozattá teszi őket.

A szereplőknél érdekesebb, mennyire a rendszer kihasználói vagy éppen foglyai. Vannak egyértelmű alakok, mint Amparo – a család nagyasszonya, aki mindenkit kézben tart és uralkodik. Aki tele van saját önző indítékkal és hozzá kapcsolódó titokkal. A fiuk, az ártatlanok. Gregorio, aki egyszerre áldozat és elkövető. De sorra mindenkit meg lehetne nézni, mit tesz az egyénnel ez a világ és hogyan korrumpálódnak vagy beolvadnak.

Egy mellékszereplő, Alonso különösen el lett találva. Ő még inog: már elindult a rendszer kiszolgálása felé, de még pár szál köti egy őszintébb létezéshez.

Hangulatos, még akkor is, ha nem jó hangulata van a sorozatnak. Végig feszült és több oldalról rossz érzeteket hordoz. Még a szerelmi szálai is – mintha egyszerre tabudöntő lenni, de annyira mégsem. Szolidan kezeli a meleg témát. Lazaro – Mina közti vonzalom jut el egyedül a beteljesülésig, és abban is benne van némi alapvető ítélet.

Egyszer érdekes volt, de szórakoztatónak nem mondanám. Inkább az, hogy annyira fertő itt minden, hogy a végére már érdekelt, ki fullad bele, kinek kell meghalnia a cím szerint.

Someone has to die – 5/3 – szenvedélyek és emberi drámák egy ellentmondásos korban, de minden dráma túlzó.

https://www.youtube.com/watch?v=25hk3z4COnU

A világ fontosabb, mint mi. Törődnünk kell vele, ez a lényeg. (Vikings)

(Üdv a Love and Monsters világában...)

Nem igazán volt tipikus gyermekkorom. Mármint, először az volt, aztán jött a világ vége. Nem hiszem hogy bárkit tényleg sokkolt volna. Mindig tudtuk, hogy be fog következni, és csak végre megtörtént. De ahogy megtörtént, na az már érdekesebb. Agatha 616. Ja, egy aszteroida tart a föld felé. Tudom. Elég kiszámítható. Szóval az emberiség összejött és megtettük amit tudtunk. Kilőttünk rá egy csomó rakétát! És felrobbantottuk! Óriási volt! De nem volt az. A rakétáktól nem csak kisebb kövek jöttek létre, hanem kémiai vegyületek, nagyon sok. Ami visszahullott ránk, és minden megváltozott. És mikor azt mondom "minden", úgy értem hideg vérű teremtények. És mikor azt mondom "megváltozott", úgy értem átváltozott, és egymást kezdte enni. Hangyák, gyíkok, rovarok, krokodilok. Te is tudod. Sok van belőlük. Ismertem valakit, akit megevett egy karneválon nyert aranyhala. Haver, Todd imádta azt az aranyhalat. És azt a cicát. Szóval a történelem során, ha meg akartál ölni egy rovart, elég volt hozzá a cipőd. Nos, most hirtelen egy shotgun kellett hozzá. És néha egy tank. De néha ez sem működik. Különösen, ha nem maradsz a tankban, Bob. Végül a nagyon nagyok és a katonaságunk adott egymásnak. Egy év alatt elvesztettük az emberi lakosság 95 százalékát. Az nagyon sok Bob. És nagyon sok Todd. Mi akik túléltük, elbújtunk ahol tudtunk... bunker, barlang, pánik szoba szerte a világon. Szóval az elmúlt hét évben egy föld alatti bunkerben laktam. Nem olyan rossz, mint ahogy hangzik. Tényleg. Egy nagy csoport ember és mind szeretjük egymást. Valahogy így képzeltem volna el a kollégiumot. (Love and Monsters)

(Van szakma, ami a bűnözőknek is büdös.)

• Viszont a beszéde jó volt. Elmehetsz politikusnak, Chayo.
• Ne mondd ezt, ne sértegess! Tolvajok vagyunk, nem csalók. (The Great Heist)

Alkalmazkodás. Az ember ehhez nagyon ért. Ez a mi nagy előnyünk. Arrébb gurulunk, lecsapunk. Behódolunk, megváltozunk. (Snowpiercer)

Látod? Bánts, vagy téged bántanak. Mondtam neked, hogy mindenkinek ennyi választása van. (Two Sentences Horror Stories)

Ha a rasszizmus szó egyfajta elnyomást jelent, a szexizmus nem jelenthet egy másikat? (Rendbontók)

• Neked milyennek tűnik Asher?
• Úgy látszik, jól van.
• Túl jól, ahhoz képest, hogy csak most veszítette el az első betegét.
• Nincs időm olyanok miatt aggódni, akik túl jól vannak.
• Tetteti.
• Frankó. Az agy szerotonint bocsát ki, amikor mosolyogsz, még ha nyomorultul is vagy. Már jobban is érzem magam.
• A tagadás nem egy bizonyítottan jó stratégia lelki egészség megtartására.
• Gyötrődni azon, amin nem tudsz változtatni, szintén nem segít. (The Good Doctor)

A múlt mindig velünk van, Tyler. Megpróbálhatsz elmenekülni, de mindig ott van. (Locke & Key)

• Nem minden nap hal meg egy pszichopata és menekül meg egy eltűnt kisgyerek.
• És szereztünk 10 millió új előfizetőt.
• Akkor kijárna egy vakáció.
• Igen, elmehetnék egy pénzes túrára. Mit gondol, milyen lennék egy privát szigeten Belize-ben?
• Elveszett.
• Gazdag, elveszett és boldog. Ez az új mantrám. (Piszkosul gazdagok)

A háború utáni Nagy-Britanniában egy hosszú, fájdalmas, folytonos krízis az élet. (The Crown)

(Vincent még akár udvarolni is tud, ha az szolgálja az érdekeit. Avagy, hogy nyugtassuk le alkalmi szeretőnket egy lakatlan szigeten.)

• A körülmények miatt érdeklődsz irántam. A való életben észre sem vettél volna. Nem vagyok a típusod.
• Senkit nem a típusa alapján ítélek meg. Amúgy sincs típus. Csak egyének vannak. (Tízen voltak)

Utazós, posztapokaliptikus, szörnyes, kutyás.

A világ pillanatok alatt vált pokolivá. Egy aszteroida tartott a Föld felé, amit sikeresen szétrobbantottak még a becsapódás előtt. Csak éppen a darabok meg a sugárzás, a kémiai anyagok visszahulltak a Földre. Az élővilág pedig drasztikusan megváltozott: az állatokból szörnyek lettek, és az emberiség 95%-a meghalt. A túlélők bunkerekben húzták meg magukat. Joel is egy ilyen bunkerben él, pár fiatallal, akik magukkal hozták még az elején, miután elvesztette a szüleit. A többiek már párokat alkotnak, ő viszont magányos. A rádiójukon sikerült megtalálnia a gimis barátnőjét, aki egy hétnyi távolságra lakik tőle. Rászánja magát, hogy elmegy hozzá, bármilyen életképtelennek is tűnik a többiek szemében. A kezdeti sokk után rátalál egy barátságos kutyára, és két túlélőre, akik adnak neki pár leckét. Joel így egyre magabiztosabban száll szembe a kihívásokkal és maga is meglepődik, mit talál meg az utazás végére, elsősorban magában.

Egy ideje már vártam ezt a filmet, nekem bejönnek az ilyen posztapokaliptikus komédiák. A Zombieland is tetszett, és olvasva Az utolsó srácok a Földönnel is elvagyok – azért azt animációként még nem kezdtem el. Viszont, ezt a filmet megnéztem, és simán el tudnám képzelni, hogy folytassák vagy sorozat nyitánya legyen. Nekem tetszett.

A történet narrációval és a világ bemutatásával indul. Először nem esett le, mit juttat eszembe, de ahogy másodszor megnéztem, rájöttem. Joel stílusa és szarkazmusa kb. olyan, mint Hablatyé volt az Így neveld a sárkányodat első részénél. Ahogy a világát bemutatja, amilyen az egésznek a humora, az abszolút azt idézte fel bennem.

Majd jönnek Joel szerencsétlenkedései, ami közben sokat tanul is. Nem lesz belőle azért a szörnyek irtásának mestere, de határozottan fejlődik a karakter, és erősebbé válik lélekben. Így tudja majd elindítani az embereket egy új úton – még valami, amiben hasonlít a már emlegetett viking ifjúra. Ahogy ott is, itt is hasonló narrációval ér véget a film, mint a film elején, csak most már egészen más szemléletet hirdetve.

A cselekményben akció és humor keveredik, és odafigyelnek, hogy a tragédiák, a dráma soha ne legyen olyan mély, hogy letörje a nézőt. Vannak, és súlya is van, de nem hagyják a készítők, hogy pár pillanatnál tovább szomorkodjunk. Hiszen ez komédia, még ha éppen a világ vége után járunk is.

Az emberi karakterek vegyesek: itt könnyű jókra és rosszakra osztani őket. Akik emberségesek maradtak, és segítenek a többieken: jók. Azok, akik önző és csak a saját túlélésükkel foglalkozó alakok, a rosszak. Lesz összecsapás is, de messze nem The walking dead szinten. Megmaradt a humor faktor, ha kicsit feketébben is, mint a többi részben.

Ami még nagyon működik a filmben, és abszolút nézőcsalogató, az Boy. Gondolkodtam, magyarosítsam-e, de nem tudom, mi lenne megfelelő. Ő az a kutya, akit Joel az úton talál meg, és akivel összeállnak. Abszolút kutyahős, nagyon cuki és intelligens. Pont az a kutya karakter, ami után a gyerekek kijelentik, hogy nekik is ilyen kutya kell. Tudjátok mit? Nekem is! Még nekiálltam lenyomozni is, hogy milyen kutya lehet Boy. (Ausztrál kelpie a legjobb tippem, nagyon eszembe jut róla a Vörös kutya.)

De nem csak Boy, Dylan O’Brien is simán az a kategória, akit szívesen nézek. Jobban is állt neki ez a karakter, mint Mitch anno, visszatért Stiles stílusához. (Henwicket akkor is utálom.)

Nálam abszolút betalált, jókat mosolyogtam rajta és már most kétszer láttam. (Lesz több is.)

Love and Monsters – 5/4,5 egyrészt, bírom a főszereplő színészt is, meg a történet humora is elkapott. Bejött.

LOVE AND MONSTERS | Official Trailer - YouTube

5: I still believe – Jeremy egyetemre megy, zenét fog tanulni. A saját dalait is írja, és egy mentort is sikerül találnia. Ahogy egy lánnyal is megismerkedik, aki felforgatja a világát. Melissa azonban egy szörnyű betegséggel néz szembe – a fiatalok harcolnak az életéért, hittel és zenével, a végsőkig kitartva és szeretve.

4: Múlt karácsony – egy karácsonyi George Michael dal, filmesítve. El is éneklik különben a film során. Adott egy helyes, de céltalanul sodródó lány, Kate. Karácsonykor belebotlik a megnyerő Tomba, és kezdetét veheti a téli románc. Csak éppen a lány még nem tudja, itt szó szerint kell érteni a dal szövegét: neked adom a szívem…

3: Yesterday – Jack zenélni szeretne, de már kezd lemondani róla, hogy elég tehetsége vagy szerencséje van. A barátja, Ellie tartja benne a lelket. Egy napon viszont hősünk arra ébred, hogy ő az egyetlen, aki emlékszik a Beatles zenekarra és a dalaikra. Azokkal a világhír könnyen jön, de Jacknek szembe kell néznie azzal, kit és mit akar igazán az életében.

2: Burlesque – a fiatal Ali énekelni vágyik, és nem beleragadni a kisvárosi életébe. Egy nap fel is pakol, belevág a nagy kalandba. Egy burlesque bárban lesz pincérnő, és a pultos személyében barátra is lel – Jack különben a saját zenéjén dolgozik. A lány hangjára felfigyelnek, gyorsan a show sztárja lesz, és Jack sem csak egy barát kezd lenni. Azonban van, aki a lányt és a zenéjét is magának akarja.

1: Moulin Rouge! – Christian maga mögött hagyja Londont, hogy bohém költő lehessen Párizsban. Toulouse-Lautrec és köre magával sodorja, és a szerzőjükként kell meggyőznie a Moulin Rouge sztárját és tulaját, hogy ők készíthessék el a mulató musicalét. Christian és Satine egy félreértés miatt összesodródnak, szerelembe esnek és a musical az ő szerelmi történetük kezd lenni. De a nőre a pénzt adó herceg is igényt tart, és a háttérben már egy nála is irigyebb szerető jelenti be igényét Satine-ra. Hiszen csak annyi tudható, hogy mindenkinek szeretet/szerelem kell, ami soha nem hal meg, örökké ragyoghat majd.

Jogokért küzdő, szépségversenyes, változást sürgető.

1970, Anglia több téren is érdekes korszakot él. Változás van a levegőben, de ennek nem mindenki örül. A nők elkezdenek kiállni a jogaikért, és egyre több az egyenjogúsági mozgalom. Sally a történelem tanszékre akar bejutni, de találkozik radikálisabb módszerekkel küzdő lányokkal, és lassan ő is arra az útra lép, hogy többet akarjon, fel mer szólalni is. A Miss World választás, ami itt lesz Londonban, olyan lehetőségnek tűnik, amikor a nők elmondhatják, hogy elég a szexizmusból. Közben érkeznek a lányok is, a világ minden feléről, hogy megmérettessék magukat a szépségversenyen. Van, akit a pénznyeremény motivál, mások viszont ezzel akarnak példát mutatni és változást elérni. Hogy lehet az, ha azt mondják, itt nem csak a külső számít, miért nem nyert még soha fekete lány? Jennifer hiszi, hogy ez változhat, és ezzel valóban el lehet érni többet.

Lehetne ezt a filmet szórakoztató alkotásként is nézni, de úgy nem sok örömem telne benne. Vannak benne poénok, és korrekten meg is csinálták, de ebben sokkal több van, mint egy szimpla komikus elemekkel is bíró angol filmben.

Ezt a filmet azért tudtam szeretni, mert intelligensen beszél olyan témákról, mint a szexizmus, a nemek közti ellentétek és a rasszok közti ellentétek. Haragszom a femináci filmekre, szerintem többet ártanak, mint használnak. De szerencsére vannak olyanok is, mint a Rendbontók, amelyek mögé fel is lehet sorakozni. Külön jó benne, hogy még azt is meg tudták oldani, hogy egy igaz történet alapján nézőpontokat állítsanak szembe, és több problémát felvessenek.

Sally küzd azért, hogy nőként ne tekintsék alsóbbrendűnek. Olyan iskolába verekszi be magát, ahol nem jellemző a női diák. A házassága nem volt jó, elvált – de nem férfigyűlölő, van egy stabil kapcsolata és szerelem az életében. Ő lesz az, aki intelligensen terelni kezdi a lányokat, hogy ne drasztikusan, de hathatósan felhívják az ügyükre a figyelmet. Feminista, de jó értelemben. Miközben a film azt a kérdést is fel meri tenni: hogy fér ez össze a hagyományos szerepekkel, melyek nőiek? Hiszen Sally anya is, akinek a kislányáról gondoskodnia kell.

Jennifer történetén keresztül egy másik kérdés jön be: a rasszizmusé. Ő azzal akar ez ellen küzdeni, hogy a szépségversenyen áll helyt. Hogy lássák, fekete lányként is lehet nyerni, és valakinek lenni.

Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor ez a két nő egyszer beszélget, és mindkettő el tudja mondani, mit akarnak elérni. Mindkettő fontos, és mindkettő meg van támasztva a filmben, miért kell. Hogy lehet az egyiknek a szépségverseny mindaz, ami ellen küzdeni kell, míg a másiknak ez az esély, hogy változtasson.

Nem egy mozgalmas, izgalmas film, de annyira okosan kezeli ezt a két témát, olyan jól megfogja a két hősnője karakterével, hogy nekem eladta.

Hozzá jön, hogy remek színészek kapták a mellékszerepeket és teszik szórakoztatóvá a történetet a komolyabb mondanivaló mellett. Keira Knightley és Gugu Mbatha-Raw mellett láthatjuk Greg Kinneart, Rhys Ifansot vagy éppen Lesley Manville-t. Nekem ő volt az egyik kedvencem – ahogy egy-egy mosollyal, egy-egy arckifejezéssel kifejezett egy egész életutat, a férjével való összetett kapcsolatát.

Jól néz ki a film, jól megragadja a 70-es évek elejének hangulatát, mint a The Crown.

Úgyhogy, nekem elsősorban nem szórakoztató volt, de valamennyire az is. A lényeg: tetszett.

Rendbontók – 5/4 talán nem izgalmas, de fontos témákat feszeget, és tetszett, ahogy több nézőpontot mutat.

MISBEHAVIOUR Trailer [HD] - Keira Knightley, Gugu Mbatha-Raw, Keeley Hawes & Lesley Manville - YouTube

Mozi még mindig nincs.

DVD-n kijön egy Hotel Transylvania pakk, ettől se vagyok lelkes.