Családi, szerelmes, zenés, érzelmeket meghalló.

Zoey elhivatott programozó, aki éppen most kap kinevezést csoportvezetőnek a cégnél. Mégsem tud felhőtlenül boldog lenni: az apja súlyos beteg. Érzelmileg nehezen megközelíthető, másokat nehezen megértő nő különben is. Minden megváltozik, amikor pont akkor bolondul meg az áram, amikor Zoey az MRI gépben fekszik és az agyát vizsgálják. Ettől kezdve Zoey énekelni hallja a környezetében élőket: csak ő, mintha dalban mondanák el neki, mit éreznek. Van benne áldás: apja már beszélni nem tud, de így Zoey megérti őt. Van benne bosszúság is: így döbben rá, hogy a legjobb barátja és kollégája, Max rég szerelmes belé. Ám a lánynak egy új munkatárs tetszik meg, az apját gyászoló Simon. Miközben Zoey próbálja rendbe tenni a saját dolgait is, az új képességének hála a körötte levők problémáit is átérzi és igyekszik túlsegíteni őket rajta.

A zenés sorozatok könnyen bevonzanak, és akkor is képes vagyok végignézni őket, ha már többet bosszankodom rajtuk, mint szórakozom. A Glee-t is végignéztem, pedig a végére már nagyon nem találta helyét az a sorozat.

A Zoey viszont kellemes meglepetés volt, és már alig várom a második évadát is. (Be van rendelve, vagyis nagy valószínűséggel el is fog készülni.) Szerettem a történetét is, a zenéit is, és a karaktereit is megszerettem.

Az alap egyszerűnek tűnik – hősnőnk a balul sikerült vizsgálat után dalban hallja mások igaz, akár még maguk elől is titkolt érzéseit. Így tudja meg, hogy a nagyon menő, lazának tűnő Simon milyen komoly lelki kínokat él át. Így tudja meg, hogy a legjobb barátja inkább csókolná, mint barátkozna vele. Eleinte nagyon szabadulni akar a képességétől, de aztán ráérez és maga is megszereti. A trükk az, hogy miközben minden részben felmerül a családi vagy baráti körében egy konfliktus, amit a dal segítségével megért és segít megoldani, a saját életét is elkezdni rendbe tenni és szorosabbá válnak a kapcsolatai. Kicsit átívelő, kicsit egy történetet mesél el a sorozat.

Szerettem benne, hogy mer drámai és fájdalmas is lenni. Nem csak olyan vidám dolgok vannak benne, mint a munkahelyi kavarások és ármányok, hanem bizony végignézhetjük, ahogy Mitch, Zoey apja belehal a betegségébe. Pedig nem ezt érdemelné, a sorozat egy már bántóan kedves és szerethető embert mutat nekünk, akitől a betegség lassan mindent elvesz. És ez mégis komédia, noha szembesülünk olyan jelenetekkel, mint a koporsó és sírhely kiválasztása, amibe majdnem belepusztulnak a szereplők.

De a szeretetet, az egymás iránti elkötelezettség fontosságát mutatják végig. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amit a This is us hoz évek óta. Vannak tragédiák és fájdalmak, szenvednek is, de összekapaszkodnak, egymás átsegítik a dolgokon. Ahhoz, hogy a nagy boldogságot elérd, a nagy fájdalmat sem kerülheted ki.

Aztán, a zenék. Ismert slágerek sora, és nem tátognak, mint egy másik sorozatban. Itt bizony mindenki maga énekel, és voltak is meglepetések. Peter Gallagher kapcsán pl. eszembe nem jutott volna, hogy ilyen hangja van. Egyesek különben is énekes színészek, mint Max, vagyis Skylar Astin. Az ő produkcióik a legjobbak, de a nem éppen muzikálisak, mint Lauren Graham, is igyekeznek. A koreográfiák meg végig jól sikerültek.

Itt nincsenek negatív hősök sem, mindenkit meg lehet szeretni és drukkolni nekik az életük különböző területein. Szeretettel, örömökkel és bánattal teli, zenés sorozat. Bejött!

Zoey’s Extraordinary Playlist - 5/4,5 zenés sorozat hiányom volt, ez mellette még szívmelengető is, néha fájdalmas is.

Zoey's Extraordinary Playlist (NBC) Trailer HD - Jane Levy musical drama series - YouTube

Összetalálkozó, összemelegedő, útkereső.

Felix könyvesbolti eladó, aki arról álmodik, hogy egy napon sikerszerző lesz belőle. Egyelőre ott tart, hogy kiadója sincs, mindenki visszadobja a történeteit. Éppen egy újabb kudarcot emésztene meg, amikor a háziúr közli vele, hogy az egyik lakó, egy nő panaszkodott az éjjeli gépelésére, mondván, nem tud tőle aludni. Felix szét is néz, ki panaszkodott rá? Ki is szúrja a szemközt lakó Dorist, akit kifigyel és ő is beköp: a lány kuncsaftokat hoz fel a lakásra, és pénzért kínálja a bájait. Az eredmény: Dorist meg az éjjel utcára teszik, és a nő elvárja Felixtől, hogy mivel miatta nem tud hova menni, fogadja be egy éjjelre. A cserfes, nyughatatlan nő pillanatok alatt a férfi idegeire megy, ugyanakkor valami el is indul közöttük, ami egyre bonyolódik, mire reggel lesz.

Barbra Streisand miatt néztem meg, akinek az énekhangját is szeretem, és színészkedni is tud. Ennek ellenére mégsem hozzá kötődnek a filmről az első benyomásaim. Mert mire jönni rá nagyon hamar?

Az első, hogy ennek nagy valószínűséggel színpadi alapjai vannak. Két lakás a film helyszíne, alig van külső jelenet (ha ki lennének vágva, se tűnne fel), és minimális a szereplőgárda. Leginkább Felix és Doris vannak színen, akik iszonyatos mennyiségben beszélnek. Még azt is ki tudnám bökni, ha színpadon néztem volna, hol lenne a törés, vagyis a két felvonás közti szünet. (Amikor Felix is elveszti az albérletét, és mindketten utcára kerülnek.) Nem ellenőriztem le, jól gondoltam-e, de mire végigérek az oldalon, majd rákeresek.

A másik, hogy olyan érzés volt ezt a filmet nézni, mintha az Álom luxuskivitelben ronda mostohatestvére lenne. Az alapmotívum ugyanaz, csak ez nyersebb. Holly abban a filmben nem lett abszolút szajhának beállítva, míg itt konkrétan látjuk, hogy Doris pénzt fogad el szexért, pornóban szerepel és egy bárban táncol. Az események is sűrítve vannak, Felix egyetlen éjszaka után jut el odáig, hogy kell neki ez a nő. De miért?

Egyik szereplő sem volt szimpatikus. Még Doris a tűrhetőbb, részben Streisand miatt is. Ő kapja a poénokat, ő vállalja jobban magát, és élelmesebb. Felix viszont végtelenül sótlan és szürke alak, nem véletlenül utalnak rá a címben bagolyként. Mivel annyira más a két ember, látatlanban romantikus komédiát képzeltem el, de ez nem az. Nem is igazán romantikus, mert ezt szerelemnek nevezni? Nem fogom.

Még valami, amit majd megnézhetnék. Felix az egyik jelenetben elárulja a korát, én meg majdnem kiköptem a monitorra a teát. Hogy lenne 31 éves? Megnéztem, George Segal 36 volt, amikor játszotta. Nem tűnik soknak ez az 5 év, de látva az. Én még öregebbnek saccoltam volna, 41-42-nek. Ezek pedig zavarnak.

Komédia, de nem találtam viccesnek. Konkrétan egy jelenet volt, amin tudtam nevetni. Amikor George felveszi a csontváz ruhát, hogy a csukló nőre ráijesszen és ami abból kisül. Az tetszett, kár, hogy ebből nem kaptunk többet.

Elvileg üzenete is lenne, de nekem nem jött át.

A kritikusok nálam sokkal jobban szerették a filmet, volt ilyen-olyan jelölése, és Streisand a legjobb komika Globe-jára is esélyes volt érte. Nekem inkább művészfilm, mint szórakoztató alkotás, és bizony nem egyszer unatkoztam rajta, pedig nem is lett hosszú film.

Ha már ígértem, kicsit utána olvastam. Valóban színpadi darab volt az alapja.

Van ma még elvetemült Streisand rajongó? Nekik remek lesz, másnak talán nem annyira.

A bagoly és a cicababa - 5/2 Streisand szimpatikus színésznő, játszani is tud, de rajta és egy poénon túl unatkoztam.

 Owl and the Pussycat Trailer - YouTube

(Az új Isten, vagyis Jack filozófiája.)

Amikor az embereknek fel kell nőnie a feladathoz... Képesek rá. Ebben kell hinni. (Odaát)

Az ember halandó. Ez tény. Meg kell halnunk, így természetes, gyönyörű. Minden darabokra esik, majd újra összeáll. Majd újra szétesik és minden élő valami halott dologból születik. Az élet, amit hátra hagyunk, átveszi a helyünket. Az élet megújul. Újjá alakul újra és újra és újra. (The Haunting of Bly Manor)

Egy olyan világ, ahol mindenki ugyanolyan és ugyanazt játssza? Az nem harmónia! (Trollok a világ körül)

• Hülyének nézel?
• Egy kicsit, ha 20 évet ülsz ártatlanul, nem gondolod? (Ikergyilkosságok)

(Randall és egy kis tanács Maliknak, aki nagyon igyekszik és sok-sok áldozatot meghoz, hogy a kislányának a legjobb legyen.)

Most figyelj rám nagyon! Ne álmodj kisebbeket! Álmodj nagyobbakat! És ne a lányod ellenére, hanem érte. (This is us)

(George nagyon nincs oda a fia új autójáért.)

• Sikerült! Vettem egy kocsit!
• Tényleg?! A Mustangot?
• Úgy volt, de aztán máson akadt meg a szemem.
• Hülyeséget csináltál.
• Van rajta munka, de ha elkészül, csúcs lesz.
• Nem.
• Hogyhogy nem? Kevés kilométer van benne, tök jó a sztereója, és ezt nézd! Nézd, mennyi hely van!
• Baromira nem!
• Miért?
• Ez nem egy kocsi, ez egy guruló motelszoba!
• Ilyen rossz véleménnyel vagy rólam?!
• Igen. Talán rosszabbal. (Young Sheldon)

Egy hősnek szüksége van tragédiákra. (Alice in Borderland)

Világunkban mindent egy egyszerű mérleggel mérnek: mit nyerünk, és mit veszítünk. És e pillanatban azt hiszik, semmit sem veszíthetnek. És amikor ezt gondolja valaki, akkor felfuvalkodik. Nos, mi majd megmutatjuk nekik mennyit veszíthetnek. (Money Heist)

(Natalie eleinte ellenezte a műtétet, de mégis ő adja vissza Crockett hitét, amikor baj van.)

• A műtét okozta. Vége a történetnek!
• Ezt nem tudhatod.
• Tudod, ha nem csináltam volna meg azt a műtétet, valószínű, még mindig életben volna.
• Crockett! Néha a sürgősségin csőlátásunk van. Csak az előttünk lévő beteget látjuk. De Nick átláthatott ezen, a saját hasznán túl, és azt hiszem, te is. Tudod, egy új műtéttel, minél többet csinálod, annál jobb leszel, annál több életet menthetsz meg. És talán nem tudnád megmenteni Nickét, de talán egyszer megmented a fiáét. (Chicago Med)

(Az amerikai eléggé kiakad, amikor meghallja a fényképész segédjének történetét.)

• Láttam, ahogy kibelezi.
• A halottat?
• Igen, ő a hullákat gyalázta meg. Ifjat és vént, fiút és lányt. Amikor lehetőség adódott.
• Maguk írek rohadt sötétek! (Mozdulatlanul)

Állatos, szabadságért küzdő, barátos.

Ivan hosszú évek óta Mack áruházi mini cirkuszának a sztárja. Akad itt kis játékautót vezető fehér nyuszi, beszélő papagáj, pudli, labdázó fóka és egy elefánt is, de a legtöbben azért jönnek, hogy egy dühöngő gorillát lássanak. Ivan pedig tudja, hogy a shownak mennie kell, ha különben ő egy végtelenül jámbor állat is. A cirkusznak azonban egyre rosszabbul megy, valamit ki kell találni. Mack egy tönkrement cirkuszból vesz meg egy kis elefántot, és az aranyos Ruby hamar a gyerekek kedvence lesz. Lassan Ivan is megszereti a kis elefántot, noha az ellopta előle a rivaldafényt. Még ígéretet is tesz régi barátjának, a haldokló Stellának, hogy vigyáz a kicsire, ő nem ketrecben fogja leélni az egész életét. Ivan a többi állattal keresi a megoldást, még egy szökést is megpróbálnak, de nem ez vezet majd eredményre. Az egyik gondozó kislánya színes zsírkrétákat ad a gorillának, akiben feltámad egy régi ösztön. Amit nem ér el szökés és erőszak, a művészet képes lehet megvalósítani.

Christina Applegate ifjúsági szerző, nálunk talán ismertebb is volt a kamaszos, romantikus sorozatával, mint a gyerekkönyveivel. A Maxim azonban a munkássága ezt a részét közvetíti, és pár éve már ki is adták az Ivanról szóló regényét. Igaz történet az alapja, és olyan érzelmi plusz van benne, ami állatszeretettel kombinálva igazi karácsonyi történetté teszi.

A történet azonban most lehet felkapott, hiszen a Disney filmesítette. (Csodálom is, hogy nem jött a filmes borítós Ivan, bár ennek köszönhetjük, pont az idei karácsonyra a folytatása megjelent.) Kifejezetten az egeres cégnek val sztori, és szerencsére a történethez méltóan meg is valósították a filmet.

Nem egy bonyolult történet, sőt. Könnyen követhető, és még a legkisebbeknek is érthető lesz. Semmit nem hagynak elvontan, mindent megmutatnak, és nagyon erős érzelmi felütéseket tettek bele. Az egy dolog, hogy a Disney szereti ölni a szülőket – itt ezt duplán megjátsszák. Az ember szíve kétszer is megszakad: amikor Ivan elmeséli a gyerekkori emlékeit, és amikor Stella lelép a színről. Ennél szebben arra tanítani, hogy az állatok érző lények, és milyen szörnyek vagyunk azzal, ahogy bánunk velük, nem nagyon lehet.

Ennek ellenére ez nem tragédia, nagyon sok humor van benne és élet- és szabadságszeretet. A drámai történeten túl ott vannak a humoros állatok, a kis bajkeverő és a nagyon jó barátok. Rendben, a madár fóbiámmal a tyúk, mint szimpatikus állati hős, nekem kizárt, de a fehér nyúlért és a fókáért tudtam rajongani és jókat mosolyogni rajtuk.

Ha eredetiben nézzük, még sztárparádé is van. Az emberi főszerepet Bryan Cranston kapta, aki sorozatnézőknek nem kell bemutatnom. Egy olyan figurát teremt nekünk, akik meg lehet érteni és van saját tragédiája, ugyanakkor az állatok szempontjából negatív karakter is egy-egy ponton. Mindkét arca megvan a filmen.

Az állatok hangjai pedig erősen sztárfaktorosok. Ivan Sam Rockwell, Stella Angelina Jolie volt eredetiben. A szinkron se rossz, de ezzel nehéz versenyezni.

Ki kell emelni azt is, hogy milyen minőséget valósított meg a Disney. Az állatok CGI állatok, de nagyon kevés jelenet van csak, amikor ez látszik. Az oroszlánkirály se volt semmi, de ez talán még szebb lett. Van, amibe bele tudnék kötni, pl. Ruby egyes arckifejezéseibe, néha műanyagnak éreztem, de amit pl. Ivan arcával megcsináltak…

Vérzik a szívem, hogy nem Disney motor volt a Klaus mögött. Tudom, az agyatokra megyek, de mivel jön a karácsony, és az a kedvenc karácsonyi mesém, még a héten kattogok ezen.

Ivan, az egyetlen - 5/4,5 egyszerű, de hatásos és érzelmes történet szinte hibátlan kivitelezéssel. Családi kötelező.

The One and Only Ivan | Official Trailer | Disney+ - YouTube

5: A Szépség és a Szörnyeteg varázslatos karácsony – egy plusz rész azon időből, amikor Belle még barátkozott a szörnnyel, az átok megtörése előtt. Akad egy ármányos hangszer, akad az ünnepi hangulat és pár új szereplő új dalokkal, miközben az ünnepi hangulat még közelebb hozza egymáshoz a két főszereplőt.

4: Így neveld a sárkányodat karácsonyi részek – a DreamWorks előszeretettel készít a sikeres meséihez ünnepekhez kapcsolódó plusz epizódokat. Az Így neveld a sárkányodat karácsonyi plusz részeket kapott. A legutóbbiban az ünnepre készülve Hablaty és Fogatlan is a másikról mesél a gyerekeinek, és a sárkányok vissza is látogatnak Hibbantra.

3: A Grincs – a grincs nem olyan, mint a többiek. Mindenki más imád ünnepelni, és karácsonykor eltelik szeretettel, ajándékoznak és kedvesek, mindenkit szeretnek. A grincs viszont morog és egyedül van, a kutyáját leszámítva. Sebaj! A grincs úgy dönt, ellopja a karácsonyt, de egy kislánynak hála az ünnep végére pár mérettel nagyobb lesz a szíve.

2: Karácsonyi lidércnyomás – Jack, a Halloween királya belefásult már a munkájába és az ünnepébe. Mi értelme bárminek is? Egy ilyen borongós hangulatában bukkan rá Karácsonyfalvára, és támad egy nagy ötlete. Elég a rémségekből, ezentúl ő lesz a Mikulás! Az igazit elrabolják, és Halloween stílusban indul az ajándékozás.

1: Klaus – tavaly bukkantam rá a Netflixen, és tart a varázslat, ez lett a kedvenc karácsonyi mesém. Hősünk egy aranyifjú, akiből már az apjának is elege van. Az isten háta mögé küldi postásnak, és csak akkor jöhet haza, ha teljesíti a kvótát. A helyiek azonban gyűlölködnek és háborúznak, senki nem ír leveleket. Hogy lesz ebből a Mikulásnak legendája? Sok humorral és ötlettel, egy olyan mesében, ami gyereknek és felnőttnek is szerethető. Ha a Disney csinálta volna, karácsonyi klasszikus lenne.

Sorozatgyilkosos, gyászon túllépő, nyomozós.

A Fehér Város, vagyis a baszk Vitória nyugodt, történelmi emlékekkel teli városka. 20 éve ugyan egy szörnyű sorozatgyilkosság kavarta fel a kedélyeket, de a gyilkost elkapták. Így nem kicsit döbbennek meg, amikor újabb áldozatok kerülnek elő. Történelmi helyen, meztelenül, virággal letakarva, egymáshoz érő pózban egy férfi és egy nő. Lehet, hogy nem is az a régész volt a tettes, akit a saját ikre csukatott le? Az esetet a profilozó Unai Ayala nyomozó kapja meg, aki beleveti magát az eset tanulmányozásába, semmilyen feltevést sem elvetve. A börtönben ülő egy követője lett volna? Végig rossz ember bűnhődött? Ahogy egyre közelebb kerül a gyilkoshoz, az özvegy magánéletét az új főnöke kavarja fel. Alba ugyan férjnél van, de ő is gyászol – az elvetélt gyermekét. A két ember egyre közelebb kerül egymáshoz, miközben a gyilkosságok folytatódnak és már ők is veszélyben vannak.

A körök záródnak: a két regényt elolvastam, most megnéztem az első részből készült filmet is. Egyszerre örülök is, nem is, hogy a krimikkel kezdtem, és a filmet hagytam a végére. Úgy érzem, jobban értem így a látottakat, viszont elmaradt a meglepetés ereje.

Igaz, a filmben volt annyi változás, hogy nem is lepődhettem volna meg. A regény úgy lett megírva, hogy csak a végén derüljön ki, melyik szereplő a gyilkos. Álnéven, álcában élt, és a leleplezés a végjáték része. A film viszont már korábban elárulja a nézőknek, kit kell figyelni, és mi mindenben settenkedik. Talán a film fele körül leleplezik számunkra, és inkább azzal akarnak feszültséget kelteni, hogy mutatják, miket lép, kémkedik, ármánykodik, miközben a nyomozók gyanútlanul haladnak a végeztük felé.

Más abban is, hogy a regény nem egyszerűen egy krimi akart lenni. Abban volt egy komoly múltbeli történet, ami szociális és magánéleti dráma, megcsalással és titkokkal. Ott sokkal jobban megmutatták, miért lett a gyilkos az, aki. Tulajdonképpen az egész előzménytörténetet megkapjuk, szinte egy kosztümös romantikus betét volt a regényben. A film ezt egyetlen jelenetre redukálta. Annyira nem is bántam, erősebb a krimi.

Ha már eltértek, ez volt a legkevesebb. Az sokkal fájóbb, hogy a gyilkos személyiségét is megváltoztatták. A regényben egy szociopatát kaptunk, itt viszont egy nyomorult bosszúálló van, érzésekkel. Az biztos, hogy nem lett ettől szimpatikusabb és sajnálni sem tudtam. Inkább idegesített, ahogy majdnem sír, és sajnálja az elveszett gyerekét, de azért lazán lenyomná a méheket a felesége torkán. Tönkretették ezzel az érzelgéssel az indítékait, valahol a karakterét is.

A regényből jobban átjött a szerelmi szál is, itt inkább csak kipipálták a kötelezőket. Futottak, kicsit beszélgettek, láttuk mindkettőt otthon a családdal, de egyszer nem éreztem azt, hogy lenne köztük vonzalom vagy kapocs.

Ugyanígy voltam a regény hangulatával, amit a filmen hiába kerestem. Az almákkal mutattak egy kicsit abból, hogyan él itt egymás mellett a babona és a kereszténység, a modern életbe hogyan örökítették át a régi hitet. De még ahhoz is kevés volt mindez, hogy rajta hagyja a kéznyomát a filmen.

Talán az lesz a végső konklúzió, hogy a regény kulcsjeleneteit és érzelmi pontjait szépen sorra kipipálták, és egy gördülékeny krimivé formálták. Helyenként még a párbeszédek is abszolút passzoltak a könyvhöz, rá lehetett ismerni a jelenetekre. Csak közben elveszett az érzelmi többlet, a hangulat, az a plusz, ami a regényben megvolt.

A színészek különben spanyolok, ahogy a sztori is, nem is találtam ismerőst benne.

Jár azon az agyam, hogy mennyivel lett volna más élmény, ha nem olvastam volna el előbb a regényeket, de ezt már nem fogom megtudni.

Iker gyilkosságok: A Fehér Város csöndje - 5/3,5 a regényt korrekten feldolgozták, kriminek kerek, de hiányzott az a bizonyos hangulat.

https://www.youtube.com/watch?v=AmYT69aueN4

Se mozi, se dvd.

Vagyis, a karácsonyi tervezett premierek is csúsznak.

Szomorkodnék, de lassan már belefásulok.